A mehendi vagy henna egy apró trópusi cserje. Ha friss leveleit és hajtásait megőrlik, vöröses-barna színű pépet nyernek általa. Ezt a pépet használják hajszínezőként és kozmetikumként, e pépből festenek szakavatott mesterek, remek, művészi rajzokat kézre, lábra egyaránt. A hennának a színén kívül kellemes illata és hűsítő hatása is van.
Szerencsés vörös színének köszönhetően - különösen Indiában - szívesen használják az esküvői szertartásokon. Azt az anyagi fellendülést jelzi, amelyet a remények szerint a mennyasszony az új házába visz. Egy nappal az esküvő előtt a mennyasszony összes barátja és rokona összejön, és a mennyasszony tenyerére és lábfejére friss hennalevelek sötétzöld pépjével díszítő rajzokat készítenek.
A hennapaszta körülbelül 3-4 óra elteltével szárad meg válik kérgessé. Ez idő alatt a mennyasszonynak ülve kell maradnia. A pihenés alatt meghallgatja a barátok, rokonok tanácsait, akik ugyancsak részt vesznek a ceremóniában. A henna nyugtató, hűsítő hatása lecsillapítja a mennyasszony izgalmát. Miután a festék megszáradt, lemossák, vagy egy élettelen késsel lekaparják. Alatta sötét rozsdaszínű rajzolat marad, amely körülbelül egy hétig nem kopik le. Az esküvő után, amíg a henna el nem halványul, a mennyasszony nem végez semmilyen házi munkát.
Az esküvőkön kívül a hennát használják a házas asszonyok is, a különböző vallási fogadalmak során. Férfiak és nők számára nagyon népszerű, mint hajfesték és hajkondicionáló.
Az indiaiak körében két népi hiedelem él a hennával kapcsolatban. Az egyik szerint, ha egy hajadon egy mennyasszonyról levakart hennafestéket kap, hamarosan maga is férjhez fog menni (ez a szokás hasonlít a keresztény mennyasszonyi virágcsokorhoz). A másik hennával kapcsolatos elképzelés úgy véli, minél sötétebb rajzolat marad a mennyasszony kezén a henna lekaparása után, annál jobban fogja szeretni az anyósa. Ez valószínűleg a mennyasszony neveltetéséből adódó türelmével függ össze, ugyanis amíg várja, hogy megszáradjon rajta a henna, addig is az új családtagjaival foglalkozik.