A kínaiak többsége addig nem épít házat, míg a Feng-sui földjósok egyike, meg nem határozza melyik a helyi sárkány energiáihoz viszonyított legkedvezőbb hely. A hagyományos kínai házak kialakításánál meghatározott szempontok dominálnak, miképpen tájolják, képezzék ki helyiségeiket, adott számuk van ablakaiknak, oszlopaiknak stb. A házak négy oldala a négy égtáj felé néz, az oldalankénti három ajtó, a tizenkét állatövi jegyet szimbolizálja.
A főbejárat keletre tájolt, mert ez számukra szerencsét hoz, viszont balszerencsés, ha a házuk elülső része északra néz. Ugyancsak rossz ómen, ha két szoba ajtaja egymás felé nyílik, a bejárati ajtó pedig közvetlenül az utca felé. A ház lépcsőfeljáróján csak páratlan számú lépcső lehet, mert ettől várnak szerencsét a házbeliek. A házban nem ajánlják, hogy a ház urának hálószobája közvetlenül a garázs fölött legyen, és azt sem, hogy a nappalit vagy társalgót a felsőbb szinten lévő toalett alatt alakítsák ki.
Az indonézek szerint, nem szerencsés északra néző házat építeni, mert a ház tulajdonosa képtelen lesz meggazdagodni. Akik nyílt mezőre építik házukat, tékozlók lesznek. Fontos szempont náluk, hogy a ház konyhája ne nézzen a bejárati ajtó felé, mert ez anyagi gondokból eredő szomorúságot okozhat. Úgy vélik, hogy nem ajánlatos: hátsó bejárat nélküli házat építeni, mert a ház lakói állandóan betegek lesznek; medencét a házon belül kialakítani, mert a benne lakók egymás után sorra fognak megbetegedni. Lehetőleg ne a ház alsó részébe épüljön a garázs, mert ez szerencsétlen szituációkra utal. Nem jó a ház köré 2-3 méter magas falat emelni, mert ez pénz szűkébe és csődbe juttatja a ház tulajdonosát.
A thaiföldiek házépítésnél ügyelnek arra, hogy a házfeljárónak ne legyen négy lépcsőfoka, mert ez rossz ómen, de megengedett a kettő, három vagy hat.
A litván zsidók nem építenek házat olyan helyre, ahová korábban senki sem épített. Ha mégis megtörténne, az első évre egy szegény lakót költöztetnek a házba. Sem az ajtókat, sem az ablakokat nem szabad teljesen bezárni, egy kis rést kell hagyni a házi szellemeknek.
A lengyeleknél az új ház építéséhez kizárólag szombaton ajánlott hozzáfogni, hétfőn semmiféleképpen sem szabad. Az alapok helyére egy kis vizet öntenek és pár szem rozst szórnak. Ha kiszórt magok pár nap elteltével is sértetlenek, a hely alkalmas az építkezésre. Hogy a ház tartós legyen, az építkezés helyén egy öreg bibliát és megszentelt növényeket ásnak el. A felépült, kész házban legalább egy falat nem festenek be, a szellemek megtévesztésére, jelezve számukra azt, hogy a ház még nem alkalmas a beköltözésre.
A magyaroknál kialakult szokás szerint régen a családi ház alapjának megásásakor az első ásónyomon hasra fektettek egy suhancot, jól elverték, hogy idős korában is emlékezzék vissza a házépítésre. Az első követ a háziasszony rakta le, aki annyi pohár bort hozott a kőművesnek, amennyi kalapácsütéssel az a helyére verte az alapkövet. Áldomást ittak: az alap elkészültével, amikor a gazda áldását kérte az építőkre; a szelemengerenda fölrakása után, amikor az építésvezető egy üveg bor elfogyasztása után a gerendáról ledobta az üres üveget, ha nem törött össze, jót jelentett, ha összetört balszerencsét hozott a ház tulajdonosára. A ház elkészülte után az épület legmagasabb részére, színes zsebkendőkkel díszített lombbokrétát tűztek.
A magyar néphiedelem szerint házépítés előtt, ajánlatos a ház minden sarkában leölni egy csirkét, hogy ők haljanak meg először a házból. Az új ház küszöbére sót szórnak, hogy megóvja a bentlakókat a sátántól. Az angolszászoknál a szellemek látogatásának megelőzése érdekében kenyeret és kávét tesznek az épülő ház alapjába.