Az őskor embere a halat sziklarajzain fallosz formával örökítette meg, később a halászmágiában ilyen formájú halszobrokat használtak csalinak, varázseszköznek. A halakról nemcsak a termékenységet, a nemzőerőt, a termőképességet, a bölcsességet feltételezik, hanem ennek az ellenkezőjét, a szexuális frigiditást, a közönyösséget, az ostobaságot is.
Több nép képzetében előfordul az óceánban úszó, hátán a világot tartó hal képe, például a burátok felfogása szerint a világtengerben úszkáló hal hordja hátán a földet, s ha a hal hirtelen megmozdul abból földrengés lesz; az altájiaknál a világot három hal tartja, amikor valamelyikük lehajtja a fejét, árvizet okoz.
A hal gyakorta életmentőként jelent meg, az indeknél az első ember által kifogott hal az életéért könyörgött, cserébe megígérte Manunak, hogy megmenti az özönvíztől; az aztékoknál az emberek halakká változtak; Kínában az özönvízzel harcoló hős, Ku, hatalmas halformát öltött, és testéből született meg Jü, aki megfékezte a vizeket.
A mesékben is sokszor feltűnnek a halak, különösen az oroszok különösen kedvelik őket, hiszen nemcsak a csodahalat említik meg, hanem a csuka, a sügér, a kárász, a keszeg, a ponty, lazac is gyakori szereplői csodás történeteiknek.
A Kaukázusban nagy tisztelet övezi a halakat, varázserőt tulajdonítanak nekik, a pisztrángról például feltételezik, hogy nagy szerepe van a meddőség gyógyításában. A finnugorok és az indiánok számára a lazac a bőséget és a tudást jelképezi. A skót őslakók embereknek tartották őket, akik lazac jelmezüket a szárazföldi emberektől kapták, tiszteletük jeléül. Az írek szilárdan hisznek a lazac bölcsességében, és abban, hogy elfogyasztása által bölccsé válnak. A kínaiak és a japánok a pontyról azt hiszik, hogy erős, bátor és kitartó. A félelmetes cápa a veszély, a gonosz, a halál jelképe, a japánoknál viszont az isten küldötte, ugyanis Szame cápaisten segít azokon, akik őt tisztelik. A szabadságot, nemességet megjelenítő delfin a tenger erejét szimbolizálja. A görög napisten, Apolló delfinné változik, de néha a kígyótestű szörny, Püthon is delfin képét ölti, az óind szerelem istene, Káma, hátas állata ez a tengeri emlős. A keresztényeknél a delfint a megváltó Krisztus alakjával társítják.
Noha a misztikus szörnyek sokszor bálnaként jelennek meg, a delfinek, mint nemes halak, segítenek a vízbefúlókon, veszélybe került hajósokon.
Kínában a gazdagság egyik jelképe a hal. Gyakorta feltűnik a hal, mint a halál és a feltámadás motívuma: mint például Jónás bibliai története; vagy az orosz Iván meséje, akit elnyel egy csuka, majd kiengedi a gyomrából. A halál és a sötétség vízi szörnye a bibliai Leviátán, akit nemcsak sárkányként, kígyóként ábrázoltak, hanem halként is. A Talmudban, amikor beköszönt a világvége, másodízben jön el Messiás, a Szaturnusz és a Jupiter a Halak jegyében találkozik.
Elterjedt hiedelem szerint, a halak az emberek ősszülői, de van olyan feltételezés is, hogy a halak emberi testrészekből lettek. Afrikában a holtak lelke ölt testet a halakban. Kínában, Indiában a halak az újjászületést szimbolizálják, ezért vannak jelen a temetési rítusokban. Jézus Krisztus hallal és kenyérrel lakatja jól a jelenlévőket.
A judaista hitvilágban a hal az újjászületést, a termékenységet szimbolizálja. A tunéziai zsidó családok mielőtt a halat megsütnék, a bejárati ajtónál levágják a fejét, és a vérével bedörzsölik az ajtófélfát. E szokás bibliai eredetű, ugyanis Egyiptomban az exodus előtt a halál angyalának vérrel jelölték meg, hogy tudja, melyik házat kell kihagynia, hogy megmeneküljön az elsőszülött fiú a pestistől, amely a nem-zsidókat sújtotta. A vérrel bekent jel a ház külsején a rossz szellem távol tartására, vagy megzavarására szolgál. A fiatal tunéziai párokat arra bátorítják, hogy az esküvőjük után lépjenek át egy nagy hal fölött, mert ezzel hosszú távra biztosítják a boldogságukat, és távol tarják a háztól a rossz szellemeket. Egyiptomban, amikor új lakásba költöztek, első alkalommal szintén halat ettek. Perzsiában az emberek az Újév előestéjén fogyasztanak halat, hogy megtisztuljanak a gonosztól.
Mára a halforma jelképpé vált, ruhákra hímezik, vagy fémekbe vésik, abban a hitben, hogy védelmet nyújt a rontás ellen. A szefárd családok egynémelyikében a halat szimbólumként használják a szemmel verés ellen. Ez a szokás a Talmudból ered, ugyanis a Talmud azt tanítja, hogy a hal, mivel a víz alatt él, immúnis a rontások ellen.
A néphit szerint a halat mindig a fejétől a farka felé haladva kell megenni. A szólás-mondás azt mondja, a nagy halak megeszik a kis halakat, ami átvitt értelemben uralkodásvágyat jelent. Az alkimisták körében a hal a misztikus újjászületést szimbolizálja. Az álomfejtők szerint hallal álmodni, egy jó ismerős teherbe esését jelenti. Akinek megakad a torkán egy halszálka, a minszki zsidók azt tanácsolják, hogy egy másik szálkát tegyen a fejére, ennek hatására vagy lenyeli, vagy ki tudja venni a torkából.
A Halak csillagjegy a tizenkettedik jegy, a Kos és a Vízöntő között - február 19-étől március 20-áig - uralkodik. Ábrázolásokon két hal jeleníti meg Aphrodité és Erósz történetét, akik egy szörny, Tüphón elől menekülve beleugrottak egy folyóba, és ott hallá változtak.
Megfigyelték, hogy a parthoz közel úszó delfinek, homárok vihart jeleznek.