A hajózás, különösen a messzi útra indulók számára, mindig is veszélyeket hordozott magában, ezért a hajósok körében még ma is számos hiedelem, babona él. Nem volt mindegy, hogy mikor indult a hajó, kikkel találkozott az ember mielőtt tengerre szállt, kit, illetőleg kiket vitt a hajó magával, és hogy milyen események történtek útközben. Az évezredek során számos tilalom, tanács és bizonyos előjeleket értelmező hiedelem fogalmazódott meg.
Így például balszerencsés egy tengeri körutazást pénteken kezdeni, mert ezen a napon feszítették keresztre Jézust. Hajóútra indulni április első hétfőjén sem ígér semmi jót, ugyanis e napon ölte meg Káin Ábelt. Tartózkodni kell a hajózástól augusztus második hétfőjén is, ugyanis ezen a napon pusztult el Szodoma és Gomorra. Nem szerencsés tengeri utazásra indulni december 31-én sem, mert e napon akasztotta fel magát Júdás.
Az írek Pünkösd hetét a fulladással társítják, ezért a fulladástól való félelmükben sokan ilyenkor nem mennek ki a tengerre, kivéve csak akkor, ha a hajót egy újdonsült ifjú asszony kormányozza. Szerencsétlennek tartják a kikötőből a harmadik hajón kihajózni, ezért három hajót összekötve futnak ki.
Ha hajóra száll, és elutazni készül az ember, ajánlatos elkerülnie a vörös hajúakat, mert azok balszerencsét hoznak a hajóra, ugyanez érvényes a lúdtalpas emberekre is, mert akárcsak a vörös hajúak ők is veszélyt jelenthetnek. Ha azonban a találkozás mégsem kerülhető el, a veszélyt azzal lehet elhárítani, ha a tengerre szálló előbb szól a vörös hajúhoz, vagy a lúdtalpashoz, mint ők hozzá. Sikeres hajózást biztosít az árboccsúcs alá helyezett ezüst pénzdarab, szintén jót jelez, különösen hosszú utazás során, a fedélzetre kiöntött bor. Ez boráldozat az isteneknek, amit jó néven vesznek. Viszont rossz ómen, ha egy pohár megcsendül, mert hajótörés várható, kivéve, ha gyorsan le lehet állítani a csengést. Ugyancsak szerencsétlen dolog hajózás közben egy hajós feje fölött Szent Elmo tüzét látni, mert még aznap meghal az illető. Szent Erasmus, másképpen Elmo (meghalt 303?) ókeresztény püspök és vértanú, a tengerészek egyik védőszentje. Róla nevezték el Szent Elmo tűzének a viharok idején a hajók árboccsúcsán a légköri elektromosság hatására megjelenő csóvaszerű fényjelenséget (a meteorológia szaknyelvén koronakisülést).
Mindig rosszat jelent, ha bal lábbal lépnek először fel a hajóra, akkor ugyanis katasztrófa várható. A papok sem jelentenek jót a hajón, mert fekete ruhájuk olyan mintha hamarosan gyászszertartást tartanának. Az asszonyok jelenléte sem jó, mert tőlük meg a tenger válik haragossá. Vihart okozhat, ha a fedélzetre pénzdarabok esnek. A hajó fedélzetén a virágok sem jelentenek jót, mert belőlük később egy halott számára készülhet koszorú. A hajó nevének megváltoztatása az addigi szerencsében eredményez változást.
Jó szerencsét jelent viszont, ha egy delfin kíséri a hajót. A delfin elpusztítása megint balszerencsés jel. A hajót követő cápa a biztos halálra utal, mert a hiedelem szerint a cápák megérzik a közelgő halált.
A hajózóknak sohasem szabad kimondani a "megfulladt" szót a tengeren. A hiedelem szerint viszont egy újszülött gyermek magzatburka oltalmat nyújt a vízbefulladással szemben, és szerencsés megmenekülést jelent.
Ha messze bent a tengeren, egy utas meghallja, amint a hullámok a hajótestnek csapódnak, vállalkozásában kudarcokra, a családi életében problémákra számíthat.