A haj jelképezi a szépséget, a nőiességet, a termékenységet és a fizikai erőt. Az asszírok szemében a hajatlanság, vagyis a kopaszság az eunuchok ismertetőjegye, gyengeségük és nemzőképtelenségük jele.
Számos kultúrában tiltották a haj levágását, mert úgy vélték, hogy a hajban életerő van, s az elvesztésével viselőjének ereje is elszáll. Erről szól Sámson és Delila története, melyben Sámsont levágott hajával az ereje is elhagyta. Buddha hajfürtjeit azért osztotta szét hívei között, hogy átadja nekik életerejét. A héberek a hajvágást egyenesen a gyalázat jelének tekintették. Az ókori Rómában a levágott fürtöket az isteneknek ajánlották. Az indiánok az emberi skalptól a megölt ember életerejét vélték megszerezni. A náci koncentrációs táborokban a rabok hajának lenyírása, számukra végtelen megaláztatást jelentett. A hinduk körében a gyásszal kapcsolatos a fejbőr leborotválása, a hajtépés pedig a bűnbánatot érzők körében dívik.
A világ számos táján a levágott hajról feltételezik, hogy amint megválik a testtől, a gonosz szellemek tulajdona lesz, ez a halottról lenyírt hajra is vonatkozik. Régi hiedelem szerint a hajszálakat, hasonlóan a körmökhöz, a boszorkányok használják az elhunytak megidézésére. Azért tűnik az emberek számára olyan misztikusnak a haj és a köröm, mert látszólag a testtől külön életet élnek, nem érzékelnek, mégis növekednek, még az ember halála után is.
A levágott hajat a primitív emberek elrejtették, vagy szent helyekre tették, és elégették, nehogy a varázslók, vagy a boszorkányok tulajdonába jussanak, és gonosz bűbájosságra használják. Egyébként ez a babona sok helyütt világon, most is élő hagyomány.
A muszlimok hajvágás után ugyancsak összeszedik az összes lehullott hajat, majd hazaviszik, és gondosan elrejtik. Ők ezt úgy indokolják, hogy a lélek a test minden részében, így a hajszálakban is jelen van. Ha levágott haj ellenséges érzelmű ember kezéhez kerül, az illető képes lesz irányítani, befolyásolni a haj gazdájának lelkét. Másrészről ez magyarázza, hogy oly sokan vadásznak Mohamed hajszálára, mivel hajszálai lelkének egy részét rejtik magukban, Mohamed próféta hajszálának akár amulettként, akár talizmánként való viselése garantálja jelenlétét és áldását. Az észak-indiai Srinagarban (Kasmír állam fővárosa) lévő Hazratbál-mecsetben szigorú felügyelet mellett őrzik Mohamed próféta állítólagos hajszálát. Időnként azonban felröppen a hír, hogy ellopták.
Irán ókori vallásalapítója, Zarathusztra azt hitte, hogy a hajszálakból és a körmökből rovarok vagy más állatok lesznek. De nemcsak Iránban terjedt el ez a hit, még ma is elevenen élő babona a franciáknál, ahol feltételezik, hogy a szél sodorta hajból születnek a legyek.
A chileiek és a törökök hajszálaikat falrésekbe dugdossák; a francia parasztok a hajukat a kihúzott fogaikkal együtt temetik el, megjelölve a helyet, hogy a feltámadás napján megtalálják azokat; az örmények a templomokban, odvas fákban és oszlopokban rejtik el hajukat; az írek úgy vélik, hogy az ítélet napján minden egyes hajszálukkal el kell számolniuk; a belgák pedig gondosan megtisztítják fésűjüket a hajszálaktól, nehogy azok a boszorkányok birtokába jussanak.
Világszerte elterjedt babona, hogy aki emberi hajnak jut birtokába, érvényesíteni tudja az akaratát a haj tulajdonosán. Például, ha a szerelmes lány pogácsába süti a haját, és megeteti a kiválasztott legénnyel, a legény szerelemre gyúl iránta. A szerelmesek, akik életük végéig szeretni akarják egymást, egy-egy szál hajukat belesütik a süteménybe, és közösen fogyasztják el. Így vágyuk teljesülni fog. Ha egy leány a hajszálát belehúzza a legény gatyájának korcába, sikerül neki a legényt megrontania. Ha a kisfiúról levágott első hajat az apja zsebébe teszik, megnöveli a szerencséjét.
Az írek viszont nem féltették a hajukat, ősi szokás hagyomány volt náluk, ha egy férfi feleségül akart venni egy nőt, akkor egy emberi hajból font karperecet ajándékozott neki. A karperec elfogadása a férfi jelképes elfogadása volt.
A néphit szerint, ha kihúzunk egy deres vagy ősz hajszálat, tízszer annyi nő a helyén. Nem szabad hajat mosni vizsga előtti napon, mert az illető megbukik. Akinek a haja a tűzben sercegve, pattogva ég el, indulatos természetű ember. Ha a hajatlan, kopasz ember nem fedi be a fejét, elered az eső. Az indonézeknél a férjezetlen nőknek szombati napokon nem tanácsos hajat mosniuk, mert olyan férjük lesz, akivel nehezen jönnek ki.
A törököknél, a fésűben maradt hajat nem szabad az utcán eldobni, mert az állandó fejfájást jelent az illetőnek. A németek intelme pedig úgy hangzik, hogy a kifésült hajszálakat el kell égetni, mert ha egy madár viszi el a fészkébe, fejfájásokat fog okozni, ha ez madár történetesen seregély, az illető szürke hályogot kap, rossz esetben meg is vakulhat. A cornwalli angolok a hajról azt hiszik, hogy azt semelyik életkorban sem szabad levágni, mert ez megakadályozza a vagyoni gyarapodást. A levágott hajat náluk is mindig el kell égetni, mert balszerencsés a lenyírt haj eldobása, ugyanis az embernek élete végén problémái lehetnek a felkeléssel. A régi Rómában egykoron elterjedt volt az a hiedelem, miszerint megelőzhető a kopaszság, ha az ember a hónap 17. vagy 29. napján vágatja le a haját, viszont nem szabad hajat vágatni, amikor a nap lemenőben van.
A Csízió szerint, az a haj, amelyik lágy és ritka, tompa elmét rejt; a fodor haj félénket és nyereségre törekvőt mutat; az igen lapos haj, amely a homlokra borul, tiszta szívű embert jelöl; a tömör, sárga és fehér haj a nehezen tanulókat jelképezi.
A töredezett hajvégből táplálkozási zavarokra lehet következtetni. A hullámos vagy természetesen göndör hajról pedig arra, hogy az ilyen hajú emberek érző megértést mutatnak mások iránt.
Hajról álmodni azt jelenti, hogy az illető nem jár el kellő gondossággal személyes ügyeiben, és nem fog előrejutni, mert nem használja az eszét.