Rosta Erzsébet weboldala

Amióta ember él a földön, mindig evett vagy rágcsált valamilyen növényi eredetű bogyót, gyökeret, virágot vagy fakérget, majd később gyógyteákat ivott, hogy csillapítsa fájdalmait, gyógyítsa betegségét. Az első, 4000-5000 éve íródott emlékek arról szólnak, hogy kínai, indiai, dél-amerikai és mediterrán országok lakói eredményesen használtak gyógynövényeket. A tradicionális népi orvoslás manapság a világon kb. ötvenezer gyógynövényt használ gyógyításra.


A 10-11. században a perzsák félig érett mákgubóból nyert ópiumot alkalmaztak a köhögés ellen, melyet nemcsak a gyógyászatban használnak narkotikumként.

Az indiánok ősidők óta ismert gyógyszere a kínafakéreg kivonata, a cinkonin, mely hatásos a láz és a megfázás ellen. A trópusokon termő gyömbért már időtlen idők óta használják, nemcsak fűszerként, vagy szerelmi afrodiziákumként, hanem gyógyszerként is. Az Ázsiában élő, magasra növő, csillogó levelű, tölcsérszerű virágzatú dita keserű kérge köhögés, hasmenés és görcsök ellen hatásos.

Az angolok a szilfa leveleit és a nedves szilt évszázadok óta gyógyhatása miatt ajánlják kúrálásra. Egy londoni kávéhirdetés 1657-ben pedig azt állította, hogy a kávé gyógyítja a skorbutot, a köszvényt és más betegségeket. Az 1500-as évektől egészen az 1700-as évekig a dohány receptre, orvosi javallatra volt kapható, amelyet fej-, és fogfájásokra, ízületi gyulladás esetére, valamint rossz légzés kezelésére használtak.

A fehér üröm az egyik legrégebbi, a cickafark pedig nagyra becsült gyógynövény. Az észak-amerikai indiánok számára szent növény. Teaként látomások előidézésére fogyasztják. A régi Kínában a cickafark szárát még jóslásra is használták.

Az egyik legismertebb gyógynövény az orvosi kálmosgyökér hatékony étvágygerjesztő, vértisztító és erősítőszer. Az orvosi kálmost több amerikai indián törzs fogfájás, megfázás és kimerültség ellen, valamint észjárásuk fokozására használja. Thaiföldön és Burmában (a mai Mianmarban) az anyák hasmenéses kis gyerekükkel kálmosból főzött teát itatnak. Iránban, Indiában és Szaud-Arábiában a hosszú élet reményében isznak kálmosteát.

A fillippinók metélő- vagy vöröshagymát tesznek vágásokra, ütődésektől származó duzzanatokra, sebekre, horzsolásokra. Összezúzott gyömbért kennek a kificamodott végtagokra. Fokhagymát ajánlanak, hasonlóan a magyarokhoz, fogfájás csillapítására és magas vérnyomás ellen. Naponta háromszor egy gerezd fokhagyma elrágását javasolják. A zöld banánt hatásosnak tartják láz kezelésére. A banánt nagyon vékony szeletekre vágják, majd a beteg homlokára teszik.

A hagyományos népi gyógyászatban ma is népszerűek a gyógyhatású anyagokat tartalmazó növények. Az átható illatú rozmaring vérkeringést serkentő és az emésztést segítő fűszernövény. A kakukkfű elősegíti a vizeletkiválasztást, meggyorsítja a szülést, és a belőle készült ülőfürdő remek potencianövelő, orgazmus-fokozó.

A ginszeng idegnyugtató, fáradtságcsökkentő fiatalító szer, amely egyensúlyban tartja a test energiaháztartását. A csípős ízű szegfűbors nemcsak emésztési panaszokra, hanem neuralgikus bajokra is hatásos szer.

A gyapot gyökeréből nyert italt, mint népi gyógyszert ajánlják makacs fejfájás esetén, gyökerét magzatelhajtásra, Kínában az ondóképzés fokozására, Indiában az ajúrvédikus gyógyítók fiatalító szerként javasolják. Mivel a nemi szervekben fokozza a vér áramlását, használják a szülési fájdalmak enyhítésére, klimaxos panaszok ellen, valamint menstruációs görcsök oldására is.

Mexikó és Jamaica mocsaraiban élő kúszó cserjét, a szárcsagyökeret nemcsak életerő-növelőként és vértisztítóként ajánlják, hanem az elveszett férfiasságot visszanyerő szerként is árusítják.

A salátának mágikus és gyógyító képességet tulajdonítanak, szerelmi vágykeltő hatásán kívül ismert a bor általi spiccességet közömbösítő képessége, s ha egy várandós fiatalasszony salátát fogyaszt, elindíthatja a vajúdást és megkönnyíti a gyermek világrahozatalát. A sokfelé kedvelt étel alapanyaga a sárgarépa, az ókor óta ismert gyógynövény és megénekelt afrodiziákum is. Vizelethajtó és magzatelhajtó hatása mellett, nemi közösülésre is ösztönöz, írta róla az i.e. 1. században élt, görög orvos, Dioszkorides, aki az ókor legkitűnőbb növény- és gyógyszerismerője volt.

Nálunk a Szent György éjszakáján a határban szedett gyógyfüvekről feltételezik, hogy mágikus hatással bírnak. A néphit szerint éjfélkor, amikor megszólalnak a füvek, megmondják milyen betegség ellen hatásosak, ezért a javasasszonyok ezeket a gyógynövényeket szedik le.