A rendszerint gömbölyű, felfűzhető apró kis golyócskákat, a gyöngyöket készíthetik: üvegből, fából, fémből, kőből, borostyánkőből, gyümölcsmag csonthéjából, kagylóból, csontból vagy egyéb más anyagból.
Régi korok emberei a gyöngyöket nemcsak díszként, hanem mágikus tulajdonságai miatt is hordták. Az őskorban gyöngysort nemcsak a nyakban viselték, különböző testtájékokon, csípő körül, fülön, orrba fűzve, még a szemhéjhoz erősítve is, hasonlóan a most divatos testékszerekhez.
Az első gyöngyöket feltehetően növényi magvakból, vagy a tengerparton talált kagylókból alakították ki, de leletek bizonyítják, hogy mamut, sarki róka, zerge és ember fogából is készültek gyöngysorok.
Az egyiptomi gyöngyöket zsírkőből alakították ki, a rómaiaknál kedvelt volt a földpát, a lazulit, a karneol, a türkiz, a hematit és az ametiszt, amelyekből különböző figurákat - ember- és állatfejet, diszkoszt, csigát, páviánt, vízilovat - formáztak. A mediterrán országokban elterjedtek a gömbölyű, gerezdes, csöves gyöngyök. Az indiánok kagylókból készített gyöngyöket hordtak, a drágakőből készültek - a perui inkák kivételével - ritkák voltak. A középkortól elterjedt az üveggyöngy viselése.
Az arab országokban jelenleg is szokás, hogy a balszerencse távoltartására kék gyöngyszem-talizmánt erősítenek a háziállatokra, a gyerekekre, a mennyasszonyokra, de még az autókra is.
Az üzbégeknél rontás ellen fehér pöttyös gyöngyökből álló nyakláncot ajánlanak hordani.
A legszebb, legnagyobb és legbecsesebb gyöngyöket, az ún. igazgyöngyöket azonban csak egyes tengeri kagylók termik. A gyöngy ritkasága, formája és fénye révén vált értékessé és a legfőbb értékek megtestesítőjévé. A kagylóktól termelt gyöngyök ugyanazon anyagból állnak, amiből a kagylók belső rétege, azaz gyöngyházból, s a kagylók köpenye és a gyöngyházréteg közé került idegen testeknek, homokszemeknek, vízi atkáknak stb. gyöngyházzal való körülnövése útján keletkeznek.
Az eddigi legnagyobb természetes gyöngyöt, melyet „Allah gyöngyének”, később „Lao-ce gyöngyének” neveztek, a Fülöp-szigetekhez tartozó Palawan-szigetnél találták, 1934-ben. Ez a gyöngy 14 fontot (6,4 kg) nyomott, és egy hatalmasra nőtt óriáskagylóban (Tridacna gigas) termett.
A kagylóval és a gyönggyel kapcsolatos az Aphrodité születését elbeszélő görög mitológiai történet, melyben Zeusz villámként csapott bele a kagylóba, s az így megsértett-megtermékenyített kagyló gyöngyöt izzadt, azaz kibocsátotta magából a tökéletes női szépséget, Aphroditét, a szerelem istennőjét, akit a „Gyöngyök asszonya” néven is tiszteltek a Földközi-tenger népei. Cipruson, ahol a mítosz szerint Aphrodité születése után partra szállt, a gyöngyöt Aphroditénak szentelték.
A gyöngy, mely ősidők óta a makulátlan tökéletesség szimbóluma, a legrégebben ismert ékkő, és évszázadokon át ezt tartották a legértékesebbnek. A legrégibb ismert gyöngyékszer maradványait - melyek most a párizsi Louvre-ban vannak kiállítva - egy perzsa herceg szarkofágjában találták meg, aki i.e. 520-ban halt meg.
A gyöngytenyésztés fortélyát Kínában már jóval az európaiak előtt ismerték, s a módszer innen jutott el Japánba is. A könnycseppeket "apró gyöngyöknek" hívták. Régen az elhunytak szájába gyöngyöt helyeztek. Úgy tartották, hogy a kagyló a mennydörgéstől lesz terhes, a gyöngyöt pedig a holdvilág növeszti. A kifúratlan, tehát szűz gyöngyöt gyógyításra, valamint termékenységi varázslásra használták.
A rómaiak különösen kedvelték ezt a ritka tengeri kincset. Ha a legendának hinni lehet, Kleopátra azzal próbálta demonstrálni Egyiptom gazdagságát Antonius előtt, hogy egy értékes gyöngyöt porrá zúzott, majd a borába szórva felhörpintette azt. A rómaiak szemében a gyöngy misztikus erővel és gyógyító hatással bírt. Az asszonyok, hogy édes legyen az alvásuk, a párnájuk alá gyöngyöt tettek, és gyakran a ruháikba is varrtak egyet. A régi Rómában a gyöngy a társadalmi megbecsülést is jelképezte, ezért a gyöngyékszer viselése csak a társadalmi ranglétra bizonyos szintje fölött volt megengedett. (Ez a fajta megkülönböztetés később a középkori Európában is megjelenik: a 13. és 14. században nem egy országban törvény szabályozta, hogy ki viselhet, és ki nem hordhat gyöngyöt. A tanároknak és az ügyvédeknek például tilos volt.)
A tisztaságot és ártatlanságot jelképező gyöngyök évszázadok óta ideális esküvői ajándékok. Ez a szokás valószínűleg a hindu civilizáció hatására alakult ki, ugyanis a legendából jól ismert, miszerint Krisna a tengerből egy gyöngyszemet hozott fel lányának, Pandaianak, hogy azt viselje az esküvőjén. A hinduk körében sokfelé még ma is a házassági ceremónia elmaradhatatlan eleme a menyasszonynak egy kifúratlan gyöngy ajándékozása.
A gyöngy keletkezésével kapcsolatban különféle hiedelmek léteztek. Kínában egyesek szerint a gyöngyök sárkányok agyában alakultak ki, ezért a bölcsesség szimbólumának tartották. Mások szerint a kagylók által elkapott, lehulló eső- vagy harmatcseppekből alakultak ki, de akadtak olyan elképzelések is, hogy könnycseppekből keletkeztek. Ez utóbbi gondolat a skandinávok mitológiájában is megjelenik, ahol a gyöngyszemeket a szerelem és termékenység istennőjük, Freyja megdermedt könnycseppjeiből származtatják. Indiában ugyancsak a tengerbe hulló harmat- vagy könnycseppekkel magyarázták a gyöngy eredetét. Egykoron az indiai harcosok a kardjaikra - az általuk okozott könnyek eredményének jelképeként - gyöngyszemet tettek.
Az ázsiai kultúrákban azonban nemcsak ékszerként viselték, hanem a szem-, szívpanaszok, valamint a lázzal járó betegségek gyógyítására is használták. Úgy vélték, hogy a gyöngy belső békét hoz a testben és a lélekben. Később Európában is sokan hittek benne, hogy a porrá zúzott gyöngy alkalmas a szív, a lélek és az elme problémáinak kúrálására. A hozzá tapadó babonás hiedelmek szerint egészséget, jólétet, hosszú életet és szerencsét hoz a viselőjének. Távol tartja, illetőleg elűzi a gonoszt. A menyasszony számára viszont nem ajánlott, az eljegyzési gyűrűbe foglalt gyöngy, mert sok könnyet hoz a házasságba. Ha elveszíti a fényét, veszélyt, betegséget és halált jelez előre. Felhasználható szerelmi bájitalban. Gyermektelen párnak - ha alvás előtt a párnájuk alá egy gyöngyszemet tesznek - segít a megtermékenyülésben. Gyógyítja az elmebajt, a sárgaságot, a kígyómarást és a rovarcsípést. Védelmet nyújt a cápák és a polipok ellen.
Gyönggyel álmodni, megfontoltságot jelez az új vállalkozásokban, tervekben. Az emberi lelket is jelképezi.