A házasság legfőbb célja régen az utódok nemzése, a nemzetség folytatásának biztosítása, az ősök kultuszának továbbvitele volt. A gyermek születése a családban a szülőknek azt az ősi, általános emberi törekvését fejezte ki, hogy az újszülött által legyen életüknek folytatása.
A gyermek az életerő megtestesítője; a jövő, a lehetőség, az ártatlanság jelképe. A Biblia (Ószövetség) szerint a termékenység, a gyermekáldás Isten ajándéka. Izrael fiai számára a nagy család örömöt, szerencsét és különös áldást jelentett. Ha valamely házasság gyermektelen maradt, abban Isten büntetését látták. A termékenységet nagy értéknek tekintették, a mama és az újszülött egészsége, a felcseperedő gyermek jövője érdekében különféle mágikus eljárásokat alkalmaztak; a rájuk leselkedő veszélyek elhárítására, a jó szerencse megragadására számos néphiedelmen alapuló előírást, szabályt ismertek. A gyermeknek és az anyának igyekeztek megfelelő körülményeket biztosítani, miközben minden, a megszokottól eltérő eseményre, előjelre gondosan figyeltek.
Bizonyos rendellenes születési módban a gyermek jövőjére utaló jeleket láttak. Ilyen volt a burokban és a foggal születés. Általában mindkettőhöz valamilyen természetfölötti képességet kapcsoltak, azt gondolták, hogy az ilyen csecsemőből felnőve tudós vagy varázsdoktor lesz. A burokban születést többnyire szerencsésnek tartották, a „burokban született” kifejezés ma már általánosan a szerencsés szinonimájaként használt. Egykoron azonban nem mindenhol volt ez jó jel, a kelet-európai szlávok, Isztria népeinek hagyományában például a burokban született csecsemő egy leendő vámpírként jelenik meg.
A burokban született gyermek megítélése nálunk sem egységes, az ilyen gyermek jövőjét illetően két, egymással ellentétes hiedelem él. Az egyik szerint a burokban született gyereket az egész életében a szerencse kíséri, egy másik elképzelés viszont pont a fordítottját állítja: aki burokban születik, kötélen fogja végezni. Ez utóbbi feltételezésnek ellentmond az a szélesebb körben ismert jövendölés, miszerint aki fejével burokban jön a világra, szerencsés, könnyű életre számíthat, és halálát nem fulladás - különösen nem vízbefúlás - fogja okozni. A 19. században már valószínűleg a pozitív jelentése lehetett az általános, ugyanis Jókai Mór (1825-1904) Kelet királynéja c. elbeszélésében Maeon lovag a „Rajtam nem fog sem fegyver, sem átok. Én vagyok a hetedik gyermek, ki burokban született, engem férfi keze el nem ejthet.” szavakat kiáltva száll szembe a rátámadó ellenséggel.
Egyes vidékeken a burokban született gyermeket természetfölötti képességekkel ruházták fel; a Jászságban valamikor azt gondolták, hogy az ilyen gyermekekből tudós vagy garabonciás válik. A burokban született gyermek magzatburkával óvatosan bántak, ugyanis az eltett és megszentelt burokdarab a hiedelem szerint háborúban megvédte a tulajdonosát.
Hogy a kisgyerek nyugodt legyen, méhlepényét a ház nyugati sarkában ásták el. Szokásban volt, hogy az elásott köldökzsinór és méhlepény helyére gyümölcsfát ültettek, azt remélve, hogy a felnőve a gyermek sohasem fog éhezni. Ha a mama nem akart több gyereket, elégette a méhlepényt, és a hamuját férje italába keverte, majd megitatta azt a mit sem sejtő urával. Ha viszont a férj tudott a tervről, hiába hajtotta meg a keveréket, nem volt annak semmi hatása. Egyes helyeken a méhlepényt a trágyadombon ásták el, abban a hitben, hogy jobb lesz ettől a termés.
Lány születésekor - hogy felnőve vallásos legyen - a mama ágyába szentelt gyertyát, szentelt vizet és egy imakönyvet tettek. Ha fiúgyerek született, az ágyba krumpli, hagyma, kenyérdarabok, kisbalta és fűrész kerültek, hogy a majdani felesége jó háziasszony legyen, a fiúból pedig szorgalmas, dolgos férfi váljon.
A hiedelem szerint, szerencsés lesz az a gyerek, akinek a szülei templomban esküdtek meg. Abból a gyerekből, aki holdfogyatkozáskor születik lusta, rest ember lesz, életét eredménytelenség, sikertelenség fogja kísérni. Ha viszont a gyerek születése holdtöltére esik, életrevaló, szorgalmas, egészséges ember lesz belőle. A májusi születésű lányról azt mondják, hogy pénztelen lesz a férje, a harangzúgásra elindított gyermek pedig gyorsan megtanul járni, és szerencsés lesz.
A törököknél megronthatóvá válik az a kisgyerek, akinek a ruhái napnyugtáig kinn maradnak a szabadban. Nem helyes dolog egy gyermek fenyítésére használt kézzel megütni egy állatot. Ha egy alvó gyereket megcsókolnak, felnőttként önhitt, beképzelt lesz. A kijevi zsidók szerint nem szabad a gyermek fölött átlépni, mert megáll a növekedésben, a hatás azonban elhárítható, ha - ellentétes irányban, vagyis hátrafelé - ismét átlépnek fölötte.
Az ír hiedelmek szerint nem mindegy, hogy a csecsemő mely napszakban jön világra, ugyanis a délelőtt született gyermek nem képes felismerni a tündéreket, meglátni a szellemeket, ezzel a képességgel csak az éjszakai születésűek rendelkeznek. Thai szokások alapján a szülők válását követően, születésük sorrendje szerint, a páratlan sorszámú gyerekek az anyjukhoz, a páros számúak az apához kerülnek.