A griffek hol szárnyas, hol szárnyatlan, oroszlántestű, sasfejű vagy -csőrű szörnyek. Az ázsiai griffek tarajos fejűek, a krétai és a görög griffek göndör sörényűek.
Id. Plinius (23-79) e képzeletbeli madarakat, hosszú fülűeknek és kampós csőrűeknek vélte. Hérodotosz (i. e. 484-424) görög történetíró a griffmadarakat, Észak mesés lakóiként említi. A görög mitológia griffjei „Zeusz kutyái”-ként őrizték az aranyat. A görögök pedig azt hitték, hogy ezek a szörnyek őrzik a szkíták és az indiaiak aranykészletét, Hérodotosz ezért mondta róluk, hogy a griffek aranyból építik a fészküket. A krétaiaknál is bátor, éber őrzőmadarakként tűnnek fel.
A griffek szimbolizálják a napisten Apollót, a bölcs Athénét és a bosszúállás istennőjét, Nemesziszt. A madagaszkári griffet, Marco Polo (1256-1323) olasz utazó mint rukmadarat említi. "(...) mindenképpen földi madarak: két lábuk van, sashoz hasonlítanak, csupán roppant nagyok; akkorák, hogy kiterjesztett szárnyuk harminc lépés, tollaik pedig tizenkét lépés hosszúak, és testük vastagsága is ezzel arányos. Olyan erősek, hogy karmaikkal az elefántot is elbírják, felviszik a magasba és leejtik, hogy összezúzódjék."
Az ókorban e szárnyas szörnyet a hatalom megtestesítőjének tekintették. A héberek szemében a griffek a kettősvallású Perzsiát képviselték. A középkorban nagyon ellentmondásosan ítélték meg a griffet, az olaszoknál maga volt az ördög. A korai keresztények szerint a bosszú és üldöztetés szimbolikája, később viszont, mint Krisztus jelképe, az emberi és isteni kettős természetet jelenítette meg. Dante(1265-1321) olasz költő képzeletében a Purgatóriumban, griffmadár húzza a diadalmi szekeret.