A fűz megítélése nagyon ellentmondásos, jelentheti a hosszú életet, alkalmas a boszorkányok távoltartására, a varázslások elhárítására, a gonosz elriasztására. Jelképezheti a termékenységet, a gondolkodási képességet, a nőiességet és az életerőt.
A középkori Európában, mint az ékesszólás jelképe, a dalnokok és költők fája volt. Kínában a fűz jeleníti meg a női szépséget, engedelmességet, lágyságot. De a fűzhöz kapcsolták a tavasz kezdetét is. A régi Kínában szokás volt a távolra indulónak fűzfáról letört ágacskát ajándékozni. Japánban a fűz a gyengeség, a finomság, a kecsesség, a nyugalom, az állandóság és az egyesülés jelképe.
A zsidók számára fűzfa a bölcsesség fája. A románok fűzfaágat tesznek a küszöbre, hogy a korcs állatokat távol tartsák a háztól.
Negatív értelemben a fűz gonosz fa, mert oltalmat ad a boszorkányoknak. A szlávok szerint a fűzfa körül tanyáznak a démonok. Fűzfavesszővel rontásokat tudnak végezni. Elmarasztalóan mondják a fűzfát a boldogtalanság, a tudatlanság és terméketlenség fájának. Izlandon feltehetően ezért nem szabad olyan szobában szülni, melyben fűzfaágat tartanak. De máshol is elterjedt hiedelem, hogy a szobában tartott fűzágtól elszaporodnak a legyek. A szomorúfűz a temetők fája, szimbolizálja a bánatot, a halált, a temetést.
A népi gyógyászok fűzfakérgét és fűzfabarkát használnak a gyulladások csökkentésére, reumás és köszvényes bántalmak ellen, gyomorproblémáknál, lázcsillapítóként és emésztési panaszok esetén. Hatásosnak tartják sárgaság ellen a nyolc napig karon viselt fűzfakoszorút, amelyet a kilencedik napon felakasztanak a kéménybe, majd bedobják a patakba.
Virágvasárnap megszentelt fűzfabarkától várják, hogy elriassza a vihart, tántorítsa el a jégesőt és a villámcsapást. Mindezek elhárítására dugnak az ereszbe fűzfagallyat. Szemmel verés ellen barkát füstöltek és fűzfabarkát nyeletnek a tehénnel, hogy ne fájjon a torka.