Ellentétben a közkeletű hiedelemmel, a fülzsír – vagyis a fül külső hallójáratában termelődő sűrű, sárgás színű váladék – jó hatással lehet a fülek egészségére. A fülzsír ragadóssága megakadályozza, hogy szennyeződések, testidegen anyagok vagy apróbb rovarok kerülhessenek a fülcsatornába. Ha viszont a fülzsír összetömörödik, problémákat okozhat, melyek közül a halláscsökkenés, vagy a hallójárat viszketése leggyakoribbak.
Őseink azonban nemcsak a hallásszervünk védelmében betöltött szerepét értékelték, hanem gyógyászati célból, sőt olykor jövendölésre is felhasználták. Id. Plinius (23 vagy 24 – 79) az ókori polihisztor a Természet históriája című enciklopédikus művében (XXVIII. könyv, 8. fejezet) megjegyzi, hogy a harapások közül az emberé a legveszélyesebb, mely azonban jól kezelhető fülzsírral, akárcsak a skorpió csípése vagy a kígyómarás, ha azonnal bekenjük vele a sérült testrészt. Még hatékonyabb a kúrálás, ha a fülzsír a sérült személy füléből származik. Ugyanitt azt is olvashatjuk, hogy a fülzsír a körömszálka által okozott fájdalmat szintén enyhíti, a kígyómarás pedig a porrá őrölt vagy tört emberi fog is alkalmas. Galénosz (129 – 201) szintén gyógyhatásúnak tartotta az emberi fül faggyúmirigyeinek termékét, ő elsősorban a körömápolásra, a rajtuk megjelenő fehér pöttyök eltávolítására javasolta.
Közel másfél évezreddel később Jan Baptist van Helmont (1579 – 1644) holland orvos az izomfájdalmak, izomláz csillapítására javasolta a fülváladék használatát. A 17. század végén praktizáló Itáliai kollégája, Christiani Francisi Paullini az égő, begyulladt szemek kúrálására készített kenőcsöt belőle. A 18. században élt Samuel August Flemming a „De remediis ex corpore humano desumtis…” című művében belsőleg (szájon át elfogyasztva) a kólika és a gyomorgörcs gyógyítására, külsőleg pedig a sebek kezelésére javasolja a cerumen (fülzsír) használatát.
Figyelembe véve a keletkező fülzsír igen csekély mennyiségét, a fentiekben említett gyógyszerek, kenőcsök igen drágák lehettek. Jóval olcsóbb volt viszont az egészségjövendölés, melyre olyankor került sor, amikor már nem bíztak a beteg gyógyulásában. Ha a rokonok arra voltak kíváncsiak, vajon felépül-e nyavalyájából családtagjuk, a beteg vizeletét egy üvegedénybe tették, és addig rázták, míg az habossá nem vált. Ezután, aki a vizeletet felrázta, a füléből kivett egy darabka fülzsírt, és az üvegbe dobta. Ha a fülzsír szétvált a habban, a jövendölés szerint a beteg felgyógyult, ha viszont egyben maradt, kezdhették a készülődést a temetésre.
Ha azt álmodjuk, sok zsiradék van a fülünkben, az egy komoly figyelmeztetés arra, hogy jobban kellene figyelnünk a családunkra, munkatársainkra. Emellett azt is jelezheti, hogy valamit nagyon akarunk meghallani. Ha eltávolítjuk (vagy valaki más eltávolítja) a fülzsírt a fülünkből, az viszont azt jelzi, hogy egy jó ismerősünk nagyon szeretne mondani nekünk valamit.
Ha pedig másvalaki fülében látunk sok fülzsírt álmunkban, az arra utal, hogy nem régen egy számunkra fontos személlyel megszakítottuk a kommunikációt.