A fügefa a házasság, a termékenység, a szerelmi gerjedelem és a nőiesség szimbóluma, feltehetően ezért ábrázolják sokmellű fának.
Indiában a füge tiszteletben álló, szent fa, a védikus időben tűzcsiholásra használták. Igen ritkán vágják ki, mert azt mondják, aki csak egyet is kivág, olyan bűnt követ el, mintha egy bráhmant, indiai papot ölt volna meg. A hinduk feltételezése szerint a fügefában az isten-hármasság lakik, a gyökereiben Bráhma, a törzsében Visnu, a levelekben pedig Siva. Az egyik mítoszban e fa alatt született Visnu, a bráhminok e fa alatt imádkoznak, Gudzsarátban a fát papként tisztelik, és az ágaira kötik fel, a hármas szent kötelet. Krisna istent egy fügefa alatt ülve sebezte meg egy vadász nyila.
Gautama Sziddhárta, az indiai Bódh Gajában egy magas fügefa (bódhifa) alatt ülve világosodott meg, vált Buddhává. A buddhisták hite szerint a bódhifa Buddhát szimbolizálja. Sri Lankán, Anurádhapurában van egy fügefa, amely az eredeti szent bódhifa egyik hajtásából sarjadt.
A hívők azt hiszik, hogy a fügefa a túlvilág kapuja, ezért locsolják gyökereit vízzel. Gyakran házasítják össze a fügefát a banán cserjével, amelyikből az egyik a férj, a másik a feleség. A hónap utolsó napján, különösen, ha az hétfőre esik, a falvak lakói körülállják a fügefát és a banáncserjét, és miközben imádkoznak, jelképesen összeadják őket.
A Bibliában a fügefát a jó és a rossz tudás fájának tartották. Fügefalevél volt Ádámon, amikor belekóstolt a tiltott gyümölcsbe. A muszlimok szent gyümölcse ugyancsak a füge. A Bibliában mint az ígéret földjének gyümölcse szerepel. Az ókori Rómában a Romulust és Remust szoptató farkasnak egy fügefa adott árnyékot. Az Indiából Olaszországba került fügefákat, a helyiek manapság is indiai nyárfaként ismerik. Karthagó pusztulása a fügefák számára is végzetes volt, mert a hódító rómaiak, hogy ne teremjen több füge, a fügeföldeket felszántották, és sóval hintették be.