Az óegyiptomi valamint a görög-római legenda a főnixmadarat pazar tollazatú, mesebeli madárként említi. A mítosz szerint a főnix akkora, mint egy sas; tollazata fényes, skarlátvörös és arany színezetű, hangja dallamos.
Keletkezéséről Hérodotosz azt írta, hogy tojásból kel ki, Plinius féregből eredezteti, Claudianus pedig egy olyan madárról tudósít, amelyből csak egy létezik, több mint 500 évig is elél, halálának közeledtével illatos ágakból és fűszerekből rak fészket, majd lángra lobbantva porig ég a tűzben. A hamvaiból azonban egy új főnixmadár kel életre, aki apja hamvait mirhával vegyített tojássá formálva, az egyiptomi Nap városába, Heliopoliszba száll, és elhelyezi azt Ré isten templomának oltárán. Egy másik változatban a haldokló főnix Heliopoliszban, az oltár tüzében ég el, s éled újjá. Plinius lekicsinylően említette meg azokat az orvosokat, akik a főnixmadár fészkéből és hamvából készült gyógyszerekkel kezelték betegeiket.
Az egyiptomiak szemében a pálmával társított főnix a halál és a halhatatlanság jelképe. A rómaiak a halhatatlan főnixet, az örök városhoz, Rómához hasonlítják. Kínában a Nap és a Hold, a jin és jang egységét reprezentáló főnixet sárkányokkal ábrázolták, amivel a császári hatalom oszthatatlanságára utaltak. A kereszténységben a hit, a feltámadás és a halál utáni élet megtestesítője. A paradicsomban a főnix az egyetlen lény, akit nem kísértett meg a tiltott fa gyümölcse, ezért vált Jézus Krisztus jelképévé, s lett képes az Úr jóvoltából a feltámadásra.