A fenyő feltehetően már az emberiség őskorában is mágikus fa volt. Örökzöld ágai a téli napforduló utáni világosságot, az újjászületést, a meleg és a fény visszatértét, a rontó szellemek kiűzését hirdetik. Szimbolizálják az életerőt, az állandóságot, a hosszú életet, a halhatatlanságot.
Az erdei fenyőnek elsősorban Japánban és Kínában nagy a kultusza. Hitük szerint az élők testét és a holtak lelkét erősíti. Egy régi kínai monda szerint a fenyőfa adott élelmet és szolgált orvosságként a hegyekben élő, filozófiával és orvostudománnyal foglalkozó, hosszú életkort megélt taoista szerzetesek számára. A párban növekvő fenyők a házasságban töltött boldogság jelképei.
Más felfogás szerint a fenyő jelképezi a férfiasságot, a bátorságot, merészséget, a vakmerőséget, megfontolatlanságot, sőt a nagyképűséget és a győzelmet is. Görögországban a remény fája, állítólag a trójai falovat részben fenyőből faragták. A druidák december 23-án ünnepelték a fenyőfát, a kelták szerint ezen a napon született a termékenység szelleme, az istenfia. A szlávok fenyőággal járnak házról-házra minden jó kívánni. A lucfenyőt a lengyelek házuk bejárata elé ültetik, a görögök meg azt mondják, hogy a fenyő jeleníti meg a halhatatlan istenek birodalmát.
A ketek mítoszában Kajgusz, amikor egy gonosz banya elől menekül, hogy üldözői elől elrejtőzessen, megparancsolja hét fenyőfának, terebélyesedjenek erdővé. Egy magyar monda szerint pedig, amikor Jézus a földön járt, és üldözői elől el akart bújni, a dúslombú fák félelmükben megtagadták tőle a védelmet, a gyér levelű fenyő azonban elrejtette az ellenségei szeme elől. Az Úr ezután megáldotta ezt a fát. Azóta a fenyőfa örökzöld, levelei nem hullanak le; s az év egy napján, karácsonykor gyertyákat gyújtanak a fenyőfán, hogy Istenre emlékezzenek. Ezért hívják a fenyőfát isten fájának vagy karácsonyfának.
A fenyőtoboz az élet tüzének, az egészség helyreállításának a szimbóluma, sok helyütt formája miatt a fallosszal kapcsolják össze. A rómaiak viszont a kinyílott fenyőtobozt a szűziesség jelképének tartották. A tobozokat Diana istennőnek szentelték. Dionüszosz hívei fenyőből készült koszorút viseltek. A fenyőfák a sámánok számára hídként szolgáltak a világ és a természetfölötti világ között. Az illatos fenyőt nemcsak rituális és mágikus célokra használták, régről ismert a gyógyereje is. Többek között hatásos nemi- és cukorbetegségek, reumás- és szívpanaszok kezelésére, légzőszervi problémák kúrálására, de remekül alkalmazható gyulladásos megbetegedések és gyakori fejfájások esetén is. Kiváló méregtelenítő és idegnyugtató. Erősíti az izmokat, a kötőszövetet és serkenti az anyagcserét.