A fecskének sokféle jelentése van, jelképe a jónak, a boldogságnak, a hűségnek. Az egyiptomi Ízisz fecskeként eredt férje, Ozirisz keresésére. A keresztények körében az éhes fecskékhez hasonlítanak azok, akik segítséget kérve Krisztustól, imával fordulnak hozzá.
A görög mitológiában a fecske Aphrodité szent madara. Egyik mítoszuk a következőképpen meséli el a pacsirta, a fecske és a búbos banka hangjának történetét. Amikor Prokné férje, Téreusz beszeretett felesége húgába, Philomélébe, azt hazudta neki, meghalt az asszonya. Miután feleségül vette, kivágta Philomélé nyelvét. Eközben jelentkezett Prokné, aki megölte férjétől született fiát, Itüszt, s a húsát feltálalta Téreusznak, amikor az rájött, miféle húst evett, üldözőbe vette a menekülő lánytestvéreket. Könyörögésükre, az istenek mindhármukat madárrá változtatták. Proknéből pacsirta, Philoméléből fecske, Téreuszból búbos banka lett. A madárrá változott Prokné állandóan azt csipogja "Itüsz, Itüsz", mire Téreusz azt kiáltja "Hol van? Hol van?"
A magyar néphit szerint a fecskék ősszel a nádasokba húzódnak, s télire halakká változnak. Tavasszal újra fecske lesz belőlük. Hasonló hiedelem él a kínaiak körében is, szerintük a telet a tengerben kagylóként vészeli át, és minden tavasszal visszaváltozik eredeti formájába. A fecske a gólyához hasonlóan, szerencsét és boldogságot hozó madár. Azt mondják, akiknek ereszük alatt fecske fészkel, szerencsések lesznek. Ha beteg ember házába száll a fecske, gyógyulást, ha a fiatal házasokéba, boldogságot jelent.
A fecske előhírnöke az újjászületésnek, a kedvező változásnak, előfutára a reggelnek, a napfelkeltének és a tavasznak. A közmondás úgy szól, "Egy fecske nem csinál nyarat." A népi megfigyelés szerint a fecskék megérkezését és elköltözését viharok kísérik.
Görögországban a gyerekek a tavasz jöttét, fecskéket utánzó ficserkéléssel köszöntik. Egy fennmaradt görög szöveg szerint: "Odanézz, fecske! Igen, fecske, Héraklészre esküszöm! Megjött! Itt a tavasz."
Ellenben a tengereken túlról érkező fecskéknek más a megítélésük, ők azok, akik az élet és a halál, az idegen föld és a hazai föld között közvetítenek, ezért ezek a fecskék az élet reménytelenségét és rövidségét szimbolizálják. A fecskével kapcsolatban egyéb negatív értelmű előjelek is léteznek; az ablakon beröppenő fecskéről halál előhírnökének tekintik, a tehén alatt átszálló fecskéről pedig azt hiszik, hogy a tejet véressé változtatja.
A fecskéről számtalan szólásmondásunk van: a legismertebb, az előbb említett, az egy fecske nem csinál nyarat; de ismert a csacsog, mint a fecske; nem jó verébnek fecskével perlekedni; nyári szállásért nem telel veled a fecske; hírmondó fecske tavaszt énekel; nem sirat egy fecskét egy nyár, idővel a fecske még házadra szállhat; elmegy a fecske, marad a túzok.
A fecskék, több nép elképzelésében úgy szerepelnek, mint a szurkáló nyelvű, fecsegő asszonyok. Időjós madárként, az alacsonyan röpködő fecskék esőt jeleznek. Balszerencsés jelnek minősül, a többi állathoz hasonlóan, egy fecske elpusztítása.