Rosta Erzsébet weboldala

Az evés az ember egyik legelemibb életszükséglete, az éhség jelzi a táplálékhiányt, az étkezés kielégíti a test energiaigényét. Minden korban nagy nyomorúságot jelentett, ha nem volt mit enni. Éppen ezért az ókori társadalmakban az éhség csillapítása a legnagyobb jótéteménynek számított. Jézus is ügyelt arra, hogy a vele lévők ne szenvedjenek hiányt, az őt hallgató ötezer embert pedig megvendégelte. Nem véletlen az sem, hogy az Ószövetség várakozásának megfelelően, az Istennel való túlvilági együttlétet messiási lakoma keretében képzelték el.


A teremtéstörténet szerint az ember kezdetben csak növényi eledelt fogyasztott; hasonlóképpen az állatok is növényevők voltak. A Paradicsomban hangzik el az első étel-tilalom: az ember nem ehet a jó és a rossz tudásának fájáról. Ennek a parancsnak a megszegésével megromlott az ember kapcsolata teremtő Istenével. Bár Ábel áldozata állatáldozat volt, és ez az állat elfogyasztását is feltételezi, és az özönvíztörténet héber változata is számol az áldozati állatokkal, csak a nóéi törvények között jelenik meg az állatok megevésének a megengedése.

Természetesen hasonló jellegű tilalmak, előírások a többi világvallásban, sőt a törzsi vallásokban is megtalálhatók. Részben az eltérő vallási tanítások, részben az élelem megszerzésével, elkészítésével, az étkezés mikéntjével, továbbá az elfogyasztott ételekkel kapcsolatban kialakult hiedelmek, valamint az egyes közösségek másfajta szocializációja okán az étkezési szabályok, szokások a világ különböző részein igencsak változatos, színes képet mutatnak.

A muzulmán hitű országokban tilos a disznóhús fogyasztása, de más húsétel visszautasítása sértésnek számít. Vendégségben előfordul, hogy a házigazda a legfinomabb falatot kézzel veszi ki a tálból, és teszi a vendég szájába. Ez náluk a megtiszteltetés jele. Az arabok evés közben csámcsognak, szürcsölnek, böfögnek, utalva ezzel az étel finomságára. Bármennyire is ízlik, udvariatlanság valamennyi ételt megenni a tányérról.

Az iszlám országokban - de a többségében hindu Indiában is - a jobb kéz a tiszta kéz. A bal a tisztátalan, ezért tilos ételt érinteni, vagy megfogni bal kézzel. Távol-Keleten a rizst az utolsó szemig el kell fogyasztani, evőpálcikát rizsbe szúrni tilos, az ételek ízletességét ugyancsak böfögéssel jelzik.

Sri Lanka lakói szerint a főtt étel elfogyasztása után - anélkül, hogy vizet ivott volna az ember - nem szabad rögtön elhagyni a házat, mert a rossz szellemek könnyen a hatalmukba keríthetik az illetőt.

A burmaiaknál kerülendő a lábas ütögetése az ételszedéshez használt merőkanállal, mert ez számukra olyan, mintha a szüleik fejét ütnék meg. Nem szerencsés továbbá két lábas vagy serpenyő fedőit összeütni, mert az embert megmarhatja egy tigris.

Az indonézek mindenkit óva intenek attól, hogy a rizst lapos tálcáról egye, mert aki megsérti ezt a szabályt, durva elutasításra számíthat. Nem ajánlott az asztal sarkánál ülve enni, ez ugyanis családi vitákat, sőt a házasság felbomlását okozhatja. Aki az ajtóval szemben ülve eszik, nehezen talál magának partnert. Nem illik az öregebbek előtt elkezdeni az evést, mert balszerencsét jelent. Sikertelenség, kudarcok sorozata vár arra, aki ékezés közben sugdolózik, vagy hangosan énekel. A gyerekeknek nem szabad evés alkalmával helyet cserélniük, mert anyjuk vagy apjuk helyébe mostohaszülő lép. Ha a gyerekek szeretnének a tengerentúlra utazni, sok csirkeszárnyat kell enniük.

A thaiaknál nem szabad: az idősebbek előtt elkezdeni az étkezést, ugyanis az ilyen ember a elkövetkező életében kutyaként fog megszületni; a szülőnek a gyermek által meghagyott ételt megennie, mert gyereke haszontalan lesz; az esti étkezésnél az összes rizst megenni (egy keveset kell hagyni a ház szellemeinek); a kihűlt rizst forró rizzsel enni (aki így tesz, a következő útja során könnyen eltévedhet); rizs nélkül fogyasztani az ételt, mert angolkórt okoz. Thaiföldön tilos: a szerzetesnél előbb hozzáfogni az evéshez, a szabály ellen vétőt ugyanis megszállja a gonosz; más ember ételét engedély nélkül elfogyasztani, mert ez a torok gyulladását okozza; influenza idején kukoricát enni, mert felszökik tőle a láz; tojást ennie annak, aki előtte megvágta magát, mert sérülése rosszabbá válik. Aki: csirkelábat eszik, elromlik a kézírása; teknősbékát fogyaszt, lassú lesz a járása; kutyahúsból eszik, a kutya szelleme eluralkodik rajta. Ha a fiatalasszony csiliszószt fogyaszt tálból, gyermekének megduzzad az ajka.

A vietnamiak mielőtt leülnek az asztalhoz enni, az őseik fényképét tartalmazó házi oltárra ételt tesznek, mert azt gondolják, hogy az elődeik velük együtt esznek. Sohasem szolgálnak fel egy tál rizst és egy evőpálca szettet. Mindig legalább két személynek terítenek. Egy tál a halottnak dukál. Rossz néven veszik azt, ha az evőpálcikákat az idegen megérinti, vagy bárki fölösleges zajt csap velük. Illetlenség náluk másnak fogpiszkálót adni.

Az üzbégeknél nem szabad elkezdeni addig az evést, amíg másokat meg nem kínált az ember. A törököknél először az idős emberek ülnek az étkezési asztalhoz, mert különben az étel nem válik hasznukra. Nem szabad keresztbevetett lábakkal enni, mert ezt tiszteletlenségnek tartják az asztallal szemben, és az éhezés előjelének tekintik. A magyarok pedig azt mondják, nem illik evés közben olvasni, mert az ember megeszi az eszét, aki viszont terítetlen asztalon eszik, megkopaszodik. Az olyan emberről, aki akkor érkezik látogatóba, amikor a háziak éppen hozzákezdenek az étkezéshez, azt tartják, hogy az illetőt nagyon szereti az anyósa.

A lengyeleknél ugyancsak nem szabad étkezés közben beszélgetni, valamint az elfogyasztott feketekávék számát számlálni. Bizonyos napokon nem ajánlott egyes ételeket fogyasztani, a családi béke és megőrzése céljából. Ha vendég érkezik a házhoz, egy-egy kis kupac zabot tesz a házigazda asztalának négy sarkára, jelképesen azt kívánva ezzel, hogy a háziaknak mindig legyen kenyerük, legyen mit enniük.

Afrikában nem helyeslik az éjszakai étkezést, azt mondják, hogy aki sötétben eszik, a gonosszal étkezik. A zömében muszlim lakosságú zanzibáriaknál nem lesz szerencséje annak, aki asztali áldás nélkül eszik, ráadásul az étel sem lesz elegendő számára, nem fog jóllakni. Aki sétálás közben édességet fogyaszt, azt magával viszi a gonosz. Aki közvetlenül a lábasból eszik, annak az esküvőjén zuhogni fog az eső.

Többfelé érvényes szabály, hogyha az asztalra tett villa ágai felfelé állnak, nem szabad kést tenni az ágai közé. Az előírás megszegője veszekedni fog az asztaltársával, ha pedig egyedül étkezik, azzal, akivel a legközelebb fog enni. Ha a vendég az evés befejezése után a kést és a villát egymáson keresztbe fektetve hagyja a tányéron, azt jelenti, hogy az étel pocsék volt, és balszerencsét kíván a szakácsnak.

A magyarok azt mondják, nem szabad a lánynak fakanállal ennie, mert sokbeszédű, pletykás nő lesz az anyósa; ha merőkanálból kóstolgatja az ételt, akkor még verésre is számíthat tőle. A magyar és a török néphitben egyaránt megtalálható az a hiedelem, miszerint, ha egy lány lábasból vagy a lábas fedeléről eszik, nem fogják észrevenni a fiatalemberek.

Ha az ember étkezés közben megharapja a nyelvét, az azért van, mert nem sokkal előtte hazudott. Az afgánok szerint viszont az harapja meg a nyelvét evés közben, akiről a háta mögött rosszat mondanak, aki ellen intrikálnak.

Sri Lankán, aki étkezés közben nyugat felé vagy kelet irányába néz, jó szerencsében részesül. A koreaiak szerint, aki étkezés után rögtön aludni tér, tehénné változik. Aki osztrigát akar enni, tudnia kell, hogy csak olyan hónapban szabad ennie, amelyekben "r" betű van. Az oroszoknál, ha egy légy repül a levesbe, ajándékot vagy élvezetet jelent, de az is jó szerencsével kecsegtet, ha összetörik a tál.

Aki egymagában eszik álmában, anyagi veszteségre, magányra és depresszióra számíthat. Ez elutasítottságot, kirekesztettséget, a családi vagy társadalmi kötelékek elvágását is jelentheti. Az ilyen ember az evéssel pótolja a társaságot, és az étkezés biztosítja a jó közérzetét. Ha viszont az alvó személy társaságban étkezik, sikeres vállalkozásra, jó befektetésre és vidám hangulatra számíthat.

Ha az evésről álmodó éhes marad, az illető kielégítetlen szellemi szükségleteiről, és vágyairól árulkodik. Az élelem szeretetre, barátságra, ambícióra, szexre vagy élvezetre utalhat. Aki azt álmodja, hogy elveszik előle az ételt, mielőtt befejezte volna az evést, vitákra számíthat a beosztottjaival, illetve azokkal, akik tőle függenek.

Ételről álmodni, fizikai és érzelmi táplálékot és energiát jelez. A különböző ételek a gondolatok széles körét szimbolizálhatják. A gyümölcs általában az érzékiséget jelképezi, a fagyasztott ételek az álmodó hideg érzelmeiről, kimért modoráról árulkodik. Bizonyos ételek fogyasztása olyan a tulajdonságokra utalhat, amelyek hiányoznak az emberből. Aki álmában élelmet halmoz fel, valószínűleg fél az ínségtől, a nélkülözéstől. Azt is jelentheti, hogy meg van elégedve azzal, amit elért.