Az esküvő napjára, mely az ember életének egyik legfontosabb eseménye, számtalan hiedelem vonatkozik, sok fortély és tiltás rögzült, amit nem árt néha figyelembe venni. Például az esküvőre menet a menyasszony nem tekinthet semerre sem, nem indulhat el bal lábbal, visszafelé nem jöhet ugyanazon az úton, mert szerencsétlen lesz az élete.
Nem szerencsés az esküvőt az esti órákban, vagy pénteken tartani. Rossz ómen, ha az esküvő napján a házasulandók előtt egy disznó, nyúl vagy gyík szalad át az úton, vagy ha nyitott sírt látnak. A törökök rossz előjelnek tekintik, ha valaki átmegy a lakodalmas kocsi előtt, és nem szabad azonos házba két menyasszonyt beengedni, mert az is szerencsétlenséget jelent. Az angoloknál a vőlegénynek nem szabad meglátni a menyasszonyt az esküvő előestéjén, mert a házasságuk tönkre fog menni.
Balszerencsére utal, ha a lakodalom napján esik a hó, ha temetési menettel találkoznak, mert sok csalódás kíséri majd a fiatalok életét. Ugyancsak rossz előjel az esküvő napján apácát vagy papot látni, ez a házasság tönkremenetelére utal. Ha a vőlegény az esketés alatt leejti a karikagyűrűt, vagy ha leesik a menyasszony fátyla, a házasság pusztulásra van ítélve. Szerencsés jelnek számít az esküvő napján szivárványt látni, fekete macskával vagy kéményseprővel találkozni, napos időben esküdni örök hűséget, mert mindez arra utal, hogy a vőlegény szereti menyasszonyát. A walesi emberek szerint ugyancsak szerencsés dolog az esküvő reggelén madárdalra ébredni.
Szerencsét hoz, ha a násznép megrakott szekérrel, zsidóval vagy cigánnyal találkozik, ha a templomban aznap keresztelőt tartanak, vagy ha a lakodalmi vacsorán a vőlegény és a menyasszony egy tálból egy kanállal eszik. Ha a lakodalom napján esik az eső, egyrészt áldást jelent a frigyre, másrészt azt, hogy a fiatalasszony pletykás lesz. Jó előjelnek minősül: az esküvő napját keddre vagy csütörtökre kitűzni.
Az angoloknál, a menyasszonyi fátyolról feltételezik, hogy védelmet nyújt a gonosz lelkek ellen, akik irigyek a fiatalok boldogságára. Az sem mindegy, milyen színű ruhában áll a menyasszony az oltár elé. Hogy a menyasszonynak szerencsés legyen a házassága, esküdjön fehér ruhában, mert ez azt jelenti, hogy jól választott. Ha a menyasszony esküvői ruhája szürke, messzire fog utazni; ha fekete, vissza kívánja a leányságát; ha piros hamarosan meghal; ha zöld meg fog szégyenülni; ha ruhája kék, őszinte lesz a házassága; ha sárga, szégyellni fogja párját; ha barna a ruha városban fog élni; ha lila, a házassága lelketlen, sivár lesz; ha gyöngyökkel díszített a ruhája, zavaros lesz az élete. Egy mexikói hiedelem szerint az esküvő alatt viselt gyöngysor is rosszat jelent, arra utal, hogy a menyasszony egész életében sírni fog, mert a gyöngyök könnyeket jelentenek.
Nagy jelentőséget tulajdonítanak, az esküvői szertartáson történteknek. Ha az esketési ceremónián a menyasszony a vőlegény lábára lép, vagy ha a templomból kijövet a menyasszony lép ki elsőként, azt jelenti, hogy az ő akarata érvényesül a házasságban. A templom ajtajában, ha az ifjú pár elé gabonaszemeket, rizst, mákot vagy pénzt szórnak, ezzel gazdag, gondtalan életet kívánnak nekik.
Az egész napra vonatkozó hiedelmek közül: ha az esküvő napján a vőlegény csatolja be, fűzi, vagy köti meg a menyasszony bal cipőjét, az asszony fogja uralni a házasságot. Ha a menyasszony elé seprűt dobnak, ha ügyes felveszi, ha ügyetlen megbotlik benne. A házba menet a menyasszony feje fölé azért tartanak kenyeret, hogy soha ki ne fogyjon belőle. Az esketés után, hogy édes legyen a fiatalok élete, mézet, vagy cukrot kell nyalogatniuk, illetve szopogatniuk.
Nemcsak nálunk, hanem a világ számos országában ismert babona az, hogy aki a másik ember sarkára lép, megéri az illető esküvőjét. Az esküvő napján az újdonsült asszonynak a főbejáraton kell bemennie, ahol tilos megbotlania, vagy elesnie, ezt megelőzendő, a küszöb fölött inkább az ifjú férj viszi át szerelmét. Ez a romantikus gesztus, mellyel a vőlegény az újdonsült aráját köszönti otthonában, a régi időkből ered, amikor a feleségszerzés megszokott formájának a nőrablást tekintették. Miután ő és barátai (a vőfélyek) sikeresen megharcoltak a „menyasszony” rokonaival, a vőlegény rendszerint egy karjaiban rugdalózó, visítozó lánnyal lépett a házába. A vőlegény jobb kezében karddal harcolt, miközben arajelöltjét a bal kezében tartotta. Ez a magyarázata annak, hogy miért áll a menyasszony az esküvőn mindig a vőlegény balján.
Világszerte elterjedt hiedelem, hogy a démonok vagy gonosz szellemek a nevezetes évfordulók, valamint az öröm pillanataiban, például esküvő idején különösen tevékenyek. Az esküvői csokrok ezért eredetileg olyan erős fűszerekből álltak, mint a kakukkfű vagy a fokhagyma, és a céljuk a rossz szellemek elriasztása, meg a mosdatlan emberek rossz szagának közömbösítése volt.
Régen a menyasszonyok nem virágcsokrot, hanem harisnyatartót dobtak a vendégek közé az esküvői fogadáson. Ezt a szokást a 14. században változtatták meg, miután megunták a menyasszonyok, hogy az ittas férfiak maguk akarták levenni róluk. Egy legenda szerint a harisnyatartó dobálás Angliában alakult ki, ahol egykoron az esküvő után a vendégek követték az ifjú párt a hálószobájukba, vártak, míg levetkőznek, ekkor ellopták a harisnyáikat, és elkezdték velük dobálni a párt. Aki elsőként találta el a menyasszony, vagy a vőlegény fejét, az lett a következő házas. Egy másik szokás szerint a vőlegényt pedig zoknijaikkal dobálták meg a barátai. Ez esetben a vőlegény orrát eltaláló számíthatott a leghamarabb házasságra.
A lakomán a fiatalok levesébe fallikus jelképként két krumplit és egy sárgarépát tesznek, hogy szexuális életük jó legyen. Hogy az új frigyből elsőként fiú szülessen, a menyasszony ölébe fiút ültetnek. Hogy könnyű szülése legyen, a vőlegény kapujában a menyasszonyt kosárnyi almával, dióval, valamint egy vödör vízzel fogadják. A nászéjszakán az újonnan házasodott férj számára az első behatolás előtt ajánlatos egy poharat összetörnie, mert ez a rituálé a törökök szerint szerencsét hoz. Úgy tartják, hogy a nászéjszaka végén, az elsőként elalvó házastárs fog először meghalni.
Spanyolországban szerencsét jelent, ha a menyasszony az esküvőn valami újat, valami használtat és valami kölcsönkértet visel. Boldog lesz a házassága annak a menyasszonynak, akinek valamelyik ruhadarabja kék színű. Ha a vőlegény a szertartás előtt meglátja menyasszonya ruháját, az arajelölt balszerencsés lesz a ceremónia alatt. Ez a hiedelem a világ számos táján elterjedt, de különösen a spanyol ajkúak között. Ha a vőlegény barátja levág egy darabot a vőlegény nyakkendőjéből, hamarosan ő is meg fog házasodni. Feltehetően ezzel függ össze, hogy az olaszoknál a házasság után a vőlegény nyakkendőjének darabjait olykor árverezésre bocsátják a vendégek között.
Marokkóban a hagyományos esküvő négytől hét napig tart, és a menyasszony, mielőtt az esküvői ruháját felvenné, megfürdik egy kád tejben.
Németországban az esküvőt megelőző éjszaka - a Polterabend (legénybúcsú) keretében - tányérokat és tálakat törnek össze, mert úgy vélik, hogy ez szerencsét hoz a menyasszonynak. A törmelékek összetakarítása a fiatal házas jelöltek feladata. Az esküvő után rizst szórnak az ifjú párra. Azt mondják, hogy annyi gyereke lesz az újdonsült arának, ahány szem rizs akad meg a hajában.
Egy régi svéd szokás szerint a menyasszony az esküvőjén nem kötötte meg a cipőfűzőjét, hogy a szülése könnyű legyen. Előtte pedig a jobblábas cipőjébe a mama egy aranypénzt, a ballábasba a papa egy ezüstpénzt tett, azt szimbolizálva ezzel, hogy sohasem fog pénz nélkül járni.
Skóciában az esküvő előestéjén az ismerősök összegyűlnek a menyasszony körül, és segítenek neki a hagyományos menyasszonyi lábmosásban. Az esküvő után a templom ajtajára kifeszített szalagot a menyasszony apja elvágja, ezzel jelezvén, hogy mostantól a lánya önállóvá vált.
Törökországban, ha a vőlegény sokat mosolyog az esküvőn, az első gyerek lány lesz. Akinek sikerül elkapnia a menyasszony által eldobott kandiscukrot, ha még egyedülálló, rövid időn belül házas lesz. Hogy nagy legyen a gyerekáldás, az esküvő után a vőlegény szülei diót és szilvát dobálnak a menyasszony felé, amit az ifjú asszony a szoknyájába tesz.
Brazíliában, ha a menyasszony közvetlenül a vizes edényből iszik, az esküvőjén esni fog az eső. Mexikóban, ha az esküvő éjszakáján esik az eső, a menyasszony házassága során gyakran fog sírni. Oroszországban, ha esik az esküvőn, az ifjú pár gazdag lesz. Törökországban, ha a menyasszony fazékból vagy lábasból eszik, az esküvője napján esni fog. Tajvanon, ha egy lányt többször felkérnek esküvői nyoszolyólánynak, ránézve rosszat jelent.
A kínai esküvői szokások szerint: az esküvői ruhák pirosak, sárgák vagy fehérek, náluk a fekete, a kék vagy a szürke esküvői ruha balszerencsés házasságra utal. A menyasszony az esküvői ünnepség alatt legalább háromszor megváltoztatja öltözékét. Az esküvői vacsorán kilenc fogásból álló ételt szolgálnak fel. Nem ajánlják a házasságot az azonos családnevűeknek, és azt sem tartják jónak, ha a házasulandók közötti korkülönbség három vagy hat év. Hogy a házasság szerencsés legyen, s hogy első gyerekként fiú szülessen, nem árt, ha a vőlegény Sárkány jegyű és nászéjszakája előtt körbefordul a nászágyon.
Az ortodox zsidó esküvők elmaradhatatlan eseménye a tradicionális pohártörés. A hagyományos magyarázat szerint a pohártörés a szertartás társadalmi eleme, eredete a talmudi időkbe nyúlik vissza, amikor Mar de-Rabina rabbi arra lett figyelmes, hogy tanítványai túlságosan frivollá váltak a fia esküvőjén. A legenda szerint kezébe kapott egy drága poharat, és a földhöz vágta. Ez kijózanító hatással volt a vendégekre, és világosan megüzente számukra, hogy az ünnepségen mindig áhítattal és alázattal kell viselkedni. Egy másik magyarázat szerint még a boldogság perceiben is kell egy kis szünetet tartani, és megemlékezni a Jeruzsálemi Templom lerombolásáról. Az összetört pohár minden jelenlevőt arra emlékeztet, hogy a világ tele van tökéletlenséggel, és parancs mindenkinek, hogy vegyen részt a világ megjavításában.
A pohártörésnek babonás gyökerei is vannak. A Közel-Keleten a pohár- vagy tányértörés megszokott viselkedés volt, melynek mágikus erőt tulajdonítottak, és a démoni erők, valamint a rossz kívánságok szétzúzását szimbolizálta.
Sri Lankai szokás, hogy az esküvő napján a menyasszony és a vőlegény egy pohár vízben fehér virágokat – a legtöbbször jázminokat – visznek magukkal a templomba, amitől bőséges gyermekáldást és vagyonosodást remélnek.
Mexikóban egy ékszerekkel vagy gyöngyökkel kirakott madzaggal fogják körül a menyasszonyt és a vőlegényt, amikor kimondják az igent, ezzel szimbolizálva az egyesülésüket.
A Fülöp-szigeteken nem szabad a menyasszonynak felpróbálnia ruháját az esküvő napja előtt, mert az esküvője nem lesz sikeres. Az esküvő napja előtt a fiatal párnak kerülniük kell a hosszú vezetést, vagy utazást. A filippinók úgy vélik, papucsférj lesz abból a vőlegényből, aki az esküvői ceremónia során a menyasszonya előtt ül. Ha a menyasszony azt akarja, hogy férje minden szeszélyét viselje el, az oltár felé menet vőlegénye lábára kell lépnie. Az esküvő alatti eső a fiatal házasok jólétét és boldogságát jelzi előre. A rizs-konfetti egész életükben szóló jólétet és egészséget jelent, ha valamit eltörnek az esküvői fogadáson, az ugyancsak jó szerencsét jelent az ifjú párnak. Ugyanakkor balszerencsésnek tartják, ha két testvér ugyanabban az évben házasodik meg. Az esküvő során, ha kialszik egy gyertya azt jelzi, hogy a kialvó gyertya előtt ülő fog előbb távozni az élők sorából.
A Fülöp-szigeteken esküvői ajándékként éjjeli edényt, vagyis bilit adni, jó szerencsét hoz a fiatal házasok számára. Viszont a kések és más éles tárgyak esküvői ajándékként rossz választásnak számítanak, mert ezek a házasság felbomlását okozhatják. Az első ajándékot, amelyet a menyasszony kibont, feltétlenül használnia kell. Mindent, amit a menyasszony ajándékai kibontása közben mond, meg kell ismételnie a nászéjszakáján. A szalagokat, amelyekkel átkötötték az ajándékot, el kell tenni egy műcsokor készítéséhez az esküvő (az ezüst, vagy aranylakodalom) megismétléséhez. Annak, aki a harmadikként kibontott esküvői ajándékot adta, hamarosan gyereke fog születni.
Az olasz esküvőkön még ma is sokfelé dívik, hogy minden vendég öt darab cukorral bevont mandulát kap emlékbe, melyek az egészséget, a termékenységet, a jómódot, az örömteli és a hosszú életet szimbolizálják. Arra a kérdésre, hogy miért pont mandulát osztogatnak, egy görög legenda adja meg a választ. Élt egyszer egy fiatalember, akit Démophónnak hívtak, és beleszeretett Phülliszbe, a trák hercegnőbe. Már elrendezték az esküvőt, amikor Démophón megtudta, hogy meghalt az apja, és ezért Athénbe kell mennie a temetésre. Megígérte, hogy néhány nap múlva visszajön, azonban csak három hónap múltán nyílt erre lehetősége. Ekkorra viszont Phüllisz már biztos volt benne, hogy sohasem látja többé a szerelmét, ezért egy fára felakasztotta magát. Az isteneket meghatotta a leány szeretete, és mandulafává varázsolták. A csalódott Démophón, kinyilvánítva halhatatlan szerelmét, áldozatot ajánlott fel a mandulafának. Ennek hatására a fa virágba szökkent. Innen ered, hogy a mandula a szenvedélyes fiatalságot és a halhatatlan szerelmet szimbolizálja.
Egy másik - ennél pragmatikusabb - magyarázat a római természettudós, id. Pliniusé, aki halála előtt három évvel i.u. 76-ban megállapította, hogy a magas kalóriájú olajos magvak - köztük a mandula - lelassítják az alkohol felszívódását, és ezáltal megakadályozzák a vendégek gyors lerészegedését.