Az eljegyzés szinte minden népnél ismert ceremónia, rendszerint ünnepélyes aktus. A magyaroknál az eljegyzést többféleképpen tartják számon, nevezik jegyváltásnak, jegykendő- vagy kendőadásnak, vidéken a jelenleg tartott eljegyzéseket, kézfogónak mondják.
Az eljegyzési lakomán jegygyűrűt, korábban jegykendőt, vált a jegyespár, majd a templomi háromszori kihirdetést követően kezdődik a hívogatás. A vőféllyel hívogató férfiak mellét szalagok vagy díszzsebkendők, kalapjukat rozmaring vagy szalagok díszítették, kezükben kulcs, vagy rézfokos, bot volt. Békéscsabán csak akkor mentek el a lagzira, ha háromszor hívták meg őket.
Az eljegyzés előtt a rokonok megveszik az ifjú pár nászajándékát. Ha azonban a házassági ígéret füstbe megy, akkor a vétkesnek vissza kell adnia a gyűrűt, és meg kell téríteni az okozott kárt, a vétlen viszont megtarthatja a kapott ajándékot.