A mesebeli, képzeletbeli állatok közé tartozó egyszarvúról Indiában azt írták, hogy teste a lóé, feje a szarvasé, lába az elefánté, farka a vaddisznóé, a homlokán kinőtt tülke pedig három méter hosszú. Egy másik leírás szerint az egyszarvú tulajdonképpen egy vadszamár, aki a homlokán egy szarvat visel. A kínaiak sárkányként képzelik el, amelynek egy agancsa és szarvasfeje van. A Himalájában feltételezett hatalmas termetű egyszarvúnak disznófeje, örökfarka és rőfnyi szarva van. A rómaiaknál az egyszarvú az orrszarvúra hasonlít. Az irodalom említést tesz a tengeri egyszarvú cetekről is, akiknek a szárazföldihez hasonlóan, csavarodott a szarvuk.
Az Ószövetségben az egyszarvú a csodatévő erővel rendelkező vadállattal azonos. A középkori keresztényeknél a tisztaság és szüzesség szimbóluma, ugyanis azt hitték, hogy az egyszarvút csak egy tisztaéletű szűzlány szelídítheti meg, innen eredeztethető az a hiedelem, mely Szűz Máriával és Jézus Krisztussal hozza összefüggésbe. Egyéb elképzelések szerint az egyszarvú harcias, veszélyes állat.
A néphit szerint az egyszarvúak fiatal korúkban még féken tarthatók, ám mikor megöregszenek veszedelmes, fékezhetetlen állatokká válnak, mindent letarolnak, elpusztítanak.
A kínaiak az egyszarvú megjelenését fiúgyermek születésével hozták kapcsolatba. Épp ezért hagyományos képi ábrázolásán, a jókívánságokat közlő nyomatokon, színes papírkivágásokon az égből alászálló egyszarvú csecsemőt hordoz.
Az egyszarvúról egy csillagképet is elneveztek. Ázsiában az egyszarvú szarvának gyógyerőt tulajdonítanak, a kínaiak és az indiaiak a különféle betegségek gyógyítása mellett a kígyómarás ellen is ajánlják. A cethal szemfogát - az egyszarvú agyara gyanánt - gyógyszerként árulják.