Egykoron a nagy szerencsétlenségek elkerülésére az emberek fogadalmat tettek. Ezek emléke rögzült a fogadalmi napokban, amelyeken tiltott volt a munkavégzés vagy csak némely, csupán a halaszthatatlan dolgot lehetett elvégezni. Ilyen fogadalmi napok alakultak ki a különböző vallási ünnepekre vonatkozóan is.
A dologtiltó napok vonatkozhatnak mindenkire és minden munkára, de vannak olyanok is köztük, melyeken csak egyes emberekre, s bizonyos munkákra terjed ki a tiltás.
Az általános dologtiltás, kiterjedt a földművesekre és a mezei munkákat végzőkre, valamint az istállóban dolgozókra, a kocsisokra, az állatok kihajtására, és befogására, a pásztorokra, méhészekre. A pásztorok dologtiltó napja Elek és Illés napja volt, a halászoké Nepomuki Szent János, Péter-Pál napja, a tűzoltóké Flórián és Páduai Szent Antal napja.
A női dologtiltó napokon az asszonyok egyáltalán nem dolgozhattak, vagy csak a mosás és a kenyérsütés volt számukra megengedett. Páduai Szent Antal napján azonban a kenyérsütést is tiltották. A nőknek bizonyos napokon, az ún. bontónapokon tilos volt szövés, fonás és a varrás, ugyanakkor megengedettek voltak a bontómunkák, például a tollfosztás, a kukoricamorzsolás.
Általában mindenfajta munka tiltott volt az asszonyoknak a Mária ünnepeken, Anna, Borbála, Luca és György napján.