A dió több hagyományban szexuális szimbólum, a zsidók képzetében hatásos ajzószer. A világ számos részén a dió jelképezi a bölcsességet, mert kinézetre pont olyan, mint egy emberi fej, a héja kemény, akár a koponya csontja, a benne lévő bél rajzolata pedig nagyon hasonlít az agy tekervényeire.
Szerte Európában a dió elsősorban a termékenységet, emellett a buja gondolatokat is szimbolizálja, valószínűleg ezért használják a jól ismert jeles ünnepeken különböző jóslásokra, termékenység varázslásra. A dió azonban alkalmas betegség- illetve haláljövendölésre, valamint gyógyításra is megfelelőnek találják.
Elterjedt - főleg karácsonyeste, vagy szilveszter éjszakáján - a diódobálás nemcsak a magyarok körében, hanem a szerbeknél és a horvátoknál is. A karácsonyi vacsora közben a házigazda azért szór a szoba négy sarkába diót, hogy a családtagok sokáig éljenek.
Nálunk, aki karácsonykor, szilveszterkor vagy újév napján rossz diót tör fel, megbetegszik, vagy meghal a következő évben. A dióhéjba öntött víz kiapadásából is hasonlóra következtetnek. A szilveszterkor elfogyasztott tizenkét dióbél milyenségéből az újév tizenkét hónapjára következtetnek. Ha valamennyi dió ép és egészséges, akkor jó esztendő elé néznek.
A brit emberek valaha azt hitték, hogy a Sátán kedvenc foglalatossága a diógyűjtögetés volt, e hiedelemmel kapcsolatban alakult ki az a szokás, hogy mindenszentek estéjén a diókat mágikus talizmánként használják.
Az amerikai népgyógyászok szerint gyengülnek a reumás fájdalmai annak, aki diót hord magánál, a franciák meg úgy vélik, hogy az illetőnek nem lesz aranyere. A diólevélből főzött teát remek afrodiziákumként isszák. Az ótvarral fertőzött testrészt kúrálás céljából zölddióval dörzsölték be.
A tréfás kedvűek úgy vélik, nem jó sok diót enni, mert megnő az ember orra.
A diófáról meglehetősen rossz vélemények alakultak ki, azt hiszik, alatta vannak elásva a holtak, és alatta gyülekeznek a boszorkányok és az ördögök. Aki a diófa lombja alatt heverészik, még abban az évben meghal.