A puhatestűek törzsébe tartozó, több mint százezer fajt számláló, a szakmai körökben - latin neve (Gastropoda) alapján - haslábúak néven ismert csigák többnyire hasznos lényei a természetnek, s mint ilyenek, régi ismerősei az embernek.
A legismertebb csiga faj a tüdős csigák rendjébe tartozó, sárgás vagy barnás héjú éti csiga, mely Brehm szerint a jégkorszak utáni időkben délkeletről vándorolt be Közép-Európába. A gyűjtögető tevékenységhez régóta hozzátartozik az ehető éti csiga összeszedése és elfogyasztása. Mivel a középkorban nagy jelentősége volt, mint böjti eledelnek, elterjedésüket a kolostorok is nagymértékben segítették. Franciaországban és Spanyolországban ma is igen kedvelt étel. A 20. század első felében a parasztság körében szórványosan még nálunk is előfordult, hogy a mindennapi táplálékot éti csigával egészítették ki. A Magyar Néprajzi Lexikonban olvashatjuk, hogy az Ormánságban a kanászok forró parázson sütötték a csigát, Beregben pedig a levelek alól összeszedett - téli álmot alvó - csigákat házastól meleg vízbe tették, majd miután előbújtak, tejfellel mártásszerű ételnek készítették el őket.
Azokon a helyeken, ahol csigák találhatók, a gyermekek különféle versikékkel szórakoztatják magukat, melyeknek az a céljuk, hogy a csigák előbújjanak a házukból és kidugják a szarvukat. Ezek a többnyire rímes csigacsalogató mondókák - melyek általában valamilyen jutalom vagy büntetés kilátásba helyezésével próbálják a „helyes cselekvésre” e piciny lényeket rávenni - Európa-szerte elterjedtek. „Csiga-biga gyere ki, / Ég a házad ide ki, / Kapsz tejet, vajat, / Holnapra is marad. / Csigabiga, told ki szarvadat, / ha nem tolod, összetöröm házadat.” – mondják - más népek gyermekeihez hasonlóan - a magyar gyerekek, amikor azt akarják, hogy a kezükbe vett csiga öltse ki szarvát.
Szóláshasonlatokban a lassúságot (csigaparipán jár, csigatempóban halad), a közszerepléstől való visszavonulást (visszahúzódik, mint csiga a házába), vagy az ellenkezőjét, a zárkózottságból való felengedést (kibújik a csigaházából), a nyugtatást (nyugalom, csigavér!) fejezi ki. A meztelen csiga hozzá képest gerinces állat, mondják a megalkuvó emberre.
Az egyes mediterrán népek számára a gazdagságot, bőséget jelképező csigához számos hiedelem is kapcsolódik. Sokak szerint például balszerencsés dolog munkába menet elhaladni egy csiga mellett anélkül, hogy gyertyaviaszt csöppentenénk rá.
Úgy tartják, hogy a puszta földön látott csiga rossz ómen; ám ha a fűben akadunk össze vele, akkor a találkozás az adott évre bőséges termést prognosztizál. Mások szerint viszont, ha több csigát látunk, az annak a jele, hogy magunk vagy valaki a családunkból megbetegszik.
Ha egy meztelen vagy házas csiga mászik a földön, általában nyálkás foltot hagy maga után. A déli államokban úgy tartják, hogy bármilyen módon is kerüljünk kontaktusba ilyen foltokkal, az balszerencsét jelent.
Ugyancsak rosszra számíthatunk, ha eltávozva otthonunkból egy fekete csigát látunk, és azt nem dobjuk el a bal vállunk fölött. Ha viszont az „előírásnak” megfelelően cselekszünk, garantáltan szerencsénk lesz minden vállalkozásunkban. Más változatban a tartós szerencsére vonatkozó előrejelzés csak akkor igaz, ha május elsején, és szarvánál fogva vetjük át a vállunk fölött csigát.
A lányok, ha Keresztelő Szent János neve napján megfigyelik a csigákat, olykor meg tudják mondani, hogy kiféléhez fognak férjhez menni a közeli jövőben. Ha egy olyan csiga közeledik a szemlélő felé, amelynek zsigeri púp van a hátán, a leány leendő férje pénzt vagy vagyont hoz a házasságba.
Az angolok szerint jó időt jelez, ha a csiga a „Csigabiga bújj elő és told ki szarvadat, / Ha megteszed, adok neked kenyeret és árpa magvakat.” szövegű versike hallatára kitolja a szarvait.
Azt mondják, létezik egy csigaféle, amelyik előrejelzi a vihart; eső előtt sárga színű lesz, utána pedig kékes. Egyes csigák a testükön behorpadásokkal és gumószerű kinövésekkel jelzik, hogy esősre vagy szárazra fordul-e az idő. Más csigák a fejükről, a szarvaik közül kiinduló és a farkuknál egyesülő mély bemélyedésekkel, néhány nappal előbb jelzik a vihart.
Van egy trópusi csigafaj, amely annyira érzékeny az időjárás-változásra, hogy a vihar előtt már két nappal elkezd felmászni a fára. Ha úgy érzi, hogy a felhőszakadás hosszú ideig tart, a levél fonákján keres menedéket, ám ha csak rövid vihar várható, a levél felszínén marad.
Ha csigáról álmodunk, azt jelzi, hogy túlságosan érzékenyek vagyunk. Valószínűleg elnyomottnak érezzük magunkat, miközben szeretnénk energikusak és kitárulkozóbbak lenni. Más értelmezésben az álomban megjelenő csiga arra utal, hogy komoly előrehaladást tettünk a célunk felé, de egyúttal arra is figyelmeztet, hogy továbbra is a saját tempónkban kell haladnunk.
A mászó csiga álma azt üzeni, hogy egészségtelen környezetben, nem megfelelő körülmények között élünk. Ha viszont eltapossuk a csigát álmunkban, hamarosan egy ellenszenves emberrel kerülünk kapcsolatba.