A cipőfűzőkre az angolok kezdetben gyanakvással tekintettek. Az oxfordiakat, akik a cipőfűzős divat előtt cipőfűzőt viseltek, férfiatlanoknak tartották.
A hiedelem szerint, akinek cipőfűzője járás közben kioldódott, arról azt mondták, hogy az apja jobban szereti, mint az anyja. Ha a jobb cipőfűző oldódott ki, jót mondanak az illetőről, ha a bal, akkor az ellenkezőjét. A rendszeresen kioldódó cipőfűző hamarosan jó hír érkezését jelezte. Ha valakinek véletlenül, anélkül, hogy bármibe beleakadt volna, oldódik ki a cipőfűzője, az azt jelenti, hogy ettől a pillanattól rá gondol a szerelme.
Egy régi svéd szokás szerint a mennyasszony nem kötötte meg a cipőfűzőjét (nem csatolta be a cipőjét), hogy a szülése könnyű legyen. Az esküvői jobblábas cipőjébe a mama egy aranypénzt, a ballábasba a papa egy ezüstpénzt tett, azt szimbolizálva ezzel, hogy sohasem fog pénz nélkül járni.
Rossz ómennek minősül a cipőt a fűzőjével összekötözve, szögre vagy kampóra akasztani.