A bútor az ember kényelmét szolgáló, lakberendezési tárgy. Anyaga többféle, lehet fém, műanyag, márvány, üveg, textil, de legtöbbször fa. A görögök és a rómaiak gyakran bronzból készítették, és fával burkolták bútoraikat. Angliában és Franciaországban szívesen használtak tölgyfát, Közép-Európában fenyőfát, Olaszországban a diófát kedvelték.
Noha manapság a bútorkészítéshez fa helyett gyakran használnak rétegelt falemezeket, pozdorja lemezeket, a természetes fával csak a bútorokat borítják be, mégis érdekes megismerni, milyen varázslatos erővel ruházta fel a néphit az egyes bútorfákat.
A feltevések szerint a fáknak, mivel megvan a maguk sajátos mágikus erejük és hatásuk, a belőlük készült bútorok hordozzák azoknak a fáknak az energiáit, amelyekből készültek, vagy amelyekkel beborították őket. Az ébenfáról például azt mondják, hogy a mágikus energia és oltalom, a védelem fája. A belőle készült bútorok ideálisak az olyan szobákban, melyekben gyakran mágikus szertartásokat tartanak.
A tölgyfa, az erőt, a szerencsét, az egészséget sugározza; a fenyőfa, a pénz, az ördögűzés, a gyógyítás fája, a vörösfenyő a hosszú életé. A cseresznyefa a szeretetet és a szerelmet szimbolizálja; a tikfa gazdagságot jelez; a cédrus a hosszú életet, a megtisztulást jelképezi. A juhar a szeretet és a pénz fája; a mahagóni véd a villámcsapás ellen; a rattan szerencsét és erőt jelez, míg a diófa egészséget.