A boróka illatos, örökzöld, varázslatos hatású ciprusféle. E növénnyel a halált és a halál leküzdése utáni új élet kezdetét társítják. A régi korokban a halotti szertartások során megszokott volt, hogy borókaágakkal szórták be a halott utolsó útját, de gyakori volt a temetéseken a borókaágak elégetése is.
Ugyanakkor örökzöld leveleiről az örök élet képességét és a problémák megoldásának készségét is feltételezik. Az igénytelen, hegyoldalakon növő boróka finom illata felüdíti a testet és a lelket, tisztítja a levegőt, valószínűleg ezért ültettek borókafenyőket az iskolák, kórházak és tüdőszanatóriumok elé az I. világháború idején, amikor nagyon megnövekedett a TBC-s megbetegedések száma.
Az emberek féltett tárgyaikat borókaágakkal védték meg, a vándorlegények pedig a fáradtság ellen használtak borókaágat. A rituális szertartásokon az emberek illatos borókaágakat füstöltek, hogy ne érje otthonukat villámcsapás. A borókaágak füstjével fertőtlenítették otthonaikat, és ezt használták a járványok terjedésének megakadályozására is. A középkorban a ház fölé akasztottak borókaágakat, mert azt hitték, hogy elűzi a kígyókat, és távol tartja a boszorkányokat. A betegségek elkerülésére borókabogyót is rágnak, teának megfőzve ugyancsak hatásos szer, megvédi a testet a mérgekkel szemben.
Gyomorerősítő és izzasztó hatása közismert, és vízhajtónak is kiváló. A gin és a becherovka mellett borókával készül a borovicska, a szlovákok kedvelt itala.
A néphiedelem úgy szól, hogy a borókában lakozik az ördög, de azt is mondják, hogy van egy szent erdő, ahol olyan boróka nő, amelyet nem szabad kivágni, mert istenek lakoznak benne.