A hatalmas bölényeket évszázadokon át nagy tisztelet övezte. A dakota sziú indiánoknál a bölény a legfelsőbb lény szimbóluma. A dél-afrikai zuluk azt hitték, hogy a bölényben emberi lélek lakozik. A bantuk szertartásaikon bölényt áldoztak fel. Az indiai Védákban a holt lelkek bölényháton utaznak.
A hinduista mitológiában Durgának, Siva félelmetes feleségének egyik legfontosabb hőstette, a démonokkal vívott csatájában Mahisa bivalydémon elpusztítása. Mahisát, akivel sem férfi, sem állat nem bírt, Durga ádáz viadalban ölte meg.
Konfuciusz kortársa, a bölcs Lao-ce bölényháton utazott. A taoista mesékben a bölénynek a színe zöld; más mesékben hol fekete, hol fehér, a valóságban a szőre sötétbarna. A nőstény bölény 40 éves koráig képes szaporodni, viszont mindig csak egyetlen borjút ellik, kilenc hónapos vemhesség után. A fehér bölényborjú olyan ritkaságszámba megy, hogy az indiánok szemében nagy szerencsét jelent, ezért tartották mindig nagy becsben.