A bábu és a baba valószínűleg a gyermekek legrégebbi játékszere. Az embert és állatot mintázó bábukat, babákat készítették rongyból, vesszőből, fából, gyökérből, csontból, agyagból. A babák feje fából, agyagból, alabástromból és viaszból készült. A bábuk bizonyára megelőzték a babákat. Megszégyenítésként akasztottak fel szalmabábut a Rajna-menti leányanyák háza elé, Dél-Tirolban a vénasszonyok ajtajára került bábu, a bajoroknál pedig mind a mai napig a hoppon maradt vőlegényeket jelölik meg szalmabábuval.
A bábuknak varázserőt is tulajdonítottak, feltételezték, hogy a gyerekeket megvédik a gonosz boszorkányoktól. Nálunk ismertek voltak a rontóbábuk, amelyet nemcsak rontásra, hanem gyógyításra is használtak. Például, ha a rontóbábu szívét átszúrták, akire a rontás vonatkozott, megbetegedett, majd meghalt. A virágvasárnapi kiszebábuval riasztották el a betegségeket és a telet, aztán a bábut vízbe dobták vagy elégették. A kiszebábu nemcsak a telet jelképezi, hanem a böjtöt is. A farsangi szalmabábuknak is hasonló volt a szerepük és a sorsuk.
A vudu (woodoo) babákkal végzett varázslás, fekete mágia ma is a haiti kultúra egyik meghatározó eleme. Az Afrikából elhurcolt négerek misztikus hiedelméből és a keresztény hitből táplálkozó vudu vallás, az isten, a lélek és a szent tárgy hármasságán alapul. E vallásnak híressé vált tartozéka a rontóbaba, melyet készíthetnek kenyérgyurmából, viaszból, rongyból, fából, papírból stb. A babába beledolgozzák a megrontásra kiszemelt áldozat hajának, vagy körmének egy kis darabját. A testét többnyire szalmával vagy gyapottal tömik ki, és egy áldozati állat vagy egy nő menstruációs vérével pirosra festik. A vudu babába tűt vagy kaktusztüskét szúrnak, ami nagy fájdalmat okoz az áldozatnak. A megszurkált babát fekete szalaggal, fekete kereszttel vagy égő fekete gyertyával jelölik meg. A rontásnál rendszerint egy pap is közreműködik, aki ha egyetért a rontással, átszúrja a baba testét. A papír babákat pedig elégetik. Ezek a rontások azonban nem minden esetben sikeresek, mert az áldozatokra a Loa nevű védőszellemek vigyáznak.
A gyerekek a babákat, mintha csak élők lennének, saját gyerekükként, hozzátartozójukként babusgatják, gondozzák. A baba török szó, jelentése apa, például az Ali-baba tulajdonképpen Ali apó.
Az ókori Görögországban és Rómában az eladósorban lévő lányok gyerekkori babáikat Dianának és Venusnak szentelték. Babákat temettek gyermekek sírjába.
I. e. 3000-2000 közötti időből néhány egyiptomi sírban találtak gyöngyös hajú babákat, ahová feltehetően babonás célból kerültek. A Mexikóban és Peruban feltárt sírokból ugyancsak előkerültek nagyon díszes babák.
Japánban elsősorban az ünnepségek résztvevői a babák. A császári udvart mintázó babákat kiállítják a lányok márciusi ünneplésén, a fiúk 15 éves korukig, ugyancsak megtartják szokásos babaünnepüket. A japán taxikban a visszapillantó tükrön mindig női babák lógnak, azért hogy távol tartsák az autótól a női szellemeket. Indiában, nem is olyan régen, mind a hinduk, mind a muszlimok, felcicomázott babákat adtak gyermekkorú mennyasszonyoknak. Szíriában az eladósorban lévő lányok ablakukba babát akasztanak. Dél-Afrikában minden felnőtt nő kap egy babát, amelyet megőriznek, hogy elsőszülött gyereküknek adhassák. Ezután újból kapnak egy babát, amelyet a második gyereknek ajándékozhatnak.