Az egyik legkedveltebb bútordarabot már az i.e. 7. században ismerték, az egyiptomiak kisméretű asztalokat használtak. A görögök és a rómaiak étkezési asztalai kerek formájú, háromlábúak voltak. A gótok asztalai jóval nagyobbak és díszesebbek lettek, az étkezés után szétszedhető asztalukról ered az asztalbontás kifejezése.
Az asztal fontos szerepet játszik az utolsó vacsoránál; Arthur király legendájában, megtalálható a tarotkártya első lapján; és a népmesékből jól ismert a "Terülj, terülj asztalkám!". A termékenységi fantázia az asztalt a női nemmel azonosította, a széket férfiúi vonásokkal ruházta fel.
Az asztal a közös találkozások, beszélgetések, étkezések helye. Nevezhető akár házi oltárnak is, hisz olyan létfontosságú élelmet és italt helyeznek rá, mint az isten testének minősülő kenyér és az isten véreként ismert bor. Ünnepnapokon a ház szakrális bútordarabja. A karácsonyi ünnepi asztalra azért kerül jobbnál, jobb étel, hogy a következő év egészséget, erőt és jómódot hozzon a ház lakóinak. Karácsonykor vagy vízkeresztkor az áldozati ételeket éjszakára az asztalon hagyják, hogy a meghalt családtagok szellemei ehessenek belőle. Nemcsak a karácsonyi asztalnak, hanem az ünnepi abrosznak is mágikus ereje van.
Az asztalnál tiltott volt mindenféle illetlen viselkedés, és rossz következménnyel járt. A római lakomák idején tilos volt a „tűz” szó kimondása. Ha véletlenül tűz ütött ki, egy kis vizet öntöttek az asztalra. Egy etikett író az 1840-es években a következőket tanácsolta: „a hölgyek megtörölhetik a szájukat az abrosszal, azonban az orrukat nem szabad belefújniuk”. A csehek szerint, aki dobol az asztalon, hamarosan éhezni fog; aki kést szúr az asztal lapjába, annak megfájdul a foga. Nem illik az asztalnál az evőeszközzel zörögni, mert szegénységet jelent; nem szabad könyökölni, mert kisebesedik az illető könyöke; nem illik asztalon ülni, mert rossz ómen, kivéve, ha egyik lábunk leér a földre.
Az üzbégeknél tilos az asztalnál orrot fújni, nyújtózkodni, ásítozni. Óva intenek attól is, hogy bárki megérintse ételével az abroszt, vagy az ételét az asztalra tegye, mert szerencsétlen lesz.
Újkori amerikai hiedelem szerint nem szabad a terítőt sötétedés után kirázni, terítés közben keresztbe rakni a villákat, és egy asztalra három gyertyát tenni.
A moldvai magyarok a csecsemőt azért tették az asztalra, hogy gazdag és szerencsés legyen, a bukovinaiak pedig azért, hogy felnőtt korára tisztességes ember váljék belőle. A német pfalzi erdő környékén élők szerint, ha az asztalt nem törlőruhával, hanem papírral törlik le, akkor békétlenségben fog élni a család; ha asztaltisztításra kefét vagy kis seprűt használnak, annak betegség lesz az eredménye. Időjárás előrejelzés szerint zivatar jöttét jelzi, ha az abroszra véletlenül víz fröccsen.
A magyar családoknál az asztal, az ún. szent sarokban állt. Régente csak a férfiak ülhettek az asztalhoz, az asszonyok csak állhattak mellette, a gyerekeket pedig még az asztal közelébe sem engedték. Ha a halottat kivitték a házból, az asztalt fel kellett fordítani. De nemcsak az asztal tekinthető szent helynek, hanem az asztal alatti rész is, mert a leesett ételdarabkákról feltételezik, hogy azokból tündérek vagy hősök lesznek, ezért nem illik a leesett ételdarabokat felvenni és megenni. Az asztalt nem jó a helyéről sem elmozdítani, ezért költözéskor többnyire a régi lakásban hagyják.
Fontos az ülésrend, lényeges, hogy mindenki a megszokott helyére üljön, a főhely mindig a házigazdáé. Az asztal sarkához csak a házas emberek ülhetnek, mert sok helyütt elterjedt hiedelem, hogy az a leány, vagy legény, aki az asztal sarkára ül, sohasem fog megházasodni, enyhébb esetben hét évig nem megy férjhez vagy nem nősül meg. Csehország nyugati részén viszont azt mondják, hogy az asztal sarkára ülő lánynak a férje özvegyember, az anyósa pedig szörnyű természetű lesz. Az oroszoknál egyedülálló embernek azért nem ajánlott az asztal sarkára ülnie, mert sohasem fog megházasodni, ha asszony ül az asztal sarkára, hét évre egyedülállóvá válik. Az angolok között elterjedt az a babona miszerint, annak a lánynak, akit már eljegyeztek, vagy férjhez akar menni, soha nem szabad a konyhaasztalnál leülnie, mert ezzel felbomlik az eljegyzése, és lehetetlenné válik, hogy valaha is férjhez mehessen.
A németek az asztal sarkáról lepattintott faszilánkot annak a levesébe tették, aki hosszabb időre eltávozik, hogy szerencsésen térjen vissza; az állatok takarmányába ugyancsak ilyen célzattal tettek asztallapból faforgácsot, hogy ne kóboroljanak el. A kínaiak szerint, nagyon igazságos ovális formájú asztalnál ülni, mert nincs sértődés amiatt, hogy ki ül az asztalfőn.