Szűz Mária édesanyjának ünnepe. Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.
Szent Anna a bányászok, a hajósok, szabók, gazdaasszonyok, anyák, özvegyek, valamint a házasságban élők, a járványos betegségben szenvedők és a haldoklók pártfogója. Védőszentje a katolikus asszonyoknak, hozzá folyamodnak segítségért, hozzá fohászkodnak pártfogásért, az ő tiszteletére böjtölnek, és az ő amulettjét viselik magukon a meddő, a várandós és a szülő nők. A magyar néphitben Szent Annának Nagyboldogasszony, Szűz Máriának Kisboldogasszony a neve.
Szent Anna napja sokáig dologtiltó nap volt. Ez nap haláljósló napként is ismert: Szent Anna napjának reggelén a kíváncsiak virágkoszorút kötnek, s azt addig dobálják a háztetőre, amíg fennakad, ahányadik dobásra akad fenn a koszorú, annyi év múlva halnak meg. A néphagyomány szerint Anna napján szakad meg a virágos kender töve, ezért ilyenkor kezdték a felszedését.