Az álarc, az arcot részben vagy teljesen elfedő, különböző embert, állatot, szörnyeteget, ördögöt ábrázoló maszk. A héber maskeh szóból származó maszk viselete abból ered, hogy az ember mindig varázserőt tulajdonított az arcnak, s a felöltött maszkról feltételezte, hogy attól megváltozik viselkedése, egész személyisége. Egy másik megközelítésben az emberek azért bújtak és bújnak álarc mögé, mert félnek a rossztól, a gonosztól.
Álarcot már a kőkorszakban viseltek. A régi időkben álarcos tagjai voltak a titkos társaságoknak. Álarcot viseltek a főpapok, a kuruzslók, a japán szamurájok rémisztő sisakálarcot hordtak. Jól ismertek a vívók arcukat védő maszkjai.
Az emberek szívesen öltenek álarcot vadászatok alkalmával, az állatok félrevezetésére. Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában, a férfiak szörnyeteget, vadállatot ábrázoló álarcok mögé rejtik igazi arcukat, a vadászatokon kívül pedig álarcosan ijesztgetik a nőket és a gyerekeket.
A szellemek megtévesztésére használják az álarcot a mágikus szertartásokon, vagy a temetések alkalmával a halotti maszkokat. A dél-amerikai inkák valamint Ázsia egyes népei aranyból készült halotti maszkot tettek a halottra. A római kortól halotti maszkokat készítenek az elhunytról. Helyenként a sírra is ráteszik a halott álarcát, hogy félrevezessék a másvilág őrét, hadd higgye, hogy még mindig él a halott.
Álarcok segítségével jelenítik meg az ősöket, az elhunytakat. Beavatásoknál gyakorta hordanak maszkot, álarcosok járnak termékenységi táncot, a bő termés érdekében. Disznótorok alkalmával maszkosok kívánnak bőséget. Álarcosok riasztják el a telet, s várják a tavasz jöttét. Álarccal fedik arcukat az erőszakos bűnözők, hogy fel ne ismerjék őket.
A görög-római színpadokon a színészek a szerepüknek megfelelő álarcban léptek színre. A színházi maszkok a személytelenséget prezentálják. A maszkajáték az angoloknál a Stuartok korában hódított, az évek során a pantomim jelenetekkel, tánccal, balettel tarkított opera műfajában is elterjedt.
A világ minden táján használnak álarcot, ahol nincs álarc, ott helyette kifestik az arcot. Különösen díszes az arc festése például Pápua Új-Guineában. Külön-külön kifestik a homlokot, az orrot, az orcát, az állat, amíg az egész arc álarcszerű nem lesz.
Mindmáig megmaradtak a jelmezes bálok, megtartják a maszkos felvonulásokat, farsangi mulatságokat, karneválokat. Farsangkor a mohácsi sokácok elűzik a telet, Koreában, Jangdzsui álarcos táncjátékot mutatnak be. India egyik klasszikus táncának hazája Kerala, ahol a kathákalit pantomim művészek, egzotikus maszkokban táncolják. Kínában és Japánban a kabuki színházakban a színészek arcára maszkra emlékeztető álarcot festenek, hasonlóan tesznek a pantomim művészek és a bohócok is. Baden-Württemberg tartományban famaszkos farsangi mulatságot tartanak. A leghíresebb maskarás ünnep a brazilok híres Riói karneválja.