Rosta Erzsébet weboldala

Az ahuizotl (mexikói „kutyamajom”) az azték mitológia legendás, képzeletbeli lénye. A neve náhua szó, Ángel María Garibay (1892 - 1967) történész szerint a víz jelentésű Atl (az ahuizotl a vízek lakója volt); a tüskét, tövist jelző Huizitli (amikor vízből kijött és megrázta magát, a szőrzete tüskéssé vált) és a szeretni értelmű Yotl szavakból tevődött össze.


A Florentine Codex IX. könyve szerint a szőre rövid, apró, hegyes fülei vannak, a teste sima, és a hosszú fekete farka az emberekéhez hasonló kézben végződik. Ez az állat a vízek mélyén él, és ha valaki eléri birtoka határát, a farka végén levő kezével magragadja, és áldozatát lerántja a mélybe.

Egykoron rettegett állat volt, mert - legalábbis a legendák szerint - szerette az emberhúst, különösen a körmök, fogak és a szemgolyók voltak ínyére. Mint a vizek őrének, elsősorban a halászokkal volt sok konfliktusa, ha a lakhelye közelébe merészkedtek, megpróbálta elsüllyeszteni a hajójukat. Ilyenkor az sem nyugtatta meg, ha kapott a zsákmányból.

Még nagyobb veszélyben voltak a vízpart közelében gyanútlan sétálók, őket a bokájuknál megragadva rántotta be a vízbe. Azt is mesélték, hogy áldozatait gyakran a gyereksírásra emlékzetető hangjával csalogatta a víz közelébe.