Röviden ez volt a lényege egyik régi kedves olvasóm, a Kovászna megyei Kézdivásárhelyen élő „Netes barátnőm” kérdésének. Ugyanis náluk november 29-én este 11 óráig dörgött és villámlott. Kézdin nem történt semmi kár, azonban tőlük nem messze, a híres ágyúöntő, Gábor Áron szülőfaluja, Bereck mellett található, Oztojhoz tartozó fenyőerdőben, fák is dőltek ki a vihartól. Már csak azért is kíváncsi volt a válaszra, mert nem emlékezett rá, hogy valaha is zivatar lett volna ilyenkor a környéken.
Mivel itt Budapesten - ahol én élek - sem gyakori a november végi égiháború, örömmel és érdeklődéssel néztem utána a kérdésnek. Mivel az eseményhez ez volt a legközelebb, elsőként az András napi időjárási regulák között néztem szét. Noha a néphagyomány elsősorban szerelemjövendölésre használja ezt a napot, jó néhány népi időjóslás is kapcsolódik e jeles dátumhoz. Így például, ha ekkor fagy, hó és hideg a jellemző, akárcsak a Katalin napi regula esetében, karácsonykor enyhe, latyakos időjárásra lehet számítani. Az is sokfelé szokás, hogy András napján készítik el a „hagyma kalendáriumot”, mely újév napján jelezni fogja, hogy a következő év mely hónapjaiban várható sok csapadék. És az sem ismeretlen, hogy az András napi hó rossz, míg az eső vidám újévet ígér.
A november végi zivatarra azonban csak az angolszász folklórban találtam értelmezést. A szigetország lakói szerint ez az őszvégi viharral kísért égdörgés azt jelzi, hogy a tél késve érkezik, de sokáig fog tartani. Ugyanakkor azt is állítják, hogyha a fák levelei Szent Márton napjáig nem hullanak le (márpedig a mostanihoz hasonlóan enyhe őszökön ez elég valószínű), kemény és hideg tél várható.
Egy másik - ugyancsak a britek körében elterjedt - hiedelem szerint viszont a novemberi zivatar bőséges termést ígér a következő évre.
