Ezt kérdezte egyik „XY” nevű hölgyolvasóm, akinek levelét és a rá adott választ - szerkesztett formában - az alábbiakban idézem:
"Kedves Erzsébet!
Kérem, segítsen, hogyan álmodhatnám végig a leggyakrabban visszatérő, egyetlen rémálmomat! Gyermekkoromban kis házban laktunk, majd elé építettünk, és beköltöztünk a nagy házba. Egy idő után nagyon félni kezdtem a kis házban - megmagyarázhatatlanul. Ha anyu leküldött valamiért a kamrába, egyedül nem mertem lemenni. Egyszer a bátyámat hívtam segítségül, aki - amikor kifelé jöttünk volna - bezárt oda, és közben ijesztgetett, hogy hamarosan jön a nyúl a lábadért, meg ilyenek. Annyira féltem, hogy - a sírás és ordítás mellett - valószínűleg elájultam, mert egy kis idő kiesett, mialatt ő elszaladt. Azóta néha azt álmodom, hogy este van, bent vagyok a kis házban egyedül, és minden lelassul. Elindulok kifelé, de úgy teszek, mintha nem félnék, pedig rettegek. Alig bírok kiaraszolni. Mikor kiérek, nem látom, de tudom, érzem, hogy valamilyen ismeretlen lény kijön a kamrából, és engem akar bevonni oda. Látom, ahogy kifelé fújja az ajtón a függönyt nagyon lassan, és nem tudok elmenekülni. Úgy érzem, mintha valami visszafele húzna, és nézné, ahogy vergődök, tehetetlen vagyok. Szinte érzem a leheletét, jeges félelmet érzek, szinte fizikai fájdalmat a szívem körül, aztán felébredek leizzadva, a szívem majd kiugrik, és érzem, ismét megmenekültem egy időre... Miért álmodom ezt, és hogyan szabadulhatnék meg tőle? Válaszát köszönöm!”
Kedves „XY”!
Sajnos nagyon keveset írt magáról, így a visszatérő álmának megfejtéséhez nem sok támpontom van. Attól eltekintve, hogy valamiért félni kezdett a kis házban, illetőleg, hogy a bátyja - akitől segítséget kért, ijesztgetésével, és azzal, hogy kicsúfolva bezárta oda - még „rátett egy lapáttal” a félelmére, nem látom racionális okát annak, hogy álmában miért kellene félnie. Talán valamilyen hasonló szituációt élhetett át, mint akkoriban, amikor ez gyermekkori trauma érhette. Erre viszont csak egyedül önmaga tudja megadni a választ. Persze értelmezhető az álma szimbolikusan is, de ez ugyancsak rengeteg kérdést vet fel. Már csak azért is, mert ha az álmunkban félünk, azonban emögött nincs valamilyen racionális érv, hanem egyszerűen a fantáziánk szüleménye, arra kell gondolnunk, hogy rettegésünk valamilyen kapcsolati problémánk következménye lehet. Nem attól fél, hogy elveszíthet valakit, vagy a dolgok nem úgy fognak menni, ahogyan azt szeretné? Esetleg a partnere miatt aggódik?
Kapcsolatba került a félelemmel mostanában? Történt valami, ami miatt félősebbé vált? Volt valaki, aki próbálta megnyugtatni? Megpróbált megszabadulni valamilyen fóbiájától? Fontos lenne megtalálnia a helyes kérdést, és arra választ, ugyanis az álma azt is üzenheti, hogy valamit nem szabadna megtennie. Talán a tudat alatt most kezdi megérteni, hogy nem helyes, amit tesz, vagy tenni készül.
Persze az sem zárható ki, hogy valamilyen jelentős változás előtt áll az életében, és az ettől való - ki nem mondott - félelme fészkelte be magát a tudattalanjába. Egyéb információ hiányában sajnos nem sokat tudok segíteni, legfeljebb annyit javasolhatok, hogy próbálja kipihenni magát, lefekvés előtt keveset egyen, ne fogyasszon semmilyen drogot, de élénkítő szereket se, sokat segíthet elalvás előtt valamilyen megnyugtató olvasmány, vagy zene, s ha képes rá, a jóga és a meditáció. És az sem ártana, ha elmondaná álmait valakinek, akiben megbízik, és megnyugtató hatással lehet Önre.
Üdvözlettel,
Erzsébet
