Szikora Róbert és Környei Attila
RGO együttes
Sz. R. Ha valaki hisz a tenyérjóslásban vagy az asztrológiában, azt hiszem, hogy az egy és ugyanaz, mert a tenyérben is az égi jelek dominálnak. Mindkettő arra jó, hogy az ember általuk még jobban megismerje önmagát. Tulajdonképpen önismereti tesztként szolgál, a barátságok, kapcsolatok ápolására. Viszont tilos kihasználni a másikat azáltal, hogy ha többet tudok meg általa, mint amennyit eredetileg az illetőről tudtam. Van asztrológusom, de nem használom azt a kifejezést, jóslás.
K. A. Én mindig mérges vagyok azért, ha az emberek a horoszkóp segítségével szeretnék megtudni, hogy mi lesz velük holnap vagy holnapután. Ez szerintem lehetetlen. Az asztrológia sokkal magasabb célokat elégít ki, az az érzésem, hogy a célhoz vezető utat jelöli ki.
Sz. R. Én a Nyilas jegyében születtem, az aszcendensem az Oroszlán. Ez a jegy, no és az aszcendensem egyaránt tökéletesen illik rám. Az uralkodó planétám a jóságos Jupiter.
K. A. Robiban megvan mindaz, ami a Nyilast jellemzi. A kiáradó emberszeretet, a lelkesedés, az elevenség, a jóindulat, a barátkozó hajlam, de ugyanakkor megtalálható benne a konzervatív vallásosság, nagyfokú sértődékenység. Javára legyen mondva, gyorsan megbékél. Ő egy életvidám, kreatív, örökifjú ember. Ahogy a Nyilas célozza a Napot, Robi is úgy tör a csúcs felé. A lehetetlent is valóssá kívánja tenni. Állandó lebegésben él. Ezek a Nyilasból örökített jellemvonások, az Oroszlánból viszont megtalálható benne a vezetési alkalmasság. Rátermettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hosszú évek óta sikeresen vezeti az együttesünket. Ő nem pusztán az énekesünk, hanem ő az összetartó erőnk, a vezetőnk.
Sz. R. Attilával kiegyenlítjük egymást, mert amíg én gyakran elrugaszkodom a földtől, vagy éppen felrobbanok az idegességtől, ő mindig józan és kiegyensúlyozott tud maradni. Az asztrológusom azt mondta, hogy ha az Attila nőnek születik, abból egy sírig tartó szerelem lett volna. Így egy életre szóló barátságot jelent. A mi kapcsolatunkat nem zavarja semmi, hisz a csillagaink nem árnyékolják egymást. Attila a Bika jegyében született.
K. A. Robi az egyik televíziós riportban azt nyilatkozta, hogy szereti a meséket, erre kinevették, és rásütötték, hogy infantilis. Kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen jelzőkkel illették volna, ha kiderül az is, hogy mélyen vallásos.
Sz. R. Én büszkén vallom naivitásomat, én magas fokon vagyok naiv, én vállalom a hitem, és vállalom a hiszékenységem. Én hiszek Isten létezésében, hiszek a környezetem jóságában, és hiszek egy boldogabb jövőben. A legfőbb hitem azonban mégis az, hogy Isten velem van. Érdekes módon jutottam el hozzá. Körülbelül 18 éves lehettem, amikor lent dolgoztam a Balatonon egy zenekarban. Velejéig romlott életet éltem, mindennaposak voltak a házibulik, a csajok, az orgiák. Akkor történt velem, hogy véletlenül egy siófoki templomba betévedtem. A templomban aztán olyan érzés kerített hatalmába, mintha elszakadtam volna a földtől. Akkor és ott megtisztultam, könnyűvé váltam, lebegni kezdtem, a lelkembe öröm költözött. Találkoztam Istennel, ennél nagyobb boldogság nem érheti az embert, és ez nekem megadatott. Ez a kereszt a nyakamban a hitemet szimbolizálja, az én hitem tiszta és igaz. Azóta egy vasárnap sem mulasztom el a szentmisét. Isten házában az ember újjászületik. A Miatyánk úgy végződik, hogy „szabadíts meg a gonosztól”, ez azt jelenti, hogy bennem és mindenkiben benne van a gonosz, de képes is megszabadulni tőle, ettől lesz nemes az ember. Tudom, hogy ez naivitás, de ez a naivitás boldoggá tesz. Engem az istenhit segít a szép gondolatokhoz, ahhoz, hogy közvetíteni tudjam, de segít abban is, hogy gondolataimat megértsék. Tőle kaptam azt a hitet, hogy a fiatalok lelkébe jót és szépet vigyek. Neki köszönhetem aranylemezemet is. A hit engem minden megpróbáltatáson átsegített. A tudat, hogy nem vagyok egyedül, még a halálfélelemtől is megszabadít.
K. A. Én nagyobb ünnepeken elmegyek templomba, mert szeretem a templom nyugalmát, illatát, csendét, áhítatát. Sajnos, ha az ember kilép onnan, rögtön szembetalálja magát a gyarló igazzal… Mi úgy érezzük, hogy Robiban több van, mint bennünk. Ő ragyog, szárnyal, megszállottan magával ragad. Neki küldetése van. Mi hiszünk benne, hiszünk egymásban, és hiszünk abban, hogy amit csinálunk, annak értelme van. Sz. R. Szomorú, hogy a fiatalokból hiányzik a hit, és itt nem a vallásos hitre gondolok. Az emberekből pedig nem lehet teljesen kiirtani a hitet: a hit létezik, csak időnként elfelejtődik. K. A. A hitetlenség nihilhez vezet, az emberek drogokhoz nyúlnak, ami komoly problémát jelent. Azt mondják, hogy a mi zenénk is valamiféle kábítószer. Ez nagy tévedés, mert amíg a kábítószer kiúttalanságot jelent, addig a mi zenénk erőt kell, hogy adjon. Persze sokan azt is vallják, hogy a vallás is kábítószer, és akkor hol van még a misztikum világa? Mézes világ lenne valamennyi?
Sz. R. Persze lehet, hogy az embereknek pont ezekre van szükségük. Hisz az elmúlt negyven év alatt már bejártak minden olyan utat, amit kijelöltek nekik. Most már rájöttek, hogy valamennyi zsákutca volt, ezért új utakat keresnek. A sok csalódás felkelti az emberek érdeklődését a jövő iránt, szeretnék kitudakolni, hogy mit tartogat számukra a jövendő. Valószínűleg ezért terjed napjainkban az okkultizmus. Mint ismeretes, Krisztus kiváló okkult képességgel rendelkezett, talán a legtökéletesebbel, mint eddig bárki a világon. Belelátott a mások gondolatába, pusztán az akaratával, szuggesztióval gyógyított, képes volt előre megmondani a jövőt. Ha nem hiszünk a csodákban, a misztikumokban, akkor nem tudjuk megérteni az evangéliumot sem.
K. A. Már sokat gondolkodtam azon, hogy mi a boldogság. Én azt hiszem az, ha az ember megtalálja a belső békéjét, testi, lelki, szellemi harmóniát tud kialakítani magában. Ha a közérzet rendben van, az a boldogság. Kevesen tudnak rendet teremteni magukban, ezért van annyi boldogtalan, félresikerült életű ember.
Sz. R. Egy rajongóm édesanyjának (egyébként ő is foglalkozik asztrológiával) egyszer elmeséltem, hogy mennyire zavar, ha az utcán megjegyzéseket tesznek rám. Ilyenekkel illetnek: imádlak; szeretlek; gyűlöllek; hogy nézel ki, te buzi; az anyád! Velem szemben nincs középút. Engem vagy kedvelnek, vagy utálnak, szimpatizálnak velem, vagy ellenszenvvel viseltetnek irántam. Ezt nehéz eltűrni, hisz én is hús-vér ember vagyok. Persze nagyon jó érzés a népszerűség, de nem ilyen formában. Az említett hölgy e keservem hallatán megtanított egy olyan imádkozási formára, amely megvédhet a külső zavaró tényezőktől. Ezt az imát három irányba kell elvégezni, hasonló mozdulatokkal, mint ahogy a múmiákat tekerték be. Azóta így imádkozom, és vallom, hogy ez a rítus védelmez és oltalmaz. De azt hiszem, nagyon elkanyarodtam az eredeti témától, a tenyértől. Nos, Amulett elnevezést adtuk második lemezünknek. Ezen a lemezen volt egy számunk, aminek az volt a címe, hogy Memento Mori. Ennek a szimbóluma egy nagy „M” betű, ami megtalálható a tenyérben. Ez a jel emlékeztet a halálra, arra, hogy egyszer meg fogsz halni, és akkor számot kell adni egész életedről. Kényelmetlen lenne elszámolni csak a rosszról, ezért törekszem én mindig a jóra. A Memento Mori nekem azt jelenti, hogy vigyázz! Vigyázz! Ez lebeg állandóan a szemem előtt, ezért törekszem arra, hogy minél több örömet és ne csalódást okozzak az embereknek, azoknak, akik hisznek bennem.
K. A. Érdekes, ez a szám, a Memento Mori, nem tetszett a közönségnek, bár nézegették a tenyerüket, s közben mondogatták, hogy valóban létezik ez a jel, de a szám lényegét nem értették meg. Pedig jó lenne feleleveníteni néhány szép hagyományt, amit a civilizáció kiölt az emberekből.