Kósa Judit,
a "Válaszolunk hallgatóinknak" című rádióműsor szerkesztője
Nekem jósoltak kártyából, és elkészítették a horoszkópomat is. Én akkor ennek a horoszkópnak nem hittem, csak jóval később döbbentem rá az igazára.<
A következőket jósolta: el fogok válni, de a törvény mellettem lesz; hosszú fájdalommentes betegségre számíthatok; valamint arra ösztönzött, hogy írjak, mert a kenyeremet az írással fogom megkeresni.
Abban az időben házasságban éltem, és makkegészséges voltam, így érthető, hogy értetlenül, hitetlenkedve fogadtam mindazt, amit elmondott. Később aztán elváltam, majd valóban hosszadalmas és fájdalommentes betegség következett, amely miatt több évre tüdőszanatóriumba kerültem. Azóta eltelt már 21 év, de a mai napig izgat a kérdés, hogy mi alapján mondta mindezt.
Egyszer vettem egy érdekes könyvet, ami a tenyéranalitikával is foglalkozott, abból tudom, hogy a lezárt kéz rosszat jelent. Nos, több mint húsz éve együtt élek egy férfival, akinek a tenyerén megtalálható ez a jel, én ezzel a tudattal vállaltam őt. A könyvből, gondolom, erre vonatkozóan is feleletet kapunk.
Én babonás ember vagyok, és nagyon izgat mindenféle jövendölés is. Az újságokban fellelhető összes horoszkópot mindig elolvasom, de érdekes, hogy mégsem tudom, hogy melyik az uralkodó planétám. Egyébként az Ikrek jegyében születtem, május 25-én.
A környezetem mindig mosolyog, mert tudják, hogy megszállottan hívő ember vagyok. Nem vallási hitre gondolok, nálam a hit mást jelent. Nekem a hit: erő. Hiszek abban, hogy az emberek baját, problémáit meg tudom oldani, illetve a munkatársaimmal közösen kiutat találunk. A közös erő csodákra képes. Én emberhívő vagyok.
Házasságomban a férjem kézirataival kilincseltem, most pedig a vállamon cipelem a hozzánk érkező levélírók gondjait. Ezt a munkát szívvel lélekkel végzem, mert vakon bízom abban, hogy megoldást lehet találni valamennyire. Úgy gondolom, hogy ezt másként nem is lehet csinálni. Én nem ígérek, sokkal inkább cselekszem, mert vallom, hogy a szónak és a cselekedetnek szinkronban kell lennie.
A szerkesztőségbe naponta 80-100 panaszos levél érkezik. A levelek mennyiségéből le lehet mérni az ország hangulatát. Ha a levelek szaporodnak, akkor romlik az emberek közérzete. Azért várnak segítséget tőlünk, mert úgy érzik, hogy ügyes-bajos dolgaikra máshol nem találnak orvoslatot. Valószínűleg közrejátszik ebben az is, hogy az emberektől elvették a hitet, és most itt a vallásos hitre gondolok.
Régen az istenhit békét, megnyugvást adott, ma ezt semmiféle társadalmi szerv nem tudja nyújtani. Az emberek végső elkeseredésükben nyúlnak tollért, ismeretlenül kiöntik lelküket. Minden levélben tükröződik a meg nem értés. Feltehetően ez is jócskán közrehat a miszticizmus és az okkultizmus terjedésében.
Az emberek igazi megnyugvást nem találnak a különböző kókler jósok jó tanácsaiban. Az egyénnek önmagától kell a megoldást várnia. Sajnos, nagyon sokan húznak hasznot a hiszékenységből. Ez ellen kellene küzdeni, megtanítva az embereket a józan, helyes önvizsgálatra.
Bármilyen felvilágosult vagyok is, én az úgynevezett tudománytalan tudományok egy részében, persze csak szelektálva, ösztönösen bízom. Így a tenyérjóslásban is valószínűleg találok majd sok hihető és elfogadható tanácsot.
Egyébként nekem nemcsak a jóslás, jobban mondva az előrejelzés mond sokat, hanem maga a kéz is eleget elárul viselőjéről, például elborzadok minden egyes tömpe hüvelykujj és rágott köröm láttán, vagy izzadt, nyirkos kéz tapintásán. Nekem a kézfogás is árulkodik, lagymatagságával vagy harapófogó-szorításával egyaránt, többnyire az első pillanatban ráérzek arra, hogy hányadán állok az illetővel, sőt talán még arra is, hogy legyen-e hozzá bizalmam, vagy sem.