Így utólag visszatekintve ez a jövendölés rendkívül sorsszerűen hatott rám.

 

 

 

Az első „Ki mit tud?” utáni nyáron minket „Gézengúzokat” sűrűn hívtak különböző rendezvényekre énekelni. Párszor együtt léptünk fel Szörényi Leventével és Szörényi Szabolccsal. A próbákat többnyire szüleik Visegrád utcai lakásán tartottuk. Az egyik ilyen próbán jelen volt a család kedves barátja, aki úgy tűnt, hogy nemcsak a fiúk körében, de a szülők előtt is nagy tiszteletnek örvend. Ezt a férfit Zoli bácsinak hívták. Nos, ez a Zoli bácsi így szólt hozzám, „add ide a kezed, a bal kezed.” Odanyújtottam. Ő hosszadalmasan nézegette, aztán mondott nekem egy-két dolgot, ami az életem során beigazolódott. Többek között arra animált, hogy foglalkozzam a zenével komolyan, mert érdemes. Hangsúlyozom, hogy minderre mindenféle előzmény és logikus ok nélkül biztatott.

 

Őszintén szólva én ezt a jóslást el is felejtettem, de ahogy kezdett testet ölteni, akkor döbbentem rá, hogy úristen, ez az ember honnan tudta? Honnan gondolta? Honnan vette? Minek az alapján merte mondani? Hisz akkor még csak 15 éves voltam. Így utólag visszatekintve ez a jövendölés rendkívül sorsszerűen hatott rám.

 

Azóta nem kerültem kapcsolatba a tenyérjóslással, talán azért, mert nem is nagyon kerestem rá az alkalmat. Egy barátnőmtől kaptam egy vaskos, több mint 450 oldalas könyvet, amit a század elején adtak ki. Ez a könyv a tenyéranalízissel foglalkozott. A kézvizsgálatot tudományosan tárgyalta. Nagy érdeklődéssel tanulmányoztam.

 

Egyébként nemcsak ezt a könyvet forgattam nagy figyelemmel, de a különböző újságokban megjelenő horoszkópokat is mindig átnéztem. Hajt a kíváncsiság, bár az a tapasztalatom, hogy ezek a tucat számra készülő horoszkópok nem jók semmire, még csak nem is érdekesek. Különösen a külföldi hetilapokban megjelenő horoszkópok csapnivalóan rosszak, semmitmondóak, mert egy kaptafára készülnek. Néha azonban találkozom olyan tudományos igénnyel megírt horoszkóppal, amit szívesen olvasok el. Nemrég az egyik művész kollégámnál, Laár Andrisnál láttam egy ilyen kedvemre való éves horoszkópot. A jövendölés a tavalyi évre vonatkozott, és nem viccelek, de az elmúlt év alatt már sok faktorban meg is valósult.

 

A horoszkópokkal kapcsolatban nem árt vigyázni, mert többségükben csak általános dolgokat tartalmaznak, ami egyfelől mindenkire igazak, másfelől senkire sem. Mindenki azt olvassa ki belőlük, amit akar.

 

Egyébként nem készíttettem horoszkópot. A Halak jegyében születtem, és úgy találom, hogy sok vonás illik rám, amit az a jegy tartalmaz. Nem ártana mindenkinek megismerkednie a saját horoszkópjával, mert feltétlenül segít önmagunk megismeréséhez.

 

És most térjünk át a hitre. Én azt hiszem, hogy a hit az ember életében nagyon fontos dolog, mert a hit az, ami mozgatja az emberiséget. Vannak nagyon fontos, alapvető emberi tulajdonságok, érzések, amelyek meghatározzák a cselekvések milyenségét, de a célt valójában a hitnek kell kitűznie. Hit az élet értelmében, hit a dolgok célszerűségében, hit abban, hogy bizonyos dolgokat kell, szükséges, szabad megvalósítani, létrehozni, eltörölni. Én úgy érzem, hogy ez határozza meg alapvetően az ember életét.

 

Arra a kérdésre, hogy miért van ismét felfutóban a miszticizmus, nem tudok pontosan válaszolni. Én azt hiszem, hogy az emberekben mindig élt és élni fog a miszticizmus iránti érdeklődés. Az élet problémái, nehézségei miatt egész biztos, hogy fokozottabban fordulnak az okkult tudományok felé, vagy menekülnek a vallásba. Valószínűleg közrejátszik ebben az, hogy válságokkal teli, nehéz korban élünk, ahol kérdés: túl fogjuk-e élni vagy belepusztulunk saját tudományos fejlődésünkbe. Ebből a szempontból nagyon logikus, hogy az okkult-misztikus tudományok, különböző hitek újra és újra, hol gyengébben, hol erősebben felszínre bukkannak még olyan alapvetően ateista társadalmakban is, mint amilyen a mienk.

 

Nézzük a vallást. Köztudott, hogy nemcsak a köznapi emberek, de a világ legnagyobb természettudósai közül is sokan mélyen vallásosak voltak, vagy életük utolsó szakaszában azzá lettek. Ugyanis a felfedezésnek teljesen evidens következménye, hogy sok, addig ismeretlen új problémát hoz felszínre. A dolgoknak a nagyobb része az egyén számára felfoghatatlan, és aki ért is ehhez a mai élethez, az is csak egy pici szeletéhez ért, mert az ismeretek annyira széleskörűek még egy tudományágon belül is, hogy egészen egyszerűen nem tudunk megbirkózni velük. Például az én számomra felfoghatatlan és misztikus dolog még ma is, hogy a sok embert szállító, óriás repülőgép hogyan emelkedik fel a magasba, pedig szinte nap mint nap használom. Nyilvánvaló, hogy még számtalan hasonló példát tudnék felsorolni a saját magam példatárából.

 

A természettudományok mellett az okkult tudományok is léteznek, hisz az okkultból finomodott ki a természettudomány. Nem tudjuk igazából, hogy az okkult tudományokban mennyi a reális, és hány százalékig irreális, de feltétlenül mindig vannak olyan kis tartományok, amelyek igazak. Ami viszont nem igaz bennük, azt butaság lenne tagadni.

 

Jósnő. Maga ez a szó nekem valahogy zavaró, úgy hangzik, mint a dizőz. Valamikor a múlt század (19. sz.) végén és e század elején volt mindkét kifejezés divatos. Én úgy gondolom, hogy ha valaki ezzel komolyan foglalkozik, azt nyugodtan nevezhetjük asztrológusnak. Aki tanulmányozza a bolygókat, aki jártas különféle számításokban, pszichológiai ismeretekben, jó emberismerő, intuitív, rendelkezik kellő empátiával, az fokozottan érzékeny embertársaival szemben. Elengedhetetlenül fontos, hogy munkáját lelkiismeretesen, elmélyülten végezze. Leszögezhetem, hogy nem hiszek feltétlenül az asztrológiában, mégis tudománynak tartom. Hiszek abban is, hogy az emberek biohullámokat bocsátanak ki, és vannak olyan emberek, akik ezeket a hullámokat felfogják, és képesek azokat megfejteni. Na én az asztrológust ilyen embernek tartom. Aki nemcsak arra képes, hogy felfogja a sugarakat, hanem a megfelelő következtetéséket és tanulságokat is levonhatja belőlük. Számtalanszor előfordul, hogy egy másik emberrel egyszerre mondunk ki egy mondatot, vagy egyszerre gondolunk ugyanarra, de ez mégsem elég ahhoz, hogy megfelelő következtetéseket vonjunk le, és magyarázatot tudjunk adni rá.

 

Én egyébként ismerek egy ilyen asszony, aki asztrológiával foglalkozik. O nagyon tiszteletre méltó ember. Amikor idom engedi, és szükségét érzem a találkozásnak, akkor mindig felkeresem. Nem tanácsokat osztogat, csak az észrevételeit közli. Figyelmeztet, óv, egyszóval olyan dolgokra hívja fel a figyelmemet, amikre én nem gondoltam. Nagyon szeretem őt, és tisztelem azért, mert a munkáját elmélyülten, behatóan és igen tehetségesen végzi. Ehhez nagy készség kell, mert együtt tud gondolkodni az emberrel, és ugyanarra a hullámhosszra tud állni.