Bilkei Pál
pszichológus
Jósoltatni jósoltattam már. Egy csodálatos öregasszonnyal, aki valamikor ünnepelt opera-énekesnő volt Kolozsvárott. Amikor megismertem, elmúlt már 85 éves. Feljárt hozzánk. Részben kávézaccból, részben babszemekből mondott múltat és jövendőt. A jövőmre vonatkozóan többfélét is mondott. Szorgosan jegyezgettem, és körülbelül egy évre rá megnéztem, hogy mennyi vált be a megjövendöltekből. Azok a dolgok, amiket konkréten állított, azok beteljesedtek. Például megjósolta, hogy lányom születik, és azt, hogy mikor fog megszületni. Pontosan megmondta, hogy a következő év első hó harmadikán, vagy a harmadik hó elsején fog megszületni a leendő gyermekem. Tehát a születési dátumban egyes és hármas fog előfordulni. Valóban megszületett a lányom, a jóslás után egy évre, március elsején. Hozzátette azt is, hogy ünnepnapra esik a születés. Ezt annyiban találta ki, hogy szabad szombatra esett a szülés. Megjósolta azt is, hogy a gyerek születése előtt meg fog halni valaki a családban. Rákövetkező februárban meghalt a nagybátyám.
Ezek nekem azóta is talányok. 1974 tavaszán honnan tudta, hogy 1975 márciusában egyáltalán születik valaki, vagy meghal valaki a családban? Attól fogva tűnődöm, hogy mi is az az empátiakészség, amivel o ennyire tudott olvasni múltban és jövendőben egyaránt.
Mi úgy gondoljuk, hogy az emberi tudás már nem bővíthető, pedig az igazság az, hogy nagyon keveset tudunk, a tudásnak csak az előszobájában, illetve a küszöbén vagyunk. Hiába hitetjük el magunkkal, hogy mindent tudunk, tudásunk édeskevés. Visszatérve a jósnőhöz. Ami a jóslatából nem vált valóra, az az, hogy négyesem lesz a lottón. Ez egy nagy baklövése volt, mert azóta sem nyertem. Ezt valószínűleg jutalmazásnak szánta, hogy vele jósoltattunk. Bár nem jött be a nyeremény, de az is igaz, hogy nem kötötte évszámhoz. Tehát még bizakodhatom.
Tenyérből viszont még nem jósoltattam. Úgy tartom, hogy a tenyérjóslás a cigányok kiváltsága. Hozzávetőlegesen nyolc-tíz dolgot tudnak megjósolni: hosszú élet vagy rövid élet, gyerekek száma, utazások, vagyon, férjhez menés, illetve házasság, esetleg válás.
Mindig az az érzésem, hogy a tenyérjósok a pénzre utaznak: ha jót mondanak, akkor a kliens jobban a zsebébe nyúl, mintha rosszat hall. Ha valakinek azt jósolják, hogy házasság révén nagy vagyonhoz jut, természetes, hogy ezt bőségesen díjazza. Akik így csinálják, azok az utcai koldus szintjén vannak, és csak a pénzre utaznak. Ha a tenyérjóslásban van valami, akkor én ezeket látom ellenségeinek, nem azokat, akik kritikusan próbálják az ellenkezőjét állítani. A köztudatban sajnos ezek az utcai tenyérjósok azok, akik lejáratják és nevetségessé teszik a tenyérjóslást. Egy ügyet pedig pont akkor lehet süllyesztőbe tenni, lejáratni, ha nevetségessé tesszük. Valahogy a tenyérjóslással is így vagyunk.
Az emberi kultúrában mindazok a dolgok maradtak fenn, amelyek beváltak, illetve hasznosak voltak. Ezért maradt meg a csillagjóslás, ezért maradt meg a tenyérjóslás, mert van bennük valami ráció, csak a magyarázatát nem tudjuk. Az viszont mellette szól, hogy fennmaradtak.
Az emberi cselekvés legnagyobb hajtóereje a bizonytalan megfejtése, megismerése. Semmitől sem fél az ember annyira, mint a bizonytalantól, attól, hogy mi lesz. Ha ezt a bizonytalanságot akár jól, akár rosszul, akár kis százalékkal megpróbálja valaki eloszlatni, abban a pillanatban kielégülést szerez, megnyugszik ez a hajtóerő.
Már az ősember félelmei is a bizonytalanságban gyökereztek, ezért félt az éjszakától, a sötéttől. Később ez a bizonytalanság hozta létre a különböző jósdákat, amelyek a bizonytalanságtól való félelem kompenzálására, legyőzésére voltak hivatva. Ha az ember minél többet megismer a világból, annál kisebb helyre szorul ez a bizonytalanság elkövetkezendő héten, vagy esetleg évek múlva, tehát a jövőben. Ez mindig benne motoszkál az emberben, hogy jó lenne tudni, hogy mi az, ami történni fog, mi az, ami várható. Ahogy az emberi kultúrák változtak, úgy változtak a jóslások is. Ma már senki sem jósol (különösen nem Európában) madárbélből vagy füstből, mert a kultúrából kiszorultak. Maradt a két legfőbb pillér: a csillagok és a tenyér.
Szerettem volna mindig horoszkópot csináltatni, de ez eddig nem sikerült. Volt egy öreg barátom, a Mérei tanár úr, aki hivatásos horoszkópkészítő volt, de emellett Európa legkiválóbb gyerekpszichológusaként tisztelték. Ő hitt a csillagokban. Nem tekintette játéknak, komolyan vette. O nagyon pontosan készítette. Rendelkezett mindazzal, ami a horoszkópkészítéshez szükséges. Nála igen nagy kiváltság kellett ahhoz, hogy az illetőnek megcsinálja a horoszkópját.
A horoszkópokkal kapcsolatban van azonban egy kis kérdőjelem, mégpedig: hogy létezik az, hogy a Földön egyazon időben születő gyereknek ugyanazt a sorsot kell leélnie, ami a csillagokban meg van írva. Ez nekem hihetetlen, már csak azért is, mert van egy ikertestvérem. Mi egyszerre születtünk, sőt egyszerre fogantunk, ez azt jelenti, hogy mind a kettőnknek ugyanazt a sorsot kell végigfutnunk. Mi viszont tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak. Mások az örömeink, mások a harcaink és a győzelmeink is.
Az újságokban megjelenő horoszkópok mind közhelyeket tartalmaznak. Magatartási sztereotípiákat, amelyek minden emberre ráhúzhatók. Ha valakinek azt mondjuk, hogy én ismerlek téged, és te kívülről teljesen más vagy, mint belülről, szinte valamennyien azt fogják mondani: jé, eltaláltad. Ha ezt a csillagok mondják, akkor azok találják el. Az újságok horoszkópjait a nemes virágokhoz képest gyomoknak tartom.
Ha nem is a tenyérjóslásnak, de a tenyéranalitikának van alapja: például a tömpe ujjak az imbecillisekre jellemzőek. A különböző népcsoportokban élőknek is nagyon eltérően a kézformáik. Kíváncsi vagyok arra, hogy a majmoknak vajon lehetne-e jósolni, ugyanis náluk is fellelhetők a bőrfodorszálak. A tenyéren lévő örvényeket egy időben próbálták összehozni az agytekervényekkel. Arra gondoltak, ha valakinek több örvénye és agytekervénye van, az intelligensebb. A múlt század végén Lombroso foglalkozott ezzel a témával.
Szerintem békeidőben terjednek az okkult tudományok. A freudizmus is békeidőben kezdett terjedni. Több mint negyven éve volt háború. Minél inkább stabil a helyzet, az életforma, annál inkább van az embernek ideje befelé fordulna és kutatnia saját magát. Ahogy azt mondják, hogy csatazajban hallgatnak a múzsák, úgy az is igaz, hogy csatazajban hallgat az okkultizmus. Okkultizmus akkor van, ha az embernek ideje van rá. Szélcsendes időben pedig előjönnek ezek a „tudományok”. Amikor az ember életében nem várhatók éles események, akkor lép be a bizonytalanság. Amikor nagyon szeles az idő, ezek a tudományok háttérbe szorulnak, az embernek a legnagyobb problémája a túlélés lesz. De amikor a megélhetés a tét, akkor jobban izgatja az önmegismerés.
Az Ikrek jegyében születtem, a kínai horoszkóp szerint majom vagyok, az anyósom pedig disznó.
A hitről. A hit ugyancsak a bizonytalanság talajáról származik. Amiben hiszek, abba belevetítem a saját személyiségemet, és a személyiségemnek azokat a részeit is, amelyek érzelemmel töltöttek: az előrejutásomat, a kudarcaimat és a félelmeimet egyaránt. Közhely, de nagyon igaz, hogy hit nélkül nem lehet élni. A hit hajtóerő, mozgató energiát ad az összes cselekvésnek. Ha nem hiszek abban, hogy átjutok az úttesten, akkor el sem indulok; ha nem hiszek abban, hogy valakin tudok segíteni, akkor bele sem fogok. Ezt lehetne sorolni a végtelenségig.
A hitben az emberek saját magukat képzelik el. Ha megkérdezel bárkit az istenképről, hogy milyennek látja az Istent, akkor pontosan olyannak, amilyen önmaga személyisége, ha erős, akkor erősnek, ha jóságos, akkor jóságosnak, ha megalkuvó, akkor megalkuvónak. Egy bűntudattal terhelt embernek mérges istenképe van, egy kiegyensúlyozott embernek pedig derűs az istenképe.
Sokféle hit van. Annyiféle hit létezik, mint amennyire különböznek az emberek egymástól. Minden ember minden hitében benne van saját maga. Ebből adódik József Attila csodálatos megfogalmazása: „Magamban bíztam eleitől fogva”, mert az ember elsősorban önmagában bízik, és ezt rakja tele különböző tartalommal.
