Bharat Bhusan Sharma
etnográfus, az Indiai Köztársaság Nagykövetségének munkatársa
Indiában a jóslás a gyermek születésének pillanatában kezdődik. Percnyi pontossággal megnézik, hogy melyik napon és mikor született. Ezután elkészítik a gyermek horoszkópját, ugyanis Indiában azt tartják, hogy a jövőjét mindenki magával hozza. A legfontosabb az, hogy milyen jegyben született a gyermek, mert e szerint kapja a nevét is. Az indiai asztrológiában minden jegynek megvan a saját betűjele, és a gyermek a saját jegyének betűivel kezdődő nevet kaphatja csak. Például ha a gyerek az oroszlán jegyében született, akkor M vagy T betűvel kezdődő nevet kap. A horoszkópot azért csináltatják meg a szülők, hogy megtudják, milyen jövő vár a gyermekre. Ez olykor örömet, olykor viszont szomorúságot okoz.
Az évezredes hagyományokban gyökerező indiai hit szerint a jövőt nem lehet irányítani. Ennek ellenére hasznosnak tartják a horoszkópkészítést, ugyanis Indiában az a hit él, hogy a horoszkóp által jósolt rossz eseményeket bizonyos fokig enyhíteni lehet. Például, ha valakinek azt mondják, hogy 50 éves korában súlyos betegség éri, akkor az illető személy az 50. évhez közeledvén felkeresi a bráhmint, aki megmondja neki, hogy mit kell tennie. Ez lehet böjt, bizonyos ideig tartó meditáció, adomány a szegényeknek vagy valamilyen szakrális tevékenység. Ezek a cselekvések a hit szerint kielégítik, vagy könyörületre késztetik a betegséget okozó bolygót. Olyan fontos események előtt, mint például a házasságkötés, szintén az asztrológushoz fordulnak tanácsért. Amikor a szülők a gyermeknek házastársat keresnek (Indiában a szülők választják a jövendőbelit!), először azt nézik meg, hogy a házastársjelölt melyik kasztba tartozik. Ezután azt, hogy milyen a csillagképe, majd azt, hogy ez a csillagkép hogyan illik a gyermek csillagképéhez, milyen hatással van rá. Ha ez jó, akkor összehozzák őket, ha nem, akkor óvatosan cselekszenek.
Ahogy Európában is fellelhetők a hét napjainak elnevezéseiben a különböző bolygók nevei (vegyük például a hét napjait latinul: Lunae, Martis, Mercuri, Jovis, Veneris, Saturni, Solis; olaszul: Lunedi, Martedi, Mercoledi, Venerdi; franciául: Lundi, Mardi, Mercedi, de említhetném az angol Saturday-t vagy a Sunday-t), úgy a hindí nyelvben is megtalálhatók ugyanezek (mivel a hétfő a Hold napja, hindíül: somvár a neve, a kedd Marsé: mangalvár, a szerdáé a Merkur, budhvár, a csütörtök a Jupiter kisugárzása alatt áll, tehát gurukvár, a péntek a Vénuszé: sukravár, a szombat a Szaturnuszé: sanivár, és mivel vasárnap a Nap, illetve az Apolló uralkodik, ezért a hét utolsó napja a Nap nevét viseli: ravivár ). Mint láttuk, nálunk is az uralkodó bolygók alapján kapták a nevüket a hét egyes napjai.
De vehetjük a következő példát is: tudvalévő, hogy a Merkúr az értelem bolygója. Ennek a bolygónak a hindí megfelelőjéből származik a buddhi szavunk, aminek jelentése nem más, mit ész, intellektus, felfogás. Folytathatnám a sort, de térjünk rá a tenyérjóslásra.
Indiában a tenyérjóslás szorosan kapcsolódik az asztrológiához, ugyanis az indiaiak erősen hisznek abban, hogy a planéták kozmikus hatásokat gyakorolnak a tenyér dombjaira. A fő különbség a tenyérjóslás és az asztrológia között, hogy a tenyérjóslás kifejezetten egyénre vonatkozik: a két tenyeret nem szokás összehasonlítani, mint a csillagképeket. Két tenyér nem hat egymásra, két csillagkép viszont igen.
E két jövendölési forma már ősidők óta fontos része az indiai kultúrának. Különösen az asztrológia tölt be jelentős szerepet a társadalom életében. Indiában az a hiedelem, hogy az asztrológusok kb. 90 százalékos pontossággal képesek megmondani a jövőt, megállapítani az egyén karakterét.
Én is jósoltattam már. Ehhez tudni kell, hogy bráhmin (papi) családból származom. Sokszor jártak nálunk apám bráhmin barátai, akik közül néhányan nagyon értettek az asztrológiához, jövendöléshez. Mi gyerekek voltunk, és egy alkalommal odamentünk apám barátaihoz, hogy mondják meg a jövőnket. Megnézvén a tenyeremet, egyikük azt mondta, hogy “Külföldre fogsz menni”, valamelyikük pedig azt, hogy “Jó tanuló leszel”. Mindkét jóslat bevált. Egyébként a hosszú utazást a tenyerem Hold-dombján lévő sok hosszú vonalra alapozta. Ezek a vonalak még most is jól kivehetők tenyeremből.
Akkoriban még hittem a jóslásban, és nagyon boldog voltam, amikor bráhmin ismerősünk azt mondta, hogy jó tanuló leszek. Ma már nem hiszem, hogy ez eleve el volt rendelve, de talán a jóslás adott olyan önbizalmat és szorgalmat, amely hozzásegített ahhoz, hogy jó tanuló lehessek.
Azóta nem jósoltattam, de jövendöléssel foglalkozó könyvet többet is elolvastam. Mivel néprajz szakos lettem, elsősorban szakmai szempontból érdekelt a dolog. Megpróbáltam pérhuzamot vonni az indiai és a magyar néphit között. Meglepett, hogy még manapság is mennyire hisznek benne, főleg az idős emberek. A fiatalok esetében már más a helyzet. Hozzáállásukat egy régi hindí közmondással tudnám a legjobban szemléltetni. Ez magyarul körülbelül a következő: “A majom nem tudja, hogy milyen a gyömbér. Megkóstolja, azután grimaszt vág...” Azaz érdeklődés van bennük, azonban többnyire elvetik az okkult tudományokat.
Indiában régen olyan nagy kultusza volt a jövőbe látásnak, hogy külön bráhmin egyetemek voltak, ahol a csillagjóslást tantárgyként oktatták. Ma már ez másképp van. A legtöbb esetben az ismeretek apáról fiúra szállnak. Csak keveseknek van lehetőségük mestert (gurut) fogadni, akinél megtanulhatják a legfontosabb asztrológiai ismereteket. Itt az értelmi képességek mellett a kasztbeli származásnak is fontos szerepe van. Indiában még manapság is sok főfoglalkozású asztrológus és tenyérjós van, de olyanokat is találni, akik ezt hobbiként vagy mellékjövedelemért csinálják.
A modern gondolkodású emberek közül már sokan elfordultak a jóslásoktól, viszont még mindig nagy tömegeket vonz, sok millióan hisznek benne, és minden egyes esemény előtt kikérik az asztrológus véleményét, azaz kiszámíttatják az esemény számára a legmegfelelőbb időpontokat. Ilyen esemény lehet például egy nagyobb vásárlás, új lakásba való költözés, de leggyakrabban az esküvő időpontjának a kiválasztására veszik igénybe a bráhmin szolgáltatásait. Talán érdemes elmondani, hogy eltérően Magyarországtól, Indiában az esküvőnek az októbertől márciusig terjedő időszak a fő szezonja. A napját a számítások határozzák meg, nem a munkabeosztás, tehát a hét bármelyik napján lehet az esküvő.
Az asztrológia annyira mélyen gyökerezik az indiai hagyományokban, hogy gyakran üzleti, sőt politikai döntésekben is alkalmazzák. Sok vezető politikusnak volt és van is saját asztrológusa, például Indira Gandhi is gyakran járt asztrológushoz.
India felnőtt lakosságának kb. 80 százaléka mostanában is figyelembe veszi a csillagjósok tanácsait. Ha Indiában házasodtam volna meg, a szüleim biztosan megnézették volna a csillagképeinket, és a gyerekeimről is csináltattam volna horoszkópot. Attól függetlenül, hogy én ezekben a dolgokban nem hiszek, tisztelem a hagyományt és tiszteletben tartom mások hitét. Úgy érzem, ez nagyon fontos.
Azonkívül, hogy szorosan kapcsolódik az asztrológiához, a tenyérjóslásról annyit tudok, hogy nálunk a férfiaknak a jobb kezéből a nőknek pedig bal kézből szoktak jósolni. Ellentétben az európai szokással, nálunk a nő mindig a férfi bal oldalán áll, így van ez az esküvői szertartáson is. Egyébként Indiában a bal kéz nem igazán “tiszta” kéz, ezért kell jobb kézzel megfogni az ételt. Jobb kézzel szokták meggyújtani a halotti máglyát is. Ha valaki balkezes, az azt jelenti, hogy az illető valami különöset fog cselekedni élete során. Ez nem szükségszerűen negatív, de a balkezességet többnyire rossz jelnek tekintik.
Nyolc éve élek Magyarországon. Itt szereztem diplomát. A benyomásaim alapján úgy vélem, a misztikumok terjedésének elsődleges oka az, hogy az emberek a monoton életben némi változatosságot keresnek, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hírközlés fejlődése által az emberek egyre többet hallhatnak, olvashatnak a keleti misztikumokról, amely manapság egyre divatosabb, és ezért vonzza őket. Egyre többen bíznak abban, hogy ily módon találhatnak megoldást, vigaszt gondjaikra.
Főbolygóm a Mars, mellékbolygóm a Szaturnusz.
Hit sokféle lehet. Akár vallásos, akár másmilyen, véleményem szerint nagy szükség van rá. Általa képes az ember mozgósítani tartalékait, lelkesedni valamiért, új erőt gyűjteni az akadályok leküzdéséhez. Azaz, szerintem lényegtelen a hit tartalma, a fontos az, hogy erőt lehessen meríteni belőle.