ÚJÉVI ÉTELEK
Az újévi ételekhez elsősorban bőségvarázsló hiedelmek tapadnak, ezért az emberek ilyenkor különös gondot fordítanak az étrendjük összeállítására. Nálunk azért esznek sokan ropogós malacpecsenyét, mert a malac előre túrja a szerencsét, különösen szerencsésnek tartják megkaparintani a malac farkát. Kiskarácsonykor, ahogy a magyarok valaha az újév napját nevezték, nem árt lencsét is enni, mert ez jólétet ígér. Az italoktól beteg gyomornak a savanyú káposztás korhelyleves használ. Süteményként a csörögefánk dívik. Régen az ünnepi asztalra a karácsonykor elültetett, kizöldellt búzát, egy imakönyvet és egy pénzzel telt erszényt tettek, hogy az újévet megáldja az Isten.
Nemcsak nálunk, hanem a világ más részein is az újévi ételeket hagyományosan szerencsét hozónak tartják, ezért készítenek gyűrűs, kör alakú süteményeket az év ciklusának befejezéseként, és az eljövő év teljességéért. A hollandok emiatt esznek Olieát Bollen nevű, fánkhoz hasonló süteményt újév napján. Az argentinok, kubaiak és az olaszok éjfélkor tizenkét gömbölyű szőlőszemet fogyasztanak el, és hogy az elkövetkező tizenkét hónap szerencsés legyen, minden szemnél kívánnak valamit. Más felfogás szerint a tizenkét szőlőszem, amelyet éjfélkor megesznek, az előző tizenkét hónapot reprezentálja.
A disznóhús és a hüvelyesek fogyasztása máshol is sok jót ígér. Az olaszoknál töltött disznólábat, lencsét, csicseriborsót és kaviárt szolgálnak fel, hogy gazdagodjanak, egészségesek és szerencsések legyenek. Az angolok óva intenek attól, hogy újév napján bárki marhahúst egyen. Mert a marha hátrafelé "túr", és ez nem szerencsés. Ők is a disznóhúst kedvelik ilyenkor. A lengyelek az újév napján elsőként pácolt heringet esznek, szerintük ez hoz szerencsét, a németek is a heringre esküsznek. Dániában főtt tőkehalat esznek. A litvánok szerint, aki jóllakik újévkor, annak egész évben lesz mit ennie, és jóllakott lesz.
Az Egyesült Államok déli államaiban sok helyen tehénborsó evésével ünneplik az újévet. Ehhez rendszerint sertéstoka vagy sertéscomb dukál. A tehénborsó gyarapodásra, sok pénzre, a disznó jómódra utal. A káposzta, a kelkáposzta és a spenót szerencsét hozó zöldségek, melyet újévkor fogyasztanak, ugyanis nagy leveleik a papírpénzt jelképezik, így fellendülést prognosztizálnak. A Fülöp-szigeteken fontosnak tartják, hogy éjfélkor legyen étel az asztalon, ezzel biztosítva az élet gazdagságát az elkövetkező évben.
Másutt a rizst tartják szerencsésnek, ezért esznek rizsételt újév napján. Dél-Indiában a tamilok, újévükön, a pongálon szertartásosan megfőzik az új rizst. A koreaiaknál elmaradhatatlan a rizslepény-leves, szerintük e leves legalább egy évvel megnöveli élettartamukat. A japán buddhista templomokban hagyományos tésztát fogyasztanak ilyenkor.
A kínaiak az új évi ünnepek során általában többet esznek, mint máskor. Nagy mennyiségű hagyományos ételt készítenek családjuk és barátaik részére, valamint a meghalt hozzátartozók számára. Újév napján a kínai családok vegetáriánus ételt, jait fogyasztanak. A jai változatos összetevőiről különféle babonás feltételezésük van. Azt hiszik, hogy a benne lévő lótusz magvak sok fiú utódot jeleznek; a gingkódió, ezüst ékszerek megvételére utal; a fekete alga, a mérhetetlen gazdagság jele; a bambuszrügyek pedig sok jó kívánság teljesülését jelképezik. Az egyébként széles körben kedvelt hófehér tofu, vagyis szójasajt viszont sosem kerül az újévi asztalra, mert balszerencsére, sőt halálra is figyelmeztet. Az újévi ételek közül elmaradhatatlan a hal és a csirke. Az egész hal náluk az összetartozást és a bőséget, a csirke pedig a gazdagodást szimbolizálja. A csirkét fejjel, farokkal és lábbal szolgálják fel, hogy teljességet jelezzen. A tésztákat azért nem vágják el, mert a hosszú életet reprezentálják. A különféle szervírozott kandírozott gyümölcsökről tudni vélik, hogy megédesítik az életet. Mindegyik gyümölcsszem valamilyen szerencsét jelképez: a sárgadinnye, gazdasági növekedést; a vörösre festett dinnye, élvezetet, igazságot, őszinteséget; a licsi, erős családi köteléket; a savanyú narancs, jólétet; a kókuszkopra, összetartozást; a földimogyoró, hosszú életet.
Egyiptomban miután a főmufti kihirdette az újévet, az emberek boldog újévet kívánnak egymásnak. Ezután a családok elköltik különleges újévi vacsorájukat, ilyenkor még a legszegényebbek asztalán is van hús. Alkohol azonban nincs, mert a muszlimok nem isznak szeszes italt.
A zsidók az újév, ros hasána két napos ünnepén olyan ételeket fogyasztanak, amelyektől bőséget remélnek. Elsősorban az édes ízek dominálnak. Az ünnepi kalácsot, a barheszt édesen, mazsolával készítik, kerek alakúra sütik, mert ez emlékeztet az élet forgandóságára, és mákkal hintik be, hogy gazdagodjanak. A keleti zsidóság körében szokásos a sokmagvú gránátalma fogyasztása, az askenázi (közép- és kelet-európai) zsidók pedig édes sárgarépát főznek, mindkettő a termékenységgel, a szaporodással, a gyarapodással függ össze. Az elkészített szárnyasokat a fejükkel együtt tálalják, hogy fejesekké, vagyis főnökökké váljanak. Étrendjükben szerepel még a tehénborsó, és a hal is. Az utolsó fogásként almakompótot, almás pitét, vagy a mézbe mártogatott almaszeleteket fogyasztanak, hogy megédesítsék az új esztendőt.
ÚJÉVI SZOKÁSOK
Nyugaton sokféle óévet temető és újévet köszöntő szokás létezik. Szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor az összes ajtót ki kell tárni, hogy az óév kimehessen. Ugyanis, ha nem távozik, az újév nem tud bejönni. Szerte a világban, sokfelé tartanak újévkor harsány mulatságokat, jellegzetes ünnepi ételeket készítenek, sok-sok személyes megtisztulási fogadalmat tesznek, több időt töltenek a családdal, lefogynak, meghíznak, leszoknak a dohányzásról vagy más káros szenvedélyről. Az ókori babiloniak legfőbb fogadalma az volt, hogy visszaadják a kölcsönkért mezőgazdasági szerszámokat.
Újév első napján fontos szempont, kivel mi történik elsőként, mert ez fog történni vele az egész évben. Az emberek képzetében ugyanis él az a hiedelem miszerint, egész évi tevékenységükre kihat, miként cselekszenek, mit csinálnak, mit esznek, hogyan érzik magukat újév napján. Ezért is ünneplik az újév első perceit az emberek családjuk vagy barátaik körében.
A magyar néphitben, aki újév reggelén: korán kel, egész évben korán fog kelni; hideg vízben mosakodik, egész évben friss lesz; gyengének, betegnek érzi magát, abban az évben sokat fog betegeskedni; rosszkedvű, egész évben bánatos lesz; ha nem mossa meg a kezét, az egész évben koszos marad; valamit kiad a házból, abban az évben sok kiadása lesz. Ha ekkor rosszkedvű vendég érkezik, abban az évben sok bánat éri a ház népét. Aki újév napján édeset eszik, az egész évet édessé teszi. Akitől e napon csókot kap, az egész évben szeretni fogja.
Újév napján az üres zsebek, szekrények vagy polcok látványa, a következő évre szegénységet vetítenek előre. Ezért a kamrát, zsebeket meg kell tölteni, a pénztárcákat tele kell rakni pénzzel, hogy az év során ez legyen a jellemző. Az újévet nem jó tartozással, adóssággal kezdeni, ezeket még az újév előtt ki kell egyenlíteni. Nem szerencsés dolog újév napján hagyni, hogy a tűz kialudjon, és ollót használni, mert aki ezt teszi, elvágja a szerencséjét.
Ilyenkor se szeri, se száma az időjárás-, szerencse-, szerelem-, termékenység- és termésjóslásoknak, a különböző varázslatoknak. Nálunk újév napján a lányok ólomöntéssel, galuskafőzéssel, almahéjdobással, papírcsillag-vágással igyekszenek megtudakolni, lesz-e jövendőbelijük, ki köti be fejüket, milyen lesz leendő párjuk. A cél érdekében, hogy sok kérő lépje át küszöbüket, karácsonytól újév napjáig nem viszik ki a szemetet a házból.
Vidéken szokásban van még a téltemetés, amikor egy óévet szimbolizáló szalmabábút földbe temetnek, de dívik a télkiverés, amikor egy öregembernek maszkírozott legényt korbácsolással kivernek a faluból. Hasonló a jelentése az óévet kiharangozó toronyzenének, az álarcos meneteknek, kántálásoknak, dévajkodásoknak.
Az állati és a növényi termésjóslások körében a nem termő gyümölcsfákat fejszével megfenyegetik, hogy sok gyümölcs legyen rajtuk. A tyúkok abroncsból kapnak eledelt, hogy sokat tojjanak, és ne menjenek át a szomszédba. A négylábú jószágokat felébresztik, hogy másik oldalukra fordulva maradjanak egészségesek.
Az ezen a napon mondott köszöntők csupa-csupa jókívánságból állnak, az egyik szerint „Adjon isten három bét, három efet, három pét, bort, búzát, békességet, faint főző feleséget, pipát, puskát, patronázst, meg egy butykos pálinkát.” Az újévi főétel a sült malac, mert a malac előre túrja a szerencsét, míg a szárnyasok elkaparják.
A magyar időjósok szerint, ha újév reggelén hideg, csípős szél fúj, hosszú, tartós kemény tél várható. Ha újév napján: szép, napos az idő, sok dinnye terem; ha férfi hal meg, sok mák lesz; ha asszony halálozik el, akkor kevés lesz a méz.
Szerte Európában az újév a szerencsejóslás ideje. Skóciában újévkor egyes falvakban kátrányos hordókat gyújtanak meg, és görgetik végig az utcákon. Így a régi év elég, és az új beléphet. A skótok hisznek abban, hogy az első újévi látogató szerencsét vagy bajt hoz a családra. Különösen szerencsésnek tartják, ha az első látogató egy magas, sötéthajú, ajándékot hozó férfi. Ezt a szokást első belépésnek hívják.
A görögök, amint az újév elkezdődik, azonnal felhúzzák az órákat, hogy a házat jó szerencsével áldják meg. A görögöknél is tilos takarítani, port törölni, mindezt az óévben be kell fejezni. Függetlenül attól, hogy férfi-e vagy nő, balszerencsét jelent, ha az újév napján kancsal, lúdtalpas vagy vörös hajú ember az első látogató. Viszont, ha magas rüsztű, vagy lóháton érkező férfi jön köszönteni, különösen jó szerencsét jelent a görögök számára. Görögországban az újév napja egyúttal Szent Vazul ünnepe is, aki híres volt kedvességéről, és a görög gyerekek újév napján a tűz mellett hagyják cipőiket abban a reményben, hogy Vazul eljön, és ajándékokkal tölti meg azokat.
Az olaszok új piros alsóruhát és felsőruhát vesznek magukra, a megunt, régi dolgaikat egyszerűen kidobálják ablakukon. Erszényükbe lencsét tesznek, minden családtag meggyújt egy szál gyertyát, éjfélkor tizenkét szőlőszemet esznek meg, mindezt szerencséjük reményében teszik. Az angolok szerint, balszerencsét jelent, ha a naptárt idő előtt kiakasztják, vagy ha újév előtt a jövő évi határidőnaplóba írnak. A szlovákok az ünnepi asztalterítő alá pénzt tesznek, hogy gazdagok legyenek, a mamák csemetéjük homlokára mézzel keresztet rajzolnak, hogy gyereküknek édes legyen az élete.
A litvánoknál, ha az újévkor eldobott cipő a bejárati ajtónál landol, az eladósorba lévő lány hamarosan férjhez megy, ha valamelyik sarokban, akkor még várnia kell legalább egy évet. A beloruszok újévi kívánságaikat tizenkét kis papírra írják fel, amikor elkezd éjfélt ütni az óra, meggyújtják a papírdarabokat. A hiedelem szerint az a kívánság teljesül, amelyik a tizenegyedik ütésre el nem égett cetlin olvasható. Hogy az egész évben legyen pénzük, újév napjára pár pénzdarabot tesznek a zsebükbe. A svédek reggel istentiszteleten vesznek részt, amit este a karácsonyihoz hasonló nagy családi vacsora követ.
Ázsiában se szeri, se száma a tengernyi színes hagyománynak. A különböző kultúrák a saját tradícióik szerint ünneplik meg az újévet. A hinduk többsége Indiában él, azonban nem mindegyikük azonos időben és azonos módon ünnepli az újévet. Az indiaiak körében azonban elterjedt általános szokás, hogy újév napján semmi, még a szemét sem, hagyhatja el a házat, a portörlő rongyot sem szabad kirázni. Dél-Indiában a tamilok a téli napfordulón tartott évkezdetükön elzarándokolnak a szent helyekre, megfőzik az új rizst. A tehenek szarvát színesre festik, virágfüzéreket és gyümölcskoszorúkat aggatnak rájuk, körmeneten vonulnak végig velük. Észak-Indiában, a bengáliak virágokat viselnek ilyenkor, a férfiak rózsaszínű, piros, lila és fehér virágokat hordanak, az asszonyok a sárga virágokat, a tavasz színét kedvelik. A hinduk házi oltáraikat ágyuk közelébe teszik, hogy újesztendőre ébredve, valami szépet lássanak először. Dél-Indiában a keralai anyák virágokat és apró ajándékokat tesznek egy tálcára. A gyerekek nem nyithatják ki a szemüket addig, amíg a tálcához nem vezetik őket. A nyugat-indiai Gudzsarátban az újév október végén van, a divali fesztivállal egy időben ünneplik. Divali idején sok kis olajmécses világít, ez a fény ünnepe, ilyenkor a hinduk elsősorban Laksmira, a jólét istennőjére gondolnak.
Bangladesben újévkor a szent folyót, a Gangeszt ünneplik. A buddhista papok elűzik a szellemeket. Felajánlásokat tesznek isteneiknek, és a játékos ünneplőket vízzel fröcskölik le. A thai emberek azért locsolják le egymást, hogy megfelelő csapadék hulljon az elkövetkezendő évben. Tisztára mossák az összes Buddha szobor lábát. A kolostorokban imádkoznak, és a szerzeteseknek rizst, gyümölcsöket, édességeket ajándékoznak. A jószerencse érdekében szabadon engedik madarukat a kalitkából vagy fogva tartott kis halukat. A halas edényeket a folyóhoz viszik, és mindenki egyszerre engedi el a halát. Három napos újévi ünnepükön szívesen játszanak a kuglihoz hasonló játékot. A tibetiek a februári újév ünnepükön jót lakmároznak, még a fegyelmezett szerzetesek is lazítanak egy kicsit.
Koreában újév napján az emberek a házfalakhoz lapátokat, gereblyéket és rostákat tesznek, hogy védelmet nyerjenek a gonosztól. Másnap új ruhába öltöznek, ezzel jelzik az új esztendő kezdetét. Családi összejöveteleken emlékeznek az eltávozottakra, és üdvözlik az időseket, jó egészséget kívánnak nekik. Az öregek cserébe újonnan vert pénzt vagy ajándékokat adnak. Koreában az életkort általában az újévvel számolják, ilyenkor mindenki egy évvel idősebb lesz.
A kambodzsaiak feldíszítik házaikat, és egy oltárt állítanak, hogy köszöntsék az újév szellemét, akiről azt gondolják, hogy ezen a napon lelátogat a földre. Az oltárra egy Buddha szobrot, virágokat, gyertyákat, füstölőket, szentelt vizet, ételt és italt, valamint különböző figurákban elrendezett banánleveleket tesznek. A szerzeteseknek ételt visznek, arra kérik őket, imádkozzanak őseikért. A buddhista sztupákat öt zászlóval díszítik fel. A harmadik napon lemossák a Buddha szobrokat a lakásokban és a kolostorokban. A gyerekek tiszteletük jeléül szüleik lábát is lemossák. Vietnamban az újév vagyis a tet, január 21-e és február 19-e között kezdődik, a kezdési időpont azonban évről-évre változik. A vietnamiak szerint minden otthonban egy isten tartózkodik, és újév napján ez az isten a mennybe utazik. Ott elmondja, hogy a család tagjai jók vagy rosszak voltak-e az elmúlt évben. Egykoron úgy vélték, hogy az isten egy ponty hátán utazik, ezért egyesek ma is élő pontyot vásárolnak, melyet egy tóban vagy egy folyóban szabadon engednek. Abban is hisznek, hogy az első újévi látogató jó szerencsét, vagy balszerencsét hoz a családnak.
Japánban az újév az év legnépszerűbb ünnepe. A japánok egy szalmaköteget feszítenek keresztbe a ház bejárati ajtaján, hogy távol tartsák a rossz szellemeket, és szerencséjük legyen az új évben. Ezen kívül egy jót nevetnek, hogy a dolgok az új esztendőben jól induljanak. A kínaiaknál ajánlott az újév első napján imádkozni az ősökért, valamint vadászni és halászni. Ám nem ajánlatos imádkozni a boldogságért, és házasságot kötni sem szerencsés, valamint kerülendők a házkörüli javítások, és új építkezésbe sem szabad kezdeni. Az újévi előkészületek már egy hónappal elkezdődnek, nagytakarítanak, és pirosra, vagy vörösre festik az ajtó- és ablakkereteket.
Az irániak március 21-én kezdődő új évére szépen kizöldülnek a vízben csíráztatott búza és árpaszemek, ami az embereket a tavaszra és az eljövő új életre emlékezteti. Iránban az újévi ünnepi asztalra hétféle – a perzsa nyelvben „sz” betűvel kezdődő – szerencsét hozó dolog kerül: a kizöldellt búza, alma, szomag nevű őrölt fűszer, aprópénz, sárga virágú jácint, fokhagyma és üvegben aranyhal.
A zsidóknál az újév, a ros hasána, a bűnbánat ünnepe, az önvizsgálat ideje. A vallásos zsidók imádkoznak és megvizsgálják kapcsolataikat, mit csináltak rosszul a múltban, hogy képesek legyenek kijavítani a jövőben. Visszapergetik, mennyire tartották be isten parancsolatait, keresik a megbékélést, emlékeznek a Teremtőre és a világ teremtésére, és mindenféle jót kívánnak egymásnak. A gyerekek erre az alkalomra új ruhát kapnak az újév megünneplésére.
A kanadai Brit-Kolumbiában hagyományos a jegesmedve-úszás. Ilyenkor öregek és fiatalok egyaránt úszódresszt öltenek, és a jeges vízbe vetik magukat. Ez olyan esemény, amely garantálja számukra, hogy szélesre tárt szemekkel kezdjék az új esztendőt. Az argentinok éjféli misén köszöntik az Istent és az újévet. Éjfélkor ők is tizenkét szőlőszemet esznek meg, és minden szemnél kívánnak valamit. Szerencsésnek tartják az újévi fehér öltözetet, cipőjükbe születési jegyükkel díszített, színes szalagot kötnek.
ÚJÉV KEZDETEK
Az óév végét és az újesztendő kezdetét ősidők óta a világon mindenütt megünneplik. A Föld nagy részén ezt az ünnepet ma már nem kötik túl szigorú vallási szabályok, időpontjának meghatározása a legtöbb országban már nem kapcsolódik az égitestek megfelelő pozícióihoz, sokkal inkább igazodik a naptári évhez. De mivel a világ különböző részein élők még különböző számozású és beosztású naptárt használnak, mégsem ünneplik az újévet mindenhol azonos időben és módon. Egyes naptárak a Hold mozgásához igazodnak, mások a Nap helyzetét követik, míg vannak olyanok, amelyek a Nap és a Hold mozgására egyaránt tekintettel vannak.
Újévi ünnepeket már tartottak Babilonban, kb. 4000 évvel ezelőtt. A kaldeusok az év utolsó napján nagy fesztivált rendeztek, amikor tilos volt dolgozni férfinak, asszonynak, gyereknek és állatnak egyaránt. Az i.e. 2000 körüli években, Mezopotámiában az újév a tavaszi napéjegyenlőséget követő első újholdnál kezdődött, míg Asszíriában az év első napja az őszi napéjegyenlőség utáni újholddal esett egybe. Az egyiptomiak, a föníciaiak és a perzsák újévét ugyancsak az őszi napéjegyenlőség határozta meg, míg a görögöknél az i.e. 5 századig a téli napfordulót vették figyelembe. Az ókori Rómában az évkezdés március 1-jére esett. Az új esztendő kezdetét később megváltoztatták, i.e. 153 óta - noha ennek semmi asztrológiai vagy mezőgazdasági jelentősége nem volt – az önkényesen megválasztott január 1-jét tekintik az év első napjának.
A középkor eleji keresztény Európában március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján volt az újév, de más évkezdetet is - december 25-e, január 1-je, március 1-je - tartottak. A január elsejei időpontról a keresztények kezdetben hallani sem akartak, még a középkorban sem, mert ezen a napon emlékeztek meg Krisztus templomban való bemutatásáról. Egyes feltevések szerint újév napján mind a mai napig Krisztus körülmetélését ünneplik. Angliában december 25-ére esett ez a jeles nap, később átvették a március 25-ét. A zsidó vallási naptár tisri hó (szeptember vagy október elejére esik) első és második napjára teszi az év kezdetét.
A Gergely naptár, 1582-ben nyilvánította az év kezdetének január 1-jét. Elfogadása azonban nehézkesen ment, Skóciában 1600-ban, Kínában 1911-ben, Oroszországban csak 1918-ban fogadták el, a keleti ortodox államok pedig a 20. század közepéig tartották magukat a megszokotthoz. Ma már szinte az egész világ a keresztény Gergely naptárt használja, legalábbis ami a kereskedelmi és a számítógépes rendszereket illeti.
Ázsiában, például a dél-indiai tamilok újévi ünnepségüket, a pongalt a téli napfordulón tartják, Thaiföldön az évkezdet, melyet trut-nak neveznek, áprilisi 13-ától 15-éig tart, a gregoriánus naptár szerint. A kambodzsaiak az újév fesztivált ugyancsak április közepén, három napig tartják. Tibetben februárban kezdik az évet. Kínában az új évet – a holdjárástól függően - január végétől vagy február elejétől számítják. A bahai hívők eleinte saját - tizenkilenc, egyenként tizenkilenc napos hónapból és néhány extra napból álló - naptáruk szerint ünnepelték, azonban az idők folyamán alkalmazkodtak az iráni szokásokhoz, és szintén a tavaszi napéjegyenlőség idején tartják az újévi ünnepségüket, amely azonban nem éjfélkor, hanem napnyugtakor kezdődik. Tavaszi újév ünnepségük március 20-ára esik. Japánban január 1-je és 3-a között van az évkezdet, de néhol még a régi nap-hold naptár szerinti január 20-a és február 19-e közötti újévet tartják, amikor a tavasz közeledtét és a természet megújulását köszöntik.
A muszlim újév a mi év végünknél tizenegy nappal korábbra esik, mert az iszlám kalendárium a hold mozgásához igazodik. Egyiptomban - bár előre tudják az újév kezdetét - még ma is dívik az a szokás, hogy a hivatalos bejelentés előtt meg kell győződni róla, hogy valóban újhold van-e. A holdsarlóról a Kairó hegyen lévő Muhammed Ali mecsetben bizonyosodnak meg, és továbbítják a hírt a vallási vezetőnek, a főmuftinak, aki kihirdeti az újévet.
UJJAK
A kézjósok manapság elsősorban az ujjakat részesítik előnyben, a tenyér egyéb jeleit csak másodlagosnak tartják. Leglényegesebb a hüvelykujj vizsgálata, ugyanis azt mondják, hogy ez az ujj a karakter legfontosabb indikátora. Szimbolizálja az energiát, az akaraterőt, a vállalkozási kedvet, a logikai készséget.
Amíg a tenyérről úgy vélik, hogy az individuum gyakorlatias gondolkodását, viselkedését, vagyis a testiséget és az anyagiasságot reprezentálja, addig az ujjak a szellemi-lelki beállítottságot, vagyis a mentális világot jelképezik.
A tenyérnél hosszabb ujjak általában csak ritkán fordulnak elő, Ha valakinek a középső ujjának hossza megegyezik a tenyere hosszával, akkor az illető tökéletes egyensúlyt élvez a fizikai világ és a szellemi erő között. Ezt nevezik ideális kézformának. Mivel az állatok majdnem egész kezét, vagyis mancsát a tenyér csontjai teszik ki, ebből arra következtettek, hogy ha a tenyér dominál a kézen, akkor inkább az állati természet uralkodik el az emberben.
A tenyér méretéhez képest hosszú ujjak elsősorban a fejlett intellektussal rendelkező emberek sajátja, akik sokkal türelmesebbek, mint a rövid ujjúak. A hosszú, karcsú ujjúak nagy kézügyességgel megáldottak.
Hogy valaki eldöntse az ujjairól, hogy azok hosszúak-e vagy rövidek, összezárt ujjait a tenyerébe kell hajtania. A nagyon hosszú ujjak elérik a csuklót. A közepesen hosszú ujjak a hüvelykujj dombjának, az un. Vénusz-domb aljáig érnek. Az átlagos méretű ujjak a Vénusz-domb közepét érik el, a rövid ujjak pedig csak a tenyér közepét.
Az ujjak alakja dönti el, melyik kéztípusba sorolható a kéz. A három alapformába tartozó ujjvégződés szerint: a spatulás, (lapátszerű, életlen, tompa) ujjúak gyakorlatias gondolkodással és jó szervezőkészséggel megáldottak, de nem rendszeretők; a szögletes ujjúakra a higgadt felfogás, a logikus gondolkodás, a határozott véleménynyilvánítás jellemző; a kónikus illetve hegyes ujjúak, idealisták, kreatívak, érdeklődők, misztikusak, nincs bennük elég kitartás.
A kézjóslást már az ókorban összekapcsolták az asztrológiával, mert arra gondoltak, hogy az ujjakon beáramló kozmikus energia az ujjakon keresztül áramlik be a testbe. Az ujjakat a mutatóujjal kezdődően, a következő bolygókról nevezték el: Jupiter, Szaturnusz, Nap, Merkúr. Bár a hüvelygyökeret összefüggésbe hozták a Vénusszal, a hüvelykujjat mégsem Vénusz-ujjnak hívják. Az ujjakon feltételezett zodiákus jegyeket elsőként, a 17. században, Jean Belot ábrázolta, például a középső ujj három ízén a Bakot, Vízöntőt és a Halakat. Az ízpercek közül a felső, a körömízperc az ösztönös megérzést szimbolizálja; a középső ízperc az észbeli kvalitást; az alsó íz, az ujjgyökér a testi erőt jelképezi. Például a hüvelykujj felső perce az akaraterőt, a középső ízperce a logikus gondolkodást, az alsó az érzékiséget jelzi.
Az ujjközökről kialakult vélemény szerint, akinek az ujjai szorosan egymáshoz simulnak zárkózott, szófukar ember, ha nem simulnak teljesen egymáshoz, akkor szószátyár, pazarló. A szétterpesztett ujjúak magabiztosak, tevékenyek, nem kedvelik a külsőségeket. A közhiedelem szerint, akinek az összezárt ujjai hézagosak, az nem tud bánni a pénzzel, mert a lyukakon keresztül kifolyik a pénze.
Az ujjak akkor szabályosak, ha egyenesek, nem hajlanak semerre sem. A hajlékonyságáról úgy vélik, hogy a hajlékony ujjak fogékony elmét, a merev ujjak konzervatív gondolkodásmódot jeleznek. A sima ujjpercű emberek impulzívak, ösztönösek, a bütykös ujjúak eljárásaikban egzaktabbak, munkájukban precízek, rendszeretők, érzéseikben kiegyensúlyozottak. A női kézen látható bütykök szellemi foglalkozású, emancipált nőről vallanak. A körömízen lévő bütykök a köszvényes betegség jelei.
A néphiedelem úgy tartja, hogy akinek az ujjai könnyen ropognak az ujjgyökérnél, feltehetően rövid életre számíthat. Egy másik elképzelés alapján, akinek pattognak az ujjízei, annyi szeretője lesz, ahány pattogás hallatszik. Ha az ujjízek ropognak, s eközben az illető kinyújtja a kezét, abból az irányból kedveskedni fog neki valaki.
A törököknél az ujjpercek ropogtatása azt jelenti, hogy rózsafüzérnyi imát mondanak a sátánnak. A török néphit szerint nem ajánlatos ujjal mutogatni egy sír vagy a temető felé, mert balszerencsést jelent. Aki megfeledkezik az intelemről, a mutogatós ujját megharapva, majd ezzel a földet megérintve háríthatja el a veszélyt. A balszerencse csapdába ejtéséhez az ujjak összekulcsolását, és egy halk kívánságot javasolnak. Abban a pillanatban, amikor összeérnek az ujjak, hatástalanná válik az emberre leselkedő szerencsétlenség.
A galíciai zsidók szerint a reggeli mosakodás, fürdés után az emberek azért tartják karjukat a föld felé, ujjaikat pedig széttárva, hogy eltávolítsák a gonosz szellemeket, melyek éjszaka megkörnyékezték.
Ha valaki az ujjával az újholdra mutat, annak azt az ujját le fogják vágni, mondják a zanzibáriak. Ha valaki hat ujjal születik jó szerencsét jelent, mert a sokujjúság a pogány hitvilágban a táltosok, sámánok megkülönböztető jelvénye. Ilyen pluszujjal született a „táltosok átkos sarja”, költőnk, Ady Endre (1877-1919). VIII. Henrik, angol király egyik feleségnek, Boleyn Annának (1507?-1536) is kivételes személyiséget tulajdonítottak, ugyanis az egyik kezén, sőt az egyik lábán is hat-hat ujj volt.
Az ujjak összekulcsolása a keresztény hit jele, az imára összekulcsolt kéz ugyanis megakadályozza, hogy a rossz szellemek lerombolják a jó szerencsébe vetett hitet.
ÚJJÁSZÜLETÉS
Lásd: halak, igazgyöngy
UJJLENYOMATOK
A bőr irhájának felszínéből milliószámra dudorodnak ki a mikroszkopikus nagyságú csapocskák, az ún. papillák. Sok véreret, érzőideget tartalmaznak, ennek következtében alkalmasak a különböző ingerek érzékelésére. Meissner 1853-ban kimutatta, hogy az ujjak hegyén lévő papillák különböző rezgéseket, vibrálást bocsátanak ki, és a kéz vörös vonalaiban sokkal több ilyen tapintótest van, mint a színtelen vonalakban. E rezgéseknek köszönhetően képes például a bőrével látni a vak és hallani a süket ember.
A finom papillák érzékeny, törékeny embert jelölnek, aki idegesen szenved minden zajtól, és gyakorta betegeskedik; az érdes papillák bárdolatlan, érzéketlen embert szimbolizálnak, robusztus alkattal és ellenálló szervezettel.
A papillák bőrfodorszálakká, papilláris vonalakká rendeződve különböző formációkká állnak össze az ujjbegyeken, íves, hurokszerű, csigavonalú vagy spirális örvényes figurát alkotva.
Az ívelt ujjlenyomat: materialista, szervező emberre vall; a fenyőíves: eredeti gondolkodású, de elhamarkodottan ítélkező, lelkes típus; a hurok ujjlenyomat: nyílt, tetterős embert jelez; a kettőshurok-lenyomat: kettős természetet jelöl; az örvényes ujjlenyomat: vonzó egyéniség, aki hajlamos hipnózisra, szellemidézésre. Egy kínai mondóka szerint: "Egy örvény, szegény; Két örvény, gazdag; Három örvény, négy örvény, zálogházat nyit; Öt örvény, átmenet; Hat örvény, tolvaj; Hét örvény, szerencsétlenséget okoz; Nyolc örvény, pelyvát eszik; Kilenc örvény és egy hurok, nem dolgozik, csak eszik, amíg megöregszik."
A spirális ujjlenyomat: ideális szemléletű, emocionális emberre jellemző.
Az ujjlenyomatok állandóságát és egyediségét a kriminalisták hathatósan kamatoztatják, de az emberi kézzel foglalkozó biológusok, genetikusok, antropológusok is jól tájékozódnak a tenyér bőrrajzolata alapján, amely már a magzati élet második-harmadik hónapjában kialakul, és megmarad változatlanul az egész élet során.
UJJRAJZOLATOK
Az ujjak, a tenyér rajzolatai igen hasznosak, ugyanis a rajzolatok változatos karakterisztikái nem ismétlődnek meg más emberen, még az egypetéjű ikreknél sem, de még ugyanazon emberen sem.
Az ujjrajzolatok alkalmazása személyazonosításra elsőként Ázsiában terjedt el. Kínában a kereskedők festékezett ujjlenyomataikkal jelölték meg szerződéseiket, a hivatalokban pedig az ügyfelek nyomták rá ujjukat a hivatalos papírokra. A 12. századtól kezdték bűnügyi vizsgálatoknál is hasznosítani az ujjlenyomatokat. Az eljárás Kínán kívül Japánban, Indiában és Tibetben is elterjedt, ahol ugyancsak ujjnyomatokkal helyettesítették az aláírásokat.
Indiában és Kínában a személyazonosítások túl, "időtlen idők óta" ismert az emberek körében. Az ujjrajzolatokról bizonyos személyiségi jegyek, tulajdonságok, képességek, sőt betegséghajlamok is leolvashatók, amiből értékes következtetéseket vonnak le a jövőre vonatkozóan.
Noha a kínai vagy az indiai folklór következtetései különösnek vagy furcsának tűnhetnek, elemzési módszerük ma is létezik.
A régi indiaiak által összeállított Haszt szamudrika sasztra a kéz összes lehetséges jelére kidolgozott egy vizsgálati módszert, miszerint (csak néhány példa ebből) a hüvelykujj tövéből induló, a felső ízperc felé haladó vonalak száma megmondja, hogy hány ellenségre számíthat az ember; a mutatóujj középső ízén található kör a hírnév romlására, az életkor megrövidülésére figyelmeztet; a gyűrűsujj alsó ízpercén megjelenő, mélyen árkolt vonal az újraszületések megszűntét jelzi; a kisujj alsó percén lévő fekete háromszög, szerencsétlen vállalkozást jelezhet.
ÚJSZÜLÖTT
A csecsemők életének első néhány hete, de különösen a keresztelés előtti időszak, a néphit szerint meghatározó a kis jövevény további sorsa szempontjából, ezért különböző praktikákkal igyekeznek biztosítani számára a jó szerencsét, illetve megóvni a rá leselkedő veszélyektől, így különösen a rontástól, szemmel veréstől vagy az elcseréléstől. A betegségek megelőzésére, elhárítására az előírások és a tilalmak mellett, különféle népgyógyászati eljárásokat használnak. Bizonyos születési jegyeket, viselkedési jellemzőket diagnózisként értékelnek, míg más tulajdonságokból a gyermek várható jövőjére következtetnek.
Arról a csecsemőről például, amelyik foggal születik, úgy vélik, felnőttként rendkívül önzővé válik; aki erősen összeszorítja az ujjait, zsugori lesz életében; akinek arcát vagy orrát kék erek hálózzák be, nem fogja megérni a 21 éves kort. Barátságos felnőtt lesz viszont abból az újszülöttből, akinek valaki belefúj a szájába.
Azt mondják a törökök, ha az újszülöttet a talpán csókolják meg, könnyen fog járni; ha az ajkán, korán fog beszélni; ha a tarkóján, akaratos, nyakas ember lesz belőle. A törökök szerint befolyásolja az újszülött későbbi foglalkozás választását, hogy hová dobják a köldökzsinórját. Ezért a legtöbbször a háztetőre hajítják, hogy hivatásában a lehető legmagasabb rangot érje el. Az újszülött kezébe azzal a céllal adnak ceruzát, hogy jól tanuljon.
Kínában a csecsemő kiságyába tárgyakat – tollat vagy játékot, esetleg egy ezüstérmét – helyeznek, mert úgy tartják, hogy az fogja meghatározni a gyermek jövőjét, amelyiket először érinti meg a kis kezével.
A magyarok úgy tudják, hogy tilos a csecsemő fürdővizét napnyugta után kiönteni, mert a pici gyerek arca sebhelyes lesz. Nem szabad a csecsemő száját pelenkával megtörölni, mert kipállik a szája. Szeplők borítják el a csecsemő arcát, ha a kiterített pelenkái, ruhái megáznak. Ha ruhái éjszakára a szabadban maradnak, az újszülött egész éjjel nem tud aludni.
Balszerencsés dolog a csecsemő fejét megmosni az első év során; ha a gyerek kezét mossák meg az első születésnapja előtt, az elviszi a gazdagságát, szegénységben fog élni és meghalni, vélik a cornwalli walesiek. Ha a csecsemő körmeit egy éves kora előtt vágják le, felnőttként rabló lesz. A kínaiaknál a lyukas köldökű újszülött prosperáló életre számíthat. A pár hajtinccsel született csecsemő csintalan és szófogadatlan gyerek lesz. Amelyiknek széles és vastag a füle, jólétben fog élni. Nem ajánlatos magasztalni az újszülöttet, mert ezzel meghívják a gonosz szellemeket.
India egyes részein él egy olyan hiedelem, miszerint az apa nem láthatja csecsemője arcát hat hónapos koráig, mert ez szerencsétlenséghez vezet. Az indiai szikhek, hogy megvédjék az újszülöttet a rontástól, a homlokára anyatejbe mártott szénnel egy fekete jelet rajzolnak, vagy egy fekete fonalat, zsinórt esetleg szalagot kötnek csuklójára, nyakába pedig disznófogakból álló füzért akasztanak. Ha arra gyanakodtak, hogy az újszülött már rontást szenvedett, akkor a pici baba feje fölött meglóbálnak néhány csilipaprikát, melyeket azután a tűzre vetnek. Ha a füst nem csípi a szemüket, biztos jele annak, hogy a rontás hatásos volt. Bajorországban és Ukrajnában egyszerűbben győződtek meg erről; a mama megnyalta a csecsemő homlokát, és ha annak sós íze volt biztos lehetett benne, hogy a gyermeke rontás alatt állt.
A vietnamiak nem örülnek, ha csecsemőjüket valaki dicsérettel halmozza el, mert attól tartanak, hogy az ördög meghallhatja, és kívánatossága miatt ellophatja az apróságot.
Nálunk sem szabad megdicsérni a pici babát, ha mégis, akkor háromszor kell köpni, hogy a rontás érvényét veszítse. A rontástól az újszülöttet különösen a keresztelés előtt féltették, s hogy a csecsemőt az ártó szellemek nehogy kicseréljék, vagy szemmel verjék, fordítva adták rá ruháját, pólyájába olvasót, fokhagymát raktak, a nyakába, egy kis ruhába csavarva, sót tettek, nem hagyták egyedül, gyertyával világították meg, a csuklójára piros szalagot kötöttek. Sok újszülöttet az anyja imái védték meg a boszorkányoktól és a rossz szellemektől.
Szokásban volt az újszülött gyermek testének sóval való megdörzsölése is, illetve sós vízzel történő lemosása. Ebben feltehetően a só tisztító és megőrző funkciója játszhatott szerepet.
A portugáloknál, ha a gyermek sokat sír vagy lármázik, azt jelenti, hogy a szülésnél elmozdult a gyomra. A hasi fájdalmak megszüntetése érdekében természetgyógyászhoz mennek, aki babaolajjal dörzsöli be a csecsemő hasát, és közben elmond néhány imát. Szoptatós mamák nem ehetnek olyan ételeket, mint a káposzta, bab vagy az uborka, és a szoptatás után nem szabad olyan táplálékot adni a csecsemőnek, amely felhevíti a vérét. Ezektől ugyanis kiütése vagy gyomorfájása lehet. A babának egy hónapos koráig nem szabad elhagynia a házat, hogy egészséges maradjon. Az USA-ban, ha a csecsemőnek az elvágott köldökzsinór maradványának a leválása után kitüremkedik a köldöke, a heg begyógyulása után, a család valamelyik tagja egy ezüst dollárt tesz a gyermek köldökére, és hét napig egy pelenkával bugyolálják be. A köldök ezután visszahúzódik. A spanyolok a csuklás ellen egy darab nedves papírt ragasztottak a csecsemő homlokára.
Az a csecsemő, aki nagyon gyenge volt világra jöttekor, és úgy látszott nem éri meg a keresztelést, a bábától kapott egy keresztnevet, s az újszülöttet úgy tették a bölcsőjébe vagy a kiságyába, nehogy lábai az ajtó felé legyenek, mert csak a halottakat szabad a koporsóban lábbal kifelé vinni a szobából. Jó jelnek tartják még manapság is, ha a keresztelés közben bömböl a pici gyerek, mert azt jelenti, ekkor hagyják el a gonosz szellemek a csecsemő testét.
Csecsemővel álmodni ártatlanságot, tisztalelkűséget, melegséget, új szerelem vagy új barátság kezdetét jelzi. Viszont szoptató asszonyt látni álomban, rosszat jelent, az fogja becsapni az illetőt, akiben a legjobban megbízott.
URNA
A halottak hamvait elsőként a késő bronzkori Európában helyezték el urnákban. Az első urnatemetők az i.e. 12. századtól jelentek meg Itália északi részén és Kelet-Közép-Európában, a népvándorlással azonban fokozatosan a kontinens többi részén, később másutt is elterjedt az urna temetkezési használata. Ezt a halott maradványainak, főleg az elhamvasztott holttest hamvainak befogadására szolgáló, rendszerint díszes, zárt edényt, különösen a régi görögök, rómaiak használták előszeretettel.
Az elégetett halottak maradványait őrző urna a befogadó, tartalmazó és magába záró nőies alapelv egyik kifejezője. Edényként az anyaméhbe való visszatérést szimbolizálja. Ezt a jelentést hangsúlyozzák a késő rézkorból származó ember alakú urnák is.
A bölcső-ágy-koporsó hármasság által jelzett életfolyamat utolsó állomásának, a halálnak a megjelenítője. Az urnából kitörő tűz a feltámadás, a halál utáni élet jelképe. Egyiptomi ábrázolásokon a mérlegre állított urna a halott lelke.
A római ember és ház alakú halotti urnák a ’lélek’ és a ’test’ jelentést is hordozták.
Átvitt értelemben sírt vagy temetőt is jelenthet, mint ahogyan Kölcsey Ferenc 1923-ban írt Himnuszában olvasható: „Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre?”
ÚT
Lásd: utazás
UTAZÁS
Régi korokban az utazás, melynek fő indítóokai a kereskedés, áttelepülés, kutatás, vándorlás vagy zarándoklás, prédikálás, futárszolgálat, száműzetés voltak, a közlekedés és a kommunikáció fejletlensége miatt sokkal hosszabb ideig tartott, és jóval több bizonytalanságot hordozott magában, mint ma. Az utazás komoly veszélyt jelentett, az utazó ki volt téve rablótámadásoknak és a szélsőséges időjárásnak.
A többnyire a valóságból táplálkozó népmesék hőse, amikor elindul szerencsét próbálni, új, ismeretlen kihívások elébe néz. Nemcsak az úti cél ismeretlen számára, hanem olykor a későbbi vállalkozás mibenléte sem meghatározott, ezért az utazás kimenetele bizonytalan. A sikerhez – az elkötelezettség mellett – jó adag szerencsére is szükség van; ennek érdekében meg kell tenni bizonyos elővigyázatossági intézkedéseket. Ilyenek lehetnek például az utazásra alkalmas időpont meghatározása, az indulás előtt elfogyasztott ételek helyes megválasztása, valamint bizonyos előírások, szabályok betartása. Erre vonatkozóan az egyes népek hitvilágában, folklórjában számos példa található, azonban a legtöbb utazáshoz kapcsolódó hiedelem India népeinek körében él.
A vidéki Indiában útnak indulni sokfelé még ma is nagyon fontos esemény, és az utazás céljától függően különböző óvintézkedéseket kell megtenni. A jelentős utazások előtt a legtöbbször egy asztrológus határozza meg az elinduláshoz a megfelelő időpontot. Ez azonban még nem elegendő, az utazás tényleges megkezdéséhez az utazás napján megfigyelhető előjeleket is értelmezni kell. Rossz ómen lehet például egy tüsszentés, vagy ha a kritikus időszakban véletlenül egy olyan mondat hangzik el valaki szájából, hogy "Ne menj! Maradj!" vagy "Hová készülsz?", ilyenkor az előkészületeket újra kezdik, és új időpontot tűznek ki. Az utazás megkezdése előtt kedvező jelnek tekintik a tehénlepény, a rizs, a gyapot, valamilyen gabona, vagy az ifjú házasok látványát.
Az indiai Pandzsáb lakói, a szikhek körében számos helyi babona is kapcsolódik az utazáshoz. Mivel az utazást veszélyesnek, kockázatosnak tartják, egyes napokon náluk nem szabad bizonyos irányokba útra kelni. Például veszélyesnek vélik kedden vagy szerdán észak felé elutazni, viszont ebbe az irányba jó elindulni hétfőn és pénteken. A déli irányba való utazáshoz a csütörtök a kedvezőtlen, de a szerda ideális nap. A keddi és a szerdai napok nem alkalmasak a hegyekbe utazáshoz.
A szikhek számára az utazás sikere vagy kudarca, hasonlóan a vállalkozáshoz, függ attól, hogy a készülődés során kivel találkoznak elsőként. Jó jelnek tekintik, ha indulás előtt egy vizes kancsót hordó emberrel, egy gyermekét cipelő asszonnyal, utcaseprővel, esetleg a kertész feleségével találkoznak, aki virágokkal teli kosarat visz a kezében. Ha az utazni készülővel szembe először egy férfi jön lóháton, vagy ha egy fuvolán játszó fiatalember, az utazás sikere szintén garantált. Szerencsét hoz az utazás akkor is, ha egy jobbra szálló foglyot lát az illető, vagy ha egy balra baktató, ordító szamarat. Nem ajánlatos viszont útra kelni, ha az utazni készülő üres vizes korsót vivő asszonnyal, üres kosarat cipelő kertészfeleséggel, bölcs pappal, tanítóval vagy kopasz emberrel találkozik. A sánta, félszemű vagy egyéb fogyatékosságban szenvedők szintén rossz előjelnek minősülnek. A parázsló, égő tárgy látványa ugyancsak nagyon rossz ómen.
Sri Lankán a kedd, péntek és a szombat szerencsétlen napok, utazásra a szerda a legjobb, kivéve, ha a csillagok állása kedvezőtlen. Hasonlóan az indiaiakhoz, náluk is szerencsétlen előjel az indulásnál a kopaszra borotvált ember (a kopaszság náluk a gyász jele) látványa, ha az út kezdetekor az illető valamiben megbotlik, vagy ha érdeklődik valaki az úti célja iránt.
Az írek Szent Márton napjának estéjét tartják szerencsésnek az útra keléshez.
Oroszországban mielőtt hosszú útra indulna valaki, ajánlatos két percig csendben ülnie; másokhoz hasonlóan, náluk is balszerencsét jelent, ha az ember útközben megfordul és visszatér a házába. Ha ez mégis elkerülhetetlen, tükörbe kell néznie, egyébként az utazás balszerencsés lesz. Az orosz ember, ha távozáskor valamit a hazájában hagy, biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb visszatér oda. Az üzbégeknél az utazót, aki meglát egy majomkenyérfát, jó szerencse fogja kísérni az útján.
Az angoloknál széles körben élt a hiedelem, hogyha az utazókra balszerencsét hoz, ha az útjukat egy mezítlábas asszony keresztezi, melyet csak úgy lehet megelőzni, ha vért vesznek az asszony homlokából. A varázslat feloldásához vissza kellett fordulni, majd a küszöböt jobb lábbal átlépve, bőségesen enni és inni, és ezután ismét útnak indulni.
Lengyel József református lelkész, énekköltő (1770-1824) azt írja egyik aforizmájában: „Réges-régi hagyományok kívánták: messzi utazás előtt szótlanul és mozdulatlanul kell ülni egy percig, kettőig.”
Utazásról álmodni, az életcélok elérésére irányuló törekvést, általánosságban az életutat jelzi, melyet az álmodó örömtelinek és sikeresnek talál.
Ha az álmodó ismeretlen területen utazik keresztül, az a versenytársak részéről reá leselkedő veszélyre utal.
Aki álmában emberekkel teli autóban utazik, új és érdekes barátok, izgalmas kalandok elé néz. Ha viszont egyedül van az autóban, nehéz idők várnak rá.
ÚTKERESZTEZŐDÉS
Lásd: keresztút