RAGASZTÓ
Lásd: gyermekáldás
RÁK
Valamennyi rákfajt az árapály tevékenység irányítja, bonyolult biológiai óra szerint élnek. A dél-amerikai inkák képzetében a rák az ősanya reinkarnációja, aki legyőzte az időt és a fogyó Holdat.
Jellegzetes oldalazó mozgása miatt a rákot az emberek szélhámosnak, csalárdnak, megbízhatatlannak tartják. Noha fennmaradt egy latin szállóige, miszerint sohasem éred el, hogy a rák előre másszék, állítólag koholmány, mert csak úszás közben halad hátrafelé. A csaló remeterák házfoglalása sem felel meg a valóságnak, hogy a csigát azért öli meg, hogy üressé tegye a csigaházat, amelybe bele kíván költözni. Az igazság az, hogy mindig üres csigahéjba költözködik be a remeterák. Viszont ha igaz az a történet, mely szerint a rák egyszer egy osztriga nyitott fél teknői közé azért tett kavicsot, hogy az ne tudja bezárni házát, rosszindulatúnak is mondható.
A rákot kétszínűnek, változékonynak bélyegezték a középkorban, feltehetően azért, mert a növekedését akadályozó páncélját időszakonként levedli. A buddhisták a rákról tudni vélik, hogy a halál, az újjászületés közti időszakot jelképezi. A kínai Fujianben a rákot démonűzésre használták. A taoista varázslók az anya hasában fejlődő magzatot elragadni szándékozó szellemeket rákkal rettentették el. Varázsszavakat mormoltak és papírból kivágott rákot égettek el. Shanxi és Henan tartományban szárított rákot vagy rákot ábrázoló képet akasztottak a lakóházak bejárata fölé, hogy így riasszák el az ártó démonokat, kísérteteket. A római történetíró, id. Plinius (23-79) szerint a rák jól alkalmazható kígyómarás ellen, de ha a Nap a Rák jegyében jár, a rák mérges skorpióvá válik.
A Rák az állatövi jegyek sorában a negyedik, az Oroszlán és az Ikrek között, június 22-étől július 22-éig uralkodik. A jegyet ábrázoló rákot azzal azonosítják, amelyik a görög Héraklészt megmarta. A legenda szerint egy rák ragadta meg Héraklész sarkát, hogy elterelje figyelmét a lernai hidrával folytatott küzdelméről. Héraklész erre eltaposta a rákot, mire ellensége, Héra istennő, aki gyűlölte őt, az égre helyezte a rákot, így lett belőle csillagkép.
RÁKSASZÁK
Lásd: démonok
RÁOLVASÁS
Lásd: mágia, sámán
RATTAN
Lásd: bútorfa
REGGEL
Az ember számára a reggel az álomból való felébredés, a munkába indulás, a napi tevékenységek elkezdésének az ideje. A rómaiak mitológiájában reggel Janus isten nyitja meg az ég kapuit, s bezárja, mikor este hazatér. Janus számukra a kezdet istene volt, ezért reggel úgy üdvözölték, mint a napkelte istenét. A reggel azonban számos fontos esemény időpontja is. A Bibliából tudható, hogy Szodoma és Gomorra reggel pusztult el, Mózes reggel ment a fáraóhoz, az üldöző egyiptomi sereget reggelre borította el a víz, a Sínai szövetségkötés reggel történt, Jerikó kőfalai reggel omlottak le, és Jézus halálra ítélése, majd feltámadása ugyancsak reggel történt. Emellett a reggel fontos kultuszi idő is volt. Reggelente tűz-, étel-, ital- és illatáldozatot kellett bemutatni. Dávid utasítására a papok minden reggel a szent helyen állva mondtak hálát és dicséretet az Úrnak.
Indiában az emberek sokfelé babonás félelemmel viszonyulnak a reggelhez. Úgy vélik, hogy a reggeli események, történések az egész napra meghatározó befolyással lehetnek. Ha a reggeli órákban menyasszonyt, istent ábrázoló szobrot vagy bráhmin papot látnak elsőként, szerencsés dolognak tartják; míg kedvezőtlen előjelnek veszik, ha özvegy vagy meddő asszonyt, esetleg peches embert pillantanak meg. Ahhoz, hogy elkerüljék annak kockázatát, hogy valami kedvezőtlent lássanak reggel, a legtöbb ember, amikor felébred, a tenyerébe nézve a következő fohászt mormolja el magában: "Az ujjak hegyében Laksmi lakik; a közepében Szaraszvati; a kéz tenyerében Parvati. A kezeimet nézem, így kezdem a napot."
RÉNSZARVAS
Lásd: életfa
REPCE
Lásd: álmok
REPÜLŐTÉR
Lásd: álmok
RIZS
Lásd: esküvő, étkezés, evőpálcika, gyermekáldás
RÓKA
A róka tulajdonságai közül elsőként a ravaszság jut eszünkbe, vele jellemzik a ravasz embert, aki képes a mások becsapására, megtévesztésére. A róka alakjához általában a megbízhatatlanság és a hamisság tapad. A róka megítélése azonban többféle, lehet még, furfangos, hízelgő, képmutató, ügyes, óvatos állat; ugyanakkor az önzés, mohóság, kéjvágy, aljasság, bosszúvágy, magányosság megtestesítője is, és hiába rendelkezik híres ravaszsággal, gyakran felsül, ráfizet, és hoppon marad.
A rókát mágikus tudás és varázserő is jellemezheti. Ismeretes a kínaiak rókája, amelynek életkora valahol nyolcszáz és ezer év között van, és képes varázslóvá változni. Ha a farkával csapkodja a földet, tűzvész kerekedik; tud jövendölni; képes ezernyi emberi formát ölteni. Ez a ravasz, óvatos és hitetlenkedő róka gyakran leli örömét a különböző csínytevésekben és a viharkeltésben. Általában sírok környékén tanyázik. Ezeréves korára azonban felkerül az égbe, és mint égi róka, a Skorpió csillagképben, hármas csillag lesz belőle. A kínaiak szerint a holtak lelke gyakorta rókatestbe vándorol. Inarinak, a japánok aratás- és rizsistennőjének róka volt a küldönce, aki varázserővel rendelkezett, és képes volt emberré változni.
A róka átváltozásairól szóló történetek sok helyütt elterjedtek, például holdtöltekor emberré tud átvedleni, Kínában pedig ismeretes a szegény ember története, akihez minden reggel eljön az asszonnyá változott róka. Amikor a szegény ember felfedezi a róka levetett bőrét, jól elrejti, s az asszony kénytelen hozzá feleségül menni. Később azonban, amikor megtalálja a bőrét, visszaváltozik rókává és otthagyja a férjét.
A rókának alakváltoztató képességével magyarázható, hogy démon, gonosz szellem, farkasbőrbe bújt ember, varázsló, vagy ördög képében egyaránt megjelenhet. Jellemezhetik, mint vasszűzet, tréfacsinálót, lépre csaló asszonyt.
A Maliban élő dogonok sápadt rókája jóságos és segítőkész, hisz a teremtőtől ő lopta el fortéllyal a vetőmagokat, hogy megtanítsa az embereket a földművelésre. Az angoloknál a sajnálatos rókavadászattal kapcsolatban külön róka folklór alakult ki. A népi hiedelem szerint a rókahajtó napokon a róka bosszút áll a vadászon vagy megjutalmazza őt.
A babonások szerint magányos rókát látni, jó szerencsét jelent, több róka látványa viszont a balszerencse jele.
RONTÁS
A népi hiedelem a rontásnak tulajdonít minden nem várt rossz eseményt, hirtelen bekövetkező bajt, mint például a tehén tejének elapadását, a rossz termést, a szorgos munka sikertelenségét; a megmagyarázhatatlan megbetegedést, halálesetet vagy a szerelmesek elhidegülését. A rontás indítéka többnyire vélt vagy valós sérelem miatti bosszú vagy gyűlölet lehet.
A rontást végezheti a rontásban jártas személy; természetfeletti lény, mint például a lidérc vagy Luca asszony, esetleg természetfölötti erővel rendelkező ember, a rontásokért azonban elsősorban a boszorkányokat tartották felelősnek.
Egy muszlim történet viszont arról szól, miként rontották meg Mohamed prófétát a zsidók által megvesztegetett varázsló és annak lányai. A mendemonda szerint kitéptek egy pár szőrt szakállából, és tizenegy csomót kötöttek velük egy pálmaágra, melyet azután egy kútba dobtak, majd a kutat befedték egy nagy kővel. A rontás hatására a próféta elvesztette étvágyát, bánatossá vált és elhanyagolta feleségeit. Gábriel arkangyal azonban elárulta neki a titkot, a kutat kiürítették, a csomókat kioldották, aminek következtében a rontás hatása megszűnt, s Mohamed felépült. Egyébként Mohamed ezt követően nagyon tartott egy zsidóasszonytól, aki ugyancsak képes volt a rontásra.
A rontó eljárások kellékei között - a Mohamed esetében használt szőrszálak és csomók mellett – fontos szerepet kap az úgynevezett rontóbábu is, amely a megrontandónak kenyérbélből, rongyból, fából készült mása. Ez esetben a bábu szívét gombostűvel szúrták át, hogy az illető elsorvadjon, és megbetegedjen, meghaljon. A szúráshoz hasonló célt szolgált a rontóbábun végrehajtott égetés, vagy a vágás is.
A hétköznapi rontóeszközök és -tárgyak között szerepel az emberi haj, köröm, vér, nyál és az olyan ruhadarab, mint a gatyamadzag, kapca, zsebkendő, de használható rontásra koporsószeg, kapufélfa-darab, békacsont vagy a nadragulyának valamely része is. Például ha egy fiút meg akarnak rontani, akkor a gatyája korcába belevarrják a lány haját, egyes vidékeken vakondok vagy havibajos lány vérével készített süteményt etetnek a fiúval, esetleg a lány hónaljából kihúzott szőrszálat sütnek valamibe, amivel aztán megetetik a kiválasztott fiút. Rontást azonban előidézhetnek túlzottan kedves hízelgéssel, például az újszülöttet olyan lelkesedéssel dicsérik, hogy attól megbetegszik.
A rontásokat elsősorban valamelyik jeles napon, mint például Luca napján, Szent György éjszakáján, születés, keresztelés, lakodalom, halál alkalmával; a nap vagy a holdciklus kiválasztott időszakában, napkeltekor vagy naplementekor, holdtölte vagy holdfogyatkozás idején végzik, s a hiedelem szerint a keresztút legalkalmasabb hely a rontásra.
A rontás megelőzését, az attól való megszabadulást, menekülést szolgálják a különböző praktikák, mint a zajkeltés, füstölés, fürdés, rituális köpés. Az ünnep helyszínének védelme érdekében – bízva ennek mágikus erejében – körbejárták az ünnepelt személyt, de előszeretettel használtak megszentelt gyertyát, barkát, ételeket, búzát, ostyát és még sok egyebet.
Ha a rontást át kívánták másra hárítani, többféle módszert használtak, elterjedt volt a beteg testrész lemosása után a kiöntött folyadék keresztútra kiöntése, a rontásra használt ruhadarabok, fésű, szalag kidobása, hogy aki belelép, vagy aki felveszi a tárgyat, arra háruljon át a betegség. Ha a gyerekről tudni vélték, hogy rontástól betegedett meg, az ingét a küszöbre téve, baltával szétszabdalták abban bízva, hogy ezzel a rontást végző sérülését, esetleg halálát okozza. Használatos a rontás hatástalanítására még a meztelenség, a szótlanság, a bal kézzel végzett mozdulat, a visszafelé számolás, valamint Szűz Mária segítségül hívása.
Az indonézek a rontások ellenszerként azt ajánlják, hogy az ember egy tömör bambuszdarabot hordjon magánál. A mexikóiaknál elővigyázatosságból az a szokás alakult ki, hogy a gyerekükhöz közelítő idegennek a kezével meg kell érintenie a gyermeket, mutatván ezzel, hogy nincs benne irigység, rosszindulat vagy érzéki vágy. Az arab anyák annyira félnek a rontástól, hogy mindenre képesek a gyermekeik védelme érdekében. Ez az oka annak, hogy sok jómódú család piszkosan, rossz ruhákban járatja gyermekeit, mert így vélik biztosítottnak, hogy azok elkerülik a gonosz tekintetét. A törökök pedig a ház főbejárata mögött elhelyezett – a mennyezetről vagy a szarufáról lelógatott - tövises ágtól remélték a család védelmét a megrontástól.
A szóbeli rontás legismertebb formája az átok, amikor a megrontó a megrontandóra szabadítja a gonoszt. A rontásnak ez utóbbi típusával kapcsolatos a kijevi zsidók körében egykoron elterjedt hiedelem, mely szerint a koldus átka mindig megfogan.
ROSSZ IDŐ
Lásd: eső, időjárás-jóslás
ROSSZ ÓMEN
Lásd: ómenek
ROVAROK
A hétpettyes katicabogarat, isten tehénkéjének, a méhet, isten méhének tartják. A termékeny, apró, dolgos méhet, az éghez tartozó világfa koronájával, ágaival, virágaival, leveleivel hozzák összefüggésbe. Dante, Isteni Színjátékában az angyalok, mint méhek szerepelnek. Egyiptomban, a ganajtúró bogarat, vagyis a szkarabeust, Ré napisten szimbólumaként, szent bogárként tisztelték.
A kártékony szúnyogok az alvilággal állnak kapcsolatban, és a világfának az alsó részén tanyáznak. Az észak-amerikai indiánok szerint a szúnyogok a tűz szikráiból lettek. A katicabogárral szemben a szitakötő, az ördög hátas állata, az ördög kecskéje vagy bakja, az ördög lova vagy az ördög legye.
Számos mítoszban az emberekből lesznek a hangyák, a tücskök, a termeszek, a kabócák. A görögöknél Zeusz főisten felesége, Héra, bögölyként üldözte Iót, férje tehénné változott kedvesét; Athéné a szövőasszony Arakhnét változtatta pókká; Artemisz pedig a méhet jelenítette meg.
A Bibliában megemlített sok rovarfajta között a következők találhatók: sáska, vándorsáska, tücsök, pikkelyes rovarok, moly, pillangó, légy, bolha, méh, hangya, lódarázs, skorpió, pók, darázs, szúnyog, hernyó, bogarak, tetű.
Az óind Indra isten hangyává változva jut fel az ellenséges vár sáncára, míg Iván cárevics hangyaként hatol be egy repedésen a kristályhegybe, hogy kiszabadítsa a cárkisasszonyt.
A rövid életű lepkék a gyorsan elillanó életre, a szertefoszló boldogságra utalnak. Az emberi lélek sokszor válik pillangóvá. A Jézus kezén pihenő lepke, a lélek szimbóluma. Az apró muslinca a nyarat reprezentálja. A Bibliában a légykirály neve: Belzebub. A tücsök Szűz Mária földi megfelelője. Feltételezik róla, hogy képes jelezni a közelgő esőt, a halált és az ismeretlen szeretőket.
A pillangó is jelképezheti a múlandó életet, a bolha a gyötrő lelkiismeretet, a légy az eliramló életet. A darázzsal jelenítik meg a bölcsességet, az ügyességet és a ravaszságot. A jó étvágyú sáskákat 1540-ben kiátkozta az egyház, mert Itália északi részén letarolták a termést.
A régi Kínában a rovarok királyát olykor idős, olykor fiatal, magas rangú hivatalnok alakjában ábrázolták. Kezében egy váza látható, amelyben a rovarokat, férgeket tartja. Tiszteletére templomokat is emeltek.
A rovarok osztályának legnagyobb rendje a bogaraké. Szinte mindenhol – földön, levegőben, föld alatt egyaránt - megtalálhatók, erre utalnak a rovarokról szóló olyan találós kérdések, mint: "Fekete, de nem holló, szarva van, de nem bika, hat lába van pata nélkül, ha repül, sivít, ha leesik, a földet túrja; vagy "Madár módra száll, bika módra bőg"; "Se nem rák, se nem hal, se nem vad, se nem madár." Isten küldötteiként, hatalmuk van mindenek fölött, csak a tengereken nem tudnak uralkodni.
A néphit szerint, ha egy bogár átmászik az ember cipőjén, a halál egyik előjele, az eldobott, rossz cipőből kimászó bogár, ugyancsak rossz ómen. Az afrikaiak feltételezése szerint eső lesz, ha bogarakat dobnak egy tóba. A thai emberek azt mondják, ha valaki elkap egy szentjános bogarat, ezt követően gyakran eltöri a poharakat, tálakat és a tányérokat.
A népi gyógyászok szerint az amulettként nyakban hordott döglött bogár védelmet nyújt a szamárköhögés ellen. A betegszobába beengedett szúnyogok elviszik a gyengélkedést.
ROZETTA
Lásd: hét
ROZMÁR
Lásd: fóka
ROZMARING
Ezt a Földközi-tenger köves, napos partvidékén virító halványkék virágú, illatos cserjét már az ógörögök is ismerték, sok monda fűződik nevéhez. A szépség és szerelem istennő, Aphrodité szent növényeként tisztelték. Az ókorban azt tartották a rozmaringról, hogy ha testen viselik, javítja a memóriát, élénkítő hatású. A szláv és germán népek szintén kedvelték a rozmaringot, népdalaikban az öröm, a szerelem, olykor a bánat szimbóluma. A középkor végén a tisztaság és szűziesség jelképe és a menyasszonyi koszorú legfontosabb virága volt.
Elterjedt hiedelem szerint a rozmaring csak ott nő, ahol asszony a ház gazdája. Walesben a rozmaring fás részéből készült kanállal esznek szívesen, mert azt mondják, nagyobb az ilyen kanállal merített étel tápértéke. Néhány országban, hasonlóan hozzánk, a rozmaring a halált is jelképezi, ezért adnak a halottak kezébe rozmaringágat, s ültetnek az emlékezés virágaként rozmaringot az elvesztett szeretteik sírhalmára.
Nálunk a rozmaring elsősorban a szerelem és a hűség virága, egyben a lányok tisztaságának jelképe. Falusi kertekből, ablakokból kerül a lakodalomba induló legények kalapjára, és a belőle készült koszorút viselik a menyasszonyok. A barátság hűségére utal az a hiedelem, hogy nem szabad vásárolni, csak baráttól lehet ajándékba kapni rozmaringot, mert egyébként elpusztul a növény.
A rozmaringot Európa szerte szerelmi varázsszerként használták, a lányok a kiszemelt fiatalember meghódítására, rozmaringágat varrtak titokban az ifjú valamely ruhadarabjába, kalapbélésébe, mellkendőjébe. Ha egy lány mindenszentek estéjén, a párnája alá rozmaringágat és egy pénzérmét tesz, álmában meglátja a jövendő urát.
Régebben a rozmaringot, mint az egészség és a szépség csodaszerét szívesen használták orvosságnak, szeszben áztatott leveleit reuma és migrén ellen, forrázatát pedig nehezen gyógyuló sebekre. Franciaországban már közel 400 éve készítettek illatos vizet rozmaringból, amely mint a magyar királynő vize (aqua reginae Hungaricae) lett népszerű. A feljegyzések szerint legelőször Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja használta.
A leveléből párolgó olajat készítenek, és a konyhaművészetben ma is kedvelt ételízesítő.
A néphit szerint a ház elé vagy a küszöbnél elültetett erős szagú rozmaring távol tartja a boszorkányokat, démonokat. Egy másik hiedelem pedig azt mondja, mivel a rozmaring nagyon nehezen gyökeresedik meg, ha az új házasok elültetett rozmaringága megered, az a közös jövőjükre nézve jó előjelnek számít.
Aki rozmaringágat dob a tűzre, védelmet és boldogságot nyer általa.
RÓZSA
Egyszer Brahma arról vitatkozott Visnuval, a virágok közül melyik a legszebb, Brahma a lótuszt tartotta a legszebbnek, ám amikor Visnu mutatott neki egy szál rózsát, rögtön beismerte, hogy tévedett.
A rózsa a titokzatosságot, a teljességet, a szerelmet, a szívet és a hallgatást (sub rosa) szimbolizálja. A régi várakban, kastélyokban ma is megvannak a titkokat, bizalmas beszélgetéseket őrző ún. „sub rosa” szobák; igy például a sárospataki várban is. A legenda szerint a szerelem istene egy szép rózsát ajándékozott a hallgatás istenének, Harpokratésznek, hogy ne fedezze fel Venus titkos beszédeit és tetteit. Innen eredt a szokás, hogy a víg lakomákon az asztal fölébe rózsákat függesztettek. Ez a rózsa biztosította a résztvevőket, hogy beszédeiket nem fogják dobra ütni.
A régebbi időkben a rózsát gyakran mondták a túlvilág virágának is. Az ókori rómaiak a temetők sírjára rózsákat ültettek, abban reménykedve, hogy szeretteik feltámadnak.
A régi Róma lakomáin a rózsa az örömöt, a boldogságot képviselte. Néró császár (37-68) egy téli lakomára Egyiptomból hozatott rózsákat, a rózsarakományért egy tonna arannyal fizetett. Az egyiptomi királynő, Kleopátra
(i.e. 69-30) szobáinak padlóját rózsaszirommal hintették fel, hogy illatos szőnyegen járjon.
A középkori keresztény egyház a "pogány gyönyörök" virágának bélyegezte a rózsát, száműzte az otthonokból, rózsakertek sokaságát semmisítették meg. A keresztes háborúk idején azonban ismét elfogadottá vált, kedvelt virág lett, a keresztes lovagok gyönyörű rózsafajokat hoztak magukkal keletről, ezzel a "pogány virág"-gá lealacsonyított rózsa átalakult a lovagok és a szentek virágává. Több szent is magáénak "mondhatja", többek között Szent Erzsébet emblémáján is rózsa virít.
A virágok királynőjének tartott rózsa maga a szépség, a tökély, a kecsesség, a pompa, a gyönyör, az érzéki lobogás, szenvedély és büszkeség, az ima, az illat megtestesülése, de a meditáció, a magasztalás megjelenítője is. Mint mennyei tökéletesség, szerepelhet Napként és csillagként. Az egyiptomi Ízisz szent virága, Ozirisz és Írisz igaz szerelmi kapcsolatát szemlélteti. Rómában a városi közösség istennőjének, Vestának volt a virága, Aphroditének és Venusnak emblémája. A Venus könnyéből született rózsával, a szép nőket jelenítik meg, elterjedt női nevek a Rózsa, Rozália, Rosalinda, Rosamunda, Rosina, Rosita. Az araboknál viszont a férfiak jelképe, a kabbalában az egységre, az alkimistáknál pedig az elmúlásra és a spirituális újjászületésre utal.
A számok közül az ötös szám a rózsáé, a keresztényeknél az olvasót rózsafüzérnek hívják. A keresztény hívőknek a rózsa a kegyességet, a mennyei boldogságot, az isteni szeretetet, a megbocsátást, a vértanúságot, a diadalt jelenti. A rózsa zöld levelei az örömet, tövisei a bánatot, virága a dicsőséget jelzi, a rózsa szirmai olyanok, mint az igaz emberek lelkei. A kabbalisták számára a rózsa közepe a Napot idézi.
A rózsákat valójában csak színűk alapján értelmezhetjük: a piros-vörös rózsa vágyat, érzékiséget és szerelmet; az arany rózsa, tökéletességet; a sötét rózsaszín rózsa, hálát és elismerést; a halvány rózsaszín rózsa, csodálatot és szimpátiát; a fehér rózsa, mint a fény virága, ártatlanságot, nagyrabecsülést, tiszteletet és alázatosságot; a sárga rózsa, titkos szerelmet, boldogságot, örömet; a narancs színű rózsa, rajongást, vágyakozást; a pirosas és sárgás színben pompázó rózsa vidámságot, jókedvet; a halvány színekkel tarkított rózsa, ragaszkodást és bátorságot; a kék rózsa a képtelenséget, a lehetetlenséget fejezi ki.
Az oroszok a rózsák színeit a következőképpen magyarázzák: a piros virágok szenvedélyt; a fehérek erényt, kedvességet, titoktartást; a rózsaszínűek és a barackvirágszínűek, szerelmi ajánlatot, szimpátiát; a narancsszínűek, rajongást, vágyat váltanak ki az emberekből. A halványsárga rózsák jelentése kétféle: pozitív aspektusból jelezhet barátságot és örömet, negatív jelentése becsapás és szakítás.
A rózsa vörös színe a keresztények szerint a keresztre feszített Krisztus vére. Mint a földi világ jelképe, a mártíromság virágaként sarjadt vörös rózsa Jézus véréből a Kálvárián. A muszlimoknál Mohamed verítékéből lett a vörös rózsa, amikor felment az égbe. Egy másik magyarázat szerint a paradicsomban Éva, miután megcsókolt egy fehér rózsát, a virág elpirult a gyönyörtől, s vörössé változott. A görög hagyomány szerint a vörös rózsa akkor kapta vörös színét, amikor Aphrodité a megölt Adoniszt keresve egy rózsatövisbe lépett, s a lábából a vér a rózsa szirmára hullott. A másik történet a római szerelem istentől, Cupidótól eredezteti a vörös rózsa színét, akinek kiömlött vörösbora festette pirosra a rózsát.
A rózsa tüskéivel az eredendő bűnt, a bűnbeesést, a szenvedést, a halált ábrázolják. A rózsa tövisét ugyancsak Cupidóval hozzák kapcsolatba, egy alkalommal Cupido rózsát szagolt, megcsípte egy méh, aki ettől éktelen haragra lobbant, és nyilával belelőtt a rózsabokorba, nyílvesszője azonnal tövissé változott. A tövisek történetének egy másik változata szerint, amikor Bacchus üldözőbe vett egy nimfát, a rózsabokornak megparancsolta, hogy állja útját a nimfának, majd azt is, hogy menekülést megakadályozandó, legyenek rajta tüskék.
A tövis nélküli rózsa Szűz Mária virága, de jelképezheti a szeplőtelen fogantatást is. A rózsafa a rászorulóknak jelent menedéket, a rózsakert a misztikus együttlétek és házasságok helyszíne.
A fehér rózsát minden esetben a tisztasággal, a szűziességgel, a csenddel asszociálják. A vörös rózsa esküvői csokorként a házasság tönkremenetelére utal. A fehér és a vörös rózsa együttesen a szövetséget, a házasság harmóniáját jeleníti meg, de menyasszonyi csokorban rossz ómen, ugyanis a vörös és a fehér rózsák kompozíciója az ember képzetében, a piros vér és a sebkötöző géz fehérségét idézi fel. Az aranyrózsa a keresztény egyház egyik jelképe. Az ezüst rózsa Brahma tartózkodási helye.
A rózsából kialakított rozetta Allah hét nevének jele. A négyszirmú rózsa a négy égtájat, az ötszirmú a mikrokozmoszt, a hatszirmú a makrokozmoszt jelzi. Gyakorta szerepel a rózsa műalkotásokon, zászlókon és címereken.
Kínában a rózsát inkább a fiatalsággal, semmint a szerelemmel kapcsolták össze. A nők szeméremszőrzetét "fekete rózsának" is nevezték.
Az álomban kapott virágzó rózsa a szerelmeseknek jót jelent; másnak kellemes találkozást. Fehér rózsával álmodni ártatlan lány szerelmét jelzi; a hervadt rózsa jelentése, hogy elfelejtik az illetőt. Az arabok hiedelem világában a friss rózsa a szívet megremegtető örömök eljöveteléről ad hírt, míg a hervadt rózsa csalóka híreket jelent.
Rózsatövis felől álmodni, azt jelenti, hogy olyannak okozunk fájdalmat, akit szeretünk. Rózsát kötni, vigasztalódást jelez. Rózsafán jönni a világra, gazdag asszonyt jelent. Ha valaki álmában: rózsát kap és azt a hajába tűzi, akkor becsapja valaki, akiről azt hitte, hogy jó barát; tavasszal egy csokor rózsát kap, igaz szerelemre talál; ha viszont télen kapja a csokrot, a keresés hiábavalónak bizonyul. Álomban egy teljes díszben pompázó, virágba borult rózsabokrot látni, esküvőt jelez a családban. Ha valakit álmában rózsavízzel locsolnak meg, azt jelenti, hogy a kedvese másra gondol.
RÓZSAFÜZÉR
Lásd: olvasó, rózsa
RUBIN
A piros rubin a kurázsi, a mersz, az emelkedettség méltóság, a tisztaság és az erkölcsös élet köve. Bátorságot, lelki békét, éleslátást és szellemi erőt biztosít viselőjének. Stabilizálja a szerelmet. Védelmet nyújt a gonosz kísértése ellen, a pusztító viharok káraival, az áradásokból adódó veszélyekkel szemben. A vizet képes forrásba hozni. Elpusztítja a támadó hüllőket. Ha meghal tulajdonosa, megváltoztatja a színét, méreg jelenlétében pedig elhomályosodik.
A rubinról feltételezik, hogy megóv a rossz gondolatoktól, a lidérces álmoktól és a gyomorfájástól. Gyógyítja a sebeket. Növeli a férfiasságot. Elállítja a vérzést. Megtöri a gonosz varázslatot.
Ragyogó rubint ajánlanak viseletre, a július szülötteinek, mert mentesülnek az életben előforduló bizonytalanságoktól, izgalmaktól, aggodalmaktól. Ajánlatos a Kos és az Oroszlán jegyűeknek a rubin viselete.
RUCOLA
Lásd: növényi ajzószerek
RUHÁZAT
A felsőruházatról jóval kevesebb hiedelem lelhető fel, mint az izgalmasabb, a test intim részeivel közvetlenül érintkező alsóruházatról.
A fantáziát megmozgató alsóruhák közül, ha az alsószoknya vagy a kombiné kilátszanak a lányok ruhája alól, azt jelenti, hogy az apjuk jobban szereti őket, mint az anyjuk. Ha egy nő egy pár harisnyát kapott ajándékba, jó szerencsét hozott, ha a nő megengedte, hogy a férfi húzza fel a lábára. Ha a lány elhagyja a harisnyatartóját, arra utal, hogy közeleg házasságának az ideje. Ha egy asszony vagy egy leány a harisnyatartóját az utcán veszíti el, akkor a férje, vagy a leendő ura hűtlen lesz hozzá. Az a nő, akinek lecsúszik a harisnyája, a szerelmére gondol, akinek a harisnyatartója csúszik le, annak félrelép majd a kedvese.
Ha az ember a zokniját vagy harisnyáját véletlenül kifordítva veszi fel, vagy a házon kívül rakja le, annak az előjele, hogy hamarosan ajándékot fog kapni. Balszerencse vár arra, aki először a bal lábára veszi fel harisnyáját, kivéve, ha délben leveszi, és a ráüt a sarkára. Aki a cipő felvétele előtt páratlan számú zoknit cserél ki a lábán, könnyen balesetet fog szenvedni. Az alvásról szóló hiedelmek egyike azt állítja, hogy ágyban nem ajánlatos zokniban vagy harisnyában aludni, mert lustaságot jelent.
A szerencse érdekében, az angolszászok szerint, legjobb a zoknikat éjszakára a cipőkben hagyni. Ahhoz, hogy a zokni levétele után ne érje balszerencse az embert, legjobb kifordítani és ráköpni. Egy lyuk a zoknin vagy a harisnyán levél érkeztét jelzi, míg a harisnyába mászó bogár, egy új harisnya vásárlására utal. A II. világháborúban a pilóták a jószerencse reményében, szívesen tekertek nyakuk köré női harisnyát.
Már az öltözködésnél sem mindegy, hogy milyen sorrendben veszi magára az ember a ruháit, lényeges, hogy melyik kézzel vagy lábbal bújik bele elsőként a ruhába. Ha először a bal kézre és a bal lábra veszi fel a ruhadarabot, jó szerencsét jelent, a jobb kéz és láb viszont rosszat. A visszájával felvett ruha védelmet biztosít a rontás ellen, a kisgyerekre fordítva ráadott ingecske pedig a szemmel veréstől óv.
Az ártó szem ellen ugyancsak hatásosnak bizonyulnak a hibás ruhadarabok, a felemás harisnyák, fordítva felkötött harisnyakötők, kifordított melltartók viselete; de jó hatásfokúak a kifordított zsebű ruhák is. India egyes részein a szemverés megelőzését szolgálják az esküvői ruhák rituális keresztöltései.
Feltételezik, hogy, aki Margit napon (június 10-én) varrt ruhát hord, abba belevág a villám, a pénteki napon tisztára mosott ruhát viselőnek meg a testét sebzi fel a ruha. Aki valamikor balesetet szenved, annak azután mindig tiszta fehérneműt kell hordania. Szerencsétlenséget szül az, ha valaki kalapot tesz egy ágyra, ugyancsak balszerencsés lesz az, aki a gombját rossz gomblyukba gombolja. Egy pár kesztyűt találni házasságot vagy új szerelmi kapcsolatot jelez. Aki kesztyűt ad ajándékba, biztos lehet abban, a megajándékozott veszekedésbe keveredik, állítják az oroszok.
Egy a ruha ujjával kapcsolatos német szerelmi varázslás azt ajánlja, ha egy férfi el akarja nyerni egy lány szerelmét, csenje el a lány havibajos ingét, és annak jobb ujjába vizeljen, ha viszont már ráunt a lányra, akkor az elcsent ing bal ujjába kell vizelnie. A trinidadiak feltételezik, hogy aki varrásnál nem veszi le ruháját, rossz hírbe fog keveredni. Az indonézek, pedig azt tanácsolják, ne varrjunk fel gombot olyan ingre, amely rajta van valakin, mert hamarosan hosszú ideig tartó betegséget okozhat, vagy kudarcokat a mindennapi életben. Szerintük nem tanácsos arcunkat megtörölni az ingünkkel, mert ez által mások érzéketlenek lesznek problémáinkkal szemben.
A fejen viselt fejfedők, sapkák, kalapok, turbánok, kendők, fátylak, főkötők elsősorban egy-egy néphez, népcsoporthoz, valláshoz való tartozásra utalnak. Ilyenek például a muszlim nők fátyla, kendője vagy ruszárija, a kunok süvege, a baszkok sapkája, a szikhek turbánja, a bosnyákok feze, a zsidók kippája.
Kínában emellett régen a kalap a férfivá avatási ceremónia fontos kelléke volt, melynek során az apa helyezte a fia fejére a kalapot.
A kendők viseletéből pedig sokfelé megállapítható, hogy az illető hölgy férjezett. A menyasszonyok fejét esküvőjük napján kötötték be. A főkötő is csak asszonyokat illette, hasonlóan a kendőhöz, a főkötő is a férjes nőket jelképező ruhadarab. A Biblia előírásai szerint csak a leányok haja lehetett fedetlen, az asszonyoknak menyegzőjüktől kezdve be kellett kötniük fejüket.
A néphit szerint halotton a ruhát azért kell meglazítani a koporsóba tételkor, hogy újból megnősülhessen, vagy férjhez mehessen az özvegye. Ha valakinek rémálmai vannak egy halottal kapcsolatban, akkor a halott valamelyik ruhájából kell egy darabot szereznie, azt elégetve, azzal kell befüstölni a szobát és önmagát. A halott szelleme el fog tűnni.
A pandzsábi indiaiak szerint, ha az ember az új ruhát először szombaton veszi fel, akkor az hosszabb ideig marad használható. Az íreknél balszerencsés dolog volt zöld ruhát ajándékozni, kivéve Szent Patrick napján. Ugyanis régen, aki zöld ruhába öltözött, halálra ítélték.
RUKMADÁR
A régi utazók óriásmadárról szóló meséi feltehetően a Madagaszkár szigetén élt Aepyornis maximusra vonatkoznak. Ez a madár kb. ezer éve halhatott ki, és a mai struccfélék rokonának tekinthető. A fosszilis leletek tanúsága szerint a madár mintegy 3 méter magas, és körülbelül 450 kg súlyú lehetett. Egyes megtalált tojásainak kerülete megközelítette az egy métert, térfogata pedig a kilenc litert.
A mesékben leírt képzeletbeli madár óriásira nőtt sas vagy keselyű, az arabok meg azt hitték, hogy a Kínát és Indiát övező tengerekre tévedt kondorkeselyű, de azt sem tartották kizártnak, hogy egy csodás szímurghoz hasonló lény.
A nagy velencei utazó Marco Polo (1254-1321) a következőket írta róla: „Az emberek azt beszélik, hogy dél felől bizonyos évszakban csodálatos madár jön erre, amelyet rok-nak vagy rúkhnak neveznek. Emlékeztet a sasra, de sokkal nagyobb és olyan erős, hogy karmaival megragad egy elefántot. Fölemeli és ledobja, hogy elpusztul, akkor rászáll és jóllakik a húsával. Akik látták a madarat, azt mondják, hogy a kiterjesztett szárnyának két hegye 16 lépésnyire esik egymástól, tollai 8 lépés hosszúak. Mivel azt hittem, hogy griffmadarak, amelyeket félig madárnak, félig oroszlánnak festenek, megkérdeztem, azoktól, akik állítólag látták, milyen az alakja: azt felelték, olyan mint a sas.”
A rukmadár szerepel az Ezeregyéjszaka meséiben, Szindbád, amikor egy szigeten hagyták társai, megpillantott egy hatalmas, fehér kupolát, amiről kiderült, hogy egy óriási nagy ruktojás.
RUSZALKÁK ÉS VILÁK
Lásd: szláv természeti szellemek
RUSZÁRI
Lásd: ruházat