PACSIRTA
Lásd: állatjóslás, Gyertyaszentelő
PÁFRÁNY
Lásd: Iván napja
PÁLCA
Lásd: fétis
PÁLFORDULÁS
Lásd: időjárás-jóslás, január
PÁLMAFA
A fák királynőjének tartott datolyapálma a termékenység fája. A mámorító datolyaborból valamikor réges-régen Mezopotámiában az erotikus rítusok során bőségesen fogyasztottak. A datolya pálmafa a közel-keleti országokban és a keresztények hitvilágában egyaránt, mint életfa szerepel. Arábiának és a Szahara gyepszigeteinek egyetlen erdeje a datolyaliget, azért a Szahara fenyőjének is nevezik. Az ókori Egyiptomban pálmával jelenítették meg az időt és az évet. Apollón és Artemisz csodálatos születése óta a görögöknek is szent fája a pálma. Több nép képzetében a fa törzse a falloszt, az ágai pedig a napsugarakat szimbolizálják. A Földközi-tenger partvidékén a datolyapálmát sokfelé díszfaként termesztik.
A pálma a keresztényeknél a mártíromság és a tisztaság reprezentánsa, az Úr sírjához pálmaágat vittek. Régen a virágvasárnapot, amelyik napon Jézus Krisztus bevonult Jeruzsálembe, pálmavasárnapnak (Dominica palmarum) nevezték. Nevét az e napon szokásos pálmaszentelésről és pálmaágas körmenettől kapta, amit az egyház Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére rendelt el. Sebastian Franck (kb. 1499 - kb. 1542) német teológus tudósítása szerint ezen a napon a hívők telehordták a templomot pálmafákkal és összekötött ágakkal, ezeket megszentelték, s a zivatar, a villámcsapás és tűz ellen használták. Jézus szamáron ülő alakját körülvezették a városon, miközben énekeltek, a szamarat megdobálták pálmaágakkal, amiket aztán mindenféle varázslásra használtak.
A pálmaág a zsidók Sátoros ünnepének vallásos szertartásaiban is szerepet kapott. Ezen az ünnepen a zsidók hagyományosan lombbal fedett sátrakban étkeznek, és az isteni tisztelet bizonyos imádságai alatt négy növényfajból (pálmaág cédrusalma, mirtusz és fűz) álló ünnepnapi csokrot lengetnek. A záróünnepen termékenyítő esőért imádkoznak. A Sátoros ünnepnek a későbbi nemzedékeket azokra a lombsátorokra kell emlékeztetniük, amelyekben Izrael fiai az Egyiptomból való kivonulás után laktak.
Manapság – miként ezt az övé a pálma; elnyeri a pálmát; elviszi a pálmát; valakinek odaítéli a pálmát, kifejezéseink mutatják - elsősorban a siker, elsőség, dicsőség, győzelem jelképe.
PÁLMAVASÁRNAP
Lásd: húsvét
PÁNSÍP
Lásd: hangszerek
PAPAGÁJ
A gyönyörű tollazatú papagájok ügyesen utánozzák az emberi beszédet, az állatok közül egyedül ezek a madarak képesek erre. A középkori Kínában nem egy esetben a papagájok segítségével leplezték le a házasságtörő asszonyokat, mert kikotyogták a félrelépő nők titkait.
Az első papagáj i.e. 330-ban került Európába, ezt Onesikritos, Nagy Sándor hadi hajójának parancsnoka hozta. Rómában, mint fényűzési tárgyakat, a papagájokat arany, ezüst, elefántcsont kalitkákban tartották. A rómaiaknál egy beszélő papagáj többet ért, mint egy rabszolga. Bár a papagájok korábban is kedveltek voltak, Európában igazán csak Amerika felfedezése után terjedtek el.
Az indiai mitológiában a papagájok gyakran szerepelnek. Káma, a szerelem istene papagájon lovagol. A perzsáknál a szerelmi históriákban fordul elő a papagáj, a kereszténységnél pedig mint az ártatlanság szimbóluma jelenik meg a képeken.
Afrikában az egyik törzs papagáj ősszülőktől eredezteti magát. Egyik kisebb, színes tollú fajtájukat szerelemmadárnak nevezik, mert a párok rendszerint egymás mellett ülnek.
Az időjóslások között a papagáj rikácsolása az eső jöttét jelenti.
Papagájjal álmodni azt jelenti, hogy valamilyen tréfás dolog történik az illetővel. Ha a papagáj megcsípi az álmodót, az a barátnője irigységéről árulkodik. Az álomban látott és hallott beszélő papagáj jelentése, hogy gonosz gúnyt űznek az álmodóval.
PAPLAN
Lásd: ágy
PAPRIKA
Lásd: fűszerek
PÁRATLAN SZÁMOK
A szlávok a páratlan számokról, azt gondolták, hogy hibásak, negatívak, sorsüldözöttek. Ugyanezt a nézetet osztották a sziámiak is, akik annyira irtóztak a páratlan számoktól, hogy még véletlenül sem tettek páratlan számú ablakot, ajtót a házaikra és templomaikra. A törökök a páratlan számok közül nemcsak a tizenhármast, de a negyvenegyest sem állhatták, mindkét számtól mániákusan féltek. Az indonézek pedig ódzkodnak az olyan képek vagy fényképek készítésétől, amelyeken páratlan számú ember van, mert szerintük ez valamelyikük hirtelen halálát okozhatja. Ha egy társaság páratlan számú személyből áll, invitálást jelent a rossz lényeknek.
A régi rómaiaknál viszont éppen a páratlan számok jelentettek szerencsét, örvendtek megbecsülésnek. Numero Deus impare gaudet, vagyis a „Páratlan szám kedves az Istennek” – mondja a legnagyobb latin költő, az i.e. 70-19 között élt Vergilius, akinek Eclogáiból (VIII. 75.) származó szállóige, bizonyosan a görög számmisztika egyik alapelvére utal. A görög filozófus, Plutarkhosz (i.e. 46 k.-120 k.) a „Római kérdések” c. művében megjegyzi, hogy a számok kezdete, vagyis az egység isteni dolog, míg a páros számok karaktere ennek az ellenkezője. Szerinte a páros számok fogyatékos, tökéletlen és határozatlan számok, míg a páratlanok végesek, teljesek és abszolútak. Numa Pompilius római király (kb. i.e. 700) akinek a vallási naptár megalkotását tulajdonítják, állítólag a páros számú hónapokhoz hozzáadott egy napot, hogy tökéletessé váljanak.
A kínaiak szerint a páros számok, a földi számok, a páratlanok viszont a mennyhez tartozók. A babiloniak és az egyiptomiak legkedveltebb száma a hetes volt, a rómaiak, a görögök és az afrikaiak a hármast favorizálták.
Amíg a tízes, a százas, az ezres a teljességet szimbolizálja, addig az eggyel nagyobb szám - például a 101 vagy 1001 - balszerencsés, ezért használtak 101 botütést, a hinduknál 1000 rúpia helyett 1001-et kell visszaadni. De az is igaz, hogy 101 ágyúlövés illette az újszülött trónörököst, és 1001 éjszaka van az Ezeregyéjszaka meséiben.
A babonás emberek szemében: aki az egyes számról álmodik, közvetlenül az Istentől kap üzenetet; ha a macska háromszor mossa meg a füleit, látogató várható; a harmadik kísérlet mindig sikeres lesz; balszerencsés dolog november 5-én megházasodni; hamarosan lelki társra lel, aki a hetes számról álmodik; hosszú életre számíthat az, akinek a lakcímében a kilences szám szerepel; megjavul a látása annak, aki a hónap 11. napján mossa meg a haját; szerencsétlen dolog 13-as számú házban lakni; az augusztusi újholdat követő 13. nap mindenki számára balszerencsés.
A népi gyógyítások során a páratlan számok dominálnak. A varázslatos gyógynövény-keverékek páratlan számú összetevőkből készültek, a ráolvasásokat legtöbb esetben háromszor vagy kilencszer ismételték meg.
Régen, amikor egy cigánygyerek beütötte a fejét, egy kés pengéjét nyomták a duzzanatra, közben 3, 7 vagy 9 alkalommal varázsszöveget ismételtek, és végezetül a kést annyiszor állították a földbe, ahányszor a varázsigét recitálták. Általában elmondható, hogy a misztikus rítusaikban kerülték a páros számokat.
PÁRATLAN SZÁMOK TÖBBSZÖRÖSEI
Különböző népek mitológiáiban és vallási szokásaiban gyakran szerepelnek a hármas, a hetes, a kilences szorzatai, valamint ezek többszörösei. A misztikus számfilozófiában a hármas többszörösei a bevégzettséget, a hetes szorzatai a szakrális nagyságot tükrözik.
A hármas többszöröseit általában a nagyobb, a hatalmasabb, a végtelen szimbolikájaként alkalmazták. A mesékben a király többnyire harminc évig uralkodott, a mesebeli kígyó pedig harminc rőf hosszúra nyúlt.
A zsidók a temetés után harmincnapos gyászt tartottak. Júdás harminc pénzért árulta el Jézust. A néphit Ádám harminc fogától származtatja a hónap harminc napját. Sámson a filiszteusoknak harminc inget és köntöst ajánlott fel, ha az általa feltett találós kérdésre választ adnak. Zeusz és Héra házasságkötésükre háromszáz évig vártak, a buddhista szerzeteseknek háromezer utasításhoz kell alkalmazkodniuk, Salamonnak háromezer példabeszéde, Konfuciusznak pedig háromezer tanítványa volt. A bodhiszattva útja három mérhetetlen kalpa, amely hárommillió évnek felel meg. A kínaiak halhatatlanság őszibarackfái háromezer évenként hoznak gyümölcsöt. Az indek harminchárom istent különböztettek meg, de nem volt ritka náluk a háromezer háromszázharminckilenc isten sem.
A taoisták azt hiszik, hogy az emberi testben harmincezer szellem lakozik. A magyarországi boszorkányok száma harmincháromezer háromszázharminchárom. Nemcsak a hetesnek tulajdonítottak az emberek mágikus erőt, hanem a hét többszöröseinek is. Sőt amíg a hét erőset, nagyot, sokat jelölt, addig a hetes sokszorosa már rendkívül erőset, hatalmasat, terjedelmeset, tömérdek sokat fejezett ki. Az óegyiptomiak előszeretettel használták a hetes többszöröseit, egyik varázsszövegükben hetvenhét istenről tesznek említést, levegő istenüknek ennyi füle és ennyi szeme volt. A csuvasok képzetében hetvenhét világ, hetvenhétféle nap, ugyanennyi nyelvjárás és vallás élt. Hazánkban a göcsejiek hetvenhétfajta hideglelést különböztettek meg. A magyar néphitben az ördög nagyanyjának életkora hétszázhetvenhét év.
A keresztényeknél, amikor Péter Jézustól azt kérdezte, hogy hányszor kell megbocsátani, Jézus azt felelte: "Nem mondom neked, hétszer, hanem hetvenhétszer". Ez a hetvenhét azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátanunk. A megkétszerezett hetes jelzi Krisztus keresztútját, a Kálvárián a stációkat. A Bibliában hetven évig tartott a babiloni fogság.
Mind a hetes, mind a hármas szent szám, ezért a három hetesből álló szám, a 777, a világ legszentebb értelmezésének a kifejezője, talán ezért tulajdonítottak a háromszoros szent Lámeknak hétszázhetvenhét éves életkort.
A muzulmánok első emberpárja, Ádám és Havvá évente hetven ikerpárt hoztak a világra. A buddhisták a halotti szertartást a halál utáni negyvenkilencedik napon végzik el. A tibetiek negyvenkilenc napig imádkoztak az elhunyt koporsója felett abban a reményben, hogy ez alatt a halott lelke eljut a bodhiszattva állapotba.
Sokan a hetes többszöröseit szerencsétlen fordulatnak tartják, mivel az árvizek, éhínségek, természeti katasztrófák hétévenként, vagy azok többszöröseiben következnek be. A hetes többszörözésével növekedik a szám baljós hatása, ezért az emberi évek közül a hetvenedik életkor meglehetősen rossz ómen.
A régi Kínában a kilencesnek és többszöröseinek a jelentése mind, valamennyi volt. Szerencsés, pozitív előjelű számnak tartották. Náluk az a hit járta, hogy akit denevérrel ábrázoltak, kilencven évig él. A mongolok égi szellemeinek száma kilencvenkilenc, a tűz klánjának fénye kilencvenkilenc égbolton tör keresztül. A hindu Védákban az imákat a halotti toron kilencszer, huszonhétszer vagy nyolcvanegyszer recitálták.
PARÓKA
Lásd: hajviselet
PÁROS SZÁMOK
A püthagoreusok a páros számokat nőies jelleggel ruházták fel, az egyes számokat azonban nemcsak ők ítélték meg eltérő módon, hanem a különböző vallások, korok és országok népeinek felfogásában, szokásaiban is sokféle elképzelés született szinte valamennyi számról. Például a hatos egyszer a gonoszság száma, másszor az alkotó teremtésé.
A kettes a dualitásnak, az ellentéteknek a száma, feszültséget, megosztást, konfliktust, ellenállást jelez. A négyes sokáig érthetetlen, felfoghatatlan misztérium volt az emberek számára. Rejtélyére végül az Isten szimbolikája, a kereszt adott választ, amelynek vízszintes és függőleges tagoltsága képes befogadni az egész világot. A hatos elvétve bukkan fel, például az egyiptomiak nem is használták. A hatos értelmezése inkább pejoratív; jelöli a misztikus végzetet, viszont kedvező megítélésben az embert jelképezi, Szent Ágoston a hatost tartotta a legtökéletesebb számnak. A nyolc sem közkedvelt szám, az utolsó ítélet, a feltámadás száma, ugyanis Krisztus a nyolcadik napon támadott fel. A tízes, mivel az egyessel kezdődik és a nulla zárja, különös jelentőséggel bír. Jelzi a ciklus végét, a befejezettséget, ezért az isten számaként él a köztudatban.
A rómaiak szemében a páros számok azon tulajdonsága, hogy egyenlő részre oszthatók, balszerencsét jelentett, ugyanis számukra ez a felosztás a halál jelképe. Kelet-Szomália lakói iszonyodtak a páros számoktól, ezért amikor, szokásukhoz híven, kávét rágcsáltak, sohasem vettek a szájukba páros számú kávészemet. Az ausztrálok és az amerikaiak a négyest tartották a legtöbbre.
A páros számokról szóló babonák szerint: haláleset várható annak a családjában, aki két sárgájú tojást talál, vagy páros számú virágot kap; balszerencsével jár egy olyan banketten részt venni, melyen páros számú vendég van; viszont szerencsés lesz az, akinek a káposztája tövéből két hajtás nő ki; a négyszínű szirmú árvácska egészséget, jólétet, boldogságot jelez; aki a négyes számról álmodik, annak hamarosan szerencsés lehetősége adódik. Balszerencsés készakarva, vagy viccből a fejetetejére fordítani a hatos számot, mert ez azt jelenti, hogy az ember tervei nem fognak megvalósulni; váratlan látogatóra számíthat, aki véletlenül hatszínű szirmú árvácskát talál. Érett öregkort él meg az, aki rendszeresen a hónap nyolcadik napján mos hajat; dupla boldogságra számíthat az, akinek a házszáma 88;
Álomban kedvezőtlen a tízes szám, ugyanis a házastárs hűtlenségét jelzi, viszont szerencsés lesz az, aki mindig a hónap 12. napján mossa meg a haját
PÁROS SZÁMOK TÖBBSZÖRÖSEI
A kettes sokszorosaként a húszast többnyire az elérendő cél szimbolizálására használták. Az Odüsszeiában a húszas hatalmasat, hosszú időt jelentett, Odüsszeusz húsz évig bujdosott és ereje húsz daliával ért föl. Az egyiptomi királyokat húsz asszony szórakoztatta, és a varázsvessző csak húsz nap után vált hatásossá.
A héberek az Antikrisztust a hatszázhatvanhatossal azonosították. Tudvalévő, hogy a hetest a zsidók szent számként tisztelték, így a három hetest tartalmazó 777-et a legszentebbnek tartották, ha viszont a hetesekből elvettek egyet-egyet, akkor a gonosz hatoshoz jutottak, ezért tulajdonítottak e számnak minden rosszat. A huszadik század fordulójának híres mágusa, Aleister Crowley (1875-1947) angol író önmagát illette a hatszázhatvanhatos számmal, beismerve azt, hogy ő a világ legelvetemültebb embere. Szívesen aposztrofálta magát a "legnagyobb fenevad"-ként vagy az "élő emberek legördögibbje"-ként. Követői közül sokan tragikus halált haltak.
Furcsa mód, a babona a hatvanas számot szerencséetlennek tartják. A muzulmánok a hatvan éves naptári beosztás minden évét Mohamed testrészeiből származtatták, például a bivaly évét a bal orrlyukából, a patkány évét a jobb füléből. A koreai Hvanun hősnek háromszázhatvanféle földi cselekvése, az időjárás szellemeinek pedig ennyi uralkodója volt. Az asztrológusok is alkalmazták a hatos többszöröseit, ugyanis az emberi testnek háromszázhatvan csontot tulajdonítottak.
A nyolcas többszöröse viszonylag sokszor szerepel a buddhista szövegekben. Buddha harminckét testi jeggyel és nyolcvan másodlagos jellel rendelkezett, ami mindig is a nagy emberek megkülönböztető jelvénye volt. Sákjamuni, az utolsó földi buddha nyolcvan éves korában távozott a Nirvánába. Az egyiptomiaknál a vallási litániát tizenhatszor kellett megismételni. Fa, a dahomeyiek jóslás istene tizenhat szemű, Ifanak, a jorubák sorsistenének tizenhat kókuszpálmája nőtt. Egyes okkultisták szerint a három nyolcasból álló szám – a 888 - Jézus Krisztus száma, mivel ez a megváltás szimbolikájaként szerepe Szent Máté evangéliumában.
Az északi népek hőseinek száznyilú tegeze volt. Az indiai Védákban az a király, amelyik száz lovat áldozott fel Indra istennek, egyenrangúvá vált vele. A kínaiak mesebeli rókája száz éves korában varázslóvá, ezer évesen pedig csillaggá változott. A kínai mamák gyerekeik megrontása ellen száz szomszédtól kért szövetdarabokból varrtak ruhát kicsinyeiknek. Az egyiptomiaknál a jókívánságok száma ezerféle volt, és az elhunytnak ezret kívántak sörből és kenyérből.
Megkülönböztetett szent jelzéssel bírtak minden korban a tizenkettes szorzatai, a huszonnégy, a harminchat, hetvenkettő, valamint a száznyolc. Száznyolc szemű a rózsafüzér és száznyolc lélegzetvétellel kell ismételgetni a tibeti szent mantrát, az "Om mani padme hum"-ot. Isten százhúsz évet adott a gonosz embereknek, hogy megváltozzanak, mielőtt özönvizet zúdított a Földre. Az Újszövetség csodás városának, az égi Jeruzsálemnek oldalfalai egyenként tizenkétezer stádium hosszúak voltak. Jézus hetvenkét tanítványát látta el tanításával, és ennyi követője volt a legnagyobb kínai bölcselőnek, Konfuciusznak is.
PÁSZTOR
Lásd: György napja
PÁSZTORBOT
Lásd: fallosz
PATKÁNY
Az emberi lakóhelyek körül, a föld felszínén vagy a föld alatt élő patkányokat elsősorban a jóval nagyobb méretei különböztetik meg az egértől. Különösen két faja jól ismert, a házi- és a vándorpatkányé. Az ember közelében élő patkányoknak remek az alkalmazkodóképességük, meglehetősen agresszívak, nagyon aktívak, tudnak futni, mászni, ásni, úszni, hamar észlelik a veszélyt, mindent megrágnak és megesznek, pusztítják a baromfikat, a kisemlősöket, elfogyasztják a gabonát. Végtelen szaporák, az egész világon elterjedtek, az árnyékszékekben, csatornákban, hajókon, piacokon, vásárcsarnokokban, szupermarketekben egyaránt megtalálhatók. A házban fellelhető patkányok közül a házi patkány szívesen választja lakhelyéül a felső szintet, a padlást, míg a vándorpatkány a pincében érzi jól magát. Ez a rendkívül életképes rágcsáló falánkságával és veszedelmes betegségek terjesztésével nagy károkat okoz.
Kínában a patkányt a pénzzel hozzák összefüggésbe, de emellett a gyávaság és fukarság jelképe is. A "pénzes patkány" kifejezéssel a pénzéhes, zsugori embereket csúfolják. A patkányról azt hitték, hogy férfidémonná képes átváltozni, és ha a háznál megjelentek a patkányok, abból arra következtettek, hogy hamarosan a macskák is követik őket, mert állítólag tudják, hogy a család egykettőre el fog szegényedni. A népi hiedelem szerint a patkány 300 évig él, és százéves korában színe fehér lesz.
A skótoknál, ha váratlanul patkányok lepik el a házat, a lakók hamarosan eltávoznak, vagy az egyik lakó vagyont örököl. Ha a patkány elhagyja a házat, a küszöbön áll a halál. Az orosz zsidók azt mondják, ha a patkányok az egyik házból átrohannak a másikba, az a ház, amelybe beszaladtak, szerencsés lesz.
A patkányok számlájára írják a fertőző betegségek terjesztését. Feltehetően ezért sokan már a patkány látványát is a halállal hozzák összefüggésbe. Úgy tartják, hogy a patkányok képesek a veszély előrejelzésére, például ha elhagyják a hajót, a hajó el fog süllyedni. Viszont a hajó fedélzetén látott patkány szerencsét jelent. A háború egyik előjele az, hogy növekszik a patkányok száma.
A patkányok által okozott károk, a veszélyes betegségek megelőzése érdekében egykoron – amikor a modern kémia eszközei még nem álltak rendelkezésre - számos praktikát alkalmaztak a patkányok, egerek elűzésére. Thüringiában a ház gazdája Nagypéntek reggelén – még napkelte előtt – mezítláb és ingujjban egy patkány hátsó lábának combcsontjából készített sípot fújva járta körbe házának szobáit. Az Osztrák-Magyar monarchiában pedig fogtak egy öreg cipőt, melyet már régen nem pucoltak ki, és halkan a Miatyánkot ismételgetve, elvitték a keresztúthoz, és letették a földre. A cipők orra mutatta a patkányoknak, merre kell távozniuk.
Álomban egereket, patkányokat látni egy kamrában ínséges idők eljövetelét jelenti.
PATKÓ
Lásd: lópatkó
PÁVA
A páva a halhatatlanság megtestesítője. Színpompás kitárt farka a csillagos eget szimbolizálja. Kínában a szépség és méltóság jelképe. Számos hagyományban királyi madár. A hinduk szent állatként tisztelik a pávát. Az óind mitológiában a harc istene, Kártikeja és a költészet istennője, Szaraszvati, páván lovagolnak. Indra az istenek feje, a mennydörgés és a villámlás istene, egy pávatrónon ül. A perzsa szufik szerint isten páva alakjában teremtette meg a világlelket.
Az iszlámban a páva kinyíló és becsukódó farka a világmindenség ciklikusságát ábrázolja. Egy sor istennek, az etruszk Uninak, a görög Hérának, és a római Junónak, valamint Buddha anyjának, Majának, a hátas madara. A paradicsomban az örök életet jelzi. Több hagyományban a páva alakjával asszociálják a bőséget, a termékenységet és a halhatatlanságot.
Kínában a méltóság és a szépség jelképének tartották. Úgy vélték, hogy a páva képes elriasztani a démonokat. A gyönyörű lányok táncát "pávatánc"-nak nevezték. A Qing-dinasztia idején a mandzsuk pávatollal jelölték a különböző hivatali rangokat.
A páva farktollain látható szemek eredtéről szól a százszemű pásztor, Argosz mitológiai története. A monda szerint Zeusz beleszeretett Ióba, Héra papnőjébe, ám kénytelen volt tehénné változtatni a lányt, hogy a féltékeny Héra figyelmét elterelje róla. Héra Argoszra bízta a tehénné változtatott Ió őrizetét. Zeusz parancsára Hermész eljött, és addig játszott Argosznak a Pantól kapott nádsípon, amíg mind a száz szemét álomba nem ringatta; akkor agyonütötte, és levágta a fejét. Héra kárpótlásul pásztora szemeit a páva farktollaira ültette át.
Más kultúrákban a páva farktollain látható pávaszemekkel hozzák kapcsolatba a rontó tekintetet, a szemmel verést, s mint az egyik legnagyobb balszerencsét, a meddőséget is.
Nálunk a szépséges tollazatú, de rút lábú páva a bűnös embert juttatja eszünkbe.
A lábairól azt tartja a népmonda, hogy, midőn rájuk tekint, elszégyelli magát. Szép a páva, csúf a lába. Hangja rút, csaknem a macska nyávogásához hasonló. Az igen fölpiperézett, begyeskedő nőt pávához hasonlítják. Úgy lép, jár, sétál, mint a páva. Büszke, mint a kan páva. Kevély, mint a páva. Mindenki számára jól ismertek a szép a páva, rút a lába, vagy szebb a páva, mint a pulyka mondókák.
A hinduk azt mondják, pávával találkozni utazás közben jó jel, ha azonban a rikácsolását halljuk, arra figyelmeztet, hogy hamarosan útonállók rabolják ki az illetőt. Egy másik változat szerint a páva hangoskodása, vihar közeledtét jelzi.
A magyar néphitben a lakásban tartott pávatoll veszedelmet hoz a házra; az eladósorban lévő lány pedig nem megy férjhez. Ady Endre (l877-1919) egyik versében pedig a szabadság madara a páva.
Az angolok véleménye már nem ilyen pozitív, egyik szólásmondásuk ugyanis így szól: A legszebb dolgok a világon a leghaszontalanabbak: például a páva és a liliom. (The most beautiful things in the world are the most useless: peacocks and lilies for instance.)
Álomban, ha a páva: kiált, szerencsétlenséget jelent; repül, kis öröm, amelyért nagy árat kell fizetni; alszik, a csábítás jele; a napon sütkérezik, egy asszony hiúsága miatti veszedelemre utal; döglött, öregasszony szerelmére figyelmeztet. Az álomfejtők szerint: álomban páván lovagolni, megszégyenülés jelent egy szerelemben; pávát enni böjtölés idején, gonosz áll a házhoz. Pávatollal álmodni, börtönt, pávatollal játszani, ingerlékenységet jelent.
PÁVIÁN
Lásd: állatimádás
PÉGASZOSZ
Pégaszosz, (latinul Pegasus) a görögök mesés szárnyas lova, az alacsonyabb világból a magasabb világ felé való törekvés szimbolikája, jelképe a lélek halhatatlanságának és a költői ihletnek. Poszeidón nemzette a gorgók egyikével, Meduszával, és a közben szörnnyé lett leány testéből szökkent elő, amikor a hős Perszeusz levágta a leány fejét. A paripa a Parnasszoszon és a Helikonon legelt, patája nyomán források fakadtak. Majd felrepült az Olümposzra, és ott Zeusz mennyköveinek és villámainak hordozója lett.
Egy másik változat szerint Pégaszoszt az istenek Bellerophontész fő hérosznak ajándékozták, akinek sikerült egy varázskantárral megszelídítenie, és meglovagolnia. A szárnyas ló hátáról ölte meg az országot pusztító szörnyet, de amikor elbizakodottságában az Olümposzra akart feljutni, a haragvó Zeusz kilökte nyergéből a hőst, aki lezuhant és szörnyethalt, Pégaszoszt viszont csillagképpé változtatta.
Pégaszosz fehér színű, szárnyai aranyozottak, s ahol félhold patái a földet érintik, források fakadnak. Patája ütése nyomán bukkant a felszínre a Helikon-hegyi Ló-forrás, melynek, aki a vízéből iszik, költői ihletet nyer.
Pégaszosz a szárnyaló képzelet jelképe lett, amely a költőket az ihletettség és dicsőség ormára, azaz a Parnasszusra repíti.
PELIKÁN
Lásd: állatok, madarak
PÉNISZ
Lásd: fallosz, jóni-lingam, körülmetélés
PÉNISZTOK
Lásd: fallosz, fétis
PÉNTEK
Bár a hét napjaihoz kapcsolódó népi hiedelmek nagy része eltűnőben van, nem kevesen még ma is aggodalommal várják a pénteket, különösen, ha a hónap tizenharmadik napjára esik. E nap balszerencsés volta elsősorban a keresztény vallásban gyökerezik, azonban a babona eredete valószínűleg régebbről származik, hiszen a péntekkel kapcsolatos félelmek a pogányok körében, például Indiában is megtalálhatók.
A keresztény hiedelem úgy tartja, hogy számos jelentős esemény történt ezen a napon. Egyes feltevések szerint Isten pénteki napon teremtette Ádámot, ezen a napon evett Ádám és Éva a tiltott gyümölcsből, és űzettek ki a Paradicsomból, pénteken ölte meg Káin testvéröccsét, Ábelt, e napon feszítették keresztre Jézust, és ugyancsak péntekre esett István megkövezése, Heródes betlehemi gyermekgyilkossága, Péter keresztre feszítése, Pál és Keresztelő János lefejezése, Izrael fiainak átkelése a Vörös-tengeren, az Özönvíz kezdete, a bábeli torony leomlása, valamint a pestis járvány kitörése Egyiptom földjén.
Európában különösen a középkortól terjedt el sokfelé, hogy a pénteki napon rossz, szerencsétlen dolgok szoktak történni. A számos helyen írott formában is megjelenő tanácsok legfőképpen attól óvták az embereket, hogy bármilyen új vállalkozásba ezen a napon vágjanak bele. A tilalom egyaránt vonatkozott valamilyen munka elkezdésére, utazásra vagy a házasságkötésre. Egyedül a húsvétot megelőző nagypéntek számított kivételnek, amely nap szentsége ellensúlyozta a péntek szerencsétlen voltát.
Nálunk a várandós anyák, nehogy elvetéljenek, nem kezdtek pénteken munkába; ezen a napon a parasztok nem vittek ki tejet a házból, mert attól tartottak, hogy ezzel csökken a tehenük tejhozama. Bihar megyében pénteken kenyeret sütöttek, melyet egy karóba húzták, hogy védelmet nyújtson a tűzvész ellen.
Egyes vidékeken a névnapjukat pénteken ünneplők a nap balszerencsés hatásától különös mágikus eljárással igyekeztek megszabadulni. Az ünnepelt kiválasztott egyet a már nem használt ruhái közül, a véréből vagy a nyálából egy pár cseppet beledörzsölt, majd elégette azt. Úgy tartották, hogy a tűzben a következő év összes balszerencséje is elégett. Erdély délkeleti részén a hasonlóan előkészített ruhadarabot még napkelte előtt egy fára akasztották, és ha ez másnap hajnal előtt eltűnt onnan, a névnapját ünneplő személy biztos lehetett benne, hogy a következő évben elkerüli a balszerencse.
Ellentétben a kereszténységgel, a muzulmán vallású népek körében kifejezetten szerencsés napnak számít a péntek. Ezt a napot ajánlják a házépítés, az utazás, vagy egy ruha elkészítésének megkezdésére, de a palántázásra, vetésre vagy a házasságkötésre is ez a legalkalmasabb időpont. Úgy tartják, hogy szerencsés lesz az a vállalkozás, melybe pénteken kezdenek bele. A mai Afganisztán és Pakisztán határán élő iszlám vallású pastu parasztok körében különösen megbecsült volt ez a nap, ugyanis abban a hitben voltak, hogy a világ teremtését követően, pénteken pihent meg az Isten. Úgy tartották, hogy péntekre virradóan az elhunytak lelkei felkeresik a korábbi lakhelyüket, ezért ilyenkor mindenféle finom ételt vittek a mecsetekbe.
A zsidók között a középkorban - az ortodox zsidók számára napjainkban is - a házasság számára a péntek volt a legkedveltebb nap, főleg azon praktikus okból, hogy közel volt a zsidó szabbathoz, és az esküvői szertartást össze lehetett kapcsolni a zsinagógában a vallásos istentisztelettel. A menyasszony és a vőlegény az esküvő reggelén böjtölt, és a ceremónia során hamut hintettek a fejükre. A Talmud tanítása szerint minden péntek este egy napra egy második lélek lép be a férfiak testébe, melynek a jelenlétét a megnövekedett étvágy mutatja.
Többnyire kedvező volt a péntek megítélése a szláv népek körében is. A szlávok istennője, Péntek, akit a keleti szlávok Szent Paraszkeva Pjatnyicának, a délszlávok pedig Szent Petkának hívnak. A hét páratlan napja a péntek, előtte a mennydörgés és villámszóró isten, Perun uralkodása alatt lévő, megszentelt páros nap, a csütörtök áll. E két nap nemcsak a párost és a páratlant szimbolizálja, hanem a férfi és a nő kapcsolatát is.
A szlávok Péntek istennőt lenfonó szent asszonynak tartják, mivel ő pártfogolja a szövést, fonást és a varrást. Innen ered az a néphit, mely szerint pénteki napon nem szabad szőni, fonni sem varrni. Az ukránok Pénteket többnyire tűkkel teleszurkált és orsókkal teleaggatott, leengedett hajú nőként ábrázolják, mert a bűnös asszonyok ezen a napon varrnak, és lent is fonnak, bár ezt utóbbiról azt hiszik, hogy nem is a lent fonják, hanem a Hét haját. Az orosz asszonyok ezen a napon nem fonnak, mert ezzel bepiszkítanák Péntek szemét, aki vét e tiltás ellen, azt szembetegség támadja meg, de érheti bármilyen más baj is.
A szláv hiedelem pénteki napon a gyerekek fürösztését is ellenzi, s aki ezen a napon megszegi a böjtöt, arról tudni vélik, hogy vízbe fullad. Egy keleti szláv mítoszban, a Vasorrú bába egyszer fonásra akarta kényszeríteni Pénteket, de ő sikeresen menekült el a fogságból, megszökött a török háremből, s üldözői megtévesztésére tiszta forrássá változott. Ezért tesznek a kutakra Pénteket formáló szobrocskákat, vagy dobálnak kutakba áldozatul megfont fonaldarabot, kis birkagyapjút vagy lenkócot.
Péntek kapcsolatban áll az egerekkel valamint Hétfővel és a Szerdával, akikkel együtt a városba vezető utakon teljesít szolgálatot. A hagyományos népi kuruzslók úgy tartják, aki a hatodik Pénteken böjtöl, megszabadul a hidegleléstől.
PÉNZ
A pénz szerepét valamikor a gyöngyszemek, kagylók, bálnafogak, kőlapocskák valamint mezőgazdasági termények, háziállatok, fűszerek töltötték be. Ez az ún. „árupénz” még nem számított általános fizetőeszköznek, a különféle ügyletekben elsősorban csereeszközként használták. Disznókkal és marhákkal fizettek a menyasszonyért, gyöngyöket adtak a szomszédos törzseknek az adott terület „vadászati jogának” az átengedéséért, öröklés esetén a testvérek ritka kagylóhéjakkal, bálnafogakkal váltották meg egymás között az oszthatatlan örökrészt. A nemesfémek megjelenése előtt, sokfelé utána is, elsősorban a fűszereket használták árupénzként. Attila, a hunok fejedelme i. e. 408-ban például 3000 font bors hadisarcot követelt Rómától.
Az értékmérőt először a mezopotámiai és egyiptomi társadalmak vezették be i. e. 3. évezredben. Erre a célra vagy egy bizonyos terménymennyiséget, vagy súlyra mért nemesfémet használtak. A nemzetközi kereskedelem fejlődésében feltehetően jelentős szerepet játszott a nemesfémek pénzként való használata, mivel a kereskedőknek létfontosságú volt, hogy árucikkeiket szerte a Földközi-tenger medencéjében el tudják adni. Az ügyletek többsége árucserére szorítkozott, az arany és az ezüst szintén árucikk volt.
A mai pénzérmék ősei csak jóval később, Kis-Ázsiában, Lüdiában jelentek meg az i.e. 640-630-as években, arany és ezüst ötvözetéből készültek. I.e. 550 körül a legendásan gazdag és hatalmas Krőzus király bevezette az általunk is ismert fémpénzt, aminek alapját a lüd királyság területén lévő Pactolus folyóban nagy mennyiségben található arany-ezüst ötvözet, az élektron jelentette. Az érmeverés Athénban az i.e. 5. századtól vált uralkodóvá és vette át a mért ezüst szerepét a fizetéseknél, bár ezeket az érméket is darabolták, vagyis a felhasználók sokáig nem vettek tudomást érme-jellegükről. A később elterjedt bronz pénzek közül a kör alakúak az eget, a négyszögletesek a földet, a lyukas pénzérmék pedig az embert jelképezték. A korai kínai pénzérmék – melyeket ugyancsak az i.e. 6-7. században vertek – különféle alakúak voltak, pl. kard, kés stb., amelyeket később a közepén négyszögletes lyukú kerek vasérme váltott fel.
A rómaiak csak néhány száz évvel később adoptálták a fémpénzérméket, de annál nagyobb lendülettel verték őket, és egyre jobban hígították nemesfémtartalmukat a pun háborúk (i.e. 3. század) finanszírozása érdekében, ami a történelem első inflációjához vezetett. A római birodalom összeomlása az 5. században egyben az ókori pénzügyi rendszer összeomlását is jelenti. A fémpénzek verése a 6. század közepén indult be újra, a kora középkori érmék nemesfémtartalmukat tekintve kisebb értéket képviseltek, mint a forgalmi értékük, ami a modern pénz azon jellemzőjén alapul, hogy forgalmi értékét a piaci szereplők erre vonatkozó elfogadása jelenti, nem pedig az érme fémtartalma.
Kínában a 9. században már papírpénzt használtak, ami a 12. századra rendkívül magas árszínvonal emelkedéshez vezetett. Az angol királyok is éltek a pénzrontás lehetőségével: rendszeresen bevonták a forgalomban lévő érméket és kisebb fémtartalommal újakat vertek busás hasznot hajtva a kincstárnak.
A pénzzel - mint a szerencse, a jólét forrásával - kapcsolatban az általános fizetőeszközként történő bevezetése óta eltelt évszázadok során világszerte számos hiedelem alakult ki. Például balszerencsét hoz, ha egy írással felfelé néző pénzdarabot felveszünk, ha viszont a fej van felül jó szerencsét jelent. Ugyancsak jó ómen pénzt találni a földön, mert egész nap szerencsés lesz a megtaláló, mondják az angolok.
A törökök szerint, hogy a balesetet szenvedett embert ne érje újabb csapás, egy csipet sót vagy egy pénzérmét kell a feje körül köröztetni. A piacon vagy a boltban az eladótól legelsőként vásárolt áruért járó pénzt a pultra kell dobni. Ezzel szemben a kijevi zsidók tanácsa szerint ez első sikeres üzletből befolyt összeget a szerencse érdekében el kell tenni. Általános hiedelem, hogy ha az ember bal tenyere viszket, hamarosan pénzt kap, ha a jobb, pénzt fog kiadni. Az oroszok nem helyeslik, ha valaki visszakézből, tehát a megszokottól eltérő irányban tölti a bort, mert emiatt a pénzét elveszíti.
Az indiai pandzsábiak a Szaturnusz jegyében születetteknek azt tanácsolják, hogy csütörtökönként alamizsnaként ajándékozzanak rézpénzt a Szaturnusz imádóinak, akik egy mustárolajjal töltött edényben Szaturnusz vasképét hordozva, minden csütörtök reggel házról házra járnak. A hiedelem szerint, aki meglátja a saját tükörképét a mustárolajban, majd egy rézpénzt tesz bele, megszabadul minden gondjától, balszerencséjétől és betegségétől. Mivel az összes szenvedést Szaturnusz haragja okozza, a nevében adott pénzadomány teljesen megváltoztatja a dolgokat.
Valakinek egy üres erszényt ajándékozni azt jelenti, hogy az ajándékozó sohasem lesz gazdag. Ha azonban az erszénybe egy pénzdarabot tesz, akkor szerencsére számíthat. Az oroszoknál sem helyes pénztárcát ajándékozni, ez csak akkor elfogadott, ha előzőleg az ajándékozó tett bele egy pénzdarabot, egyébként az ajándék pénzhiányt okoz a közeljövőben. A csehek egy halpikkelyt tesznek pénztárcájukba, hogy az sohase ürüljön ki.
Menyétbőrös pénztárcában pénzt tartani, a jószerencse záloga, mert gazdasági biztonságot jelent. A brazilok szerint, ha az ember erszénye a padlón vagy földön hever, a pénze könnyen eltűnhet belőle, és soha nem fogja megtudni, hogy hová lett. A mexikóiak is hasonlóan gondolkodnak, ha meg akarják tartani pénzüket, sohasem teszik a pénztárcájukat a padlóra, mert a padló a poklot s egyben a balszerencsét reprezentálja. Egy másik mexikói babona szerint az asszonyok aranyszalaggal átkötött piros szövetbe csomagolt fokhagymát tesznek erszényükbe, hogy el ne lopják tőlük.
A görögök úgy tartják, hogy a pénz vonzza a pénzt, ezért sohasem ürítik ki teljesen a zsebüket, pénztárcájukat, erszényüket és sohasem nullázzák le bankszámlájukat. Mindig hagynak pár érmét benne, vagy egy kis összeget rajta. Szintén jó szerencsét hozónak tartják, ha az ajándékba kapott erszényben egy vagy két pénzérmét találnak. Az indonézek – az anyagi csőd elkerülése érdekében – óva intenek, hogy bármit is éjszaka fizessen ki az ember.
Elterjedt szokás, hogy az emberek – miközben kívánnak valamit – a kútba vagy szökőkútba egy fémpénzt dobnak. Azt várják, hogy ettől teljesül a kívánságuk, mely a legtöbbször az, hogy visszatérhessenek arra a helyre.
Az Egyesül Államokban a babonás kávéfogyasztók árgus szemekkel lesik csészéjükben a kávé felszínén úszó buborékokat. Ha ezek a buborékok közelednek feléjük, pénzt fognak kapni, ha viszont távolodnak tőlük, akkor a közeljövőben kevés pénzük lesz, anyagi gonddal számolhatnak. A világ számos részén a jó szerencséhez már az is elég, ha buborékok jelennek meg a kávéscsészében, de pénzre lehet számítani akkor is, ha valamelyik családtag feldönti a cukortartót; ha a rizs gyűrűt képez a főzőedény széle körül, vagy ha a tealevelek a teáskanna tetején lebegnek. Aki mindig a kávé előtt teszi a cukrot csészéjébe, sok pénze lesz, vélik a brazilok.
Az azeriek úgy vélik, mindig lesz pénzük, ha elégetik a hagyma héjakat vagy, ha elégett gyufaszálat találnak, és azt felszedik. Az elégetett hagymahéjak képessé teszik az embert, hogy takarékosan bánjon a pénzével. Az oroszok szerint, aki fütyörészik a lakásában, futhat a pénze után. Thaiföldön, aki erősen, teljes súlyát a lábára helyezve, döngve jár, nem képes takarékoskodni a pénzével.
Sok pénz áll a házhoz, ha a lehullott eső buborékossá válik. Pénzhez jut az ember akkor is, ha hulló csillagot látva, háromszor hangosan kimondja a „pénz” szót. Ha a kimosott férfi zoknit a lábfej felőli résznél csíptetik fel, azt jelenti, hogy az illető kezéből kifolyik a pénz. Sohasem megy tönkre anyagilag, aki a levéltárcájában egy papírba csomagolt pénzdarabot vagy bankjegyet hord. Viszont nem lesz pénze a következő újholdig annak, aki az előző újhold idején megráz egy üres levéltárcát.
Egész évben lesz pénze annak: aki szilveszter éjfélkor a kezébe vesz egy pénzdarabot, letérdel és imádkozik; aki az újév napján kapott pénzt nem költi el. Egész héten gyarapodni fog, aki megtartja a hétfőn kapott pénzt.
Pénzügyekben szerencsét jelent: ha állati ürülékbe lépünk; ha lyukas pénzdarabot találunk, és azt eltesszük; ha pirospaprikával tömött kis tasakot hordunk a nyakunkban.
Pénzről vagy pénznyereségről álmodni a siker és a vagyonosodás elérhetőségét jelzi. Az álomban látott pénz bizalmat, önértékelést, sikert vagy egyéb értékeket jelezhet. Az álmodó nagyon bízik magában.
Más értelmezésben a pénz a szívre és a szeretetre is utalhat. Gyakran az erő és a szexualitás jelképe. Különösen a talált pénz jelzi a szeretet- vagy hatalomvágyat.
Pénz elvesztéséről álmodni, átmeneti zavarokat, boldogtalanságot jelent a családi életben, és visszaesést a vállalkozásban. Gyengének, sérülékenynek és talajt vesztettnek érezheti magát az álomlátó. Emellett a becsvágy, energia és a kellő önbecsülés is hiányzik belőle.
Pénz ajándékozása álomban, a szeretet adásával azonos módon értékelendő. Az álmodó keresi a szeretetet. Ha mások ajándékoznak pénzt, elhanyagoltnak, mellőzöttnek érzi magát. Valószínűleg nem tanúsítanak kellő figyelmet a problémáira, és nem mutatnak együttérzést az illető iránt.
Pénztelenségről álmodni, a társadalmi státusz elvesztésétől való félelmet jelzi. Az álmodó híján van azon képességeknek, melyek céljai eléréséhez szükségesek. Azt is jelezheti, hogy túlságosan sokat foglalkoznak vele, vagy ellenkezőleg, teljesen elhanyagolják az illetőt.
Pénzlopásról álmodni, veszélyre figyelmeztet, és óvatosságra int. Pozitív értelmezésében viszont arra utal, hogy az illető – erőfeszítéseinek köszönhetően – végül képes lesz szert tenni az általa értékesnek tartott tulajdonságokra.
PÉNZTÁRCA
Lásd: pénz
PETREZSELYEM
A Szardíniában őshonos petrezselymet már a régi görögök és a rómaiak is használták ételek ízesítésére, és díszítésére. Számos finom fűszerkeverék egyik fontos összetevője. Ennek ellenére meglehetősen sok baljóslatú elképzelés született e növényről. Az a hiedelem járja, hogy a petrezselymet csak a gonosz boszorkányok termeszthetik, ezért balszerencsés dolog petrezselymet kapni, sőt petrezselyem palántákat sem ajánlatos elfogadni. Nem szabad a petrezselymet átültetni sem, mert az is szerencsétlenséget jelent, a ház eladósorban lévő lánya nem megy férjhez, de van, amikor valamelyik családtag halálára utal. A kert tulajdonosa kerül bajba, ha egy idegen ültet petrezselymet a kertjében.
A petrezselymet gyakran hozták kapcsolatba az asszonyokkal. Azt mondják, hogy ahol petrezselyem nő a kertben, ott az asszony a ház gazdája; ahol az asszony a főnök, gyorsabban nő a petrezselyem; a petrezselyem akkor burjánzik a legjobban, ha az asszony ültette, de főleg olyan házak kertjében, ahol a háziasszony viseli a nadrágot. Ha fiatalasszony ültet petrezselyemmagot, akkor a közeljövőben gyermeke fog születni. Viszont a petrezselyem fogyasztásáról úgy tartják, hogy megakadályozza a teherbe esést, ezért annak a fiatalasszonynak, aki nem akar családot, sok petrezselymet kell ennie. Angliában, az 1600-1700-as években pedig azt hitték a kislányokról, hogy petrezselyemágyon jönnek a világra.
A népgyógyászok a menstruáció megindításához azt javallják, hogy 12 óra időtartamra egy petrezselyemágat kell dugni a vaginába, és ettől 24 óra múlva a menzesz megindul. Egyébként a petrezselyemnek remek húgyhajtó hatása van, használják emésztési rendellenesség ellen, máj- és lépbajnál, de nagy adagban fogyasztva fülzúgást és fejfájást okozhat. A friss növényt szúnyogcsípés ellen és nemi inger keltésére is használják. Élesztővel kevert főzetét egykor vidéken magzatelhajtásra használták.
PILLANGÓ
Ezt a nektárral, virágok nedvével táplálkozó, átalakulással fejlődő, karcsú repülő rovart két pár jellegzetes, hártyaszerű, pikkelyes hímporral fedett, a testéhez képest rendszerint igen nagy szárny jellemzi, melyek többnyire színesek, és gyakran rajzolatok díszítik.
Díszes megjelenése a szépség, csapongó repkedése a lélek szimbóluma. Rövid élete viszont a gyors mulandóságra ítélt hiú pompa, vonzódása a fény és a láng felé, az önpusztítás megtestesítője. A múlékony szépség, a rövid földi lét jelképeként a világiasság kifejezője is.
A kínaiak szerint a női nemet szimbolizáló virágkehelyből nektárt szívogató pillangó a szerelem, a szeretők jelképe. Kína szerte jól ismert az a történet, amelyben az elhunyt leány szelleme egy pillangó képében tér vissza. A pillangó és a szilvavirág együtt a hosszú életre és a makulátlan szépségre utal.
Egy álommal kapcsolatos kínai történet szerint Csuang-ce, a taoizmus nagy alakja – miután pillangónak látta magát – álmából felébredve azt fejtegeti, miként dönthető el, hogy valójában ő álmodta-e, hogy pillangó, vagy épp most a pillangó álmodja magát Csuang-ce-nek.
Japánban a pár nélküli pillangó a szűziesség vagy a hűtlen szerető és a gésák jelképe. A pillangópár a hitvesi boldogságra utal. A fehér pillangót a halott lelkének vélték.
Hernyó-, majd bábállapotból való kibontakozása számos nép hitvilágában a halott testből felröppenő lelket jeleníti meg. Az ókorban a halottak lelkeit kicsi, szárnyas árnyképeknek képzelték, amelyek a sírhelyek körül lebegnek, s az áldozatul a sírra helyezett gyümölcsökkel, virágokkal, mézzel táplálkoznak. Ezért elsősorban az éjjeli lepke vált a sírábrázolások gyakori motívumává.
A pillangók sokfelé a megkereszteletlen gyermekek lelkeinek reprezentánsai. Skót hiedelem szerint, viszont a vörös pillangók a boszorkányok megtestesülései.
A babonás néphit úgy tartja, hogy egész évben szerencsés lesz, aki tavasszal először fehér pillangót pillant meg. Ugyanakkor baljós jel, ha az év első pillangója barna, az éjszakai pillangó pedig a közeli halál jöttére figyelmeztet. Pillangót meglátni a házban viszont jó ómen, hasonlóan a virágok közt röpdöső pillangó is pozitív jelentésű, mert vagyonosodást és jólétet jelez. Ha egyszerre három pillangót lát az ember, háromszoros szerencsét, egy másik elképzelés szerint épp az ellenkezőjét, háromszoros szerencsétlenséget jelent. Az indonézek, ha egy pillangó száll a lakásukba, egy fontos látogató érkezésére számítanak. A mexikóiak szerint a finoman simogató, enyhe déli szél a pillangóknak köszönhető.
Az álomfejtők szerint körös-körül röpködő pillangókat látni álomban azt jelzi, hogy távoli barátunk felől kapunk hírt, levélben, vagy valakitől, aki találkozott vele. Pillangóról álmodni általában, a megnyugvás iránti vágyat jelzi. Emellett a pillangók kreativitást, romantikát, élvezetet és szellemiséget is kifejezhetnek. Az is lehet, hogy az álmodó gondolkodásmódja átalakulás előtt áll. Ha az alvó személy egy gyönyörű, színes pillangót lát álmában, az illetőt pozitívan értékelik egy közeli társasági összejövetelen.
PINCE
Lásd: ház
PINTY
Lásd: madarak
PIÓCA
Lásd: gyógymódok, időjárás-jóslás
PIPA
Lásd: három
PIPACS
Ennek a főleg gabonavetésekben, utak szélén található, a mákkal rokon, piros virágú mérgező gyomnövénynek a megítélése meglehetően negatív, piros-fekete színével a kiontott vért és a halált szimbolizálja. A pipacs keletkezését vérből eredeztetik. Az angolok szerint, Szent Margit megölt sárkányának kiszivárgó véréből sarjadt a pipacs. A keresztények hitvilágban pedig a keresztre feszített Krisztus véréből virágzott ki.
A pipacsra jellemző, hogy a magjai képesek évekig is a földben szunnyadni, ám ha a talajt felszántják, vagy egyéb módon megbolygatják, azonnal kicsíráznak. Mivel az első világháború után a csatamezőket pipacsvirágok lepték el, a virágot e háború szimbólumának tekintik.
Gyakorta nevezik a pipacsot a gonosz virágának, vagy a feslettséggel társítják. Gyors hervadásával a múló szépséget, rikító piros színével pedig a különc viselkedést jelképezi. Az angoloknál a gyász virága, a vigasztalódást és a pihenést szimbolizálja.
PISÁCSÁK
Lásd: démonok
PISZTRÁNG
Lásd: halak
PITYPANG
Lásd: gyermekáldás
POGÁCSA
Lásd: kenyér, Luca napja
POHÁR
Lásd: ivás, halál előjelei
PÓK
Az ügyesen szövő pókot gyakorta társítják az alkotó tevékenységgel, az iparos mesterségbeli tudásával és a munkaszeretetével, épp ezért tilos a megölése. A németeknél egyenesen bűnnek számít elpusztítani egy pókot, mert a csecsemő Jézus fölött egy pók szőtt hálót, hogy elrejtse a kegyetlenkedő Heródes elől. Pókháló segített Dávid és Mohamed megmentésénél is. A pók a kínai hagyományban egy citerázó buddhista képében tűnik fel.
A pókháló a hitregékben gyakorta az utat megmutató vagy életmentő fonálként szerepel. Az okos pók a háló segítségével át tud kelni a folyón. Nemcsak a pók megölése, hanem a pókháló szétszakítása is szerencsétlenséget jelöl, ugyanúgy, mint ahogyan az éjszaka megfogott pók is rossz ómen. A népi hitvilágban a pók az első takács, és ő tanítja meg az embereket a szövésre. Az indiai Brahma önmagából, mint pók szövögette a világ törvényszerűségének hálóját. A sziú indiánok teremtő istene pók volt.
Ugyanakkor, ördögi volta miatt, megítélése nagyon negatív is lehet, hisz jelképezi a mohóságot, a gonoszságot, feltételezik róla, hogy boszorkányos tudással bír. A mesék pókjai ravasz lények, mert minden irányban képesek mozogni, és állítólag a pókok azt hiszik magukról, hogy maguk találták ki a ravaszságot. Ravaszságuk gyakran párosul mohósággal és kegyetlenséggel, hálójukban nagyon sok apró rovar, légy, szúnyog fennakad, s leli halálát.
Az oroszoknál régebben a pókok kevesebb babonás ellenszenvet és félelmet keltettek, mint napjainkban. Náluk a pók látványa jelezhet előre jó és rossz híreket, titkos ellenséget, halált, gazdasági sikert, szerencsét vagy szerencsétlenséget, ajándékot vagy profitot. Ha a pók: reggel keresztezi az ember útját, szomorú hírekre lehet számítani; az ember fejére pottyan, ajándékot kap; a kézre esik, pénznyereséget jelez; étkezés közben az asztalra esik, a család egy új ellenséget szerzett; a küszöbre esik, nemsokára valaki meg fog halni.
Számukra a pók színe is meghatározó, a fehér pókkal való találkozást kedvezőnek tartják, ám a vörös és a fekete pókok gondokat, bajokat vetítenek előre. Ha fehér pók szövi hálóját az ágy fölött, szerencsés jel; a fekete pók viszont rossz ómen. Azonban a fekete pók is lehet kedvező előjelű, például ha egy fekete pók ereszkedik alá a mennyezetről, jó hírekre, vagy levél jöttére utalhat, a vörös pók viszont baljós híreket jelent.
A pók Kínában mindig szerencsés előjelnek számított. A hálójából leereszkedő pókról azt tartották, hogy égből hozza a jó szerencsét. Egyes vidékeken úgy vélték, hogy a pók az anyának előrejelzi távollévő fia közelgő hazatértét. A hetedik holdhónap hetedik napján tartották a Szövés Ünnepét. Ilyenkor a hölgyek kis arany- vagy ezüst szelencékbe pókokat zártak, mert ettől azt várták, hogy ügyesebben tudnak majd kézimunkázni. Reggel aztán megvizsgálták, hogy mit szőttek a kis állatok, és abból jövendölni is lehetett.
A pókok viselkedéséből gyakorta következtetnek az időjárásra. Ha elrejtőznek, rossz idő várható, ha előjönnek, jóra fordul. Ha télen a pókok: aktívan szövik hálójukat, akkor legalább tíz napig hidegre lehet számítani; ha viszont elbújnak, olvadás lesz. Ha nyáron: a pókok nem építenek új hálót, eső vagy vihar valószínűsíthető, ha viszont új hálót szőnek, akkor szép idő lesz; nem lehet látni pókokat, szinte bizonyos, hogy hamarosan esni fog; sok pókot látni, jó időre van kilátás.
A pókhálókról kialakult hiedelmek szerint, gazdag lesz, akihez nyáron és ősszel pókháló ragad. Ősszel a pókhálók jó időt jeleznek előre. Ha a pókhálók deformáltak, hosszú ideig szép és meleg idő várható. Ha sok pókháló van ősszel, a tavasz meleg lesz, és a következő ősz szép időt hoz.
Az oroszok azt mondják, negyven bűne alól feloldást, megbocsátást nyer az, aki elpusztít egy pókot, mert a pókhálók függönyök a szentképek előtt. Náluk a pókkal vagy hálójával álmodni rendszerint problémákat, gondokat okozó eseményeket jelent: aki pókkal álmodik, pereskedni fog; aki álmában megöl egy pókot, anyagi veszteségre vagy egy értékes tárgyának elvesztésére számíthat. Ha az ember álmában megtisztítja a házát a pókhálótól, valamilyen változás következik be szokásaiban. Óva intenek attól, hogy bárki is megegyen egy pókot, mert vízkórságtól vagy gyomordaganattól fog szenvedni.
A magyar néphiedelem szerint: ha pók ereszkedik az emberre, vendége jön, vagy pénz áll a házához. Ha a pók fehér, akkor nő, ha fekete, akkor férfi lesz a vendége. Délután pókhálón leereszkedő pókot látni, hamarosan elutazik az illető. A hajadon ágya fölött leereszkedő pók viszont a menyasszonyi fátylat szőtte, tehát a leány még abban az évben férjhez ment.
A reggel hálóját szövő pók látványa szerencsét hoz. A pókháló-szálon felfelé mászó pók, jó híreket hoz. Pókháló a bejárati ajtón, egy látogató jöttét jelzi előre. Egy új baráttal ismerkedik meg az, aki egy pókhálóba gabalyodik. Ruhán mászó pók, új ruha vásárlását jelenti, vagy pénzt kap az illető. Pókra lelni reggel, bánatot; délben izgalmat; este, kárt jelez.
Az angoloknál, ha mindenszentek estéjén egy pókot lát valaki, valószínűleg egy elvesztett halott szeretettjének a szelleme, aki éppen őt figyeli. Pókot elkapni szegénységhez vezet, vélik a törökök és hozzáteszik nincs két egyforma pókháló. Thaiföldön tilos éjszaka a pókhálótól megtisztítani a lakást, mert elszegényedést okoz.
A babonás emberek mágikus céllal ábrázolták a pókot talizmánokon. Az amerikai indiánok pókhálót tettek a csecsemő bölcsője fölé, hogy gyermeket megóvják a bajtól. Nálunk is ismert volt az a hiedelem, hogy a dióhéjba zárt, majd a nyakban amulettként hordott eleven pók elriasztja a pestist és gyógyítja a sárgaságot.
Közismert a pók kapcsolata a mágikus gyógyító praktikákkal. A pók révén betegséget lehet küldeni valakire, de védelmet nyújt a különböző betegségek ellen is. A népgyógyászok szerint a pók nyálával csillapítható a láz. Pókhálót tenni nyílt sebre gyorsítja a hegesedést. Reuma ellen pedig hatásos a pókhálóból készített apró galacsin lenyelése. A népi gyakorlatban a hideglelősnek kanál tejben kellett lenyelni a pókot.
A magyaroknál álomban a tarantella pók kivételével az összes pók látványa, jó szerencsét jelent. Minél nagyobb pókot lát az ember, annál nagyobb szerencséje lesz. Ha falon mászó pókot látunk álmunkban, a legkedvesebb kívánságunk fog teljesülni. Hálóját szövő pókot látni álomban, kemény munka révén növekedő vagyont jelképez.
PÓKHÁLÓ
Lásd: pók
POKOL
A pokol a fényes mennyei birodalom sötét torzképe, ide kerülnek a gonosz lelkek és szellemek, az istentagadó, megtévedt, gőgös angyalok, akik haláluk után az örök szenvedésre kárhozottak.
A világ vallásainak legtöbbjében létezik egy olyan hely vagy létállapot, amely elválasztja a jót a gonosztól, az élőt a holttól. A poklot a halottak, a holt lelkek sötét, komor országaként, olykor távoli szigetként, vagy feneketlen mélységként írják le, melyben a gonosz lelkek tűzben vagy állandó szomjúságban szenvednek. Más elképzelések szerint egy fagyos, hideg világ, vagy az elhunytak lelkének égi lakóhelye, ahol a holt lelkek felhővé változva az esők hordozói, de van olyan hiedelem is, hogy ez nem más, mint az alvilág ködös tartománya, ahol jók és rosszak egyaránt árnyékként élnek, reménytelenül vágyakoznak, vagy kárhozottként szenvednek. A kumráni szövegekben a pokol nem a sötétség, hanem az örök tűz világa, ahol kénköves tűzzel büntetnek.
Az Újszövetség szerint a pokolban lobbanó és szétoszló lángnyelvek csapnak fel, legtöbbször az örök gyötrelem helyét jelenti, de jelzi a halál komor és örömtelen oldalát is. Olykor a poklot úgy is ábrázolják, mint az isteni igazságszolgáltatás kínzókamráját, ahol túlvilági törvénykönyv alapján ítélkeznek. A bűnösök bűnt elkövető testrészeit büntetik, a rágalmazók nyelvét tépik ki, vagy a nyelvüknél fogva akasztják fel őket, a hazugok száját tűzzel kínozzák meg, a lustákat tüzes ágyra fektetik, a magzatukat elhajtó asszonyoknak kígyókat kell szoptatniuk.
A pokol a keresztény vallásban, a zsidó és az iszlám hitben egyaránt szerepel. Az iráni próféta, Zarathusztra (i.e. kb. 630-553) követőinek hitregéiben a holt lelkek három napig várakoznak az ítéletre, s ha jónak minősülnek, akkor egy hídon át a mennyországba mehetnek, de ha rossznak, akkor a bűzös, fagyos pokolba kerülnek, ahol a feltámadásukig szörnyű kínzásokat kell elszenvedniük.
A zsidóknál a pokol neve gyehenna, ahol a gonosz lelkek bűnhődnek. A keresztényeknél a pokol a Sátán és gonosz angyalainak birodalma, olyan emberek kerülnek ide, akik nem bánták meg bűneiket haláluk előtt. Az iszlám a poklot, a dzsahannamot, tüzes katlannak képzeli, amelyen keresztül egy híd vezet a mennyország felé, a rosszak leesnek a hídról, és addig szenvednek, amíg Allah meg nem bocsát nekik.
A hinduk örök körforgás elméletében a pokol a lélek életében mindössze egy stáció, a dzsainák hitében a pokol a démonok helye, akik meggyötrik a bűnösöket. A buddhizmusban és a lámaizmusban a pokol kozmikus birodalomnak felel meg. A kínaiak hite alapvetően a buddhizmuson alapszik, ezért náluk a pokol lényegében inkább valamiféle purgatóriumhoz hasonlít. A kínai hit szerint a pokol nem a földi életben elkövetett vétkekért kirótt örök kínok színtere, hanem a megtisztulásé. Mindenki annyi időt tölt a pokolban, amennyit megérdemel, majd előbb-utóbb elhagyja azt, hogy feltámadjon egy új életben, esetleg a mennyekben. A kínai taoisták szerint a holt lelkek először a pokol első ítélőszéke elé kerülnek, ahol az életükben elkövetett tetteik alapján büntetésükről ítélkeznek, vagy pedig a pokol tízedik udvarába kerülnek, ahol újjászületnek. A bűnösök 49 nap után szállnak alá a pokol országába. Miután megbűnhődtek, megisszák a feledés főzetét, és felkapaszkodnak az újjászületés kerekére, amivel átjutnak következő életükbe.
A keresztény-zsidó kultúrában azonban a pokol a reménytelenség és a kilátástalanság szimbóluma, vagyis jól mondja a legnagyobb itáliai költő, Dante (1265-1321) Isteni színjátékában a pokol kapuján szereplő felirat utolsó sora: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” (Lasciate ogni speranza voi ch’ entrate.).
POLIP
Lásd: állatok
POLOSKA
Lásd: állati afrodiziákumok
POLTERGEIST
Azokat a test nélküli, láthatatlan lényeket, vagy természetfölötti erőket nevezik poltergeisteknek, akik képesek zavarokat okozni, gonosz dolgokat művelni, zajokat kelteni. Mintha a ház saját életet élne, jelenlétükkel magyarázzák a lakásokban keletkező megmagyarázhatatlannak tűnő történéseket: például ha magától öblít a WC, recseg a szekrény, összekoccannak a poharak, nyikorognak, vagy minden ok nélkül kinyílnak, becsukódnak az ajtók, ablakok. De vádolják őket tűzgyújtással, amelytől meggyullad a bútor, lángra lobbannak a függönyök, ruhák, kövek potyognak az ablakra és a tetőre, leég a ház.
A néphit szerint a poltergeist tevékenysége általában a család valamelyik tagjára, gyakran a kamaszgyermekre összpontosul, és célja a kiválasztott személy bosszantása, ritka esetben fizikai bántalmazása. Amikor idegenek vannak a háznál, a poltergeistnek tulajdonított események rendszerint megszűnnek.
PONTY
Lásd: állatok, halak
PRIAPOSZ
Lásd: fallosz
PRÓBÁLKOZÁS
Lásd: három
PUDING
Lásd: karácsony, karácsonyi puding és sütemény
PULYKA
A pulyka spanyol közvetítéssel Amerikából került Európába, és csak a 16. századot követően terjedt el a világon. Háziasításának ideje nem ismert, annyi azonban bizonyos, hogy amikor Kolumbusz Amerikába érkezett, a mexikói indiánok már háziállatként tartották.
A pulyka számos hagyományban a dölyfösség, a kevélység, az önteltség, a korlátolt ostobaság és a büszkeség megtestesítője. Jelképezi mindazt, ami felszínes, üres és külsődleges.
Egy indián törzs szerint, amikor a föld keletkezett, de a kérge még puha volt, elküldték a pulykát, hogy nézze meg mennyire szilárdult meg a föld, de figyelmeztették, nehogy leszálljon rá. A pulyka azonban figyelmen kívül hagyta az intő szót, leszállt a még iszapos földre, amelybe beleragadt, ezért vadul elkezdett verdesni a szárnyaival, hogy felrepüljön. A szárnycsapásokkal szétverte a földet, amelyből dombok, hegyek, völgyek keletkeztek.
A maja indiánoknál a pulyka rendeli meg az esőt. A világon sok helyütt a keresztények karácsony napján pulykasültet fogyasztanak, míg az Egyesült Államokban a Hálaadás ünnepének elmaradhatatlan fogása.
PÜNKÖSD HAVA
Lásd: május
PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁG
Lásd: május
PÜTHIA
Lásd: jósok