OBELISZK
Az obeliszk a legősibb jelképek egyike. Ez a felfelé keskenyedő, hegyes csúcsban végződő, négyszögletes oszlop gyakorta az életfa, a kozmikus fa, a létra, a fallosz vagy a szent domb szimbólumaként szerepel. Az obeliszkeket, a sumér zikkurátokkal, vagy az egyiptomi piramisokkal asszociálva, olykor szent dombokhoz hasonlítják, amelyek segítségével a papok könnyen elérhetik az eget. Az obeliszk szimbolizálja a teret, az időt és a létezést, valamint gyakran hasonlítják egy olyan köldökzsinórhoz, amely összeköti a mennyet a földdel.
Az első monolit obeliszkeket az ősi egyiptomi templomok bejárataihoz párokban állították. Az egyiptomi kőoszlopokat egyetlen – rendszerint az asszuáni kőbányából kitermelt - vörösgránit kőtömbből faragták ki. Az egyiptomiak obeliszkje tulajdonképpen egy olyan oszlop, amelynek tetejére egy kis piramis alakú követ helyeztek el, mert azt hitték, hogy ebbe a kőbe száll bele Ré isten lelke, akinek rendszeresen áldozatokat mutattak be. Később Ré istent Ozirisz váltotta fel, ezután neki, az élet, a vegetáció, az újjászületés istenének, szentelték az obeliszkeket.
Az isteni obeliszkek történetéről a római természettudós és író, id. Plinius (23-79) feljegyzéseiben a következő olvasható: „Amikor a sivatag gonosz istene Széth, át akarta venni Ozirisztől a hatalmát, elhatározta, hogy megöli fivérét. Lakomára hívta, ahol az összeesküvő társai megtámadták, megölték és testét tizennégyfelé darabolták, majd bedobták a Nílusba. Ízisz, Ozirisz felesége megkereste, és megtalálta a feldarabolt Ozirisz holttestét, összeszedte valamennyi testrészét, kivéve a nemi szervét, amire nem lelt rá, feltehetően egy nílusi hal gyomrába került. Az elveszett fallosz emlékére a hűséges feleség, egy mesterséges oszlopot, obeliszket készíttetett.”
Amíg a magában álló obeliszkekről úgy gondolják, hogy a káoszt jelenítik meg, addig a két, egymás mellett lévő oszlop a rendet reprezentálja. A perzsa tűzoszlopok az isteni erőt szimbolizálják, a törött pillérű oszlop a halált jeleníti meg. A buddhisták tűzoszlopa Buddhát jelképezi. Az ősi Kínában ugyancsak építettek az obeliszkekhez hasonlító fallikus oszlopokat.
OCELOT
Lásd: állatimádás
OKKULTIZMUS
Lásd: alkímia, mágia, kabbala
OKTÓBER
A régi római év nyolcadik hónapja a latin octo (nyolc) szóból kapta nevét, és csak Julius Caesar óta az év tízedik hónapja. Nálunk régen az október, amikor a Nap a Skorpió jegyében van, Mindszent havaként vagy Őszhóként volt ismert.
Elődeink ebben a hónapban szabadon ehettek, ihattak minden jót, különösen sülteket, borokat, mustot, kecsketejet és juhtejet.
Az időjósok az októberi kövér nyulakból hosszú télre, nagy hóra számítottak, a fákról nehezen lehulló falevelekből kemény hideget, s a következő évben sok hernyót és kevés gyümölcsöt jósoltak.
Október 4-én 1181-ben született a ferences rend megalapítója, Assisi Szent Ferenc, aki egész életében a szegénységet hirdette. Amikor rá emlékezik a keresztény világ, a vidéki emberek kotlóst ültetnek, s hogy a csirkék el ne pusztuljanak, a gonosz szellemek távol tartására nyírfaágat tesznek a fészekaljba.
Szent Teréz napja október 15-e, a szüret kezdete. Ez a nap valamikor a Bácskában és a Bánságban dologtiltó nap volt, amikor az asszonyok nem moshattak, és kenyeret sem süthettek. A kórházak, fürdők védőszentjének, Lukácsnak névnapja 18-a. Ha Vendel napján, október 20-án állatvész ütötte fel a fejét, azt mondták, hogy Vendel viszi az állatokat. A 7. században élt ír királyfi, Szent Vendel az állattenyésztő gazdák és a pásztorok védőszentje.
Október 21-én, Orsolya napján, ha szép az idő, akkor karácsonyig szép marad, sőt az egész tél kellemes lesz. Október 26-án, a Dömötör napi hideg szélből, kemény telet jósoltak. Dömötört, a keleti egyház szentjét, a juhászok pártfogójának tartják.
Október 28-a, Simon és Júdás napja a Hegyalján a szüret kezdete.
OLAJFA
Az ágas-bogas, lombos, örökzöld fa impozáns szépségét évezredek óta dicsérik. Kréta szigetén már az i.e. 3500 körül olajfákat ültettek, melyek termését elfogyasztották. Később az olajbogyóból sajtolt olajjal ételt készítettek, a bőrüket kenték, sebet és daganatot kezeltek, világítottak. A görög költő, Homérosz (i.e. kb. 9. sz.) idejében a fa olaját elsősorban a test bedörzsölésére használták, és i.e. 600 körül már a rómaiak is sokfelé termesztették. Később az összes földközi-tengeri országban elterjedt.
Az olajfa a görög Athénének, az igazság és a bölcsesség istennőjének volt a szent fája. A hiedelem szerint ugyanis Athénétől kapta a fa az áldásos, bogyótermő képességét. Amikor a perzsa király I. Dareiosz fia, Xerxész (i.e. 519-465) elfoglalta az Akropoliszt, egy misztikus olajágat égetett el, amely azonban varázslattal ismét megjelent.
Az olajfa - mely perzsa közvetítéssel Kelet-Délkelet Ázsiában is meghonosodott - termésének zöld színe miatt, a kínaiak számára az élet jelképe. Ugyanolyan hatást tulajdonítottak neki, mint a bornak vagy a teának. Régebben még újévi italként is fogyasztották az olajbogyóból készült italt.
Mindazonáltal elsősorban a Bibliából ismert ez a növény, melynek „gyümölcse hús, levele gyógyszer”.
Noénak egy galamb olajfaágat hozott, ezzel jelezve, hogy vége a vízözönnek, biztonsággal kiszállhatnak a bárkából. Az olajfákról elnevezett Olajfák hegye, Jeruzsálem óvárosától keletre eső, a Kedron patak völgyével elválasztott, 820 m magas, többcsúcsú hegy. Szent hely, mind a keresztények, mind a zsidók számára. Jézus az Olajfák hegyéről érkezett Jeruzsálembe, amikor megjósolta a város bukását a végítéletkor. Az Olajfák hegyének nyugati lejtőjén lévő, Getsemáne-kert Krisztus utolsó menedékhelye, itt rejtőzik el, és itt imádkozik, amikor elárulja őt Iskarióti Júdás, s ez a hely Jézus vérizzadásának, elfogatásának és mennybemenetelének helyszíne. Mielőtt az égben eltűnt volna, utolsó mozdulatával megáldotta az apostolokat, majd a következőket mondta nekik: „Galilei férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára az égbe ment.” Egyes elképzelések szerint Jézus keresztfáját olajfából ácsolták.
OLIVIN
Lásd: drágakövek
OLLÓ
Az ollóról, mint szúró-vágó tárgyról, kizárólag csak rossz jelentésű hiedelem él a köztudatban. Azt mondják a törökök, hogy az ollót nem szabad kézről kézre adni, mert gyilkolásra képes eszköz. Az afgánoknál jó tanács: ne csattogtasd az ollót, mert háborúskodást okozol. A zanzibáriak pedig azt hiszik, hogy az olló átadása valakinek, azonnali gyűlölködést okoz.
A néphit szerint, ha egy ollót nyitva hagynak a lakásban, ott hamarosan veszekedés tör ki. Egy másik változatban, ha az olló nyitva marad, azt jelenti, hogy az ellenség szája kinyílik, vagyis a szájára veszi az embert. Az olló egyik élének eltörése veszekedés vagy civakodás előjele; ha egyszerre mindkét éle eltörik, súlyos szerencsétlenségtől lehet tartani. Aki leejti az ollót, annak a szeretője hűtlen lesz. Ha az olló leesve a földbe fúródik, vendég jön a házhoz.
Nem szabad az ollót eldobni. Aki így tesz, azt hamarosan letolják, inzultálják, vagy egyéb módon szociálisan, vagy érzelmi értelemben „megvágják”.
Az ollót mindig vásárolni kell, sohasem szabad ajándékba adni, ugyanis az ajándékba kapott olló elvágja a barátságot. Az indonézeknél a terhes asszonynak azt ajánlják, hogy alvás közben tartson egy ollót a párnája alatt, hogy megvédje magát a gonosz szellemektől.
ÓLOM
Lásd: gyógymódok
OLTÁR
Lásd: esküvő
OLVASÓ
A rózsafüzér, vagy olvasó (latinul rosarium) a hívők imagyakorlathoz használt népszerű segédeszköze, amely egyaránt lehet egy sűrűn csomózott zsinór, vagy fából és gyöngyökből álló füzér. A kereszténységben elterjedt öt tizedes, egyenként tíz szemes rózsafüzérrel többnyire a Boldogságos Szűz Máriához imádkoznak. A nagy olvasó 15 tizede, 150 Üdvözlégyre utal. A keleti ortodoxok körében csak a szerzetesek imádkoznak olvasóval. A román szerzetesek minden szemnél meghajolnak. A görögök olvasója 100, az oroszoké 103 vagy 122 szemből áll.
A muszlimok is olvasófüzéren olvassák imáikat, 33 szemes olvasójukat bárhol morzsolgathatják, utcán sétálgatva, vagy teázóban ülve, a teljes kört háromszor kell elmondaniuk. Minden egyes szem Allah 99 legszebb nevét jelképezi. A legszebb muzulmán olvasókat, amelyeket a zarándokok Mekkába vittek, Isztambulban készítették. Létezik azonban irdatlan hosszú, dervisolvasó is, amely ötszáz vagy ezer szemet számlál.
Az olvasó a buddhizmussal együtt érkezett Kínába, és először a kolostorokban honosodott meg, majd a nép körében is tért hódított. Az olvasó szemeinek nincs rögzített száma, a legelterjedtebb változatok 108 szemből állnak, amely a 12 hónap, a 24 tizenöt napos, valamint a 72 ötnapos szakasz összege.
Nálunk az olvasó - vallásos használatán kívül - mágikus tárgy is volt. A neki tulajdonított rontáselhárító erőt szentelt voltának köszönheti. Borsodban és Göcsejben a keresztelőre menet a pólyakötőbe dugták, Göcsejben a gyermekre tették, ha az anya kiment a szobából. Emellett a boszorkányok elűzésére is széles körben használták. Göcsejben a vadászok olvasószemmel lőttek a boszorkányra, ill. olvasót dobtak a forgószélbe, hogy a benne táncoló boszorkányt elűzzék.
ÓMENEK
Az ómen az a jel vagy jelenség, amely valamely esemény vagy fordulat – a babonások szerint általában valami rossz - bekövetkezését előre mutatja, vagy amelyből arra következtetni lehet. Az ókorban azonban – a latin omen („előjel, intő jel”) nyomán az óment kedvező jelnek is értették. A római politikus Metellus Scipiotól (meghalt i.e. 46) ismert az az anekdota, mely szerint Teneo te, Africa! – „Tartlak, Afrika!” szavakkal kiáltott fel Julius Caesar (i.e. 100-44), amikor a numídiai király, I. Juba (i.e. 85-i.e. 46), ellen indulva az afrikai Adrumetumnál partra szállt seregével, és megbotolva elterült a földön. A római felfogás szerint ez rossz ómen volt a hadjárat sikerére nézve, de Caesar nem vesztette el lélekjelenlétét, és a földbe markolva a fenti kiáltást hallatta, így az esetet kedvező előjellé alakította át.
Bár maga az ómen szó bizonyos negatív jelentést hordoz, az előjelek egyaránt lehetnek jók vagy rosszak, jóslásokban utalhatnak szerencsés kimenetelű és balszerencsésen végződő dolgokra. Például vásárba menet cigánnyal vagy férfival találkozni szerencsét jelent, viszont pappal vagy asszonnyal szerencsétlenséget. Újév napján, ha férfi, vagy fiúgyerek jön újesztendőt köszönteni, jó ómen, de ha asszony vagy lány lépi át elsőként a ház küszöbét, az az egész esztendőre rosszat jelent.
Az ómenek nemcsak emberekkel kapcsolatosak, vonatkozhatnak állatokra, tárgyakra, természeti jelenségekre is. Például a bagoly és a kuvik hangja a halál előjele, de néhol csak a három kuvikolás jelzi a halál bekövetkeztét. A falról leeső kép, vagy tükör a házban lakók valamelyikének a halálát jelenti. A hulló csillag a magyarok számára halált jelzett, az üstökös pedig háborút.
Az ókorban sokféle óment tartottak számon, az előbb felsoroltakhoz hasonlóan, a villámlást, a felhőmozgásokat, a madarak röptét és bizonyos szent állatok vonulási csapásait értékelték. A madaraknál megfigyelték még azt is, hogy milyen fajhoz tartoznak, hová repülnek, s hogy a megfigyelőhöz képest milyen irányban szállnak.
A történelmi korok alatt kialakult, jó vagy rossz jelentésű ómenek nagy része ma is él a köztudatban.
Néhány a jó jelentésű előjelek közül: szerencsés lesz, aki reggeli előtt hármat tüsszent, vagy találkozik három birkával; a jobb válla fölött meglátja az újholdat; tűt, ceruzát, széndarabot felvesz a földről; a kesztyűjét leejti; lópatkót vagy kampón lógó kést lát; tücsök ciripelését hallja; kilenc borsószemet talál egy borsóhüvelyben; a bort véletlenül kilöttyenti tószt mondása közben; színtelen üveget összetör; fehér erika (hanga) növényt kap ajándékba; vasalatlan lepedőn alszik.
Jó ómen az ember számára továbbá: ha rászáll a katicabogár; ha séta közben véletlenül egy bokorba vagy rózsabokorba akad a ruhája, vagy ha meglát egy menyétet; ha újhold idején kezd új vállalkozásba, vagy ha vihar alatt hajat vágat. Jó a jelentése: ha a hajó közelében delfinek úszkálnak; ha az új szarufára örökzöldet akasztanak; a talizmánként viselt borzfognak; egy üresen álló, magasban lévő darázsfészeknek; a négylevelű lóherének, ugyanis ez megvédi az embereket és az állatokat a ráolvasástól és a tündérek csábításától.
Szerencsés ómen: ha az emberrel, induláskor valaki teli edénnyel jön szembe; a fordítva felvett ruhadarab, de csak akkor, ha aznap nem fordítják vissza. Ha már levetik a ruhát, rá kell taposni.
Rossz előjel: az íreknél házasságról álmodni; böjtös időszakban házasságról beszélni, ha viszont elmúlt a böjt, akkor elsőként egy Mária nevű lánynak kell elmesélni a házassági tervet, vagy ajánlatot. Ugyancsak az ír lányok hisznek abban, hogy balszerencsés dolog elfogadni kedvesüktől egy hajfürtöt vagy egy négylábú állatot, és sohasem szabad nekik bal kézzel üdvözölni barátjukat. Régi ír mondás szerint bal kézzel azt köszöntik, akit utálnak, a jobbal, akit tisztelnek. A kínaiaknál a bajusz viselete jelent balszerencsét. Rossz ómen pöcegödörbe köpni, mert aki ilyet tesz, annak megfájdulhat a torka. A japánok azt mondják, kerülni kell a borzokat, mert gonoszak és rosszindulatúak. Az indiai szikhek rossz ómennek tartják, ha a kutya a hátára fekszik, és a lábai az ég felé állnak, ha nappal baglyot vagy denevért látnak, vagy ha az olyan neves ünnepek, mint például a Holi, keddi napra esnek. Az afrikai muszlimok pedig azt mondják, hogy elmebetegséget jelez, ha valaki a fején egyensúlyozza a szent Koránt.
Rossz ómen: borsot vagy sót véletlenül kiszórni, mert egy jó baráttal komoly vitát, vagy veszekedést jelent. Tilos a WC-n beszélni, mert ez rosszat jelent. Az azeriek szerint balszerencsés lesz az, aki egy üres vödröt cipelő emberrel találkozik az úton. Ugyancsak rossz előjel május elseje előtt letépni az angyaltrombita virágát, és bevinni a lakásba. Rossz óment jelent a sirály meggyilkolása, valamint bántani az ökörszemet, a mindössze pár grammnyi énekes madarat, mert az illetőnek hamarosan eltörik valamelyik csontja. Ugyancsak balszerencse jele, nappal kuvikot látni, ekkor ajánlatos azonnal visszafordulni.
Rossz ómennek minősül az Indiai-óceánban található Pemba-szigeten, ha valaki párnán, kényelmesen ül, mert hólyag nő a fenekén. Az sem jó előjel, ha valaki úgy ül a széken, hogy közben a lábait előre-hátra himbálja, ugyanis ezzel elijeszti magától a mindennapi kenyeret és végül rossz modornak is számít, de nemcsak náluk.
Közelgő halálra figyelmeztet, ha harangozás után a harangozó lefogja a harangot, és az mégis megkondul; ha a kutya gödröket kapar az udvarban; ha a tyúk kukorékol, halált vagy tüzet jelez.
Időnként ugyanazok a dolgok egyaránt lehetnek jó vagy rossz előjelűek, attól függően, hogy miképpen értékeljük azokat. A legjobb példa erre a fekete macska, melynek megjelenése az egyes népek hiedelmétől függően, hol pozitív, hol negatív.
Az előjelek lehetnek tréfásak is, például akinek a tenyere viszket, pénzt fog kapni; akinek a szája széle viszket, csókot érez; akinek az orra viszket, bosszús lesz; akinek a füle cseng, hírt hall; aki beveri a könyökét, váratlan vendége lesz.
Az azeriek szívesen hívnak vendégségbe olyan embereket, akiknek pozitív erőt tulajdonítanak, mert velük kívánják megáldani házukat.
OM MANI PADME HUM
Lásd: hat, ima, lótusz
ÓNIX
A fehér illetve szürke vagy színes csíkozású, gyakran tarka csillogású ónix erkölcsösséget, lelkierőt, őszinteséget, spirituális képességet és tisztánlátást kölcsönöz viselőjének. Maga az ónix név a körömre vonatkozik, tudniillik a kövön a fehér réteg úgy borul a feketére, barnára vagy pirosra, mint az ujjak hegyére a köröm. A rege szerint Amor Venusnak körmeit nyílvessző hegyével lemetszegette, és az Indusba hullatta. A párkák onnét kihalászták és megismervén isteni eredetüket, azokat ónixszá változtatták, hogy örökre megmaradjanak. Az ókorban igen nagy becsű drágakő volt, különösen gyönyörű kámeákat és intagliókat, valamint vázákat készítettek belőle. Az ónix a Bibliában említett 12 kő egyike, melyet Jahve főpapjai melldíszként viseltek.
A népi gyógyászat szerint elűzi a lidérces álmokat, és csillapítja a szülési fájdalmakat.
A világban viszont sok helyütt mégis inkább rossz a megítélése ennek a kőnek, mert úgy vélik, hogy egymás ellen fordítja a barátokat, szeszélyes álmokat szerez, valamint koraszülést eredményez. A német filozófus püspök, Albertus Magnus (1193-1280) ugyancsak elmarasztalóan nyilatkozik az ónix kőről: "Hogyha félelmet, borzalmat, rémképeket akarunk kelteni valakiben, és viszályt akarunk szítani, akkor használjuk az ónix követ, melynek legjava fehér erezetéről ismerhető fel. Ha nyakunkon viseljük, szünet nélkül félni fogunk és rémképeket látunk, továbbá mindenkivel összeveszünk."
OPÁL
A színtelen, fehér vagy színes, gyakran tarka csillogású opált az ókorban élt római természettudós, az idősebb Plinius (23-79) a legnemesebb drágakőnek tartotta. William Shakespeare, a Vízkereszt, vagy amit akartok című komédiájában pedig egyenesen a drágakövek királynőjének nevezte. Az eddigi legnagyobb súlyú nemesopálra a vörösvágási bányászok találtak rá. Egykoron Magyarország volt a kő legjelentősebb exportőrje, elsősorban az Eperjes-Tokaji hegylánc trachitjában, a mai Szlovákiában, Sáros és Zemplén vármegyék határán, Kassa és Eperjes között levő területen, Vörösvágás (Cservenica) és Dubnik községek határában bányászták a nemesopált.
A középkorban még szerencsésnek tartották, később azonban az opálról elterjedt az a hiedelem, hogy balszerencsés ékkő, kivéve, ha olyan ember viseli, aki októberben született, vagy ha az illető gyémántokkal együtt hordja. Különösen balszerencsés, ha jegygyűrűben van.
Másrészről viszont az opált a hűség, a vallásos áhítat, az ima szimbolikájának tekintik. Ha meghal a tulajdonosa, elveszíti a kő a fényét. A hiedelem szerint viselőjét képes láthatatlanná tenni. Távol tartja a rontástól. Méreg jelenlétében elhomályosodik. A fekete opálok szerencsét hozóak, ám önző embernek nem ajánlott a belőle készült amulett viselete. Ha viszont arra érdemes, jószívű személy használja amulettként, látnoki képességekkel ruházza fel a viselőjét.
Gyógyhatásai közül javítja a látást, védi a szemet; erősíti a csontrendszert; enyhíti a májproblémákat; oldja a depressziót; csillapítja a hangulatváltozásokat. Könnyít az olvasási zavarokkal küszködőkön. Segít a szőkéknek, hogy a hajuk színe sokáig megmaradjon.
Ha nedves vattában tárolják megelőzhető a kő elöregedése, és sokáig megmarad az eredeti csillogása.
ÓRA
Lásd: halál előjelei, haláljóslás
ORBÁN BOGARAI
Lásd: május, méh
ORÁKULUM
Orákulum kifejezés a latin orare, imádkozni, beszélni szóból származik, elsősorban a jóslással feltárt isteni közlésre utal, de magát a jósda helyét, a jövendölés helyszínét is jelentheti. Zeusz orákulumai a görög Dodonában, Olümpiában vagy Líbiai-sivatag Sziva oázisában hangoztak el; a Szibillák jóslatai mindenfelé ismertté váltak.
Az ókorban sok jóshely volt, ahol sorsvetéssel, falevelek suhogásának meghallgatásával próbáltak kommunikálni istennel, próbálták kifürkészni szándékait. A jósok szent helyeken aludtak, és a kérdésekre az álmukban kaptak választ. Az ókorban a tudósok között tartották számon azokat, akik állatok testrészeiből, madarak repüléséből, a kilőtt nyílvessző pályájából, pálca, halottidézés vagy álomfejtés segítségével meg tudták fejteni a jövő titkait. A királyi udvarokban, Egyiptomban és Babilonban is, előkelő udvari méltóságot viseltek a jövendőmondók, álomfejtők.
A legnevezetesebb ókori orákulum Apollón isten delphoi jóshelye volt. Homérosz (i.e. kb. 9. század) a jósdát Püthonnak nevezte, mert a mítosz szerint Apollón itt ölte meg a Püthon nevű sárkányt, s miután megszabadult a vérontás bűnétől, átvette Gaianak, a Földanyának ősi jósbarlangját, ahol templomot és papi testületet alapított. A jósda médiuma egy ötven év fölötti nő, Püthia volt, aki messzi földön nagy hírnévnek örvendett. Felkeresték törvényhozók, gyarmatosok, hadakozók, véleményét kikérték a tervezett háborúk megindítását megelőzően, vagy egy-egy politikai döntés meghozatala előtt, hogy megtudják azok kimenetelét. A látogatásokat a delphoi hónap hetedik napjára, Apollón isten születésnapjára időzítették.
A jósláshoz rituális süteményeket és áldozati állatokat hoztak. Püthia és a tanácsot kérők először megfürödtek a kasztráliai forrásban. A jósnő ívott a forrásvízből, azután lement a barlangban lévő cellájába, ráült háromlábú székére, majd babérleveleket rágott, mert ez volt Apollón szent fája. A barlangból kiáramló kéngőztől Püthia elkábult, s amikor eksztázisba esett, kétértelmű szavak hagyták el száját, amelyeket a papok lejegyeztek, és értelmeztek.
A legősibbnek jósdának, Zeusz dodonai jósdáját tartják, ahol a papok és a papnők a szent tölgyfák leveleinek susogásából és a szent forrás csobogásából, valamint egy gong hangjából vélték meghallani az isten akaratát. Később a galambok röptéből, az ércmedence csengéséből is jövendöltek. Olümpiában a Zeusz oltárára helyezett áldozatokból is jósoltak a papok.
Az ókori görögök a betegeket, a gyógyulni vágyókat az orvoslás istenének templomába vitték. Görögország minden tájáról tódultak Aszklépiosznak, a gyógyítás istenének epidauroszi templomába, orvosait isten leszármazottainak tartották. A betegek az isten szentélyében aludtak, álmuktól vártak enyhülést fájdalmukra, gyógyulást bajaikra. Hasonló gyakorlat szerint működött Dionüszosz amphikleiai jósdája. Az attikai Oróposzban, Amphiaraosz hérosz jósdájában állatbőrökön aludtak a jövőt tudni akarók, Trophoniosz levádhiaiai orákulumában egy gödör volt az alvóhelyük. A halottakkal az Akherón folyó partján lévő orákulumban lehetett kapcsolatba lépni.
Az egyiptomiak az utcai felvonulásokon vitt istenképmások mozgásából tárták fel a jövőt, a zsidók bizonyos szent tárgyakból és ugyancsak álmokból jósoltak. Az Ószövetségben is olvashatunk az istenség megkérdezéséről. Mint a többi régi népek, Izrael fiai is megkérdezték Jahvét vállalkozásaik kimenetele vagy a jövő felől. Babilonban az álmokat templomi jósnők analizálták. Itáliában sorsvetéssel mondtak próféciákat, Fortuna Primigenia praenestei orákulumában, ahová még császárok is eljártak. Albunea istennő tiburi jósdájában álmokból prognosztizálták a jövendőt, Faunus isten rítusai pedig a görög Amphiaraoszéihoz voltak hasonlatosak.
ORGIA
Lásd: Iván napja
ORGONA
Lásd: hangszer
ÓRIÁSOK
Az óriások többnyire hatalmas méretű szörnyalakok, némelykor olyan magasak, akár a vörösfenyők, vagy egészen az égig érnek, mint Pan-ku, a kínaiak ősatyja, aki tizennyolcezer éven át, naponta 3 métert nőtt, egészen addig, amíg a földtől az égig nem ért.
Az óriások néha rossz szellemek, mint a manysi és hanti mondák erős óriásai az erdőlakó, többfejű, bozontos szemöldökű Menkvek; máskor ártó szörnyetegek, a mesék gonosz szereplői, veszélyes lények, de lehetnek ártatlanok is. Egyes mítoszokban az óriások ember alakúak. Előfordul köztük féllábú, félkarú, némelyikük félszemű. Általában nekik tulajdonítják a csúf növények és kártékony állatok megteremtését, és az emberek bűnre csábítását. Sokukról feltételezik, hogy felfalják az emberek és az állatok lelkét, ezért ételáldozatokkal próbálják elnyerni jóindulatukat.
A törpékhez hasonlóan ők is egyedül élnek erdőkben, vizekben. Akárcsak a törpék, gyakran érthetnek valamilyen mesterséghez, de kevésbé okosak, és az isten is képes becsapni őket.
Az óriások rendszerint fantasztikus fizikai képességgel bírnak. A szláv óriások, az Aszilokok teremtették a folyókat és a sziklákat. A belorusz Aszilokok pedig képesek voltak sziklákat és fákat darabokra törni, súlyos, nagy köveket elhajigálni, s ha buzogányukat magasba hajították, megdördült az ég. Isten azonban elpusztította őket, amikor erejükkel kezdtek kérkedni.
A szeplőtelen fogantatásból született grúz óriás, Amirami hős olyan hatalmasra nőtt, hogy a föld alig tudta megtartani. Roppant termetének némely testrésze aranyból volt. Kitartása, mint egy farkasé, ereje, mint tizenkét bikáé és bivalyé, és oly gyors volt, mint a hegyről lesikló fatörzs.
Az óind ezerfejű, ezerszemű, ezerlábú ősóriás, Purusa, akinek méretei oly nagyok, hogy testével teljesen befedte a Földet. A hindu néphit szerint testrészeiből születtek az indiai kasztok: szájából a brahmanák, a papok, karjaiból a ksatriják, a harcosok, combjából a vaisják, a földművesek, lábából a súdrák, a legalacsonyabb réteghez tartozók.
A görög titánok, a hat fivér és hat nővér, Gaia-Földanya és az Ég-Uranosz hatalmas gyermekei. Ők testesítették meg a természet erőit. Anyjuk biztatására fellázadtak apjuk ellen, és Kronosz, a legfiatalabb titán - miután megfosztotta férfiasságától - elfoglalta apja helyét, és ő lett az új uralkodó. A titánok között később, tíz évig tartó testvérharc robbant ki, amely úgy végződött, hogy a vereséget szenvedett titánokat Zeusz főisten a Tartarosz mélyén lévő üregbe vetette, és bezáratta őket.
Turszok, vagy Jötunok a skandináv mitológia hatalmas növésű óriásai. A skandinávok úgy gondolják, hogy Ymir volt az első emberszabású óriás, és az ő testéből lett a világ. A germán-skandináv mitológia bánathozó óriás asszonya, Angrboda.
Egy ír legenda két óriás történetéről szól. Az egyik óriás, az ír Finn MacCool azt vette a fejébe, hogy megmérkőzik a skót Benadonner óriással, aki elfogadta a kihívását. Ám nagy problémát jelentett, hogy egyikük sem talált olyan nagy hajót, amely átvitte volna őket a tengeren. Megoldásként az ír óriás, hatalmas kőoszlopokból a két országot összekötő utat épített. A mérkőzés napján, amikor az ír óriás felesége meglátta a jóval testesebb skót óriást, nagyon megijedt és ravasz cselként, férjét beöltöztette kisbabának. Amint Benadonner meglátta a „csecsemőt”, rettenetesen megrémült, mert el se tudta képzelni, hogy mekkora lehet annak az apja, akinek ilyen óriási nagyra nőtt a kisbabája. Ijedtében azonnal futásnak eredt, és meg sem állt Skóciáig. Hogy az ír óriás, Finn MacCool ne tudjon utána szaladni, menekülés közben tönkretette az utat, csak a kövek maradtak meg utána. Azóta ezeket az Írország északi partjánál húzódó sziklákat az Óriás útjaként ismerik.
A judaista mitológia feltűnően hosszú életű pátriárkái, noha ők nem voltak gonoszak, s az erejüket sem fitogtatták, ugyancsak hosszúra nőttek: Ádám magassága, aki a hiedelem szerint a földtől az égig nőtt, meghaladta a 40 métert, Noé több mint 33 méter magas volt, Ábrahám viszont már nem sokkal volt magasabb 9 méternél, Mózes pedig „csak” 4 méter 22 centiméteresre nőtt. Éva sem panaszkodhatott a 38 méter 37 centiméteres magasságával.
ÓRIÁS SZÁMOK
A mitológiában és vallástörténet feljegyzésekben bőséges tárházát találjuk az óriás számoknak. Az indek Sivát, akit a számok megtestesítőjének tartanak, régi történeteikben, a puránákban mintegy 1008 névvel illették. Egy jógával kapcsolatos legenda pedig arról szól, hogy az összes – 8 400 000 lehetséges - emberi testhelyzet közül Siva isten választotta ki azt a 84-et, amely segíti az elmélyülés tudatállapotát.
A hinduk egyik teremtésmítoszában Brahmá, a legfőbb isten aranymagzatként egy, az ősvizeken úszó tojásból született. Ez a Brahmá tojás 22 394 880 000 000 000 000 000 000 évvel ezelőtt jelent meg. A dzsaina mitológiában is igencsak tág térre leltek az óriás számok, amelyek ráadásul hatványra emelve mindig valami megfoghatatlan, elképzelhetetlenül nagyot fejeztek ki. A buddhisták képzetében, az égben lakó Maitréja csak akkor jön le a földre Buddhaként, ha az emberek életkora majd eléri a 84 000 évet. A kínai mitológia, Vu seng lao-mu tiszteletre méltó anyójáról azt tartja a legenda, hogy 96 000 000 fiúnak az anyja.
A sumérek különösen kedvelték a hatalmas számokat. A vízözön előtti és utáni királyok uralkodási éveit mitikus nagyságú számokkal örökítették meg. Például, Eridu városában Alulim király 28 000 évet, Alalgar király pedig 36 000 évet uralkodott. Zimbir városában Enmeduranna 21 000 évet, Suruppak városában Ubartutu 18 600 évet uralkodott.
A judaista mitológiában feltűnően magas életkort éltek meg a pátriárkák: Ádám 930, Szet 912, Enos 905, Kenan 910, Mahalalel 895, Jared 962, Hénok 365, Matuzsálem 969, Lámek 777, Noé 950 évig élt. De nemcsak sokáig éltek, hanem némelyikük igen magasra nőtt. A Bibliában is rálelhetünk a nagy számokra, ilyen például Jézus kenyérszaporítása, melynek során öt kenyérből és két halból megvendégelt 5 000 embert és miután jóllakatta őket még megmaradt 12 kosárnyi kenyér.
OROSZLÁN
Számos afrikai és ázsiai országban az oroszlán a hatalmat, a nagyságot, az erőt, a végtelen szabadságot jeleníti meg, egyben szimbolizálja a Napot és ezzel kapcsolatban a tűzet. A különböző tulajdonsággal felruházott oroszlánt, mondják eszesnek, nemesnek, nagylelkűnek, büszkének, igazságosnak, de legfőbbképpen bátornak és ébernek. A nőstény oroszlánról pedig egyenesen úgy vélekednek, mint a szenvedélyes szerelem és az odaadó anyaság jelképéről.
Asszíriában az oroszlánt olyan tiszteletben tartották, hogy kizárólag csak a királyi család vadászhatott rá. Afrikában az oroszlánt a halott ősökkel hozzák összefüggésbe. Egyiptomban az oroszlán az alvilág őre, ezért őrizték a királysírokat, palotákat oroszlánok. Az asszíriai, babiloni templomok bejáratát oroszlán szobrok vigyázták.
Az Ószövetségben a legerősebbikéhez, az oroszlánhoz volt hasonlatos Júdás, Saul és Dániel. A buddhistáknál az oroszlán a bátorság, a nemesség és állhatatosság megtestesítője. Buddha többször öltötte magára az oroszlán külsejét, vagy oroszlánháton utazott, utalva a megvilágosodott hatalmára. A keresztények hitében az oroszlánok imádták a gyermek Jézust, és mint "Júda oroszlánjai" Jézus Krisztus szimbóluma lett.
Indiában az oroszlán szerencsét és boldogságot hozó állat. Egy indiai hiedelem szerint a királynak vagy bölcsnek, oroszlán felsőtestűnek és oroszlán állkapcsúnak kell lennie. A hinduk Durga istennőjének félelmetes kísérője az oroszlán.
A mongol hadvezér Kublaj kán (1215-1294) uralkodása alatt oroszlánokat használtak a vadászok. Arra idomították őket, hogy kövessék és teperjék le a nagyvadakat, mint a bikákat, medvéket, de a megölésükkel várjanak, míg a vadász megérkezik.
Kínában a hatalom négy megszemélyesítője közül az egyik, az oroszlán. A kínaiaknál az oroszlán, mint máshol a világon, az állatok királya. Noha Kínában nem honos az oroszlán, mégis a 3. századtól kezdődően kiszorították a kapuőrző sárkányokat a kapuőrző oroszlánok, amit nálunk helytelenül Fo-kutyaként ismernek. Mai napig is kőoroszlánok őrzik és díszítik a középületek, templomok bejáratát, de kedvelt dísztárgyai a kínai otthonoknak is.
A görögöknél az oroszlán a halál vérszomjas hatalmát jeleníti meg, akit csak Héraklész hérosszal volt képes legyőzni, győzelme jeléül magára öltötte az oroszlán bundáját. Később a görögök a csatamezőn elesett holtak sírját azért díszítették oroszlánnal, hogy megóvják a halott lelkét a gonosz szellemektől, az élőket pedig így védelmezték a holtak árnyaitól azzal, hogy a sírban fogva tartotta a holtakat.
A rómaiaknál a cirkuszi játékok fontos szereplői voltak az oroszlánok. Az első oroszlán-viaskodást Rómában i. e. 94-ben rendezték; azután Sulla 100, Pompejus 600 és Julius Caesar 400 oroszlánt viaskodtatott a cirkuszban. Marcus Antonius szelídített oroszlánokat fogatott kocsijába.
Mítoszok, mesék, fabulák gyakori szereplője: egy szudáni mondában a nőstény oroszlán a kölykeivel együtt nevelte fel a királyfit; a tündér- és állatmesékben is úgy szerepel, mint az állatok királya, az erdő ura, viszont az afrikai moszik képzetében egy gyámoltan állat, melyet a mezei nyúl is képes állandóan becsapni. Anekdotákban a legnagyobb erejű, bátorságú uralkodó, minden állat és ember igazságos pártfogója, aki szabadon engedi áldozatát, megszabadítja a lányt az erőszaktól, kivezeti a királyt az erdőből. Az oroszlán szétosztja a zsákmányt önmaga, a zsivány és az utas között. Az egérrel való kapcsolatában hol az oroszlán kegyes az egérrel, hol az egér segít neki, amikor bajba jut. A kukorékoló kakastól azonban fél az oroszlán. Afrikában sok helyütt azt hiszik, hogy a falubéli varázslók képesek oroszlánná változni, a busmanok viszont pont a fordítottjában hisznek, szerintük az oroszlán képes emberré átváltozni.
Az oroszlán, mint az erő és a bátorság ősi jelképe, a címerek legrégibb állata, például Angliát az oroszlán jelképezi. A népi gyógyításban, varázsló mágiában az oroszlán az életerő és az egészség szimbóluma, ezért elterjedtek az oroszlános talizmánok, amelyeket szívesen viseltek az emberek.
Az Oroszlán az állatövi jegyek közül az ötödik, a Rák és a Szűz, július 23-a és augusztus 22-e között uralkodik. Ábrázolásokon valószínűleg a nemeai oroszlán látható, aki fölött Héraklész győzedelmeskedett.
ORR
A svájci író, protestáns lelkész, a fiziognómia megalapítója, Lavater (1741-1801) szerint: "Az orr maga az ember. Amilyen az orra, olyan a lelkülete." Ám nemcsak ő tulajdonított jelentőséget az orrnak, de hasonlóan vélekedtek róla mások is: "Ahogyan a virágszirom utalhat a virág illatára, úgy az orr fizikai konstrukciója jelképezheti tulajdonosának fontosabb jellemvonásait."; vagyis "Az orra teszi az embert".
A fiziognómusok az orr nagyságából - persze feltéve, hogy az orr finom vonalú, normális hosszúságú és szélességű, sima, egyenes, nincs rajta törés - elsősorban az akaraterő, az energia és a szellemi képességek milyenségére következtetnek. Kleopátra királynő szépségét szabályos nagy orrának tulajdonították. A prominens férfiak és nők orra arányos, ami a kezdeményező- és vállalkozókészségüket, valamint rugalmasságukat jelzi. A normális orr mérete általában az arc hosszának egyharmada. Az ilyen orr birtokosa összhangban van környezetével, sem kiválóságával, sem gyengeségével nem tűnik ki.
Az átlagemberek ún. "vegyes orral" rendelkeznek, azonban a jellem meghatározásához szükséges típusjegy valamennyi orron fellelhető. A normál nagyságú, de keskeny, hegyes orr például gőgös embert szimbolizál. A nagy, de jól formált orrú ember kezdeményező, erős karakterű, hamar kitűnik a tömegből. Vita vagy érvelés során képes a lényegre összpontosítani. Saját gondolatait, elképzeléseit gyorsan elfogadtatja a másik féllel.
A tompa orrnyergű, nagy orr bizonyos fokú durvaságra, gorombaságra utal, gazdája legtöbbször anyagias, gyakorlatias ember. Ha ehhez az orrhoz ráadásul tompa végű orrhegy is társul, az illető erős akaratú és agresszív.
A hosszú, hegyes végű orr finom ízlésű, autentikus, méltóságteljes személy, aki intenzíven érdeklődik a művészetek iránt. A kis orr a karakter erejének a hiányát mutatja. Az ilyen orrú ember szelíd, naiv, döntéseiben gyakran bizonytalan. Ezt a fajta gyengeséget, az orr többi része, valamint egy markáns áll némileg kompenzálhatja.
A kampós orr jó összpontosító képességet és szerzésvágyat jelöl; a rövid, enyhén fölfelé hajló pisze, népiesen turcsi, orrból kis mértékű értetlenség olvasható le; a kissé pisze, más néven fitos orr pikánssá teheti a női arc szépségét. Érzelemgazdag, szeretetreméltó lény. A feltűnően kicsi orr határozatlanságot és hezitálást mutat. Viselője fantáziátlan; a pici, satnya orrúak rendszerint alantas, unalmas, rutin munkák végzésére alkalmasak. A lapos, gomborrúak szerény, jellegtelen, középszerűen gondolkodó emberek; a tövénél keskeny orr céltudatosságról informál; a hosszú, keskeny, lekonyuló hegyes végű orr ravaszságot, bizalmatlanságot, elégedetlenséget jelöl, a széles végű orr becsületességet, nyíltságot jelez; a vastag, húsos orrúak viszonylag gyenge akaratúak, viszont mód felett érzékiek, míg a gömbölyű, húsos, de vastag orrúak együtt érző, idealista emberek.
Az egyenes orr praktikus észjárást; a hegyes, hosszúkás orr diplomáciai érzéket, az egyenes, lehajló orr zárkózottságot; a horgas, lecsüngő orr veszekedő természetet reprezentál. A szépen ívelt orr, melynek a szemöldöknél nincs behajlása kiegyensúlyozottságot, szenvedélytelenséget sejtet. A régi rómaiak és görögök műalkotásaikon a nemes embereket ilyen formájú orral ábrázolták. A vágott végű orr analitikus gondolkodású, kreatív emberre vall.
Az orr megfigyelésénél fontos az orrlyuk is; a nagy orrnyílás túlzott kockázatvállalást, mértéktelenségre való hajlamot; a kicsi orrlyuk pedig aggodalmaskodást, óvatos mértéktartást sejtet. A pisze orr, finom orrlyukkal nagyravágyást; vastag orrnyílással pedig feleselő természetet mutat.
Az állandóan rezgő orrcimpa az érzelmi impulzivitás hullámzását jelzi.
A Csízió azt írja az orról, hogy "A tátva álló orr serénységnek és bátorságnak jele, a hosszú és vékony pedig furcsaságnak; orrodnak a homlokod mellett való része pedig, ha sem magas, sem alacsony lineával alá nem jő, hanem egyenlővel, férfiúhoz illő szívet és bátorságot, állhatatlanságot és eszességet jelent; a kelleténél kisebb orr a lappoké; a nagy orr jelensége, mennyire bírja az ember magát."
Az orr számtalan szólás-mondásunkban szerepel: mindenbe beleüti az orrát, aki kotnyeles; nem köti másnak az orrára, ami másképpen úgy hangzik, hogy nem kell az asszonynak mindent az orrára függeszteni; nem lát tovább az orránál vagy az orra hegyénél, arra vonatkozik, aki korlátolt. Az orrában hordja a harangozópénzt, arra a lefogyott, rossz bőrben lévő emberről mondják, akinek természetellenesen megnyúlt az arca. Az orránál fogva vezet valakit, arról az emberről állítják, aki hasonlatos egy engedelmeskedni nem akaró, megkarikázott orrú állathoz. Az orrod tőle vagy attól fokhagymás, még a boszorkányrontásokkal volt kapcsolatos kifejezés. A ród vagy írd fel az orrodra, a feledékeny embereknek szóló figyelmeztetés.
A néphiedelem szerint sok rossz vár az emberre napközben, ha reggel viszket az orra. Ha más napszakban viszket valakinek az orra, akkor látogatóra számíthat, esetleg felbosszantják, vagy mind a kettőre sor kerül. Ha a jobb orrlyuk viszket, a vendég hölgy lesz, ha a bal, akkor férfi.
ORRKARIKA
Lásd: indiai ékszerviselet
ORRSZARVÚ
Lásd: állati afrodiziákumok
ORRSZARVÚ BOGÁR
Lásd: állati afrodiziákumok
ORSZÁGALMA
Lásd: fallosz
OSTOR
Lásd: Aprószentek napja, ló
OSZLOP
Lásd: jóni-lingam, kerék, obeliszk
OSZTRIGA
Lásd: állati ajzószerek, étkezés