ÖKÖR
Lásd: állatok
ÖKÖRSZEM
Lásd: ómenek, madarak
ÖLYV
Lásd: madarak
ÖRDÖG
A különböző népi hiedelmek és vallások az ördögöt a lehető leggonoszabb szellemnek tartják. A magyarok az ördögöt Isten ellenfeleként képzelik el, akinek lakhelye a pokol, a birodalma a föld alatti világ, ahová az elkárhozott lelkek jutnak. Gyakran a fején szarvakkal, lópatákkal és hosszú farokkal jelenítik meg.
A Szentírásban az ördög bukott angyal, aki büszkeségből magának próbálta vindikálni az isteni hatalmat és dicsőséget, és gyűlöletből szüntelenül az emberek és az Isten ellen munkálkodik. A zsidó vallásban, majd a keresztények körében a gonosz lelkek fejedelme, a fő ördög neve Sátán lett. Később különböző egyéb - például Belzebub, a Legyek Ura, Báliel vagy Lucifer, a Fény bukott angyala - nevekkel illették. A Sátán valódi ellenlábasa Istennek, a nagy kísértő, az ember testi és lelki romlására törő tisztátalan lelkek parancsolója.
A középkorban a Sötétség Fejedelme mellett alördögök is tevékenykedtek, a hét halálos bűnt a hét fő gonosszal társították: a gőgöt Luciferrel, a fösvénységet Mammonnal, a bujálkodást Asmodeus-szal, a gyűlöletet Sátánnal, a falánkságot Belzebubbal, az irigységet Leviátánnal, és tunyaságot pedig Belfegorral. Az ember megkísértése, rosszra csábítása mellett a természeti csapásokért, balesetekért is a bukott angyalokat, vagy gonosz szellemeket tették felelőssé. Egykoron az éhínségek, járványok, háborúk, földrengések, valamint különböző szellemi és érzelmi zavarok okozójaként az ördögöt nevezték meg. Az elmebetegekről azt tartották, hogy „megszállta őket az ördög.”
Az iszlám ördöge Iblísz, akit démonként vagy Allah ellenségeként emlegetnek. A Koránban Iblísz megtagadja Isten parancsolatát, és nem hajol meg az első ember, Ádám előtt. Isten ezért elátkozta. Ezek után a büszke és engedetlen Iblísz megjelent az Édenben, hogy kísértésbe ejtse Ádámot és Évát.
Az oroszok főördögüknek, Erliket, az alsó világ gonosz, sötét urát tekintik.
A japánok szerint az ördögöknek három szemük van, fejük tetején szarvak találhatók, a termetük óriásira nőtt. Színük vörös, kék, szürke vagy rózsaszín. Kezeiken és lábaikon három-három ujjuk patához hasonlít. Képesek repülni is, de ritkán szoktak. Némák, kegyetlenek és rosszindulatúak.
A magyar néphitben az embereket bosszantó, kellemetlenkedő lények - a legyek, bolhák, tetvek stb. - valamennyien az ördögöktől származnak. A magyarok nem ítélik túl gonosznak az ördögöt, inkább csínytevő, bajkeverő lényként tüntetik fel, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ördögfiókákat ábrázolta a romantikus líra és epika kiemelkedő alakja Vörösmarty Mihály (1800-1855) Csongor és Tünde című művében.
A szólás-mondásokból jól ismertek a rossz gyerekre használt ördög bújt beléje vagy az olyan rossz, mint hét ördög kifejezések. Amikor valamit fölöslegesen tettünk, azt mondjuk, hogy tartoztunk vele az ördögnek. Nem szabad az ördögöt a falra festeni szavakkal figyelmeztetjük azokat, akik hajlamosak eltúlozni a veszélyeket valamely vállalkozás során. A félénk emberre ma is gyakran mondják, hogy kerüli, mint az ördög a tömjénfüstöt. A kártyát az ördög bibliájának nevezik, és ha süt a nap, miközben esik az eső, azt mondják, hogy veri az ördög a feleségét. Ha pedig forgószél kerekedik, úgy vélik, hogy a forgószélben az ördög tartja a lakodalmát.
ÖRDÖGŰZÉS
Az ördögűzés, amelynek során az egyes embereket megszállva tartó gonosz lelkeket, démonokat mágikus eszközökkel vagy földöntúli erőket mozgósító varázsigékkel kiűzik. Arra a feltételezésre épül, hogy mindent, ami az embernek rossz, szenvedést okoz, tehát a betegségeket is gonosz szellemeknek az emberbe költözése váltja ki. Ha a szertartás sikeres, akkor a gonosz lelkek eltávoznak, s az ember minden baja, betegsége megszűnik. A zsidók hitvilágában szintén élt ez a meggyőződés. Az ördögűzés Jézus korában is ismert gyakorlat volt, sőt Jézus maga is nemegyszer végzett csodálatos gyógyítást úgy, hogy a tisztátalan lelkeknek parancsolt: azok engedelmeskedtek neki s a betegek meggyógyultak. Eredetileg az ördögűzést az Istentől kapott képességnek tekintették, később viszont az egyház adott erre hatalmat alsóbbrendű beosztottjainak.
Az iszlám világnak is megvannak a maga ördögűzői, akik egyénre szabott rítusokkal kezelik a problémát. Arra, hogy valakit megszállt az ördög, a muszlimok különböző jelekből következtetnek: vannak, akik némán születnek, egyesek a fejüket rázzák, mások megőrülnek, ok nélkül visonganak, máskor meztelenül szaladgálnak, de leginkább az a feltűnő, hogy a megszállott viselkedése a korábbihoz képest teljes egészében megváltozik, levert, nincs kedve dolgozni, többnyire fekszik és cselekvőképtelen.
Az ördögűzés során például mágikus köröket rajzolnak a megszállott köré, speciális varázsigéket ismételgetnek, virágokat dobnak az áldozatra, hogy belélegezze illatukat, és a démon kiűzése érdekében nemegyszer alaposan elverik a szerencsétlent.
A leghíresebb ördögűzési ceremónia az iszlámban a zar, amely zenére indul, mert a zene ereje képes kiűzni a démonokat. A megszállottat egy csoport veszi körül, akik, miközben szól a zene, Korán verseket recitálnak, levágnak egy baromfit, vagy egy bárányt áldoznak fel. A szertartás akkor ér véget, amikor a csoport közepébe ültetett áldozat transzba esik és a földre borul. Mivel a füstölőknek is ördögűző képességet tulajdonítanak, a szertartás során a helyiségben füstölőket égetnek.
ÖREGASSZONY
Lásd: asszonyok
ŐSZ
Lásd: évszakok, időjárás-jóslás
ŐSZIBARACKFA
Őshazája valószínűleg Kína, ahonnan perzsa közvetítéssel terjedt el a közép-és közel-keleti országokban, majd később Európában is. A magyarság közvetlenül a honfoglalás után ismerhette meg. Az őszibarack nevet először Mikes Kelemen használta.
Az őszibarackfát ősidők óta kultikus tisztelet övezi Iránban, és a közép-ázsiai országokban is. Az őszibarackfákról, furcsamód mégsem tesz említést a perzsa irodalom, de a vallásos írásokban, így a Bibliában sincs utalás erre a fára. Annál nagyobb a kultusza Kínában, ahol a fa virágai, ágai és gyümölcsei egyaránt a halhatatlanságot szimbolizálják.
A kínai költők gyakorta megénekelték az őszibarackot. Az egyik kínai ódában, az "Egy menyasszony dicsérete" címűben, a költő kecses virágzó őszibarackfához hasonlítja a menyasszonyt. A néphit a végtelenül finom és szép barackvirágot a nőies bájjal, kecsességgel társítja. A tavasszal tartott lakodalmakon virágos barackággal kedveskednek a menyasszonynak.
A kínaiak úgy tartják, hogy az őszibarackfa ágai és virágai hatásosan gyógyítják a betegségeket, járványok idején különösen hatékonyak, de mint gonoszűzőt, amulettként is viselik. Barackfából faragtak számos rituális eszközt, és belőle készítették azokat a nyílvesszőket, amelyekkel Csang-hszien istenség lelőtte az Égi Kutyát.
A barackfához és a barackhoz kapcsolódó halhatatlansághit elterjesztésében nagy szerepe volt a középkor taoistáinak, akiknek mondája szerint a halhatatlanok Kunlun hegyi paradicsomában élt Hszi-vang-mu istennő, akinek kertjében a halhatatlanság őszibarackjai teremnek. A nála ünneplő halhatatlanok azt gondolták, hogy ő és férje rendelkeznek a halhatatlanok jegyzékével, akik a cselekedeteikért jutalomban vagy büntetésben részesülnek.
ÖSSZETETT SZÁMOK
A régi numerológusok a kilenc egyszerű (egyjegyű) számon kívül ismerték az összetett számok karmikus rejtélyét is. Összesen ötvenkét számot különböztettek meg, ezzel az 52 hetet kívánták reprezentálni. Ha az ötvenkettőt megszorozzuk a misztikus hetessel, az eredmény 364, a kaldeusok előtti naptárokban ennyi napból állt az év.
Az összetett számok spirituális jelentésének rövid összefoglalása a következő:
A 10-es, a „szerencse kereke”, a felemelkedés és a hanyatlás száma. Értelmezése felemás, lehet pozitív és negatív, jó és rossz, jelenthet hírnevet és bukást is. A 11-es szám szimbolikája az „összeszorított kéz”, amely a rejtett megpróbáltatásokra, alattomos veszélyekre, elárultatásra, megcsalatásra figyelmeztet. Baljóslatú szám. A 12-es az „áldozat” száma, jelképezi az áldozathozatalt, az önfeláldozást, a lemondást, a mártíromságot. A 13-as a felfordulás és a pusztulás száma. Régen olyan „csontváz” vagy „halál” képével ábrázolták, aki kezében kaszával egy zöld mezőn levágott fejek között kaszabol. A 14-es a kihívás száma, szerencsét hoz mindenfajta kommunikálásban, spekulatív pénzügyekben, de a szám magában rejti a bizonytalanságot, a kockázatot is. A 15-ös a „varázsló” száma, mély ezoterikus jelentéssel bír, az összes szám közül a legszerencsésebb. A 16-os szám jelképezi az „romba dőlt citadellát”. A kaldeusok úgy ábrázolták, mint egy villámsújtotta tornyot, amelyből egy férfi zuhan alá koronával a fején. E szám figyelmeztet mindenféle bajra, veszélyre. A 17-es, mely a „mágia csillaga” rendkívül spirituális szám. Akit ez a szám jellemez, képes korábbi kudarcaiból tanulni, felülemelkedni életének nehézségein. A 18-as a szellemi és az anyagi konfliktus száma, az összetett számok közül a legbonyolultabb. Jelképezi az anyagiasságot, ám a pénzhajhászás és az örökös előnyhöz jutás rendszerint veszekedéseket kelt, ellenséges légkört teremt. A 19-es a „mennyek fejedelme”. A legszerencsésebb szám, mivel a Nap kisugárzása boldogságot, beteljesülést, sikert biztosít az élet minden területén. A 20-as az ébredés száma, de egyben szimbolizálja az ítéletet is. Nem materiális szám, de képes megoldani a megoldhatatlannak látszó feladatokat is. A 21-est a világegyetemet szimbolizáló „mágia koronájával” ábrázolják. Ez az egyik legszerencsésebb vibrálás, mert a szám karmikus jutalma általános sikert, felívelő pályát, előmenetelt, boldogulás ígér. A 22-es az alázatosság és az óvatosság száma, jóhiszemű embert ábrázol, aki helytelen értékítélete következtében megbízik a hamis emberekben, tudatlanságában egyik hibát a másikra halmozza. A 23-as, mint az „oroszlán királyi csillaga”, sok sikert, szerencsét sejtet egy nagylelkű szponzor közreműködésével. A 24-es, lévén a szerelem, a pénz, a kreativitás száma, különösen akkor szerencsés, ha a születési dátum esik erre a napra. A 25-ös nem a legszerencsésebb szám, anyagi sikerre nem utal, mivel e vibrálás a spirituális bölcsességé. E szám embere tapasztalatait hasznosítva vív ki elismerést, köztiszteletet. A 26-os, mint a partnerkapcsolatok száma, könyörületességet, megértést, önzetlenséget, segítőkészséget jelez. Ebből következik, hogy ez a szám sok csalódást és kudarcot is jelent. A 27-es, mely a karmikus jutalom száma, erőt, bátorságot, harmóniát és szerencsét szimbolizál. E szám emberét produktív munkája, intellektusa hatalommal látja el, ezért ezt a számot egy „jogarral” jelképezik. A 28-as a „bizalomteli bárány” jelképeként talán a legellentétesebb összetett szám. Ígérhet markáns sikereket, de szimbolizálhat nagy veszteségeket is. A 29-es, mint a kikényszerített jóindulat, a legnehezebb karma száma, sok bizonytalanságot, csalódást, szomorúságot, aggodalmat jelent viselőjének, melyet környezete okoz neki. A 30-as a „magányos, meditáló ember” száma, szimbolizálja a szellemi felsőbbrendűséget, hajlamot a meditálásra, önvizsgálatra. A 31-es szám a „remetét” jelképezi, jelentése hasonló a 30-as szám szülöttéhez, de még zárkózottabb, elszigeteltebb. Menekül a magányba, irtózik mindenféle társaságtól, nem izgatja semmiféle világi és anyagi hívság. A 32-es a kommunikáció számaként képes tömegek mozgósítására, a 14-es személyhez hasonlóan, mágikus erővel rendelkezik, és elsősorban a magas pozícióba jutott 25-ös ember segítségére számíthat. A 33-as a vonzalom és az anyagi jólét száma, de nem rendelkezik saját egyéni jelentéssel, hasonló vibrálást hordoz, mint a 24-es, de kevesebb gazdasági sikert ígér.
A 34-es szám jelentése ugyanaz, mint a 25-ösé; a 35-ösé azonos a 26-sal; a 36-os pedig a 27-es számhoz hasonlít. A 37-es a mimóza és a társas viszony számaként megkülönböztető képességre utal, ami szélsőségesen érzékeny természettel társul. A 38-as jelentése, megegyezik a 11-es és a 29-es számokéval; a 39-esé pedig ugyanaz, mint a 30-as számé; a 40-es azonos a 31-es száméval; a 41-es hasonlít a 32-hez; a 42-es jelentése megegyezik a 24-es száméval. A 43-as a konfrontáció, a fiaskó száma. Vibrálása ismétlődő csalódásokat, kudarcokat hordoz magában. A 44-es jelentése ugyanaz, mint a 26-os számé; a 45-ös megegyezik a 27-sel; a 46-os jelentése ugyanaz, mint a 37-es számé; a 47-es megegyezik a 29-sel; a 48-as azonos a 30-sal; a 49-es jelentése megegyezik a 31-es számmal; az 50-esé pedig a 32-es száméval.
Az 51-es szám, mint a „harci sipka” szimbolikája, sajátos képességgel rendelkezik. Harcos természettel társul, és nem várt fejlődést ígér mindenben, amibe csak belefog az illető. Az 52-es jelentése megegyezik a 43-as száméval.
Az összetett számok az 52-vel végződnek. Az 52-nél nagyobb számokat vissza lehet vezetni az egyszerű számokra, a számjegyeket összeadva meg lehet kapni az egyszerű kulcsszámot. Így lesz például az 53-as egyszerű kulcsszáma a 8-as, az 54-esé a 9-es, az 55-ösé a 10-es.
ÖT
A püthagoreusok az ötöst tartották a házasság jelképének, mert ebben látták egyesülni a nőnemű kettest a hímnemű hármassal. Az ötöshöz társították a hatalmat, a tudást és az igazságot, ennek a számnak különleges erőt tulajdonítottak. Az ötösről feltételezték, hogy "hatástalanítja a mérgeket és elijeszti a szellemeket", s a vezeklésben mágikus eredményt hoz. Az ötös sokszínűségéből fakadóan lett az irányító száma a változatosságnak, az alkalmazkodóképességnek, a gondolkodásmódnak, az észjárásnak, a lelki alkatnak, a szemlélődésnek, valamint az anyagi dolgok analízisének.
Az archaikus ember kedvelte az ötöst, mert ezzel a számmal képes volt kifejezni a makro- és a mikrovilágot. Az öt számbeli jelzője a kontinenseknek, az őselemeknek, az állatok osztályának, a belső szerveknek, az érzékszerveknek, a szenvedélyeknek. Mózesnek öt könyve, Istennek öt sebe volt, öten voltak az okos és a balga szüzek.
Kínában valósággal tobzódtak az ötösben, náluk a világmindenség öt őselemre építkezett (víz, föld, tűz, fa, fém) ugyanis ezek körforgása, szüntelen változása és kölcsönhatása garantálja a világ folyamatos aktivizálódását. Az öt őselemmel megszámlálhatatlan sok mindent azonosítottak; az öt érzékkel kapcsolatban: a föld a tapintásé, a víz a hallásé, a tűz a látásé, a fa a szaglásé, a fém az ízlésé; az öt belső szerv kapcsán: a föld a szívé, a víz a veséé, a tűz a tüdőé, a fa a lépé, a fém a májé. Az elemekkel harmonizáló színek: sárga, fekete, vörös, zöld és fehér; az öt íz: az édes, sós, keserű, savanyú és csípős. Az öt elemnek megfelelően az öt légköri jelenség: a szél, a hideg, az eső, a hő és a fény; az öt energiaforrás: a szél, a meleg, a nedvesség, a szárazság és a hideg. Az általuk ismert öt bolygó: a Szaturnusz, a Merkúr, a Mars, a Jupiter és a Vénusz; öt szag: avas, égett, édeskés, fanyar, rothadt; öt szent állat: sárkány, főnix, egyszarvú, teknős, tigris; ötféle teremtmény: a csupasz, a páncélos, a tollas, a pikkelyes és a szőrös; öt mezei termény: a köles, a cirok, a bab, a búza és a kender; a növénytermesztés öt fázisa: a kikelés, a növekedés, a beérés, az aratás és a begyűjtés. Az öt elemnek megfelelő öt erény: a hűség, a bölcsesség, a szerelem, a szeretet és az igazságérzet; az öt érzelem: a vágy, a félelem, az öröm, a harag és az aggódás.
A taoizmus megalapítójának bűvös ötösei: Lao-ce anyja ötszínű gyöngytől fogant, a taoista filozófiában a világmindenség ötös összhangját: az ember, a föld, az ég, a tao és a természet adja. A taoista papokat öt fogadalom kötötte, az öt parancsolatuk: a ne ölj élőlényt; ne helyeselj szóban olyasmit, amit a szíved helytelenít; ne igyál bort; ne lopj, és ne engedj a gyönyör csábításának. A hosszú élet receptjeként öt módszert ajánlottak: a nemi aktivitást, a különleges és az egyszerű tornagyakorlatok végzését, a jógázást és az ésszerű diétázást.
Buddha öt tanítványt választott, a dzsaina vallás öt áldásos mozzanatot különít el, az iszlám elméletének és gyakorlatának alappillére az ötös szám, Mózesnek öt könyvet tulajdonítanak, a zsidóknak öt szent ünnepük van. A szikheknek öt vallási jelképe, az öt "K": a kes, a nyíratlan haj, amely az erőt és a férfiasságot szimbolizálja a kanghával, a hajat tartó fésűvel; a kara, az acél karperec, a tisztesség jelképe; a kirpan, a védelmet biztosító kard, és végül az utolsó "K", a káccsa, a rövidnadrág, amit a szikhek lebernyegük alatt viselnek.
Az indiai jóga öt tisztátalansága, vagyis klésája: a tudatlanság, az önzés, a düh, a vágy és a félelem; ezek jelentik a legnagyobb veszélyt az ember önmegvalósító törekvésében. A klésáktól való megszabadulás öt módszerét ajánlják a szentírások: a tudatos cselekvést, a rendszeres testgyakorlást, az aszkézist, a szilárd hitet és a meditációt. A meditáció során pedig ötféle tudatállapot hozható létre.
Ázsiában a koreaiak árvíz ellen ötszínű pénzeket dobtak a folyókba. Indiában ötféle áldozatbemutatást különböztettek meg: az isteneknek, az ősi látnokoknak, az ősöknek, az embereknek és az állatoknak szólót. Ötféle áldozati állatuk: az ember (még a Káli kultuszban), a tehén, a ló, a kecske és a juh. Az embernek ötféle képességet tulajdonítottak: a gondolkodást, a beszédet, a lélegzetet, a látást és a hallást.
Amerikában az azték Makvilsocsitl volt az öt világ ura, vele asszociálták a szerelmet, a virágokat, a vidámságot, a tavaszi természetet és a labdajátékot. Az irányokat öt színnel párosították össze: a vörössel a keletet, fehérrel az északot, feketével a nyugatot, sárgával a déli irányt és zölddel a középet.
A kaldeusok az öt bolygót öt istennel társították: a Szaturnuszt Adarral, a Jupitert Mardukkal, a Marsot Nergallal, a Vénuszt Istárral, a Merkúrt Abuval. A héberek Széfer Zohárjában az ötös a kontrakciót, azaz az összehúzódási erőt reprezentálta. A kínaiak az öt legendás császárt az öt bolygóval kapcsolták össze: a sárga császáré a Szaturnusz, a fehér császáré a Vénusz, a fekete császáré a Merkúr, a vörös császáré a Jupiter, míg az öt császár vezetője a Sarkcsillag.
A primitív népeknél az öt jelentette az embert, mivel számolásuk az ötössel végződött. Az öt feletti számokkal a földöntúli dolgokat fejezték ki, azokat isteni eredettel ruházták fel. Európa északi részén az ötös sokra vagy hosszúra utalt, ha viszont cselekvést jelképezett, akkor a befejezettséggel, a teljességgel, a birtoklási vággyal volt azonos. Az idős emberre azt mondták, hogy öt magasságú öreg, a hosszú útra pedig azt, hogy ötnapi út. Az áldozatok száma öt volt, és öt öregember volt jelen, ötször ütöttek az ajtóra és ötször kiabáltak be.
Indiában öt hosszú, és öt sima testrészt különböztetnek meg. Az öt hosszú testrész: a kezek, a szemek fehérje, az arc, az orr és a mellek közötti távolság. Az öt sima testrész: az ujjpercek, a haj, a fogak, a körmök és a bőr, amelyek hosszú életűvé teszik a férfit.
A babonások azt mondják, az ötlevelű lóhere mindig szerencsésebb, mint a négylevelű. A néphit a hét ötödik napját, a pénteket tartja, a napok közül a legszerencsétlenebbnek.
A numerológusok szerint, aki 5-én született, a Merkúrral szimbolizált ötös szám megkülönböztető hatása alatt áll. Kritikus alkat, minden hibát és tévedést észrevesz, és nemtetszésének hangot ad. Nemcsak mások hibáit fedezi fel, hanem sajátját is. Mindent és mindenkit kianalizál, mindenre logikus választ vár. Nehezen képes alávetni magát érzéseinek és intuíciójának, mert intellektusa állandóan a logikus választ keresi. Sokoldalú, tehetséges, memóriája kitűnő, de nincs benne elég kitartás. Kiválóan fogalmaz, színes egyéniség.
Az 5-ös vibrálás szellemi túlterhelést, idegkimerültséget okozhat. A betegségek közül hajlamos gyomorsavtúltengésre, fekélyre, légúti megbetegedésre, idegösszeroppanásra.
Szerencsés napjai a szerda és a péntek. Színei a sárga valamennyi árnyalata, a fehér és az ezüstös szín. Féme a higany. A szélsőségesen eredeti vagy szokatlan zenéhez vonzódik. Előnyös hatású drágakövei a jáde, a gyémánt, topáz és a féldrágakövek. Eleme a levegő.
ÖTSZÖG
Geometriai szimbolikaként az ötszög, a tökéletes, eszményi világmindenség szimbóluma. Csillag formájában az örökkévalóságot jelképezi. Az ötszögű csillag: ajtóra függesztve védelmet nyújt a betegségek ellen; az indiánoknál totemként használják; a zsidóknál Mózes öt könyvét ábrázolja, egyben jelzi a jólétet és a sikert; a keresztényeknél Jézus öt sebét szimbolizálja; a japánoknál pedig a társadalmi ranglétra legfelső fokát jelzi. Az ötágú csillagnak számos elnevezése ismert, hívják Salamon pecsétjének, Salamon gyűrűjének, Salamon kulcsának, a középkorban lidérckeresztnek, a kelták boszorkánylábnak, illetve boszorkányszögnek. Népi hiedelem szerint az ötágú csillag oltalmat nyújt a rontó démonok és az ártó szellemek ellen.
ŐZ
Lásd: állatok
ÖZÖNVÍZ
Lásd: halak, lótusz, negyven
ÖZVEGYEK
A világ számos részén a társadalom az özvegyeket számkivetettként kezeli, kitaszítottnak minősülnek, különösen a megözvegyülésük után vonatkozik rájuk sok kirekesztő, megalázó szabály.
Kolumbiában az özvegyeknek - férfiaknak és nőknek egyaránt - gyászidejük alatt elkülönítve kell élniük, testüket és fejüket kezükkel nem érinthetik meg; minden általuk használt edényt tilos másnak használnia. Az észak-amerikai indiánoknál, az özvegy nőknek száraz fűből font nadrágszerű ruhát kell viselniük, hogy ne kísértse meg őket a gonosz szellem.
A Fülöp-szigetek nyugati részén, az özvegyek hét vagy nyolc napig nem hagyhatják el otthonukat, legfeljebb éjjel mehetnek ki, amikor nem találkoznak senkivel sem. Úgy tartják, aki a gyászoló özvegyre rátekint, azonnal halálos veszedelembe kerül. Ennek elkerülése végett az özvegyeknek bottal kell ütögetniük a fákat, amelyek a feltételezések szerint ezután mind kiszáradnak.
Új-Guineában az özvegy férfiakat egyenesen kitaszítják a társadalomból, nem mutatkozhatnak nyilvánosan, nem művelhetnek kertet. Kénytelenek magas fűben vagy bozótban rejtőzködni, ha nő közeledik, nehogy kísértésbe essenek. Sem az özvegy férfi, sem az özvegyen maradt nő nem pótolhatja elvesztett élettársát.
Afrikában a házastárs halála után az életben maradott özvegy szexuálisan egy ideig köteles megtartóztatni magát. A gyász letelte után azonban ismét házasságot köthet. A gaboni bambák a gyász végeztével vad, erotikus tánccal kísért orgiát rendeznek, ezután az özvegy minden múltjára emlékeztető tárgyat darabokra tör, hogy ezáltal visszanyerje szabadságát.
Az indiaiak az özvegyasszonyokat különösen kedvezőtlennek ítélték meg. A megpróbáltatásokkal sújtott özvegyasszonyoknak tiltott volt a részvétel az olyan ceremóniákon, amelyek valamilyen jóval kecsegtettek, mert azt tartották, hogy jelenlétük kedvezőtlenül befolyásolja azok sikerét. Hasonló okokból vigyáztak a menyasszonyra, nehogy meglásson egy özvegyembert. Az indiai özvegyek azért éltek elkülönítve, hogy maguk készítsék el a saját ételüket, amelyben nem szerepelhetett hús, hagyma, fokhagyma vagy más fűszer, mert ezek mind izgatószernek minősülnek, az özvegyekkel szemben viszont elvárás az, hogy elfojtsák a szenvedélyeiket. E szabályok némelyike még ma is él.
Indiában, noha tiltott, de még olykor él a szati hagyománya, amelynek során a megözvegyült asszonyok férjük halotti máglyáján vagy nem sokkal férjük halála után önként elégetik magukat.
Valamikor szokás volt a dzsauhar is, amikor a feleség azért áldozta fel magát, mert érezte csatába küzdő férjéről, hogy közeleg a halála. Ez a tradíció abból az ősi hitből táplálkozott, hogy a meghalt férjnek éppúgy szüksége van feleségére a túlvilági életben, mint az e világiban.
A szatiról szóló óind történet úgy szól: amikor Szati istennő elutasította az anyja által neki választott férjet, hogy az igazi vőlegényét kijelölje, Szati a levegőbe dobta virágfüzérét, ami kívánságának megfelelően Siva isten nyakába hullott. Az anya azonban nem nyugodott ebbe bele. Szati elkeseredett megaláztatásában tűzbe vetette magát. Szati megégett testével, Siva addig kóborolt a világban, mígnem Vísnu felaprította a tetemet, ahová annak a darabjai lehullottak, zarándokhellyé váltak.
Az özvegyasszonyok – ha csak nem vagyonos családból származtak – nálunk is számos hátrányt szenvedtek. Szokásban volt, hogy a fiatalabb, de már gyermekes özvegyasszonyt, a meghalt férj legénytestvéréhez vagy közeli rokonhoz újra férjhez adták. Az özvegyasszony új házasságot már csak öreglegénnyel, gyermekes özvegyemberrel köthetett, lakodalmat nem tartottak a hivatalos szertartás után. Az özvegyasszonynak szerény öltözetűnek, visszahúzódónak, igénytelennek kellett lennie. Nyilvános mulatságokon mértékkel vehetett csak részt, új házasságkötési szándékát csak közvetett jelekkel nyilváníthatta. A legsúlyosabb megkülönböztetést viszont az jelentette, hogy az özvegyasszonyt a férfiak olyan személynek tartották, akivel könnyen lehet szexuális kapcsolatba kerülni.