M

MACSKA
A macska hosszú idő óta szereplője a vallásnak és a boszorkányságnak. Különösen Egyiptom, a skandinávok és Ázsia egyes népeinek vallásai értékelték nagyra. Az ősi Egyiptomban az öröm, a vidámság és a vigasság istennője a macskafejjel ábrázolt Básztet (Bast) volt. Aki szent állatainak, a macskáknak valamelyikét bántalmazta vagy megölte, hallállal bűnhődött. A szentélyekben, templomokban tartott macskákat papok gondozták, akik éjjel-nappal figyelték őket. A macska minden tevékenységét, mozdulatát, ásítását, nyújtózkodását, mosakodását, bajuszának rángását valamilyen, a jövőben várható esemény előrejelzésére használták. Ha a család macskája elpusztult, gazdái, gyászuk jeléül, leborotválták a szemöldöküket. Az ősi sírok feltárása során több ezer macska múmiát találtak, sőt néhol még egér múmiák is előkerültek, melyek feltehetően a macskák táplálékául szolgáltak. A macska iránt érzett szeretetük, tiszteletük, macska kultuszuk kialakulása feltehetően azzal is összefügg, hogy igen hamar felismerték, milyen hasznos szolgálatot tesz számukra ez a ragadozó azzal, hogy megvédi hombáraikat, magtáraikat a kártevő rágcsálóktól.

A macskákat természetesen a többi kultúra is számon tartja, azonban a megítélésük már korántsem ilyen kedvező.

A kicse indiánoknál a varázslók, egy különösen gonosz szellemről, a macska-ördögtől nyerik erejüket. A japánoknál a macska gonosz szándékú és természetfeletti erővel megáldott lény. A világon sok helyütt vámpír és démoni tulajdonságokkal bír a macska, ezért a járókelő útját keresztező fekete macska sátáni akadályt képez, mely elválasztja az embert Istentől, elzárja az utat a mennyországtól. Kínában viszont a macskát - a tigrishez hasonlóan - az ártó szellemek és démonok rettegett ellenségének tartották. Az ország számos vidékén külön templomokban még áldozatot is mutattak be a macskaszellemnek. Ha egy házimacska elveszett vagy elpusztult, rossz előjelnek tekintették. Régen a döglött macskát nem temették el, hanem fellógatták egy fára, hogy szelleme távol tartsa a démonokat, kísérteteket.

A katolikus vallástól viszont idegen ez a lény, a Biblia egyedül Jeremiás apokrif levelében tesz említést a macskáról. A keresztények valaha meg akarták szabadítani a társadalmat a más vallásban hívőktől, meggyőzték a tudatlanokat arról, hogy a fekete macskák álruhás démonok, ezért el kell pusztítani őket. Ennek során számos fekete macskát tartó fiatal nőt boszorkánynak bélyegeztek, és meg is ölték őket. Történelmi tény, hogy IX. Gergely pápa 1233-ban, a pápai bullájában (Vox in Rama) a fekete macskákat Sátánnak nyilvánította. Ezzel számos macska kiirtása vette kezdetét, macskák ezreit égették el elevenen, a sátán keresésére hivatkozva.

Indiában, ahol a macskák hasznosak a patkányok és más kártevők elpusztításában, védelmük érdekében, a bráhminok megtiltották a megölésüket, melynek fejében a falvaknak egy-egy arany macskát kellett felajánlaniuk a hindu papok számára.

Egy legenda szerint állítólag a macskák akkor jelentek meg a földön, amikor Noé bárkáját elözönlötték a patkányok. Noé ráparancsolt az oroszlánra, hogy tüsszentsen, és ekkor szájából kipattant a macska. Miután látta, hogy ez nem mehet így tovább, hiszen a falánk rágcsálók mindent elpusztítanak, az oroszlánoz fordult, aki az állatok királyaként hátha tud valami megoldást. Az oroszlán tüsszentett egyet, és az orrlyukaiból egy házimacska pár repült ki, akik azonnal munkához láttak… Mások úgy mesélik, hogy a macskát Isten teremtette, azonban az egér a Sátán műve. A Sátán egere nekilátott, hogy az összes életet elpusztítsa, és egy lyukat rágott a bárka fenekén. Azonban az isten macskája észrevette ezt, és megölte az egeret. A béka pedig azonnal a lyukban termett, és megakadályozta, hogy a víz a bárkába áramoljon. Így lett a béka kétéltű, mert egyszerre érintkezik a vízzel, és a bárka száraz fájával.

A muszlimok úgy tudják, hogy Mohamed próféta a kezét kedvenc macskája homlokán pihentette meg, innen az "M" betűre emlékeztető jel a csíkos, nőstény macskák homlokán. Egy alkalommal a próféta inkább levágta köntösének ujját, semmint a rajta pihenő szeretett macskáját, megzavarja.

A briteknél viszonylag későn, csak a középkorban vált háziállattá a macska. A legrégebbi feljegyzés 936-ban született róluk, amikor Howel Dda, Wales hercege törvényt hozott a védelmükre.

Egy legenda szerint I. Károly (1600-1649) angol királynak volt egy fekete macskája, melyről azt gondolta, szerencsét hoz számára. Annyira félt macskája elvesztésétől, hogy éjjel-nappal őriztette. Történetesen a macska halálát követően Károlyt letartóztatták.

Az összeférhetetlen, önfejű, csavargó természetű és hízelkedő macskákról szóló hiedelmeknek, babonáknak se szeri, se száma. A magyar néphit szerint szép ura lesz annak a leánynak, amelyik szereti a macskát. A lánynézőben járó legény abban a házban fog asszonyt találni magának, amelyikben a lábához hozzádörgölőzik a ház macskája. Boldogtalan lesz a házasság, ha fekete macska ül az oltáron az esküvői ceremónia alatt. Az Ozark hegységben (Egyesült Államok) élő lány, ha házassági ajánlatot kapott, és bizonytalan volt a válaszában, hogy elfogadja-e vagy sem, kihúzott három szőrszálat a macskája farkából, azokat egy papírlapra tette, melyet félbehajtva a küszöb alá helyezett. A következő reggel kibontotta a papírlapot, és ha a szőrszálak, "Y"-t formáltak, akkor igent, (yes), ha "N"-t, akkor nemet (no) válaszolt a kérőnek.

Itáliában, ha egy haldokló beteg ember ágyára egy fekete macska heveredik le, az illető hamarosan meg fog halni. Ha a ház előtt nyivákol, veszekedés, betegség, vagy halál jöttét jelzi. Skóciában, hogyha a macska abba a szobába megy be, amelyben egy halott van felravatalozva, a legközelebbi személy, aki megérinti a macskát, meg fog vakulni. Ezért a macskát ilyen esetekben azonnal megölték.

Gyakran a macskák magányosan élő öregasszonyoknál találtak menedéket. A macska vigaszt és társaságot jelentett számukra, ezért átkozta meg az öregasszony azt, aki bántotta vagy megölte macskáját. Ha ezután az állatkínzók közül valamelyik megbetegedett, a boszorkányt és hűséges kísérőjét okolták.

A macska bántalmazása, elpusztítása rossz ómen. Például reumás lesz az a láb, amelyikkel egy macskát rúgtak meg, és rejtélyes körülmények között fognak elpusztulni a jószágai annak, aki megöl egy macskát, aki pedig megfojt egy macskát, maga is megfojtás áldozata lesz. A németek szerint súlyos csapásra számíthat, aki bántalmaz vagy elpusztít egy macskát, mert a lelkét a sátánnak áldozza fel. Thaiföldön tilos megütni a macskát, náluk ez olyan bűn, mintha egy szerzetesnövendéket ütnének meg. Ha valaki a macska fejére üt, öreg korában úgy fogja rázni a fejét, mint a macska, amikor megütötte. Nem szabad a macska hátát sem ütögetni, mert az állat lesoványodik.

Az íreknél, ha egy macskának valaki kioltja az életét, tizenhét évig szerencsétlen lesz. Noha a macskának kilenc élete van, már egynek a kioltásával is azt reszkírozza a gyilkos, hogy a macska vadászni fog rá egész hátralévő életében. Angliában néhány ember, aki meg akar szabadulni macskájától, de fél a következményektől, hívatásos "macskaverő embert" fogad fel. Sőt a sötét középkorban a házépítésnél egy eleven macskát malteroztak a ház alapjába, hogy biztosítsák a jó szerencsét a bennlakók számára. Amikor Anglián végigsöpört a fekete halál, a pestis, a dögvész terjesztésével a macskákat vádolták, ennek okán ezrével ölték le az ártatlan állatokat. A sors iróniája, hogy azok, akik megtartották háziállataikat, kevésbé fertőződtek meg, mert a macskák megtisztították házukat a valódi vétkesektől, a patkányoktól.

Japánban ma is élő hiedelem, hogy a macskák nagy lelkekké változnak, amikor elpusztulnak. A buddhisták meg azt mondják, hogy a macska teste a nagy szellemek lelkének átmeneti pihenőhelye. Egyesek feltételezik, hogy a macskák még életükben elutaznak a csillagok közé. Sokan hisznek abban, ha a macska egy emberhez szegődik, örökké vele fog maradni, még a halála után is.

A fekete macskát a középkorban hozták kapcsolatba a gonosszal. Mivel a macskák éjszakai lények, éjjel kóborolnak, úgy vélték, hogy a boszorkányok természetfölötti képességeivel bíró szolgálói vagy maguk is boszorkányok. Részben sima mozdulataiknak, részben az éjszaka parázsló szemeiknek köszönhetően a sötétség, a titokzatosság és a fenyegető erővel rendelkező gonosz megtestesítői. Például, ha egy fekete macska bement egy súlyos beteg szobájába, és az illető meghalt, ezt a halált a macska természetfölötti képességének tulajdonították. E hiedelmeket még a tények sem tudták megváltoztatni, ugyanis, ha egy fekete macska keresztezte valakinek az útját, és az illetőnek nem lett semmi baja, ez azért volt lehetséges, mert a kérdéses személy a sátán védelme alatt állt. A régi korokban sokan azt hitték, hogy a boszorkányok éjszaka a macskáik képét veszik fel. A néphagyomány szerint, ha egy boszorkány emberré változik, a fekete macskája nem marad meg tovább a házban.

A törököknél a közeledő fekete macska jót jelent, mert szerencsét hoz az embernek, ha viszont távolodik, vagy menekül az embere elől, akkor magával viszi a szerencséjét. Normandiában a cirmos macska jelent rosszat, látványa halálos balesetet prognosztizál. Az Egyesült Államokban a fekete macska, Belgiumban és Spanyolországban pedig a fehér macska hozza a jó szerencsét. Sok helyütt viszont balszerencsés éjszaka fehér macskát látni. Az angol iskolás gyerekek azt hiszik, hogy bajt hoz rájuk, ha az iskolába menet fehér macskát látnak. Hogy elkerüljék a balszerencsét, köpniük kell egyet, vagy teljesen megfordulni, és keresztet vetni. Náluk a fekete macska birtoklása jelent szerencsét. Franciaországban az hoz szerencsét, ha egy fekete macskán fehér szőrszálat látnak.

Írországban úgy vélik, rossz előjel, ha holdfényes éjszakán egy fekete macska keresztezi valaki útját, ez ugyanis valamilyen fertőzésből eredő halál előjele. Franciaországban az a babona él, hogy nem szerencsés egy folyón vagy patakon macskával átkelni. A skótok számára prosperitást jelent, ha egy idegen macska fekszik a tornácukon. Angol babona szerint, ha egy macska elhagyja a házat, ott betegség ver tanyát. A 16. században elterjedt szokás volt, hogy a látogató, a jó szerencse érdekében megcsókolta a ház macskáját. Az indonézeknél, akinek a macska a lábát nyalja, arra számíthat, hogy egy közeli rokona egy hónapon belül váratlan szerencsében, örökségben részesül.

Az indiaiak számára nem jó jel kora reggel macskát látni. A macskát távol kell tartani a csecsemőtől, mert elszívja a levegőt a gyerek elől, mondják a magyarok. Hollandiában a macskákat nem engedik be azokba a szobákba, amelyekben a családi magánbeszélgetéseket folytatják, mert attól tartanak, hogy széthordanák a pletykákat a városban.

Az angoloknál a cirmos macska jövőbelátó, szerencsét hozó jelenléte a család szaporulatát jelzi. Holland hiedelem szerint, ha egy házaspár macskát tesz egy bölcsőbe, teljesülni fog a gyermekáldás utáni vágyuk. A macska a skandinávoknál is a termékenység szimbóluma. Egy skandináv legenda szerint Freyja, a termékenység, szerelem és szépség istennője macskafogaton utazott, és hét évig tartó szolgálata után jutalomból megengedte két fekete macskájának, hogy boszorkánnyá változzanak.

A májusban született macskáról azt mondják, hogy a boszorkány macskája. A háromszínű, trikolor macskák közt sokkal több a nőstény, mint a kandúr. A megfigyelések szerint a pénzért vett macskákból sohasem lesznek jó egerészek.

A skandináv mitológiában leírtak szerint a macskák nagy befolyással vannak az időjárásra, ebből adódóan képesek annak előrejelzésére, különösen az esőt és a közelgő szeles-esős vihart tudják jól prognosztizálni. Ez a feltevés abból a hiedelemből táplálkozik, hogy a boszorkányok, macska képét öltve, meglovagolták a viharokat. Izlandon a macska a felhőszakadásszerű esőt szimbolizálja. Az USA-ban a rossz idő közeledtét jelzi, ha a macska a hátát a kályhánál melegíti, vagy ha mind a négy lábát maga alá húzva alszik. Úgy tartják, ha a macska a szőrével visszafelé mossa a bundáját, jégeső várható; ha tüsszent, hamarosan eső lesz. Az indonézek óva intenek, hogy bárki megfürdessen egy macskát, mert ez viharokat és hurrikánokat okozhat. Ha elutazás előtt a macska játékos kedvű és élénk, hogy jó utazás és kellemes idő várható, de hamarosan szél kerekedik, ha viszont hangosan nyávog, az utazás viszontagságos lesz.

A macska azonban nemcsak jó időjós, hanem a földrengéseket is előre tudja jelezni. A franciáknál a fekete macskák képesek megtalálni az elásott kincset; a babonások biztosak abban, hogy láthatatlanná teszik az embert, gyógyítják az epilepsziát és a diftériát. Sőt egyes emberek szerint a macska látja az ember auráját, azt az energiamezőt, amely körülveszi az embert, valamint észlelni tudják a halál közeledtét.

Távol-Keleten, Délkelet-Ázsiában számos mesebeli történet született a macskákról. Egy thai legenda azt meséli el, hogy a macskák miként védték meg a templom kincseit a burmai hódítóktól. A történet röviden úgy szól, hogy amikor burmai harcosok törtek be a templomba, melyben Buddha arany kupáját őrizték, a templom össze macskája a kupa körül termett, és farkukat a kupára tekerve, áthurkolva - senkit sem engedve a kupa közelébe – védelmezték meg az ereklyét az elrablástól. Ez a magyarázat arra, hogy majdnem minden thai macska farka végén egy kis hurkos csomó látható. Egy másik történet szerint, amikor egy hercegnő fürdeni ment, a gyűrűit húzta a macska farkára, hogy vigyázzon rájuk, és a farka végére egy csomót kötött, hogy le ne essenek róla.

Egy burmai legenda pedig arról szól, hogy miként védték meg a macskák Csun Kjan-Ksze istennő templomát a sziámi hódítóktól. A történet szerint Mun-Ha szerzetes, a Lugh hegy oldalán épült templom főnöke mindennap Csun Kjan-Ksze aranyszobra előtt meditált. Meditációjára rendszeresen elkísérte egy Szinha nevű fehér macska, akinek az orra, farka és a mancsai oly barnák voltak, mint a föld, amelyen állt. Egyik este, mire a hold felragyogott, a szerzetes oly mély transzcendentális állapotba került, hogy nem vette észre a templomba berontó sziámi katonákat, sőt azt sem érezte, amikor megölték őt. Ekkor Szinha a mancsait finoman a szerzetes köntösére helyezte, és eközben – amint szembenézett az istennővel - a szőre arannyá vált, akárcsak az előtte álló szoboré, a szemei pedig sugárzó kékek lettek, mint az istennőé. A lábai, a farka, a fülei és a pofája bársonyos telt barna színűre változott, míg a mesteren pihenő mancsai hófehérre színeződtek. A szerzetesek, bár nagyon megijedtek a katonáktól, engedelmeskedtek a Szinha nyugodt szemeiből áradó parancsnak, és bezárták a templom nehéz bronzajtajait, megvédve a szentélyt a behatolóktól. Másnap reggelre a maradék 99 macska is hasonló átalakuláson ment keresztül. A burmai macska eredetének ez a legendája. Szinha nem mozdult mestere mellől, és miután pontosan hét nap múlva ő is elhunyt, Csun Kjan-Ksze istennőnek ajándékként magával vitte mestere, Mun-Ha lelkét, aki ezért a Nirvánával jutalmazta meg őt. A papok még aznap heves vitába kezdtek arról, hogy ki legyen Mun-Ha utódja. A veszekedés zajára az összes átváltozott macska besereglett a templomba, és némán közrefogták a legfiatalabb szerzetest, ezzel jelezve, hogy neki kell követnie Mun-Ha-t. Ezért hiszik azt, amikor meghal egy szerzetes, hogy burmai macskaként reinkarnálódik, mielőtt megérkezne a Nirvánába.

Egy másik legenda a japánoknál népszerű ’invitáló macska’, a manekineko eredetéről szól. A történet szerint sok-sok évvel ezelőtt Gotoku-ji templom ajtajában egy macska állt, és amikor egy földesurat látott közeledni, a mancsát a hagyományos japán hívó gesztusba emelte. A földesúr - engedve az invitálásnak - követte a macskát a templomba, de alighogy belépett, egy villám csapott le arra a helyre, ahol az előző pillanatban állt; vagyis a macska mentette meg az életét. Azóta a japánok szemében a manekineko a könyörületesség istennőjének egyik inkarnációját jelenti.

A Gotoku-ji templom ma e macska szobrai tucatjainak ad otthont, és az elveszett, vagy beteg macskák tulajdonosai az imaasztalokat teleragasztják az invitáló macska képével. Az üzletben a manekineko sikert jelent, mert a felemelt mancsával becsalogatja a vevőket. Emellett a személyi kapcsolatokban is harmóniát teremt. A fekete manekineko egészséget hoz, míg az aranyszínű - amelyik elég ritka - gazdagságot.

Egykoron úgy vélték, hogy a macska bundája és különböző testrészeiből származó vér mindenféle baj gyógyítására alkalmas. A korai amerikai gyarmatosítók azt gondolták, hogy a fekete macskából főzött erőleves gyógyítja a tuberkulózist, azonban senki sem merte megkockáztatni a macska megölése miatt reá váró balszerencsét. Európa szerte, így nálunk is, általánosan elterjedt népi gyógymód volt a szemárpa gyógyítására során az árpás szem bedörzsölése egy fekete macska farkával.

Macskával álmodni általában kedvezőtlen előjel, jelezhet hűtlenséget, árulást vagy valamilyen szerencsétlenséget. Az álomban látott fehér macska jót jelent az angolszászoknál; a cirmos macska úgyszintén, mert szerencsés szerelmet jelez. Az álomban látott vörösessárga macska pénzt és sikeres üzletet ígér; a fekete-fehér macska az álomlátó gyerekeinek a szerencséjét jövendöli; a foltos macska, annak a jele, hogy a barátjaival lesz szerencsés az illető. Az álomban támadó macskák, ellenséget jeleznek; de ha eredményesen megküzd velük az ember, akkor nagy nehézségeken sikerül keresztülvergődnie, és hírnévre tehet szert. Ha valakit álmában csúnyán összekarmol egy macska, ez betegséget és bajt jelez előre az álmodónak.

A régi időkben a bűncselekményt olykor úgy szankcionálták, hogy kitépték a bűnös nyelvét. A kitépett nyelvet többnyire a király háziállataival etették meg. Ezért van némi alapja az "Elvitte a macska a nyelved?" kérdésnek, amit az olyan embereknek tesznek fel, aki nem kíván megszólalni.

Nyelvünk igen gazdag a macskával kapcsolatos kifejezésekben. Megtalálható a macska a közmondásokban: alamuszi macska nagyot ugrik; a szólásokban: nincs otthon a macska, cincognak az egerek; gyakori szereplője a szóláshasonlatoknak: talpára esik, mint a macska; kerülgeti, mint macska a forró kását; játszik vele, mint macska az egérrel; akkora, mint a macska ökle stb.

MACSKASZEM
A macskaszemnek nevezett, selymes fényű, szürkéskék és kékeszöld színárnyalatú drágakő csiszolás révén lesz macskaszemhatású. A legértékesebb a zöldes színű, keleti macskaszem, melyben a macska szemére emlékeztető sávokat a kvarcszemek hozzák létre. Ez leggyakrabban a kelet kincse, ettől függetlenül nyugati macskaszemnek is hívják. A korund macskaszem olyan csillagrubinra vagy csillagzafírra emlékeztet, melyben a csillag helyett egy fényes sáv díszlik. Az afrikai macskaszem pont olyan, mint a tigris szeme, innen kapta a nevét, lett tigrisszem.

A feltételezések szerint a macskakő és a tigrisszem viselése egyaránt szépséget és bölcsességet ajándékoz tulajdonosának. Marokkőként használva szerencsehozó, mert a vizsgadrukktól szenvedők koncentrálóképességén javít.

Néhány gyógyhatásai közül: hatásos vírusölő, csillapítja a gyomorfájást, erősíti a csontokat és az izmokat, enyhíti a légszomjat. Gyomortáji fájdalmak ellen a gyomorra helyezett kő használ. Ideges panaszokkal és álmatlansággal küszködő emberen az éjszaka során markában tartott tigrisszem segít. A légúti megbetegedések ellenszereként, gyógyítja az asztmát, az anyagcsere szabályozására az egész nap nyakban hordott tigriskő ékszer hatékony.

MADARAK
A madarak az élet- és világfa csúcsán foglalnak helyet. Közülük a legkirályibb madár a sas, akit néha égzengésmadárként említenek. A világfa csúcsától jobbra és balra két madár ül, az egyik a Nappal, a másik pedig a Holddal kapcsolatos, e madárpár szimbolizálja a termékenységet és a jólétet.

A polinézek teremtésmítosza szerint valaha egy isten madár képében szállt le a vízre, ahol tojásokat tojt, és ezekből lettek a Hawai-szigetek. A jin nép eredetét elmesélő kínai legendában az egyik alkalommal, amikor Csien-ti fürödni ment, meglátott egy fecskét, aki épp tojásokat rakott. Miután Csien-ti lenyelt egy fecsketojást, megszülte Hsziét, a jin nép megalapítóját. Az Indiai-óceánban lévő Andamán-szigeteken élők hite szerint, a jégmadár lopta el a tüzet a teremtő ősatyától. Az írek Finn nevű hőse - miután megette a varázslazacot - megértette a madarak beszédét. A görögöknél a jégmadár Khalküóné hercegnő volt, aki azért változtattak az istenek madárrá, mert Hérának, a mennyek királynőjének szólíttatta magát.

Afrikában az egyik törzs a papagájt bálványozza; az ausztráliai kurnai törzsben a férfiak bálványmadara az ökörszem, a nőké a kékcinke; a dravidáké a veréb; az italicusoké pedig a harkály. A keresztények megítélése szerint viszont a harkály az eretnekséget és az ördögöt szimbolizálja. Ugyanakkor a rómaiak egyik mítoszában a harkály a farkassal együtt táplálja Romulust és Remust. A zsidó és a keresztény hitben isteni madár a galamb.

Számos hagyomány megkülönbözteti egymástól a jó vagy isteni madarakat: a galamb, sas, hattyú, gólya; a vészjósló madarakat: holló, bagoly, fülesbagoly, veréb; és a haszontalan madarakat: kékcinke, ökörszem. Az isteni küldöncök a daru, a galamb és a kolibri. A kolibrikről egyesek azt mondják, hogy a halott hősök átváltozott lelkei, míg az Amazonas vidékiek szerint a halottak lelkei változnak kolibrikké. A navahó indiánok szerint a lélek bagoly alakot ölt. Keresztény szimbólumként ismert a galamb, a gólya, a holló, páva, pelikán. A pelikán Jézus Krisztust szimbolizálja, aki vérét adta az emberiségért. A fogoly járását Perzsiában a sikkes léptű asszonyhoz, hangját Kínában a szerelmesek hívószavához hasonlítják. A kínaiak kedvenc háziállatai az énekes madarak, amelyet bambuszkalitkába zárva tartanak, és a kalitkával együtt rendszeresen megsétáltatnak. Az indiai pandzsábiak szerint a háztetőre telepedő keselyű balszerencsét hoz a ház lakóira.

A mitológiai szövegekben megtalálhatók a vihar- és a villámmadarak: az amerikai bennszülöttek szerint a zivatarok szelleme a viharmadár, melynek szárnycsapásaiból keletkezik a mennydörgés, a szeméből és a csőréből pedig a villámok szikráznak; Brit Kolumbiában a viharmadár bálnákat ejt zsákmányul; Dél-Afrikában a villám hatására leesett köveket a villámmadár tojásainak tartják. A sámánok madaraként ismert a búvármadár, a sirály, a holló, a bagoly, a lúd.

Az obi ugorok hite szerint az embernek több lelke van. Az egyiket, a folyón lefelé távozó lelket, a barázdabillegető, a cinke, a szarka és a fecske szimbolizálja; a másikat, az ún. álomlelket, amelyik csak álmában keresi fel az embert, álommadárként a siketfajd jeleníti meg számukra.

A lélekmadár sok esetben rokona a halálmadárnak.

A mesehősnők fürdés után gyakran változtak hattyúvá, vadkacsákká, galambokká. A boszorkányok, a varázslók, a gonosz szellemek képesek madárrá (baglyokká, szarkákká stb.) változni. Számos népnél mágikus szertartás keretében – esőért, jó termésért stb. fohászkodva – különféle madártáncot lejtenek, például kacsatáncot, pulyka-, sas- vagy gémtáncot.

Egykoron azt hitték, hogy a madarak szállítják a lelkeket a mennyországba, vagy a túlvilágra. Amikor egy madár berepült a házba, azt gondolták, hogy a madár lelke invitál egy másik lelket a halálba. Egyes kultúrák bizonyos madarakat, például a varjakat és a hollókat, tekintették a lelkek hordozóinak.

A kereszténység sem nélkülözte a madár babonákat. A hím keresztcsőrű pintynek a legenda szerint akkor görbült meg és lett véres a csőre, amikor megpróbálta kihúzni a szögeket Krisztus keresztjéből. Svédországban a gólyát tekintik szent madárnak, mert a legenda szerint, amikor Jézust keresztre feszítették, a kereszt körül körözött, és segítségért kiáltott. Mindenki előtt ismeretes a madarakkal beszélgető Buddha, és a madaraknak prédikáló Szent Ferenc mondája.

Az időjárással kapcsolatos izlandi hiedelem, hogy jó szénaszárító idő várható, ha a mezőn, a szénakazal tetején egy sólyom ül. Az írek pedig azt figyelték meg, hogy vihar közeleg, ha a parti sziklákról a sirályok és más tengeri madarak a szárazföld belseje fölé repülnek.

Az álomfejtők szerint madárral álmodni férjhez menést, álomban repülő madarakat látni, sikeres életet jelent. A babonások jó szerencsének tartják, ha valakit „lepottyant” egy madár, mert az illető meggazdagodását várhatja.

MADÁRJÓSLÁS
Lásd: augurok, jósok

MÁGIA
A mágia a primitív népek körében alakult ki, abban az időben, amikor még nem tudták megmagyarázni a természeti jelenségeket, az ember és az elemek közötti összefüggéseket. Nem tudták felfogni mitől lesz az árvíz, a tűzvész, a jégeső, a betegség, a halál. Ezekre a különböző történésekre, kizárólag csak mágikus magyarázatot találtak, s a mágiával kívánták felvenni a küzdelmet az elemek ellen. A mágiát kezdetben az óperzsa papok, a mágusok művelték. Médiában (ókori ország Irán északnyugati részén) és Egyiptomban, de főleg Babilonban számos híres varázsló működött. A görögök, rómaiak a mágikus varázslatokhoz különböző vallási képzeteket társítottak. A középkor legismertebb mágikus könyve a Salamon kulcsa volt.

Az ókori Mezopotámiából és Egyiptomból fennmaradt varázsszövegek arról tájékoztatnak, hogy a mágusok miképpen próbálták elhárítani a boszorkányok beavatkozásait, vagy megnyerni az istenek bizalmát, és megszólítani a halottak szellemeit. A rómaiak is ilyen mágikus beavatkozásoktól vártak mentőövet boldogulásukhoz, ellenfeleik ártalmatlanná tételéhez. Varázsigékkel akartak sikert elérni az élet számos területén, a szerelemben, az üzleti életben, a játékokban, a politikában vagy az ellenség elleni küzdelemben.

A mágia elsősorban varázslat, de szertartás és rituális tevékenység is, amely az embert és a természeti eseményeket egyaránt misztikus erővel próbálja befolyásolni, ugyanakkor mindezt, mint természetfölötti történést akarja beállítani.

A mágia gyökerei az ősi vallási képzetekben is megtalálhatók. Noha mind a vallás, mind a mágia a külső misztikus erők emberre gyakorolt hatásával foglalkozik, a különbözőség abból adódik, hogy a vallások elsősorban közvetlen kapcsolatot próbálnak létesíteni az ember és a felső hatalmak, az istenek között, a mágia viszont személytelen, gépies, technikai művelet, rituális eljárás.

A mágiában szokásos elemek, a varázsszövegek, a varázsigék, ráolvasások, a mágikus receptek valamint a különböző rítusok. Ezek valamelyikét használták a mágusok, és kerestek megoldást az élet különböző stációi alkalmával, születéskor, kamaszkor elérésekor, házasság és halál, betegség és gyógyítás esetén.

A mágusok szerint a felfokozott testi és lelki befogadási képesség növeli a mágikus erőt. Ez különösen jellemző a mágikus helyeken, folyók, vízpartok mentén, források mellett, titokzatos, sűrű erdőkben, a világ tetejének számító hegyeken; szent időkben, nyári- és téli napforduló idején, neves napokon: Szent György éjjelén, Luca napján, péntekenként, vagy valamelyik napszakon, például éjfélkor.

A mágiához felhasználhatók: egyes élőlények vére, vagy állatok lépe, vas vagy vasból készült tárgyak, bizonyos ételek, varázsszavak, istenek, halottak nevei, valamint a zene, a tánc, az ének, meghatározott állatok, növények, ásványok, bizonyos cselekedetek, mint a fügemutatás, vagy a rossz szem. Eszközei közé tartoznak a különleges tárgyak: köntös, varázspálca, kard, tőr, kések, tál, lámpa, gyertyák, gyertyatartók, füstölő edények, füstölőszerek, sarló, gyűrű, de gyakran használatosak a tükrök, kristálygömbök, szegek, láncok, állatbőrök, tollak, tűk, a sámánoknál pedig a dob.

A varázslók ráolvasások alkalmával gyakran használnak tulajdonneveket, hogy segítsenek vagy ártsanak a megnevezett személynek. Elterjedt a két név viselete, az igazi nevet, titokban tartják, hétköznapi nevet használják, amely védett a mágikus eljárással szemben. A hiedelem szerint az isteneknek és szellemeknek is mágikus nevük van, amelyet csak a kiválasztottak ismernek.

A mágikus világképben úgy összetartozik az ember és az árnyéka, mint az egyén és a külső világ, ebből alakult ki az árnyékvarázslat, az árnyékbüntetés. Egy másik teória azt mondja, hogy az egyik rész sérelme kihat a másik rész sérelmére, ebből az elgondolásból alakult ki a bábuval való rontás, amit művelhetnek képmással is. A mágiához sorolhatók az esőcsinálás, vagy az ördögűző eljárások, a halottidézés, a gonosz szellemek megidézése, az asztaltáncoltatás, a spiritizmus. A másoknak ártani kívánó fekete mágiától az emberek mindig tartottak, a jó szándékú, segítőkész fehér mágiát azonban mindig jól tolerálták.

A népi babonákban számos mágikus elem található manapság is. A nyugati kultúrában máig élnek a mágiának a korábban eretnekséggel megbélyegzett elemei, mint az alkímia, újabban pedig működnek a sátánisták.

A mágiát azonban nem szabad összetéveszteni a boszorkánysággal, a jósokat a mágusokkal, noha a jósok és mágusok ugyanazokat az erőket, praktikákat használják fel, a jósok nem befolyásolni, hanem inkább megérteni kívánják az eseményeket.

Az álomfejtők szerint, az álomban átélt, vagy látott mágia bármilyen formája váratlan változásokat jelez. Ha azt álmodja valaki, hogy becsapta vagy megtévesztette egy mágus, az annak a jele, hogy ismét találkozik egy rég nem látott, elveszettnek hitt barátjával, vagy felújít egy kihűlt szerelmi kapcsolatot.

MAGYAL
A kert gyönyörű dísze, az örökzöld, fényes levelű, skarlátpiros bogyójú, szúrós magyal, fontos szerepet játszik az angolok szerelmi varázslataiban. Ezek többnyire a karácsonyhoz kötődnek. Néhány közülük: aki meg akarja tudni, ki lesz a jövendőbeje, kilenc magyal levelet varrjon a hálóingére, kölcsönözzön egy esküvői jegygyűrűt, húzza rá a balkezének gyűrűsujjára és így menjen lefeküdni. Álmában meg fog jelenni leendő párja.

Egy másik hiedelem szerint, készíteni kell egy magyal, fagyöngy és boróka láncot, és mindegyik láncszem közé egy-egy makkot kell erősíteni. Szükség van még két lányra, akik segítenek. Karácsony estéjének éjfélén mindhárom lánynak be kell menni az egyik szobába, melyben tűz ég, be kell zárniuk a szoba ajtaját, fel kell akasztani a kulcsot a kandallópárkányra, és szélesre kell tárni az ablakot. Ezután a láncot a fahasáb köré csavarva, meg kell locsolni olajjal, megszórni egy kis sóval és földdel. A növényláncot és a fahasábot a tűzre téve, minden villanyt le kell kapcsolni. Amint a lánc elégett, mindegyik lány látni fogja a jövendőbelije vízióját, amint átsuhan a szobán. Amelyik lány számára ez a látomás elmarad, sohasem fog megházasodni; ha olyan fantomot lát, amely egy félelmetes csontvázra emlékezteti, szintén annak a jele, hogy aggszűz marad.

Ugyancsak a leendőbeliről szóló hiedelem annak a lánynak, aki az ágy lábaihoz, egy-egy magyal ágat kötöz, és lefekvés előtt megeszik egy sült almát, az álmában megjelenik leendő házastársa, sőt még beszélni is fog hozzá.

Ha a karácsonyi magyalág a tűzre dobva sercegve, pattogva ég, jó szerencse éri a házat, ha viszont nehezen és hang nélkül ég el, valaki a következő évben meg fog halni. Ha az emberek meg akarták otthonukat menteni a sátántól és a villámcsapástól, az elhárításra és a védelemre, gyakorta akasztottak a házaikra szúrós magyal ágakat.

Northumberland grófságban a pénteken késő este szedett magyal leveleket egy háromszögletű zsebkendőbe gyűjtötték össze, és haza vitték. Ezután kilenc levelet bekötöttek a zsebkendőbe kilenc csomóval, és a jövendőmondó párnája alá tették, melynek hatására a jós az érdekes kérdésekben megálmodta a jövőt.

MAHAGONIFA
Lásd: bútorfa

MAJOM
A majmok végtelenül kíváncsi állatok s gyakorta vádolják őket agyafúrt, kapzsi, kétszínű lényeknek. A régi görögök a cerkófokról tudni vélték, hogy valamikor emberek voltak, akiket Héraklész büntetésből változtatott majommá. Az egyiptomiak a cerkóffejű Thot istenükről feltételezték, hogy ő az írás, a számok és az idő feltalálója. A mexikói maják a majmokat a matematika megteremtőinek tartják. A görögök, az egyiptomiak és a maják feltevéseit igazolja a majmok nagyfokú intelligenciája, kézügyessége és eszközhasználata.

Diodórosz ókori görög történész (i. e. 1. században működött) a cerkófokról azt írta, hogy "a testükön kívül hordják a méhüket", ami alatt gyulladt, duzzadt, rózsaszín nemi szervüket értette. E külső jegy alapján, valamint gátlástalan szexualitásuk miatt fordultak el utálattal a majmoktól a keresztények. A gorillák az ember barátainak számítanak, gyöngédek, ügyesek, ugyanakkor a mítoszok King Kongja végtelen agresszív.

A hinduk szemében a majom szent és sérthetetlen állat, a majmok királyát, Hanumán istent tisztelik bennük. Hanumán az erőt és a fortélyosságot jeleníti meg. Visnu hetedik megtestesülése, Ráma isten bátor és hűséges, félig ember, félig majom kísérője. Hanumán szabadon változtatja alakját, nagyságát, repülni is tud, képes dombokat, hegyeket kiszakítani a földből. Segített Ráma feleségét, Szitát visszaszereznie Srí Lanka gonosz királyától.

Indiában Hanumánt a tudományok mesterének, a falusi élet pártfogójának is tartják. Gyakorta ábrázolják Ráma és Szita előtt, vagy harcias külsővel, kezében buzogánnyal.

A majom nem csak az indiai, de a dél-kínai és a tibeti mitológiában is kitűntetett szerepet kapott. A tibetiek egy démonnő és egy majom nászából származtatják magukat. A kínaiak varázsképességekkel megáldott majma, Sun Wugong születésekor egy kőtojásból pattant ki. Később a majmok királya lett, majd a mennyekben ellopta az örökélet barackját és halhatatlanná vált. Felforgatta a mennyei palotát ezért büntetésül Buddha egy hegyet rakott rá, hogy így fékezze meg a rakoncátlan állatot. Fogságából a buddhista szerzetes, Xuanzang szabadította ki, aki zarándokútra indult Indiába. Sun Wugong elkísérte őt, és csodálatos képességeivel mindvégig segítségére volt.

Sri Lankán a bagolyszemű makik családjába tartozó lóriról, feltételezik, hogy lármájával a házba hívja a gonosz szellemeket, ezért nagy félelemmel vannak iránta. Azt mondják, hogy aki megérint egy lórit, pont olyan sovány és csontos lesz, mint ő. Ha egy lóri majom mereven néz az emberre, vagy integet neki, azt különösen rossz előjelnek tartják. Thaiföldön nem szabad majmot elcserélni, mert a legközelebb születő gyereknek olyan vékony csuklója lesz, mint amilyen az elcserélt majomé volt.

Az álomfejtők szerint, ha valaki majommal álmodik, annak az a jelentése, hogy a barátai álnokok, akik csak hízelegnek neki, miközben csak a saját érdeküket nézik.

MÁJUS
A május elnevezés a rómaiak Maius hónapjából ered, a szó feltehetően a föld termését oltalmazó Maia istennő nevéből származik, akinek május elsején áldozatot mutattak be. Nálunk a májust valamikor pünkösd havának nevezték, mert a pünkösd májusra esik. Nevezték még ötödhónak és tavaszutónak is.

Pünkösdöt, az egyház születésnapját, a húsvét utáni ötvenedik napon tartják. Régi népszokás volt ilyenkor, a pünkösdi királyválasztás, a választott király és királyné dicső uralkodása rövid ideig tartott, mindössze a következő év pünkösdjéig. Viszont a megválasztott pünkösdi királyt nagy becsben tartották, tiszteletére díszfelvonulást rendeztek, egy évig nem kellett részt vennie a közmunkában, a kocsmaszámlát sem kellett kifizetnie.

Május elsején májusfát állítanak, május 4-én ünneplik Flóriánt, a tűzoltók védőszentjét, 6-án Babevő Jánost, mert ekkor kell vetni a hüvelyeseket. A hónap 16. napján van a gyónási titkot megtartó cseh vértanú - a köznép által csak neszepuszi Jánosként emlegetett - Nepomuki Szent János ünnepe, aki a hajósok védőszentje.

A néphit szerint májusban jó eret vágatni, hasznos a kádfürdő és az íróvajas édes tej fogyasztása. Nem ajánlatos hideg italt inni, bármilyen állatnak fejét, lábát enni.

Májusban, ha fénylik Orbán, örvendezzünk és mondjuk: igyál Orbán, termett a szőlő és a bor is jó lesz. A május 25-én ünnepelt Orbán a kádárok, kocsmárosok, szőlőtermesztők, vincellérek védőszentje. Ezen a napon rajzanak ki a méhek, ezért a méheket, Orbán bogarainak tartják. Ha viszont ezen a napon esik az eső, az eresz alól összegyűjtött esővízből kell inni, mert nincs jobb az esővíznél. Az időjósok megfigyelték, hogy a pünkösd napján hulló eső nem hoz hasznot. A pünkösd havában született gyerekről feltételezték, hogy jámbor, tökéletes, alázatos, tiszta életű, jó erkölcsű, ékes beszédű, kizárólag csak a jóra törekvő ember lesz.

MÁJUS ELSEJE
Május elseje, melyet termékenység istennőjük, Maia tiszteletére, már az ókori görögök és rómaiak is rendre megünnepeltek, eredetileg pogány ünnep volt, melyen a tél végét, a termékeny időszak kezdetét köszöntötték. A keltáknál Beltane az ünnep neve, mely a fényistenük (Bel) tüzét jelenti. Egyes elképzelések a közel-keleti Baal istenre vezetik vissza eredetét. Beltane egykoron druida tűzfesztivál volt, amelyet az Istennő és a Szarvas-istenség egyesülésének megünneplésére, a termékenység dicsőítésére tartottak. Ezen a napon a szüzek közül minden település megválasztotta a Május királynőjét, akit feláldoztak a Szarvas-istennek. Valószínűleg nagy megtiszteltetés lehetett Május királynőjének kiválaszttatni, azonban sok lány számára a terhessé válás kevésbé volt életveszélyes. Ezért Május királynőjének gyakran hadisarcként kapott, elhurcolt vagy a piacon vásárolt lányokat választottak, őket áldozták fel az Istennek, hogy jó szerencsét, bő termést és gyarapodást hozzon számukra. A későbbi korokban a szüzeket juháldozatokkal váltották ki, majd idővel ez a szokás is elmaradt.

Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és e napon teljesül be szerelmük a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség, az Ő megtermékenyülésének ünnepe ez.

Az ünnepség egyik legjellegzetesebb eseménye a májusfa-állítás volt. A termékenység fallikus szimbólumának tekintett májusfákat főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. A csinosabb leányzók udvarában több fát is állítottak. Akinek egyetlenegy sem jutott, elhagyatottnak, árvának érezhette magát. A fákat - a nőiességet megjelenítő - színes kendőkkel, szalagokkal, virágfüzérekkel díszítették föl. A virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezték, maga a májusfa pedig az Istenséget. Beltane az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését jelentette.

A májusfa párja az Istennőt - a nőiség lényegét, minden vágy végső célját - jelképező üst volt. Beltane éjszakáján az üstökben vagy a szabadban tüzet gyújtottak. Pogány népszokás szerint, akik átugorják a tüzet, azoknak teljesül a kívánságuk, és boldogok lesznek.A középkori egyházatyák a májusfát a keresztény jelképpel, a feszülettel próbálták behelyettesíteni, innen az egyik elnevezés, a Feszület napja. A keresztény egyház két vértanúnak, szent Fülöpnek és szent Jakabnak adta e napot. Noha az 1493-ban tartott esztergomi zsinat többek között még parancsolt (kötelezően megtartandó) ünnepnek mondja Fülöp és Jakab apostolok névnapját, mára e nap vallási jelentősége a nép körében elhalványult.

A május elsejei szokások közül viszont megmaradtak a virágfüzérekkel, zöld ágakkal díszített ünnepi felvonulások, a vidám, zenés, önfeledt majális ünnepségek, a májuskirály és májuskirálynő választások, valamint a májusfa-állítások. A 19. század végétől május elseje a munkások legnagyobb ünnepe lett, sok helyütt tüntetéseket szerveznek ekkor.

Az írek május elsején, a tavasz kezdetének ünnepén sohasem gyújtottak pipára a kandalló tűzéből, és parazsat sem vittek ki a házakból, mert rossz ómennek vélték. Ezen a napon elfogyasztott csalánlevesről pedig azt tartották, hogy egy évig védelmet nyújt a reuma ellen.

A népgyógyászok lábizzadásra a május elsejei napkelte előtti mezítlábas sétát javasolták, ugyanis a hajnali harmat szappanszerű hatással bírt, ami összehúzta a bőrt. Ehhez a naphoz kötődik az a babona is, mely szerint, aki május elsején a reggeli harmatban megmossa az arcát, fiatal marad és megszépül a bőre.

Európa nyugati részén május elsejére virradóan (Beltane- vagy Walpurgis-éjszakáján) elterjedt volt a harmatszedés szokása. Ennek során az asszonyok éjfélkor vagy napkelte előtt – gyakran meztelenül – egy lepedőt vagy valamilyen ruhadarabot (kötényt, szoknyát) húztak végig a legelőn. Hazatérve az összegyűjtött harmatot az abrakba, kenyérlisztbe csavarták. A hiedelem szerint ettől több tejet adott a tehenük, vagy finomabb kenyeret sütöttek.

MÁJUSFA
Lásd: életfa, fák, galagonya

MAKARA
Fantasztikus tengeri állat, elsősorban az indiai kultúrában, vagy azoknál a népeknél, amelyekre hatott az indiai kultúra. Ábrázolása sokféle, gyakorta óriási méretűként tünetik fel, külsőre hasonlít a krokodilhoz, cápához vagy delfinhez, feje krokodilé vagy ormányát feltartó elefánté, tátott szájú halé, vagy egyéb vízi szörnyé. Teste, mint a csúszómászóké, pikkelyes halé, lehet haluszonyszerű farka, vagy két, esetleg négy lába. Máskor elefántra, bárányra, néha meg a lótusz gyökeréhez és szirmához hasonlít.

A makara az életet és a természetet szimbolizálja, egyes tagjai a termékenységgel, az életerővel és víz isteneivel hozhatók összefüggésbe. Innen származtatható a kapcsolata a buddhista mitológia termékenyistenségeivel, a jaksákkal, vagy a világot őrző indiai istenekkel, Varunával, Szomával és Indrával, valamint Laksmi és Káma-dévi szerelemistennőkkel. Kuberának, a gazdagság torz testű istenének kilenc kincse között a makara is szerepel. Mint kilencedik dzsaina, a makara megtalálható a dzsaina mitológiában is.

Az indiai állatövben a makara a Bak jele, antilopfejjel és mellső lábakkal, haltesttel és farokkal ábrázolva.

MÁK
A mák fogalma az alváshoz és a halálhoz kapcsolódik. A görög mitológiában Hüpnoszt, az alvás és az álom istenségét, aki mindenkit mákkal altat el, arra kérte a cselszövő Héra, hogy altassa el Zeuszt. Hüpnosz eleget tett a kérésnek, és édes nyugalomba ringatta magát Zeuszt is.

Ceres, a rómaiak termékenység istennője midőn megszállottan, pihenés nélkül kereste Prosperinát, az istenek úgy rendelkeztek, hogy léptei nyomán fakadjanak mákvirágok, s amikor Ceres összeszedte a virágokat, végre elaludt. A mákot a halál megszemélyesítőjével, Thanatosszal is összefüggésbe hozták. A szépséges mákvirágot Aphrodite istennővel azonosították. Léthét, a feledés megtestesítőjét, néha mákgubókból álló fejdísszel ábrázolták. A mák a földtermékenység istennő, Démétér szent növénye volt, ő ajándékozta meg az embereket a mákkal. Egy másik felfogás szerint a mák Adonisz könnyéből lett, amikor a szerelmét siratta.

A mákgubó számtalan magja miatt a bőséget jelképezi, ugyanakkor a kábítószerként és fogamzásgátlóként a hiábavalóság szimbóluma. Az asszíroknál a mák az "öröm növénye"-ként szerepel. Kínában érzéki kalandok előtt használták. Oroszországban esővarázslásokhoz használták a mákot. Aszály idején megszentelt mákszemeket szórnak szét, és bottal verik vagy kavarják fel a vizet, hogy eleredjen végre az eső.

A néphitben boszorkányokkal kapcsolatban, mágiában, ráolvasásokban, jóslásokban gyakran szerepelt a mák, mint mágikus növény. Termékenységvarázslás céljából, az ifjú házasokra mák magvait szórták, hogy különleges szaporodási képessége legyen az ifjú párnak. A görögöknél a mákot fertőtlenítő füstölésre, jövendőmondásnál alkalmazták. Isteneknek mutatták be áldozatként, kábítószer gyanánt pedig orgiákon, lakomákon, misztériumok során vették magukhoz.

A népi gyógyászatban a mákfélék családjába tartozó fecskefüvet szembetegségek gyógyítására használják, azzal a hiedelemmel, hogy a fecske összegyűjti a mák nedveit, s ez gyógyítja a vakon született gyermekek látását.

A mák nemcsak élelmiszernövény, de kiváló hatású gyógynövény. A középkorban érzéstelenítőként és fájdalomcsillapítóként állt az orvosok rendelkezésére. A mák éretlen gubójának beszárított nedve az ópium. Az ókori görögök az ópiumot a gyógyítás mellett hedonisztikus, élvhajhász célokból is használták. Indiában nemcsak gyógyszerként, hanem méregként és ellenméregként is számon tartják.

A mákvirág rosszalló szó, kedves kicsengéssel.

MAKK
Noha többféle makk létezik - a madárkeserűfűnek, a mogyorónak, a hársnak, a szelídgesztenyének, a bükknek stb. egyaránt van makkja - a makkról szóló hiedelmek azonban minden bizonnyal a tölgyfa makkjára vonatkoznak. Hisz az édeskés tölgymakkot kedvelik az apróvadak, a baromfiak, de elsősorban a sertések. Jól ismertek mindenki előtt az ’éhes disznó makkal álmodik’ szólásmondás, vagy az ’egészséges, mint a makk’, vagy az ’úgy nekiesik, mint éhes disznó a makknak’ hasonlatok. A népi megfigyelés szerint, ha május végén bőven virágzik a tölgyfa, sok makk lesz őszre, és télire sok szalonna.

A makkról feltételezik, ha egy szem makkot hord magánál az ember, akkor mázlista lesz. Egy másik változat szerint csak az öreg tölgyfa makkjai hoznak szerencsét. Ha az ember ilyenből hármat, ötöt, hetet vagy kilencet hord a zsebeiben, nemcsak szerencsés lesz, hanem hosszú életű is. Kilencnél több szem makkot azonban nem ajánlatos zsebre vágni, mert a szerencsetündér kapzsinak tekinti az illetőt és megbünteti érte.

A vihartól félők tudják, hogy egy szem makk az ablakban védelmet nyújt a villámcsapások ellen.

Az álomfejtők azt mondják, makkal álmodni jó dolgokat jelez előre, jelentős vagyongyarapodást ígér. Asszonynak makkevésről álmodni azt jelenti, hogy jómódú lesz, és örömteli pozícióba emelkedik. Aki arról álmodik, hogy lerázta a makkot a fáról, annak vágyai hamarosan teljesülni fognak az üzleti életben vagy a szerelemben.

MANDALA
A mandala a tantrikus hinduizmus és a buddhizmus egyik legfőbb szakrális szimbóluma. A szanszkrit mándala szó jelentése, kör, korong, kerek, kör alakú. A Rig-védában az említetteken túl gyűrűt, kereket, gömböt, körzetet, országot, tért, szférát, összességet, társaságot, gyülekezetet, áldozatot is jelent.

A mandala ábrázolásokon az összetett geometriai ábrákon az alaprajz általában egy négyzettel bekerített belső kör, amelyben rendszerint egy nyolcszirmú lótusz vagy a kört tagoló nyolc osztóvonal látható. A négyzetet a világtájaknak megfelelően tájolják be, a lámaista mandalákon az észak zöld, a kelet fehér, a dél sárga, a nyugat vörös színű, a centrum pedig világoskék. A négyzetek oldalain lévő egy-egy kapu a négyzeten túl keresztben folytatódik, majd félkörök határolják. A belső körben van a tisztelet tárgyának, az istenségnek ábrázolása.

Mandalát a szent rítusok bemutatása közben és meditációs eszközként egyaránt használják. A mandala felfogható a világmindenség modelljeként, amely megjeleníti a megszentelt körzetet, ahol fogadják az isteneket, és összegyűjtik az egyetemes erőket. A mandalába belépő ember, ahogy a szellemi mikrokozmoszból halad a mandala centruma felé, megtapasztalja és átéli a felbomlás és az újraegyesülés kozmikus folyamatait.

A hiedelem szerint a 8. században, az első mandala készítésekor, Padmaszambhava, a tantrista buddhizmus megalapítója szállt alá a mennyből, egyenesen a mandala közepére, azért hogy segítsen a mű megalkotásban. De azt is feltételezik, hogy neki köszönhető a mandala feltalálása és az első elkészítése.

A mandalákat sokféle anyagból készíthetik: kőből, fából, agyagból, homokból, tésztából, festhetik papírra vagy textilre, ilyenkor fehér alapra rizsporral, vagy színes fonalakkal rajzolják ki a kör vagy sokszög alakú mandalát. Készülhet bronzból, de építhetik kőből is.

MANDARIN (gyümölcs)
Lásd: kínai újév

MANDRAGÓRA
A mandragórát régóta ismerik, mint misztikus, mérgező növényt. Az őskortól alkalmazzák a népgyógyászok, a mágusok, a varázslók, és az alkimisták is. A mandragóráról úgy tartják, hogy köze van a tisztátalan lelkekhez, a boszorkányokhoz, az ördöghöz, ezért hívják boszorkány virágának, s mivel éjszaka világít, az ördög gyertyája elnevezés ragadt rá. A babonások szerint a boszorkányok a mandragóra segítségével képesek megbolondítani, megrontani embereket, eszüket, szépségüket elvenni, mindenféle kárt okozva nekik. A mandragóráról azonban azt is feltételezik, hogy használható jóslásra és varázslásra, valamint sebezhetetlenné teszi az embert, és megmutatja, hol található az elásott kincs.

A világon számtalan sok névvel illetik a mandragórát, az előbbi két elnevezésen - a boszorkány virágán és az ördög gyertyáján - kívül a magyaroknál még varázsgyökérnek, kutyaalmának, ördögalmának, földi almának, alma helyének is nevezik. A Földközi-tenger térségében és a Himalájában található hat faja közül a legismertebb a tavaszi mandragóra, a boszorkánygyökér vagy szerencsegyökér.

Már az ókorban egyaránt használták élénkítő-, kábító- és altatószerként, de bevált szerelemfokozó szerként, varázserejű afrodiziákumként is, mely mind a férfiakban, mind az állatokban képes megelőzni a sterilitást, a meddő asszonyoknak visszaadja a fogamzás képességét, és szerelemre lobbantja őket. A Biblia szerint bűvös szerként segített az asszonyoknak, a gyerekáldásban. A látnokok mandragórát használnak látomásaik megerősítésére, hogy képesek legyenek különleges és csodálatos dolgok meglátására.

Az ősi Egyiptomiaknál a szerelem jelképe volt, erotikus szimbólumnak számított, ezért adtak egymásnak a szerelmesek mandragórát. Az egyik egyiptomi afrodiziákum összetétele: mandragóra termése, tej, méz, fűszerek és bor elegyének főzete. A görögök Erósszal, a szerelem istenével és az érzékiséggel hozták kapcsolatba, Kirké pedig mandragórából készített varázsitallal ébresztett maga iránt szerelmet és vonzalmat. A Bibliában Lea és Ráhel mandragóra gyökeret használtak, hogy Jákobtól teherbe essenek. Az ifjak ennek a csodálatos növénynek gyökérdarabjait viselték szerelmi amulettként.

A régi keleti országok mindegyikében kábítószerként, narkotikumként, szerelmi varázsszerként, a nemi vágy fokozására használták. Gyógyszerként ajánlották a terhesség megkönnyebbítésére és a nyugodt alvás elősegítésére. A fogfájás ellen alkoholban áztatott mandragóra gyökeret használtak.

A mandragórát Püthagorasz „emberi formájú növénynek” nevezte, ugyanis a növény gyökere az ember alsótestéhez hasonlít. Egyes népek a mandragóra gyökerét alakja szerint hol hím-, hol nőnemű növényként tartják számon. Az angolok külön névvel illetik a mandragórát, a férfi növénynek ’mandrake’, a nőinek ’womandrake’ a neve.

A mandragórához számos babonás, homályos hiedelem fűződik, úgy képzelték, csak akkor hatásos, ha húsvét és Mária mennybemenetele között, telihold fényében, imádságok és rítusok közepette, gyökerestül húzzák ki. Mivel emberi kéznek tilos volt megérinteni a mandragórát, ezért a kihúzásához egy pórázra kötött fekete kutyát használtak, aki a vérszomjas gyökér kirántása után azonnal elpusztult. A babona szerint ilyenkor a növény velőtrázó sikolyt vagy fájdalmas nyögést hallat, aki meghallja, vagy megőrül, vagy azonnal szörnyethal, ezért tanácsolják azoknak, akik ilyet művelnek, dugják be fülüket.

A kihúzott gyökér mélyedésébe szokás volt ajándékokat tenni: kenyeret, süteményt, tésztát, sót, cukrot, szentelt tojást, töltött káposztát, bort, pálinkát és pénzdarabokat, hogy ezzel kiengeszteljék a mandragórát.

Olyan hit is él a mandragórával kapcsolatban, hogy akasztott ember magömléséből terem, ezért feltételezik róla, hogy szerepet játszik a fogamzásban. Köztudott ugyanis, hogy az akasztott embernek élete utolsó pillanataiban erekciót él át. A péniszéből kicsöpögő sperma megtermékenyíti a földet, amelyből ez a varázslatos növény kifejlődik.

MANDORLA
Az olasz mandula szóból eredő mandorla, a mandula formájú dicsfényre utal. A keresztények körében a mandorlát halra emlékeztető formája miatt, halhólyagnak is hívják. Eredetét tekintve a mandorla a női nemi szervet, vulvát jelképezte, ezért tűnik fel olykor a Vénusz ábrázolásokon, de vele jelenítik meg az istenanya vulváját, a világfa odvát és a Tejút hasadékát is. A középkori művészetben Krisztus alakját övezte mandorla. A testét körülölelő mandorlákban bemutatták Krisztus színeváltozásait, mennyei természetét, mennybemenetelét, Szűz Mária halálát, az utolsó ítéletet stb., a későbbi ábrázolásokon időnként a Szűz Máriát körülvevő mandorlák is feltűntek.

MANDULA
Lásd: álmok, fák

MANGALASZÚTRA
Az indiai speciális nyakláncot, a mangalaszútrát a férjes asszonyok házasságuk szimbólumaként viselik, hasonlóképpen, mint a mi asszonyaink a jegygyűrűjüket. Az indiai nők az esküvői szertartáson alkalmával akasztják a nyakukba, és csak akkor veszik le magukról, ha meghal a férjük. A mangalaszútrához, a jóakarat fonalához vagy láncához számos érzelem és hiedelem kapcsolódik. A férjezett nők azért viselik, hogy megóvják házasságukat és férjük életét. A mangalaszútra eredetileg egy fonal volt, amelyet a vőlegény és a menyasszony kötöttek meg egymáson, jelképezvén jó akaratú egyesülésüket. Manapság a vőlegény teszi a menyasszony nyakába, jelezvén, hogy megkapta a lányt apjától.

A legismertebb mangalaszútra két kis fekete gyöngysorból készül, melyen rendszerint egy aranyból készült medál van. A fekete gyöngyökről azt hiszik, hogy védelmet nyújtanak a rontások ellen. Dél-Indiában a mangalaszútra neve tali. Ez egy kis aranyfüggő, amely egy gyapjú zsinóron vagy aranyláncon lóg.

A hagyomány szerint a férjes asszonyok sohasem veszik le a mangalaszútrát magukról, ha megözvegyülnek, akkor letépik róluk. Manapság azonban ezt már nem tartják be ilyen szigorúan, s nem minden asszony hord mangalaszútrát.

MANGÓ
Az Ázsiában több ezer éve termesztett mangónak a hindu mitológiában és vallási szertartásokban van nagy jelentősége. A hindu hitvilágban ez az örökzöld fa a bölcsesség, a szerelem és az odaadás szimbóluma. A mangófa kicsiny virágait a Holdnak szentelik, fáját halotti máglyákhoz használják fel.

A mangófát Pradzsápati isten megtestesülésének tartják, aki a teremtés uraként, lehetővé teszi a gyermekek születését, a családok szaporodását. Az indiaiak azt mondják, hogy a mangófában élnek az elhunyt ősök szellemei. Mivel ezek a fák minden születéskor új levelet hajtanak, azt a házat, melyben fiú születik, mangólevelekből font koszorúval díszítik fel.

A szájhagyomány szerint egy mangófa alatt volt Siva isten kézfogója Párváti istennővel. Feltehetően innen ered az a régi szokás, miszerint házassági ceremónia előtt a menyasszony vőlegényével mangófa körül sétáltak, majd a vőlegény átölelte a fát.

Egy legenda meg azt meséli el, miként került át a mangó Sri Lanka szigetéről Indiába. Amikor Hanumán, a majmok királya Ráma isten üzenetével fáról-fára ugrálva, Szitához, a barázdában született királylányhoz tartott, elfáradván megpihent egy mangófán. Az édes gyümölcsöknek nem tudott ellenállni, miután fogyasztott belőlük, a magokat a tengerbe dobta, s azok a hullámokkal eljutottak Indiába, ahol gyökeret eresztettek.

A különlegesen finom zamatú, sárgás bélű, változatos formájú és színű, nagy magvú gyümölcsöket, nemegyszer maharadzsákról, állatokról vagy termőhelyéről nevezték el.

MANNA
Lásd: csodaesők

MANÓ
Lásd: domovoj, kobold, fák, poltergeist, ruszalkák, szellemek

MÁRCIUS
A március elnevezés a római naptár Martius hónapjából ered, a nevét Mars istenről kapta. A március hónapot a régi kalendáriumok még az év első hónapjaként említik és Itáliában Marsnak szentelték. A rómaiak ebben a hónapban számos fényes télűző ünnepet tartottak, szertartásokat végeztek.

Nálunk eleink a márciust, tavaszelőnek vagy Bőjtmás havának nevezték. Azt tartották, hogy Böjtmás havában nem ajánlatos eret vágatni, viszont érdemes édes ételeket, fűszeres leveseket, valamint mustárt és ecetes tormát enni, továbbá fürdőt venni.

Ha ebben a hónapban mennydörgés hallatszik, akkor szeles idő lesz. Amennyire ködös március, annyi záporeső esik egész évben; amennyi harmat van e hónapban, annyi harmat lesz húsvét után és annyi köd Kisasszony havában. Aki az első márciusi hóban megmosdik, szép marad. A március hó második felének két péntekén kivágott fák soha nem korhadnak el. A Bőjtmás hónapban született gyerek serény, dolgos, gyors, istenfélő ember lesz, aki szereti az igazságot, jó erkölcsű, nyájas, kedves és bölcs.

E hónap 12-én tartják, Gergely napját, aki az iskolák pártfogója volt, március 18-án Sándort, 19-én Józsefet, 21-én Benedeket, mind a négy névnaphoz időjárásjóslás kapcsolódik, mindenki által ismert a „Megrázza még szakállát Gergely”, vagyis még havazni fog, a „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!” önmagáért beszél. A hónap vége felé, március 25-én, a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján emlékeznek Jézus fogantatására. E napon kezdenek visszajönni a vándormadarak.

MARGIT NAPJA
Lásd: eső

MÁRK NAPJA
Lásd: április

MÁRNA
Lásd: állati afrodiziákumok

MÁRTON NAPJA
Lásd: november

MASZK
Lásd: álarc, farsang

MASZLAG
Az évezredek óta gyógyászati célra használt maszlagot, afrodiziákumként is alkalmazzák, elsősorban ópiummal, kenderrel, bétellel vagy fűszerekkel keverve. Indiában Csennai (korábban Madras) környékén a maszlag magokat pálmaborban áztatják, úgy fogyasztják, Mumbaiban (korábban Bombay) a maszlag pörkölt magvainak bódító füstjét szívják be. A kender és maszlag keverékét - amely az indiai emberek számára, Sivát és Saktit, vagyis a férfi és a nő nemi szerveket jelképezi - fallosz formájú szent pipákból szívják, ami nemcsak az erotikus érzéseket lobbantja lángra, és növeli az élvezet bizsergető érzését, hanem a nők szemérem és frigiditás feloldásában is segít, sőt még a vallásos áhítat jobb átélését is biztosítja.

"Az asszony állatokkal eme szer révén sokfélét tehetsz, ami kedvedben áll, és sokat, csaknem mindent megkaphatsz tőlük. Ezért nem hiszem, hogy akadna ezen a földön kártékonyabb növény, amellyel ennyi rosszat lehetne elkövetni." - olvasható Christian Ratsch (1990.) könyvében.

Az isteni növényként tisztelt maszlag hatását már az ősi Mexikóban ismerték. A navahó indiánok gyógyászati és rituális célokra vették igénybe. A huichol indiánok és a Yucatán-félszigeti maják számára a maszlag varázsszer, áldozatot mutatnak be a növénynek. Amerikában a szent növényt rituális célokra, Peruban a sörbe áztatott növény részeit pedig szerelmi ajzószerként fogyasztják el.

A növény bódító hatása miatt, nálunk az emberek becsapására, elbolondítására kitalalált dolgot is maszlagnak nevezik. Az irodalomból is jól ismertek a „beadja valakinek a maszlagot”, vagy a „beveszi a maszlagot” kifejezések.

MASZTURBÁLÁS
Lásd: szüzesség

MÁTYÁS NAPJA
Lásd: február

MÁTYÁSMADÁR (SZAJKÓ)
Lásd: állatok

MÉCSES
Lásd: gyertya, lámpa

MEDÁRD
Lásd: eső, időjárás-jóslás, június

MEDDŐ ASSZONYOK
A Biblia szerint a szaporodás Istentől kapott feladat és áldás. Isten a teremtéskor megáldotta a különböző élőlényeket és az embert, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. A meddőség, magtalanság lehet Isten büntetése. A későbbiek során, a népi szemlélet és a felületes teológiai gondolkodás általánosított: a termékenységet Isten áldásának, a meddőséget Isten ítéletének, büntetésének tekintette. A meddőség olyan szégyen volt, amitől a nők igyekeztek megszabadulni. A szégyentől való menekülés elfogadott módja volt, hogy a meddő feleség szolgálóját férjének adta, hogy az szüljön neki gyermeket. A Szentírást helyesen értelmezve, azonban nem mindig szégyen, sőt olykor a nagyobb kegyelem jele is lehet a meddőség. A Bölcsesség könyve jobbnak tartja az erénnyel párosult gyermektelenséget, mint az istentelenek gyerekhadát.

A népi hiedelemben ennek ellenére a meddőség megítélése negatív, a terméketlenség okairól, lehetséges gyógymódjáról számos babona forog közszájon. Ha az asszony temperamentumában vélték megtalálni a hibát, akkor teákkal, erős italokkal, fűszeres ételekkel próbálták helyrehozni. A terméketlenség gyógyításában nagy szerepe volt a különböző fürdőknek, de a vallásos és mágikus eljárásokat is hathatósnak tartották.

A terméketlen asszonyokról a környezete úgy vélte, hogy a vére nem illett a férje véréhez, tudjuk meg a balástyai Bitóné, Gera Eszter (2002.) néprajzi visszaemlékezéseiből. [Bitóné, Gera Eszter 1922-ben egy Szeged közeli tanyán született. Számos néprajzi cikke után 2000-ben jelent meg a Régi paraszt életünkre emlékezem című monográfiája.] Ezeknek az asszonyoknak - a szülőképessé válásuk érdekében - a fürdővizükbe elsőszülött gyermek méhlepényét tették, és pálinkába kevert, szárított méhlepény port itattak velük. De azt is hatásosnak tartották, ha a gyerekre vágyó nő: karácsony éjjelén beleköp a kútba; rendszeresen keresztet vet katolikus ünnepeken; ünnepnapokon templomba jár; az oltárnál gyertyát gyújt; párnája alá tett Szent Antal képével alszik, vagy ha az ölébe vett nyúl, simogatás közben ottmarad az ölében. A felsoroltak teljesülése esetén a nő biztosra vehette, hogy teherbe esik. Mások a magtalanság ellen porrátört csont, szárított köldökzsinór evését javasolták.

A patriarchális társadalmi berendezkedésű Indiában – különösen a falvakban, vidéken – a meddőség nemcsak szégyen, hanem bizonyos kirekesztettséggel is jár. A gyermektelen, meddő asszonyok nem kívánatosak, mivel a hagyományos indiai családban a hangsúly a gyermekeken, elsősorban a fiúgyermekeken van. A terméketlen asszonyok - noha nem tilos számukra - a szigorú társadalmi tradíciók miatt általában elkerülik a kellemes eseményekhez kapcsolódó szertartásokat. Az esküvői fürdőzésben és az egyéb esküvői ceremóniákon, a meddő asszonyok és az özvegyasszonyok nem jelenhetnek meg. A terméketlen nőket a ceremónia alatt nem engedik sem a menyasszony, sem a gyermekek közelébe, mert attól félnek, hogy a balsorsuk átszáll rájuk.

Egyes nem hivatalos vallási írások szerint Szent Anna hosszú meddőség után foganta Máriát, Jézus édesanyját. Ezért nálunk a meddő asszonyok a fogantatás érdekében a neki szentelt keddi napokon, valamint névnapján böjtöltek, imádságot, búcsújárást fogadtak.

Az izraeli zsidók pedig a gyermekáldáshoz az asszonyok számára olyan víz elfogyasztását ajánlották, melyben előzőleg a jeruzsálemi szentély falain belül nőtt mohát főztek.

MEDVE
A medve kedvenc állata a meséknek, történeteknek, daloknak, eposzoknak, ráolvasásoknak és a különböző hiedelmeknek. Feltehetően azért, mert nagy a hasonlóság az ember és a medve között. Az Észak-Amerika északnyugati partvidékén élők azért tekintik a medvét az ember legközelebbi rokonának, mert hozzájuk hasonlóan, a medvék is bundát viselnek, és gyakorta járnak két lábon, akárcsak az emberek. A kvakiutl indiánok magukat egy nőstény medve és egy férfi nászából származtatják; Arkadia lakói egy nőstény medve unokájától eredeztetik magukat; Atalantét, a görög vadásznőt egy nőstény medve nevelte fel, és tanította meg vadászni; a svájci Bern városát pártfogoló Artiónak, medve vonásai vannak.

Számos nép szerint a medve az ég lakója volt, ám engedetlensége miatt az égi isten letaszította a földre. Olykor az istenek, máskor az emberek öltenek medve alakot. Artemisznek, a görögök vadászat istennőjének medve volt a kultikus állata, templomában idomított medvét tartott, és medvét áldoztak neki. Artemisz nőstény medvévé változtatta Kallisztó vadásznimfát, akit később Zeusz felvitt magához az égbe, s belőle lett a Nagy Medve csillagkép. Az egyik obi-ugor mítosz azt meséli el, hogy a medvelány, miután az anyamedve megtanította rá, hogyan kell bánnia a medve csontjaival és húsával, felment az égbe és a Kis Medve csillagképpé változott.

A mesékben a medvét gyakran atyának, ősatyának, apónak, nagyapónak, öregnek, bátyónak, anyának, anyónak, nagyanyónak hívják, ezek az elnevezések ugyancsak az emberek rokonságára utalnak. Az obi-ugor hagyományok szerint az is a barna medvének köszönhető, hogy az emberek hozzájutottak a tűzhöz.

Az Ó- és az Újszövetség elmarasztalóan említi a medvét, ártó szörnyként mutatja be, a sátánnal állítja párhuzamba. Sok nép képzetében úgy él a medve, mint bátor, kitartó, kegyetlen, dühödt, vad és lusta állat. Gyakran a bátorság és az erő szimbóluma. A Biblia viszont a halált és pusztulást előidéző Perzsiával azonosítja. Némely néphitben a medve erős szexualitással megáldott lény, magával a kéjvággyal is asszociálják. Az erdőben eltévedt asszony és a medve kalandja, vagy a nőstény medve és a vadász együttélésének históriája elbeszélésekben is előfordul.

A hiedelem szerint néven nevezni egy medvét, vagy nevet adni neki, egy támadás provokálását jelzi. A babonások azt hiszik, hogy a medvék saját mancsaik szopogatásától laknak jól. A fehéroroszok hitvilágában, aki medveszívet eszik, zsarnokká lesz. Az angolok azt hiszik, hogy az elpusztult medvék szellemei a Worchester katedrálisban és a londoni Towerben lakoznak. A magyarok a medvét bölcs állatnak tartják, és a tél egy napján – mégpedig Gyertyaszentelő napján - különösen kíváncsiak a jóslatára.

Az indiaiak a szamárköhögés gyógyítására azt javasolják, hogy a beteg lovagoljon meg egy medvét. Ha a gyermek nyaka köré tekernek egy medveszőr darabot, megóvja őt a rontástól.

Az álomfejtők szerint egy medve megöléséről álmodni azt jelenti, hogy szorult helyzetből sikerül kiszabadulnia az álmodónak. A kínaiaknál az álomban látott medve fiúgyermek születésére utal.

MEGTISZTULÁS
Lásd: Gyertyaszentelő

MEGGY
Lásd: gyümölcsök

MÉH
A méh háziasítása, a méztermelés kezdete az egyiptomi fáraók idejébe nyúlik vissza. A korabeli templomok relief-rajzolatainak (dombormű-rajzolatai) tanúsága szerint Egyiptomban már az ötödik dinasztia idején (i.e. 2445-2441) elterjedt volt a méhészkedés. A méhek nagy megbecsülésnek örvendtek, mivel azon kívül, hogy az általuk termelt méz volt alapvető édesítőszerük, a különböző gyógyíreknek is az egyik igen fontos alapanyagát képezte. Az összegyűjtött méhviaszt a fémöntésnél, öntőformák készítéséhez, valamint festékekhez kenceként használták. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a szorgos házi méhek az egyiptomiak szent rovarává váltak. Az egyik mitológia szerint a házi méhek a napisten, Rá könnyeiből keletkeztek. Vallási jelentőségüket példázza, hogy Neith istennő templomát, mely a Nílus deltájában lévő Sais városában található, a méhek házának nevezték. A mézet az újjászületés szimbólumának tartották, és azt gondolták róla, hogy védelmet nyújt a gonosz szellemek ellen. Tutanhamon sírjában kis cserépflaskákat is találtak, melyek a hieratikus (papi) írások szerint eredetileg mézet tartalmaztak.

A régi görögöknél a méz "az istenek eledele" volt. A legenda szerint Melissza testvéreivel és Amaltheiával, az isteni kecskével együtt nevelte Zeuszt a krétai Dikté-hegy mély barlangjában. Amaltheia tejével és lépes mézzel táplálták a nagy jövőjű gyermeket, és a Kurészekből, Kréta hegyi szellemeiből állítottak őrséget a barlang szájához. A történet úgy végződik, hogy Melissza – miután kitanulta a mézgyűjtés fortélyait – maga is méhhé vált. Feltehetően ezzel függ össze, hogy a ’Melissa’ görög szó jelentése ’méh’ vagy ’méz’.

A mézhez hasonlóan a méhviasz is fontos szerepet kapott a régi folklórban és mitológiában. A kereszténység elterjedése előtt gyakori volt, hogy áldozatként viaszt ajánlottak fel az isteneknek, egyebek mellett méhviaszt használtak a születés, körülmetélés, esküvő, megtisztulás és a temetés szertartásai alkalmával, valamint a balzsamozásnál, a koporsók lepecsételésére, és a mumifikáláshoz. A méhviaszból készült gyertyák elterjedése a kereszténység időszakára esik. Ebben az időben számos pap és szerzetes foglalkozott méhtartással, hogy a gyertyákhoz szükséges alapanyag rendelkezésre álljon.

Mivel a méhészkedés Európában – görög-római közvetítéssel – csak a középkorban vált elterjedtté, a méhekkel kapcsolatos hiedelmek nagy része még ma is frissen él a nép emlékezetében.

Egykoron úgy tartották, hogy egy lány szüzességének biztos jele, ha képes egy méhrajon úgy átsétálni, hogy egyetlen méh se csípje meg. Egy régi vidéki tradíció szerint pedig nem szabad a méheket pénzért vásárolni, mert aki így tesz, sohasem fog meggazdagodni. Ha méh repül be a lakásba, hamarosan látogató érkezik. A méh megölésével balszerencsét hoz az ember magára, jobb esetben egy kellemetlen látogatója lesz. Ha a méh a kézfejre száll, azt jelenti, hogy pénz áll a házhoz, ha pedig valaki fejére szállva pihen a méh, akkor tekintélyes pozícióba kerül az illető. Ha egy méhraj telepszik le az ereszen, az annak az előjele, hogy a ház le fog égni. Azt mondják, hogy a méhek csak az előttük káromkodó, vagy a házasságtörő, szemérmetlen emberekbe eresztik szándékosan a fullánkjukat.

A középkorban - amikor még a nőrablás a feleségszerzés elfogadott formája volt - a sikeres ’akció’ után a férj egy hónapra nász céljából elrejtette újdonsült asszonyát. Ezen időszak során rendszeresen mézsört – mézzel ízesített alkoholos italt – fogyasztottak, amely a gátlások oldásával, valamint az anyaméh savasságának csökkentésével, jó hatással volt a termékenységre. Azt mondják, hogy a „mézeshetek” elnevezés ezt az időszakot jelzi.

A néphit szerint az elbarangolt méheket, száraz marhaganéj füstjével lehet elbódítani, és visszahozni a kasba; a méheket Gergely napján érdemes kiereszteni, de nem szabad a méhésznek utánuk nézni, mert túl magasra szállnak. Ha a méhész kiröptetés közben átmegy a szomszédba, a méhraj a szomszéd kertben fog leszállni. A szétszéledt méheket legjobb levegőbe dobott üres zsákkal visszainvitálni. Aki méheket tart, ne tartson tyúkokat, mondják az öregek, mert nagy szerencsétlenség éri azt, aki másként tesz.

Méhekkel álmodni tűzvészt jelent. Álomban mézet enni viszont szerencsés előjel. A néphit azt tartja, hogy a méhcsípés megelőzi a reumát, és egyes helyeken azt is feltételezték, hogy gyógyítja is. Egy másik gyógymód szerint a méhcsípés gyorsan lelohad, ha sárral bekenik a dudort.

MÉHLEPÉNY
Lásd: gyermek, meddő asszonyok

MÉHVIASZ
Lásd: méh

MELEG
Lásd: időjárás-jóslás

MENÓRA
A lámpás jelentésű hétágú gyertyatartó, a menóra a zsidó vallás ősi szimbóluma, a modern Izrael állam hivatalos jelképe. A Bibliában, a pusztában bolyongó zsidók tabernákuluma, majd a Jeruzsálemi Nagytemplom része lett. A zsidó gyertyatartó ágainak száma az évszázadok során többször változott, hol öt-, vagy hatkarú, hol hét- vagy nyolcágú volt. A Szentély hétágú gyertyatartója a teremtés hét napját jelképezi, a középső kissé magasabb ága pedig a szent szombatot szimbolizálja, ez utóbbit életfának is tekintik. A Szentély pusztulása után megtiltották a hétkarú menóra használatát. Azóta a menóra elsősorban templomok díszítésén, és olyan sírköveken látható, amelynek halottja a hanuka idején távozott az élők sorából.

A hanukai gyertyatartó, a nyolckarú hanukia nyolc gyertyájából a makkabeus hősöknek emléket állító nyolcnapos ünnep alatt a zsinagógákban és az otthonokban naponta egy-egy újabb gyertyát gyújtanak meg.

MENSTRUÁLÁS
Kultúrákon átívelő képzet, hogy a Holddal harmóniában, négyhetenként kiserkenő asszonyi vér a teremtés varázsát hordozza magában, mely olykor bennmarad, hogy gyermeket alkosson. Kezdettől fogva tisztelettel tekintettek erre a vérre, mely misztikus mágikus erőkkel bírt, hiszen a vérzés némelyeknél görcsös, másoknál enyhe fájdalommal járt, vagy egyáltalán nem okozott semmilyen fájdalmat sem, és a jelenség teljesen idegen volt a férfiak számára. A menstruációhoz kapcsolódó ősi rítusok lehettek talán az emberi kultúra első kifejeződései. A vérzés periodikus, holdciklusoknak megfelelő ismétlődése következtében a naptártudat a nőkben alakult ki. Az első holdnaptárt kínai asszonyok alkották, mintegy 3000 évvel ezelőtt. Az indián maja asszonyok kalendáriuma ugyancsak a menstruációs ciklusokon alapult. A régi rómaiak már tisztában voltak a menstruáció lényegével, és képesek voltak kiszámolni a várható időpontját. A galloknál a menzeszt és a kalendáriumot ugyanaz a szó jelölte.

Bár magát a menstruációs vért számos kultúra tisztátalannak tartotta, és a menzeszt az asszony megtisztulásának tekintette, a havi vérzés a legtöbb nép képzetében szorosan összekapcsolódik a születéssel, az ember teremtésével.

Az ókori Mezopotámia lakói szerint a hatalmas Istennő az embereket a saját vérével átitatott agyagból teremtette. A dél-amerikai indiánok azt gondolták, hogy a teremtés során az összes ember „Holdvér”-ből vagyis menstruációs vérből készült. A kínai bölcsek a menstruációs vért a Földanya eszenciájának, az összes dolognak életet adó jin princípiumnak tekintették. Egyes afrikai törzsek úgy vélték, hogyha a menzesz során összegyűjtött vért kilenc hónapig egy lefedett edényben tartják, az képes magától gyermekké átalakulni. Az ausztráliai őslakói rituális ceremóniáik során az újjászületést az anyaméhből származó vérrel kapcsolták össze.

A nők havonta jelentkező vérzésének, a menzesznek vagy menstruációnak a magyar köznyelvben sokféle elnevezése van: hívják havibajnak, havi kitakarításnak, asszonyi rendnek, hónapszámnak, megtisztulásnak, virágzásnak, paradicsomérésnek, Piroskának, piros betűs ünnepnek vagy egyszerűen vendégnek. Annak a lánynak, akinek megjött a vérzése, azt mondják: vörös lett a bugyija, elütötte egy piros autó, rájött a baja, vörös papucsot visel.

Még ma is vannak, akik ezt a természetes havi ciklust misztikusnak tartják, sőt az első menzesz alkalmával sok lány megijed, attól való félelmében, hogy meg fog halni. Egykoron a menstruáció sokak számára titokzatos, titkolnivaló szégyenletes esemény volt, feltehetően ezért alakult ki felőle számos babonás hiedelem és tabu. Bitóné, Gera Eszter (2002.) elmondása szerint régente: az a leány, aki első menzesztől bevérzett ruháját az arcához érintette, terhesen is érintetlennek minősült, szeplőtelen maradt. Az asszonyok a menstruáció idején azért nem ehettek gyümölcsöt, vagy ecetes savanyúságot, mert az étel, amelyet ilyenkor készítettek gyorsan megromlott. A havibajos nőnek nem ajánlották, hogy templomba menjen, ha mégis elment a misére, akkor tilos volt számára Szűz Mária oltára közelében tartózkodnia.

Az a lány, aki nem akart özvegyemberhez feleségül menni, a reggeli órákban egy rózsabokor tövében menstruációs vérét kellett csepegtetnie. Ha nem volt a közelben rózsabokor, próbálkozhatott valamelyik szomszédnál, de ez nem mindig vezetett célra. Egy másik „menzeszvéres” praktika szerint, ha egy leány kiszemelt egy fiút férjéül, be kellett etetnie. Ehhez egy speciális süteményt sütött, amelynek a töltelékébe pár cseppet tett a menstruációs véréből. Ha ebből evett a fiú, egyből szerelmes lett a lányba, és párjául választotta.

Az indonézek körében a menzesz kezdőnapja prognosztikai jelentéssel bír. Ha a vérzés vasárnap jelentkezik, a menstruáló nő egy régi baráttal fog találkozni; ha hétfőn, szerencsében lesz része; a keddi kezdet örömteli, boldog napokra, míg a szerdai veszekedésre, konfliktusra utal. Ha csütörtökön kezdődik, balszerencse, szomorúság; ha viszont pénteken, vidámság, jó mulatság előjele, szombaton, pedig valamilyen nem várt, kellemes meglepetés beharangozója.

Egyes vallások tisztátalannak tekintik az asszonyokat menstruáció idején. A középkorban a keresztény egyház megtagadta az áldásnyújtást a menstruáló nőktől. Az iszlám és a zsidó vallás egyaránt tiltja a szexuális kapcsolatot a menzesz idején, erre csak a havi vérzés befejeztével, a megtisztulást szolgáló fürdés után - a zsidóknál a mikvahban történő alámerülést követően - kerülhet sor.

Az arab Nefzawi, az Illatos kert szerzője elsősorban egészségi okokból nem ajánlja a szexet menstruáció idején: „A havi vérzés ideje alatt a férfinak és nőnek egyaránt káros az egyesülés, mivel ebben az időben a nő vére tisztátalan, méhe pedig hideg, s ha csak egy csepp vér is belekerül a férfi húgycsövébe, sokfajta betegség származhat belőle. A nő pedig ilyenkor nem érez vágyat és idegenkedik az egyesüléstől.”

A menstruáció álma a felhalmozódott feszültség csökkenését, a szorongás oldódására utal. A nehéz időszak végét, a pihenés kezdetét jelzi, de arra is utalhat, hogy az álmodó elhanyagolja női mivoltát. Asszonyok esetében, ha olyankor álmodnak róla, amikor még nem jött el a menzesz ideje, a ciklussal összefüggő szorongásra utalhat, vagy néha egy korai, váratlan havi vérzés előjele lehet.

MENTŐAUTÓ
Lásd: autó

MENYASSZONY
Lásd: esküvő, gyermekáldás, házasság

MENYÉT
Az algonkin indiánok szerint valamikor csak téli hideg volt földünkön, a menyét azonban egyszer társai segítségével léket vágott az égen, melyen át kezdett beszivárogni a meleg, ezt követően a kieresztette az égi madarakat, és ezzel beköszöntött hozzájuk a nyár.

Az indiánok képzetében élő csodatévő menyét valójában azonban eléggé vérszomjas, ragadozó kis állat, aki éjjel-nappal vadászik a madarakra és a kisebb emlősökre, de szívesen megdézsmálja a tyúkólakat is. Ezért a magyarok, amikor menyét garázdálkodik a faluban, a ragadozó távol tartására orsókat dugdosnak le a tyúkólak körül. A hit szerint ugyanis menyét nem szeret fonni, hanem inkább eltávozik, nem bántja a baromfit.

Mivel a régi időktől tartanak a menyét bosszújától, a nevének kimondása sokfelé tabu, ha mégis szóba kerül, valamilyen kedves becenévvel emlegetik, az angolok egérkutyának, az osztrákok fütyülő macskának, az olaszok asszonykának, a bajorok népállatkának hívják. Hogy kedvében járjanak, a házba tévedt menyétet nem üldözik el, és nem ölik meg, helyette inkább egy kis tejet adnak neki.

Már az ókorban azt terjesztették róla, hogy kéjenc állat, feltételezték, hogy a fülén keresztül esik teherbe. Némelyek szerint a menyétek tulajdonképpen szellemek, mégpedig a szívükben bosszúvággyal meghalt emberek szellemei, akik menyét formáját öltve visszatérnek, hogy még az életében megbüntessék az ellenük vétkezőt.

A néphitben a menyét természetfölötti képességekkel bír, megtalálja az elásott kincset, de az is sikerre vezet, ha a kincskereső a menyét szívéből eszik. A menyét puszta látását is a jószerencse jelének tartják.

MENNYDÖRGÉS
A mennydörgés tulajdonképpen nem más, mint a légköri elektromos kisülés (villámlás) hatására felforrósodó levegőben kialakuló lökéshullám által kiváltott hangjelenség. Mivel a villámcsatorna olykor több kilométer hosszú, a távolabbi részeiről később érkezik meg a hang a megfigyelőhöz, ezért tart a mennydörgés néha sokáig.

Ezek az - időnként felhőszakadással és pusztító viharokkal is kísért - égiháborúk már a régi kor emberének figyelmét is felkeltették, biztosak voltak benne, hogy az ég istenének valamilyen köze kell, hogy legyen hozzájuk, a jelenséget sokan egy mennydörgésisten művének tartották. Az isten villámát baltával szimbolizálták, amelynek ábrázolása az újkori sírhelyeken, sziklarajzokon többfelé megtalálható.

Az észak-amerikai indiánok hitvilágában a villámok a nagy szellem, a kétfejű viharmadár, vagy mennydörgésmadár csőréből lövelltek ki, a mennydörgés pedig a szárnyainak csapkodásából keletkezett. Neki tulajdonították a termékenységet hozó esőket, amelyek hatására a földből kifejlődtek a növények. Ennek a képzeletbeli madárnak hite elterjedt Afrikában, Ázsiában, sőt Európában is, ezeken a helyeken azonban többnyire harkályként ábrázolták.

A magyar néphiedelem a mennydörgés okát többféleképpen magyarázza: vannak, akik szerint odafönn kugliznak az angyalok, mások azt mondják, hogy Szent Péter kuglizik, vagy, hogy szól már a nagybőgő. A csehek pedig úgy tudják, hogy ha a villámlást, hangos mennydörgést követi, a kuglizók mind a kilenc bábút eltalálták.

A villámlás és a mennydörgés jelenségének értelmezésére sokféle elképzelés, született: büntetés az égiektől; Isten haragjának megnyilvánulása; veszekednek az angyalok; Szent Péter hengerget valamit, vagy hordókat görgetnek az égben; Illés szekere kattog és zörög; így állnak bosszút a szellemek, esetleg hadakoznak a táltosok, a garabonciások.

Jó tanácsok sora alakult ki, mit érdemes tenni a veszély elhárítására mennydörgés esetén. Például nem érheti baj az embert, ha behunyja a szemeit és betapasztja a füleit; elkerüli a környéket a mennykő, ha erősen harangoznak, ugyanis a nagy zaj elriasztja a villámokat. A kelták a ház bejáratára akasztott fagyöngytől reméltek védelmet, ugyanis a hiedelemmondáikban ezt a növényt a villámokat szóró mennydörgésistenük teremtette. Az igazi megoldást azonban az amerikai politikus, író és tudós, Benjamin Franklin (1706-1790) villámhárítója jelentette, aki bebizonyította, hogy a villámlás és az elektromos kisülés azonos jelenség, s azt tanácsolta, hogy az épületeket lássák el villámhárítóval.

Az időjósok szerint: a reggeli mennydörgés, esőt vagy szelet jelez; a déli dörgést követően záporeső, a nap végi dörgés után égiháború következik. Ha nyáron sűrűn villámlik, miközben ritkán dördül meg az ég, akkor bizonyos, hogy a villámlás helyén zuhog az eső.

A mennydörgés: januárban, erős szeleket; februárban, sok halottat; márciusban, kemény szélviharokat; áprilisban, jó időt; májusban, éhséget és drágaságot; júniusban, bőséget; júliusban jó minőségű búzát; augusztusban szerencsés vetést és betegségeket; szeptemberben bő termést; októberben hasznos szeleket; novemberben jó gabonatermést; decemberben bort, búzát, békességet ígér. Ha nyáron villámlik és dörög, nagy szél várható. A téli vagy őszi villámlás után rendszerint csillapodik, majd leáll a szél.

Úgy tartják, hogy villámlás ellen legjobb borostyánkoszorút felfüggeszteni, már Tiberius császár (i.e. 42-i.u. 37) is így tett. A keresztények egykoron valószínűsítették, hogy a villámcsapásokat az ördög küldi rájuk. A törökök meg azt hiszik, hogy nem tanácsos vörös ruhát viselni villámlás idején.

A néphit a villámot mennykőnek hívja, de így nevezi a lepattintott szikladarabot, a földre hullott meteordarabot, a földben talált kőbalta maradványokat, a lándzsahegyeket, vagy csöves állati csontdarabokat is. Mindezeknek nagy szerepet tulajdonítanak, a népi gyógyításban, varázslásban, elsősorban a gonosz távol tartására használják.

MENNYKŐ
Lásd: mennydörgés

MÉRLEG
A mérleg a mérés, mérlegelés, bíráskodás, megítélés, kiegyensúlyozás, a kiegyensúlyozottság, az igazságosság, az okos belátás jelképe. Az égi és a földi, az isteni és a túlvilági igazságszolgáltatás szimbóluma.

A görög mitológiában Themisz, a törvényesség és a jogrend istennője. Rómában Justitia az igazságosság istennője, aki papjaival egyetemben nem örvendett túl nagy népszerűségnek, annál jobban kedvelték a vele sok hasonlatosságot mutató Aequitast, a jogegyenlőség, méltányosság istennőjét, akit gyakran jelenítettek meg mérleget tartó nőalakként.

Az egyiptomi Ozirisz isten, mint a túlvilág uralkodója és bírája előtt minden elhunyt szívét ráteszik egy mérlegre, a másik serpenyőbe Maat-nak, az igazság és a rend istennőjének szobrocskáját helyezik. A mérleg egyensúlyi pozíciója jelzi a halott igazi életét, amelynek köszönhetően méltónak bizonyul Ozirisz birodalmában az örök életre. Ellenkező esetben felfalja Amt, a krokodilfejű és oroszlántestű Halottfaló. Az egyiptomi bírák Maat szobrocskáját viselték emblémaként a mellükön.

Az ószövetségi és a keresztény hagyományban, a halottak lelkét, vagy a jó és a gonosz tetteket, Mihály arkangyal méregeti. A görög Iliászban Zeusz aranymérleg segítségével dönti el az egymással vetélkedő emberek vagy harcosok sorsát, mérlegeli a görögök és a trójaiak esélyét és végzetét. A megmérettetésre már a sumér irodalomban van utalás. Az irániak körében egy istenhármasság végzi a lelkek mérését. A tibetieknél a jó és a rossz cselekedetek dominálnak, amelyeket a serpenyőbe dobott fekete és fehér kavicsok jelképeznek. A halott erkölcsi érdemeinek mérlegelése ismeretes az óind hagyományból, ahol a mérleg egyik serpenyőjébe a halottat rakták, a másikba pedig földet tettek, s az istenítéletek során állapították meg, hogy a meghalt képes volt-e megkülönböztetni a jó cselekedeteket a rosszaktól.

A Mérleg az asztrológiában az állatöv hetedik jegye, a Szűz és a Skorpió között uralkodik. A szeptember 22-étől október 23-áig tartó jegyet egy mérleget tartó nőalakkal, vagy csupán egy mérleggel ábrázolják. A nőalakról feltételezik, hogy a római Aequvitassal, az igazságosság istennőjével azonos.

MÉZ
Lásd: méh

MIKLÓS NAPJA-MIKULÁS
A kisázsiai Myrában (Müraiban), a 3–4. században élt csodatévő Szent Miklós püspök ünnepnapja (december 6). A keleti és nyugati egyház egyik legnépszerűbb szentje, nevéhez fűződik a jótékony Mikulás figurája, aki Miklós napja előtti estén, sőt karácsony és újév között Santa Clausként – Karácsony Apóként vagy Télapóként – keresi fel a gyerekeket. A hollandok Sinterklaas, az oroszok Gyed Moroz vagyis Fagyapó néven ismerik.

Miklós ünnepének előestéjén megjutalmazza a gyerekeket, legtöbbször az ablakba kitett cipőkbe, tányérba, zokniba rejti az ajándékokat. Kísérője a virgáccsal járó Krampusz, aki a rossz gyerekeket megbünteti.

Szent Miklós életéről kevés információ maradt fenn. Feltehetően a törökországi Patarában született. A legenda szerint már csecsemőkorában az erény példaképe volt, szerdán és pénteken egész nap nem szopott, csak az esti szürkület után fogadta el anyja mellét, de azt is mesélik róla, hogy születése után azonnal talpra állt. Jómódú szüleit, akik pestisben haltak meg, korán elvesztette. Örökségét – miután felnőtté válva megkapta – azonnal szétosztotta a nélkülöző szegények között. Különösen három szegény lányt kedvelt, az ő megsegítésükhöz kapcsolódik Mikulás napja. A történet úgy szól, hogy Miklós – megtudván, hogy a lányokat az apjuk pénzkeresés céljából parázna életre akarja kényszeríteni – hozományként az ablakukon át három zacskó aranyat dobott a szobájukba. Másik jótéteménye annak a három gyermeknek az életre keltése volt, akiket mészáros apjuk meggyilkolt, feldarabolt és sós vizes hordóba rejtett.

Mint Myra püspökét, a keresztényüldöző római császár Diocletianus (284-305) katonái bebörtönözték, és csak I. Constantinus (Nagy Konstantin) császár uralkodása alatt engedték szabadon. Halála után a myrai vagy a konstantinápolyi templomban temették el. 1087-ben itáliai tengerészek ereklyéit, csontjait ellopták, és Bariba vitték. Relikviái máig a bari Szent Miklós bazilikában lelhetők fel. Ezért nemcsak Myrai, hanem Bari Szent Miklósnak is nevezik.

Életében sok hajóst és fuldoklót mentett meg csodálatos módon; számos bebörtönzöttet és foglyot szabadított ki; segített a gabonakereskedőknek; egyik kivégzésnél pedig megmentett három embert, amikor kiragadta a kardot a hóhér kezéből.

Védőszentje a hajósoknak, halászoknak, vízen járóknak, tengerészeknek, révészeknek, vízimolnároknak, patrónusa a pékeknek, gabonakereskedőknek, a diákoknak, eladólányoknak. Védelmezi a vízi úton közlekedőket, a polgárokat, pártfogója Görögországnak és Oroszországnak valamint számos polgárvárosnak.

MINDENSZENTEK
Mindenszentek, a keresztény naptár szerint az összes szent napja előtt van. A kelták ősi naptárában ez volt az óév utolsó napja. Úgy tartották, hogy ezen az éjszakán a boszorkányok, a manók, a lidércek és egyéb gonosz szellemek előmerészkednek, és eszeveszetten dorbézolnak. Más népek hite, erre a napra, az alkonyattól éjfélig tartó időszakra tette, a jó tündérek megjelenését.

Régi kelta népszokás volt, mindenszentek éjszakáján máglyákat gyújtani, és a hamuból köröket képezni. A körön belül, a tűz gyújtásában részvevő családok minden tagja elhelyezett egy követ. Ha a következő napon elmozdult valamelyik kő a helyéről, vagy megsérült, az a kő gazdájának egy éven belüli halálát jelentette.

A babonások arra figyelmeztetnek, hogyha mindenszentek éjszakán lépéseket hall az ember a háta mögül, még véletlen se ne nézzen hátra, mert lehet, hogy egy halott követi. Ha megfordul, hamarosan csatlakozik a mögötte osonó halotthoz. Ugyancsak a halál jele, ha mindenszentek napján egy denevér háromszor körberepüli a házat.

A néphit szerint elkerülik annak a házát a gonosz szellemek, aki a bejárati ajtaja közelében állati csontokat vagy egy állat képét égeti el. Egy másik előírás pedig azt mondja, hogy távol tartja a gonosz szellemeket, ha a gazda mindenszentek estéjén - még napnyugta előtt - az óramutató járásával ellentétes irányban, hátrafelé háromszor körbejárja a házát, vagy este megszólaltat egy csengőt.

A mindenszentek estéjén született emberről feltételezik, hogy látja a szellemeket és beszélni is képes velük. Aki e nap estéjén útkereszteződéshez ér, és figyeli a szelet, minden lényegeset meg fog tudni arról, hogy mi történik vele a következő évben.

Szerelmi varázslásokra is alkalmas ez a nap. Ha mindenszentek estéjén a lány megfog egy csigát, lapos tányérba teszi, reggelre, ha felkel, a csiganyálból kiolvashatja leendő szívszerelmének a nevét, vagy annak kezdőbetűjét. A lányok, akik ezen az éjszakán lámpással mennek a tóhoz, vagy patakhoz, a víz tükrében megláthatják jövendőbelijük tükörképét. Más vidéken a lányok mindenszentek estéjén egy pohárban feltört nyers tojással mentek a forráshoz. Ők azonban csak akkor láthatták meg leendő szerelműket, ha egy kis forrásvizet kevertek a tojáshoz. Ekkor viszont megjelent előttük születendő gyermekeik képe is. Egy másik praktika szerint a lányok mindenszentek estéjén kimennek a mezőre, és kendermagot szórnak szét, miközben a „Kendermag elvetettelek, kövess és figyelj engem!" szöveget kántálják. Majd hirtelen megfordulnak, és valamennyi lány előtt megjelenik a jövendőbeli férjének látomása.

Íreknél, ha a lány egy hajfürtjét mindenszentek estéjén meggyújtott máglyára dobta, az éjszaka folyamán megálmodta, hogy ki lesz a jövendőbeli párja. A vidéki lányok körében elterjedt szokás volt, hogy bekötötték a szemüket, majd a szántóföldre vezették őket, ahol az kihúzták az elsőként talált káposztát. Ha a káposztafej gyökeréhez sok sár tapadt, abból arra következtettek, hogy a lány leendő párja gazdag lesz. Ha a káposztát megkóstolták, azt is megtudták, hogy milyen természetű, keserű vagy édes lesz az illető.

Ha az ír család arra volt kíváncsi, hogy a következő Mindenszentek estéjéig, jó egészségben lesznek-e, a következő praktikát végezték el. Mindegyik családtag letépett egy borostyánlevelet, és beletette egy pohár vízbe, melyhez másnap reggelig nem nyúltak. Az a családtag, akinek a levele sértetlen maradt, a következő tizenkét hónapban, jó egészségre számíthatott.

MIRTUSZ
Lásd: fák

MOHA
Lásd: fű

MOHAMED
Lásd: csomó, gránátalma, macska

MOGYORÓFA
Lásd: fák, gyümölcsök

MOIRÁK
Lásd: csomó, fonál

MÓKUS
Lásd: állatjóslás

MOSÁS
Mivel a ruhát az ember közvetlenül a testén hordja, a mosás és a szárítás különös gondosságot követel. Elsősorban a mosás időpontjának megválasztására kell odafigyelni. Az eligazodás megkönnyítésére számtalan tilalom született.

Tilos a nagymosás szombatonként és keddenként, tilos bármit kimosni pénteken, különösen nagypénteken, vasárnap és egyéb egyházi ünnepnapon, valamint Luca napján. Úgy tartja a néphit, aki ezeken a napokon mos, annak a házába, vagy a levetett ruhájába belecsap a villám.

Régen, amikor még kézzel mostak, és a mosóvizet tűzhelyen melegítették, a törököknél nem volt szabad a mosófazekat sokáig a tűzön hagyni, mert szerintük ez valaki halálát okozta a házban. Nem kívánatos olyan hely fölött átmenni, ahol szennyes ruhát mosnak, sőt szennyes vízbe belegázolni sem jó, mert mindkettő szerencsétlenséget jelent.

Akiknek meg most sincs centrifugájuk, tudniuk kell, hogy a mosott ruhát éjjelre nem ajánlott kint hagyni a szárítókötélen, mert a boszorkányok betegséget hozhatnak a holmik viselőire, különösen vonatkozik ez a gyerekruhákra, mert a gyerekre vagy állandó álmatlanság vár, vagy ennél rosszabb, fertőző betegség. esetleg halál. A burmaiaknál nem ajánlott a ruhaszárító kötél alá menni, mert elveszti az ember az akaraterejét.

Egy sor thai babona szól a mosásról, valamennyi valamilyen okból tiltja a mosást. Például tilos mosni: azon a napon, amelyiken az egyik rokont elhamvasztották, mert eljön a szelleme, és magával viszi az illetőt; éjszaka, mert aki a ruhát felveszi, megbetegszik; a szúnyoghálót a csatorna vizében, mert egy krokodil megtámadhatja az embert.

A szárítással kapcsolatos hiedelem szerint tilos a kimosott ruhát olyan napokon kiakasztani, amikor a boszorkányok nagyon tevékenyek, például a boszorkányok napján (április 30.), nagyhéten, pünkösdkor, karácsony szentestéjén és vízkereszt tizenkét napja alatt. Az utóbbi tiltást megszegő asszony tizenkét év alatt, tizenkét rokonát fogja elveszíteni.

MOSÓMEDVE
A mosómedve mozgékony, intelligens állat, főként éjszakai életmódot folytat; jól mászik fára, mellső lábait gyakran "kézként" használja. Ragadozó, bár sok mindent elfogyaszt, attól függően, hogy mit talál: csigát, rákot, halat, békát, madarat és tojásukat, kisemlõsöket, elhullott állatokat és sokféle növényt meg gyümölcsöt; az emberi települések környékén a szemétben is turkál. Rendkívül ügyesen használja mellső lábait kapaszkodásra és az élelem megfogására. Miután sok vízi élőlényt fogyaszt, amiket kezeivel ragad meg, az a hiedelem alakult ki, hogy a táplálékát mindig megmossa annak megevése előtt (bár sokszor tényleg megtisztítja a táplálékát). Vannak olyan elképzelések is, hogy a mosásával mindössze felpuhítja az ételét, hogy könnyebben nyelhesse le. Állítólag a vadonban élő mosómedvék sohasem mossák meg zsákmányukat, ez csak a fogságban tartottak szokása. Egy dologhoz azonban kétség nem férhet: rendkívül életképes kis állat.

Az álomfejtők szerint mosómedvéről álmodni arra figyelmeztet, hogy fel kell készülni az önvédelemre. Egy másik változat szerint álomban mosómedvét látni, azt jelenti, hogy az emberek hamis arcukat mutatják az életben. Ha az álomban egy mosómedve kergeti az embert, annak az a jelentése, hogy az a személy, akit eddig barátjának vélt, ellensége lesz, és a háta mögött a bukásán mesterkedik.

MUNKA
Régen a kétkezi munkások – különösen a szakmai képzettséget nem igénylő munkákat végzők - tásadalmi rangja igen alacsony volt, mivel a fizikai munkák többségét a rabszolgák végezték. Ez a negatív megítélés a feudalizmusban is folytatódott, ahol a szakmák képviselőit kézműveseknek tekintették, és jó esélyük volt, hogy befolyásos polgárokká váljanak. Az ipari forradalom, a gépesítés tovább csökkentette a fizikai munka presztízsét, melyet csak a szerveződő szakszervezeti mozgalom volt képes megállítani. Mivel a különösebb hozzáértést nem igénylő tevékenység során aligha lehet komolyabb probléma, a munkához fűződő babonák elsősorban a mesterek, kereskedők tevékenységére és a házimunkákra vonatkoznak.

Török hiedelem szerint, nem helyes dolog a munkába tartó ember előtt átmenni. Asszonynak pedig nem szabad kereszteznie a munkába igyekvő férfi útját, ha mégis megtörténne, a férfi üzleti tevékenysége sikertelen lesz.

A németeknél, a férfiak nem tartózkodhatnak a házban, amikor az asszonyok tollal töltik meg a párnát, paplant vagy dunyhát, mert a tollak átszúrják az angint.

Akik az erdőn dolgoznak, sohasem lesznek gazdagok. Ha a háziasszony úgy fekszik le, hogy előtte nem szedte le az asztalt, a család legfiatalabb tagja nem fog tudni elaludni.

Egy olyan ing, amelyet selyemfonalból egy hét évesnél fiatalabb lány szőtt, jó szerencsét hoz a viselőjének. Egy öt és hét év közötti lány által szőtt ing védelmet nyújt a mágia ellen. Bárki is legyen, aki olyan ingben jelenik meg a tárgyaláson, amelyet egy ötéves leány szőtt, minden ügyében igazságot szolgáltatnak neki.

Sok országban tilos ruhát varrni az emberen, mert odaöltik az illető szerencséjét. Aki a kopott ruháját foltozza, a saját bölcsességét varrja oda. A magyarok úgy tartják, hogy akin ruhát varrnak, annak bevarrják az eszét, vagy rávarrják a szegénységet. Hasonlóan tudják az afrikai Zanzibárban is, ahol a testen foltozott ruha szegénységet hoz. Az előbbi fokozottan vonatkozik a saját halotti lepel elkészítésére, ez ugyanis halált jelez.

Nem szerencsés szabászkodni keddenként, tartják az afgánok. Az indiai Pandzsáb lakói pedig a szerdán megkezdett munkáról tartják azt, hogy könnyen és eredményesen lehet elvégezni.

MUSKÁTZSÁLYA
Lásd: növényi ajzószerek

MUSLINCA
Lásd: bogarak

MUSTÁRMAG
Lásd: fűszerek, növényi ajzószerek

MUTATÓUJJ
A mutatóujj a Jupiter befolyása alatt áll. Ez a bolygó a sikert, az előmenetelt, a becsvágyat, a hírnevet szimbolizálja. Ennek következtében a mutatóujj jelzi az életben kivívható rangot, jelképezi továbbá a szív és a vérkeringés működését.

A normál mutatóujj egyenes, jól fejlett, a hossza közel azonos a gyűrűsujjal; ez esetben kifinomult igazságérzetet, józan értékítéletet, bölcsességgel párosuló ösztönös megérzést jelez. Tulajdonosa az élet minden területén kezdeményező, így a szellemi életben is. A mutatóujj három ízpercének fejlettsége tájékoztat az illető vallásos nézetéről, az ambícióiról és érzékiségéről.

A lapátszerű, spatulavégű mutatóujj mindig nagy testi és lelkierőt mutat. Viselője tevékeny, becsvágyó, kitartó ember. A szögletes végű mutatóujjú ember pedig öntudatos, kiegyensúlyozott, mértéktartó egyén. Ilyen típusú mutatóujj található a legtöbb jogalkotó és bíró kezén. A hegyes, kónikus végű mutatóujj hajlamot jelez a szélsőségekre, mind felfogásban, nézetekben, mind szokásokban és tettekben.

A mutatóujj fejlettségéből a görög orvos, Hippokratész (i.e. kb. 460-kb. 377) a tüdők betegségeit (asztma, tüdőgyulladás stb.) prognosztizálta. Az orvosi palmisztriában a tüdőn kívül a mutatóujj milyenségéből a szívműködésre és a vérkeringésre is következtetnek. A kínai hagyományos orvoslásban a mutatóujj segítségével ítélik meg a májfunkció egészséges voltát. Ha a mutatóujj lapos, és görbült, az ujjperceken összevissza futó vonalak vannak, az gyakran utal arra, hogy a májfunkció rossz és az emésztőrendszer sem működik megfelelően.

Régen azt, hitték, hogy a jobb kéz mutatóujja mérgező hatású, ezért ezzel az ujjal karcolást vagy sebet senkin sem ejtettek. A mutatóujjal gyógyítani sem szabad, a mutatóujjal felkent gyógyírtól vagy kenőcstől a beteg állapota tovább romolhat. Ezért ezt a műveletet kizárólag csak a középső ujjal végezték el. Egyébként a mutatóujj azóta kárhozott, amióta Júdás elárulta Jézust a zsidóknak, ugyanis Krisztusra a mutatóujjával mutatott rá.

Tibetben sem jelent jót a mutatóujj, például a tibeti parasztok úgy fejezik ki elégedetlenségüket, hogy összeérintették mutatóujjaik körmeit.