LÁB
A láb - mivel legtöbb esetben cipő fedi - kevésbé használt a fiziognómiában, elsősorban a közlekedés és a távolságtartás szimbóluma. Visnu isten három lépéssel mérte le az világmindenséget, és az óind legenda szerint a nagy lábujjából ered a szent Gangesz-folyó, s világra jötte után Buddha minden égtáj irányába hét-hét lépést tett.
A mitológiákban a láb gyakorta összekapcsolódik a fallosz képzetével, a lábbeli pedig a női nemi szervvel. A legtöbb vallásban a mezítlábasság az alázat kifejezője, számos szent helyre másképp nem szabad belépni, a hinduk például kizárólag mezítláb mehetnek be a templomaikba, de a muszlimok is csak cipő nélkül - legfeljebb zokniban - léphetnek szentélyeikbe. Mózes levetette saruját, mielőtt az Úr színe elé járult. Jézust és az apostolokat gyakran ábrázolták mezítlábasan. Egyes szerzetesrendek - például a ferencesek - tagjainak fedetlenül hagyott lába alázatuk mellett lemondásukat is jelezte.
A mezítlábasság azonban nemcsak alázatosságot szimbolizált, utalhatott a megszégyenítésre is, a középkorban a vádlottaknak mezítláb kellett bíráik elé állniuk, az egyházi átokkal sújtottak, a vezeklők, zarándokok egyaránt mezítláb jártak.
A 18. században felmerült a tenyérjósok fejében a talpvonalak és a lábujjak vizsgálatának gondolata. Ám az ötletet hamar elvetették, mégpedig azzal az indokkal, hogy a talp a föld fölé esik, ezért ez a testrész a bolygóktól a legtávolabb helyezkedik el. Ahogy a legismertebb angol kabbalista, Robert Fludd (1574-1637) fogalmazta: "A láb nem hangolódott rá a szférák zenéjére." Mindezek ellenére mégis kialakult, a kézhez hasonló, de annál jóval szimplább vizsgálati módszer: az ún. lábtan, amely pusztán a láb formája alapján von le bizonyos következtetéseket az emberekről.
A lábak nagyjából négy különböző típust képviselnek.
A primitív lábúak lábfeje csontos, szögletes, lábujjaik kissé szétállnak; többnyire erős testalkatú, nem lelkiző emberek. A sportos lábúak lábfeje arányos, de durván határozott vonalú; rendszerint sportolók, mozgást kedvelők, erős akaratúak, kitartóak, nem érzékiek és nem idealisták. A művészi lábúak talpa sima, lábfeje vékony, hosszúkás, finom vonalú. Rendkívül érzékenyek, idealisták, barátságosak, művészi beállítottságúak. A lapos lábúak gyakran lúdtalpasak, lábfejük petyhüdt, húsos, a lábujjaik meglehetősen kicsik; általában introvertáltak, hisztérikusak, befolyásolhatók, szenzitívek, nincs gyakorlati érzékük.
Mindezeken túl az olyan nő, akinek: nagyon mutatósak a lábai, állhatatlan szerelmi ügyekben; a lábszára hosszú, karcsú, jó alakú a bokája, sima a talpa, irodalomkedvelő, környezetétől dédelgetésben, csodálatban részesül, protekció nélkül ér el sikereket; a lába erőteljes, keménykötésű, melynek pihentetve sem változik meg az alakja, nagyon szereti a férfiak társaságát; nem fekszik fel teljesen a lába, azaz elegendő hely marad ahhoz, hogy alátehesse az ujját, heves vérmérsékletű, büszke származására, jól nevelt, tiszteli a szüleit, viszont túlérzékeny. Minden ok nélkül boldogtalannak érzi magát;
Az a nő, akinek: széles, lapos a lába, a bokacsontja nagy, bizonyos férfias tulajdonságokkal rendelkezik. Legszívesebben nadrágot, inget és széles nyakkendőt hord. Derék családból származik, tetteiben bátor, sohasem "kerül nehéz, szorult helyzetbe"; a lábszárát kék vérerek szelik keresztül-kasul, lába mindig izzadt, nyirkos, biztos, hogy tulajdonosa nem örvend jó egészségnek. Többnyire ideges, hirtelen-haragú, művészies és nem gondol a munkára; kecses, fehér, a sarka kerek, lábujjai rózsaszínűek, és a rüsztje magas; imád öltözködni, utolsó fillérét is ruhára költi. Igazi csábító típus, képes éjszakákat átmulatni; a bokáján kis bemélyedés van, lábujjai hosszúak, rajta a körmök kagylószerűek, fényűzésre és hivalkodásra vesztegeti idejét.
A magas rüszt az erő szimbóluma. Ha a rüszt ívelt, akkor tulajdonosának cselekedetei racionálisak, gondolkodása ésszerű. Akinek könnyűek a lábai, szeret táncolni, sok barátja akad, és általában jól érzi magát. A keskeny sarok a magas származás jele. Ritkán lehet látni olyan lábfejet, amely a saroknál pont annyira széles, mint a lábujjaknál. Ha mégis előfordulna, az annak a jele, hogy az illető jól viseli a fájdalmat.
Az albánok szerint, "Sohase bízz meg a lapos lábú emberekben!" Török hiedelem szerint, aki éjszaka a lábával játszadozik, elveszti az apját vagy az anyját. Ha az ember eskütétel közben felemeli a jobb lábát, akkor az esküje elfogadhatatlanná válik. Akinek a jobb talpa viszket, hamarosan utazni fog. Aki bal lábbal kel fel, nyugtalan, boldogtalan és mogorva ember. Más változat szerint, aki bal lábbal kel fel, annak rossz napja lesz. A harci katonai alakulat számára jó szerencsét jelent bal lábbal elindulni menetben, ugyanis a bal lábbal kezdett előrenyomulás az ellenség számára komoly fenyegetés. Az ajtónálló lakájok eredeti feladata az volt, hogy megakadályozzák, bárki is ballábbal lépjen be a szobába vagy a terembe.
A régi görögök, ha veszélyes vállalkozásba kezdtek, csak a jobb lábukra húztak cipőt, a balt csupaszon hagyták. Péliaszt, a thesszáliai hőst egy jóslat arra figyelmeztette, hogy óvakodjon attól az embertől, aki csak az egyik lábán visel sarut. A végzet Iaszón megérkeztével teljesedett be, aki az Anaurosz folyón átkelőben elveszítette egyik saruját. Amint Péliasz megpillantotta őt, azonnal eszébe jutott, hogy egy félsarus ember kezétől hal meg. Perszeusz, Héraklész ősapja, szárnyas sarut viselt, amikor levágta az egyik Gorgó fejét.
Az indiai óceánban található Pemba-sziget lakói azt mondják, hogy az az ember, aki lábmosás nélkül fekszik az ágyába, a pokol tüzében fog feküdni. Egy másik variáns szerint, ha az ember lábmosás nélkül fekszik le, a talpait a sátán fogja nyaldosni. Aki szándékosan rálép valakinek a lábára, lábának rendkívüli megnagyobbodásával járó, elefántkórt fog kapni. Az indiaiaknál a járáshoz túlságosan karcsú lábak gazdag személyre utalnak, a nagy lábak tartós kényelmet, a jó formájú lábak pedig valamilyen jármű birtoklását mutatják.
Régen az ír gyereket – hogy csúnyának, „hibásnak” látsszanak - gyakran mezítlábasan, koszosan járatták, mert mamáik így akarták megmenteni őket a rontástól. Ha az angolok esküvőre menet találkoznak mezítlábas asszonnyal, azt különösen rossz előjelként értékelik, olyan mintha boszorkánnyal akadtak volna össze. Az angolok szerint a népszerű kocsmai játékban, a dártban, akkor tudnak nagy számot elérni, ha a játékos a dobónyíl elhajítása előtt a bal lábát, balról jobbra meglengetve teszi le a padlón lévő jelzésre.
Egyes szülések esetén régen is előfordult, hogy először gyermek lábai láttak napvilágot. Az így született gyerek lábát, babérlevelekkel dörzsölték be, mert azt hitték, hogy különben a gyerek baleset folytán rokkanttá válhat. Az ily módon született emberek gyógyító erővel rendelkeznek. Nemcsak a többlet kézujjal, hanem a plusz lábujjal született gyermekek élete is szerencsés lesz. Trinidad és Tobagó lakói azt mondják, hogy a férje verni, vagy uralni fogja azt az asszonyt, akinek a második lábujja hosszabb a nagylábujjánál.
A litván zsidóknak, ha viszket a lábuk, abból arra következtetnek, hogy ismeretlen helyre fognak menni. Thaiföldön nem szabad lábbal döngetni a földet, vagy dobolni a padlón, mert az illetőtől elfordulnak az emberek.
LÁBAS
Lásd: esküvő, ételek, étkezés
LÁBBELI
Lásd: cipő, csizma
LÁBGYŰRŰ
Lásd: indiai ékszerviselet
LÁBNYOM
A világ különböző részein a barlangokban talált, vagy ásatások során lelt faragott köveken gyakori motívum a meanderező, kígyózó vonalakkal körbefont lábnyom-rajzolat. Ezeket egykoron szerencse vonalaknak tekintették, és azt hitték, hogy az utazás során mágikus védelmet nyújtanak az ember számára. A primitív emberek ritkán kezdtek új vállalkozásba szerencse ceremóniák elvégzése nélkül. Egy másik hiedelem szerint a lábnyom megsértésével a tulajdonosát is sértés éri. A zunyi indián asszonyok otthonukban őrizték meg a férjük lábnyomát tartalmazó földet, hogy megvédjék urukat a veszélyektől, és lecsillapítsák nemi éhségüket, amíg távol vannak a családjuktól. Egy másik elképzelés alapján a lábnyommal kapcsolatos mágikus ceremóniával próbálták elérni, hogy a lábnyom tulajdonosai haláluk után ne legyenek vándorló szellemek.
Valaha azt hitték, hogy a szerencse vonalakkal foglyul ejtett lábnyomok azt jelentik, hogy a szellemek nem háborgatják az ember életét. A paleolit korszakból származó barlangrajzokon a pisztráng és a sebzett bölény mellett talált csupasz lábrajzolatot babonás hiedelemként értelmezték, mely segítette a vadászt céljai elérésében. A „szerencsés lehetsz, ha a maga útját járod” mondás - amely eredetileg úgy hangzik, hogy „szerencsés lehetsz, ha a saját lábnyomaidat követed” - Felső Skóciából, a madárfészek-rablásra menő fiatal fiúk köréből ered. Viktória királynő, felső-skóciai alattvalói szerint, szerencsés lábú volt, és valóban szerencsét hozott Skóciának.
Nálunk halandó vagy természetfölötti személyek egyszerű jelképeként, valamint visszafordított formájában jelenik meg ez a motívum. A lábnyomok visszájára fordításának célja mondáinkban, hogy a hőst ellenségei „ne arra keressék, amerre ment”; ezzel a furfangos fogással játssza ki a menekülő az üldözőket.
LAKÁS
A görög lakások elképzelhetetlenek kaktusz nélkül, legalább egy mindegyikben található, valahol a bejárati ajtó közelében. A tövises kaktusz egy nagy kaspóban, vagy kerti cserépben büszkén vigyázza a házat és az értékeket a gonosszal szemben. Az indiaiak szerint sohase szabad a kapát bevinni a lakásba. Ha véletlenül mégis megtörténne, hátrafelé kell kivinni, hogy elkerüljék a balszerencsét. Az oroszok azt mondják, addig nem szabad ajándékot átadni, amíg a lakás küszöbét át nem lépik, mert kellemetlenséget okoz. Az indonézek azt javasolják, a lakásban szent vagy szentelt tárgyakat is ajánlott tartani, mert azok megvédik a családot a kellemetlen hatásoktól. Ugyanakkor, ha otthon valaki éjszaka hajat vág, magához vonzza a gonosz szellemeket, akik álmában jelennek meg. Ugyancsak beszabadítja otthonába a rosszat, aki gyakorta suttog lakásában.
Általánosan elterjedt hiedelem szerint, valamit otthon felejteni, szerencsétlenséget jelent. Ezt az ember azzal tudja kivédeni, ha - miután visszamegy - hazaérve leül pár pillanatra, ezzel ugyanis elveszi az élét a rossz ómennek. Egy másik javaslat szerint a feledékeny személynek, hogy elkerülje a balszerencse, miután leült, hétből kell visszaszámlálnia.
Afrika trópusi vidékein azt mondják, rovarok hullanak arra, aki éjszaka megy a fürdőszobába. Ha a lakáskulcsok elvesznek, abból kellemetlen kalandok következnek. Kulcsokat találni otthoni békét és sikeres vállalkozást jelent. Az afgánok szerint a lakáskulcsok rázogatása veszekedést, háborúskodást okozhat.
LAKAT
Lásd: gyermekáldás
LAMANTIN
Horatius és Ovidius az óvilág lamantinjait sellőként írták le. Kolumbusz Kristóf az újvilági lamantinról már így írt: "Hispanola partvidékének egyik öblében három szirént láttam, szépségük azonban meg sem közelítette Horatius ódáinak hableányait." Feltehetően azért nem, mert a lamantinok, vagyis a tengeri tehenek, valójában nem hableányok, hanem csak a sirenia, vagyis a szirének rendjébe tartozó, a cetekre emlékeztető, méhlepényes, vízi emlősök.
Azt mondják, hogy az Amazonas torkolatában élő édesvízi lamantinok külsőleg mindössze annyiban emlékeztetnek a sellőkre, hogy nincsen hátsó lábuk, csak halfarkuk, de amíg a sellők derékig csodás szépségű lányok, a lamantinok óriási testű vízi lények, a hiedelem szerint, ha valaki rájuk ijeszt, sírva fakadnak, a kicsinyeiket pedig apró kerekded emlőikből táplálják.
LÁMPA
A feltárt ősi leletek tanúsága szerint az emberek már a történelem előtti időkben, mintegy 70 000 évvel ezelőtt képesek voltak világítani, méghozzá úgy, hogy kivájt kőben zsiradékba mártott száraz mohát égettek el. A lámpa őse a mécses volt. A Közel-Keleten és a Földközi tenger vidékén kagylókba helyeztek éghető anyagokat, az ókori Egyiptomban és Kínában tányérszerű lámpásokkal világítottak. A régi görögöknél a fáklyát és a parázstartót a csészeszerű lámpa váltotta fel, amelyben már kanócokat égettek. A viaszgyertyákat már a 4. században ismerték. A faggyúgyertya a 12. században jött használatba, míg a paraffingyertyát csak 1850-ben találták fel.
Később a lámpákba üvegcilindert dugtak és növényi olajokat, majd petróleumot használtak. Az első gázlámpák a 19. század elejétől terjedtek el, a villanylámpák az izzóégő feltalálása után, 1870-től váltak világításra alkalmassá.
Az utcai világítást közbiztonsági szempontból a 16. században hozták divatba. Párizsban előbb a lakók kötelessége volt az ablakokat kivilágítani és csak 1558-ban állították fel az első utcai lámpát fagerendára és ezt a példát később London, Amszterdam, Berlin s a többi nagy városok követték.
A mécses, a lámpás, a lámpa, s valamennyi világítóeszköz fénye - a gyertyához hasonlóan - a szellem szárnyalásának és bölcsességének jelképe. Európában a nap fényességének megtestesülése; a keresztény ábrázolásokon a szellemi megvilágosodást jelzi, a templomokban örökmécsesek égnek. Egyiptomban a lótusz formájú, alabástrom lámpás a napistent szimbolizálja. Vallásos körmeneteken, felvonulásokon a mesterséges fények a csillagok fényét hívatottak méltatni; a japán kőlámpások a kertek teaszertartásainak fontos kellékei. A kínaiaknál a lámpa a termékenységet szimbolizálja, egyes vidékeken a nászágy fölé, másutt a terhes nő ágya alá akasztottak lámpákat.
A babonások azt mondják, hogy rossz ómen, ha a petróleumlámpa váratlanul – anélkül, hogy a lámpabéllel vagy a petróleummal bármiféle gond lenne - el kezd füstölni, mert az ember családtagjai, gondviseltjei közül valaki tűzveszélybe kerül.
Trinidad és Tobagó lakói úgy tartják, hogy nem szabad használt lámpát elajándékozni, mert balszerencsét hoz az ajándékozóra.
LÁMPÁS
Lásd: lámpa
LÁNC
Lásd: magyal
LÁNG
Lásd: gyertya, tűz, tűzhely
LANT
Lásd: hangszer
LÁNYOK ÉS FIÚK
Lásd: terhesség, születés
LÁPISZLAZULI
A rendszerint sötét lazúrkék vagy világoskék színű lápiszlazuli az érzékenység, az elhivatottság, a siker, a kiválóság, a szimpátia, barátság és a szeretet szimbolikája. Már az ókorban is jól ismerték és drágakőnek dolgozták fel. A rajta található sárga pirit-pettyek miatt a csillagos égbolthoz hasonlították és zafírnak tartották. Az egyiptomiak a lápiszlazulit a kék ég kövének nevezték.
Korábban festékkészítésre is használták, porrá törve és gondosan megtisztítva az igazi ultramarin-festéket adta.
Spirituális hatásaként nyakláncként vagy gyűrűben hordva lelket önt az emberbe. Megszünteti a félelmeket, erősíti az akaraterőt, kitartást kölcsönöz. Szavatolja a szerető hűségét. Erősíti a barátságot.
A népi gyógyászok szerint a lápiszlazuli gyógyítja a szélhűdést, az epilepsziát és a vérszegénységet. Jó hatású a különböző bőrbetegségekre, rovarcsípések, bőrkiütések ellen. Csillapítja a gyulladásokat, duzzanatokat és a lázat. Enyhíti az idegességből adódó problémákat, oldja a depressziót. Elűzi a melankóliát. Erősíti a légzőszerveket. Semlegesíti a földsugárzást. Plusz energiát kölcsönöz viselőjének. Méregtelenít.
Láz esetén a könyökhajlatba piramis alakú lápiszlazuli követ kell helyezni legalább 12 óra hosszáig. Helyi fájdalmak, görcsök megszüntetésére egy követ kell rakni a fájós testrészre. Szemgyulladás esetén olyan vizesborogatást kell használni, amelyben előzőleg lápiszlazulit áztattak.
A követ nem szabad folyóvízben tisztítani, csak száraz sóban. Hogy ismét hatásossá váljon, napfényre kell kitenni, vagy holdtöltekor kell hagyni, hogy feltöltődjön. Nem ajánlatos lápiszlazulit hálószobában viselni, mert az alvást zavarhatja. Alacsony vérnyomásúak és a Bak szülöttei ne hordják.
LÁZ
Lásd: drágakövek, gyógymódok, gyógynövények
LAZAC
Lásd: állatok, halak
LEFEKVÉS
Lásd: tehén
LÉGGÖMB
Lásd: álmok
LÉGY
Lásd: bogarak
LEGYEZŐ
A hűs szellő keltésére, a test hűtésére, a tűz élesztésére, a rovarok elkergetésére, szertartási célokra, vagy a divatos öltözékek kiegészítőiként, esetleg szobadíszként használt legyezők ősidők óta ismertek. Legkezdetlegesebb alakja nyélhez erősített, összekötözött tollból, szőrből, vagy növényi rostokból készült, mely bozontos állati farkhoz hasonlított. Az egyiptomi és perzsa festményeken előforduló legyezők egy szál, hosszú, lekunkorodó végű, tollból állnak, és elsősorban a rovarok elleni védekezésre szolgáltak. Az ókori keleti népeknél általános volt a pálma vagy lótusz leveléből és virágából készített legyező. A görög és római nők az előbbi mellett tollakból készült legyezőt is használtak. A kínaiak és a japániak régi időtől fogva festett papírból készítik levél alakú legyezőiket, a papírt gyakran bambusznádból való bordákra feszítik.
A legyező kultusza nem szűnt meg, manapság is igen sok van forgalomban. Mindennapi életükben elsősorban a kínaiak és a japánok használnak sokféle legyezőt. A kínaiak által feltalált papírlegyezőket a japánok technikailag megújították, finomították, kicsinyítették; például az összecsukható legyező az ő találmányuk. Kínát már az 1500-as években ellátták legyezőkkel, sőt Európába is exportáltak.
A japán legyezők a vallásos ceremóniák, udvari öltözetek tartozékai, de szerepet játszanak a hagyományos színpadi táncokban, a drámák, különösen a kabuki színészek kifejező kellékei. Számos rítushoz használják, a teaszertartásokon és a temetéseken egyaránt fellelhetők. Félkör alakú legyezőik olyanok, mint a szent Fuji-hegy, szemet gyönyörködtetőek. Japánban a legyezést a testetlen valóság meghívásaként, megragadásaként fogják fel, az összecsukható legyezők zsebre vágásával pedig úgy vélik, a valóság megőrzésére tesznek szert.
LÉGYÖLŐ GALÓCA
Az ókorban már meglehetősen jól ismerték a gombákat, de hasonlóan a ma élőkhöz, elég sok gombától - többek között a légyölő galócától is - féltek. Ennek némileg ellentmondanak a görög vázafestők által megörökített galócákat szedő gyógynövénygyűjtők. Furcsa látvány egy római kápolna freskóján felfedezni a légyölő gombát, amely egyértelműen az ördög teremtményének számít. Az eurázsiaiak számára a légyölő galóca varázsszer, a szibériai sámánok jövendölés előtt fogyasztották, hogy általa transzba essenek, és profetikus adottságokra, gyógyító képességekre tegyenek szert. Kultikus felhasználása több mint 6000 évre nyúlik vissza. A feltűnően vörös kalapú, fehér pöttyös, fallosz alakú légyölő galócáról régóta feltételezik, hogy szerencsét hoz, és mindenféle őrültségre képes rábírni az embert. Különösen igaz ez a karácsonyokra, a régi júliusban tartott újév-kezdetekre, napfordulókra, amikor rituális körülmények között elfogyasztották.
A légyölő galóca számtalan mesében, mítoszban, mondában szerepel, hol az istenekkel összefüggésben, hol az ördög szövetségeseként feltüntetve. Egyes feltevések szerint az ókori indiai szomával azonos. Szerte a világban erotikus növény, szívesen használják afrodiziákumként, szárított kalapját megeszik, alkoholban áztatva megisszák, vagy a füstjét belélegzik.
LEKANOMANTIA
Lásd: jóslás
LEKOPOGÁS
Lásd: három
LEKVÁR
Lásd: álmok
LÉLEGZET
Lásd: levegő
LÉLEK
Lásd: levegő, madarak, pokol, sámán, szellemek, temetés
LENCSE
Lásd: karácsony
LEOPÁRD
A gyönyörű, szemes szőrméjű leopárd (régies nevén oroszlánpárduc), melynek elnevezése az oroszlán (león) és a párduc (pardosz) jelentésű görög szavak összetételével keletkezett, a bátorság és az erőszak szimbóluma. Egyiptomban a halált és a túlvilági életet testesíti meg. A halott fáraók leopárdbőrt viseltek, amikor a szájának kinyitásával akarták szabaddá tenni Tutanhamon lelke előtt a túlvilágba vezető utat.
Afrikában a szomorúságot, a gonosz szellemeket jelképezi, elterjedt hiedelem náluk, hogy a boszorkányok leopárd képében engedik útjukra a bajt. Nyugat-Afrikában a leopárdot a vihar istenének tartják, sötétebb foltjait a vízzel és az esővel azonosítják, üvöltését mennydörgésnek vélik. A leopárdvadászok úgy képzelik el, hogy a leopárd szívének elfogyasztásával elnyerik az állat vadságát és bátorságát. Az ókori Görögországban a leopárd Dionüszosznak, a bor istenének volt a szent állata. Dionüszosz csodálatos leopárdbőrbe burkolózva, leopárd háton utazott a mitikus keleten.
Az Ószövetségben Antikrisztuson, az apokalipszis fenevadján, a leopárdot értik. A hinduizmusban az agresszivitás jelképe. Siva isten leopárdbőrt visel, amelyet az életére törő, féltékeny bölcsek küldtek neki. Kínában is felbukkan ez a motívum, ahol a leopárd a háborúk szelleme, a bátor vitézeket gyakran hasonlították párduchoz. Sri Lanka lakói szerint a leopárd telihold idején végtelenül rosszindulatú.
Habitabit lupus cum agno et pardus cum hoedo accubit. (‘A farkas a báránnyal lakik, és a párduc a kecskegidával fekszik’.) – olvasható a latin Bibliában a messiási ország békéjéről szóló jövendölés.
LÉPCSŐ
Lásd: ház, létra
LEPÉNY
Lásd: kettő
LÉTRA
A létra, az ég és a föld között tart kapcsolatot, összeköti a mennyországot az alvilággal. Jákob létráján járnak le és föl az angyalok. A buddhista hit utolsó földi Buddhájának, Sákjamuninak Indra isten hoz létrát, hogy a tusita égből lejöhessen a földre. A létra jeleníti meg az istenek rangsorát, és biztosítja isten országába a bejutást. A hétfokú létra a világmindenségre utal. Néha az égből lóg lefelé, máskor a világfa vagy a világoszlop törzséhez támasztva, vagy a világhegy lejtőjén várja, hogy a holtak feljussanak az égbe. Az alvilágba vezető létra viszont egy veszélyes szakadék fölött vagy egy mély kúton visz keresztül.
A létra szimbolizálja a testi és szellemi fejlődést, valamint a lélek megtisztulását, például amikor a hívő ember rózsafüzérét pergeti. A létra számos jelentéssel bír, jelenthet jó sorsot és betegséget, veszélyt és bátorságot, tudást és gazdagságot, balszerencsét és paradicsomi létet. A lépcsőnek hasonló a jelentése a létrához, a lépcső magasba emelkedő fokai, a lelket, a szellemi tudást, a felemelkedést jelképezik. Lépcső vezet a lakásból az utcára, lépcsőn lehet a centrumból, a belső részből, a külső részbe jutni. A lépcső azonban jelezhet valamilyen bizonytalanság- és határozatlanságérzetet, bizonyos félelmet is kelthet.
A néphit szerint a kinyitott, vagy a falnak támasztott létra háromszöget képez. A háromszögek a Szentháromságot reprezentálják, ezért tartják szentségtörésnek, a Szentháromság megsértésének, egyenesen a sátánnál való szövetségre lépésnek, ha valaki átsétál egy létra alatt. Ugyanez az iszlám hitű törököknél is különösen balszerencsés ómen. A burmaiak pedig azt mondják, hogy nemcsak a létra, de a lépcső alá sem szabad menni, mert az illető elveszti akaraterejét. Az indiaiak úgy vélik, hogy a létra a Sátán territóriuma. Ha muszáj átmenni alatta, akkor össze kell zárni az ujjakat, majd fügét vagy fityiszt kell mutatni. (Ökölbe zárt kézzel, a mutató- és a középső ujj közül kell kidugni a hüvelykujjat).
LEVEGŐ
A világegyetem négy alapeleme közül a levegő, a tűzhöz hasonlóan, könnyű, férfias jegy, ellentétben a nehézkes női jegyekkel, a földdel és a vízzel. A néphit szerint déli tizenkettőtől napnyugtáig uralkodik a levegő, vagyis az éltető lég. A levegő reprezentálja a természetfölöttit, ami sok esetben a démonokra, az ördögökre és az azokat megjelenítő legyekre utal. Feltételezhetően ezért mondják azt, ha elszáll a testből a lélek, hogy "megszállta az ördög".
Mivel a levegőt érzékelni lehet, a hozzá kapcsolódó leheletnek, lélegzésnek, szélnek is külön szimbolikus jelentései vannak. A lehelet és a lélegzet maga az élet, az éltető erő, a lélek megtestesülése, az isteni kisugárzás. A druidák leheletétől leomlottak az ellenség erődjeinek falai, kővé vált az ellenség.
A ki- és belégzés az élet ritmusát, a szellem jelenlétét jelzi. Isten, amikor megteremtette az embert, lelket lehelt belé, tehát az isteni szellem, mint lehelet költözött az emberbe, ami rendkívüli tulajdonságokra, természetfölötti erőre teszi képessé őt.
A hindu Brahmának kilégzése a világ teremtését, belégzése a világ pusztulását jelzi. Váju, az indiaiak szél istene maga az éltető légzés, aki Purusa lélegzetéből keletkezett. A judaista Jahve lélegzete a világ állandó megújulását jelzi. A kínaiaknál az éltető légzés olyan, mint egy kinyíló és becsukódó égi kapu, ami a jin és a jang kettősségének tökéletes működésére utal. A varázslások gyakorlatában elterjedt a szájból-szájba légzés.
A szelet előszeretettel dolgozták fel az ókori Görögországban, a rómaiak körében a szelet a négy égtájjal, a négy évszakkal, a növekedéssel, a termékenységgel kapcsolták össze. A hindu hagyományban a szellem szülte szél szüli a világosságot. Könnyű, lenge, szellemi levegőben szállnak az angyalok, a levegő erős örvénylése okozta nagy erejű szélben, az erőszakos, durva erők jelennek meg. Az orkánról azt mondják, hogy az isteni kinyilatkozás előhírnöke, ugyanis isten a szélviharból válaszolt Jupiternek, s egy szélviharban kapta a kinyilatkozást János apostol.
Az asztrológiában a levegő jegyet az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntő alkotják. A légies jegyekre jellemző a szangvinikus vérmérséklet, jó alkalmazkodási képesség, nagyfokú mozgékonyság, sokirányú érdeklődés. A légies emberek meleg, nedves pozitív jellegűek.
LEVÉL
A hagyományos levél, amelyben a távollevő személlyel közölni szándékozott hír, információ papírra vetve, a posta segítségével jut el, az elektronikus hírközlés fejlődésével lassan kezd kimenni a divatból. A legrégebbi üzenetek már az ősemberek barlangjaiban fellelhetők, az ókori egyiptomiak papirusztekercsekre írtak, a görögök cserépdarabokra, a rómaiak viaszostáblára, az arabok papírra. A középkori Európában írt leveleket már küldönc kézbesítette. A legrégebbről fennmaradt és ismert magyar nyelvű levelet L. Thurzó Elek írta, szerelmeslevelét 1525-ben keltezte. A titokzatos, titkot rejtő papírra írt leveleket az újkorban ostyával vagy pecséttel zárták le.
Az angol álomfejtők szerint annak a nőnek, aki szeretné megtudni, hogy szeretője őszinte-e hozzá, ki kell választania a szerelme levelei közül egyet, lehetőleg azt, amelyik a legszenvedélyesebb szövegű. Ezután a levelet az asztalra téve, össze kell hajtani kilencrétűre. Az így összehajtott levelet egy tűvel át kell szúrni, és a párna alá tenni. Ha éjjel a szerelmes nő ezüstről, drágakövekről, üvegről, kastélyról vagy tiszta vízről álmodik, biztos lehet benne, hogy szeretője őszinte, ígéretei becsületesek; ha azonban lepedőről, pókról, tűzről, fáról, virágokról vagy arról álmodik, hogy köszönti őt, akkor érzései hazugok, és el fogja hagyni.
Ugyancsak álommal kapcsolatos hiedelem, ha valaki arról álmodik, hogy levele érkezett egy barátjától, annak az a jelentése, hogy a barátja hamarosan megérkezik, vagy nemsokára újabb hírt fog adni magáról.
LEVIÁTÁN
A judaista mitológiában a leviátán tengeri állat, a tenger mély vízének szörnyűséges lakója. Jób könyvében ez a tengeri szörny még krokodilusként, óriáskígyóként vagy rémséges sárkányként, a bibliai szerzők szent könyveiben, az apokrif iratokban és a középkori legendákban, mint felülmúlhatatlan óriási erejű lény szerepel. Az ugariti mitológiában a vízi világ romboló erejű hétfejű szörnyetege.
Jób könyvében a Leviátánról szóló részletes leírás szerint: "Fogazata körül rémület tanyázik. Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája (...); A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba (...) Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékes fazék lesz körötte a tenger (...) a büszke állatoknak ő a királyuk".
Bárúk apokalipszisében és az aggádában az olvasható, hogy a Leviátán szájából előlövellő láng képes lángra gyújtani az egész óceánt, az egynapi eledele egy háromszáz mérföld hosszúságú szarvas hal.
A Biblia Leviátánnal együtt említi Behemótot, a szárazföldi szörnyet, akiken egyedül csak Jahve képes uralkodni, és akiket Isten az idők végeztével elpusztít, húsukkal pedig megvendégeli az igazhívőket.
LEZÁRT KÉZ
Lezárt kézről akkor beszélünk, ha a három fővonal a hüvelykujj felőli tenyér részen egybeolvad. Ez az alakzat rossz jel, szerencsére csak ritkán fordul elő. Azért kedvezőtlen a lezárt kéz, mert a tenyérben nem tudnak boldogulni a Jupiter-erők, de a Merkúr, a Nap és a Szaturnusz kedvező hatása sem tud érvényesülni a Hold, a Vénusz és a Mars kedvezőtlen erőivel szemben. Akiknek keze lezárt, általában merev, érzéketlen emberek, nehéz velük az együttélés, reménytelen velük egyetértésre jutni, ezek az úgynevezett nehéz emberek. Mindezeken túl a lezárt kéz szimbolizálhat gyenge ítélőképességet, neuraszténiát, beszédzavart, nőknél pedig vetélést, koraszülést.
Régebben a lezárt tenyérből erőszakos halálra következtettek, ez az állítás azonban nem állja meg a helyét, sokkal inkább utalhat összeférhetetlenségre, kibírhatatlanságra, kötekedő, rossz természetre.
A lezárt kéz különösen akkor jelenthet rosszat, ha mindkét tenyérben megtalálható ugyanaz a jel. A lezárt kéz enyhébb változata az, amikor csak két vonal, a szívvonal és a fejvonal egyesül egymással. Ez intenzív önszuggesztiós képességet szimbolizál, túlérzékenységgel párosulva. Az illető nem ismer akadályt, beleveti magát a kitűzött cél megvalósításába. Asszonykézben olyan szerelmet jelképez, amiért mindent megtesz e jel tulajdonosa, felrúgja a családját, elhagyj a gyerekét, hazáját.
LIBA
A hagyományban a ludakat olykor a felfordulással, a káosszal társítják, ugyanakkor úgy is emlegetik őket, mint a világteremtés részeseit, amikor aranytojást tojnak. Az egyiptomi nílusi lúd kozmikus tojásából maga Amon-Ré, a napisten kelt ki. A harcias, hatalmas zajt csapó ludak Marsnak, a háború istenének szent madarai. A kelták is a háborúval azonosították őket.
Kínában a ludak az éghez, a jang princípiumhoz tartoznak. A kínaiak és a japánok képzetében a ludak, hol a Napot, hol az ősz holdmadarát szimbolizálják. Emellett, mivel a lúd szintén egy egész életre választ társat magának, a házastársak köti boldogság jelképe is. A gnosztikusok szerint a Szentlelket testesítik meg, s egyben jelképezik az éberséget és az óvatosságot. A lengyeleknél vidéken sok helyen még ma is ludakat használnak őrzőállatként. A középkorban azt hitték a ludakról, hogy a boszorkányok hátas állatai. A „V” alakban szálló vadludak, légies kecsessége, elragadó látványa a túlvilágot sejteti.
A néphagyomány szerint szent Mihály napján libát enni jó szerencsét jelent. Ha a liba húsa barnás, enyhe telet jövendöl, ha a húsa fehér, kemény lesz a tél. A nyári vadludak, ha korán költöznek el, hamarosan tél lesz, ha későn mennek el, akkor a tél is késni fog. A dél felé szálló vetési vagy téli vadludak vonulása azt jelent, hogy az idő hidegre fordul, ha észak felé költöznek, a levegő megenyhül.
Sokak által ismert szólásmondás, a sok lúd disznót győz, ha valaki, valamiben vétkes, azt mondják rá, hogy ludas. Viszont számos ismeretlen szállóige is létezik, pl.: a tengeren innen, tengeren túl, csak lúd a lúd; lúdtól tanul a liba; sok Szent Márton lúdja kelt el már azóta; ha egyik lúd iszik, a másiknak is innia kell.
Az álomfejtők szerint álomban libát látni, hír jöttét jelzi. A babonások feltételezik, ha gágog a liba, vagy valakinek hideg szalad végig a hátán, annak a szeretettje sírján sétál valaki.
LIDÉRC
A lidérc megítélése ellentmondásos, sokak szerint ördögszerető gonosz szellem, de tartják csodás lénynek, csalóka vágynak és tünékeny reménynek is. A magyarok képzetében úgy él, mint egy segíteni és ártani egyaránt képes természetfölötti lény. Megjelenhet segítőkész szellemként, gazdagságot hozó lényként, de inkább, mint kísértet, hazajáró halott, szexuális molesztáló, vagy tüzes fény, bolygó lidércfény él a köztudatban.
Különböző alakban tűnhet fel, megjelenhet emberi vagy állati testet öltve, valamint mozgó fényjelenségként, lidércfényként.
A lidérc egyszer apró termetű, máskor hosszú lábú emberként, hol mellényben, hol vörös nadrágban, lámpással a kezében jelenik meg. Bárhogy is nézzen ki, nappal készségesen teljesíti ura kérését, éjszakánként, a sötétség leple alatt viszont kisajátítja gazdáját, ráül a mellére, képes a vérét szívni, vagy szexuális együttlétet követel, de nemcsak tőle, hanem az asszonyától is, akik idővel ebbe a kibírhatatlan megpróbáltatásba - vagy, ahogy nevezik, a lidércnyomásba - belebetegednek. Azokról az emberekről, akiket birtokába vett a lidérc, úgy vélik, eladták lelküket az ördögnek.
A néphit szerint védekezésként éjszakára be kell tömni a kulcslyukat (a lidércek általában a kulcslyukon jönnek a lakásba), a lidérc megtévesztésére a cipőket úgy kell elhelyezni, hogy orrukkal az ajtó felé nézzenek, és lefekvéskor az ágyat hátrafelé kell megközelíteni. De hatásos lehet az is, ha az ember valamilyen acélból készült tárgyat, például egy régi ollót tesz a szalmazsákjába. Egy harmadik gyógymód a lidérces álmok megszüntetéséhez azt javasolja, hogy a beteg kerítsen egy tiszta, új üveget, vizeljen bele, és azután három napig tegye ki a napra a vizeletét. A negyedik napon – anélkül, hogy útközben egy szót is szólna – menjen el egy folyóhoz, vagy patakhoz, és a feje fölött hajítsa az üveget a vízbe.
Az állat képét öltő lidérc, legtöbbször csirkeként tűnik fel. A csirkét rejtő tojást a gazdának kell kikeltenie, aki 21 napig a hóna alatt tartja, a kikelés után azonban a csirke hálából gazdaggá teszi őt. Egy másik változat szerint a fekete tyúknak első tojását trágyadomb melegével kell kiköltetni. A kiköltött erőszakos csirkétől gazdája csak úgy szabadulhat meg, ha lehetetlen, teljesíthetetlen dolgot kér tőle, például, hogy szitával merjen vizet, zsákban hozzon meleget, vagy világosságot.
Tüzes alakban, pislákoló lángként, tűzgömbként, kék lebegő fényként megjelenő lidérc, a lápos, mocsaras területeken éjjelenként tűnik fel. Ezeket a felvillanó fényeket mondja a közhiedelem lidércfénynek, más néven bolondok tűzének. A magyarok azt hiszik, hogy ezek lidércfények – a fény fellobbanásával - jelzik, hogy hol van elásva a kincs. Ha bárki közeledik a lidércfényhez, a fény eltávolodik, sokszor tévútra vezeti a megtévedt kíváncsi vándort.
A lidércnek számtalan elnevezése van: bubus, mumus, bankus, bönkös, böbös, kankus, kunkos, kankas, kókus, mánkus, mókár, mumák, mummu, mammó, hemmes, mankuj, vankuj. Ilyen és hasonló nevekkel ijesztgetik a hangoskodó, szófogadatlan kisgyerekeket.
Az emberek számára, a lidércfény látványa rosszat jelent, mert olyan halott ember lelkének tartják, akit még a pokol sem fogadott be, emiatt vándorol a pokol tüzét hordozva. Pedig a jelenség magyarázata egyszerű: a lidércfényt a mocsárban keletkező gáz öngyulladása okozza.
LIDÉRCFÉNY
Lásd: lidérc
LILIOM
Amíg a rózsa a virágok királynője, a liliom a királyuk. A liliom - elsősorban a termesztett, fehér liliom - már a középkorban, a tisztaság, az ártatlanság, a jámborság szimbóluma volt. Jelképe Szűz Mária szeplőtlenségének, az angyali üdvözletnek, egyúttal Gábor arkangyal jelvénye is. A sémik Éva könnyeiből eredeztetik a liliomot, melyeket akkor hullatott, amikor kiűzetett a paradicsomból. Az ókori görögök pedig azt hitték, hogy a liliomok, a Héra melléből kicsorduló tejből virultak ki.
Negatív megítélés alapján, a liliom, kapcsolatba hozható a megszégyenítéssel, a halállal és a túlvilággal. Egyes népek hiedelemében az ártatlanul elítéltek sírján liliomok nyílnak. Letört liliommal jelenítik meg a szüzességétől megfosztott lányt. Az arab álomfejtők szerint pedig a liliom a szerencsétlenség hírnöke, mely egy álló évig tart.
A maja indiánoknál a liliomot, a földet a hátán tartó krokodillal ábrázolják. A Mali dogonok mítoszában a bárány megtermékenyíti a Napot, majd az égből a szivárványon alászáll egy tóba, amelynek vízét beborítják a vízililiomok. A suméreknél és az egyiptomiaknál a liliom a termékenység virága. Az alkimisták körében a fehér liliom, a nőiességet jelzi.
A kínaiak számára segít a bajokat, gondokat elfelejteni. A liliomról azt tartják, hogy a démonok, kísértetek félnek tőle, épp ezért az 5. holdhónap 5. napján szokás volt liliomot akasztani az bejárat fölé.
Liliom motívumok sok címerben szerepelnek, például a ciszterci és a premontrei rend, a Szent Orsolya-rend, Kassa városának címerében. A francia királyi címerben látható liliom, a felvirágzást, a hatalmat testesíti meg. A héber hitvilágban az istenben való hit, és Júda törzsének volt jele a liliom. A fehér liliom a húsvét virága. Több szentet ábrázoltak fehér liliommal, olyanokat mint Pádovai Szent Antal, Assisi Szent Ferenc, Árpád-házi Szent Imre.
A szűziességet, ártatlanságot szimbolizáló fehér liliommal szemben, a vörös liliomokkal az erotikus gondolatok és a termékenység azonosíthatók. A termesztett liliomot már az ókori népek ismerték, szépségápolásra használták. Perzsiában illatos kenőcsöt készítettek belőle, borban főzve eltüntette az arcráncot, a szemölcsöt és a szeplőt.
Kelet-Ázsiában, ahonnan származik, nemcsak a virágjáért termesztik, hanem hagymájáért is, amit úgy fogyasztanak el, mint mi a vöröshagymát. Állítólag meghosszabbítja az életet. Virágja és hagymája egyaránt fontos gyógyszer, a régiek kígyómarás és gombamérgezés ellen használták. Az olajban áztatott liliomszirmok gyógyították az égési sebeket és a szúnyogcsípést.
LILIT
Lásd: amulett
LINGAM
Lásd: jóni-lingam
LÓ
Az istenek és a hősök sok mítoszban közlekednek lovon, vagy ló vontatta szekéren, de maguk a lovak is gyakori szereplői a mitológiai történeteknek. Az indiai isteni ikerpár, az Asvinok, két ló alakjában jelennek meg; a görög ikertestvérek, a Dioszkuroszok közül, Kasztór kiválóan töri be a lovakat. A hettita Pirva és a szláv Perun isten ló vontatta harci szekéren jártak. A görögöknél Potnia hippón, a lovak úrnője; a kelta lófejű Epona nemcsak a lovak, hanem a víz, a termékenység és a halál istennője volt.
Jól ismert Mohamed lova, Burák és Szleipnir, a skandináv főisten, Ódin nyolclábú lova. A skandináv mitológiában két ló, Arvak és Alsvid húzta a Nap szekerét; a lovak sörénye adta a fényt, maga a Nap pedig a meleget. A hinduk Visnu isten utolsó földi megnyilvánulásával társítják a lovat.
A kínaiak a lovak védelmező isteneként Mawang-ot ("a lovak fejedelme") tisztelték. Kultusza az ősi időkbe nyúlik vissza, és eredetileg egy csillagkép megtestesülésének tartották, aki eldönti a lovak sorsát.
A lovak fontos szerepet játszottak a népek vándorlásában, békében megbecsült társai, háborúban pedig segítői voltak az embernek. Gyakran hozták összefüggésbe őket a mindennapi élettel és a jóslásokkal. A balti népek a lovakat isten gyermekeinek tartották. A kelták, amikor feláldozták lovaikat, arra számítottak, hogy elhalt lovuk viszi el lelküket a holtak birodalmába.
Az azeriek szerint a lovak jó szerencsét hoznak. Az őseik úgy gondolták, hogy Isten szekerét négy ló húzta. Ezért ha lóról álmodnak, az álom valóra válását remélik. Mikor meghal a ló gazdája, a lova könnyeket hullat. Hasonlóan, mint a világ más részén élők, az azeriek is szerencsésnek tekintik a lópatkót.
Walesben a szürke lovat a halál előjelének tekintik, Angliában és Németországban a fehér lóról gondolják ugyanezt. A hiedelem szerint a fehér lovak figyelmeztetnek a veszélyre és tovább élnek, mint a sötét színűek, ezért tekintik őket, élő amulettnek, a korai halállal szemben. A ház gonosz szellemei elmenekülnek, ha egy fehér lovat körbevezetnek a házon. Ha az esketés előtt álló ifjú pár egy szürke lovat lát a templomba menet, mindkettőjük számára jó szerencsét jelent. Ugyanakkor a szürke lovakat, valamint azokat a lovakat, melyek mind a négy lábukon „fehér zoknit viselnek” szerencsétlennek tartják a lóversenyeken.
Az angolszászoknál, ha az ember lát egy fehér kutyát, némának kell maradnia, addig, míg egy fehér lovat nem pillant meg. Egyes helyeken szerencsét jelent a fehér ló látványa, másutt szerencsétlenséget. Az az ember, aki az utóbbiban hisz, a fehér ló láttán, köpjön egyet, és kívánjon valamit, vagy kulcsolja össze az ujjait, míg egy fehér kutyát nem lát meg.
A leendő csikó nemének megállapítására az angolok úgynevezett „szög tesztet” alkalmaztak. A vemhes kanca farkából kitéptek egy szál szőrt, amire rákötöttek egy szöget. Ezután a szöget a kanca medencéje fölé lógatták, ha nem mozdult, a kanca nem volt terhes, ha kört írt le, kancacsikó, ha egyenes vonalban mozdult el, méncsikó születése volt várható. Ha egy várandós mama magzatának szíve úgy ver, mint egy lóé, a gyermek leány lesz, ha viszont úgy zakatol, mint egy vonat, akkor fiú. Azt mondják, hogy minél jobban belemártja a méncsikó az orrát vízivás közben, annál jobb apamén lesz belőle. A kancák barátságtalan viselkedését úgy előzik meg, hogy itatójukba rézérméket tesznek.
A népi megfigyelés szerint rossz ómen megváltoztatni a ló nevét. Az indiaiak, ha új konyhai edényt vásárolnak, először egy lóval szagoltatják meg. A boszorkányok, mivel félnek a lovaktól, visszafordulnak attól az ajtótól, melyre lópatkót szögeztek. Az ördögök pedig a lólábtól tartanak. Egykoron báránybőr darabot tettek a ló nyakára, hogy megvédjék a rontástól. Az angoloknál pedig vörös berkenyefa pálcával, vagy vörös berkenyefából készült ostorral védték meg a lovat a boszorkányok mesterkedéseitől, de hasznos volt az is, ha a ló farkát szalagokkal fonták be.
A népi tapasztalat azt mondja, a véletlenül összetört tükör miatti balszerencse megelőzhető, ha egy lovat vezetnek keresztül a házon. Aki átmegy egy létra alatt ugyancsak balszerencsés lesz, de hatástalanítható, ha az ember összekulcsolva tartja a kezeit, míg három lovat nem lát. Megjavul a zongora hangja, ha a ház padlója alá lócsontokat tesznek. Ha egy férfi lovaglás közben egy szövőnővel találkozik, nagyon rossz jelentésű, azonnal meg kell fordulnia, és egy másik utat választania.
A népi gyógyászok úgy tartják, ha a ló a ház kapuja előtt nyerít, betegség előjele a ház lakói számára. A ló leheletének belégzése gyógyír a szamárköhögésre, de az is hatásos, ha a beteg visszafelé ülve lovagol meg egy fekete-fehér tarka lovat. A bibircsókok elmúlnak, ha lószőrrel szorosan körbe kötik azokat. Egy szőrszál megevése a ló sörényéből, gyógyulást hoz a bélférgek és giliszták ellen. Még a 18. században azt hitték, hogy a lovak patáinak belső részén lévő szaruréteg gyógyítja a rákot, megszárítva, porrá őrölve, tejben kellet meginnia a betegnek.
Bármely lóval kapcsolatos álom nagyon szerencsés; még a halottas kocsit húzó tolldíszes lovakról való álmodás is jó jel, ugyanis esküvőt jelez előre. Az álomban látott tarka ló ugyancsak nagy szerencsét jövendöl.
Hasonlóképpen vélekednek az arabok is. Aki lovakkal, öszvérekkel vagy szamarakkal álmodik, az jót remélhet, mert a Próféta azt mondta: "A férfiak szerencséje a lovaik üstökéhez van kötve az utolsó ítélet napjáig." A Koránban pedig meg van írva, hogy Allah akarta úgy, hogy "meglovagolják őket és pompázzanak velük."
LOBOGÓ
Lásd: zászló
LÓHERE
A pillangósvirágú lóherének több mint 300 faja ismeretes. A lóhere azonban nem jellegtelen virágjáról, hanem levelei számáról lett ismert. A háromlevelű lóheréről feltételezik, hogy a Szentháromságot jelképezi. De már a kereszténység előtt az istenhármasságokat szimbolizálta. Az írek annyira kedvelik a háromlevelű lóherét, hogy nemzeti jelképükké fogadták. A háromlevelű lóherénél sokkal ritkábban lehet rálelni a négylevelű lóherére, ezért tartják különösen szerencsésnek. A négylevelű lóhere azonban csak akkor hoz jó szerencsét megtalálójának, ha véletlenül akad rá.
A török emberek szerint a négylevelű lóhere megvédi az embereket és az állatokat a varázslatoktól, valamint a rossz tündérek mesterkedéseitől. Jó szerencsét hoz azoknak, akik a házukban ilyen lóherét tartanak. A britek úgy vélik, aki megtalál egy négylevelű lóherét, képes felismerni a boszorkányokat, megpillantani a tündéreket, és alkalmassá válik arra, hogy tisztán lássa a világot. A svájciak mielőtt vándorútra keltek volna, cipőjükbe négylevelű lóherét tettek, hogy ne fáradjanak el gyorsan, és az üzletkötésben szerencséjük legyen. A németek zsebükbe varrtak négylevelű lóherét, hogy távol tartsa őket minden rossztól, a rosszul tanuló sváb diákoknak meg azért, hogy szorgalmasabban tanuljanak. A francia férfiak, ha meg akartak hódítani egy lányt, lopva a lány ruhájára tűztek egy négylevelű lóherét, amitől azonnal elnyerték annak szerelmét.
A magyar néphiedelemben a lóheréről - mivel négy levele keresztet formáz – azt feltételezik, hogy alkalmas ördögűzésre, elhárítja a gonoszt, a bajokat, megvéd a kellemetlenségek ellen, ugyanakkor a négylevelű lóherével rontást is tudtak végezni, általa képesek voltak elcsábítani másnak a szeretőjét.
A magyarok a négylevelű lóherének csak akkor tulajdonítanak szerencsét, ha mindössze egy szál van belőle, ha több szálból áll, már balszerencsésnek tartják. Az öt-, hat- és hétlevelű lóherék már olyan ritkaságszámba mennek, hogy megtalálásuk ugyancsak balszerencsére utal.
LÓLÁB
Lásd: ló
LÓPATKÓ
A növekvő félholdra emlékeztető, vagy végtelenséget szimbolizáló, a saját farkába harapó kígyóhoz hasonlító lópatkó, az egyiptomi Ízisz, a római Diana istenasszonyok jelképe. Hasonló alakú amuletteket viseltek a kaldeusok és az egyiptomiak. Ezen kívül régen sokan hittek a vas és a tűz mágikus erejében, ezért tekintették a kovácsokat gyakran mágusoknak. A néphit szerint a lópatkó varázslatos ereje megvédi az embert az ártó szellemektől. Lópatkót találni, szerencsét jelent. Ha azonban eldobják vagy elajándékozzák, a szerencse elszáll.
Az ajtó fölé kifüggesztett lópatkó szerencsét hoz a ház népének, megvéd a baj és betegség ellen. Európa nagy részén a védelmet nyújtó lópatkót két szárával lefelé függesztik fel, Írország egyes vidékein és a brit emberek körében azonban úgy vélekednek, hogy a lópatkót száraival felfelé fordítva kell felfüggeszteni, mert különben, a szerencse kifolyik, vagy kihull belőle. Az ír menyasszonyok még ma is ügyelnek arra, hogy esküvői ruhájukról vagy testükről ne hiányozzon a szerencsét hozó lópatkó szimbóluma. Ez megjelenhet egy kis szőttes, hímzett díszítés formájában a ruhájukon, vagy karperecként csuklójukon, esetleg mint tetoválás a testükön.
A hálószobában kiszögelt lópatkóról feltételezik, hogy elűzi a lidérces álmokat. A lópatkót a küszöbre úgy kell rögzíteni, mintha befelé menne, hogy behozza a házba a szerencsét.
A lópatkó nemcsak jó ómen, hanem a termékenység jele is. Egy vas lópatkóból készített gyűrű ugyanolyan védelmet nyújt a sátán ellen, mint maga a lóláb. Fémből vagy vasból készült apró lópatkót ábrázoló nyakláncok, díszek, kitűzők viselete, a legszerencsésebb amulettek közé tartoznak. Hajón kiszögezett lópatkó szerencsés visszatérést jelent a tengerről, hasonló jelentésű az autóban lévő lópatkó is.
Egy skót legenda szerint a Sátán egyszer meglátogatta Szent Duncant, aki mestere volt a lópatkolásnak. De amint Duncan felismerte a sátánt egy falhoz bilincselte, majd durván hozzáfogott patkolásához. A sátán ordítva könyörgött a kegyelemért. Duncan csak akkor engedte szabadon, miután a sátán megígérte, hogy soha többé nem megy olyan házba, melyre lópatkót erősítettek.
Ha az ember késsel véletlenül megérint egy felakasztott lópatkót, még kétszer meg kell érinteni, mert egyes manókat vonzza ez csengő hang, ha viszont háromszor egymásután hallják, akkor elmenekülnek.
A népgyógyászok szerint a lópatkó nemcsak a rontások ellen véd, hanem a csuklást is kúrálja.
LÓSZŐR
Lásd: ló
LÓTUSZ
A lótusz a nőisség jelképe, mindazt szimbolizálja, ami ezzel összefügg, a teremtőerőt, a termékenységet, a születést, az egészséget, az életerőt, a tisztaságot. A lótusszal hozzák kapcsolatba az olyan, női nemre jellemző, tulajdonságokat, mint a megértés, feledés, folytonosság, ábrándozás, nyugalom, a békesség. Szirmai és a virág középen lévő magja a férfi és nő együttesét formázzák. Padmanínak, az indiai asszonyi szépséget megjelenítő Lótuszhölgynek lótuszillatú a lehelete.
A lótusz szanszkrit nevét alkotó ’abja’ és ’saroja’ szavak jelentése vízen született, míg a kamala szó rózsaszerűt, pompázatost, kiválóságot jelent. Indiában a lótusz a női nemi szervet, a jonit jeleníti meg, de egyben azt is feltételezik róla, hogy a világmindenség bölcsője volt. Az özönvíz végén a vízen fekvő Visnu köldökéből egy lótusz nőtt ki. Brahma, a világmindenség ura lótuszban született, s ahogy növekszik az aranyszínű lótusz, úgy nő egyre nagyobbra az univerzum.
Laksmit, Visnu isten hitvesét lótuszon ülve, vagy lótusszal a kezében, olykor lótusz szeműként, valamint lótuszfüzérekkel felékesítve jelenítették meg, de olyan ábrázolása is létezik, amelyen lótuszvirágon emelkedik ki az ősvizekből. Az indiaiak a Napot és a lótuszt az örök szerelem, az együvé tartozás jelképeként tisztelik, mitológiájukban a Nap Visnu, a lótusz pedig Laksmi.
Az indiai Védák lótusz formájúnak vélik az ember legbelső magját, amelyben a lélek lakozik. Az ind földművesek termékenység istennőiket hajukban lótusszal, meztelenül ábrázolták. A kasmíri Dal tó rózsaszínű lótuszai a napfelkeltét szimbolizálják, a mogul szökőkutakat lótuszbimbókról mintázták. Olykor a lótuszt a Nap barátjaként emlegetik, a nap első sugaraira kinyíló lótuszra gondolva.
Gyakran látható Buddha, amint lótuszon trónol, és ez a virág mutatja meg az utat Buddha szent fájához. A Tibetben recitált „Om mani padme hum" varázsformula jelentése: „Legyen úgy, lótusz drágakő” vagy „Ékszer a lótuszban”. A dzsain vallást követők hatodik szimbóluma a kézben tartott lótusz.
Egyiptomban a Nílus két partján lótuszok virítottak. Az újszülött Nap lótuszvirágon trónol; és lótuszvirágból született Ré isten; lótusz virágán látható Hórusz isten; lótusz szolgált trónusként Ízisznek, Nebethutnak és Ozirisznak; és a királyi hatalmat jelképező Nofertiti lótuszt viselt.
Mivel a lótuszra hasonlít – sokfelé lótuszülésnek is nevezik – az indiai jóga egyik legismertebb pozitúráját, a padmászanát. A régi ábrázolásokon a meditáló Síva és Buddha gyakran ebben a testhelyzetben látható.
Kínában a lótusz szent növény, a nyolc halhatatlan egyikét, a nemes szívű szüzet, lótusszal a kezében elevenítették meg. A kínaiak szemében a lótusz a tisztaság, a bölcsesség, a termékenység jelképe, kapcsolatban áll a nyárral és a megvalósuló jóslat nyolc jelvényének egyikével. Buddhának lótuszvirágot rajzolnak a lábfejére. A lótusz szellemét a gonosz szellemektől illatos füstölők elégetésével szabadítják meg. Azt mondják, hogy a tó vizén valamennyi virító lótuszvirág egy-egy halott ember lelke.
A keresztények hitében Szűz Máriának a liliomon kívül a lótusz is virága.
LŐRINC NAPJA
Lásd: augusztus
LUCA NAPJA
Szent Luca, olaszul Santa Lucia ünnepnapja december 13-a, az év legrövidebb napja. „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja” - szól a mondóka. Szent Lucát, a szűz mártírt, a fénnyel hozzák kapcsolatba, őt tekintik a látás védőszentjének. Noha Luca vagyonos szicíliai családból származott, elutasított minden földi javat, még a házasság gondolatát is. Szüzességi fogadalma után, kérője bosszúból arra kérte a római kormányzót, zárassa Lucát bordélyházba. Ez azonban meghiúsult, mert Luca mozdíthatatlanná vált. Mivel nem tudtak belőle prostituáltat csinálni, máglyahalálra ítélték, de a lángok nem égették meg. Végül karddal átdöfték a nyakát. Szicíliában halt meg 304-ben.
Lucának, a szüzek védőszentjének névnapját többféle ceremóniával ünneplik meg. Svédországban Luca napja a karácsonyi ünnepek kezdete, ilyenkor a legidősebb lány fehér köntöst vesz fel, fejére örökzöldekből font koszorút tesz égő gyertyákkal.
A magyaroknál ehhez a naphoz, sokféle népi hagyomány, hiedelem, babona társul. Mivel erről a napról úgy tartják, hogy kedvez a boszorkányok varázslataihoz, jóslataihoz, a praktikák egész sorát végzik el a gonosz távoltartására: fokhagymát tesznek az ablakokba, a homlokra fokhagymával keresztet rajzolnak, patkót helyeznek a küszöbökre, seprűt raknak keresztbe az ajtók elé, mindezt azért, hogy a söprűnyélen lovagló boszorkák, az ártó szellemek ne hatolhassanak be a házba.
A régi Luca-ünnep női dologtiltó nap volt, tilos volt sütni, varrni, mosni. Nógrádban, ezen a napon még kenyeret sem szabadott sütni, nagymosást sem végezhettek, nem fonhattak, sőt egynéhány helyen, még a tollfosztás is tiltott volt, ez utóbbi csak a Lucákra vonatkozott. Luca-napján az asszonyok tüzet sem rakhatnak, ekkor ez a férfiak dolga. Lucakor a tyúkoknak abroncsba szórják a magokat, nehogy azok majd a szomszédba járjanak tojni. Ezen a napon a kisfiúk lucázni járnak, azt kívánják versikékkel, hogy sokat tojjanak a ludak és a tyúkok.
Luca-napi kedvelt foglalatosság a jóslás, ez vonatkozhat termésre, halálra, szerelemre és időjárásra. Ezen a napon cserépbe búzát vetnek, amely ha karácsonyra szépen kicsírázik, bőséges jövő évi termést jelez, ami a család egészségére válik. E napon annyi tollas pogácsát kell sütni, ahány tagú a család. Minden pogácsába egy-egy tollat szúrnak, akinek megég a tolla arra halál vár, akinek megpörkölődik, az a következő évben súlyos beteg lesz.
A Luca-napi szerelmi jóslásoknak se szeri, se száma, néhány ezek közül: Szatmárban az a lány, aki Luca estéjén bal kézzel font fonalat köt a derekára, megálmodja, ki lesz a jövendőbelije. A hajadon lánynak Luca napjától karácsony napjáig, minden reggel meg kell ennie egy almát, majd miután az utolsó alma utolsó falatját is lenyelte, ki kell mennie az utcára. Amilyen keresztnevű férfit lát meg először, úgy fogják hívni a jövendőbelijét. Egy másik praktika szerint Luca napján a lány felírja 13 papírra 13 férfi nevét, a papírdarabokat gondosan összehajtogatva, mindennap eldob egyet belőlük. Karácsony napjának (december 25-ének) estéjére megtudja ki lesz a jövendőbelije. Az a lány, aki Luca napján megrúgja a disznóól oldalát, a disznó röfögését megszámlálva megtudja, hány esztendő múlva megy férjhez. Az Ipoly mentén a lányok ólmot öntenek, hogy meg tudják mivel fog foglalkozni leendő férjük.
A boszorkánnyá vált Luca felismerésére, ezen a napon kezdenek hozzá a Luca-székéhez, amelyet a boszorkányszögnek megfelelően 9 féle fából faragnak, egy másik elképzelés szerint 13 féle fából kellett készíteni, és varázskörrel bekeríteni. A Luca nap estéjén elkezdett Luca-széknek karácsonyra kell elkészülnie, minden nap folyamatosan dolgoznak rajta. Ezért mondják azt, hogy "Olyan lassan készül, mint a Luca széke". Ha elkészült, karácsony estéjén elviszik a templomba az esti misére, s készítője, ha rááll a székre, meglátja a falu valamennyi boszorkányát.
Időjóslásra használják a hagymakalendáriumot, ugyanis ha Luca napjától a december 13-át követő 12 nap időjárását megfigyelik, abból következtetnek a jövő év 12 hónapjának időjárására. A hagymakalendárium, amelyet Luca napján (néhol Szilveszter napján) készítenek el, jól ismert időjóslás. Egy nagy fej vöröshagymát négyfelé vágnak és ízekre szedve, kiválasztanak 12 szép gerezdet és mindegyikre kis sót szórnak. Megjelölik, melyik hagymagerezd, melyik hónapot jelzi, s a tálcán vagy tepsin az óév utolsó napjáig meleg helyre teszik. Naponta megnézik, melyiken olvadt el a só, abban a hónapban sok eső esik, amelyik hagymagerezd száraz marad abban a hónapban nem lesz csapadék.
Egy másik időjóslás szerint Luca-napjától karácsonyig, minden nap egy-egy hónapnak számít, amilyen az időjárás este 6-tól, hatóránként, másnap este 6-ig, olyan időjárás lesz a következő év, odavágó hónapjának, megfelelő negyedeiben is.
Luca napjára néhány egyéb cselekedet is ajánlott, például a háziasszonyoknak sokat kell ülniük, és piros almát enniük.
LUCA-SZÉK
Lásd: karácsony, Luca napja