K

KABBALA
A Kabbala a középkori zsidóság nagyon bonyolult, számmisztikára épített ezoterikus tana, mely a Tóra titkos, rejtett értelmét kereste. A kabbalisták minden betűt számértékkel láttak el, mert szerintük a betűk és a számok együttesen a legfőbb isteni hatalmat képviselik. A számok és a betűk mindenható hatalmának felhasználásával számtalan mágikus praktikát elsajátítottak.

A Kabbala létrejöttéről számos csodálatos, fantáziadús elképzelés látott napvilágot. Az egyik elmélet azt mondja, hogy a kabbala titkait maga Isten tárta fel az emberek előtt azzal, hogy Ráziél nevű angyallal egy könyvet jutatott el az Édenből kiűzetett Ádámnak. Ez a bölcs könyv tartalmazta a világmindenség titkait, az égitestek egymásközti kapcsolatait, a világ teremtéstörténetét, a mennyország struktúráját, az angyalok karának névsorát, az emberi sorsok várható alakulását. Ez a misztikus bölcsességeket tartalmazó gyűjtemény nagyban segített a kudarcérzettel küszködő Ádámnak, csillapította fájdalmát, visszaadta nyugalmát.

Egy másik változatban Ráziél könyvét nem Ádám, hanem Noé kapta meg, amelyet később a zsidók bölcs királya, Salamon (uralkodott i.e. 1025-986 között) örökölt meg, aki a jó tanácsokat tanulmányozva vált világszerte elismert, megbecsült és mérhetetlenül gazdag uralkodóvá. Létezik, egy olyasféle feltételezés is, miszerint a Sinai-hegyen maga az Isten tárta fel a kabbala titkos tudományát Mózes és a hetven vén előtt, ezzel nekik, mint beavatottaknak, lehetővé tette a Szentírás misztikus értelmezését. A kabbalisták hitében úgy él, hogy ezt a szent könyvet egy tűztől védett házban őrzik, a hívek pedig a mágia angyalaként tisztelik az isteni titkokat feltáró Ráziélt.

A kabbala két nagy felvirágzáson ment keresztül, az első a 16. századhoz köthető, a palesztinai Szafetben élő Luria Izsák megalkotta a bölcseleti vagy spekulatív kabbalát; a másik fellendülés a 18. században volt Kelet-Európában, ahol létrejött a chaszidizmus (hasszidizmus) kabbalája, az utóbbi gyakorlati téren érvényesült. A kabbala tanait két szent könyv tartalmazza, az arámi nyelven íródott Széfer Jecirah és a Zóhár.

A zsidó miszticizmuson alapuló kabala napjainkban is hódít, követői a gonosz távoltartására csuklójukon piros szalagot vagy karkötőt viselnek, s noha a zsidó hagyomány szerint csak a negyven év feletti, családos férfiak tanulmányozhatnák tanait, mégis akad a hívők között szép számmal nő is.

Kabalán manapság, a mindennapi életben, elsősorban valamilyen szerencsét hozó tárgyat vagy cselekedetet értenek, amiben sokszor, sokan babonással hittel bíznak. Például a mexikóiaknál a gyerekek többsége magánál tartja kabalatárgyát, az egyetemisták kabalaként szerencsés ruhadarabjaikat viselik, amikor vizsgára, tesztírásra készülnek, de számos ismert művész, sportoló is magával viszi kabalatárgyát a fellépésekre, versenyekre.

KACSA
Lásd: állatok, tojás,

KAGYLÓ
Lásd: igazgyöngy

KAGYLÓKÜRT
Lásd: hangszerek

KAJMÁN
Lásd: krokodil

KAKAÓ
Lásd: gyümölcsök, növényi ajzószerek

KAKAS
A kakas a néphitben többnyire pozitív szerepet tölt be, kukorékolásából pedig a közeli jövőre következtetnek. Iránban a küzdőképessége révén érdemelte ki a szent jelzőt, erős hangú kukorékolásáról a perzsák azt hiszik, hogy elűzi a gonosz szellemeket. A kínaiak aranytollú Mennyei Kakasa, napjában háromszor kukorékol. Először, amikor a nap reggel megfürdik az óceánban; másodszor, amikor delelőn van; harmadszor, amikor alábukik a nap. Úgy tartják, hogy a világ valamennyi kakasa a Mennyei Kakastól származik.

A régi Kínában a kakast sohasem ették meg, különösen az újév ünnepén nem szabadott levágni. A hagyományos hiedelem szerint a kakas elriasztja a gonosz szellemeket és ártó démonokat, épp ezért esetenként kakas vérével kenték be a védő istenek szobrait, képeit. A képeken ábrázolt vörös színű kakasról úgy tartották, hogy távol tartja a tűzvészt a háztól. A fehér kakast pedig démonriasztó képessége miatt gyakorta helyezték a koporsóba a halott mellé.

A világon sok helyütt a kakasok kukorékolása jelzi előre a napkeltét. A kínaiak szerint a Mennyei Kakas első kukorékolása felrázza a mennyet, és felébreszti az embereket. Ha viszont egy földi kakas éjfélkor kukorékol, azt jelenti, hogy arrafelé egy szellem jár. Nálunk a kakas hajnali kukorékolása a sötét éjszaka végét, egy új nap kezdetét jelzi.

A törökök rossz jelnek tekintik, ha a kakas az éjszaka előtt kukorékol.

Angliában pedig a halál előjelének tartják, ha a kakas napnyugta és éjfél között háromszor kukorékol, de azt is azt valamilyen balszerencsére utaló figyelmeztetésnek vélik, ha a szokásostól eltérő időben kukorékol.

Az angolok a fehér kakast szerencsét hozónak tartják, és tiltják a megölését, mert megvédi a farmot, ahol él. A fekete kakas viszont a gonosz szellemekre figyelmeztet; a küszöbön álló kakas pedig látogató jöttét jelzi. Az a hiedelem járja, hogy a világvége utolsó napján a kakasok mindegyike varjúvá válik, hogy felkeltsék a holtakat.

Nagyra tartják a kakas nemzőképességét, szerelmi varázslásokban például a svábok a kakas nyelvet csempésznek be a kiválasztott fiú ételébe, aki ezután rögvest beleszeret az epekedő lányba; a cseh lányok ugyanebből a kakas farktollával háromszor érintik meg a kiszemelt fiatalembert, hogy elnyerjék szerelmét. Nálunk a lányok a szemétdombra állva, a kakaskukorékolás irányából tudták meg, melyik irányból jön kedvesük, aki őket feleségül veszi. Az esküvői lakomán, hogy szaporodjon az ifjú pár, kakashúst tálalnak fel.

Időjósként is gyakorta szerepel a kakas: például, ha a kerítésen kukorékol, szép idő lesz; ha a kapun ülve, vagy alkonyatkor kukorékol, másnap esős idő várható. Általában a kakas kukorékolása időjárás-változást prognosztizál.

Az álomfejtők szerint kakast látni álomban, tűzvészre utal.

Szólásokban: minden kakas a maga szemétdombján hatalmas; egy kakas a falu összes kakasát fellármázza. Debrecen környékén pedig az ok nélkül megijedő, sírós gyerekre azt mondják, hogy „ránézett a kakas”, ami az eltörött a mécses megfelelője.

KAKUKK
A kakukkok azon szokásuk miatt híresültek el, hogy a nőstények tojásaikat más, apróbb, többnyire énekesmadarak fészkeibe csempészik, hogy fiókáit azok neveljék fel. Ennek még olyan piciny madarak is áldozatul esnek, mint az ökörszem. Ráadásul a kakukktojó a fészekből kilökdös egy tojást, nehogy a dajkamadár észrevegye, hogy megszaporodott a fészekalj. Egyes kakukkfélék oly tökéletes fejlődést értek el az evolúció során, hogy tojásaik alig különböztethetőek meg a kiválasztott énekesmadáréitól.

Mivel a kakukkot ritkán lehet megpillantani, inkább csak a hangja hallható, a védikus irodalomban azt feltételezik róla, hogy az emberi lélek megjelenítője az inkarnálódás előtti és utáni szakaszban, hisz a léleknek a test ugyanúgy „idegen fészek”, mint az, ahol kikelnek a kakukkfiókák.

A kakukk védett madár, ezért a néphit úgy tartja, hogy aki bántja a kakukkot, annak tűzben fog leégni a háza. Ha György napja előtt szólal meg a kakukk, akkor jó termés várható, a faluba beszálló kakukk viszont tűzvészre figyelmeztet.

A kakukk képes megjósolni, hogy meddig él az ember, ehhez a következő kérdést intézzük hozzá: „Kakukkmadár, mikor lesz a nyár, hány esztendeig élek én?” Ahányat szól a kakukk, annyi évet él a kérdező. Hasonlóan kaphatnak választ az eladósorban lévő lányok, ha férjhezmenetelük évét kérdezik a madártól.

Tavasszal az első kakukkszó, ha jobbról halljuk, jó szerencsét jelent; ha balról jön a kakukkszó, balszerencsét jelez. Az április 28-án hallott első kakukkszót különlegesen jó ómennek vehetjük, ellenben ha április 6-án, vagy a nyár közepe után halljuk, balszerencsére utal.

A néphit szerint nem mindegy, hogy éppen mit csinálunk az első kakukkszó meghallásakor, ez az év hátralévő részében már nem fog megváltozni. Egyesek elkezdenek futni, amikor meghallják a kakukkot, abban a hitben, hogy egész évben elfoglaltak lesznek. A népgyógyászok jónak tartják az első kakukkszó hallatán meghempergőzni a földön, mert akkor az embernek abban az évben nem fáj se a háta, se a dereka.

KAKUKKFŰ
Lásd: gyógynövények

KALAP
Lásd: ruházat

KALÁCS
Lásd: kenyér

KALÁSZ
A mag és a gabona az élet és a termékenység állandóságára utal. A termőföldet befogadó anyaméhnek képzelik, a beleültetett magot pedig a férfi nemző magjának tekintik, e nászból kikelt kalászgyerek magjával megtermékenyíti a földet, hogy az újabb termést hozzon. Ez a körforgás álladóan ismétlődik. Több gabonaisten hal meg évenként, és kel életre ismét. A keresztényeknél kalásszal szimbolizálják a meghalt majd feltámadt Jézus Krisztust.

A görög termékenység istennő, Démétér tanította meg az embereket a földművelés alapfogásaira, búzaszemeket ajándékozott Triptolemosznak, aki útra kelt, hogy telehintse a földet búzamagokkal, és megtanítsa az embereket a szántás-vetésre. Démétért szép istennőként jelenítették meg, haja olyan szőke volt, mint az érett búzakalász. Hozzá fohászkodnak még ma is a jó termésért, a duzzadt szemű kalászokért.

Egyiptom uralkodójaként Ozirisz földisten tanította meg az embereket a kalászos gabonafélék termesztésére. A korabeli ábrázolásokon Ozirisz múmia testéből kalászok nőnek ki. Ozirisz felesége, Ízisz istennő ismertette meg az emberekkel az aratás fortélyait, és rávezette őket, miként kell a magokat megőrölni.

A Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, a Spica, magyar nevén a Kalász. Az állatövi jegy hatodik jegyét, a Szüzet, egy kalászt tartó fiatal lányként ábrázolják, hasonlóan jelenítik meg az akkád Istár és a sumer Innin termékenység istennőket, vagy Perszephonét, az aratás görög istennőjét.

Török néphit szerint jólétet hoz a házhoz, ha a ház bejárati ajtaján kalászcsokor lóg. Aki álmában leszakít egy kalászt, jégverésre számíthat, mondják az álomfejtők.

KALCEDON
Albertus Magnus (1193-1280) német filozfus szerint, aki fél a kísértetektől, kalcedont kell hordania. A kalcedon többféle színben előforduló kvarcféleség, általában vese vagy cseppkő formájú. A vörös kalcedon a megelégedettség és a barátság köve. Viselése védelmet nyújt a gonosz, a szennyes gondolatok, a villámcsapás, az emésztési zavarok és gyomorfájdalmak ellen. Csillapítja a lázat. Elállítja a vérzést. Barátokat szerez. Elűzi a félelmet, és önbizalmat kölcsönöz. A fehér kalcedon gyógyító szerként javulást eredményez a reumás fájdalmak és a neuralgikus problémák esetén, valamint elűzi a rossz hangulatot.

A régóta ismert féldrágakő, a szardonix, mely a kalcedon áttetsző, világostól a sötétbarnáig terjedő változata, távol tartja a sötét hatalmakat, megtöri a rontást, és megakadályozza a koraszülést.

A görögök szerint a kalcedon gyűrű viselete testi erőt biztosít az embereknek, és ezáltal segíti őket az érvényesülésben. Szerencseköve a januárban világra jött Bakoknak és a június szülötteinek, valamint a Rákoknak, akiknél különösen érvényesül a kő pozitív hatása.

KALAP
Lásd: gyermekáldás, ruházat

KÁLMOSGYÖKÉR
Lásd: gyógynövények, növényi ajzószerek

KAMÉLEON
Lásd: halál

KAMPIR
Lásd: vasorrú bába

KANÁL
Lásd: étkezés

KÁNYA
Lásd: garuda

KAPA
Lásd: lakás, vetés

KARÁCSONY
A karácsony Jézus Krisztus születésének, a családnak a napja, a keresztények egyik legszentebb ünnepe. Erre az alkalomra, a katolikusok otthonukat örökzöld növényekkel díszítik fel, ünnepi díszbe öltöztetik a fenyőfát, gyertyákat gyújtanak, elfogyasztják az ünnepi süteményeket, ajándékokat adnak, és mindenféle jót kívánnak egymásnak. Néhol még most is betlehemezés színesíti az ünnepet.

A magyaroknál ez a nap dologtiltó, csak a ház körül lehet serénykedni; az asszonyoknak csak a takarítás és a sütés-főzés megengedett; a lányok a konyhában segítenek; a férfiak a ház körül tesznek rendet. Karácsonykor nem szabad semmit sem kölcsönadni, sőt a kölcsönadott dolgokat vissza kell kérni, hogy a házigazda a jövő évben nyereséges legyen; a varrás azért tiltott, mert a varró háziasszony szemén hályog nő.

E nap a szeretet, az öröm, az összetartozás és a megtisztulás ünnepe. Ez azonban nem mindig volt így, a reformáció idején Angliában megtiltották a karácsony ünneplését, ehhez hasonlóan később az Egyesült Államok egyes részein is, ahol a tilalommal a vallási villongásokat kívánták megelőzni.

Az angolok körében korábban is, de főleg amióta nem tilos a karácsony megünneplése, számos hiedelem született e nappal kapcsolatban. Fagyöngyöt függesztenek az ajtó fölé, és szenteste a ház ajtait szélesre tárják, hogy a rossz szellemek elkerüljék a házat, illetve távozzanak onnét; a karácsonyi mazsolás pudingban kis meglepetés ajándékot rejtenek el; a karácsonyi gyertyák egész éjjel égnek az ablakban, hogy a következő év szerencsés legyen, a kialvó gyertya ugyanis balszerencsét hoz.

A karácsonyfára aggatott gyümölcsök bő termést ígérnek, a csillogó fémgyöngyök, üvegdíszek, papírláncok az édeni kígyót jelképezik. Az ünnepi asztal mágikus erejű, a bőséges lakoma, a finom ételek azt jelzik a ház lakói számára, hogy a következő évben jó erőben és jómódban fognak élni. Néhol az elhunytak részére is megterítenek. Az ünnepi abroszkendő is sokat számít, különösen akkor, ha szépen hímzett, vagy piros csíkos terítő. A piros az öröm színe. Az ünnepi terítők varázserővel bírnak, ezért használják ezeket vidéken a gabona vetésénél, és ezekkel takarják le a beteget a gyógyulás reményében.

Bevált szokás szenteste ünnepi lencselevest és mákos gubát, mákos és diós bejglit enni, hogy sok pénze legyen az embernek. Sok háznál esznek halászlevet, kalácsot, mézet, néhol az ünnepi vacsora előtt fokhagymát fogyasztanak, hogy egész évben egészségesek maradjanak. A vacsora előtt imádkoznak. Karácsony első napján dívik a pulykasült, másnap pedig baromfi és rétes. Illetlenség és rosszat jelent az ünnepi asztal mellől felállni, még a gazdaasszonynak sem szabad, mert aki ezt megteszi, annak kotlósai nem keltik ki a tojásokat, vagy elpusztulnak csirkéi. Ha a gazda áll fel, akkor a méhei elszállnak. Aki az ünnepi asztalra könyököl, annak pedig kelése nő.

A szentesti vacsora után elterjedt az almaevés, és a diótörés, akinek a diója egészséges, az a következő évben nem lesz beteg, viszont a rossz dió gyengélkedést, betegséget jelez. Az ünnepi abrosz kenyérmorzsáit a szőlőtőkékre szórják, hogy sok bor legyen, a palócok pedig, rontás elleni védekezésként, a zacskóba összegyűjtött morzsákat felakasztják az istállóban. Sok helyütt a karácsonyi morzsákat megőrzik, hogy betegség elleni orvosságként használják. A karácsonyi gyertyáknak szent estétől karácsony reggelig kell égniük.

Vidéken a betlehemi jászolra emlékezve és emlékeztetve, a karácsonyi asztal alá szalmát szórtak, de tettek oda búzát, ásót, kapát, gereblyét, mindezt a bőséges termés reményében, s hogy egészségesek maradjanak a háziállatok. Az ünnepi asztalra azért is kerül széna vagy szalma, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. A jószágok, hogy jól szaporodjanak, eledelként lencsét kapnak. A szenteste éneklő gyerekek ugyancsak jó termést kívánnak.

Ha karácsony reggelén, férfi érkezik vendégségbe, akkor a jövő évben születő borjú, bika lesz; a csikó, csődör; a malac pedig kan. Ha az éjféli mise idején szép csillagos ég, a következő évben sok kukorica terem. Az éjféli misére vitt Luca-székre állva meglátták a falu boszorkányait. Parádon az éjféli mise ideje alatt az istállókban felvillanó fény jelzi, hogy megszületett a kis Jézus. A Göcsejiek szerint, szenteste az állatok emberi hangon beszélgetnek, és kibeszélik a ház népét.

A briteknél, ha e szent napon nehezen gyullad meg a tűz, igen kedvezőtlen jel, mert ez rossz következő évet prognosztizál. Különösen balszerencsés, ha a karácsonyi fahasábot egy lúdtalpas asszony vagy egy kancsal férfi érintette meg. Viszont szerencsés, ha karácsonykor a házat fagyöngy díszíti, ám a templomokban ugyanez rosszat jelent. A karácsonyi fahasábot, egy az előző karácsonykor használt fadarabbal kell meggyújtani, aki így tesz, annak házába a gonosz nem tud bemenni. Az angolszászok szerint a karácsonykor meggyújtott fahasáb maradványai nemcsak a gonosz, hanem a villámcsapás és a tűz ellen is védelmet nyújtanak. A karácsony napjának reggelén a ház ajtaját elsőként kinyitó családtagnak jó hangosan kell kikiáltania az utcára, hogy "Köszöntelek Atyaisten!".

Az első karácsonyi látogatókat, akik örökzöldet, magyalt vagy szenet hoznak, különösen megbecsülik. Ha férfi az első látogató, akkor egy pohár itallal és valami harapnivalóval köszöntik. Ha fiú, pár darab fémpénzt kap. Az első látogatók az összes asszonyt megpuszilják. Úgy tartják, hogy akik karácsony napján születettek, sohasem fognak szellemmel találkozni, és félnivalójuk sem lesz tőlük. Ezen felül védettek az akasztásos és a fulladásos halállal szemben.

Olaszországban karácsony előtt betlehemi jászolt is készítenek; szenteste fatörzset gyújtanak, melynek Újév napjáig kell égnie, hogy megtisztítsa a házat a gonosztól; a felnőttek barátaiknak lencsét ajándékoznak, hogy levest főzzenek belőle, ami sok-sok pénzt ígér. Az örök városban a pápa áldást ad a városra és a világra. (Urbi et Orbi.)

A horvátoknál három tuskó jelképezi a Szentháromságot, ezek parazsával gyújtják meg az ünnepi gyertyákat. Az asztal alá szalmát terítenek, ami arra utal, hogy Jézus istállóban született. Betlehemet tesznek a karácsonyfa alá. A szlovákok Ádám és Éva napján, pásztorjárás során mondanak köszöntőket.

A svédek az elhunytakért gyertyát gyújtanak; a norvégok a karácsonyfát körbetáncolják, a pajtába pedig egy csésze zabkását tesznek, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket; a finnek szaunázás után meglátogatják elhunytjaikat a temetőkben, és templomba mennek. A karácsonyi lúgos hal és a sonka fő ünnepi eledelük, valamint az elmaradhatatlan óriási adag tejberizs, amelybe elrejtenek egy szem mandulát, aki megtalálja, annak ez nagy örömet jelent.

A csehek azt hiszik, szenteste csodák történnek, éjszaka megtudhatják, mit hoz a jövő. Nem kapcsolják fel a lámpákat, míg az első csillag fel nem jön. Az ünnepi asztal lábait összekötik egy kötéllel, hogy megvédjék a házat a betörőktől, az asztal alá egy tál fokhagyma kerül, ami erőt ad. Az asztalra egy csupor mézet és páros számú terítéket tesznek, a páratlan szám ugyanis szerencsétlenséget hoz, a méz pedig elriasztja a gonoszt. Az abrosz vagy a tányérok alá halpikkelyeket raknak, a jómód érdekében. A bőséges vacsora után, ezen az estén nem illik alkoholt fogyasztani. Maradékot hagyni, szegénységre utal. A vacsora befejezése előtt nem illik felállni. Aki elsőként áll fel, elsőként hal meg, ezért az a szokás, hogy mindenki egyszerre áll fel az asztaltól. A vacsora után megetetik a háziállatokat, hogy ők se maradjanak éhen. Az ilyenkor elmaradhatatlan dióhéj-úsztatásnak és az alma kettévágásának a lényege, hogy megtudják, melyikük marad egészséges a következő évben.

A lengyelek szépen feldíszítik a házat, az Esthajnalcsillag feljöveteléig koplalnak, s mire a csillag megjelenik az égen, már mindenkinek korog a gyomra. A vacsora, az apostolok száma után, tizenkét fogásból áll. A fehér abrosz alá szalmaszálakat tesznek, utalva Jézus jászolára, a tányérok alá pedig halpikkelyeket, a jó anyagiak reményében. Egy terítékkel számítanak az éhes váratlan vendégre, az üres szék a család halottaira emlékeztet. Vacsora előtt közösen imádkoznak és megtörik a felajánlott adományt szimbolizáló ostyát. A szerzetesek által készített ostyákból szívesen aggatnak a karácsonyfákra is. A finom, laktató ételek között nem szerepel hús. Úgy tartják, minél többet esznek ilyenkor, annál több örömben lesz részük jövőre. A vacsora után, közösen énekelnek, betlehemes gyerekek kérnek bebocsátást. A betlehemi állatok közül a gólya az új évet, az új életet jelképezi, a kecske a termékenységet, míg a medve védelmet biztosít a gonosszal szemben.

Mexikóban hosszú rudakra erősített csengettyűkkel és gyertyákkal mennek a templomba. Kenyában szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel díszítik fel a templomokat. Libanonban gabona magvakat ültetnek; Új-Zélandon, Ausztráliában és Dél-Afrikában nyári melegben tartják a karácsonyt.

A magyar néphitben számos halálra, szerelemre, időjárásra, termékenységre vonatkozó jóslat alakult ki. Például rossz ómen: karácsony és újév között mosni, mert akinek a ruhája a padláson szárad, hamarosan meghal. Az sem jó, ha a kimosott ruhát rúdon szárítják, mert a jószágok közül elpusztul egy szarvasmarha. Az a lány, aki egy kakast hall kukorékolni, hamarosan meg fog házasodni, viszont pártában marad, aki egy tyúk kotkodácsolását hallja. Karácsony ünnepén rossz előjelnek számít: kivinni a házból a szemetet, mert a szeméttel együtt a szerencsét is kidobják; a karácsonyi betlehemeseket üres kézzel elengedni, még ha hamisan is énekelnek. Ilyenkor csak karácsonyi dalokat szabad énekelni, és nem ajánlott fésülködni.

Vannak azonban jócskán szerencsét hozó karácsonyi műveletek, előjelek is: ha zoknikat akasztanak a ház kéményei mellé, bőséges újesztendő ígérkezik; fagyöngy alatt csókolózni, szerelmet jelez előre. Skócia egyes részein világos sört öntenek a tengerbe, hogy a következő évben sok halat adjon nekik.

Az időjóslások egyik legismertebbje, a "Fekete karácsony, Fehér Húsvét" prognózisa, vagyis ha karácsonykor nem esik a hó, húsvétkor fog havazni.

KARÁCSONYFA
Az egyiptomiaknál, kínaiaknál és a zsidóknál ősi eredetű szokás volt ünnepi alkalmakkor örökzöld koszorúkat és girlandok akasztani a házra, ajtóra, az örök élet jelképeként. Az egyiptomiak a győzelmet szimbolizáló pálmalevelekkel, a rómaiak a szerencsét hozó olaj- és babérágakkal díszítették fel lakásukat. A régi, pogány Európában létfontosságú és szent élőlény volt a fa, ezért vált kultusszá a fák tisztelete, ezt a hagyományt a keresztény hitre való áttérés után is megőrizték.

A téli örökzöld ágak az élet örök körfogását, a folytonos újjászületést reprezentálják. A germánok feltételezik, hogy az emberek is a fáktól származnak, a nők a nyírfától, a férfiak a kőristől vagy a tiszafától.

Svédországban újév napján, az ördög távoltartása végett díszítették fel örökzöldekkel házaikat és az istállóikat, karácsonykor a madarak részére állítottak fát. A mai karácsonyfa-állítás szokása Németországból terjedt el, régen a téli napforduló alkalmával állítottak fákat. Eredetileg a fenyőfa a paradicsomi fát jelképezte, amelyet Ádám és Éva ünnepén, december 24-én piros almákkal, ostyákkal, majd süteményekkel, gyertyákkal díszítettek fel. Elterjedt hagyomány volt náluk karácsonykor ugyanabban a szobában karácsonyi gúlát és paradicsomi fát állítani. A karácsonyi gúlát örökzöldekkel, gyertyákkal, csillaggal díszítették fel, és karácsonyi szobrokat helyeztek rá. A karácsonyi gúlát és a paradicsomi fát a 16. században egyesítették karácsonyfává, két évszázad múlva vált közismertté, majd szokássá feldíszítése. A fa feldíszítése szakrális célokat is szolgált, a díszek - az édességek, piros almák, aranyozott diók, üveggömbök, tarka díszek, papírláncok - a Napot, a Holdat, a csillagokat, a földet, a fát, a kígyót jelképezték. A karácsonyfán szenteste gyújtott gyertyák a Világ Fényét, a keresztényeknél pedig Krisztust szimbolizálják.

KARÁCSONYI AJÁNDÉKOZÁS
A világon mindenütt elsősorban a gyerekek várják izgatottan a karácsonyt, mert ekkor megajándékozzák őket. Az ajándékokat hozhatja Télapó, Karácsonyapó, Jézuska, jószívű boszorkány vagy egy kis manó.

Az angol gyerekeknek a Karácsonyapó nem szenteste, hanem karácsony, december 25-e, reggelén hozza az ajándékokat, amiket előzőleg kértek tőle. Karácsonyapó a kéményen át érkezik, a kandallóban bújik meg, majd az ajándékokat egy hosszú zokniba rejti el.

Az ír gyerekek ajándékát zsákba rakja az éjszaka érkező Mikulás, akit az ünnepi asztalon hagyott rétessel és sörrel vendégelnek meg, hogy ne maradjon éhen. Svédországban az ajándékozó Jultomten, akinek egy manó segít. A család valamennyi tagja egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett csomagokat, és örül az ajándékoknak; Finnországban, ahol az igazi Télapó lakik, éjjel jön, és az alvó gyerekektől hangosan kérdezi: „Lakik itt jó gyerek?” Ha a felébredő gyerektől igenlő válasz jön, a Télapó ajándékokat ad a kosarából.

A portugál gyerekek karácsony reggelén kapják ajándékaikat, a kandalló mellé tett cipőikbe. A spanyol gyerekek Télapója az erkélyen mászik be, és a küszöb elé helyezett kitisztított cipőkbe teszi az ajándékokat, a gyerekek ráadásul január 6-án a három napkeleti bölcstől is kapnak ajándékokat. Olaszországban a gyerekeket Babbo Natale, azaz a Télapó, vagy egy Befana nevű, ilyentájt jóságos, boszorkány látogatja meg, a jó gyerekek finom csemegéket, a rosszak pedig szenet kapnak.

A belga gyerekek Mikulás napján, december 6-án kapnak ajándékot, a karácsonyfa alá csak kisebb ajándékok kerülnek; a francia gyerekeknek a tűzhely közelébe tett cipőjükbe teszi a Mikulás az ajándékot; a svájci gyerekek szenteste mesevillamosoznak, s közben mindenféle finomságot, édességet kapnak; az osztrák gyerekekhez a kis Jézus jön ajándékokkal és karácsonyfával, érkeztét csengettyűszó tudatja.

A németek az egész házukat feldíszítik, sok helyen van Betlehem. A német gyerekeknek azt viszi a Mikulás, amit az ablakpárkányra helyezett ajándéklistán kértek. A cseheknél a Mikulás érkezését a kis Jézus csengettyűszóval jelzi; a letteknél a Mikulás szentestétől 12 napon át hordja a gyerekeknek szánt ajándékokat.

Ausztráliában a Mikulás ajándékokat szállító járművét nyolc fehér kenguru húzza. Az észak-amerikai gyerekekhez Santa Claus, vagyis a Mikulás, rénszarvasszánon érkezik, és a kéményen keresztül hozza az ajándékokat a fenyőfa alá. A magyaroknál a Télapó vagy a Jézuska az ajándékozó.

KARÁCSONYI PUDING ÉS SÜTEMÉNY
Az angolok, nagy fontosságot tulajdonítanak a karácsonyi puding és a sütemények készítésének és fogyasztásának. Általános szabály, hogy a süteményeket, tortákat, csak a karácsony esti szürkület után szelik fel.

Az angol lányok, akik meg akarják tudni, ki lesz a jövendőbelijük, egy "néma" süteményt vagy tortát készítenek karácsony estéjének éjfélén. A süteményt készítheti egy lány egymagában és néhány hajadon is teljes szótlanságban. Amikor megformázták a süteményt, a jelenlévők közül a kiválasztott beleszurkálja nevének kezdőbetűit. Ha a sütemény készítése közben senki sem törte meg a csendet, a kíváncsiskodó, miután evett a süteményből, megtudja álmában, hogy ki lesz a párja.

Karácsonykor a hagyomány szerint legtöbb családnál egy speciális - konyakkal leöntött mazsola, alma, mandula, cukrozott narancshéj keverékével töltött - kosárka alakú a süteményt készítenek. Azt mondják, hogy ahány különböző helyen esik az ember ebből a süteményből, annyi jó hónapja lesz a következő évben. Ezt a sütemény nem szabad kettévágni, mert az illető elvágja a szerencséjét, és nem szabad belőle fogyasztania, sem karácsony előtt, sem szilveszter éjszakája után.

A karácsonyi puding készítése is igen nagy fontosságú. Hogy jól működjön a házasság, az összes családtagnak, kezüket fogva még a pici babáknak is, háromszor meg kell kavarnia a karácsonyi pudingot, méghozzá úgy, hogy minden alkalommal látszódjon az edény alja. Ha az eladósorban lévő lányok elfelejtik megkavarni a karácsonyi pudingot, könnyen lehet, hogy a következő évben nem találnak párt maguknak. Szokás a karácsonyi puding keverése közben kívánni valamit. Ezeket azonban titokban kell tartani, mert ha beszélnek róla, nem teljesülnek kívánságok.

A karácsonyi puding készítése közben bele kell dobni a masszába egy ezüstpénzt, egy gyűszűt és egy gyűrűt. A puding felszolgálásakor, akinek a pénz jut, gazdag lesz, a gyűszű tulajdonosa jómódot szerez magának, míg, akinek a gyűrű jut, annak a családjában egy házasság várható.

Az angoloknál az is fontos, hány helyen és mennyi pudingot eszik meg az ember. Azt mondják, aki tizenhárom adag karácsonyi pudingot tizenhárom különböző helyen fogyaszt el, a karácsony estétől szilveszterig, boldog újesztendőre számíthat.

KARBUNKULUS
Az ókorban és a középkorban a vörös színű drágaköveket - mint a rubint, a spinellt, a gránátkövet, sőt még az opált is - karbunkulusnak hívták. Elnevezése a latin carbunculus szóból ered, mely a carbo (’szén, izzó parázs’) kicsinyítő formája. Ebből származik mind a ‘vörösen fénylő ékkő’, mind a ‘vöröslő tüzes kelevény’ jelentés. Használata évezredekre nyúlik vissza, az Ószövetségben a szolgálatát ellátó főpap öltözékének részét képviselő melltáska (héberül: hósen) díszítésén a második sorban karbunkulus (feltehetően gránát) volt az első drágakő. A karbunkulust az energia, a siker, a határozott fellépés és a lelki béke ékkövének tekintik. Az angyalok közül Ambrielnek volt a drágaköve.

KARD
Lásd: csomó, hős

KARDAMOM
Lásd: fűszerek

KARNEOL
A karneol a kalcedon féldrágakő változata, mely áttetsző, színre vörösesbarna.

A görögök és a rómaiak nagyra becsülték e követ, gyűrűket, pecsétnyomókat készítettek belőle.

A karneol a barátság, a bátorság, az önbizalom és az egészség jelképe. Feltételezik róla, hogy elűzi a rosszkedvet, megfékezi az indulatokat, csillapítja a vérzést. Gyógyítja a bőrbetegségeket. Viselőjét megóvja a rontástól.

A karneol közeli rokonát, a szárdért évszázadok óta ékszerkészítésre használják. A szárder név az ősi Lüdia centrumának, Szardisznak nevéből ered.

KARKÖTŐ
Lásd: ékszerek, indiai ékszerviselet

KARNEVÁL
A karnevál a negyvennapos nagyböjt előtti mulatságokban, tréfákban bővelkedő farsang. A szó eredete a középkori latin carnem levare vagy carnelevarium, a hús elhagyása kifejezésből származik. Nevét még a húshagyó keddre vonatkozó, olasz carne vale: ’Hús, Isten veled!’-del is magyarázzák.

Más magyarázat szerint, a karnevál megünneplése a bor és a mámor görög istenének, Dionüszosznak a nevéhez köthető. Athénban a Nagy Dionüszosz ünnepén, az istent képviselő pap, kerekeken gördülő hajón vonult fel, miközben eljátszotta szent egyesülését feleségével, ami a felvonulókból trágár tréfákat váltott ki. A Rajna menti németek a karnevál ünnepén tavasz istennőjük kerekeken vontatott hajóját a Schelde torkolatáig húzták.

A karnevál eredete azonban az Itáliában népszerű szaturnaliával is összefüggésbe hozható. A régi rómaiak Saturnus isten tiszteletére december 17-e és 23-a között rendeztek fényűző karneválokat. A pompás ünnepen, bőséges vacsorákon búcsúztak a téltől.

Bajorországban a farsang a Vízkereszt ünnepére, Kölnben és a Rajna-vidéken november 11-én 11 óra 11 perckor kezdődik, míg Franciaországban a karnevál a hamvazószerda előtti húshagyó keddre, valamint a böjt harmadik hetének csütörtökjére korlátozódik. Spanyolország egyes részein a hamvazószerda is a karnevál része. A franciák a böjt előtti „zsíros kedd”-en a minden fellelhető maradékot felhasználnak és elfogyasztanak, amit a háznál találnak.

Híres az USA Lousiana államában lévő New Orleans – vízkereszttől húshagyó keddig tartó – farsangi ünnepsége, ám a leglátványosabb a brazilok böjtöt megelőző, négy napig tartó, szamba versennyel összekapcsolt, jelmezes Rio de Janeirói karneválja. Európa legpompásabb karneválja az olasz velencei karnevál, ahol a részvevők csak álarcosan jelenhetnek meg, a férfiak többnyire Casanovának vagy Pieronak öltözve, vaskos tréfákat engednek meg maguknak, még a tojásdobálás is elfogadott. A francia karneválokon az álarcos és az állati alakokat öltő emberek vaskos bolondozásokkal szórakoznak, trágár dalokat énekelnek, és erotikusan viselkednek.

KAROK
Az okkultisták a karok fejlettségéből az intellektuális képességekre következtetnek. Számukra az alulfejlett karok, szellemi gyengeségre, míg a jól fejlettek intellektuális erőre utalnak. A karok milyensége szerinti osztályozás alapján a görbe karok a pénz szeretetéről; a rövid szőrtelenek középszerűségről; a szőrösek könnyelműségről, vakmerőségről árulkodnak.

A hosszú karok, bátorságot, nagylelkűséget jelölnek; az izmos karok kemény munkát végző, jó munkabírású személyt; a hófehér, csupasz karok, mindenféle érdektől mentes embert jeleznek. A rövid karok átlagszerűségre utalnak; a puha, húsos karok tulajdonosai lusták, hajlanak a semmittevésre, kényelemszeretetre.

Törökországban a szőrös karok gazdagságot szimbolizálnak. A törökök tartózkodnak attól, hogy keresztbe font karral álljanak, feltételezésük szerint ugyanis ez a testtartás megakadályozza őket abban, hogy jó szerencséjük a sorsukhoz kötődjön. A törökök azt mondják, akinek tavasszal érzékenyek vagy fájnak a karjai, az üzleti életben balszerencsés. Az azeriek szerint pedig, ha a jobb kar fáj, szerencsét jelent, ám a bal kar hasogató fájdalma pénzveszteséget jelez előre.

Indiában különösen nagy kultusza van a karhordozásnak, a karmozgásnak, az ún. mudráknak, amelyekkel mindazt ki tudják fejezni, amiket szavakkal képtelenek elbeszélni. Például a kozmikus táncot lejtő Siva isten négy karjában kifejezésre jut az idő, a tér, a mozgás és a nyugalom, mindaz, ami összefüggésben van a léttel, egyúttal szimbolizálja a teremtést, a pusztítást, a születést és a halált. Buddha szobrain sem mindegy, hogy miként tartja a kezét, hogy kézmozdulata mivel kapcsolatos, a Tan kerekének megforgatásával-e, avagy a félelem eloszlatásával. A mudrákat azonban a hétköznapi emberek is szívesen használják.

KARTARTÁS
Szerte a világban sajátos pszichológiai jelentéssel bír a kartartás, fontos, hogy valaki miként tartja karját járás közben, mennyire szorítja a testéhez, vagy milyen távol van testétől, karjai milyen ritmusban, összhangban mozognak testével.

A kartartás vagy kéztartás sokat elárul viselőjéről.

Ideális kéztartás az, ha a karok oldalt lazán, de nem élettelenül lógnak, s az ujjak csak részben zártak. Ez a fajta kartartás az óvatos, józan, megbízható emberek ismertetőjele. A kezüket eldugó és az ujjaikat szorosan ökölbe záró személyek általában titkolódzó, kétszínű, képmutató, hamis emberek, olyanok, akiknek valami "takargatni valójuk" van. A határozott fellépésű tevékeny, energikus típus a karjait oldalt tartja, s az ujjait szorosan ökölbe zárja. A lazán ökölbe zárt kéz: szenvedélyes, elszánt ember; a karjait lazán oldalt, csaknem élettelenül lóbáló az ujjait teljesen nyitottan hordó: befolyásolható, költekező ember. A verekedős, harcias ember rendszerint széttárt karokkal és ökölbe szorított kezekkel figyelhető meg. Akinek a karjai élettelenül lógnak és a kézfeje feltűnően kövér, nehéz felfogású, pesszimista ember.

Annak a nőnek a kéztartása, aki bal kezét finoman a csípőjén nyugtatja, jobb kezét pedig a melle elé emeli jó ízlésről, remek életvezetésről tanúskodik, de nem való ez a háziasszonynak. Aki a bal kezét a hasa elé teszi, jobb kezét merőlegesen lóbálja, miközben a csuklója egészen laza, szenzibilis, feminin típus. Aki a bal kezét oldalt tartja, a jobb kezét könyökben behajlítva a gyomra elé emeli, a tenyere felfelé néz, az ujjait lazán bezárja, beképzelt, gőgös, fontoskodó ember.

Bizonytalan, az érzéseit ügyesen palástoló, irányítható az, aki nem tudván mit kezdeni velük, kezeit le-fel mozgatja, hol babrálgat valamit, hol zsebre teszi. Az izgatott, ideges ember állandóan a kabátgombját fogdossa, zsebkendőjét gyűrögeti. Kiegyensúlyozott, de kiismerhetetlen ember az, aki a karját méltóságteljesen maga elé tartja. Aki viszont a kezeit hátul összekulcsolja, nagyon óvatos, elővigyázatos, gyanakvó ember.

KÁRTYA-BABONÁK
A kártyázás nemcsak unaloműző játék, hanem kellemes szórakozást nyújtó időtöltés, népszerű elmét élesítő sport és vakmerő hazardírozás is lehet.

Feltehetően a kínaiak kártyáztak először, összekevert papírpénzekkel. Indiában kör alakú kártyákkal játszottak táblákon. Az évszázadok alatt hol tiltották, hol engedélyezték a játékokat, s a játékszenvedély sokszor produkált botrányokat, párbajokat.

Noha háromféle kártya van, végtelenül sok kártyajátékot találtak ki. A kártyázások során lassan megszülettek a játékkal kapcsolatos babonák is. Azt mondják, hogy minden játék megkezdése előtt ugyanazokat a megszokott dolgokat kell végigcsinálni. Rossz lapjárás esetén megfordítható a szerencse, ha zsebkendőnket kiterítjük a székre, és kártyázás közben azon ülünk. Az is megváltoztatja a lapjárást, ha székünket háromszor körbeforgatjuk, vagy ha háromszor körbejárjuk. A kártyázáshoz a legmázlisabb hely, az ajtóval szemben lévő, a legpechesebb pozíció a játék során a tűzhelynek háttal ülni.

Jó szerencsét hoz, a kártyakeverés közben a kártyalapok közé fújni. Ha az osztást megelőző emelésnél bármelyik színből kettes a felfordított lap, jó szerencsét prognosztizál. A legszerencsétlenebb lap, melyet az ember a kezében tarthat, a treff négyes. Ha két pakli kártya van az asztalon, és megkérdezik, hogy melyikkel kívánunk játszani, mindig a tőlünk távolabbit kell választanunk. Sohase vegyük fel a kártyalapokat bal kézzel vagy egyesével.

Kártyázás közben nagyon balszerencsés keresztbevetett lábakkal ülni. Nyerési szériában nem szabad zoknit cserélni, és ülésrendet változtatni. Ha ülőhelyet cserélünk az asztalnál, ezt mindig az óramutató járásával megegyező irányban kell tennünk, vagyis jobbról balra. Ha a partnerünk elveszít egy partit, vagy egy ütést, sohase emlegessük a balszerencsét, mert a szerencsénk, vagyis a lapjárás nem fog megfordulni.

Úgy tartják, hogy veszekedést jelent, vitát okozhat, ha kártyázás közben egy kutya tartózkodik a szobában. A pénteki nap nem alkalmas a kártyázásra, a hónap 13. napját úgyszintén balszerencsésnek tartják.

KASZTRENDSZER
Lásd: négy

KATALIN NAPJA
Lásd: eső

KATICABOGÁR
A katicabogarat, Isten tehénkéjének vagy Isten napocskájának tartják. Az Isten tehénkéje elnevezés a középkori Angliából származik, ahol ezt a hasznos, kedves kis bogarat Szűz Mária, illetve Isten kegyelmébe ajánlották.

A katicáról feltételezik, hogy kapcsolatban áll az istennel, az égbe felszállva, átadja neki a földi kívánságokat. Az embereket figyelmezteti a veszélyre, segíti őket, hogy gyermekáldásban részesüljenek, megmutatja merre kóborolt el a nyájuk, megjövendöli a várható termésüket, megjósolja a lányok boldogságát, megkeresi jövendőbelijüket, és az emberi élet végét is képes előre jelezni.

A katica hét pöttye a hét napjait szimbolizálja, ezért a németeknél és az angoloknál a hetedik nap, a katicabogáré. Az indiai Indra isten pásztoraként, segített tehenei visszaszerzésében, esőt és napsütést hozott a földre.

Európa szerte szerencsét hozó kis lénynek tartják. Különösen annak lesz szerencséje, akire rászáll. A kézre szálló katicabogár jó időt jelez. Ha a katica egy lány orrára száll, akkor bizonyos lehet abban, hogy hamarosan férjhez megy.

Az eladósorban lévő lányok már a katicabogár puszta látványát is jó ómennek tartják, mert benne látják a rövidesen bekövetkezendő boldogságuk reményét. Az egyik hiedelem szerint, ha egy fiatal lány megfog egy katicabogarat, majd elereszti őt, amerre a katicabogár elrepül, abból az irányból fog jönni jövendőbeli férje.

A katica pöttyeinek számáról tudni vélik, hogy az illető előtt álló boldog hónapok számát mondja meg.

Noha nagyon balszerencsés dolog megölni egy katicát, mégis a népgyógyászok valamikor ilyen bogarat ajánlottak hascsikarás, kanyaró és torokfájás ellen.

KÁVÉ
Lásd: gyümölcsök, növényi ajzószerek

KECSKE, KECSKEBAK
A kecskebakkal a felajzott nemiséget, a kéjvágyat valamint a termékenységet jelenítik meg. Kapcsolatban áll olyan istenekkel, mint a szláv Perun, a skandináv Tór, vagy a litván Perkunas, akik birtokolják ezeket a tulajdonságokat. Egyes termékenységi hagyományokban előírták az asszonyoknak, hogy kecskebakkal közösüljenek. A görögöknél a kecskebakot, a kecskelábú, kecskeszarvú, kecskeszakállú Pánnal, a nyájak, erdők, mezők istenével társították, egyes vallásokban pedig a kecskelábú sátánnal azonosítják.

A kecskét termékenysége mellett haszontalansággal, hitványsággal is vádolják, erre utal például "se tej, se gyapjú, mint a kecskebaktól" szólásmondás. A kecske kapcsolatban áll az alsó világgal, a szláv hiedelem szerint a vízi manót csak a fekete kecske szőrével lehet megbékíteni, a gonosz házi manó pedig minden jószágot gyötör, kivéve a kutyát és a kecskét. Némely temetési szertartás alkalmával kecskét áldoztak fel, hogy az újjászületéshez szükséges táplálékot biztosítsák a meghaltnak.

A kecske az asztrológiával is kapcsolatban áll, ugyanis a Bak, mint az állatöv tízedik jegye, a Vízöntő és a Nyilas között, december 22-étől január 19-éig uralkodik. Ábrázolásokon a görög Pánnal azonosított kecskebakot gyakran halfarokkal jelenítik meg. A kínai asztrológiában megtalálható a kecske hónapja és éve is. A kecske szerepet kap a népi gyógyászatban, az álomban termékenységet, gazdagságot, ostobaságot és csalfaságot jelenthet, míg a szerelemben életre-halálra utalhat.

A néphit szerint a kecskebakkal való találkozás egy fontos utazás alkalmával jó szerencsét hoz. Fekete kecskével találkozni egy ösvényen, azt jelenti, hogy a közelben kincset rejtettek el. A burmaiak szerint nem szabad a kecskegidákat sötét helyre vinni, mert a szellemek hatalmukba keríthetik őket.

KEDD
Lásd: hét napjai

KEFE
Lásd: három

KÉMÉNY
Lásd: gólya, ház, holló, kéményseprő

KÉMÉNYSEPRŐ
Noha a fekete szín általában rossz jelentésű, a váratlan találkozás a fekete ruhás kéményseprővel mégis nagyon szerencsés dolognak minősül. Nem véletlenül adnak az emberek szilveszterkor egymásnak jó kívánságuk jeléül négylevelű lóhere és a szerencsemalac mellett, apró kéményseprő figurát.

A néphiedelem szerint, ha meglát az ember egy kéményseprőt, kívánnia kell valamit, és kívánsága teljesülni fog, vagy – ahogyan egyesek állítják - levele fog érkezni. Egy másik változat úgy véli, hogy a kívánság teljesüléséhez a ruhán lévő gombok közül egyet megfogva, a következő mondókát kell mondani: "Kéményseprőt látok, szerencsét kívánok!"

Megint mások pedig arra biztatnak, ha találkozunk egy kéményseprővel, rázzuk meg a kezét, hogy egy kis szerencse hozzánk dörzsölődjön. Ugyanis a mágikus tulajdonsággal bíró korom és a kormos ruhájú kéményseprő együttesen olyan természetfölötti erővel rendelkezik, amely képessé teszi, hogy a kéményekből kizavarja a rossz szellemeket. Ezért is tartják a vele való találkozást és megérintését különösen nagy szerencsének.

KENDER
Lásd: növényi ajzószerek, mindenszentek, vetés

KENDŐ
Lásd: eljegyzés, ruházat

KENGURU
Lásd: állatok, álmok

KENTAUROK
A görög mitológia szerint a kentaurok Ixión, thesszáliai király és egy felhő egyesüléséből születtek. A félig ember-, félig ló testű vad kentaurok miközben a lovak erejével és gyorsaságával rendelkeztek, emberi intelligenciával és érzésekkel is bírtak. Olykor bölcsek és igazságosak voltak, máskor fékezhetetlen, szilaj természetük következtében romboltak is. Érzékiségük Dionüszosz istenhez kapcsolta őket, erejük és gyorsaságuk kapcsán, mint az alvilág isteneinek futárai jelentek meg. Különösen két Kentaur volt nevezetes: a szimpatikus Kheirón és Pholosz. Legismertebb történetük a laphidákkal vívott harcuk, amikor is a laphidák által lakodalomba hívott kentaurok úgy lerészegedtek, hogy közülük az egyik megpróbált asszonyt rabolni. A nőrablás azonban nem sikerült, öldöklésbe kezdtek, de veszítettek, és a vereség után el kellett menniük Thesszáliából. Egy másik verzió szerint, a csatában Héraklész nyilazta le az összes kentaurt, Kheirónt és Pholoszt viszont véletlenül találta el nyilával.

A görögök egyik legendájában a kentaurok, mint Apollón fiai szerepelnek. Plinius állítja, hogy látott egy Hippokentaurt, akit mézben bebalzsamozva küldtek el az egyiptomi császárnak. Az indiaiak azt mondják, hogy a kentaurok, Gandharva félistenek leszármazottai. A hódító Pizarro és Cortés katonái az indiánokat vélték kentauroknak.

A kentaurokat gyakorta megjelenítették freskókon, festményeken, miniatúrákon, edényeken vagy szoborként formázták meg őket. Az asztrológiában a Nyilas csillagzat szimbóluma a Kentaur lett.

KENYÉR
Jézus az utolsó vacsorán magához vett egy kovásztalan kenyeret és egy pohár vörösbort. A kenyeret "miután hálát adott, megtörte" és a következőt mondta: "Ez jelenti a testemet, amely értetek van". A keresztények szemében a kenyér isten teste, a bőséget, az életet jelképezi. A kenyértörés az állhatatosság jele, régen viszont a misét nevezték kenyértörésnek. Jól ismert Jézus csodálatos kenyérszaporítása.

A keresztényeknél az ostya, a zsidóknál a kovásztalan kenyér jelképezi a tisztaságot. A görögök, az érett kalász hajú, kegyes Démétért tartják a kenyér fehér istennőjének. A vadászat istennője, Artemisz tiszteletére állatformájú kenyereket sütöttek. A németek a barna kenyeret a ház lelkének tartják.

A lengyelek leánykérés alkalmával kenyeret cserélnek, a svédek az utolsó búzakéve magjaiból sütnek egy kislány alakú cipót. Franciaországban kalácstésztából készített emberfigurákat raknak a karácsonyfára. Számos országban a vendéget kenyérrel és sóval fogadják, ezt kapják a fiatal párok első lakhelyükre, lakásukba költözésük alkalmával, hogy bőségben éljenek. Nálunk a jövő évi gazdagságot, termékenységet biztosító jelentés társult ahhoz, ha a karácsonyi kenyér és kalács néhány napig megszegetlen maradt.

A kenyér készítését számtalan előírás, tiltó regula szabályozza: tilos nagypénteken és Luca napján kenyeret sütni, mert megkövesedik. Nem süthet menstruáló nő kenyeret, és az asszony a kenyérsütés előtt nem közösülhet. Tilos beszélni, míg a kovászhoz öntik a vizet; nem szabad dagasztani idegen jelenlétében. A dagasztás után viszont cuppogni kell, hogy magasra nőjön a kenyér, amíg sül, söprögetni kell; a kenyérmosó vizet pedig csak keleti irányba szabad kiönteni. Az a víz, amellyel megkenik a sülő kenyeret, a néphit szerint védelmez a démonoktól.

A kemencéből kivett kenyérre keresztet rajzolnak. Mielőtt valaki megszegné a kenyeret, vessen rá egy keresztet, javasolják a keresztények. Ha a sülő kenyér kereszt alakban megreped, halálra figyelmeztet. A megkezdett kenyeret, sohasem szabad a hátára fordítani, mert veszekedést jelent, vagy megfájdul annak a háta, aki készítette. Nem szabad kenyérbe kést szúrni, és tilos a kenyeret metszett oldalával az ajtó felé fordítani. Éjszakára be kell takarni, és nem tanácsos az asztalon hagyni. A kölcsönbe kapott kenyeret nem helyes megköszönni, meleg kenyérből nem való ajándékozni, a kenyér végét, a serclit pedig nem illik koldusnak adni. Nem szabad kenyérbélből galacsinokat csinálni, késsel aprítani tejbe, kakaóba, mert véres lesz a tehén teje. Aki rálép a kenyérre, éhezni fog, aki rugdalja, vagy dobálózik vele szentségtörést követ el, tettéért halállal bűnhődhet.

Miután az azeriek a kenyeret az élet szent anyagának tartják, náluk sem szabad a földre dobni. Ha egy szelet kenyér mégis leesik a földre, akkor le kell fújni, meg kell csókolni, és ha lehetséges meg kell enni. Angol néphit szerint, balszerencsét jelent a sületlen kenyér megszegése; aki a kenyeret egyenlőtlen szeletekre vágja, kétszínű; ha az összes leszelt kenyér elfogy, a következő nap eredményes lesz. Ha egy utcán sétáló pár valamilyen akadály – pl. egy villanyoszlop - miatt kénytelen szétválni, ha elváláskor egyszerre mondják ki a „kenyér” és a „vaj” szavakat, arra a rövid időre sem szakad meg kapcsolatuk, míg a kezeik ismét meg nem találják egymást.

Az angolszászoknál régen, ha valaki elégette a kenyeret sütés közben, azt mondták, hogy haragszik rá a szerelme. Bárki is ette meg az utolsó szelet kenyeret, meg kellett csókolnia a kenyér készítőjét. Hittek abban, hogy számos betegséget meggyógyít az a kenyér, melyet olyan asszony sütött, akinek a lánykori és az asszony neve azonos. Ha egy darab kenyeret tettek a bölcsőbe, távol tartotta a betegségeket a csecsemőtől.

Egyes országokban balszerencsésnek tekintik a kenyérvágó kés vasárnapi elmosogatását, az egész kenyér mindkét végének a levágását, vagy az utolsó szelet elvételét. Szintén rossz ómen, ha a vajas kenyér a vajas felével esik a földre, jó jel, viszont, ha fordítva. Hamarosan váratlan látogatóra lehet számítani, ha evés közben két személy egyszerre ugyanazt a szelet kenyeret fogja meg a kenyeres kosárban, és akarja kivenni.

A törökök szerint, aki az esküjét megszegi, a feloldozás reményében egy szelet kenyérrel körözzön a feje fölött, aztán a kenyeret adja oda egy kutyának. Meggyógyul az ember sérülése, ha fölötte egy kenyérrel köröket írnak le, majd a kenyeret valaki – anélkül, hogy visszafelé jövet hátranézne – elviszi, és eldobja a temetőben. Fontossága révén nálunk is sokféle betegség (pl. árpa, furunkulus, seb stb.) gyógyszereként ismert a kenyér elfogyasztása, az érintett testrész vele való bedörzsölése, vagy a beteg megitatása a kenyérmosó vízzel.

Az országban ma is sokfelé kalácsot sütnek a lakodalomban részvevőknek és az aratás utolsó napján az aratóknak, a vízbefulladt ember megkeresésére pedig pénteken sütött kenyeret vagy kalácsot használnak. A népmesékben hamuban sült pogácsát visznek vándorútra, amitől a mesehős erős marad és bátor lesz.

KENYÉRSZAPORÍTÁS
Lásd: kenyér

KENYÉRTÖRÉS
Lásd: kenyér

KÉP
Lásd: balszerencse, halál előjelei, haláljóslás

KERÉK
Ez a tengelyen forgó, kör alakú alkatrész, amely forgásával lehetővé teszi a tárgy, szerkezet vagy jármű tovagördülését, valószínűleg minden idők egyik legjelentősebb mechanikai találmánya. Felfedezésére i.e. 3500 körül, Mezopotámiában került sor. Az ipari forradalom óta szinte valamennyi gép felhasználja ezt az egyszerű elvet, nehéz elképzelni mozgó alkatrészeket tartalmazó berendezést kerék nélkül.

A mezopotámiai Ur városából fennmaradt ősi kőtáblák rajzai szerint a kereket először fazekaskorongként használták, a szekereken – ugyancsak Mezopotámiában – csak mintegy 300 évvel később jelentek meg.

Küllős kerekeket először az egyiptomi szekerekre szereltek, i.e. 2000 körül, míg Európában az első kerekeken gördülő járművek – a közel-keleti kultúráktól függetlenül – i.e. 1400 körül készülhettek. Mivel a kerék ötlete annyira egyszerű, joggal feltételezhető, hogy a találmány elterjedéséhez nem volt szükség közvetítésre.

Ez azonban nem így van. Az azték és maja civilizáció egész magas szintet ért el, még sincs bizonyíték arra, hogy kereket használtak volna, mielőtt az európaiakkal kapcsolatba léptek.

A kerék a kezdetektől fogva igen gazdag jelentéskörrel rendelkezik, mint kozmikus szimbólum a világ kerekét, a Nap pályáját, a Föld forgástengelyét, az örök körforgást, az újrakezdést, a megújulást jelképezi. Átvitt értelemben az idő múlása és a fejlődés mellett, a sors váltakozását, a szerencsét vagy balszerencsét szimbolizálhatja. A küllős változata szoláris szimbólumként a Nap és az égitestek ciklikus mozgását jelezte: a kerék tengelye a Nap, küllői a napsugarak. A téli, illetve a nyári napfordulón szokásos kerékgörgető napvarázslatok ugyancsak a Nap égi útját idézik fel.

Az istenek szekerét jelképező hindu templomok oldalán tizenkét kerék látható, a kerekek tizenkét küllője, a Nap tizenkét állomására utal. A Nap lovakkal vontatott hintaján járja be a világ négy táját. A napkerékért két isten vetélkedik: a Nap és a vihar istene. Indra, mint az égbolt, az eső, a vihar és a villámlás ura szoros kapcsolatban áll Szúrjával, a fényt és a hőt befolyásoló napistennel. Szúrját a szobrai – az iráni napkultuszra utalva - gyakran szkíta öltözékben, kezében virágzó lótusszal, feje körül glóriával vagy fénysugarakkal ábrázolják, aki hét vörös ló vontatta szekéren utazik át az égbolton. Ragyogása bevilágítja a világot, szétoszlatja a sötétséget. Az árják a Napot egyfelől a Sötétség erőinek legyőzőjeként tisztelték, másrészt Szúrja Napistenként „mindentlátó”-ként, egyszersmind élet és halál uraként, aki egykerekű fogatával végigszáguldva az égbolton a mindennapok és évek szabályos rendjét is biztosítja. A himnuszok a sokküllős kocsikereket vagy a korongot említik szimbólumaként, később jelképei között megjelenik a kinyílt lótuszvirág.

Az indiai Visnu a világoszlop tetején egy nyolcszirmú lótusz közepén ülve irányítja a világmindenséget.

Az életkerék buddhista változatának, a Tan-kerekének nyolc küllője a tökéletességhez vezető ösvényeket (nyolcrétű nemes ösvény) szimbolizálja. A küllők a lelki képességek, amelyek a központban egyesülnek.

A kínai hagyományban a kerékagy az ég, a kerület a Föld, a küllő pedig az ember, aki közvetít köztük.

Az ősi Mezopotámiában a kereket Istar, az élet és a nemzőerő istennője övének nevezték.

A görög mitológiában Ixiónt, szerelmi sikereivel való dicsekvése miatt, Zeusz egy állandóan forgó tüzes kerékhez kötözve röpíti fel a levegőbe, egy másik verzió szerint a főisten a tüzes kerékhez kötözve ítéli örökös szenvedésre. Apollón hajának sugárzása a kerék küllőihez hasonlatos.

Az Ószövetségben az égő kerék az isteni hatalom szimbóluma. Ezekiel próféta látomásában a szárnyas négyarcú (ember, oroszlán, sas, bika) lények tüzes, peremükön ragyogó szemekkel borított kerekektől kísérve jelennek meg.

A szekér és kocsi, a kerékhez hasonlóan, a különböző népek mitikus képzetében ugyancsak többnyire a világmindenséget szimbolizálja. A lóvontatta napkocsi a kínaiak mitológiájában is megtalálható, és Napkocsi szerepel az egyiptomi Ehnaton fáraó himnuszában. A keresztények körében jól ismert Illés próféta szekere. A Bibliában a bálványimádók ellen Józsue király “a Nap szekerét tűzbe vetette és elégette.” Az ókori görögöknél a napkerék Héliosz vagy Apollón napszekerét jelenti. A harci szekér kereke fensőbbséget, hatalmat; a szárnyas kerék gyorsaságot jelképez.

A kocsihoz kapcsolódó csillagképek közül a Göncölszekér, a kínaiaknál a Nagy Medve „dél felé mutató szekér” ismertek.

KEREPLŐ
Lásd: hangszerek

KERESZT
A kereszt a világ egyik legelterjedtebb és legismertebb szimbóluma. Különösen a vallásokban gyakori, de elfogadott jelkép volt már jóval a kereszténység kialakulása előtt is. Az ókori Egyiptomban az élet jele volt a füles vagy hurkos kereszt, a másik kereszt, a Napot szimbolizáló szvasztika, pedig a négy görög gamma betűt formázza. Nagy I. Konstantin római császár - mielőtt a keresztényhitre áttért volna - megtiltotta a kereszt viselését. Halála után terjedt el a keresztény hitre utaló kereszt általános használata, s vált egyúttal Krisztus győzelmének szimbólumává, amelyet gonosz és a halál fölött aratott.

A kereszt két vonala jelzi továbbá az Isten és a világmindenség együvé tartozását, kölcsönhatását, de jelenti Isten önfeláldozását, sírkeresztként pedig a halált is. A szakrális jelentésű kereszt gyakran szerepel népszokásokban, rítusokban, jóslásokban, mágiákban, varázslásokban és a vallásos művészi alkotásokban.

A kereszt mutatja a középpontot és a belőle kivezető irányokat. Felfogható, mint kozmikus tengely, ahol föld találkozik az éggel. Testet és lelket, férfit és nőt, valamint szellemi és anyagi képességre utaló széttárt kezű embert egyaránt jelképezhet. A templomok szerkezete is követi a keresztformát. A kereszt szimbóluma az élet és a halál egységének, de ismeretesek a keresztutak, ahol Krisztust imádják, és ahol a boszorkányok és a démonok gyülekeznek. A mindennapi életben figyelmeztető jelzés, általában valamilyen veszélyre hívja fel a figyelmet.

Számos kultúrában a kereszt az élet, a termékenység, a halhatatlanság, az anyag és a szellem megtestesülése. A kereszt fogalmához tapad a boldogulás, a szerencse, és a felvirágzás képzete. Kereszttel hozzák kapcsolatba a falloszt is. Nemcsak a boldogságra, a felvirágzásra, az életre utalhat, hanem a kínszenvedésre, a hanyatlásra és a halálra is. Valamikor a kínok, a rettenet, a szenvedés eszköze volt. Rómában keresztre feszítették a bűnösöket, ugyanakkor a keresztényeknél a kereszt, a szentlelket mintázó galambbal együtt, a halál utáni újjászületésre, az örök életre utal.

A magyaroknál sok népi hiedelem maradt fenn a kereszttel kapcsolatban. A sok kereszttel a családi jólét növekedését fejezik ki. Vidéken a ház ablakait, ajtóit kereszttel jelölik meg, s a falvédőket, párnákat, terítőket keresztöltésekkel hímzik ki, hogy elriasszák a gonoszt. A kereszt védőtalizmánként is népszerű. Falusi gyakorlat szerint, az ásítás után a szájra keresztet vetnek, vagy a megszegetlen kenyérre késsel keresztet rajzolnak.

A magyar népi hitvilágban rontáselhárító jelnek tartották, országosan ismert volt. Ezt a jelet rajzolták az istállók ajtajára a boszorkány ellen és a tejes köcsögre a tej megrontása ellen, valamint kelésre és a szemen levő árpára.

A keresztnek nagy szerepe van a halottas szokásokban, az utolsó gyónásban, az utolsó kenetben, a temetések alkalmával, a sírokon. Az öngyilkosok sírjait azonban nem jelölhetik kereszttel. Az amerikai indiánok, a hazajáró halott távol tartására, a házaikat ugyancsak kereszttel jelölik meg.

A babiloniaknál, a föníciaiaknál és az egyiptomiaknál a kereszt a jövendő élet jele volt. Asszíriában és a régi Britanniában kereszttel jelezték a teremtőerőt és az örökkévalóságot. Az egyiptomiaknál Ízisz és Ozirisz kettősségét jelzi; a hinduknál az égiek és a földiek együttesét reprezentálja; a buddhizmusban a Tan kerekét, a Lét Körforgását jelöli; az iszlámban a tökéletes együttélést jeleníti meg.

A számszimbolikában a négyes számot kereszttel jelképezik, ami egyben a négy égtájat is ábrázolja. Kínában, Indiában és a Skandináv országokban a kereszt az ég jele.

A kereszt történetéről szól, Az „Álom a keresztfáról” című óangol költemény, amelyben az ismeretlen angol költő leírja, hogy látott álmában egy gyönyörű, keresztfához hasonló fát, olyat, amelyen Krisztus lelte kínhalálát. A költő látta, amint a keresztfa együtt szenvedett Krisztussal, a keresztfának is fájtak a szögek, a lándzsák szúrásai és az ütlegelő verések. Az álmában látott kereszt akkor véres, iszonyatos látványt nyújtott, de felébredve a költő megállapította, hogy azóta a kereszt már a megváltás tündöklő szimbóluma lett.

KERESZTELÉS
A keresztény egyházba fogadás alkalmával, a keresztséget felvevőt vízzel hintik, locsolják meg, vagy vizet öntenek a fejére, más esetekben egyszer, vagy többször vízbe merítik. A vízben való alámerülés a zsidó vallásban már a megtisztulást szolgálta. A zsidók a vízbemerüléseket a menstruálás utáni vagy a rituális fürdésekhez hasonlítják. Elterjedt az esszéneusok körében is. Az evangéliumok szerint a zsidó próféta, Keresztelő János, aki az esszéneusoktól kapott vallási nevelést, az utolsó ítélet bekövetkeztét hirdette, s megkeresztelte mindazokat, akik a végítéletre készülve megbánták bűneiket. Ő keresztelte meg Jézust is a Jordán folyó vízében, aki úgy nyilatkozott róla, hogy Keresztelő János készítette elő Isten országának eljövetelét. Pál apostol a keresztségi alámerülésben Krisztus halálát, eltemetettségét és feltámadását vélte felfedezni. A keresztények körében a keresztelő ceremóniája a befogadás mellett, az újjászületést, az Isten országába való bejutás lehetőségét jelenti.

Valamikor fontos szempont volt, hogy a csecsemőt minél előbb kereszteljék meg, nehogy a gyerek kereszteletlenül haljon meg. Az újszülött pólyájába rózsafűzért, barkaágat tettek a rontás ellen. A kislányok pólyájába kendőket raktak, hogy felnőve sok kérőjük legyen. A protestánsoknál a keresztelőre a vizet az apa, a gyereket többnyire a bába és a keresztanya vitte. A keresztelő ideje alatt, általában a kismama otthon maradt, hogy kifesse vagy kimeszelje a falakat. A keresztelői ételek bőségéből arra következtettek, hogy a gyereknek mindig lesz mit ennie. A kisbaba kezébe aprópénzt dugtak, hogy életében ne legyen zsugori.

A békéscsabai szlovákok pénzzel szórták meg a pólyát, az alföldi szlovákok pénzt gyűjtöttek a csecsemő ingjére, mert meztelenül jött a világra. Hasonlóan a magyarokhoz, náluk is szokás volt a gonoszt elzavaró zajkeltés, Répáshután tejszűrőt vágtak a kocsihoz.

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS
Lásd: Iván napja, keresztelés

KERESZTFA
Lásd: bodza

KERESZTÚT
A keresztút - latinul Via Crucis, vagy Fájdalmas út, azaz Via Dolorosa - a keresztényeknek a halálra ítélt Jézus Krisztus utolsó útját jelenti, mely az elítélés helyétől a keresztre feszítés színhelyéig, a Kálvária dombig tart. A jeruzsálemi várfalon kívül fekvő Kálvária domb jelentése Koponyák-hegye, melynek arameus neve Golgota. Krisztus halála után idővel szokássá vált végső szenvedéseinek tizennégy stációját végigjárni. E keresztúti ájtatosság gyakorlásának színterét kálváriának nevezik. A zarándokok Jeruzsálemben végig is járják az igazi Via Dolorosát (ez a szokás a kereszténység legkorábbi századaiból is ismert), az emberek többsége azonban nem jut el Jeruzsálembe. Ezért a pápák megengedték, hogy másutt is állítsanak fel olyan kereszteket és szobrokat, amelyek Krisztus szenvedéseinek útját felidézik, és ahol a hívők megnyerhetik a keresztúti ájtatosság elvégzéséért járó búcsút.

A magyar néphitben a keresztúthoz, mint mágikus helyhez, számos hiedelem fűződik. A keresztutat elsősorban a boszorkányokkal hozzák kapcsolatba, mivel ott gyülekeznek és gyűléseznek, ott lehet velük találkozni, különösen Szent György napon éjfélkor lehet meglátni őket, és lehet tőlük megtanulni a boszorkányságot. A keresztúton húznak a boszorkányok mogyorópálcával vagy szentelt krétával ördögidéző kört, ahol átkot szórnak, rontást hoznak ellenfeleikre, megbetegítik ellenségeiket. A keresztútnál mérik össze erejüket a táltosok.

A keresztút alkalmas szerelmi jóslásokra is: a kíváncsi lányok, ha karácsony éjjelén, pont éjfélkor, amikor megkondul a harang, kimennek a keresztútra, meglátják sorsukat, ha pedig a földre szorítják fülüket, azt is megtudják, ki lesz a jövendőbelijük.

A népi gyógymódok között, főleg a bőrbetegségek gyógyíthatók a keresztúton, ide dobják vagy ássák el a beteg testrészt letörölt kendőket, ruhákat, rongyokat, hogy aki rálép, megtalálja, hozzányúl, kapja el a beteg bőrbaját. A keresztút alkalmas hely arra, hogy a nehezen meginduló gyereket megtanítsák járni. Itt kiáltják a pusztába hideglelésben szenvedő vagy az epilepsziás beteg nevét, hogy a bajt vigye magával el a szél.

KERT
Lásd: álmok

KERUBOK
Lásd: életfa

KÉS
A kést már a kőkor embere is használta, feltehetően fegyverként és vadászatra.

Később a jómódúak a kést már evőeszközként is igénybe vették, évszázadokon át tartó szokás volt, hogy a férfiak mindig maguknál tartották saját késüket. Manapság sokan zsebkést hordanak.

A kések és a bicskák szúró- és vágóeszközként hasonlóan rossz jelentéssel bírnak, mint a borotvák, ollók, villák. Kivéve azt a kést, amelyet a szülés során helyeznek a szülőágy alá, mert erről feltételezik, hogy enyhíteni fogja a szülési fájdalmakat.

A zsidók körében még a múlt század elején is élt azt hiedelem, hogy kést vagy más éles fémtárgyat sohasem szabad használni a sorok követésére a Biblia, a Talmud vagy egyéb szent könyv olvasása közben. Általában tilos volt bármilyen szent könyvet megérinteni a késsel, mivel azokat természetüknél fogva összeférhetetleneknek tartották, ugyanis míg a kések az élet elpusztítására, a szent könyvek annak meghosszabbítására szolgáltak

A késsel, bicskával kapcsolatos hiedelmek szinte mindegyike negatív jelentésű: az angoloknál, ha valaki kölcsönadja a kését vagy bicskáját, úgy kell visszaadnia, ahogy odaadták neki: kinyitva vagy becsukva, a hegyével a kölcsönkérő felé tartva, vagy úgy hogy a kölcsönadó felé nézzen. Ha valaki a szerelmétől kap ajándékba egy kést, azt jelenti, hogy a szerelemnek hamarosan vége szakad, mert a kés elvágja az érzelmeket. Házszentelő alkalmából sohasem szabad kést ajándékozni, mert a beköltözők a szomszédok ellenségeivé válnak. Az azerbajdzsániak nem fogadnak el baráttól kést ajándékba, csak akkor, ha pár fémpénzt, jelképes összeget fizetnek a késért, egyébként a barátságuk hamarosan tönkremegy. Az oroszok akkor adnak ajándékba kést, villát vagy ollót, amikor bajt, kellemetlenséget akarnak okozni a családnak. De ha valaki mégis kést szeretne ajándékozni valakinek, azt csak akkor teheti meg, ha kér érte egy kopejkát. Ugyanis ekkor már nem ajándékozásról van szó, hanem eladásról, így a babona már nem érvényes.

Ha a kések egy asztalon keresztezik egymást, vagy ha a vágó felületük felfelé néz, veszekedésre utal. Ha a zsebkést más csukja be, mint aki kinyitotta, balszerencsét jelent. Az üzbégeknél balszerencsésnek tartják, ha egy férfi elveszíti bicskáját. Thaiföldön nem szabad éles tárgyak, például kés vagy olló fölött átlépni, mert azok elvesztik élességüket. A Lousiana államban élő cajunok szerint pedig megfékezi a tornádót, ha két késsel kilencszer keresztet képeznek.

KESZTYŰ
Lásd: álmok, gyógymódok, ruházat

KETTŐ
A kettes a dualitás, a házasság, a jin és a jang, az ikrek, a viszály száma. E duális számra talán a kínaiak két ősprincípiuma: a jang és a jin a legjellemzőbb példa. Amíg a férfias jang a fényt, az életet, az eget, a Napot, az aktivitást, a nemzést szimbolizálja; addig a nőies jin a passzivitást, az odaadást, a befogadást, sötétséget, a földet, a Holdat jeleníti meg. A pozitív jang és a negatív jin ideális párosként harmonikusan egészítik ki egymást, hisz ők együttesen a jó és a rossz, a vonzalom és a taszítás, a hideg és a meleg, a nyugtalanság és a nyugalom, a keménység és a lágyság.

A püthagoreusok a kettest - lévén páros szám - nőies jelleggel látták el, természeténél fogva ezt a számot inkább negatívnak, mint pozitívnak minősítették. E számtól eredeztettek szinte minden rosszat, az örök viszályt, a hadakozást, a rivalizálást, a széthúzást. Püthagorasz annyira utálta a kettest, hogy egyenesen a kígyó emblémájának nevezte el, sőt mi több, lefokozta ezt a számot megtébolyodott, megháborodott egyessé.

Az ősi keresztények körében is rossz ómennek bizonyult a kettes, mert a jó és a rossz ellentétét, Káint és Ábelt szimbolizálja. A legtöbb vallás is dualisztikus, hisz kettéválik bennük a földi lét a túlvilági élettől, az Isten az ördögtől, a világosság a sötéttől.

A különféle népek hagyományaiban, szinte az egész világon fellelhetők az isteni párosok. A dél-amerikaiaknál Keri és Kame, az egyiptomiaknál Ízisz és Ozirisz, az irokézeknél Joszkeha és Taviszkaron. A rómaiaknál Romulus és Rémuson kívül például Dianus és Diana, Liber és Libera, Pomo és Pomona, Faunus és Fauna. Máskor a két nem harmonikus viszonyát kifejező házasság számaként jelenik meg a kettes, amit jól példáz a görög Zeusz és Héra, vagy a hinduk isteni házaspárja a napmenyasszony, Szúrja és a holdvőlegény, Szóma. A görög mitológiában a kétnemű Hermaphroditoszban egyesül a női és a férfi nem, az egyiptomi Ré önmagával lépett nászra, kettős nemű az iráni Zurván főisten, és kétnemű volt Ádám is, Éva születése előtt.

Bár tény, hogy a kettes a számsorban az egyes után következik, számos tradícióban, tökéletlensége miatt, még a kettest sem sorolják az igazi számok közé; Kínában például a hármas szám volt az első. Az ókori kínaiak azt hitték, hogy minden embernek két lelke van, amelyek közül az egyik a testtel a sírba száll, a másik a lélektáblára kerül.

Nálunk a kettes számot néhány régi szatmári babona őrzi. Többek között, kenyérsütéskor nem jó két lepényt sütni, mert abban az évben nem megy férjhez a ház eladó lánya. Aki viszont megpirít két karéj kenyeret, és egy lopott gatyába becsomagolva a párnája alá dugja, megálmodja, ki lesz az ura.

A törököknél, ha két étkezés között nassolnak a lányok valamit, nem találnak férjet maguknak. Az a férfi, akinek már volt két asszonya, képtelen engedelmességre késztetni jelenlegi feleségét.

Vietnámban a kettes, mint páros szám nagyon közkedvelt: náluk sohasem szabad egyetlen párnát vagy matracot vásárolni, mindig kettőt kell. A menyasszonynak és a vőlegénynek az ajándékokat – a lepedőt is ideértve - mindig párban kell adni. Ha csak egy darabot tartalmaz az ajándékcsomag, annak a jelentése, hogy az ajándékozó nem hiszi, hogy hosszú lesz a házasság. Ezért két olcsóbb ajándékcikk kívánatosabb számukra, és több örömet szerez, mint egy drágább.

Az okkult tudományok közül a kabbala tanait őrző két írás egyikében, a Széfer Jecirában, a kettes a teremtő szót szimbolizálja, mert a kimondott szó két részből állt, leheletből és a gondolat közvetítéséből. A mágusok kétféle mágiát különböztettek meg, a sátáni vagy fekete mágiát és az ezzel ellentétes, fehér vagy krisztusi mágiát. Az asztrológusok minden bolygónak két házat tulajdonítanak, egy éjszakait és egy nappalit. A numerológiában a kettes a Holdat jelképezi, ebben a felfogásban a kettes a fogamzás, a gyermekszülés és az álmok száma.

Aki a hónap második napján született, kevés gyakorlati érzékkel rendelkezik, többnyire álmodozó, félszeg, irtózik a számára ismeretlen, szokatlan dolgoktól.

Érzései széle skálán mozognak, az elragadtatástól az elkedvetlenedésig mindkét szélsőséget képviseli. Memóriája remek, fantáziája csapongó, nagyon érzékeny. Kitűnő médium. Óvatos, változékony. Mindenféle veszteségtől irtózik. Szerencsjátékot nem űz, habár kedveli a pénzt, az anyagi biztonságot.

A kettes vibrálásában élő ember betegségei lehetnek: ideggyengeség, gyomor- és emésztőszervi bajok, hurutos megbetegedések, mellhártyagyulladás. Öreg korában végtagfájdalmak gyötörhetik. A hét napjai közül a vasárnap, a hétfő és a péntek szerencsés számára. Színei a fehér, az ezüst, a krémszín és a zöld valamennyi árnyalata. Szerencsés kövei, a gyöngy, smaragd, jáde és tejopál. Féme az ezüst. Növénye a tölgy. Eleme a víz.

KÉZ
A kéz a kapcsolatteremtés egyik legfontosabb eszköze, az ember legbeszédesebb testrésze. A kézzel lehet áldást adni, szeretettel hívni, érzéssel simogatni, igazságot osztani, megnyugtatóan gyógyítani, alkotni, munkálkodni, dorgálni, szidalmazni, büntetni, bűnözni, tiltani, fenyegetni.

A muzulmánoknál és a zsidóknál a kéz tartotta távol a "Rosszat" az embertől. A keresztényeknél a fénysugarat kibocsátó kéz Isten kezét jelképezi. Júdás keze árulást, Pilátusé a pénz tisztára mosását juttatja eszünkbe. A kézmosás a vallási szertartásokban a lelki tisztaságra utal. Az isteni kéztartások ismeretében olvashatók el Buddha cselekedetei, és fejthetők meg a hindu istenek gesztusai.

A középkor királyai kézrátéttel gyógyítottak, a régi rómaiak kézzel jelezték a rabszolgák birtokbavételét és felszabadítását. A zsidó kabbalisták szent könyvében a Zóhárban tíz ujjal testesítették meg a tíz szefírotot, "a szentek szentjét".

Valamikor a nyitott kéz, széttárt ujjakkal igen népszerű talizmán volt. A gonosz távoltartása érdekében főként a házak bejáratai fölé helyeztek nyitott kezet formáló fémtárgyakat, vagy az ajtaikra – néha az állataikra - festettek ilyen szimbólumokat. Különösen a vörös színű kezet tekintették hatékony védelmezőnek. Használata a muszlimok, keresztények és a zsidók körében egyaránt elterjedt volt, de ismerték többek között India, Mexikó lakói, valamint a kelták és a germánok is. A germánok a nyitott kezet formázó amulettet „Szent János Kezének” vagy a „Fortuna kezének” is nevezték.

Az összezárt kéz megítélése már nem mindenhol ilyen pozitív. A törökök például rossz ómennek tartják az összekulcsolt kezeket. Szerintük, aki gyakorta összekulcsolja a kezeit, terméketlen, sikertelen és balszerencsés, hamarosan meghalhat az anyja. Aki pedig eldugja a kezét és az ujjait, titkolódzó, kétszínű, képmutató, hamis ember.

Az angolok azt javasolják, hogy aki kívánni akar valamit, kulcsolja össze az ujjait. A balszerencse csapdába esik azon a helyen, ahol a két ujj találkozik, ezért amikor az ujjak össze vannak kulcsolva, megakadályozza a balszerencse kiszabadulását, és lehetővé teszi, hogy az illető kívánsága teljesüljön.

Az indiaiak szerint a puha, munkához nem szokott kezek gazdag személyre utalnak. Az angoloknál, aki véletlenül egy fába, vagy fából készült tárgyba beleüti kezét, egy várható szerelmi kaland eljöttére számíthat. Ha azonban az ember egy fémtárgyba veri be a kezét, az a kedvese hűtlenségére figyelmeztet.

Ha az ember jobb keze viszket, hamarosan kezet ráz valakivel, akit szeret.

KÉZELEMZŐK
Lásd: tenyérjósok

KÉZFOGÁS
A kézfogásból következtethetünk a kezét nyújtó ember személyiségére. Gyakorta már bemutatkozáskor, az első kézfogásból kialakítjuk véleményünket partnerünkről, akarva-akaratlanul eldöntjük, hányadán állunk vele. A kézfogás lagymatagsága vagy impulzív szorítása meghatározhatja, hogy az illetőhöz a későbbiekben lesz-e vagy sem bizalmunk.

Normális az a kézfogás, amelyik határozott és rövid. A kézfogás, ha bágyadt, hosszantartó: azt jelenti, hogy az illető segítséget vár a másiktól; ha lagymatag, puha: félénkséget, befolyásolhatóságot, passzivitást jelez; ha sokáig tartó és határozott: kedélyes, derűs, vidám természetű embert sejtet; ha túl erős és túl hosszú, uralkodni vágyó, korlátolt partnerrel van dolgunk. Kézfogás bal kézzel: közvetlenséget, természetességet, hálát, együttérzést közvetít. Az olyan kézfogás, melyet nem viszonoznak: alattomos, hamis emberre utal. A kézfogás közben jobbra döntött tenyér: önállótlanságról árulkodik, míg a balra dőlt tenyérél: nagyfokú uralkodni vágyást jelez.

KÉZFOGÓ
Lásd: eljegyzés

KÉZTARTÁS
Lásd: kartartás

KÉZTÍPUSOK
A kéz alakját az ujjak formája határozza meg. Már a középkorban háromféle kéztípust ismertek az elementárist, a motorikust és a szenzibilist, később négy kéztípust különböztettek meg: a négyszögleteset, a kerek, a trapéz és az ovális alakút. A jelenleg használatos osztályozás d'Arpentigny, egy napóleoni tiszt foglalta rendszerbe. Szerinte a hét kéztípus: a primitív vagy elemi kéz; a szögletes vagy hasznos kéz; a spatulás vagy praktikus kéz; a filozofikus vagy intellektuális kéz; a kónikus vagy művészkéz; a pszichikus vagy ovális kéz és a vegyes vagy kevert kéz.

Az elemi kéz nagy, széles, négyszögletes, nehézkes, vöröses színű. Az ujjak vaskosak, szafaládészerűek, a tenyérhez képest rövidek. Az elemi kezű emberek általában igénytelenek, kevés képzelőerővel rendelkeznek, szűk látókörűek, maguknak valók. Képesek durva fizikai munkára. Nem fűti őket a megismerés vágya. Lehet őket vezetni, jól tűrik az irányítást.

A szögletes kéztípus, kitűnő, hasznos kéz, alakra viszont nem szép. Az ujjvégek és a körmök szögletesek. Viselőik dolgos, szorgalmas, vállalkozó kedvű emberek. terveikben nagyvonalúak, türelmesek, kitartók. Tisztelik a törvényt. Nem érzelmi lények, férjként zsarnokok, ha a feleségnek is szögletes a keze, pokol az életük. Nőknél ritka ez a kéztípus.

A praktikus vagy spatulás kéz, tömör, masszív, széles nagy. Az ujjvégződések ásószerűek, spatula formájúak, a hüvelykujj feltűnően nagy. A praktikus kezűek nagy kézügyességgel megáldottak. Tevékenyek, intelligensek, munkabíróak, gyakran találhatók közöttük újítók, feltalálók. Jó üzleti érzékkel bírnak. Nehezen viselik el az alárendelt szerepet. Elszántak, magabiztosak. A szerelemben hűek, kitartók, de nem kenyerük az udvarlás.

A filozofikus, intellektuális vagy bütykös kéz csontos, tojásdad alakú. Téglalap formájú a tenyér. A hüvelykujj két íze közel azonos hosszú. Az ujjak végei félig szögletesek, félig gömbölyűek. A bütyökképződés mindig előnyös. Ezek az emberek gondolkodó típusok, igazságszeretők, higgadtak, kétkedők, kritikusak, szőrszálhasogatók. Bár barátságosak, nem lehet őket kiismerni. Tudományos érdeklődésűek. Erős morális, etikai érzéssel, de nagyfokú egoizmussal rendelkeznek. Vallásosak, de nem bigottak, olykor viszont fanatisták a vallásban vagy miszticizmusban.

A kónikus, artisztikus, művészi kéz kimondottan szép alakú kéz, de nem jó kéztípus. A tenyér ovális, az ujjak kúposak, a körmök mandulaformájúak. A kónikus kezűek kedélyes, vidám emberek, ugyanakkor befolyásolhatók, gyakorlatiatlanok, felületesek, hűtlenek. Szeretik a változatosságot. Hajlanak a szélhámosságra. A kónikus kezű nők nem alkalmasak sem feleségnek, sem anyának, mert elég könnyelműek.

Az ovális, mediális vagy pszichikus kéz ovális formájú, gyengéd, kecses. A tenyér és az ujjak nyújtottak, lekerekítettek, kissé kúposak. Selymes bőrű, kellemes tapintású. Az ovális kezűek földre szállt angyalok, türelmesek, önmegtagadók, lemondók, szelídek, idealisták. Befelé fordulók, nem irigyek, nagyon jóságosak, de nem életképesek. Érdeklődnek a vallás, a miszticizmus, az ezotéria iránt. Hisznek az emberfeletti hatalomban, túlvilági életben.

A vegyes vagy kevert kéztípusnál többféle ujjalakzat látható. A legerősebb ujjak határozzák meg az uralkodó jellemvonást. A vegyes típusú kezűekre a gondolatok sokszínűsége, a célkitűzések változatossága jellemző. Rendkívül ügyesen alkalmazkodnak, de tehetségük kiaknázásában tévelygők. Nagy hibájuk, hogy nem tudnak elmélyülni, kitűnni semmiben, ezért tudásuk csak felszínes, ismereteik szétforgácsoltak.

KIÁTKOZÁS
Lásd: bogarak, gyertya

KÍGYÓ
A kígyó a termékenység, a női teremtőerő, a családi tűzhely szimbóluma, ugyanakkor kapcsolatba hozható a vízzel, és az esővel is. Visnu, az indiai főisten az Anant kígyó hátán nyugodott; Vaszuki kígyó pedig a fején hordozta az egész világot, kötélként használták a démonok, amikor kiemelték Mandara hegyét az ősóceánból.

A bolíviai indiánok szerint, amikor az ég egy része leszakadt a földre, a kígyó gyorsan körülölelte, így választotta szét az eget a földtől, amelyeket azóta is egymástól elválasztva tart. Brazíliában az ihkarjana törzs egyik elbeszélése a kígyóról és az esőről szól. Egy asszony rendszeresen táplálta vízben tartott anakondáját, azonban az egyik nap nem hozott húst a kígyónak, aki lenyelte őt. Az indiánok az eset láttán megölték az anakondát, ami után rögtön eleredt az eső.

Afrikában szivárványkígyóról tudnak, aki felszippantja a folyók és tavak vizeit. De nemcsak afrikai mítoszokban szerepel szivárványkígyó, hanem az ausztrálok némelyikében is. A dahomey mitológiában az összes közül a szivárványkígyó volt az első lény, aki mindig magányosan élt. Az egyik afrikai teremtésmítoszban isten első teremtménye Minia kígyó, akinek feje az égbe, farka pedig a vizekbe ért. Amikor a teremtő hét darabra vágta Minia testét, ezekből alkotta meg a világot. Az ausztrál szivárványkígyó társa a bolyongó ősanyának. Gyakorta őrzik a forrásokat is kígyók, legalábbis ez a hit él Afrikában, Indiában, Türkmenisztánban, Ausztráliában, Óceániában, Dél-Amerikában.

Az ősi Közel-Keleten és az Égei-tenger szigetvilágában a kígyó a bölcsesség istene és természetesen a föld szimbóluma volt. Egyiptomban a kígyó isten az alvilág bejáratát őrizte, míg a Fidzsi-szigeteken az alvilág ura volt.

A Mózes kezében tartott pálca egy kígyóvá változott, amikor azt az Isten parancsára a földre dobta.

Mivel a kígyó levedli a bőrét és a lehántott helyébe csillogó, új kerül, a megújulás és az örök élet univerzális szimbóluma. A Gilgamesz eposzban az örök élet növényét keresve, Gilgames többször lemerült a vizek mélyére. Miután végre megtalálta, lefeküdt, hogy kipihenje a fáradalmait. Ezt használta ki a kígyó, akí azon nyomban ott termett, és megette a növényt. A kígyó halhatatlanná vált, Gilgamesz viszont halandó maradt.

A Bibliában a kígyó a sötét, gonosz erők szimbóluma, mert képes volt bűnre csábítani Évát és Ádámot. A Jelenések könyvében Mihály arkangyalnak sikerült legyőzni az agg kígyót, vagyis az ördögöt. A keresztények a kígyókat tengeri szörnyként, a föld mélyén élő kígyókat azonban jóságos lényként képzelték el. Az aztékok számára a Föld istennőjét egy kígyó jeleníti meg. Alvilági lényként a kígyók kincseket őriznek a föld alatt, amit elhozhatnak az ember házába, legalábbis erről vannak meggyőződve a szlávok, valamint az Afrikában és az Indiában élők.

Az indiaiak kígyótörzsű nágái bölcsek és varázslók. Feltételezik róluk, hogy fel tudják támasztani a holtakat, képesek megváltoztatni alakjukat. Gyakorta élnek ember képében, míg a szépséges nőstény kígyók, a náginik, hősök, királyok feleségei lesznek. Ilyen nágini hercegnő volt Árdzsuna felesége.

Jól ismert a hindu mitológia ezerfejű kígyója, Sesa is, aki a földet tartva, Visnu isten ágyául szolgált, de amikor Balaráma, Krisna isten bátyja meghalt, a szájából kimászott Sesa, és a föld alá bújt. A hinduk szerint, ha Sesa ásít, földrengés lesz belőle.

Az indiai Pandzsábban, ha egy ember kígyót lát, nem szabad a nevén említenie, hanem valamilyen rovarnak kell neveznie. Úgy tartják, hogy ennek hatására a kígyó megvakul, és nem tud megmozdulni. Ha egy kígyót megölnek, nem tanácsos az ajtón kidobniuk, az ablakon kell kihajítani, vagy néhány téglát kell kivenni a falból, és a lyukon át kilökni. Ha nem így tesznek, a kígyó szelleme visszajár kísérteni a házba, és sok baj forrása lesz. A kobráról azt mondják, amikor eléri a százéves kort, képes bármilyen formát vagy alakot felölteni.

Sri Lankán a fehér színű kobrákról azt hiszik, hogy halott emberek inkarnációi, akik őrzik az elrejtett kincseket, védelmezik a buddhista templomokat, és vigyáznak a szent bódhi-fára, amely alatt ülve Buddha elérte a bódhi állapotot, a megvilágosodást. A legenda szerint Buddha a bódhifa alatt meditált, amikor hirtelen vihar kerekedett. Ekkor egy hatalmas kígyó jött elő a föld mélyéből, aki hétszer tekerte testével körbe a szent embert, és hét napig vigyázott rá, hogy ki ne zökkenjen eksztatikus állapotából.

Ha egy kobra lakhelyéül kiválasztja, egy szingaléz lakását, arra gondolnak, hogy valamelyik halott rokon reinkarnációja, és azért jött hozzájuk, hogy védelmezze házukat. Mivel a kobrát jóságos természetűnek tartják, következésképpen sohasem ölik meg, sőt vendégszeretetként a kobralyuk elé egy kis tál tejet tesznek. A tengeri kígyókról a szingalézek azt mondják, hogy senkit sem marnak meg, de ha mégis megtörténne, ellenszerként hatékony kúra, ha a megmart személy háromszor tengervizet iszik.

A kígyót gyakran képzelik el fallikus szimbólumként, amint a szexuális energiát és a föld termékenységét jelképezi. A hindu Kundalini (jelentése kígyó) jóga két ellentétes energiát egyesít a testben, a szexuálisat (Sivát, a férfit) és a szellemi létet (Saktit, a női elvet), akik együttesen létrehozzák a valóságot.

Az idősebb Plinius (i.u. 23-79) római tudós szerint, ha megölik a kígyó párját, éktelen haragra gerjed, és hogy bosszút álljon érte, minden akadályt legyőzve üldözi a gyilkost, kivéve akkor, ha a kígyógyilkos üldözött átúszik egy folyón. A néphiedelemben a napközben megölt kígyó farka tovább él, egészen a naplementéig.

A gyűrűvé összekunkorodó kígyóval ábrázolják az örökkévalóságot, aki megtestesíti a hosszú életet és a bölcsességet. Gyógyító erejű kígyóábrázolásokat látni a gyógyszertárakban, mint Aszklépiosznak, a görög gyógyítás istenének attribútumát. A két botra tekeredő kígyó klasszikus orvosi szimbóluma egy ősi görög legendából származik, melyben kígyók fedték fel a gyógyítás tudományát az emberek számára. Amerikában, egyes vallásfelekezeteknél istentiszteletek szereplői a mérges kígyók, mert azt mondják, a hit ártalmatlanná teszi őket.

A mediterrán országokban, Görögországban és Itáliában, elterjedt szokás volt szentelt kígyókat tartani a házakban, templomokban. A hettitáknál viszont rossz ómennek minősült a palotába vagy városba menekülő kígyó. A románok a lakásba tévedt kígyó ellen nagy csuprot tesznek a padlóra, ezzel csalogatják elő a rejtőzködőt.

A régi Kínában a folyók isteneit gyakorta kígyóként képzelték el. A Sárga-folyó istene egy kisméretű, aranyszínű kígyó volt, amelynek szögletes fejét a szeme alatt egy vörös pont díszítette.

Mozgása, vedlése következtében való megújulása miatt a magyar népi hitvilágban természetfeletti erőt tulajdonítottak neki.

A hiedelem szerint, ha egy kígyó, közvetlenül elutazás előtt jelenik meg a házban, figyelmeztetést jelent arra nézve, hogy nem szabad elutazni. A kígyóbőr viszont szerencsés jel, kiváló amulett, mert elhárítja a rossz hatásokat, és hosszú életet biztosít; a kígyóbőr lelógatása a szarufáról, pedig védelmet nyújt a tűzesetek ellen. A népgyógyászok szárított, porrá tört kígyóbőrt ajánlottak hajba szórni a betegségek gyógyítására, ezt javasolják az ellenségek leküzdésére is. A kígyómarás ellen viszont a leghatékonyabbnak a smaragd viseletét tartják.

Kínában a kígyómáj a ma napig igen keresett orvosszerként használatos. A kígyóhús főként Dél-Kínában igen kedvelt csemege, azt tartják róla, hogy javítja a látást. A kövér kígyóval viszont vigyázni kell, mert állítólag összezsugorodik tőle a pénisz, és maradandó impotenciát okoz.

A szatmáriak a kígyó bőrét, zsírját a köszvény gyógyítására használták, a hája pedig jó látást biztosított. A betegtől viszont távol kellett tartani, mert a kígyó jelenléte lassította a gyógyulást.

A kígyó látványa egyes helyeken jót jelent, de az állapotos nőknek láttukra köpni kell, hogy a leendő gyerek gyorsan megtanuljon járni, a kígyót látó gyereknek pedig be kell fogni a száját, mert egyébként kihullanak a fogai.

Kora reggel kígyót látni erőszakos halálra utal. Indiában, hogy megvédjék a vakmerő kíváncsiskodókat a kígyóktól, az a hiedelem terjedt el, hogy a fákat és az üres házakat gonosz szellemek, vagyis kígyók lepik el, ilyen helyekre ne menjen senki se.

Ismeretes az áspiskígyó, egy képzeletbeli szörny, aki homlokán értékes drágakövet visel. Ráolvasás ellen, ügyesen védekezik, egyik fülét a földre szorítja, a másikat a farkával tapasztja le.

Az álomfejtők szerint álomban magányos kígyót látni, és fenyegetést érezni, azt jelenti, az illetőnek egy olyan gonosz ellensége van, aki nemcsak ármánykodik ellene, hanem a testi épségére is tör. Sok kígyót látni egy gödörben balszerencse sorozatát jelzi előre a szerelemben és az üzleti életben. Ha sikerül az illetőnek legyőzni és meggyilkolni az álmában fenyegető kígyókat, azt jelzi, hogy felülkerekedik a nehézségein és diadalmaskodni fog.

Viperáról álmodni balszerencsét jelent. Megölni egy viperát, általában jó ómen. Egy élő vipera a küszöbön, halálesetet jelez a házban. Kínában szerencsés előjel, ha álmunkban kígyó üldöz. Álomban fekete kígyót látni, leánygyermek születésének előjele, a szürkésfehér kígyó viszont fiúgyermek születését jövendöli.

KÍGYÓKŐ
A kígyókövet, vagy a „kígyótojást”, ahogyan Plinius nevezte a druida papok egykoron megkülönböztető jelvényként viselték, de nagy népszerűségnek örvendett a római uralkodók körében is, mert viselőjét megóvja a veszedelmektől, és sikerre vezeti a csatákban.

A misztikus hatású kígyókövet az indiaiak égetett csont, mész és gyanta keverékéből nyerik, a mexikói indiánok égetett szarvasagancsból készítik. Van egy harmadikféle variáció is, miszerint tavasszal a kígyók összegyűlnek, és gyakori sziszegések közepette tajtékot fújnak. Ha ez a tajték megkeményedik kígyókő lesz belőle. A néphit szerint a Szent György-nap előtt fújt "kígyókövek" mágikus hatással bírnak.

Az indiai Pandzsábban különösen a kígyó fején képződött kígyókövet tartják nagyon értékesnek, mert feltételezik, hogy jómódot és gazdagságot hoz a családnak, amelyik birtokolja ezt.

A kígyókő hasznos mindenféle betegségre, szerencsét hoz, sőt nélkülözhetetlen a rejtett kincsek felderítésében is. Ha kígyómarásra kígyókövet tesznek, nedvszívó képességének köszönhetően kiszívja a sebbe jutott kígyómérget. Indiában, ha a kígyóbűvölőt megmarja egy kígyó, kígyókövet tesznek a sebére, amely ez által hamar összeforr. A seb begyógyulása után a kígyóbűvölő megmossa tejben a követ, és egy darabka ruhába göngyölve elteszi a következő kígyómarásig.

Gyógyító ereje nálunk sem ismeretlen, Jókai Mór A Damokosok c. regényében a kőről a következőket írja: „Az ilyen kígyókő minden sebeket begyógyít, rögtön és azonnal: az eltört csontokat összeforrasztja, s a golyókat a sebből kihúzza. (…) De még ez nem minden. Még arra is használ a kígyókő, hogy ha ezt egy vízbe esett ember a szájába veszi: soha bele nem fullad a vízbe, ha egész nap a fenekén hever is: mert ez a kígyókő annyi életesszenciát izzad ki magából, hogy a lelkét visszatartja.”

Persze van egy kevésbé misztikus felfogás, amely azt mondja, hogy a színtelen, áttetsző, üvegszerű kígyókövek nem mások, mint egyszerű kvarcdarabok.

KILENC
A kilences rivalizál a misztikus hetessel, mert amíg a mágikus hét a történések spirituális oldalát jeleníti meg, a kilences az isteni triász háromszorosaként maga az abszolút tökély.

Az egyiptomiak kedvelték a kilencest, elképzelésük szerint az istenek kilencszer járták végig az égi utat, az elhunyt holttestét kilenc barátja kísérte utolsó útjára, s ha a fáraó távozott az élők sorából, a nép nyolcszor kilenc napig gyászolta. A varázslások tárgyait kilencszeresen próbálták ki és a varázslónak kilenc napos tisztító rituálén kellett keresztülesnie.

Kínában a kilences a "jang" száma, szerencsés, pozitív előjelű, jó szám, lévén a hármasnak önmagával való szorzata. A 9. holdhónap 9. napján tartják az ún. "kettős jang" ünnepét, amikor is a hegyekre kirándulnak, vidáman iszogatnak.

A törökök, amikor elhozták a menyasszonyt a szülői háztól, kilenc csésze italt és kilenc tál ételt adtak érte, és a férfit, aki a tiltott fa gyümölcséből evett, kilenc fiú és kilenc lány nemzésére tartották képesnek. A skandináv mitológia szinte hemzseg a sok kilencestől: ennyien vannak a valkűrök, az óriások, a szörnyetegek, a hableányok, a szüzek, a törpék, az isteneknek kilenc anyja volt, de kilenc a száma a világoknak, földeknek és a rituális cselekedeteknek is, a holtak birodalma is kilenctartományú.

A korabeli irodalom és a mitológiák alapján az északi népek a hármas mellett kilences számnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, ez a szám különösen az istenek számára volt kedves és szent. Ebből adódóan minden kilencedik hónapban vallásos szertartásokra került sor, melynek során, kilenc napon át kilenc ember vagy állatáldozatot ajánlottak fel isteneiknek.

A középkorban a hősöket rendszerint kilencesével csoportosították; ennek ékes példái a nürnbergi szökőkút és a kölni városháza szobra. A 15. századi költészetükben Hans Sachs mesterdalnok egyik éneke a "kilenc szegény vándor"-ról szól. A törvénykezésben kilenc bíró ítélkezett, innen kapták elnevezésüket a "kilencek"-et. Ez volt a gyakorlat Izlandon is, ahol a családok az ideális szaporulatot kilenc gyermekben határozták meg. Tiroli babona szerint, ha kilenc fácán találkozott, az egyik közülük biztos, hogy boszorkány volt.

Görögországban a kilences a héroszok korában volt közkedvelt. Trója ostroma kilenc évig tartott, kilencen voltak a költészet, a művészetek és a tudományok istennői, Zeusz szülöttei, a Múzsák is, Dionüszosznak kilenc oltárt emeltek és kilenc napig böjtöltek érte, Démétér elrabolt lányát kilenc napig kereste. A pokol folyója, a Sztüx kilencszer folyta körbe az alvilágot, az Olümposz hegyéről kilenc évre száműzték a hamisan esküdött isteneket, és a lernai hidrának kilenc feje volt.

A szibériai népeknél kilencfokú a sámánlétra, és a sámánoknak kilenc szellem asszisztál. Az a gyerek, akinek a vánkosa alá kilenc napra nedves szikláról pattintott három szilánkot és három nőstényhangyát tettek, látnoki képességűvé vált. Ha a táltos halála előtt nem adta át másnak a tudományát, akkor kilenc napig nem távozott el testéből a lelke. Parog, a szlávok tűzhelyszelleme kilenc napig kemencén szárított tojásból kelt ki.

A régi Rómában gyógyításra kilencféle gyógyfűből készült főzetet adtak a betegnek, varázslásoknál az igézéseket kilencszer vagy a kilenc többszöröseként recitálták, a halottakat a kilencedik napon temették el, az elhunytnak kilenc tálkában adtak ételt, az elemi csapások és katasztrófák elkerülése érdekében kilenc napos böjtöt tartottak. Bacchus isten tiszteletére kilenc pohár bort fogyasztottak. Lemuria ünnepén kilencszer ütöttek egy réztáblára s közben felszólították a ház szellemét a távozásra.

A konfuciánus hagyomány egyik alapműve, a Konfuciusznak tulajdonított Szertartások feljegyzései kilenc alapvető szertartást sorol fel: a fiúgyermekhez fűződő, a házassághoz, a feljebbvalói kihallgatásokhoz, a követségekhez, a temetéshez, az áldozathoz, a vendégszeretethez, a rituális iváshoz és a hadviseléshez kapcsolódó szertartások.

Népszokásokban mindig fontos szerepet kapott a kilences. Többnyire időt jelzett, de utalhatott valamilyen ismételt cselekvésre is; például a varázslásokat kilencszer egymás után kellett elvégezni a siker érdekében, vagy rontás ellen kilenc kovács által készített kés használata volt a leghatásosabb. A beteg tehénre napjában kilencszer olvastak rá, a részeges ember olyan pálinával kínálták meg, melyben előzőleg kilenc napig récegégét áztattak. Kilenc sírról szedett, kilencféle virág fürdője kigyógyított mindenféle betegségből. A bíróságra igyekvőt felmentették a vád alól, ha útközben kilenc követ fordított fel a másik oldalára.

Szerelmi babonák szerint a fiú szerelmes lett, ha a zsebébe egy alma kilenc magját belecsempészték, ugyanilyen hatást váltott ki az ifjúból, ha kilenc kútból hozott vízzel itatták meg, vagy a pogácsájába kilenc vércseppet sütöttek, és abból kínálták meg.

A kilencest néha az elpusztíthatatlanság számának is nevezik: "A macskának kilenc élete van.” (Cat has nine lifes.) - vélik az angolok, utalva a macska életképességére. A kilenc életéből három a játéké, három a kóborlásé és az utolsó három a helyben maradásé.

A vallásos írások szerint Isten kilencszer szállt le a földre az emberek közé; Buddha tanítása kilenc fő részből áll; Krisna isten szolgálatot végző hívei, a bhakták, kilenc transzcendentális tettel tartják a kapcsolatot az Úrral; kilenc az angyali karok száma a Bibliában; a taoisták gyermekáldást osztó rókája az év kilenc hónapját átalussza.

Érdekes összefüggést fedezhetünk fel, ha 1-től 9-ig összeadjuk a számokat (1+2+3+4+5+6+7+8+9), az eredmény 45. Ha pedig a 45 számjegyeit adjuk össze, akkor a kilencest kapjuk, tehát ismét a földi élet száma a végeredmény. A kilences kiirthatatlanságának ékes bizonyítéka, hogy teljesen mintegy, hányszor adjuk össze, vagy hányszorosát vesszük, a számjegyek összege minden esetben kilenc, például 2x9=18, amelynek a jegyeit összeadva 1+8=9; 3x9=27, a 2+7=9 stb. Ezt a végtelenségig lehet folytatni, az eredmény mindig ugyanez lesz: kilenc. Ez egyetlen más számra sem igaz. E megsemmisíthetetlenségével a kilences méltán szimbolizálja az újjászületést, az emberi élet megújhodását.

Ha a kilenceshez sorban hozzáadjuk az 1,2,...,8,9 számokat, akkor egy újabb érdekes összefüggést vehetünk észre: 9+1=10, az 1+0=1; 9+2=11, az 1+1=2; 9+3=12, az 1+2=3; 9+4=13, az 1+3=4; 9+5=14, az 134=5; 9+6=15, az 1+5=6, a7 1+6=7, 1+7=8; 9+9=18, az 1+8=9. Ebből a sorozatból látható, hogy a kilences szám hozzáadása nem változtatja meg a számok identitását, minden esetben az eredeti számot kapjuk vissza. E tulajdonságának köszönhetően lett a kilences az erő, az energia jelképe is.

Bali szigetén a gyógyító ceremóniáknál a kilences varázsos hatását alkalmazták, amelynek során a ráolvasásoknál kilenc istent ábrázoló, embert formázó, agyagfigurát használtak a betegségek elűzésére. A Napot a fejfájások, a szembetegségek és a pénztelenség ellen. A Holdat az élősködőkkel szemben és lázcsillapítóként. A Marsot a mérgezések elkerülésére, valamint a barátok és az ellenségek távoltartására. A Merkúrt a balesetek, törések és a vadállatok támadásai ellen. A Jupitert a légúti megbetegedések és fejfájások elkerülésére. A Vénuszt a gyengélkedések, a hőemelkedések, a láz és a rövidlátás ellenszereként. A Szaturnuszt a tüdőbaj, az idegösszeroppanás, a szembetegségek, az elmeháborodottság orvoslására. A Sárkányfejet (a felszálló Hold elnevezése volt) a tüdőbetegségek, daganatok és a vérző sebek, a Sárkányfarkat (a leszálló Hold neve) pedig a belső szervek megbetegedései, a végelgyengülés és a halál elűzése ellen alkalmazták.

A numerológusok szerint a kilences a Mars száma. Aki 9-én, 18-án vagy 27-én született, túlzottan vakmerő, de a gyávaság sem áll tőle távol. Nemes lelkű, jóérzésű, megbízható, következetes és körültekintő. Negatív aspektusban sokszor meggondolatlan, erőszakos, bosszúálló. Előbb cselekszik, mint gondolkodna.

Szeret vitatkozni, a kritikát viszont nem viseli el. A tettek embere, nem a szavaké. Sokat foglalkozik külső megjelenésével. Érdeklődése sokrétű, többnyire mindent jól végez el. Mindig új és izgató dolgokat hajszol. Ismereteit átadja másoknak.

A kilences szám vibrálásával harmonizáló színek a karmazsinvörös vagy rubinpiros, a kék és a fehér. Szerencsés napjai a kedd, a csütörtök és a péntek. Jó hatású közérzetére az életerős, vérbő zene. A drágakövek közül rubint érdemes viselnie. Féme a vas. Eleme a tűz. Virága az ibolya. Hajlamos sűrű fejfájásokra, sok baj van a fogaival. Kritikus hónapjai a február, az április, a május, az október és a november. Ajánlott a hagyma, a fokhagyma és a savanyú termékek fogyasztása.

KILINCS
Lásd: gyermekágyas asszony

KIMETSZÉS
Az afrikai dogonok és a bambarák azt mondják, hogy a fiúk nőiesek, ha a péniszüknek fitymája, a leányok pedig férfiasak, ha a vaginájuknak csiklója van. A négy és nyolc év közötti életkorú gyermeklányok csiklójának valamint szeméremajkainak kimetszése vagy kivágása a fiúk körülmetéléséhez hasonlóan régi szertartás. A kimetszés számos néger törzsnél bevett szokás, melyre azért kerül sor, hogy általa csökkentsék nők nemi vágyát, érzéki örömeit. Kelet-Afrikában a szeméremajkak kimetszésén kívül a csikló végét is kivágják, vagy az egész csiklót leégetik, kicsípik, ezzel akarják megelőzni a leendő asszony hűtlenségét. Néhány afrikai, szudáni, etióp, szomáliai törzsnél egyszerűen összevarrják a gyermeklányok szeméremajkait, ezzel lezárják a hüvelynyílásukat, ezzel biztosítva, hogy megőrizzék a szüzességüket. A varratot vagy a kapcsot csak a házasságkötéskor szedik ki.

Ezt a durva beavatkozást Afrika számos részén, elsősorban a már említett Etiópiában, Egyiptomban, Szudánban, Szomáliában, valamint Szenegál és Niger területén, továbbá a Közel-Keleten, Nyugat-Ázsiában, Indiában, a Maláj-szigeteken, Új-Guineában, Ausztráliában, Brazíliában, Mexikóban, Peruban, és néhány iszlám szektánál alkalmazzák. A nők „körülmetélésének” tilalmát egyre több helyen törvénybe foglalták, ezért ez súlyos egészségi kockázatokkal járó csonkítás lassan megszűnőben van.

KÍNAFAKÉREG
Lásd: gyógynövények

KÍNAI ÁLLATÖVI JEGYEK
A Kínában és Japánban használatos tizenkét állatövi jegy névadásának történetét a következőképpen mesélik el. Buddha egy napon magához szólította a Föld valamennyi állatát, de hívó szavára csak tizenkettő jelent meg. Elsőként érkezett a patkány, majd a bivaly, a tigris, a nyúl, a sárkány, a kígyó, a ló, a kecske, a majom, a kakas, a kutya és végül a disznó. Buddha csalódott volt, de azoknak, akik eljöttek, ki akarta fejezni háláját, mindegyiküknek ajándékozott egy esztendőt, melyet aztán kedvükre formálhattak, alakíthattak. Az évek sorrendje az állatok érkezési sorrendje szerint alakult. Az egyetlen képzelt karakterű állat a sárkány, a többi állat valóságos tulajdonságokkal bír. Feltételezések szerint az ember személyiségét meghatározza, hogy melyik állat évében született. A tizenkét szent állat viszonzásul megesküdött Buddhának, hogy az összes élőlényt buddhista hitre fogja téríteni. Azóta ezek az állatok állandóan úton vannak, s útjukon fáradhatatlanul imádkoznak és hirdetik a tant.

A kínai asztrológia állatövi jegyeit egy-egy nyugati zodiákussal – a tigrist a vízöntővel, a nyulat a halakkal, a sárkányt a kossal, a kígyót a bikával, a lovat az ikrekkel, a kecskét a rákkal, a majmot az oroszlánnal, a kakast a szűzzel, kutyát a mérleggel, a disznót a skorpióval, a patkányt a nyilassal, a bivalyt a bakkal - társították.

Egy-egy sima ciklus, akárcsak a nyugatiaknál, náluk is tizenkét egyenlő részből áll. A tizenkét éven keresztül tartó ciklus félúton a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség között kezdődik, amely a mi naptárunk szerint február közepének felel meg. Az állatövi jegyek egy napon belül is tizenkétszer, vagyis kétóránként változnak: 23 órától éjjel 1 óráig tart a patkány, ezt követi 3 óráig a bivaly, hajnali ötig a tigris, reggel 7 óráig a nyúl, 9 óráig a sárkány, délelőtt 11-ig a kígyó, 13 óráig a ló, 15 óráig a kecske, 17 óráig a majom, 19 óráig a kakas, 21 óráig a kutya és végül 23 óráig a disznó ideje.

KÍNAI GYÖMBÉR
A Dél-Kínában, Thaiföldön és Indiában termesztett kínai gyömbért ősidők óta fűszerként, gyógyszerként és potenciafokozó szerként fogyasztják. Fűszerként likőrök kedvelt adalékanyaga, a híres kínai "öt-fűszer keverék" egyik elengedhetetlen alkotóeleme. A gyömbérgyökér alakja felettébb emlékeztet az emberi ujjra, épp ezért azt tartották, hogy ha a terhes nő gyömbérgyökeret tart magánál, gyermeke fölös ujjal fog születni. Általános élénkítő hatása miatt kedvelt gyógyszer. Elősegíti az emésztést, megszünteti a felfúvódást, jó hatása van hányás, hasmenés esetén, és fokozza a testi vágyakat. A német természetgyógyászok szerint, aki megeszi, vagy nemi szerveire helyezi a gyömbér gyökeret az egymás után tizenkétszer képes közösülni.

KÍNAI ŐSELEMEK
A több ezer éves kínai hold-kalendárium teljes ciklusa 60 évig tart, az ezen belüli egyszerűbb ciklusok állatövi jegyeit az öt elemmel - fa, tűz, föld, víz, fém - társították. Az öt elemet pedig a bolygók sugárzásával kapcsolták egybe. E teória szerint lett a fa uralkodó bolygója a Jupiter, a tűzé a Mars, a földé a Szaturnusz, a fémé a Vénusz, a vízé pedig a Merkúr. Mivel az elemek és a bolygók pozitív, illetve negatív sugárzással rendelkezhetnek, a pozitív töltést a férfias janggal, a negatív töltést a nőies jinnel azonosították. Eszerint a patkány, a tigris, a sárkány, a ló, a majom és a kutya pozitív, jang sugárzású, a bivaly, a nyúl, a kígyó, a kecske, a disznó és a patkány negatív, jin sugárzású.

A kínai életszemlélet úgy tartja, hogy az öt elem szorosan kapcsolódik egymáshoz, mert azt mondják, a fémből nyerjük a vizet, a vízből a fát, a fából a tüzet, a tűzből a földet és a földből a fémet. S mivel egyik elem sem dominánsabb a másiknál, ezáltal tudják, egymást kontrollálni, a fémen a tűz, a tűzön a víz, a vízen a föld, a földön a fa és a fán a fém uralkodik.

KÍNAI ÚJÉV
Kínában az újévi ünnepség újholddal kezdődik, és tizenöt nappal később teliholddal végződik. A kínai Hold-újév első napja – mivel a holdév a szoláris évnél 11 nappal rövidebb, és ezt az eltérést háromévenként egy szökőhónap beiktatásával kompenzálják – minden évben más napra esik. Ez a január második harmadát követő, február közepéig tartó időszak valamelyik napja.

Az ünnep kezdete előtt elűzik a gonosz szellemeket, színházi előadásokat tartanak. Az újévet megelőzően az emberek alaposan kitakarítják otthonaikat, nappalijuk virágvázáiba virágokat tesznek, gyümölcsös tálaikra narancsot és mandarint pakolnak, az összetartozás tálára nyolcféle kandírozott gyümölcsöt halmoznak fel, a falakra és az ajtókra, vörös papírra írt jókívánságok kerülnek.

A kínai szerint a növények a természet újjászületését, és a növekedést szimbolizálják, a virágok a jólétet és a sikeres karriert. Különösen szerencsés az a ház, amelyben éppen újév napján nyílnak ki a cserepes növények virágai, mert ez az elkövetkező évben fellendülést jelent. A virágkompozíciók összefonódnak az elkövetkezendő év boldogság utáni vágyával. A barátság megerősítése érdekében virágzás előtti szilvafa ágat, bambuszt és fenyőágakat kötnek csokorba, melyben a szilvafa a megbízhatóságot, és az állhatatosságot, a bambusz az összeférhetőséget, a nagyfokú alkalmazkodóképességet, az örökzöld fenyő a hosszú életet és a stabilitást jelképezi.

Az újév előtti nap, amely a mi Szilveszterünknek felel meg, a családi összejövetel és a köszönetnyilvánítás ideje. Felajánlásokat tesznek a Menny és a Föld, a házi tűzhely és a gazdaság istenének, valamint a család őseinek. Megemlékeznek az eltávozott rokonokról, az ünnepi asztalnál velük együtt ünneplik az új év beköszöntét.

Az új év első napján az Ég és a Föld isteneket köszöntik. Ezen a napon tartózkodnak a húsevéstől. Ilyenkor tilos takarítani, hajat mosni, késeket vagy ollókat használni, mert az összes szerencse eltávozik a háztól. Illik vörös ruhát felvenni, mert a vörös ruha boldog, fényes jövőt hoz viselőjének. A gyermekek vörös borítékokban kapnak egy kis pénzt, a jószerencse érdekében. Ha az újévi ünnepsorozat alatt elhagyják a házat, fontos, hogy melyik irányban indulnak el. Ugyancsak a jó szerencsét szolgálja, hogy milyen szavakat, mondatokat hallanak meg elsőként. A vörös színű madarak, és az énekesmadarak valamint a fecskék látványa szerencsét jelent. Rossz ómen, ha valakit a hálószobában ér az új év, ezért még a betegeknek is javasolják, hogy öltözködjenek fel erre az eseményre.

A második napon a kutyáknak kedveznek, finom falatokkal etetik őket, mert úgy tudják, hogy a második nap az összes kutya születésnapja. A harmadik és a negyedik napon a menyek és a vejek, anyósaiknál és apósaiknál teszik tiszteletüket. Az ötödik napon otthon maradnak köszönteni a jólét istenét. Senki nem látogat el barátaihoz, rokonaihoz, mert ez mindkét fél számára balszerencsét jelent.

A látogatások igazi ideje a hatodik naptól a tízedikig tart. Ez idő alatt templomokba mennek, ahol a jó szerencséért és az egészségért imádkoznak. A látogatások alkalmával egy vörös zacskóban, tasakban narancsot és mandarint visznek ajándékba. A sértetlen levelű mandarinok biztosítják a másokhoz való kapcsolat töretlenségét. Ifjú házasok számára ez sok gyereket, nagycsaládot jelentett, noha manapság a szülések száma központilag korlátozott. A narancsok és a mandarinok együtt a mérhetetlen boldogságra utalnak.

A hetedik napon a vidékiek kiállítják termékeiket. Az eseményt hétféle növényből készített itallal ünneplik meg. Ezt a napot az emberek születésnapjának tekintik. Hosszú tésztát fogyasztanak, a hosszú élet, és nyers halat a siker érdekében. A nyolcadik napon éjfélkor a mennyek istenéhez intézik imáikat. A kilencedik napon felajánlásokat tesznek, áldozatokat mutatnak be Jáde császárnak. A tízediktől a tizenkettedik napig a rokonok vacsorára hívják egymást. A bőséges lakomák után a tizenharmadik napon egyszerű rizslevest és mustáros ételt esznek, hogy gyomrukat megtisztítsák.

A tizennegyedik napon a lampion fesztivál előkészületeivel foglalkoznak, amelyet a tizenötödik napon tartanak. A lampion fesztivál egész éjszaka tart, amely a „hordógyerekek” díszfelvonulásával indul. Újévkor a rakéták fellövése, petárdák durrogtatása a régi év elzavarását, és az új év köszöntését szolgálja.

Szilveszter éjjelén a kínaiaknál is ki kell nyitni az összes ajtót és ablakot, hogy a régi év szabadon eltávozhasson, az új év pedig bejöjjön. A tartozásokat be kell hajtani, vagy vissza kell fizetni. Nem szabad kölcsönt adni. A szellemtörténetek mesélése, negatív színezetű szavak, fogalmak említése, a halállal kapcsolatos dolgok emlegetése ilyenkor tilos. Kerülik az előző évre való hivatkozást, kizárólag csak az új évre koncentrálnak. Ezért a szülők gyerekeikkel, ilyenkor türelmesebbek, nem fenyegetik meg őket, még akkor sem, ha a szokásosnál rosszabbak, elevenebben viselkednek.

KINCS
Lásd: Iván napja, kígyó

KISBOLDOGASSZONY
Lásd: Szűz Mária

KISUJJ
A Merkúr befolyása alatt álló kisujj a szervezési hajlandóságot, a spekulatív készséget, a rugalmasságot és a leleményességet jelképezi. A jó alakú, hosszú és a hüvelykujjal arányos kisujj, annak a jele, hogy a tulajdonosa képes befolyásolni másokat.

Ha a kisujj vége eléri, vagy megközelíti a gyűrűsujj körmét, akkor az illető uralja a családját, feleségét vagy férjét és gyerekeit, környezete feltétel nélkül engedelmeskedik utasításának. Női kézen a hosszú kisujj előnytelen jel, ugyanis izgága, "minden lében kanál" nőt sejtet. A házasságban elviselhetetlen az ilyen ember. Mindenkinek dirigál, mindenbe beleszól, nem tűr ellentmondást.

Ha a kisujj kifelé hajlik: nőnél léha, pajzán, kikapós, könnyűvérű természetet; férfiaknál pedig hiú, beképzelt, kalandhajhászó embert szimbolizál.

A kisujj jellegéből a nyugati kézolvasók az egészségi állapotra következtetve azt mondják, hogy a csökevényes, görbült kisujj, a nőknél méhproblémát, a férfiaknál pedig csökkent potenciát jelent. A kínai hagyományos orvoslásban a kisujj állapotából az emésztőrendszer milyenségére következtetnek. Akinek vékony, kicsi és gyenge a kisujja, hajlamos bélbetegségekre, mely emésztési problémákat vagy rendellenes bélmozgásokat okozhat.

A kisujjhoz tapadó babonákból az afrikai zuluk mindig a bal kéz kisujjától kezdték a számolást. Rendkívül szerencsésnek minősül az, ha valaki a kisujját a mutatóujjának hegyével képes összeérinteni a kézfeje fölött. Ez azt jelenti, hogy az illető alkalmas a kívánt célok elérésére. Tibetben kinyújtott kisujjal jelzik, ha valamiről elmarasztaló a véleményük.

Figyelemre méltó megfigyelés az, miszerint a kisujj az első ujj, amelyet képes mozgatni az újszülött, és az utolsó ujj, amely fölött elveszti kontrollját a haldokló ember. Ez az ujj duzzad meg utolsóként, amikor a haldoklót elhagyja életereje.

KÍVÁNSÁG
A kívánság, vagyis valaminek a birtoklására vagy megvalósítására irányuló vágy teljesülése érdekében gyakran fordult az ember ismeretlen külső, természetfölötti erőkhöz, az idők során számos előírást, szabályt alakított ki. Nem szabad például a kívánságot másnak elmondani, mert ha tud róla valaki, az óhaj nem fog teljesülni. E tekintetben szerencsés viszont a hármas szám, ugyanis a háromszor elismételt kívánság és óhaj beteljesedik. A jól ismert csirke vagy pulyka mellcsont-töréssel kapcsolatos babona szerint, miközben kétfelé húzva kell szakítani a csontot, valamit nagyon kell kívánni, és akinek a szakítás után nagyobb rész jut, annak a kívánsága megvalósul. Beteljesedik kívánalma annak, aki születésnapi tortájának gyertyái, az ünnepelt egyetlen fújására kialszanak.

Ha egyszemű macskát lát az ember, köpjön a hüvelykujjára, nyomjon egy pecsétet a tenyere közepébe és kívánjon valamit. A kívánsága teljesülni fog.

Ha az ember tavasszal megpillantja az első vörösbegyet, amit kíván beteljesedik, de csak abban az esetben, hogyha óhaját mielőtt a vörösbegy elszállna, azelőtt végiggondolja, vagy elmondja.

Az azeri iskolások közül, hogyha egyikük sikeresen levizsgázott, a másik vizsga előtt álló tanuló odamegy hozzá, megfogja, és a homlokára helyezi a társa kezét. Ez után abbéli kívánsága, hogy sikerüljön a vizsgája, teljesedni fog.

Az indiai szikhek, ha egy hulló csillagot látnak, gyorsan kívánnak valamit, majd egy csomót kötnek, hogy a kívánságuk valóra váljon. Az indonézek, az észak amerikaiak és a mexikóiak körében közismert az a hiedelem, miszerint ha csillaghullás idején kívánnak valamit, vagy három kívánságot fogalmaznak meg, a kívánságuk/kívánságaik valóra válik/válnak.

Indonéziában, Jáva szigetén az i.e. 778 és 850 között épült Borobudur buddhista emlékmű, 72 sztupájáról az a hiedelem járja, hogy aki valamelyik harang alakú sztupa belsejébe benyúlva kezével képes megfogni a bent lévő Buddha szobrot, annak kívánsága teljesülni fog. Ugyancsak valóra válik annak a kívánsága, aki India fővárosától, Delhitől néhány kilométerre, a Kuvvat-ul-Iszlám mecset szomszédságában álló híres Vasoszlopot, amelyet az 5. századba állítatott Csandra Varman hindu király, a karjával hátrafelé átöleli.

KOBOLDOK
A kobold a germán folklór csintalan házi szelleme, létezésében Európa-szerte hisznek. A koboldnak sokféle megjelenési formája van: feltűnhet macska, madár, béka, kígyó képében, előbukkanhat bogárként, darázsként, lehet toll vagy tűz, esetleg valamilyen tárgyban megbújva tartózkodhat. Bárhogy és bárhol tűnjön fel, mindig jóindulatú, ápolt és szolgálatkész, segít a nehéz házimunkában, ezért hálából a háziasszonyok csütörtökönként étellel, egyéb napokon pedig egy kis tejjel kínálják meg. Ha nem kap elég élelmet, könnyen megneheztel, és feltehetően ilyenkor bosszúból eldugja a háztartási vagy mezei szerszámokat, sőt a hajladozva dolgozó embert még fenéken is billenti.

Az emberek úgy gondolják, hogy minden házban, amelyet nem újonnan építettek, már a beköltözés előtt lakott egy kobold, ha viszont új házba költöznek, oda be kell csalogatni egy házi szellemet. A litvánoknál egyszer egy férfi otthonába akart édesgetni egy koboldot, s kialakított számára egy jó kis helyet, a falmélyedés előtti polcra vajas kását tett és felkiáltott, „Gyere, egyél, házi manó”, mire sok-sok házi szellem lepte el a házat, a szemrevételezés után az egyik végleg ottmaradt. A németeknél divat a régi házból egy gerendát elvinni az új házba, hogy vele együtt átköltöztessék a koboldot is.

Ha erdőben sétál az ember, mindig udvariasan kell köszönni, erről tudják az erdei manók, hogy az illető nem ellenségük. Néhol a koboldokat tartják a barlangok és bányák szellemeinek. Némely kobold még saját névvel is büszkélkedhet, az egyik kobold, akit Hödekennek hívnak, a házasság ellen vétő, hűtlen feleségeket ijesztgeti, a másik, akinek a neve Goldemar, azt lesi ki, hogy a papok milyen bűnöket követnek el titokban.

Írországban régen a gyermekágyas mamák attól féltek, hogy gyermeküket a szülés után elcserélik, és bölcsőben látható csecsemő nem már, mint egy ember alakját öltött manó. A helyzet tisztázására, az igazság kiderítése érdekében kétféle tesztet végeztek el. Mivel a manók nem bírják a vizet, a folyóhoz vitték a gyereket, abban a hitben, ha az valójában egy manó, akkor inkább felfedi magát, semmint megreszkírozza azt, hogy a vízhez érintsék. A másik próbában a duda kapott szerepet, ami iránt a manók erős vonzalmat éreznek. Ezért a csecsemő mellé tettek egy dudát. Ha az újszülött helyében egy manó volt, akkor nem bírván ellenállni a csábításnak, rögtön megszólaltatta a dudát, s ezzel elárulta magát.

A magyar népmesék furfangos mesebeli emberkéje, a manó, a germánok koboldjának ötletéből született. De a magyar folklór törpe kis manója nem lakásban, hanem erdők mélyén vagy hegyekben lakik. Gonosz természetű szellem, általában nagyszakállú, rosszakaratú és hőstettekre képes. A néphit szerint, ha valaki a nélkül áll fel a szövőszék mellől, hogy kilazítaná a szalagot, egy manó jön, és szőni fog rajta. Bár a manó nem észlelhető, viszont látni és hallani lehet, amint magától forog az orsó. Manóval kapcsolatos ismert mondásunk: a „Mi a manó?” és a „Vigyen el a manó!”.

KOCSI
Lásd: kerék

KOKACSERJE
Lásd: gyümölcsök, növényi ajzószerek

KÓKUSZ
Mivel a gyümölcs nagyon hasonlít a majomfejhez, ha pedig átlyukasztják a diót, olyan, mintha vigyorogna, vélhetően ezért nevezték el a portugálok az ismeretlen eredetű kókuszdiót grimasznak, vagyis Cocosnak.

A hinduk képzetében igen pozitív a gyümölcs megítélése, úgy tartják, hogy szerencsés éve lesz annak, aki újév napján, akár csak fél szemével is, meglát egy kókuszdiót. Bengálban azt mondják, hogy a kókuszdiónak szeme van, ezért nem esik le sohasem a fa alatt sétáló fejére. Ezzel szemben a valóság az, hogy a leeső kókuszdió egyáltalán nem veszélytelen, ugyanis a feljegyzések szerint többen halnak meg emiatt, mint a cápatámadásokban. A fejhez hasonlító kókuszdiót egykoron emberáldozatként mutatták be Bhadrakálí istennőnek.

Gudzsarátban egyenesen a család istenének vélik e nemes gyümölcsöt. Nyugat-Indiában a monszun közeledtével, a folyók és a tenger megbékítésére valamint jóllakatására a vizekbe kókuszdiókat dobálnak. Az indiai Dekkan muszlimjai, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, az ifjú pár esküvőjén a vőlegény háta mögé apró citrom és kókuszdió darabkákat hajigálnak.

A madártollszerű levelű, igénytelen kókuszról az a vélemény, hogy "Aki kókuszpálmát ültet, edényt és ruhát, ételt és italt, saját maga számára lakhelyet, a gyermekek számára örökséget ültet". Keralában a kókuszpálmát zöld aranynak hívják, mert az egész évben érő kókuszdiók édes kókusztejet adnak, a kókuszdió húsa, a kopra nemcsak fontos élelmiszer, hanem hatásos afrodiziákum is.

A kókuszpálma-rügyet zöldségként eszik. Gyökereiből a dizentéria kúrálására használt népi gyógyszer készül. Leveleiből csónakokat, zsúpfedelet készítenek, a rostokból szőnyegeket, kosarakat fonnak, lábtörlőket szőnek. Héjával fűtenek, hamuját fekete festékként használják.

Ha valakit szellemek vagy betegségek kerítenek hatalmukba, kókusztejet kell vele itatni, s egy hétig tartó fűszeres diéta után megszabadul teste, lelke a megbetegítő kortól és a szellemektől.

A kókuszdióval kapcsolatos az indonézek Hainuweléről szóló mitikus története, mely az emberek alapvető táplálékainak eredetét meséli el. Hainuwele, a „Kókuszdió leány” Seram-sziget (a Maluku-szigetek egyike) folklórjának jól ismert figurája. A történet szerint egy Ameta nevű fiatalember vadászat közben egy kókuszdiót talált, amelyet korábban senki sem látott arrafelé. Ameta felvette és hazavitte. Álmában egy alak jelent meg, aki elmagyarázta számára, hogyan kell elültetni a kókuszdiót. Ameta megfogadta a tanácsot, elültette a diót, és néhány nap múlva a kókuszdió sudár fává sarjadt és virágba borult. Ameta felmászott a fára, hogy leszedje a kókuszdiókat, de közben megsebezte az ujját, és egy csepp vér a virágra hullott. Néhány nap elteltével a virág helyén egy leányt talált, akinek a Hainuwele (Kókuszdió leány) nevet adta. Hainuwele egy rendkívüli, bár elég kellemetlen képességgel rendelkezett: amikor rájött a szükség, a testéből különböző értékes tárgyakat pottyantott elő. Ennek köszönhetően Ameta hamarosan nagyon gazdag lett.

Idővel Hainuwele eljárt táncolni a faluba, melynek végeztével a hagyomány szerint a lányok diót adtak a férfiaknak. Eleinte Hainuwele is így tett, ám amikor a férfiak megkérték rá, azokat az értékes tárgyakat kezdte köztük osztogatni, melyek az exkréció során jöttek belőle elő. Minden nap valami nagyobb és értékesebb tárgyat: arany fülbevalókat, korall- és porcelánedényeket, késeket, rézből készült dobozokat és ragyogó gongokat adott nekik. Az emberek idővel úgy döntöttek, hogy boszorkányság, amit Hainuwele művel, és elhatározták, hogy megölik őt. Egy gödröt ástak a táncterep közepére, beletaszították, földdel borították be, majd addig táncoltak rajta, míg a föld megszilárdult. Ameta, miután nem találta Hainuwelét, a keresésére indult. Amikor megtudta, hogy mi történt, kiásta a holttestét, darabokra vágta, és a Hainuwele testének darabjait ismét eltemetette a falu körül. Az eltemetett testrészekből különféle gumós növények nőttek, melyeket Indonézia népei azóta is alapvető táplálékukként fogyasztanak.KÓLADIÓ
Lásd: gyümölcsök, növényi ajzószerek

KOLDUS
Lásd: éneklés, rontás, só

KOLIBRI
Lásd: állati afrodiziákumok, madarak

KOMBINÉ
Lásd: ruházat

KONYHA
A konyha, vagyis a lakóépületnek az a helyisége, ahol főzni szoktak, és az élelmiszerek nyersanyagait felhasználásra előkészítik, egy olyan hely, ahol számos előjel manifesztálódik, amelyekre nem árt odafigyelni. Az ómenek értelmezése művészet, és gyakorlata az antikvitásba nyúlik vissza. Például zivatart jelez előre, ha a kávéskannából ismételten kifut a kávé, vagy víz fröccsen a törlőruhára. Jó hírekre lehet következtetni, ha a cukor és a só véletlenül összekeveredik. Hamarosan pénz áll a házhoz, ha: buborékok jelennek meg a kávéscsészében; az ember véletlenül felborítja a cukortartót; a rizs kör alakban rendeződik el a fazék szélén; vagy ha a tealevelek úsznak a csésze tetején.

Bajt jelez, ha a fűszerek kimaradnak az ételből, vagy ha akaratlanul kiszóródik a só. Veszekedés a következménye annak, ha az ember ügyetlenségből a konyhaasztalra, vagy a konyha kövére szórja a borsot. Ezek a rossz ómenek azonban megszüntethetők, ha az ételt utólagosan megfűszerezik, vagy egy csipet sót vagy borsot a váll fölött átdobnak. Azt is mondják, hogy két személy között, ha ugyanabban a fazékban főzött ételt kavargatják, vagy ha egy asztalon ülnek, hamarosan veszekedés tör ki.

Jó a jelentése annak, ha a konyhai szorgoskodás közben magától kisimul, vagy véletlenül kioldódik és leesik a szakács köténye, ez általában annak a jele, hogy valaki éppen az illetőre gondol. Egyesek szerint ez az jelenti, hogy a szívszerelme az adott pillanatban romantikus érzelmeket táplál az illető iránt. Sokan jó hírek előjelének tartják, ha a sült almák a sütőben szétrepednek, vagy ha a só és a cukor véletlenül összekeveredik.

Az evőeszközökkel kapcsolatban: ha a villa leesik a földre, hamarosan egy asszony fog kopogtatni a lakás ajtaján; a kanál leesése egy férfi érkezését jelzi. A világ egyes részein a villa jeleníti meg a férfit és a kanál a nőt, míg az oroszoknál - mivel a villa és a kanál egyaránt nőnemű - a hímnemű kés leejtése jelez férfi vendéget. Ugyancsak váratlan látogatót jelent, aki egyben kellemetlen is, ha a kés leesik és beleáll valamibe, illetőleg, ha tojásfőzés közben repedések keletkeznek a tojások héján.

Indiában a konyha virtuálisan a lakás temploma, és elvárás, hogy a legmagasabb szintű tisztaság uralkodjon ott. A legtöbb hindu nem lép be cipőben a konyhába, mert úgy tartják, hogy ezzel kiváltja az istenek haragját. Ez a hiedelem abból az időből ered, amikor még a hagyományos indiai konyha volt jellemző, sarkában egy agyagkemencével. A család a földre telepedve egy földre helyezett tányérból vagy egy banánlevélről evett. Ez a szokás megkívánta, hogy a konyha abszolút tiszta legyen. Egy másik régmúltból eredő szokás szerint, evés előtt az emberek tányérjaik körül vizet locsoltak szét, hogy őseikre emlékezzenek. A tányérok köré löttyintett víz valójában a konyha földjén mászkáló hangyák és rovarok számára képezett akadályt.

A konyhához, a konyhában folytatott tevékenységekhez más népeknél is számos hiedelem kapcsolódik. A minszki orosz zsidók szerint sohasem szabad a sütőt üresen hagyni, legalább egy fadarabot vagy edényt akkor is bele kell tenni, ha semmit sem akar sütni a ház szakácsa, mert különben a legközelebbi alkalommal kudarcot vall a sütésnél. A louisianai cajunok megfigyelni vélték, hogy hamarosan társasága lesz annak, aki leejt egy konyharuhát. A Pennsylvania államban élő holland telepesek leszármazottjai szerint viszont nem mindegy, hogy mikor esik le a törlőruha: ha ez az étkezést megelőző mosogatás, vagy asztaltörlés közben történik, akkor valaki hamarosan megéhezik, viszont, ha az étkezést követően esik a földre a törlőruha, a háziak biztosak lehetnek benne, hogy hamarosan egy rosszéletű, csapodár nő érkezik hozzájuk. Az azerieknél, ha elfogy a liszt vagy a cukor, nem szégyen kérni a szomszéd konyhájából, viszont a kért lisztet vagy cukrot nem illik visszaadni, jobban örülnek, ha egy tál süteményt kapnak a szívesség fejében.

A thai hiedelmek szerint nem szabad elmosogatni a szomszédtól kapott ételes tányérokat, mert utálni fogják egymást. Mosogatni csak nappal szabad, mert aki éjszakára hagyja ezt a tevékenységet, „elmossa” vagyis elszórja a pénzét. A rizsfőző edényt a vacsora után tilos elmosogatni, mert valamennyi rizst éjszakára félre kell tenni a házi szellemek részére.

Főzésről álmodni, az jelenti, hogy az álmodó alárendeltjévé kívánja tenni, és maga képére szeretné formálni a környezetét. Másik jelentésében az ember gondoskodó oldalát jelképezi, s az illető szeretetvágyára utal.

Ha nehézségei vannak a főzéssel, azt jelzi, hogy túlterheli magát.

KOPORSÓ
A holttest tárolására szolgáló koporsó alapvető feladata a test védelme és megőrzése, azonban régen sokan hitték, hogy foglyul tartja az elhunyt szellemét.

Az ősi társadalmakban a temetés előtt a halottak testét fakéreggel, bőrökkel vagy szalmával tekerték be. A folyók és az óceánok közelében élő emberek gyakran kenukba temették halottaikat, a bronzkorszaki sírokban üreges tölgyfakoporsók maradványait találták. A kaldeusok és a régi görögök a holttesteket agyag koporsókba zárták, melyeket a gyászszertartást követően lepecsételtek.

A legnagyobb ismert kőkoporsók (szarkofágok) Egyiptomban találhatók. A bebalzsamozott testet a halott rangjának megfelelő számú festett szarkofágba tették. A több, egymásba helyezett koporsó arra szolgált, hogy a testet a lehető legnagyobb épségben őrizze meg. A múmia tárolására azonban fát és papírmasét is használtak. A koporsók fémmel való kibélelése csak a középkorban vált elterjedtté. A nyugati világban ma a koporsók zöme szilfából vagy tölgyfából készül, és bronzzal, rézzel, ólommal vagy cinkkel van kibélelve. A környezettudatos emberek körében nem ritka, hogy a fa helyett kartondobozból vagy más könnyen lebomló anyagból készült koporsóban temettetik el magukat.

A kínaiaknál az ősök és szülők tiszteletét hirdető konfucianizmus hatásaként a gondoskodás egyik formája volt a koporsókészítés vagy beszerzés. Az egyik legkedvesebb meglepetésnek számított, ha a hatvanadik születésnapján koporsóval ajándékozták meg a családfőt vagy annak első feleségét. Mindig nagy örömmel fogadták, a ház egyik szobájában helyezték el, és nagyon vigyáztak rá. Akinek már megvolt a maga koporsója, nyugodt lehetett jövője felől, hiszen tudta, hogy az a halála után is megőrzi testét. Kínában úgy hitték, hogy a testnek a halál után egyben kell maradnia, különben az elhunyt lelkének nem tudják biztosítani a túlvilági nyugodt életet, sőt ez a családra is bajt hozhat. A koporsót előszeretettel készítették olyan anyagból, amelynek démonűző képességet tulajdonítottak, így pl. őszibarackfából. Az előkelő emberek részére keményfából többrétegű koporsót készítettek, amelynek oldalán lyukat vágtak, hogy ezen, az újjászületés kapuján, a személyiséget alkotó lélek kiszállhasson, míg az ún. testlélek odabenn maradt. A koporsó ezáltal kettős szerepet töltött be: elzárta azt a lelket, amely a világban bajt okozhatott volna, miközben biztosította a másik lélek szabadságát.

A kereszténységben a koporsó a halálra emlékeztet. A katolikus szertartás keretében nagypénteken Krisztus-szobrot fektettek koporsóba.

A némaságot fogadó karthauzi rend tagjainak ágya saját, előre elkészített koporsójuk volt, mely naponta figyelmeztette őket a halálra. A szabadkőművesek a beavatás végső fázisában a leendő új testvért koporsóba fektették, amelyben benne hagyta régi énjét, s amelyből újjászületve, új emberként lépett ki.

A jobb módú férfiaknál nálunk is gyakori volt, hogy előre gondoskodtak végső nyughelyükről: a padláson vagy az ágy alatt tartották a kész koporsót, vagy az erre szánt deszkákat. Egyes vidékeken a koporsó színe az életkort jelezte: a sok helyütt használt festetlen koporsók mellett gyakori volt, hogy idősebbeknek sötét, fiataloknak világosabb színűre, gyermekeknek néhol fehérre, rózsaszínűre, világoskékre festették. A halott alá a koporsóba fejaljul és derékaljul legtöbbször a koporsó készítése közben keletkezett gyaluforgácsot tették.

A koporsó tartozékai közül általánosan elterjedt mágikus tárgy lett a koporsószeg, melyet a fog- és a fülfájás gyógyítására vagy általában a szerencsétlenség elhárítására használtak.

Az álomban látott koporsó az anyaméhet szimbolizálja. Ha üres, az álmodónak néhány területen kibékíthetetlen véleményeltérése van környezetével. A koporsóban látható holttest, depressziós időszakot jelez előre, melyet valószínűleg a személyi szabadság korlátozása okoz. Értelmetlen vagy rosszabbodó viszonyra, ügyre figyelmeztet. Itt az ideje a helyzet megszüntetésének vagy a kapcsolat felszámolásának.

KORALL
Amikor korallról hall az ember, elsőként valószínűleg az ausztrál partok közelében található csendes-óceáni Nagy Korallzátonyra gondol, azonban az ékszerkészítéshez nem ezeket, hanem a vörös korallokat (Corallium rubrum, corallium japonicum) használják több mint tízezer éve. Főleg keleten tartották nagy becsben, a buddhista írások a „hét kincs” egyikeként említik a vörös korallt. Az olasz férfiak régen eljegyzéskor a jövendőbelijüknek korallt ajándékoztak.

A hozzá kapcsolódó hiedelmek szerint a siker és a termékenység ékköve, mint talizmán, megvédi a gyerekeket és az anyákat a fertőző betegségektől. Megóv a sátán praktikáitól. Racionalitással és bölcsességgel látja el viselőjét. Megelőzi a lidérces álmokat, az epilepsziás rohamokat és a családi veszekedéseket. Gyógyítja a fekélyeket, az asszonyi terméketlenséget, csillapítja a gyulladásokat, a görcsöket és kisgyerekeknél a szamárköhögést. Ha fogínyhez dörzsölik, erősíti a fogakat. A korall nyaklánc viselete megkönnyíti a fogzást. Védelmet nyújt az elmebaj ellen. Ha szétszórják a szántóföldön, megóvja a veteményt az üszögtől és a házakat a viharoktól.

A fehér korall állhatatosságot és kitartást kölcsönöz. Ha tulajdonosának egészsége megromlik, akkor elveszíti csillogását, elfakul, ha azonban felgyógyul, ismét visszanyeri eredeti fényét. Végleg kifakul, ha viselőjének meghal egy jó barátja.

A homeopátiás gyógyításban ma is alkalmazzák a nyálkahártya-irritációk kezelésére.

KORIANDER
Lásd: növényi ajzószerek

KORONA
A korona megkülönböztető, hatalmi fejdísz. Ősi formája a homlokszalag, a diadém volt. A görög Héra istennőt diadémmal a fején ábrázolták, Nagy Sándor és a római császárok kezdetben homlokszalagot, majd később abroncs diadémot viseltek, de diadémot kaptak az atléták is. Az egyiptomiaknál, az asszíroknál és a perzsáknál uralkodói jelképként szolgált. A Bibliában a korona a tisztességet, az örömöt, a nagyságot és a dicsőséget jeleníti meg. János Jelenéseiben a megdicsőült vének viseltek koronát. A zsidó hagyományban az Atyák mondásaiban szereplő három korona: a Tóra, a papság és az uralom koronája. De amint mondják, a legfontosabb a jó hír koronája, amely mindent felülmúl.

A korona a drágaköves diadémokból fejlődött ki, a középkortól a diadémokat már csak női ékszerként hordják. A magyar párta is a diadémok egyik fajtájának felel meg.

A gazdagon megmunkált koronákat gyakorta díszítik mágikus drágakövekkel, gyöngyökkel, zománcképekkel, csúcsdíszként gömbbel, sokszor kereszttel. A francia királyok koronáját XIV. Lajostól kezdődően a Bourbon-liliommal ékesítik. A koronákat ma már többnyire székesegyházakban őrzik, Európában csak Nagy Britanniában és a Vatikánban helyezik, egyházi ceremónia keretében, az új államfő fejére.

A magyarok Szent Koronája, a feltételezések szerint Szent István koronája, aki Szilveszter pápától kérte, és kapta meg.

A kalandos sorsú Szent Korona alsó részén, az ún. görög koronán, Krisztus,

VII. Dukasz Mikháél bizánci császár, Mihály és Gábriel arkangyalok, majd a szentek, Demeter, György, Damján, Kozma, valamint VII. Konsztantinosz (Biborbanszületett) és I. Géza lelhető fel, a felső részén, az ún. Latin koronán Krisztus és a nyolc apostol – Bertalan, János, Fülöp, Pál, Tamás, Jakab, András, Péter - látható.

A Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvény szerint ”a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.”

Az álomfejtők szerint koronáról álmodni: a viselője számára némi eredményt, de sok megaláztatással; állapotos nőnek lánygyermek szülését, másnak viszont megcsalást ígér. Álomban Krisztus koronáját hordani, a szegény sorban élőnek nagy és jó változást jelent; Szűz Mária koronáját viselni, hajadonnak gyermekszülést jelez.

KOS
Lásd: bárány

KOSÁR
Lásd: gyermekágyas asszony, utazás

KOSZORÚ
Az olasz corona szóból származó koszorú, amely egyúttal koronát is jelent, eredetileg kör alakú, virágokból, leveles ágakból font füzér volt. A koszorú a tiszteletadás, az ünneplés, a kiválasztottság szimbóluma. A koszorú kör alakja a tökéletességet, az eget, az ég és a föld összetartozását jelképezi.

A görögök olajágból, fenyőfából, babérból, zellerlevélből, pálmalevélből fonták koszorúikat. Koszorúval jutalmazták a győztes hadvezéreket, az olimpiákon helyezést elért sportolókat, díjnyertes költőket, kiváló szónokokat. A szerelmes ifjak a kiválasztott lány ajtajára virágkoszorút akasztottak. A görög és a római isteneket különböző növényekből font koszorúkkal ábrázolták: Zeuszé tölgyfalevélből, Apollóné babérlevélből, Démétéré búzakalászból, Dionüszoszé szőlőlevélből, Héraklészé fehér nyárfa leveleiből készült.

A rómaiak a hivatalnokoknak, harcosoknak megbecsülésük jeleként ugyancsak babérkoszorút adományoztak. A római császárok a babérkoszorúkat az isteni halhatatlanság jelképeként viselték. Koszorúval díszítették fejüket a sumér királynők, udvarhölgyek is, az egyiptomi Tutanhamon arany halotti maszkján olajfalevelekből, lótuszszirmokból és búzavirágokból álló koszorú található. Mexikóban a 18. században fogadalmi napjukon az apácák koszorút hordtak. Krisztus töviskoszorúja szakrális nagyságát reprezentálja. A magyar menyasszonyok fejdísze, a virágos koszorú, az esketés szentségére utal. Ugyanakkor a sokfelé a menyasszony szüzességének jelképe is lehetett, különösen hagyományőrzőbb területeken a nem érintetlen lány nem viselhette. A menyasszonyi koszorú ünnepélyes levétele a lakodalom folyamán az asszonnyá válás kifejezése volt.

Temetés alkalmával régóta koszorúkkal búcsúznak a halottól, neves személyek sírhelyeire, szobraira a megemlékezés és tisztelet jeléül koszorút helyeznek el.

KOVÁCS
Lásd: gnómok

KOVÁSZ
Lásd: kenyér

KŐ
Lásd: ásványok, föld

KÖHÖGÉS
Lásd: gyógymódok

KÖLCSÖN
Lásd: kés

KÖLDÖK
Lásd: kör, újszülött

KÖLDÖKZSINÓR
Lásd: meddő asszonyok, születés, újszülött

KÖLTÖZÉS
Mióta az ember házat épít magának, a költözés mindig is fontos szerepet játszott az életében. A jó szerencse érdekében, az új lakásban rá leselkedő veszélyek megelőzése céljából számos babonás előírás, tilalom alakult ki. Fontos volt a költözés időpontja, és az sem volt mellékes hogy mit vitt magával az ember az új lakhelyére. Az angolok például óva intenek az áprilisi, a júliusi és novemberi, mert ez balszerencsét hoz a családra. Az izlandiak szerint viszont jót jelent, ha a költözéskor esik az eső, ugyanis ez esetben a lakáscsere nem jár kárral, és az új helyen a család jól fogja érezni magát.

Számos helyen úgy tartják, hogy a háziállatokat - például a macskát és a kutyát - az új lakhelyre kerüléskor a legjobb az ajtó helyett az ablakon keresztül beadni. Ez esetben nem fognak elcsavarogni. Mások szerint a ház leendő lakói is jól teszik, ha az ablakon át másznak be, és emelik be a kisgyereket, mert ellenkező esetben szerencsétlenség vár rájuk. Különösen balszerencsés, ha először a hátsó ajtón lép be az ember az új otthonába.

A görögök, mielőtt beköltöznének az új lakásba, sót szórnak szét a ház előtt, hogy kiűzzék, illetve távol tartsák a gonosz szellemeket új otthonuktól.

Aki új házba költözik, első alkalommal egy szelet kenyérrel és egy új söprűvel a kezében lépjen oda be. Sohasem szabad a régi söprűt az új házba bevinni. Az írek költözéskor mindig elviszik a macskát az új helyre, főleg akkor, ha útjuk során egy folyón kell átkelniük. Elsősorban a vörös és a fehér bundájú macskákat tartják szerencsésnek. Ha saját szántából egy fekete jön házukba, feltétlenül megtartják, mert a fekete macskákat a jó emberek szellemeinek tekintik.

KÖMÉNY
Lásd: fűszerek

KÖNNY
Lásd: sírás

KÖNYV
A muszlimok úgy tartják, hogy szent könyvük, a Korán bűvös hatású erőkkel bír, gyógyításra képes. Az egyik gyógymód szerint egy verssort a Koránból tintával vagy szantálfa pasztával egy tál vagy egy edény aljára írnak, majd az edényt megtöltik vízzel, és megvárják, míg a víz feloldja az írást. Ezt a vizet pohárba öntik, melyet a betegnek fel kell hajtania. Egy másik eljárásban, papírra másolnak a Korán legendáiból vagy vallási szabályaiból néhány tanulságos részt, majd belemossák azt egy pohár vízbe, melyet megitatnak a beteggel. Mindkét esetben a beteg állapota jobbra fordul.

A zsidók szent iratainak gyűjteménye, a Talmud jó néhány babonás írást is tartalmaz. Például balszerencsés dolog két kutya, két pálmafa vagy két asszony között lenni, de hasonlóan rossz ómen, ha ezek egyike található két férfi között. A Talmud szerint, nem szabad habzó italt inni, mert lehűti a fejet; a habot sem ajánlatos elfújni, mert fejfájást okoz; de más módon sem ajánlott megszabadulni tőle, mert szegénységet hoz, várni kell, míg az italról eltűnik.

A babonások szerint sohasem szabad a könyveket fektetve feltenni a könyvespolcra, mert az ember mindent elfelejt, amit ezekből olvasva tanult. Mindig csak állítva szabad tárolni őket. A muszlimok rendkívül veszélyesnek tartják a Koránt földre tenni, ezért amikor olvassák, kis állványra helyezik, amikor nem használják, megfelelően becsomagolva a lakás legmagasabb polcán tartják. Szerintük, amikor senki sem olvassa, nem szabad nyitva hagyni, mert odajöhet a sátán és beleolvashat. A zsidó hagyományban veszélyes mindenfajta könyvet nyitva felejteni, mert amikor elmegy hazulról az ember, arra a helyre, ahonnan levették a könyvet, a sátán ül, ami igen nagy bajt okozhat. A thai emberek óva intenek attól, hogy valaki átlépjen egy könyv fölött, mert ez elbutítja az illetőt.

Hasonlóan a könyvhöz, az atlaszt, a térképet sem lehet akárhogyan használni. Tilos a térképet felfordítva, rajzolatával lefelé tartani. Ha az ember valamit meg akar jelölni rajta, előbb egy csepp tintát kell a kézfejére csöppentenie, és csak miután a tinta megszáradt, azután rajzolhat a térképre. Végezetül egy általános tilalom: sohasem szabad a térképen az ujjakkal dobolni.

KÖPKÖDÉS
A köpködést nem mindenhol kíséri olyan merev elutasítás, mint a nyugati társadalmakban, számos helyen még ma is pozitív üzenetet hordoz. Az afrikai Kongó Köztársaság területén élő egyik törzsnél a köpés egyúttal áldást is jelent. Ugyanis amikor kimondják az áldás szót, a kiejtése erős levegőkiáramlással is jár, és ha a megáldott keze vagy arca közel van az áldásadóhoz, akkor előfordulhat, hogy az áldás nyállal is együtt jár.

Ezt a fajta áldási szokást Zambia egyik törzse is gyakorolja. A rokonok bonyolult szertartást követően válnak el egymástól. Egymás arcára és fejére köpnek, de sokszor inkább csak imitálják ezt, vagyis nem hagyja el nyál a szájukat. Ezen kívül felvesznek a földről néhány szalmaszálat, ráköpnek, és a szeretteik homlokára vagy fejére tapasztják. A gyűrűkre is ráköpnek, mindezt azért teszik, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket. Náluk a köpés bizonyos fajta tabuként is használatos. Amikor nem akarják, hogy bárki is megérintsen valamit, leköpött szalmaszálakkal tapasztják körbe a tárgyat.

A régi rómaiak szerint, ha valakit megütött az ember, a kezére kellett köpnie, ezzel mérsékelte az inzultált személy sérelmét. Jó szerencsét jelentett náluk, ha öltözködésnél a jobb cipőjükre köptek, vagy a dolguk végeztével beleköptek vizeletükbe.

Egy régi kínai hiedelem szerint a démonok nem állhatják az ember nyálát, így ha meg akarjuk őket bénítani, vagy átváltozásra képtelenné tenni, csak jól meg kell köpködni őket. Egyébként a Kínába látogató külföldi manapság is gyakorta találkozhat a köpködéssel. Ezt részben – főként északon - egészségi okok magyarázzák, ugyanis a sivatag felől érkező száraz levegő nagy mennyiségű port tartalmaz, amely felettébb ingerli a nyálkahártyát. A köpőcsészék a mai napi a legtöbb háztartás állandó eszközei.

A köpésnek gyógyító, mágikus hatása is ismeretes. A galíciai zsidók szerint, ha egy gyerek görcsösen rángatózik, az egyik ujját meg kell szúrni egy tűvel, majd a vér letörlése után, háromszor rá kell köpni a megszúrt ujjra, és végül az anyjának a saját véréből néhány cseppet kell a gyerek szájába tenni. Ugyancsak a galíciaiak szokása, hogy a rontás megszüntetésére, háromszor ráköpnek ujjaik végére, és mindegyik után a leköpött kézzel hirtelen a levegőbe csapnak.

KÖR
A kör és térbeli megfelelője a gömb, mágikus szimbolika, lezárja a belső teret, egységet és végtelenséget jelez, amit a kezdet és vég nélküli, önmagába visszatérő görbe vonal, a saját farkába harapó kígyó jól reprezentál. A körrel jelölt nulla az űrt, a zártságot, a védettséget szimbolizálja. A babiloniak az év 365 napját 360 fokra osztották fel, amivel az örökkévalóságot, a folyamatosságot, a tökéletességet kívánták jelezni. Az ún. kerek naptárokon az időt és az idő egyes szakaszait kör alakban ábrázolják.

A gömbről Diogenész Laertiosz azt mondta, hogy az a körülhatárolt és határtalan egységet fejezi ki. Az emberek gömbnek, olykor tojás, teknősbéka, vagy korong formájúnak vélik az égboltot. A bolygók körpályán mozognak, ettől gömb alakúnak tűnik az ég, a gömb alakú égen az égitestek, a Nap és a Hold is gömbölyűnek látszódnak.

Az égi főistennek tartott Napnak nemcsak az alakja, hanem a napi és éves mozgása is kört képez. A kör jelentheti a föld köldökét, az állatöv jegyeit, az olimposzi istenek körét, a múzsák fűzérét. Az országalma az uralkodói hatalmat reprezentálja. Az olimpiai játékok jelvénye öt egymásba fűződő kör. Régen kerek alakúak voltak a falvak, a települések. A női nemet is kerek formával jelenítik meg. A kört alkot a kínai jing és jang szimbóluma. A kör és a kereszt együttesen szimbolizálja a világmindenséget, a kör belseje a centrumot, a kereszt szárai pedig a négy irányt mutatják.

A körrel kapcsolatos Arkhimédész (i.e. 287?-212) utolsó, sokszor idézett mondása. Egy római harcos, mielőtt leszúrta volna a homokba rajzolgató, matematikai problémáiban elmerült tudóst, Archimédesz, miután összetaposta a köreit, Arkhimédész a „Noli turbare circulos meos!”, vagyis „Ne zavard köreimet!” szavakkal szólt a katonára. Remust azért ölte meg fivére, Romulus, mert átugrotta városvédő körét. A körről feltételezik, hogy alkalmas hely a védekezésre. A kör biztonsági erejére utalnak a körtáncok, a bekerítések, kerekítések, melyeknek célja minden esetben a gonosz kirekesztése, de hasonló a jelentése a körüljárásnak, körülszántásnak is. A családi kör kifejezés, az anya, apa és a gyerekek zártságát, egységét jelenti, ami védetté teszi őket, nem támadhatók meg, kapcsolatuk nem bontható fel a rosszindulatú gonosz által.

A kör alakú tárgyak mágikus hatással bírnak, mint például a gyűrűk, övek, karkötők, koszorúk, amelyektől bizonyos védettséget élveznek viselőik. A varázsamulettek gyakorta ugyancsak kerek formájúak.

A gonosz szellemek nem tudnak annak ártani, aki egy kör belsejében tartózkodik, vagy még jobb, ha a kör közepében áll. A magyarok a veszély ellen, az ártó hatalmak kizárására körülfutást, körüllovaglást vagy kör rajzolását alkalmazták. Ilyen meggondolás alapján tartanak egyházi körmeneteket. Rontás ellen, a gonosz távoltartása végett az állatistállót mákkal szórják körbe, vagy körbefüstölik. A férgeket, a nap járásának megfelelően, háromszor egymás után ismételve, jobbról balra körözve, űzik el. Népszokássá vált régen a bevetett földet meztelenül körbefutni, hogy megvédjék a madaraktól. A tűzvész ellen a ház körül szaladtak mezítelenül. Ráolvasásos gyógyításoknál – eltüntetésük érdekében - a mutatóujjal köröztek az árpa és a szemölcs fölött.

KÖRISBOGÁR
Lásd: állati afrodiziákum

KÖRISFA
Lásd: életfa, fák, karácsonyfa

KÖRMENET
Lásd: gyertyaszentelő

KÖRÖM
A körmök alakja, színe, állaga sok mindent elárul az ember egészségi állapotáról, sőt a köröm örökletes jegyeket hordozhat, tájékoztathat a személyiségjegyekről és tájékoztathat a szexuális beállítottságról is.

Az egészséges ember körme: sima, fényes, hajlékony, a holdja se nem túl kicsi, se nem túl nagy, követi az ujj vonalát és méretre hozzávetőlegesen fele akkora, mint a körömperc.

A széles körmök erős izomzatról, a szűk körmök rossz egészségi állapotról tudósítanak. A rövid, kis körmű emberek hajlamosak szívbetegségre, ha ráadásul a rövid körömnek kicsi vagy hiányzik a holdja, akkor az illető szíve gyengén működik. A tövig lerágott, rövid körmök aggódó embert jeleznek; a gumós körmök légúti hurutra vagy tüdőbajra utalnak. A kicsi, kerek körműek ravaszok; a legyezőhöz hasonlító köröm kolerikus természetet jelez; a nagy szögletes köröm szívós, spekuláns emberé; a téglalap alakú köröm gazdája józan gondolkodású; a görbén, ferdén nőtt körmű ember hamis, megbízhatatlan, szószegő; az ásószerű rágott köröm pedig érzéki, szenvedélyes emberé. A hosszú körmök sohasem jelentenek olyan testi erőt, mint a rövid, széles körmök. Kevésbé kritikusak, mint a rövid körműek.

A régi Kínában a magas rangú, nagyméltóságú emberek hosszúra növesztették körmüket, ezzel jelezve, hogy hozzájuk nem méltó az alantas, fizikai munka. A kínaiak a hosszú körmöknek jólétet és prosperitást tulajdonítanak. Núbiában is szerencsésnek tartják a hosszú körmöket, ezért az őslakók valaha a cédrusfa lángja fölött növesztették meg körmüket. Egyébként a babonások óva intenek az olyan embertől, akinek körmei hosszúak és feketék, mert ez hamis, csalárd, igazmondásra képtelen embert jelöl.

A hosszában recézett köröm anyagcserezavart jelez, a haránt recézett köröm pedig akut betegségre utal. A körömház fölött beszakadó bőrszálkák felfokozott nemi vágyat jelölnek. A körmön lévő fehér pontok, foltok gyengülő vitalitásról, romló idegállapotról árulkodnak.

A babonások szerint a körmökön megjelenő fehér foltok alkalmasak az események előrejelzésére. Például, ha valakinek fehér foltos a körme, mindaddig szerencsétlen a szerelemben, amíg a foltok el nem tűnnek a körméről. Egyesek a körmön lévő fehér pöttyből jó időt, meleg nyarat jósolnak. Kínában a fehér pontokat a gonosz eljövetelének tekintik, ugyanez a hiedelem járja New Englandben is, míg Németország egyes részein a fehér foltokat kedvező előjelnek, jó egészségi állapotnak, sok pénznek, gazdagságnak tartják. Massachusettsben a fehér pontocskák száma azt jelzi, hogy az illető hányszor hazudott, Madagaszkáron és Japánban a fehér foltos körmök balszerencsés életfordulatot jeleznek, azonban a japánoknál jelentheti azt is, hogy új ruhája lesz az illetőnek. Törökországban, ha egy lánynak a körmeit sok fehér folt tarkítja, ez biztos jele annak, hogy leendő férjének rengeteg birkája van.

A körömrágás, amelyet a fejvakaráshoz, a hajtépéshez, az ujjropogtatáshoz hasonlítanak, azt mondják, oldja a feszültséget, mások szerint a maszturbálást pótolja. Az ausztrálok nagy számban, legalább egynegyede rágja a körmét, de nemcsak a kezükről, hanem néhányan a lábujjukról is. Vannak olyanok, akik lerágott körmeiket megeszik.

A primitív emberek körében elterjedt hiedelem, hogy az emberek, ha levágják hajukat és körmüket, könnyen megbabonázhatók. Régi babona szerint a levágott körmöket a házon kívül kell elásni, elégetni, eldugni. Kínában régen széles körben elterjedt hiedelem volt, hogy a levágott körmöt nem szabad eldobni, mert a bagoly megeszi azt, és gonosz varázslatokhoz használja fel. Az éjszakai körömvágásról pedig azt mondják, hogy balszerencsés, mert az illetőt meglátogatja egy szellem. Koreában pedig azért nem ajánlott, mert a körömdarabokat megeszik az egerek, és magukkal viszik az illető lelkét. Az istenfélő zsidók azért vágják nagyon rövidre a körmüket, mert szerintük a köröm a gonosz lakhelye. Madagaszkáron is hasonlót hisznek, itt a bennszülöttek úgy vélik, hogy az ördög a hosszú körmök alatt lakozik. Egészen másként vélekednek a kínaiak, számukra a hosszú köröm pozitív jelentést hordoz.

A törököknél sem szabad éjszaka levágni a körmöket, sőt az sem helyes, ha a kéz és a láb körmeit egyidejűleg vágják le, mert aki így tesz, egyszerre néz egy szomorú és egy kellemes esemény elébe. Az angolszászok körében nem ajánlatos a körmöket levágni az Aprószentek napján (december 28-án). Akkor kell a körmöket levágni, amikor a Hold növekvő fázisban van, ez esetben a körmök megerősödnek. Nálunk egykoron általános volt a hit, hogy a szopós gyerek körmét nem szabad levágni, hanem rágni kell, hogy ne legyen belőle tolvaj. Sokan úgy tartják, hogy balszerencsét jelent a körmöt pénteken vagy vasárnap levágni. A levágott körmöket el kell tenni, el kell égetni, vagy el kell temetni. A spanyol festő, Picasso (1881-1973) levágott haját és körmeit egy dátummal ellátott biztonságos helyen tartotta, nehogy azok boszorkány vagy varázsló kezébe kerüljenek. Az azeriek is tiltják az éjjeli körömvágást, mert szerintük ez megrövidítheti az életet. A japánok számára az éjszaka vágott köröm azt jelenti, hogy illető nem lesz a szülei mellett, amikor azok meghalnak. Indiában szintén nem tanácsos éjszaka körmöt vágni, mert ez által haragra gerjednek a szellemek. Ez a hiedelem még az elektromosság előtti korban keletkezett, feltehetően azért, nehogy megsértsék ujjaikat a sötétben. Máig sok anya ragaszkodik ehhez a szokáshoz, látszólag minden ok nélkül, csak a hiedelem miatt.

Az angolok a lábköröm vágásra megfelelő nap kiválasztására a következőt javasolják: körömvágás hétfőn: híreket sikerről; kedden: egy pár új cipőt; szerdán: egészséget; csütörtökön: jólétet; pénteken: a leendő kedves megismerését; szombaton: utazást; vasárnap: a gonoszt szolgálja, vagyis az elkövetkező héten az illető minden cselekedetét a sátán fogja irányítani.

Sok országban a szerelmi varázslás egyik módja, az elcsábítandó jelölt körömmel való megetetése volt. A lányok, mint szerelemgerjesztő szert a legénytől - annak tudta nélkül - elcsentek egy kis körmöt, sőt nyálat, hajat, szőrt is, majd belesütötték süteménybe, pogácsába. Aztán abban a reményben etették meg a legénnyel, hogy szerelemre gyúljon és elvegye őket. A haj, bőr és a körmök felhasználásával hatékony varázsital is készíthető, amely tulajdonosa ellen használható fel. Az angoloknál, ha a lány a lábujjáról levágott körmöket titokban egy pohár limonádéba teszi, és azzal itatja meg az általa kiválasztott fiút vagy férfit, akkor az illető belé fog szeretni.

A lábujjakról levágott, párosan elégetett körmök szerencsét jeleznek. Ugyancsak szerencsés dolognak tartották a régi rómaiak, ha a körömvágást a mutatóujjnál kezdték, és a körmöt kizárólag piacnapon, vagyis kilencnaponként vágtak. Általános hiedelem, hogy a lábujjakról levágott, a padlóra vagy a földre szórt körmöket az emberekkel a haláluk óráján felszedetik.

Az Illatos kert szerzője, a 15. században működő Nefzawi sejk szerint, ha egy férfi álmában a saját körmét látja megfordítva vagy fejjel lefelé, az azt jelzi, hogy a győzelem, amit ellensége fölött aratott, visszájára fordul, és győztesből legyőzötté válik.

Ezzel szemben, ha ellensége körmét látja fordított helyzetben, remélheti, hogy ellensége győzelme hamarosan hozzá pártol át.

KÖRTE
Lásd: gyümölcsök

KÖRÜLMETÉLÉS
A hímvessző fitymájának körülmetélése vagy teljes eltávolítása ősrégi vallásos szertartás. A körülmetélés eredete ismeretlen, de feltételezések szerint többféle hitből is táplálkozhatott, utalhatott valamelyik istenséggel kötött házassági kapcsolatra, vagy jelezhetett törzsi együvé tartozást, jelenthetett mágikus cselekedetet a fertőzések megelőzésére vagy valamilyen áldozatvállalást. Noha egyes törzseknél a férfiúi vonzerő növelésére, vagy a maszturbáció visszaszorítására hivatkoztak, általában elmondható, hogy a körülmetélésnek kezdettől fogva elsősorban vallásos, kulturális és egészségügyi indokai voltak.

Ez a szokás már az ókori keleti népeknél ismert volt. Az írásos dokumentumok, valamint a múmia-leletek alapján Egyiptomban már több mint 4000 évvel ezelőtt bizonyítottan végeztek körülmetélést. Az izraelieknél, amikor Ábrahám körülmetéltette magát "Mondá Isten Ábrahámnak (...) minden férfi körülmetéltessék nálatok. Metéljétek körül a ti férfi testetek bőrének elejét, és ez lesz az én közöttem, és ti közöttetek való szövetség jele!"

Ami azt jelenti, hogy a zsidók számára ez a rituálé képviseli az Úr és Ábrahám szövetségének szimbólumát. Mózes öt könyvének első isteni parancsa szerint minden fiúgyermeket körül kell metélni, amit általában a születés utáni nyolcadik napon hajtottak végre. A keresztényeknél, noha Pál apostol helytelenítette, Jézus Krisztus körülmetélésére január 1-jén került sor.

A körülmetélés az ókori zsidókon kívül elterjedt az egyiptomiaknál, etiópoknál is. Egyiptomban a fiúkat 6 és 11 éves koruk között, ünnepi szertartás keretében metélték körül. Az iszlám hívők körében elsősorban egészségügyi okokból írják, amelyet az egyes országokban különböző időpontban végeznek el. Palesztinában és Iránban például közvetlenül a születés után kerül rá sor, azonban a törököknél, az afrikai és ázsiai muszlimok többségénél a körülmetélési rítusra a serdülőkorban vagy annak elérésekor kerül sor. Ez a szertartás jelenti a kamaszok számára gyermekkoruk lezárását és férfivá avatásukat.

A zsidók és a muszlimok körében manapság is általános a körülmetélés, de elterjedt gyakorlat Afrikában és Ausztrália egyes törzseinél is. Mindössze három olyan ország van: Egyesült Államok, Fülöp-szigetek és Dél-Korea, ahol a férfiak (fiúgyermekek) többségét nem vallási, hanem egyéb – higiéniai, esztétikai stb. – okokból vetik alá e műtétnek. Az ausztrál bennszülötteknél nemcsak körülmetélést végeznek, hanem a hímvessző makkját is behasítják, amitől szétnyílik nemi szervük. A Karolina-szigeteken lakók a makk kettémetélése mellett a páciens egyik heregolyóját is kiveszik.

KÖTÉL
Lásd: csomó, fügefa

KÖZÉPSŐ UJJ
A középső ujjakat a Szaturnusz befolyásolja. Mivel ez a bolygó nem tartogat sok szerencsét, sikert az ember számára, viszont annál több megpróbáltatást, szenvedést jelöl, a Szaturnusszal szimbolizált középső ujj az életbe való beilleszkedést, az óvatosságot, a bizalmatlanságot jelképezi. A testrészek közül az idegrendszert és a hisztériára való hajlamot szimbolizálja.

A középső ujj három perce az elővigyázatosságot, az újítókedvet és az összpontosítást reprezentálja. Akinek a középső ujja olyan hosszú, mint a tenyere, nagy aktivitással bíró, éber szellemű ember. Számára a legnagyobb boldogság az intellektuális ragyogás. A tenyérnél rövidebb középső ujj, ha nem túlságosan erős vagy masszív, nem az ész hiányát jelzi, csupán olyan karaktert mutat, aki ítélkezése közben elhanyagolja a részleteket.

Ha a középső ujj a mutatóujj felé hajlik: önérzetes, akadékoskodó, nehézkes, bonyolult lelkületű embert jelez, aki feltétel nélkül hisz a misztikus dolgokban. Ha a középső ujj a gyűrűsujj felé görbül: reálisan gondolkodó, kapcsolatteremtő, művészi érzékkel bíró ember, akinek jó kilátásai vannak az életben summás nyereségre és szerencsés házasságra.

A nyugati kézolvasók szerint a középső ujj az idegrendszert, a hisztériára, a melankóliára való hajlamot szimbolizálja. Az orvosi palmisztriában ez az ujj jelzi a máj és a gyomor állapotát. A kínai hagyományos orvoslásban a középső ujj fejlettsége a szív és a keringési rendszer egészségi körülményeivel kapcsolatos. Akinek a középső ujja satnya, vékony, annak valószínűleg rossz a szívműködése és gyakorta vérszegény.

KRIZOBERILL
Lásd: drágakövek

KRIZOLIT
Lásd: drágakövek

KRIZOPRÁZ
Lásd: drágakövek

KROKODIL
A krokodilfélék családjába tartozó krokodilok, aligátorok, kajmánok kegyetlen ragadozók, nemcsak aprótestű, hanem nagytestű állatokat, szarvasokat, bölényeket is zsákmányolnak, sőt az embereket sem kímélik. Jellemző, hogy a harapásuk körülbelül harmincszor olyan erős, mint a nagy kutyáké. Az emberre a legveszélyesebbek Nílusi krokodilok, valamint az Ausztrália északi részén élő sósvízi krokodilok. Ez utóbbi fajtának egyes hímjeinek hossza meghaladja a 6 métert, súlya pedig az egy tonnát. A tengeri krokodil csak a meleg, nedves időszakban tartózkodik a szárazföld vizeiben, mocsaraiban, a száraz időszakban főleg a tengerparti lagúnákban tanyázik, és olykor a táplálékért mélyen beúszik a tengerbe. Az ugyancsak a krokodilfélékhez tartozó gaviálok nem támadják meg az embert, de a temetési szertartásokon, a Gangeszen leúsztatott holtestekből lakmároznak. Az ősi keresztény hit szerint biztosan pokolba jut az, akit egy krokodil fal fel.

A krokodilok a trópusok hüllői, Ázsiában az ausztrál területen, Afrikában, Madagaszkáron és Amerikában élnek. Az aligátorok Dél-Amerikában és az USA déli részén tenyésznek, legnagyobb példányaik 4-4,5 méterre is megnőnek, ennél kisebbek a kínai Jangce folyó vidékén lévők. A kajmánok Közép- és Dél-Amerikában honosak, a legnagyobbak hossza eléri a 4,5 métert. Hasonló hosszúságúra nőnek az indiai Gangeszben élő gaviálok.

A kétéltű krokodilfélék egyaránt alkalmazkodtak a vízi és a szárazföldi élethez, ezért feltételezik róluk, hogy kétszínűek. Számos afrikai országban szívós életképességet és termékenységet tulajdonítanak a krokodiloknak. Sok afrikai törzsnél, ezt az állatot tartják az ősatya szellemének.

Mivel a krokodilok szemét az úszás közben egy hártyaszerű, ún. "harmadik szem" fedi, régen azt hitték róluk, hogy képmutatók, amikor megsiratják áldozataikat. Van olyan vélemény is, hogy azért hullat álszent könnyeket a krokodil, hogy magához csalogassa az arra járókat.

Az egyiptomiak, krokodilistenüket, a szent Szobeket mumifikált krokodilként vagy krokodilfejű, embertestű istenként ábrázolták. Szobek, mint a víz és a kiáradt Nílus istene is, biztosította az élővilág számára a termékenységet és a bőséget. Ő volt a fáraók védőszentje, nevét gyakran felvették uralkodók, példa erre, Szobekhotep fáraó neve. Az El Faiyum oázisban található - a görögök által Krokodopoliszként ismert - Arsinoe városában, a Szobek templomának medencéjében tartott krokodilt rendszeresen etették, ékszerekkel halmozták el, és gyakran imádkoztak hozzá. Amikor a hüllő kimúlt, bebalzsamozták, majd miután végeztek a mumifikálásával, szarkofágba zárták. Az egyiptomi sírokban számos mumifikált krokodil tetemére bukkantak az archeológusok.

Több visszaemlékezés a krokodilt az istenek és az emberek védelmezőjeként tünteti fel, egykoron sokan krokodillal őriztették házukat a gonosz szellemek ellen, míg mások – lévén Ozirisz isten ellensége - a gonosz oldalán állónak tekintették, és könyörtelenül vadásztak rá.

Jóval egyértelműbb volt távol-keleti rokonának, a Jangce folyóban élő aligátornak a megítélése. A kínaiak általában kegyetlen, bajt hozó állatnak tartották, az elpusztított aligátorok bőréből rituális, démonokat elriasztó dobokat készítettek.

A krokodilok valamennyi faja veszélyeztetett, kihalásukat elősegíti, hogy későn válnak ivarérettekké, s még ma is vadásznak rájuk, nemcsak bőrükért, hanem állítólagos gyógyhatású testrészeiért. A krokodil állkapcsának jobb oldali részéről feltételezik, hogy remek afrodiziákum, mert növeli a szexuális ingert. A nyugat-afrikai varázslók szerint a krokodil mája még a halálos betegségeket is kiűzi az emberből.

A krokodil ürüléke remek kozmetikai szer, arcra kenve visszavarázsolja a bőr üdeségét, eltünteti a ráncokat, a szeplőket, bibircsókokat és a szemölcsöket. Leghatásosabb a krokodil száraz, már kifehéredett bélsárja, amelyet porrá törve kell használni. A hiedelem úgy tartja, hogy hatásos a nyavalyatörés ellen, és a nehezen megjövő menstruáció megindítására. A mézzel elegyített krokodilepe eltünteti a véraláfutást és gyógyítja a méhproblémákat. A krokodilzsír jó szőrtelenítő. A gyapjúba csavart krokodilszív pedig lecsillapítja a négynapos lázat.

KUKORICA
Lásd: gyógymódok

KULCS
Lásd: álmok, gyermekáldás, lakás, szerelmi jóslás

KURKUMA
Lásd: fűszerek

KÚT
Lásd: álom, béka, gyermekágyas asszony, meddő asszony

KUTYA
Az ember leghűségesebb kísérője, társa és barátja a kutya. A középkorban a gazdáik mellé temették el kutyáikat, akiket a szellemvilágbab is társukul fogadtak. A muszlimok, hogy a halott mielőbb eljusson a túlvilágba, a holttestet kutyákkal etették fel. Noha tőlünk keletre, Ázsiában - nemcsak a muszlimok körében - a kutya tisztátalan állat, az ősi Perzsiában a haldoklóhoz mégis odavezették a kutyáját, hogy az eltávozni készülő még egyszer háziállata szemébe nézhessen. Ráadásul az iráni mitológiában, Ahuramazda szent állata, a kutya volt az, aki elűzte a gonosz szellemeket.

A kutya, a skandinávok egyik főistenének, Ódinnak volt a kísérője, egyben a szél szimbóluma is. Ódin macskája a felhőszakadásszerű esőt jelképezte, a kutyája pedig a viharos széllökéseket. A mitológiák vad kutyái, az indiai Jama és a görög Hadész alvilág istenek kísérői, a görögök sötétség istennőjét, Hekatét pedig egy egész kutyafalka kísérte. Hadész kutyája, a háromfejű Kerberosz zárja el az alvilágba vezető utat a kíváncsiskodó élők és a visszakívánkozó holtak elől.

Az irokéz indiánok fehér kutyákat áldoztak fel isteneiknek. A japánok a kutyákról feltételezték, hogy felismerik a szellemeket. Nálunk az ok nélkül vonyító kutya jelzi, hogy láthatatlan szellemek vannak jelen.

Az inkák megfigyelték, hogy a kutyák megérzik rokonaik közelgő halálát. Az indiaik szerint a beteg ágya közelében vonyító kutya halált érez. Ez a hiedelem a világ számos részén él, így a magyarok képzetében is. Szinte mindenütt a világon az éjszaka sötétjében tutuló kutyák a napkelte előtti halottért vonyítanak. A háromszor vonyító kutya már azt jelzi, hogy elhalálozott valaki. Az indonézek szerint az éjfél előtt tutuló kutya halált, az éjfél után vonyító kutya egy kóborló rossz szellemet jelez a közelben. Az éjszakai kutyaugatásról azt javasolják a törökök, hogy gondoljunk arra, a kutya csak a gazdájának ugat, mert különben szerencsétlenséget jelent. A csaholó fekete kutyáról ugyancsak az hiszik, hogy a halál előfutára. Ha a kutya kiül a hídra, és az ég felé vonyít, tűzvészre figyelmeztet.

A szerelmi jóslások sorába tartozó angolszász hiedelem szerint karácsony estéjén az eladósorban lévő lányok összesöprik a szemetet és kiviszik az utcára, majd figyelnek, hogy merről hallanak kutyaugatást, ugyanis amelyik irányból a hangok érkeznek, arról fog jönni a leendő férjük.

A kutyák veszettségével kapcsolatos feltételezések: azok a kutyák, melyek karácsony szentestéjén vonyítanak, az év vége előtt megkergülnek; a veszett kutya csak egyenes irányba tud futni. A kutya veszettségét hamuval meghintett kenyérrel lehet kúrálni, úgy hogy a hamuval bedörzsölt kenyeret hátrafelé, visszakézből kell odaadni a kutyának. Kutyával kapcsolatos thai babonák szerint nem szabad egy kiskutyát a hátára fordítani, mert ha feláll, megeszi a csirkéket s tilos a kutyát bambuszbottal megütve cipelésre ösztökélni, mert dühöngővé válik.

Jó szerencsét hoz, kutyával találkozni, mondják a dalmátok. Ugyancsak jó ómen olyan fehér agarat látni, amelyiknek folt van a homlokán. Viszont balszerencsét jelent, ha valakit idegen, fekete kutya követ; de az sem jó, ha egy kutya átszalad az asszony lába között, mert a férje el fogja verni; ha pedig kártyázás közben kutya van a szobában, biztos jele a veszekedésnek.

A hiedelem szerint a cserfoltos szemöldökű kutya hamis, ezért, ha az ember egy ilyennel találkozik – megelőzendő a bajt - a bal kezének mutatóujját és középső ujjára, a kisujját pedig a gyűrűsujjára hajlítania, és ezt a kézjelet a kutya felé kell mutatni. Máskülönben a kutya megharapja az illetőt.

Az eszkimóknál ismert kifejezés, a „három kutyás éjszaka”, ami nagyon hideg éjszakára utal. (Olyan hideg lesz, hogy az embernek három kutyával kell lefeküdnie, hogy melegen tartsa magát.) A „kutya napok” szókapcsolat a régi római időkbe nyúlik vissza. A rómaiak szerint Szíriusz, a Nagy Kutya csillagkép része, az éggömb legfényesebb csillaga, hozzáadta hőjét a Napéhoz, és ezzel szokatlanul szélsőséges magas hőmérsékletet produkált. A rómaiak e periódust, a nyár legforróbb napjait nevezték el a kutya napjainak, vagyis „caniculares dies”-nek, ami nálunk kánikulát jelent. A nagy hőségre még mi azt is szoktunk mondani, hogy „kutya meleg” van.

A 17. században egyes vidékeken a nagy esőt az angolok úgy írták le, hogy „macskák és kutyák estek”, ami arra utalt, hogy egy heves felhőszakadás idején szegény, szerencsétlen állatok közül sokan a vízbe fulladtak, és az utcákon hömpölygő víz tetején úszó hulláik látványa azt a benyomást keltette, mintha a szó szoros értelmében az esővel macskák és kutyák hullottak volna az égből. A koreai étlapokon nyári szezonban népszerű étel a kutyahús leves, annak ellenére, hogy más országok hevesen tiltakoznak ellene. A koreaiak a levesről feltételezik, hogy kúrálja a hőgutát, fokozza a férfiasságot és megszépíti a nők arcbőrét. Az indonézek úgy tartják, hogy a fekete kutya vére képes az emberből kiűzni a benne lakozó rossz szellemeket.

Széles körben elterjedt tévhit, hogy a kutyák nem izzadnak. Ezzel szemben a valóság az, hogy – noha a kilógatott nyelvük valóban igen hatékony hőszabályozó – testük szőrtelen részei igenis izzadnak, nagy melegben megfigyelhető, amikor talpaik nedves nyomokat hagynak a sima, fényes felületű kövezeten. Nem babona viszont, hogy az ebek előre megérzik a rossz időt, különösen a zivatarokat. A vihart megelőző légnyomásváltozás hatására már akkor igen nyugtalanná válnak, amikor a zivatar még messze van.

Az álomfejtők szerint kutyával álmodni, az embernek alattomos ellensége van. Egy másik változatban, kutyáról álmodni nagy sikert és állhatatos barátokat jelez. Ugató kutya felől álmodni, rosszabbodó életkörülmények várhatók, nagy valószínűséggel nehézségek fognak következni.

KUVIK
Lásd: halál előjelei

KÜRT
Lásd: hangszer

KÜSZÖB
Az ajtó küszöbje az emberek számára mindig mágikus helynek számított, ugyanis ez választja el a belső, védelmet biztosító, lakhelyet a veszélyes külső világtól. A küszöb funkciója hasonlít a kerítéséhez, amely ugyancsak véd a biztonságot nyújtó belső világ számára fenyegetést jelentő ismeretlen, bizonytalan, külső világ behatolásától.

A küszöbbel kapcsolatban számos hiedelem alakult ki. Azerbajdzsán lakói sohasem fognak kezet egy bejárati ajtó küszöbén, mert ezt rossz ómennek tartják. Az oroszok – függetlenül attól, hogy érkezésről, vagy távozásról van szó - ugyancsak negatívan ítélik meg a köszöntést, vagy valamilyen tárgy, ajándék átadását a küszöb fölött, mert szerintük ez veszekedéshez vezethet. Aki leül egy küszöbre, annak az apja könnyen adósságba keveredik, mondják az afgánok.

A zanzibáriaknál, aki rendszeresen üldögél a küszöbön, soká fog megházasodni. Aki a küszöbön állva eszik, azt a földhöz csapja a gonosz. A törökök szerint nem szabad az ajtó küszöbére lépni, mert a szomszédai a szájukra vehetik az illetőt. Küszöbön üldögélni sem helyes, mert elhagyja a szerencse az embert.

A kínaiak, mivel számukra a küszöb az otthonuk és a külső világ határát jelentette, amikor áthaladtak fölötte, vigyáztak, hogy ne lépjenek rá. Az idegen ház küszöbére lépést kifejezetten udvariatlannak tartották. A frissen szült anyának tilos volt más család küszöbére lépnie, mert úgy vélték, hogy tette miatt az asszony küszöbtisztító lesz a következő életében. A legrosszabbul azonban a nagy mongol hódító, Dzsingisz kán idejében jártak a küszöbre lépők, ugyanis tettükért halállal lakoltak.

KVARC
Már az ókorban megragadta az emberek figyelmét a kvarc, amely a hegyikristály csekély szennyezettségű változata. Maga a kvarc elnevezés tisztázatlan eredetű, a német szót, először Georgius Agricola használta 1530-ban. Egyesek a jég jelentésű, ’krustallos’ görög szóból eredeztetik, mások szerint viszont kvarc szó szláv eredetű. A korábbi mellett szól, hogy régen gyakran az istenek jegeként hivatkoztak e kőre. Összhangban a néphittel, az idősebb Plinius a kvarcot véglegesen megfagyott jégnek tartotta. Elgondolását azzal indokolta, hogy a kvarc az Alpok gleccserei közelében található, másrészt a korában divat volt, hogy az emberek gömbökbe tett nagy kvarckristályokkal hűtötték a kezeiket. Azt is felfedezte, hogy a kvarc a színképére bontja a fényt.

A középkor alkimistái malachit mozsárban, malachit mozsártörővel kvarcot törtek porrá és - különböző kezelések során - e porból kívánták megalkotni az ősanyagot. Hitük szerint ez a rendkívül kemény kő tiszta gondolatokkal ajándékozza meg a tévképzetektől szenvedő embert.

A különböző fajtájú köveknek számos gyógyhatásuk van, eltávolítják a negatív energiákat, és gyorsítják a felépülést. Elsősorban a különféle – torok, fej, fül, orr, gyomor, vese stb. - fájdalmak enyhítésére hatásosak.