CÁPA
A hatalmas testű, vérszomjas ragadozó cápa, ősidők óta kizárólag félelmet és rettegést kelt az emberekben. Nem véletlenül lett a veszély, a gonosz és a halál szimbóluma. A cápák rendszerint késő délután támadnak, mivel sötétedés után táplálkoznak. A ragadozó cápák közül a nagy fehér cápa a legfalánkabb, ráveti magát a nagy halakra, tonhalakra, rókacápákra, fókákra, tengeri teknősökre, sőt az embereket is megtámadja.
A cápákat ingerli, ha valaki nem úszik, hanem tapossa a vizet vagy vonaglik, mint egy vergődő hal. Érdeklődnek az élénk színű és a fényes fekete fürdőruhák iránt, ez utóbbiak ugyanis a fókákra emlékeztetik őket. A cápák messziről megérzik a vér szagát, a sebből szivárgó, vagy menstruációból származó vérre támadnak. Ha nagyon éhesek, őrjöngve felfalják megsebzett társaikat is.
Legfenyegetettebb Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika partszakasza, veszélyes New Jersey partja, de minden tengerparton lehet cápaveszély. Az ókorban élt történetíró, Hérodotosz (i.e. 484-424) arról számolt be, hogy amikor Xerxésznek, a perzsák és médek királyának támadó flottája az Athosz-hegy lábánál, a viharos, zátonyos vízben hajótörést szenvedett, a legénység 300 tagját felfalták a cápák.
A japánoknál a cápa isten küldötte; Szame cápaisten mindazokon segít, akik tisztelik őt. Visnu, a hindu főisten, az egyik ábrázoláson egy cápa szájából lép ki. A Fidzsi-szigeteken Dekuvaga, az óriáscápa a halászat és a házasságtörés istene. A mikronéziai Nauru-szigeteken élő bennszülöttek mítoszában egy ember változott át cápává. Az új-guineai trobriand-szigeteki ifjak cápavadászaton állják ki a férfiasság próbáját. Sri Lankán a hindu papok azért imádkoznak, hogy a gyöngyhalászokat ne érje cápatámadás.
Elképzelhető, hogy Jónás próféta, nem cet, hanem egy fehércápa gyomrában töltött három napot.
Szemmel láthatólag a cápák az egyedüli állatok, amelyek sohasem betegszenek meg. A jelenlegi ismeretek szerint immúnisak minden ismert betegségre, még a rákot is beleértve.
Az íreknél a babona szerint balszerencsét okoz, ezért nem szabad cápára vadászni vasárnaponként.
CÉDRUS
Az illatos cédrus a szépség, az állandóság, az egészség, a halhatatlanság és a felvirágzás növénye. Ez a fenyőféle örökzöld, a Földközi tenger térségében és a Himalája lejtőin őshonos.
Gudea, Babilónia királya, kb. 5 ezer éve Libabonból hozatott cédrus gerendákat palotája mennyezetének. Asszíriában a király jelképe, az ókori zsidóknál a nemesség, a királyság és a kellemes illatok szimbóluma. A cédrus Krisztus emblémája, Salamon király templomát ebből építették. A finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozó, Nyugat-Szibériában élő szölkupok hiedelme szerint a holtak birodalma, a cédrusok-övezte tundra vagy a cédrusokkal telenőtt hegycsúcs.
CERKÓF
Lásd: majom
CÉRNA
Lásd: fonal
CERUZA
Lásd: szerencse
CICKAFARK
Lásd: gyógynövények, növényi ajzószerek,
CÍMER
Lásd: állatok
CINKE
Lásd: madarak
CIPÓ
Lásd: kenyér
CIPŐ
Az angolszászok a lábakat, és a cipőket a jó szerencsével társították, különösen az öreg cipőknek volt nagy becsülete. Számos elképzelés született arról, hogy a cipők megőrzik tulajdonosuk szellemét és karakterét. Ezzel magyarázható, hogy a jószerencse reményében, péntek 13-án sok babonás ember vette fel öreg cipőjét. Egy másik variáció szerint egészen más ennek a magyarázata, az embert azért éri a szerencse, mert az erős lábszag megakadályozza a gonosz lények közeledését. A középkorban, sőt még a 19. században is, cipőket tettek az ereszekbe, hogy a háztól távol tartsák a szellemeket. A sírokban a halottal együtt temették el cipőjét. Valaha gyakorlat volt, hogy a drága cipőket örökölték a családtagok.
Számos szertartást végeztek cipővel. Ha egy angol lány meg akarta tudni ki lesz az igaz szerelme, lefekvés előtt egy pár cipőjét „T” alakban kellett leraknia, és ha ezt követően, még az elalvás előtt elmondott egy mondókát, biztos lehetett benne, hogy álmában meglátja a jövendőbelijét. Az a lány, aki az első kakukkszóra lehúzta bal cipőjét, és történetesen egy hajszálat talált benne, annak színéből következtetett jövendőbelijére.
Törökországban, a lakodalomban résztvevő lányok neveit a menyasszony cipőjének talpára felírják, akinek a neve nem kopik le a ceremónia végére, az a lány hamarosan férjhez fog menni. Az angolok úgy tartják, hogy szerencsés a házassághoz, az esküvő előtt egy héttel a macskát a menyasszony bal cipőjéből kell megetetni. Az esküvői kocsi után kötött öreg cipők megvédik az ifjú párt a rossz szellemektől. Régen a menyasszonyt és a vőlegényt „szerencsés lábat” köszöntéssel üdvözölték, ugyancsak a szerencse érdekében, utazók csatlakoztak az ifjú párhoz.
A világ sok táján, a hosszabb útra induló után, vagy háza bejárati ajtaja cipőt dobtak, hogy az utazót szerencse kísérje az útján. A skótok a háztetők fölött dobták át cipőjüket, mert úgy tartották, hogy a leeső cipő orra megmutatja, hogy merrefelé fognak elutazni. A görögök, nehogy gonosz manók megszállják lakásukat, karácsony ünnepe előtt cipőket égettek el. A spanyolok a bikaviadal végén cipőjüket a sikeres matador felé dobják. Az angol néphit szerint az az ember, aki életében nem ajándékoz legalább egy pár új cipőt egy szegény embernek, mezítláb fog járni a másvilágon.
A cipők azonban nemcsak jó szerencsét jelezhetnek. Görögországban a talppal felfelé fordított cipők és papucsok rossz ómennek számítanak, mert a házban valaki meghal. Ezért annak, aki leejti a cipőjét, vagy véletlenül felrúgja, és az a talpával felfelé landol a földön, azonnal vissza kell fordítania, és egyszer-kétszer ráköpnie, hogy elkerülje a balszerencse. Mexikóban sohasem fog férjhez menni az a hajadon, akinek a cipőjét véletlenül egy seprűvel elseprik. A koreaiaknál, ha egy fiú vagy egy lány cipőt ajándékoz párjának, biztos szakítani fognak egymással.
Mivel régen a cipőt megszemélyesítették, úgy vélték, ha valaki cipőt ajándékoz barátjának, az el fogja hagyni őt, mert a cipő elfogadása minden esetben balszerencsés cselekedet. Ugyanis a cipő felvételével a megajándékozott mintegy megörökli korábbi tulajdonosának bajait. Ezért tartották mindig rossz előjelnek cipő kölcsönadását egy barátnak, mert ezt követően kitört köztük a veszekedés. Viszont garantáltan megtartotta a jó barátságot az, aki hajtűt szúrt ilyenkor a cipőbe. Egy másik teória viszont ennek éppen az ellenkezőjét állítja, azt mondja, hogy az ajándékcipő alkalmazkodik új viselőjének jó és rossz tulajdonságaihoz.
Még a cipők tárolására is speciális előírások vonatkoztak: az új cipőket - a jó szerencse érdekében – csak a padló fölött, de legfeljebb térdmagasságban volt szabad tartani, mert egyébként betegséget okozott. Egy másik elképzelés szerint sohasem szabad a fejnél magasabbra tenni, vagy az ágy alatt tartani a cipőt, mert mindkettő rosszat jelent. Ha mégis az ágy alá kerülnek a cipők, a jobb lábas mindig álljon egy kicsit előbbre, ez szavatoltan megszabadít a rossz előjeltől, valamint a gyötrő álmoktól.
Sok országban nem jó a cipőt az asztalra tenni, vagy az új cipőket az asztalon hagyni, mert aznap a cipő tulajdonosa balszerencsés lesz, például összeveszhet a párjával, elveszítheti állását. Ugyancsak rosszat jelent, ha az ágyra tesszük cipőinket; ha karácsonyra cipőt ajándékozunk valakinek. Ugyancsak rossz, ha a bal cipőt a jobb előtt vesszük fel, és még rosszabb, ha a cipőket összecseréljük, vagyis a balt vesszük fel a jobb lábra és fordítva. Ha a bal lábunkra húzzuk elsőként fel cipőnket, veszekedést jelent, kivéve, ha ezt nem tudatosan, péntek reggel tesszük.
A színészek meglehetősen babonásak, ezért sohasem teszik székre a cipőjüket, mert ezt balszerencsésnek tekintik. Öltözködésnél mindig a jobb cipőt veszik fel vagy le elsőként. A csikorgó cipőnek is nagy jelentőséget tulajdonítanak, és szerencsésnek tartják, ha az eldobott cipő a talpára esik.
Amíg a cipőből kimászó bogár balszerencsés jel, addig a cipőn átmászó bogár, a halál előjele. Rosszra figyelmeztet a földön keresztet formázó cipő látványa, hogy ne legyen baj, valakinek fel kell húznia a cipőket. Egész évre rosszat jelent, ha valaki úgy járkál, hogy csak az egyik lábán van cipő. Az indiai-óceáni szigeteken élő zanzibáriak erre azt mondják, ha valaki úgy sétálgat, hogy csak az egyik lábán van cipő, ezzel az anyja mellének megduzzadását okozza. Ez a hiedelem feltételezhetően csak helyteleníti, és stupidnak tartja a sétálgatást egy cipőben.
A cipő orrának kopása is nagy jelentőséggel bír, arra utal, hogy járkálás közben költjük a pénzt. Az átlagemberek cipőjének talpa belülről kifelé, míg az extravagánsaké fordítva, kívülről befelé haladva kopik. Az első csoporthoz tartozók jól bánnak pénzükkel, míg a második csoportba tartozók drága cipőjüket nem becsülik meg, tehát szórják pénzüket. A középkorban, amikor hosszúorrú, falloszra hasonlító cipők voltak divatban, viselőjükről feltételezték, hogy búja ember. Akinek a cipője a lábujjai alatt kopnak meg először, csalfának, csélcsapnak tartották.
Ha a cipő csikorog, azt jelenti, hogy az illető nem a saját cipőjét viseli, vagy kölcsönkérte, vagy nem fizette ki az árát. Egyébként a csikorgó cipők mindig jó szerencsét jelentenek. Mivel a cipő melegen tartja a lábakat, arra gondoltak, hogy a télen legjobb pirospaprikát szórni a cipőkbe. A lyukas talpú cipőjű emberekről pedig azt feltételezték, hogy sorsuk jóra fordul, gazdaggá válnak.
Az iszlám országokban nem szabad lakásba bemenni utcai cipőben, Távol-Keleten nemcsak a lakásokba tilos belépni cipőstül, hanem a templomokba, szentélyekbe sem, ez vonatkozik a japán éttermek gyékényszőnyegeire, a tatamikra is. Thaiföldön a buddhista templomok szintén csak mezítláb látogathatók, és Indiában is le kell venni a cipőt egy szentélybe, templomba vagy mecsetbe bemenetel előtt. Ezekben az országokban ülés közben nem illik a cipőtalpnak látszódnia, mert ez sértésnek számít. Az arabok országokban is illetlenség a cipőtalpat ülés közben egy másik ember felé tartani, és még ennél is durvább, ha a cipő talpa Mekka felé néz. A finneknél ugyancsak nem divat cipőt viselni lakásban.
Kínában a lábbeli az összhang, a harmónia jelképe volt. Dél-Kína egyes területein, a fiúgyermeket, illetve a fiúgyermek-áldást jelképezte. Közép-Kínában házasságkötéskor élt az a szokás, hogy a fiatal házasok cipőt cseréltek ezzel fejezve ki kívánságukat, hogy együtt éljék meg az öregkort.
A cipőt gyógyításra is felhasználták, a szikhek az epilepsziás betegekkel a rohamok csillapítása céljából egy öreg cipőt szagoltattak.
Az araboknak – az ablakhoz hasonlóan - egykoron a cipőről is a nő jutott az eszükbe, és az álmukban felhúzott cipő életkorától függően fiatal vagy öreg feleségre számítottak. A cipő elvesztése viszont a házas férfinak a feleség elvesztését jósolta meg.
CIPŐFŰZŐ
A cipőfűzőkre az angolok kezdetben gyanakvással tekintettek. Az oxfordiakat, akik a cipőfűzős divat előtt cipőfűzőt viseltek, férfiatlanoknak tartották.
A hiedelem szerint, akinek cipőfűzője járás közben kioldódott, arról azt mondták, hogy az apja jobban szereti, mint az anyja. Ha a jobb cipőfűző oldódott ki, jót mondanak az illetőről, ha a bal, akkor az ellenkezőjét. A rendszeresen kioldódó cipőfűző hamarosan jó hír érkezését jelezte. Ha valakinek véletlenül, anélkül, hogy bármibe beleakadt volna, oldódik ki a cipőfűzője, az azt jelenti, hogy ettől a pillanattól rá gondol a szerelme.
Egy régi svéd szokás szerint a menyasszony nem kötötte meg a cipőfűzőjét (nem csatolta be a cipőjét), hogy a szülése könnyű legyen. Az esküvői jobblábas cipőjébe a mama egy aranypénzt, a ballábasba a papa egy ezüstpénzt tett, azt szimbolizálva ezzel, hogy sohasem fog pénz nélkül járni.
Rossz ómennek minősül a cipőt a fűzőjével összekötözve, szögre vagy kampóra akasztani.
CIPRUS
Lásd: fák
CIRKON
A cirkon a világ sok részén, elsősorban Ausztráliában, Indiában, Brazíliában és Florida tengerparti homokjában található. De a drágakő minőségű cirkon csak folyóvízi kavicsokban, az üledékben lelhető fel. Ez utóbbi cirkonoknak a fénye gyönyörű és csillogásuk hasonlatos a gyémánthoz. Színes ékkőváltozatai közül, a hiacint átlátszó, tiszta, vörös, narancsszínű vagy sárga, a jargon sárgás és színtelen, a Srí Lankáról származó maturagyémánt átlátszó és színtelen.
A cirkonról úgy tartják, hogy a bölcsesség, a megbecsülés, a gazdagság, a bőség jelképe. Hatásos a mirigyek működésére és alvásjavító.
CITERA
Lásd: hangszerek
CITRIN
A citrin nem más, mint vastartalmú hegyikristály. Ennek a féldrágakőnek a színe a világossárgától az aranybarnáig terjed. Az ametisztnél és a füstkvarcnál ritkábban fordul elő, viszont a drágábbnak tartott topázzal könnyen összetéveszthető.
A citrin a bölcsesség és az öröm köve. Lélekre gyakorolt hatása miatt eredményesnek ajánlják kínzó nyugtalanság és a rossz gondolatok gyötrése ellen. Súlyos depresszió esetén is citrint alkalmaznak terápiás kezelésként. Használata magabiztosságot kölcsönöz viselőjének. Segíti az összpontosító képességet, így a különböző vizsgák letételében vagy az üzleti életben nagy hasznát lehet venni. Pihenésnél a köldökre helyezett citrintől nyugodalmat remélnek, a problémák leküzdésében megoldást várnak.
Testre gyakorolt hatása révén szinte valamennyi szervet vitalizálja, segít az emésztési és az anyagcsere panaszoknál, epe- és cukorbetegségnél. Javítja a vérkeringést, méregtelenít. Jótékonyan hat az éjjel ágyba vizelő gyerekre, ha egész nap magánál hord egy darab citrint, és rovarcsípésre ráhelyezve, a viszketés gyorsan megszűnik.
Csillagjegyei: Oroszlán, Szűz, Ikrek és Bika.
- cs -
CSAKRÁK
Lásd: négy, kerék
CSALÁN
Lásd: haláljóslás, három
CSÁSZÁRMETSZÉS
Lásd: szülés
CSECSEMŐ
Lásd: újszülött
CSENGETTYŰ
Lásd: csengő, hangszerek, karácsonyi ajándékozás
CSENGŐ
A buddhisták Isten hangját az aranycsengő hangjához hasonlítják. A templomaik pagodatetőin lévő csengők terjesztik a buddhista tanokat, és segítik azok befogadását. Tibetben a szertartásokon, az isteni bölcsesség hirdetésére nyeles csengőket használnak. A zsidó főpapok köntöseit aranycsengők szegélyezik.
A szibériai sámánok csengőket viselnek öltözékükön, hogy így hívják magukhoz a szellemeket. Ezzel szemben a néphit úgy tartja, hogy a csengettyűk hangja elűzi a démonokat, lehetetlenné teszi az ördög megkísértését, mert mind a démonok, mind az ördögök ki nem állhatják a csengettyűk csilingelését. Az üzbégek azért is akasztanak a bejárati ajtó fölé csengőt, hogy elriasszák a szellemeket. Az időjós babonák azt mondják, hogy a csengettyűszó hatásos a vihar elhárítására is.
Az ókorban élt Remete Szent Antalt (251 v. 252 – 356.) csengettyűvel jelképezték, aki minden vagyonát szétosztva szegénységben élt a Nílus partján. Miután összegyűjtötte a szétszórtan élő remetéket, elnevezték a remeték atyjának.
CSEREBOGÁR
Lásd: állati afrodiziákumok
CSERESZNYE
Lásd: Aprószentek napja, bútorfa
CSIGA
Lásd: állati afrodiziákumok
CSIKLÓ
Lásd: kimetszés
CSIKÓHAL
Lásd: állati afrodiziákumok
CSILI
Lásd: fűszerek, növényi ajzószerek
CSILLAGHULLÁS
Lásd: csillagok
CSILLAGKÉPEK
Lásd: csillagok, kerék, medve
CSILLAGOK
A természeti népek körében a csillagok az égi világot képviselik. A nyenyecek szemében a csillagok a mennybolt tavai; a ketek mitológiájában a csillagok a fenti égbolt fáinak gyökerei. Elterjedt felfogás szerint a csillagok emberek, akik az égbe kerültek, és ott csillagokká váltak. Peruban minden élőlénynek van egy csillagpárja; a magyar néphitben pedig a csillaghullás egy ember halálát szimbolizálja; csillaghullás idején, az ember minden kívánsága teljesül.
A csillagokról feltételezik még, hogy a világtojás héjának pettyei, az ég lyukai, az ég ablakai, az ég sátrán átszűrődő fények. A királyi csillagok az égtájak őrei, a mennyek oszlopai. A Sarkcsillag a világ csapja, az Ég szöge, Aranyoszlop, Vasoszlop, az Égsátor füstnyílása.
Vénusz az Esthajnal csillaga, a keresztségben Szűz Máriáé. A betlehemi csillag ötágú, a zsidóknál Mózes öt könyvét ábrázolja, a keresztényeknél Jézus öt sebét szimbolizálja, a japánoknál pedig a társadalmi ranglétra legfelső fokát jelzi. Az ötágú csillagnak számos elnevezése ismert, a középkorban lidérckeresztnek, a kelták boszorkánylábnak illetve boszorkányszögnek hívták. Az ajtóra függesztett ötszögű csillag védelmet nyújt a betegségek ellen, az indiánoknál totemként használták. Népi hiedelem szerint az ötágú csillag távol tartja a háztól a rontó démonokat és az ártó szellemeket.
Hatágú a zsidók Dávid csillaga és Salamon pecsétje. A hébereknél Dávid csillaga, a Messiás jelképe. A hétágú csillag szimbolizálja a szivárványt és a világharmóniát. A nyolcágú csillag Vénusz és az újjászületés csillaga.
A csillagképek kialakulása a görögök feltételezése szerint úgy történt, hogy Zeusz, Kallisztó nimfát az égre emelte, és belőle lett a Nagy Medve csillagkép; Érigoné, Ikarosz lánya lett a Szűz csillagkép; Atlasz titán lányait, Zeusz csillagformában helyezte el az égen, a hét nővér közül hat csillaga fényesen ragyog, de a hetedik lány, Meropé csillaga, alig látszik, mivel szégyenkezik, hogy közönséges halandóhoz ment férjhez. Az Ikrek csillagkép keletkezését Kasztór és Polüdeuszkész mítoszával kapcsolják össze. Az ausztrálok szerint a Tejút az "égi Íj útja" vagy "Íj ösvénye". A róla szóló mítosz úgy meséli el, hogy a hős Íj hideg keleti szélben útnak indult. Nem volt melegen felöltözve és teljesen átfagyott, az égen, ahol járt nyomokat hagyott, melyből a Tejút lett.
A Nagy Medve csillagkép a magyaroknál a Göncölszekér, az angoloknál a Merítőkanál. Nálunk a Tündérek útja a Tejút; Nagyboldogasszony motollája a kismedve; Pleiades a Fiastyúk; Cassiopeia a Kocsma; Nagy Kutya a Sánta Kata.
A babiloniak a csillagos égre vonatkozó ismereteikből alakították ki az asztrológiát.
Az indonézek szerint, aki hulló csillagot lát, fogalmazza meg kívánságait, hogy valóra váljanak. Az észak amerikaiak és a mexikóiak óva intenek a csillagok számlálásától, mert azt hiszik, hogy aki ilyet tesz, annak olyan szemei lesznek, mint a halaknak. Mások szerint a csillagok számlálása miatt tyúkszemek nőhetnek a lábujjain.
CSIZMA
A bányászok és a halászok közismerten nagyon babonás emberek. Mivel tevékenységük, munkálkodásuk eredménye egykoron nagymértékben függött az elemek jóindulatától, a jövendőt előrejelző ómenekre sokkal nagyobb súlyt helyeztek, mint más foglalkozású emberek. A yorksire-i halászok úgy tudták, nem szabad kimenniük a tengerre, ha csizmájuk bőrét válluknál magasabban lévő kádban pácolták. A halászok nagyon megrémültek, ha kora reggel a tengerpart homokjában lapos lábnyomot találtak. Yorkshire bányászai nem mentek le az aknába, ha felébredve az egyik csizmájukat eldőlve találták.
Ha az amerikai gyarmatosítók valamelyikét gyomorfájás kínozta, a panaszok enyhítése érdekében, nehéz csizmáját a hasára tette. Hogy elkerüljék a balszerencsét, a csizmájukat - ha nem volt a lábukon - mindig a hónuk alá csapva vitték. Egyesek a jó szerencse végett, bal csizmájukba sót, pirospaprikát vagy borsot szórtak.
A következő hiedelmek is az Egyesült Államokból valók: a kerítésoszlopra tett csizma azt jelzi, hogy tartózkodik valaki a házban; ha a csizmák talpukkal a fal felé nézve lógnak, azt jelzik, hogy a gazdájuk meghalt; sok pénzt költ el járkálás közben, aki lyukasra koptatja a csizmáját; ha az új csizmák járás közben csikorognak, ugyanazt jelenti, mint a cipő esetében: a lábbeli ára még nem lett kifizetve.
Rossz előjel egy csizmában megbotlani, vagy a ballábas csizmát felhúzni elsőként. Nyugtalan lesz az alvása annak, aki éjszakára a fejénél magasabbra teszi csizmáit. Aki az asztalra rakja csizmáit, hamarosan veszekedni fog valakivel. Akinek járás közben csak az egyik lábán van csizma, annyi rossz napra számíthat, ahány lépést tesz meg így. Ha elutazás előtt kidobnak egy régi csizmát a bejárati ajtón, nem lesz szerencsés az utazás. Elhagyja a barátja azt, aki csizmát ajándékoz neki. Sohasem szabad használt csizmákat ajándékként elfogadni, mert a csizmákkal a korábbi tulajdonos gondjait is megkapjuk.
Azt mondják, hogy fiú gyermeke lesz az apának, aki csizmában van, miközben az asszonya vajúdik.
A jó szerencse érdekében péntek 13-án öreg csizmákat kell felhúzni. A még nem használt, új csizmákat magasan a padló fölé kell tenni. Télen ajánlott vörös papírt a csizmába simítani, hogy a lábak melegen maradjanak.
CSODAESŐK
Régi kalendáriumok beszámoltak olyan csodaesőkről, melyekből az emberek mindenféle szörnyűség bekövetkeztére, dögvészre, háborúra, földrengésre, ítéletidőre gondoltak. Az egyik legismertebb és legiszonyatosabb eső a véres eső. Története a régmúltba nyúlik vissza, amikor Jahve, Mózes révén tíz csapást küldött az egyiptomiakra, az egyik csapástól a Nílus vize vérré változott, megbüdösödött és ihatatlanná vált. De nemcsak a folyó vize lett véres, hanem a felhőkből is vér hullott a földre. Egy másik feljegyzés szerint Július Cézár halálakor, i.e. 44-ben három napig véres ködök takarták el a napot.
A véresőről Paracelsus (1493-1541), a középkor svájci alkimistája így nyilatkozott: "éppen olyan gyakran esik meg, hogy vér hull az égből, amint mondják. (...) Megesik, hogy a hajnali és az esti pír, mely tulajdonképpen kénhab, valami szilárd anyaggá fő össze, elveszti habszerűségét. (...) Nyálkás természetet kölcsönöz, vörös színű, és anyagában, minőségében a vérhez hasonlít."
A franciaországi Aix-en-Provance-ban 1608-ban esett véreső, nagy rémületet okozva. A megfejtést, az Orion ködöt 1610-ben felfedező francia tudós, Peiresc (1580-1637) szolgáltatta, aki megállapította, hogy a véresőt sok-sok galagonyalepke piros testfolyadéka okozta, amelytől pirossá váltak a növények levelei. 1760-ban az Alpok csúcsain jelentek meg vörös foltok, valószínűleg piros virágszirmoktól; 1790-ben a németországi Halle melletti tó felszíne lett piros, feltehetően aprótestű állatoktól.
Paracelsus ugyanilyen okra vezette vissza az eső színét, amely nemegyszer fehér, néha kék, másszor fekete. "Testetlen anyagok színekké módosulnak és megfestik a vizet. Ilyen mód történt meg nem egyszer, hogy tejeső hullt az égből, ami a földre hullva, onnan nyomtalanul eltűnik."
A tűzesőről Paracelsus azt írta, hogy: "Minden eső három elemből áll: kénből, sóból és higanyból. A kén tüzes természetű. Ha mármost (…) a kén a levegőbe kerül, és nem keveredett el egészen a másik két elemmel (…) úgy a már elkészült eső eső alakban hullik le, de a maradék, mely még nincs feloldva, égő kén alakjában.”
Nagy viharok, orkánok során előfordul, hogy a szél felkap számtalan aprótestű állatot, amelyek, ha visszaesnek a földre, hull az égből a sok gyík, gőte, egér, szalamandra, kígyó, béka, olyan az egész, mintha csak a felhőből potyognának. Paracelsus szerint "Nincsen olyan elem, melyben ne laknának élőlények. Amint a földön, a vízben, a levegőben is sokféle állat él, ugyanúgy élnek állatok az égben is. Senki ne csodálkozzék ezen, mert ugyanaz a természet mind a négy elem anyja. Ebből következően, ha az égből békák hullanak, azok valóban az égből erednek, és az égben valóban születnek ilyen békák. Azért esnek le a földre, mert a zivatar megtépázza lakóhelyüket, és a vihar következtében az esővel együtt a földre kerülnek. Ugyanígy lehetséges, hogy májusban ondó hull az égből, amiből a levelibékák születnek. Így születik a baziliszkusz és más csodálatos állat is földi anya nélkül.”
A mannaeső, noha elsősorban súlyos elemi csapások előhírnöke, nemcsak baljós jelentésű, de egyben azt is jelzi, hogy Isten megkegyelmez az embereknek, a bajban élelmet küld számukra, mivel a mannát meg lehet enni. A zsidó nép például a sivatagi vándorlás során negyven évig mannán élt.
CSÓK
A csók kifejezhet kegyeletet, gyengédséget, szeretetet, üdvözlést, szerelmet, nemi vonzódást. Adható ajakra, arcra, kézre, lábra vagy egyéb testrészre, de megcsókolható valamilyen tárgy is, mint például a kereszt. Számos népnél a csókváltás, mint üdvözlési forma elterjedt a férfiak körében is. A régi Rómában a fiúk szájon csókolták haldokló apjukat.
Eredetileg a csók mágikus cselekedet volt, lélekcserének vélték. Animisztikus elgondolás szerint a lélegzés nem pusztán fizikai jelenség, hanem a lélek ki- és bejárása, a szeretet, a barátság, a rokonság elismerésének legfőbb jegye a csók. Olyan fontos a csók, mint a név- vagy a vércsere.
Az őskeresztények csókkal köszöntötték egymást, a "szent csók" ma is fontos része a római katolikus szertartásoknak: vallásos ceremóniákon manapság is nagy jelentőségű a csók; a püspök csókkal illeti az újonnan felszentelt papot; a püspökké szentelésekor pedig őt magát köszöntik csókkal. A középkori lovagnak, lovaggá ütéskor csók járt, a menyasszony megcsókolása megszokott a nyugati esküvői szertartásban.
Amíg a nyugati világban az üdvözlést kifejező nyilvános csók nagy múltra tekint vissza, a világ sok részén teljesen ismeretlen az ajakcsók. Ritkán fordul elő Kelet-Ázsiában, ahol inkább a meghajlás az elfogadott. Az orrok összedörzsölése dívik az eszkimóknál, a polinézeknél, míg Délkelet-Indiában, és az európai lappok között az orrot érintik a partner arcához, miközben a csókot adó mély lélegzetet vesz. Thaiföldön csók helyett a szerelmesek belégzés közben egymáshoz szorítják arcukat. Régebben a malájok is az orrukat dörzsölték össze. Japánban és Kínában csak a 20. század vége felé terjedt el a nyilvánosság előtti csókváltás.
A melanézek a csókolózást értelmetlen dolognak tartják, szerelmeskedés közben a felajzott fiú egyszerűen beleharap a lány szempilláiba. A kwakiutl indiánok egymás nyelvét szopogatják, a dél-amerikai sirionóknál pedig az esti köszöntés után rögtön kezdődik az üzekedés.
Az erotikus nyelves csókot, melyet „francia csóknak” (french kiss) is neveznek, állítólag egy apró breton város, Pays de Mont lakói próbálták ki először városuk túlnépesedése ellen. Ugyanis elhatározták, hogy néhány évre felhagynak a gyermeknemzéssel, de a nemi örömöket orális csókokkal pótolják.
CSÓKA
Lásd: állatjóslás
CSOMÓ
A csomóról elsőként a gordiuszi csomó jut az ember eszébe, amely csak valamilyen furfanggal, merész csellel oldható ki, vagy meg. Az erről szóló történet szerint, amikor Nagy Sándor (i.e. 356-323) Makedónia királya, Phrügia fővárosába, Gordionba érkezett megmutatták neki Gordiosz szekerét, amelynek királyságát köszönhette. A város fellegvárában elhelyezett szekér jármát Gordiosz bonyolult csomóval kötözte a kocsirúdhoz, a csomó két végét pedig ügyesen elrejtette. Úgy vélték, aki ki tudja oldani ezt az agyafúrt csomót, képes lesz egész Ázsiát uralni. Mivel Nagy Sándor nem tudta kibogozni, a vehemens harcos hírében álló hadvezér kirántotta kardját hüvelyéből, és egyszerűen kettévágta a csomót, amelyben megtalálta a kötél végeit. Noha ez csábító megoldás manapság is a bonyolult csomók kioldásához, de mégis az a legjobb, ha az ember megtanulja a csomók elkészítését.
Az állatok közül kevés tud csomókat kötni, azonban a szövőmadár megcsomózott fűből építi fészkét, a gorillák szintén csomókat, négyszögleteseket, vagy vénasszonybogokat használnak fészekhelyük kialakításában. A régi görögök a négyszögletű csomókat Herkules csomójaként ismerték, és azt gondolták, hogy gyorsabban gyógyul meg a seb, ha azt ilyen csomóval kötik be. A tengerészek meglehetősen babonások és a csomókötéseknek is nagy mesterei. Három csomójú szélcsomót kötöttek, amelyek kioldásával szabályozták a szelet. Ha egyet oldottak ki, akkor mérsékelt szél alakult ki, ha kettőt, akkor kissé élénkebb, ha hármat, akkor hurrikán keletkezett. Nincs köze a szélcsomónak a tengerhajózásban a sebesség mérésére használt mértékegységhez, a csomóhoz. (1 csomó = 0,51444 m/mp =1,852 km/óra=1 tengeri mérföld/óra.) Ez utóbbi használata onnan ered, hogy a hajó sebességének mérésére egy fából készült súlyt erősítettek egy orsóra feltekeredő olyan kötél végére, amelyre azonos távolságban csomókat kötöttek. Amikor a súlyt kidobták a hajóból, az magával húzta a kötelet is. Minél gyorsabban haladt a hajó a vízen, annál hosszabb kötél tekeredett le az orsóról. A tengerészek a sebesség megállapításakor egyszerűen csak megszámolták, hogy adott idő alatt, – azaz amíg a homokóra le nem pergett –, hány csomó tekeredett le.
Az inkák az írott nyelv közlésére, kötelek, madzagok közötti csomók rendszerét dolgozták ki, amit csomóírásnak neveznek. Amerika őslakói ugyancsak kötélen lévő csomókat használtak kommunikációs célra. De ismertek voltak a kagylókkal egyesített csomózott kötelek, füzérek. Innen eredhet az a hiedelem, ha csomót kötünk zsebkendőnk sarkára, akkor a csomó eszünkbe juttatja, mit kell tennünk, elintéznünk.
A csomó mágiája régi keletű, ismerték már az ősi Mezopotámiában és fellelhető a vallásokban is. A keresztények, amikor a szentek segítségét kérték, egy csomót kötöttek, hogy mindaddig szolgálják őket, amíg fogadalmukat nem teljesítették. Az iszlám alapítója, Mohamed egy olyan csomóval volt megáldva, aminek elvesztése vagy kioldása a halálát okozta volna. A muszlim férfiak szakállukba azért kötnek csomót, hogy védelmet nyerjenek a rontások ellen. Amikor hajóra szállnak, a ruhájukra kötnek több csomót, hogy megvédjék magukat a viharos szelektől, de amikor Mekkába mennek, egyetlen csomó sincs ruhájukon. A hinduknál a csomókötés isteneikkel kapcsolatos. A buddhisták a csomó kioldását a felszabadulás folyamataként értékelik.
A régi rómaiak körében a csomókötés mágiája szerint a szerelmesek képét azért kötötték össze, hogy ne szakadjanak el egymástól. Az ünnepélyes eskütételek szintén csomókötésekkel voltak összekapcsolva. A sorsistennők, a római Párkák és a görög Moirák fonják, csomózzák az elkerülhetetlen és előre elrendeltetett sors fonalát. A ráolvasók csomókötésekkel és varázsigék recitálásával végezték praktikáikat. Egykoron az oroszok számos varázslathoz használták fel a mágikus csomókat. Szerintük a nyolc kettőscsomójú gyapjúfonal védettséget adott az átkok és az ellenség ellen. Miközben a csomókat kötögették, varázsszavakat ismételgettek. Ezután a megcsomózott madzagot olyan helyen hagyták, ahol a kiválasztott áldozat jó eséllyel ráléphetett. Puska vagy más fegyver elleni védelemként öt csomót kötöttek egy szövetre és a testükre helyezték. A gyerekeket a láztól kilenc csomót tartalmazó vörös gyapjúszállal próbálták megóvni. A 40 csomós szövetet amulettként viselték a rablók ellen. Aki korlátozni akarta a szellemeket 7, 14 vagy 21 csomót kellett kötnie egy kötélre. Majd a kötelet elégetve, a hamut elásva, a szellemet a házon kívül tudta tartani.
A kötést és oldást szimbolizáló csomók fellelhetők a népszokásokban is. Házasságkötés alkalmával, azt mondják, hogy a pár összeköti életét. A 18. századig viszont tilos volt házassági ceremónián csomót kötni, attól való félelmükben, hogy ez megakadályozza a pár valódi egyesülését. Egy másik házassággal kapcsolatos csomós mágia szerint, egykoron a menyasszony nem fátyolt, hanem hálót viselt a fején, a rontás és a gonosz zaklatása ellen. Az asszony vajúdása idején a házban kioldották az összes csomót, hogy könnyebb legyen a szülése. Hasonlóan jártak el haldokló esetében is, hogy ne szenvedjen tovább, és ne kötődjön az élethez.
A néphit úgy tartja, ha egy olyan ruhadarabra kötnek csomót, amelyet előzőleg egy férfi pénisze érintett, akkor ez számára nemzőképtelenséget okoz. Ugyanez volt az eredménye, ha a férfi szeméremszőrzetére kötöttek egy csomót, majd elásták a földbe. Óva intenek attól, hogy bárki a földről összecsomózott fonalat, cérnát, kötelet felvegyen.
CSÓNAK
Lásd: horgászok
CSONT
Lásd: állatok, jóslás, temetés
CSÖRGŐ
A csörgő a legrégebbi hangszerek egyike, a benne lévő rezonáló anyagok minden mozdulatra egymáshoz verődve megszólalnak, hangot hallatnak. Sokféle csörgő ismert, többek között van keretes-, zárt-, fűzér-, cső- és tökcsörgő. Ez utóbbi, mint rumbatök ismeretes, a latin-amerikai emberek mágikus erőt tulajdonítanak neki. Úgy gondolják, hogy a csörgőben lévő magok és kavicsok a szellemek lelkei, a csörgő nyelét pedig a Világfa ágából faragják. Dél-Amerikában a dob helyett inkább a csörgőt használják, Észak-Amerikában a dob mellett a csörgő is népszerű.
A csörgőkről sok nép hagyománya tudni véli, hogy természetfölötti erővel bírnak, ezért lett a vallási ceremóniák egyik megszokott kelléke. Az ókori népek védelmező hatalmat feltételeztek a csörgőkről, ezért hordtak amulettet az emberek, és használtak a táncosok rituális táncaikban.
A középkorban apró csörgőkkel díszítették a ruhákat, a bohócok sapkáit, az udvari bolondok jelmezét. Vidéken a szánt húzó lovakra tettek csörgőket. Manapság inkább, mint gyermekjáték, vagy mint ékszer ismert, de újra divatba jött a hastáncosok körében, akik füzércsörgős fátyolruhában táncolnak.
CSÖRGŐDOB
A csörgődobra, más néven a tamburinra aggasztott csengettyűk hallatnak csilingelő hangot. A csörgődob, rokon hangszere az észak-amerikai és a sarkvidéki sámándoboknak. Az ókori sumérok templomaikban használtak csörgődobokat, de ismertek voltak Mezopotámiában, Egyiptomban, Izraelben, Görögországban és Rómában is a különböző istennők szertartásain. Európát a csörgődobbal a keresztesek ismertették meg, ekkor elsősorban nők játszottak rajta. A török uralom idején a janicsárok divatos hangszere volt.
CSUKA
Lásd: állatok
CSUKLÁS
Egykoron azt hitték, hogy a csukló ember fölött eluralkodott az ördög. Sok helyütt viszont az a hiedelem járja, hogy akkor csuklik az ember, ha valaki emlegeti. A török ember, ha csuklani kezd, a következőket mondja: "Ha az illető egy barát, hadd említse a nevemet; ha ellenség, hadd dühöngjön."
A magyaroknál is hasonló jelentésű a csuklás, arra utal, hogy az embert valahol, valaki emlegeti. Némely vidékünkön ilyenkor isznak három korty vizet, és azt mondják: „Mit emleget, ha nem lát? Száradjon meg, ha gyaláz! Száradjon meg, mint a pernye, Hogy a hideg jól kilelje!” Mivel csuklás közben az emberek egymásra gondolnak, az értelmezők, a családi összetartozás megnyilvánuló jeleként fogják fel.
Egy másik felfogás szerint, akire rájön a csuklás, annak kilenc korty vizet kell meginnia úgy, hogy eközben ne vegyen lélegzetet. Ha ettől nem múlik el a csuklása, akkor az illetőnek galambvért kell kortyolgatnia.
A víziváson, a lélegzet visszatartásán és a mondóka elmondásán kívül a csuklónak ajánlatos átmennie egy patakon vagy egy folyó fölött, hogy a csuklás ördöge pottyanjon bele a vízbe.
Indiában is azt mondják, hogy a csukló embert emlegetik, vagy rágondolnak. Ők ezt azzal magyarázzák, hogy ez a szokás arra jó, ébren tartsák az elutazó vagy távol élő családtagok emlékezetét.
CSÜTÖRTÖK
Lásd: hét napjai