A, Á

ABLAK
Az ablak a belső és a külső világ, valamint a földi lét és a túlvilág közötti kapcsolat kifejezője. A nyitott ablak az Isten igéjére való nyitottságot jelképezi, míg a keresztosztatú ablak Krisztus eljövendő szenvedéseire utal. A gótikus építészeti stílusban a három kisívű ablakkal megbontott nagy ívű ablak alakzatban az egy Istenben lévő három személy, a Szentháromság képe jelenik meg. A Madonna-képeken a zárt ablak Mária szüzességének szimbóluma, mivel az üvegen anélkül halad át a fény, hogy megsértené.

Az ablak a ház szemeként kémlelve figyel, hogy időben észrevegye, merről jön a veszély és a gonosz. A ház ablakai a látható és a láthatatlan, a nyitott és a zárt, a biztonságos és a veszélyes világ szimbolikái. A látáson kívül a fényt és a világosságot jelképezik. Az ablakok válaszfalat alkotnak a valóságos és a szellemi világ között, kitörési lehetőséget nyújtanak az ismeretlenbe, és kilátást a semmibe. A fény és az isteni üdvösség közvetítői.

Az ablak helye a szerelmi találkozásoknak, rajta keresztül pillantják meg a lányok jövendőbelijüket. Az ablak titkos bejárat a kedves házába és az utolsó határ, amelyen túl már egymáséi lehetnek.

A néphagyomány az ablakot a halállal hozza kapcsolatba. Megfelelő praktikával azonban félre lehet vezetni a "kaszást", feltehetően ezért vált gyakorlattá, hogy a halottat az ablakon keresztül adják ki. Még ma is él az a szokás, hogy a halál pillanatában az összes ablakot kinyitják, hogy a lélek akadálytalanul távozhasson a házból, majd kis idő múltán ismét becsukják őket, hogy a halott szelleme vissza ne jöhessen kísérteni.

A Törökország keleti részén található anatóliai falvakban a haláleset bekövetkeztekor az ablaknyitás teszi lehetővé, hogy Izráil más néven Azráil, a halál angyala, aki Allah szolgájaként a mennyben él, távozhasson, és helyére angyalok jöjjenek. A török parasztok egykor a tárgyak jelzéseiből baljós jeleket olvastak ki. Ha például az ablak beszorult, halálfélelem szállta meg a ház lakóit. Halált jósoltak az ok nélkül kinyíló ajtók, ablakok is.

A lakóház biztonsága érdekében és a halál félrevezetésére az ablakok valaha befelé, a kertre, az udvarra nyíltak, de mióta az ablakok többnyire az utcára néznek, a külső ablakokat sok helyütt mágikus faragásokkal díszítik, így védelmezve a ház lakóit a démonok ellen. A bajorok karácsony éjjelén a gonosz szellemek elriasztására ablakaikban mécsest gyújtanak, ugyanebből a célból más helyütt Szent János napján koszorút akasztanak az ablakra.

Az emberi lélek az ablakon keresztül tud kapcsolatot teremteni a Nappal, az égitestekkel, az istennel. A zsalukra gyakorta festenek emberi szemet mintázó Napot, vagy félhold alakú Holdat. Az ablakban, mint jellegzetes színhelyen tűnnek fel, jelennek meg az istenek, a hősök, hadvezérek, színészek, bábfigurák, varázslók, papok.

Az ablakhoz fűződő babonás hiedelmek elsősorban előírásokat, tilalmakat tartalmaznak. Nem szabad az ablakból halottas menetet nézni, gyermeket az ablakon kiadni, az előbbi a szemlélődő, míg az utóbbi a gyermek közeli halálát okozhatja. Ha valaki ablaküvegen keresztül először pillantja meg az újholdat, ki kell fordítania a zsebeit vagy a kézitáskáját, és kiszedni belőlük minden ezüst tárgyat, ezáltal a következő napokban jól fognak menni a dolgai. Szent György napja előtt nem szerencsés ablakot nyitni, mert a vetést elveri a jég.

A szegedi öregek szerint nem jó az ablakot éjszakára nyitva hagyni, mert a halottak ilyenkor tartják a miséjüket, búcsújukat, és könnyen betévedhetnek. A felvidéki szlovák falvakban az a szokás járta, hogy a karácsonyi vacsora előtt az ajtófélfára, ablakra a gazda, vagy a gazdasszony fokhagymával keresztet rajzolt, nehogy a gonoszok bejöjjenek. Ebbe a képzetkörbe tartozik az a tápéi hiedelem is, hogy karácsony böjtjén, de főleg éjszakáján nem jó senkiért sem az ablakon beszólni, mert a következő esztendőben meghal a családból valaki.

A néphit szerint az ablak gyógyerővel bír; elmúlik a szemölcs, a sömör és más bőrelváltozás, ha az ablakra lecsapódott párával kenegetik. Ez a begyulladt szem esetén is hatásos gyógymód.

A kínai feng shui tanítása szerint az ablak a szemek állapotáról, valamint fizikai és belső látásunkról árulkodik. Az ablaknak kisebbnek kell lennie, mint a bejárati ajtó. Az eredményes munkavégzéshez nem szabad se szemben, se háttal lenni az ablaknak. Szemben ülve sokszor elkalandozik a figyelmünk, ha pedig háttal vagyunk, akkor hiányzik mögülünk a biztonságot jelentő támasz, és határozatlanná, bizonytalanná válhatunk döntéseinkben és munkánkban egyaránt.

Az álmok jelentését értelmező pszichológusok szerint az ablak az álmodó külvilággal való kapcsolatáról árulkodik. A nyitott ablak jó esélyt ad arra, hogy a vizsgált személy sok új kapcsolatot alakítson ki a közeljövőben.

Az álomfejtők fantáziája ettől lényegesen fejlettebb, értékelésük sokkal részletesebb. Az ablakkal álmodót – ha bűntető eljárás alatt áll - felmentik a vád alól. Ha az álomban látott ablak nyitva van, hidegre fordul az idő; ha törött, a tervezett utazást el kell halasztani. Pletykázás miatt alaposan megszidják, akinek az ablakzár látványa marad meg az álmából. Nem ajánlatos vásárba mennie annak, aki álmában kimászik az ablakon; aki viszont kiesik, jól teszi, ha óvatos lesz, mert nagy veszedelemre számíthat. Az észak-afrikai araboknál viszont, ha az ember álmában egy ablakon át távozik, az ügyeinek szerencsés fordulatát jelzi; ám ha az ablak szűk, és nehéz kijutni rajta, ez arra inti, hogy nagy nehézségekkel kell megbirkóznia. Muhammed an-Nefzawinak a középkori arab világ szerelmi kultúráját bemutató, Az illatos kert címen megjelent művében az ablak átvitt értelemben a nőre emlékeztet. Következésképpen, aki magát álmában ablakon bepillantani látja, és az ablak új, jó állapotban lévő, biztos lehet benne, hogy fiatalasszonyt vagy szüzet kerít hatalmába. Ha viszont az ablak lestrapált, kopott, az asszony öreg lesz.

ABROSZ
Lásd: asztal, karácsony

ACHÁT
Az achát nagy hatású kő, védelmez a varázslatoktól, a mérgezésektől, megoltalmaz a szemveréstől, a balesetek bekövetkeztétől, sőt az angolok szerint a villámcsapásoktól is. Birtokosát vakmerővé, bátorrá teszi, elhárítja az ellenség csapásait, és győzelemre vezeti. Képes felfedezni az elrejtett kincs helyét, lehűteni a forró vizet. Ha az ekéhez erősítik, vagy kertészkedők viselik, garantálja a jó termést.

Az óegyiptomiak az achátot már 3000 évvel ezelőtt, amulettként viselték, amelyről feltételezték, hogy nemcsak a villámok ellen véd, hanem a vihar káraival szemben is hatásos, sőt a beszédhibás férfiak beszédkészségén is javít.

A német természettudós, filozófus és püspök Albertus Magnus (1193-1280) szerint: "Hogyha ki akarod kerülni a veszélyt, és úr akarsz lenni mindenkin, ha azt akarod, hogy szíved sohase remegjen, használd az aghates követ! Bizonyos távoli szigeten található a fekete-eres kő, és aki viseli, mindenkinek kedves, azt mindenki szereti."

A hiedelem szerint az amulettként viselt achát csillapítja a lázat, javítja a látást, erősíti a fogakat, elállítja a vérzést, enyhíti a szemgyulladást és a bőr irritációit. Ezen kívül kiszívja a rovarcsípés és hüllőmarás mérgét. Növeli a szaporodóképességet. Az egészség köveként az achát gyógyhatása az agyra, a belekre, emésztésre, fekélyekre, a hormonháztartásra, az idegekre és a fogínyre is kiterjed. Méregteleníti a szervezetet.

Az achát pszichikailag kedvezően hat a depresszióban és letargiában szenvedőkre. Boldogságérzetet kelt. Elűzi a kínzó látomásokat. Viselőjének súlyos betegségektől mentes, hosszú életet biztosít. Ha nyelv alá helyezik, megszűnteti a szomjúság érzetet, párna alá téve, pedig nyugodt alvást garantál.

A fekete achát nyereményeket hoz a szerencsejátékokban, sikert a nőknél, a nőknek a férfiaknál. A vörös achát épséget, egészséget biztosít, védelmez a skorpióktól, a kígyóktól, a rontásoktól és a villámlástól.

Szerencsét hoz a Bika jegyűeknek, és azoknak, akik a nyár június havában jöttek a világra. A leghatásosabb ezüstbe foglalt achát gyűrűt hordani, ebben az esetben viselői nemcsak egészségre és hosszú életre számíthatnak, hanem jómódra is. Károsan hat azonban viselete a Halak szülöttjeire.

ÁDÁM ÉS ÉVA
A zsidó-keresztény valamint az iszlám hagyományban isten teremtette meg az első férfit, a hatalmas termetű Ádámot és az első nőt, Évát. Ettől a pártól, Ádámtól és Évától származunk mindnyájan. Ők a házasság első képviselői.

A Bibliában Isten a teremtés hetedik napján a saját képmására alkotta meg az embert férfinak és nőnek. Ennek egyik judaista változata úgy szól, hogy Isten, vagyis Jahve, a föld porából és az élet leheletéből teremtette meg Ádámot, s hogy ne legyen egyedül, álmot bocsátott rá, és amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és belőle hozta létre a társát, Évát. Az asszony megalkotásával ezt mondta Isten: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.”

Kezdetben mindketten ártatlanságban éltek a Paradicsomban, ám Éva engedett a gonosz kígyó csábításának, evett a jó és a rossz tudás fájának tiltott gyümölcséből, és azt megkóstoltatta férjével is. Amint az Úr észrevette, hogy megszegték tilalmát, kiűzte őket az Édenből. Ezt követően az asszonyt másodrangúvá sorolta, és a gyermekszülés fájdalmával sújtotta, míg a férfit mindennapos fáradságos munkával büntette. A Föld leendő embereit pedig megfosztotta a halhatatlanság birtoklásától. Hiába bánták meg bűnüket, a kígyó, vagyis a sátán ismételten megkísértette Évát.

Első gyermekük, Káin világra jöttekor Ádám így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.” Aztán újabb fia született, Ábel. Az elsőszülött Káinból földműves lett, Ábelből juhpásztor. A róla szóló hiedelmek szerint Ádám 130 évesen is nemzett egy fiút, Séthet, aki születése után még 800 évig élt, eközben sok fia és lánya lett. Halála után hat nappal halt meg Éva, aki előzőleg arra kérte gyermekeit, véssék fel egy kőre szüleik, az első emberpár történetét.

Az első asszony teremtésének népi magyarázatai meglehetősen hasonlatosak a zsidó-keresztény és az iszlám elbeszélésekhez, miszerint Isten azért vette ki Ádám oldalbordáját, hogy létrehozza Évát. A népképzelet ezután a történetet már másként folytatja: amikor Ádám a seb begyógyításához fogott, a kiemelt bordát letette, melyet egy arra somfordáló kutya rögvest felkapott. Isten el akarta kapni a kutyát, azonban csak a farkát sikerült megkaparintania, ami tőből leszakadt. Ebből a farokból teremtette meg Isten a nőt, vagyis az asszonyt. Azóta mondják az asszonyokról, hogy bolhásak és képtelenek megtartani a rájuk bízott titkot, tehát teljesen mindegy, hogy egy kutya farkára kötik a titkot, vagy elmondják egy asszonynak. Egy másik változatban a kutya helyett macska szerepel.

A következő elbeszélés is némileg összevág az eredetivel, de ez esetben Ádám és Éva testét Isten egyszerre gyúrta és formálta meg. Mikor Ádám alakjával elkészült kitette száradni, és hozzáfogott Éva teremtéséhez, de ekkor odaszaladt egy kutya, aki elvitte Éva bordáit.

A muszlim hagyományban Izráil – a későbbi halál angyala ekkor még csak egyszerű angyal - ásta ki a földből az agyagot, ami az első ember, Ádám megteremtéséhez kellett. Noha a Korán még név szerint nem említi az első nőt, Havvát (vagyis Évát), a muszlim változat szerint Ádámot úgy tudta rávenni a tiltott gyümölcs megkóstolására, hogy előtte bort itatott vele. A Paradicsomból való kiűzetésük után Ádám és Havvá Mekka közelében találkoztak, ahol halálukig éltek és ott vannak eltemetve.

ADVENT HETEI
Az advent kifejezés latin eredetű, az érkezés, bekövetkezés jelentésű adventus szóból származik. Adventus Domini pedig az Úr eljövetelét jelenti. Az advent tulajdonképpen a karácsony várásának, az ünnep előkészületeinek az időszaka, mely a Szent András napját (november 30-át) követő vasárnappal kezdődik.

Valamikor az advent kezdetét éjféli harangszó jelezte, ekkor kezdődött az egyházi év is. Az advent hetei alatt a vallásos emberek hajnali - ún. aranyos vagy angyali - misékre jártak, és szigorúan böjtöltek. A karácsonyi előtti böjtöt először Perpetuus tours-i püspök (461-490) rendelte el, akkor ez november 11-étől (Szent Márton napjától) volt érvényben. Az adventi időszakot a Tours-i Zsinat (567) vezette be.

Az advent heteihez, elsősorban a keresztény országokban, különféle népszokások kapcsolódnak, az egyik legismertebb, a fenyőből, örökzöldből készített adventi koszorú, melynek négy gyertyáját az adventi hetek négy vasárnapján kell meggyújtani. Úgy tartják, hogy a gyertya lángja, Jézus fénye. A fehér gyertyák a tisztaságot szimbolizálják, a lila gyertyák a bűnbánatra figyelmeztetnek. A koszorúkat díszítő vörös és arany szalagok, az életet jelképezik.

Az adventi hiedelmek közül jó néhány kötődik a hajnali miséhez: például, ha a hajadon lány azt kívánja, hogy farsangkor sok hódolója legyen, a hajnali misére hívó harang köteléből kell levágnia három kis darabot, melyeket aztán, ha belefon a hajába, elképzelése teljesedni fog. Az Alföldön a lányok a hajnali misére hívó harangszóra mézet, vagy cukrot esznek, hogy megédesítsék szájukat, így óhajtják leendő férjüket magukhoz édesgetni. Az erdélyi magyarok - megakadályozandó, hogy az állati bőrbe bújt boszorkányok bejussanak a házukba, és ott rontást kövessenek el - a ház valamennyi ablakát, ajtaját valamint az ólakat bezárják a hajnali mise idejére.

Advent ideje nemcsak a karácsonyi felkészülésé, meglehetősen jó alkalom adódik a különböző varázslásokra, amelyekhez segítségül az egyház szentjeit hívják, például december 4-én Borbálát, 6-án Miklóst, 13-án pedig Lucát. Mindeközben arról sem feledkezhetnek meg, hogy advent heteiben – advent vasárnapjától Vízkeresztig - a római katolikus egyház tiltja az ünnepélyes esküvőt.

AGÁRKOSBOR
A többnyire kettősgumójú kosborfélék mágikus hatásuk miatt az ókortól ismertek és kedveltek. Az agárkosbor egyik gyökere hosszúkás, a másik kerekded, ezek látványáról alakult ki az a hiedelem, hogy a hosszabbik gyökérből nyerhető szer a férfi nemzőerejét növeli, míg a gömbölyű gyökérből készített meghosszabbítja a női orgazmust, és elősegíti a fogamzást.

Indiában az áyúrvédikus orvosok az ondószaporulat érdekében az agárkosbor gyökeréből készült ital fogyasztását ajánlják. Angliában, Törökországban, Kínában és Afrika egyes területein a férfiak, mint serkentőszert, manapság is előszeretettel használják szerelmi bájitalnak.

Főzetét a görög férfiak a szenvedély italaként fogyasztották, amitől azt remélték, hogy igazi Priaposszá, a természet nemzőerejének nagy falloszú istenévé válnak. Az óriás falloszú Priaposznak Görögországban most is nagy a kultusza, gyakran ábrázolják amuletteken, szobrokon, domborműveken, falfestményeken, síremlékeken, amint egyik kezében gyümölcsös vagy zöldséges kosarat tart, vagy a földet támasztja, miközben a másik kezével a falloszát markolássza.

AGÁVÉ
Lásd: növényi ajzószerek

ÁGY
Elterjedt szokás költözéskor első bútorként az ágyat bevinni az új otthonba. Nem mintegy, hogy hová kerül, hol helyezik el a szobában, többnyire azt tartják helyesnek, ha az ágy a láb felöli részével nem az ajtóra, néz, mert ellenkező esetben a gazdája hamarosan halottként, lábbal kifelé fogja elhagyni a házat. Ha viszont az, ha az ágy feje néz az ajtó irányába, akkor az a baj, hogy az alvóra nem tud vigyázni az őrzőangyala. Az sem jó, ha valamelyik ablak felé tájolják az ágyat. A hiedelem szerint, ha az ágy észak felé mutat, hosszú életet, ha délre rövid életet, ha keletre néz, gazdagságot, ha nyugatra tájolták, utazást jelez előre. Más értelmezés szerint rossz ómen, ha az ágyat északi vagy déli irányban helyezik el. Viszont sokan állítják, hogy akkor lehet jó mélyen aludni, ha az ágy fej felöli része északra néz, a lábak pedig déli irányba mutatnak.

Az ágynak mindig ugyanazon az oldalán kell felkelni, mint amelyiken az ember lefeküdt, az ezzel ellentétes lefekvés vagy felkelés rosszat jelent. Amikor valaki beveti az ágyat, nem szabad félbehagynia az ágyazást, mert különben álmatlan éjszakája lesz benne. Idegen tárgyakat nem szabad elhelyezni más ágyára, mert ezek elviszik az ágy tulajdonosának nyugalmát. Nemcsak a nyugalmát, hanem kilenc napig az álmát is elveszik annak, akinek az ágya alatt előzőleg söpörtek.

Lakodalom után a menyasszony a ruháit és hozományát rejtő díszes láda mellett a lányos házból az új otthonába – párnástól, dunyhástól - az ágyát is magával vitte. A menyegzőt követően az új pár ágyára egy szép kis gyereket fektettek, hogy hamarosan nekik is ilyen szép kis gyerekük szülessen. A gyermekágyas asszony ágya alá fokhagymát, vastárgyat, seprűt, szentelt tárgyakat tettek, hogy megvédjék az újszülöttet és anyját a gonosztól.

Ha valaki ágytakaró vagy paplan készítésébe kezd, feltétlenül fejezze be, mert különben sohasem fog megházasodni. Ha ágyazás közben leesik a párna, váratlan vendég fog érkezni. Aki félbehagyott munkát tesz ágyára, azt sohasem fejezi be.

A thai emberek óva intenek attól, hogy bárki keresztbevetett lábakkal aludjon, mert ez a fulladás érzetét keltheti álmában. Nem szabad fekvésnél, a karokat keresztbe tenni a homlokon, mert senki sem fogja szeretni az illetőt. Nem jó meztelenül aludni, mert az alvó őrangyala ezután nem nyújt védelmet. Fekvés közben nem ajánlatos enni, mert aki így tesz a következő életében kígyó lesz. Nem szabad: a küszöbhöz közel aludni, mert fojtogató érzése lesz az embernek; az egyik térdet felhúzva lefeküdni, mert egy gonosz démon kiszívja az ember vérét; a ház gerendája alatt vagy a padlóréseken feküdni, mert egy szellem veszi birtokba azt, aki, így fekszik. Elragadják az ember lelkét a szellemek, ha kora este fekszik le aludni, és nem fog felébredni az, aki akkor alszik, amikor a nap lemenőben van. Buta lesz az, aki elalvás előtt könyvet olvas. Aki konyhában alszik, aggszűzzel vagy agglegénnyel köt házasságot. Aki fekve számolja a csillagokat, annak megrövidül az élete.

A japánoknál nem szabad a gyékényszőnyegre (tatami) terített, ágy helyett használható matracra (futon) úgy lefeküdni, hogy a lábak dél felé, a párna pedig északra nézzenek, ugyanis ez a halottak pozíciója a buddhista temetőben. De az sem jó, ha a futont a tatami szélére terítik, mert balszerencsét hoz az emberre.

Az indonézek szerint, akinek lelki problémái vannak, ne ágyon aludjon, hanem padlón. Tiszta, fehér ágyról álmodni a veszekedések végét jelzi. A beágyazásról álmodó asszonynak hamarosan új szeretője lesz. A marokkói zsidók szerencsét hozónak tartják azt, ha a menyasszony ágyán lányok virrasztanak.

AJÁNDÉKOZÁS
Lásd: esküvő, karácsony, karácsonyi ajándékozás, születésnap

AJTÓ
Vízkeresztkor (január 6-án) egy régi egyházi szokás szerint, sok helyütt tartanak házszentelést, melynek során szenteltvízzel spriccelik be a falakat, és tömjénnel füstölik körbe a házat. Ezt követően a házigazda, a pap vagy a kántor feldíszíti koszorúval az ajtókat, még az ólak ajtajait is, és szentelt krétával felírja a három király: Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevét, vagy azok G, M, B kezdőbetűit. A népi képzelet szerint ez áldást hoz a ház lakóira és az állatokra, mert a gonoszt egész évben távol tartja.

Az emberek az ajtók külső felére akasztott koszorúknak bajelhárító képességet tulajdonítanak, különösen akkor, ha azokat fenyőfa-, boróka ágából, vagy orbáncfűből készítették, s köréjük piros szalagot kötnek. Az ajtók belső oldalára, hogy a boszorkányok bejövetelét megakadályozzák, házi áldást tesznek, vagy különböző állat - szarka, denevér, bagoly - tetemet szögelnek fel, de a lópatkót vagy a lólábat is hatásosnak vélik.

Románia északi részén lévő Borca környékén a gonosz szellemek távoltartása érdekében az emberek május elsejének előestjén egy ott honos tüskés szárú, sárga virágú csokrot akasztanak ajtajuk fölé. A virágcsokor május elsején egész nap az ajtón marad. A vallásos történet úgy szól, hogy az üldözői elől Jézus egy házban rejtőzött el, amit észrevett egy őr, és megjelölte a házat egy virágcsokorral. Másnap reggelre azonban csoda történt, mert az utca valamennyi házán virágcsokor díszlett, így a katonák nem tudták eldönteni, hol is bújtatták el Jézust.

A néphit szerint távol tartja a gonoszt, ha szárított békát, vörös- vagy fokhagymát, nadragulyát, vagy pedig vörös posztódarabkát rejtenek az ajtó alá, nem érheti ekkor szerencsétlenség, betegség, rontás vagy halál a házat, s éjjel a boszorkány se tud bejutni. Ugyancsak a boszorkányok elleni hatásos praktikának tartják, ha Szent György napján a kulcslyukba nyúlhájat kennek; ha a küszöbre seprűt állítanak; ha az ajtót gatyamadzaggal kötik be, vagy ha az előtte lévő területet szenteltvízzel spriccelik fel. A jó termés érdekében Luca napján, az ajtóhoz gyümölcsöket szórnak, vagy dobálnak.

A babonás emberek szerint, éjszaka nem szabad az ajtó mögött üldögélni, mert aki ilyet tesz, rosszhírbe keveredik. Aki az ajtófélfába beveri a könyökét, vagy akinek az ajtaja magától kinyílik, hamarosan vendég érkeztére számíthat. De ha az ajtó magától becsukódik, nem fog jönni a vendég. Aki visszafordul az ajtóból, otthon hagyja a szerencséjét. Ilyenkor néhány másodpercre le kell ülni, hogy elillanjon az átok.

A törököknél balszerencsét hoz, ha a házból nem azon az ajtón távoznak, amelyen bejöttek. Náluk szerencsét hozó az ajtóval szemközti ülőhely, viszont háttal ülni a tűzhelynek, nagyon szerencsétlen. A kínaiak óva intenek attól, hogy valaki háttal álljon az ajtónak. Az indonézek, hogy megvédjék családjukat a rossz szellemektől, a bejárati ajtó fölé vöröshagymát, csilit és kurkumát tartalmazó tasakot akasztanak fel. Az angoloknál rossz ómen, ha a bejárati ajtó nem az utcára néz, és ha a bejárati ajtót nem arccal az ajtó felé fordulva csukják be.

A galíciai zsidók járvány idején csak annak nyitottak ajtót, aki hármat kopogott.

Ha az ajtó kilincse meglazul az ember kezében, amikor ki akarja nyitni az ajtót, bocsánatot kell kérni az ajtótól, mert különben meghiúsulhat a tervének megvalósítása, amelybe belefogott, vagy belefogni készült.

AJZÓSZEREK
Lásd: állati afrodiziákumok, fűszerek, növényi ajzószerek,

AKÁCFA
Lásd: fák

AKVAMARIN
Ez az átlátszó vízszínű, sárga vagy tengerzöld ékkő a nyugalom, a békesség, a bizakodás, a reménység szimbóluma, növeli a lélek harmóniáját. A szív fölött hordott akvamarin fokozza a szerelem érzetét, a szeretett lényhez való tartozás fontosságát. Fülbevalóként viselve megerősíti a szerelmet. Az akvamarin valamikor a tengerészek, a jegyesek és a misztikusok babonaköve volt. Kitűnő meditációs kő. Álmatlanság ellen kiváló, javítja a koncentrálóképességet.

Az akvamarinköves ékszer elviselhetővé teszi az időjárási frontok hatását, erősíti az immunrendszert, enyhíti a szemgyulladást, segít a máj- és gyomorpanaszok megszűntetésében, megelőzhető általa a szívinfarktus kialakulása. Véd a megfázás és a torokgyulladás ellen, csökkenti a fájdalomérzetet, különösen fogfájás esetén.

Gyengíti az allergiára való hajlamot, ilyen panaszok esetén, egy éjszakán át vízben áztatott akvamarinos oldatban kell lemosni az allergiás bőrfelületet. A vízben áztatott akvamarinnal való borogatás, szemre helyezve fokozza a látásélességet, a fogra tett kő ugyancsak jó hatású. A torokfájást akvamarinos elixírrel kell öblögetni.

Az Ikrek szerencseköve, viszont a Vízöntő szülötteinek nem ajánlott.

ÁLARC
Az álarc, az arcot részben vagy teljesen elfedő, különböző embert, állatot, szörnyeteget, ördögöt ábrázoló maszk. A héber maskeh szóból származó maszk viselete abból ered, hogy az ember mindig varázserőt tulajdonított az arcnak, s a felöltött maszkról feltételezte, hogy attól megváltozik viselkedése, egész személyisége. Egy másik megközelítésben az emberek azért bújtak és bújnak álarc mögé, mert félnek a rossztól, a gonosztól.

Álarcot már a kőkorszakban viseltek. A régi időkben álarcos tagjai voltak a titkos társaságoknak. Álarcot viseltek a főpapok, a kuruzslók, a japán szamurájok rémisztő sisakálarcot hordtak. Jól ismertek a vívók arcukat védő maszkjai.

Az emberek szívesen öltenek álarcot vadászatok alkalmával, az állatok félrevezetésére. Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában, a férfiak szörnyeteget, vadállatot ábrázoló álarcok mögé rejtik igazi arcukat, a vadászatokon kívül pedig álarcosan ijesztgetik a nőket és a gyerekeket.

A szellemek megtévesztésére használják az álarcot a mágikus szertartásokon, vagy a temetések alkalmával a halotti maszkokat. A dél-amerikai inkák valamint Ázsia egyes népei aranyból készült halotti maszkot tettek a halottra. A római kortól halotti maszkokat készítenek az elhunytról. Helyenként a sírra is ráteszik a halott álarcát, hogy félrevezessék a másvilág őrét, hadd higgye, hogy még mindig él a halott.

Álarcok segítségével jelenítik meg az ősöket, az elhunytakat. Beavatásoknál gyakorta hordanak maszkot, álarcosok járnak termékenységi táncot, a bő termés érdekében. Disznótorok alkalmával maszkosok kívánnak bőséget. Álarcosok riasztják el a telet, s várják a tavasz jöttét. Álarccal fedik arcukat az erőszakos bűnözők, hogy fel ne ismerjék őket.

A görög-római színpadokon a színészek a szerepüknek megfelelő álarcban léptek színre. A színházi maszkok a személytelenséget prezentálják. A maszkajáték az angoloknál a Stuartok korában hódított, az évek során a pantomim jelenetekkel, tánccal, balettel tarkított opera műfajában is elterjedt.

A világ minden táján használnak álarcot, ahol nincs álarc, ott helyette kifestik az arcot. Különösen díszes az arc festése például Pápua Új-Guineában. Külön-külön kifestik a homlokot, az orrot, az orcát, az állat, amíg az egész arc álarcszerű nem lesz.

Mindmáig megmaradtak a jelmezes bálok, megtartják a maszkos felvonulásokat, farsangi mulatságokat, karneválokat. Farsangkor a mohácsi sokácok elűzik a telet, Koreában, Jangdzsui álarcos táncjátékot mutatnak be. India egyik klasszikus táncának hazája Kerala, ahol a kathákalit pantomim művészek, egzotikus maszkokban táncolják. Kínában és Japánban a kabuki színházakban a színészek arcára maszkra emlékeztető álarcot festenek, hasonlóan tesznek a pantomim művészek és a bohócok is. Baden-Württemberg tartományban famaszkos farsangi mulatságot tartanak. A leghíresebb maskarás ünnep a brazilok híres Riói karneválja.

ÁLDOMÁS
Lásd: házépítés

ÁLDOZAT
Lásd: bárány, halottak napja

ALEXANDRIT
Lásd: drágakövek

ALIGÁTOR
Lásd: krokodil

ALKÍMIA
A feltehetően arab eredetű alkímia a természetet kutatta, és abból az elgondolásból táplálkozott, hogy minden égi és földi esemény a Teremtő szándéka, illetőleg akarata szerint alakul. A testi bajok gyógyítása során és a földi életből a természetfölötti létbe való átmenetre egyaránt alkímiai praktikákat alkalmaztak. Az embereknek szerencsés kimenetelű átváltozásokkal ígértek gazdagságot, fiatalságot és halhatatlanságot.

A legtöbb alkimista azonban az aranycsinálás titkát kereste, Kínában a kutatás a halhatatlanság elixírjének elkészítésére irányult. Az egyiptomiak az alkímiát fekete tudománynak nevezték, mert úgy vélték, hogy az elemekre visszavezetett fekete ősanyagból kiindulva fognak eljutni a valódi arany megalkotásához. Az ál-aranykészítők a fémekből kívántak aranyat előállítani. Az alkimisták, noha nem tudtak aranyat készíteni, és sokszor tévedtek, nem voltak csalók.

A görögöknél az elemek közül a tűz szimbolizálja az életet. A görög filozófus, Platón (i.e. 427-347) elképzelésében a tűz, a víz, a föld és a levegő elemek mind létező testek. Ezeket az elemeket a szeretet, a jóérzés mágneses ereje tartja össze, és a vad, gonosz gyűlölet rombolja szét. Ő és kortársai úgy vélték, hogy az egyik halálát, a másik születése követi, vagyis minden rothadás után újjászületés következik.

A leghíresebb német alkimista szerző Albertus Magnus, az i.u. 1193-1280 között élt domonkos-rendi püspök, filozófus és természettudós, akit 1931-ben szentté avattak. A Nagy Albertus, ahogy már életében nevezték, Aquinói Szent Tamás tanítója volt, mindketten vallották, hogy az alkímia nehéz, de valódi tudomány.

A magát később – Celsus tiszteletére – Paracelsusnak nevező Theophrastus Bombastus von Hohenheim, a reneszánsz egyik legerőteljesebb képviselője; egy új kémiai iskola, a kémiát az orvoslásban alkalmazó jatrokémia megalapítója. A svájci-német orvos és vegyész, Paracelsus hitt az alkímia bizonyos elveiben, ezért írásaiban megtalálható a miszticizmus is. A betegségeket az egyensúly megbomlásának tekintette: a harmonikus állapotban ugyanis egyensúlyban van a három alkímiai alapelem, a kén (férfi), a higany (nő) és a só (semleges). Szerinte minden – még az ember is – három "dologból" áll. Például ami a fában "ég, az a Kén, ami füstöl, az a Higany, ami hamuvá lesz, az a Só". A három dolgot hol elemnek, hol princípiumnak nevezi. Elemként kén, higany és só formájában jelennek meg ezek a dolgok, princípiumként a szellem (spiritus), a lélek (anima) és a test (corpus) megfelelői.

ÁLL
Az emberi áll milyensége az ember karakterének megismeréséhez nyújt adalékot. A széles állak megbízhatóságot jelképeznek, a puha, ernyedt állúakat ajánlatos elkerülni, rossz hatással vannak az emberre. A hosszan lefelé ívelő, petyhüdt állú emberek hatalomra törekszenek; a tokás állúak önhittek.

Az előreugró állúak pozitív személyiségek, ezzel ellentétes a csapott állak jelentése, ezek többnyire erőtlen jellemről árulkodnak; a gyenge állú személyek döntésképtelenek. A lapos állúak rosszindulatú, gyáva, fösvény emberek; a csúcsos, hegyes állak alattomosságot, ravaszságot jeleznek; a kerek állúak kedvelik a társasági örömöket; az erős, szögletes állú férfiak és nők egoisták. A hosszú, vastag állúak alacsony szinten élnek, ezzel szemben a kettősállúak a társaság kedvencei.

Az állak formára: gödrösek, szögletesek, csúcsosak, keskenyek, szélesek, horpadtak vagy középen bevágottak, hasítottak. A különböző formációk együtt is előfordulhatnak. A finom vonalú, enyhén kicsúcsosodó áll nagy szeretetigényről árulkodik. Ez úgynevezett nőies álltípus, dédelgetésre vágyó asszonyt jelképez. A szögletes, bemélyedő, horpadt áll a férfiakra jellemző. A hasított, bevágott áll is főleg férfias jelleg, az ilyen férfi vágyik a szerelemre, különösen a hegyes állú partner iránt vonzódik.

A gödrös áll jóindulatú, humoros asszonyok arcán fedezhető fel. A babonások szerint az áll gödröcskéi azért tekinthetők szerencsésnek, mert jelzik, hogy viselőik nem ostobák. Azt mondják, hogy az olyan férfi, akinek gödrös az álla, sohasem követ el gyilkosságot. A széles, szögletes, töredezett áll tartós, állhatatos szerelemre utal. Birtokosa erős akaratú, megfontolt, nyugodt ember. A széles állúak kapcsolataikban állandóságra törekednek. A széles, rövid, kerek áll tulajdonosa kevésbé szenvedélyes, mint a hasított vagy mély állú.

A néphit szerint az olyan asszonyból, akinek sok lötyögő bőr lóg az álla alatt, jó mostohaanya válik; míg az a hölgy, akinek az állát három szőrszálból álló nyaláb "díszíti", biztos, hogy jó körülmények között él.

A Csízió írása szerint "a hosszú áll nem jelent haragost és háborgót; a rövid, kicsiny áll kegyetlent, irigyet; ha az áll hosszan alányúl, bús és bánatos embert jelent".

ÁLLATI AFRODIZIÁKUMOK
A táplálékként vagy italként elfogyasztott, illetőleg a külsőleg használt, a nemi szervekben helyi vérbőséget okozó mágikus afrodiziákumok az egész világon ismertek, ezek közül a leghatékonyabbaknak az állati ajzószereket tartják. Az ókori egyiptomi vágyfokozó receptek legismertebb alapanyaga a rendkívül hatásos kőrisbogár, melyet gyógyszerként és afrodiziákumként egyaránt használtak. Európában már betiltották a kőrisbogár készítményeket, de például Mexikóban vagy Marokkóban a belőle készült bájitalok még kapósak.

A nünükék családjába tartozó kőrisbogáron kívül más nünükeféléket is felhasználnak nemi izgatószerként. Európában és Kínában egykoron a cserebogarak, a szarvasbogarak vagy az orrszarvú bogarak főzetét, a szárított szitakötőket, a selyemlepkék bábjait, a porrá tört pajzsos poloskákat is szerelmi varázsszernek tekintették.

Nagy becsben voltak mindig a tenger gyümölcsei, például az osztrigák, garnélarákok, csigák, hüllők. A régi rómaiak különösen az osztrigát kedvelték. A halak közül az angolnák és márnák húsa; a ponty epéje; a kétéltű békák combja; a varangyok bőre; a szalamandrák húsa jó afrodiziákum. A kínaiak szerint a megdarált csikóhalak növelik legjobban a férfiasságot.

A hüllők közül a kígyók húsa szárítva vagy borban; a teknősök húsa és páncéljuk; a varánuszgyíkok pikkelyizzadmánya; a krokodilok állkapcsának jobb oldala hatásos a nemi képesség fokozására. A kínai férfiak szerint a porrá tört gekkók életerőt adnak a testnek, és biztosítják a normális szexualitást.

A tojásaik miatt is kedveltek a gyíkok, a teknősök, krokodilok, a madarak és az emlősök. A fürjtojás és a tyúktojás ismert ajzószer; az amazonpapagáj, a bagoly és a fácán húsa; a kakas heréje; a szárított kolibrik; a tengeri fecske fecskefészek levese nem kevésbé hathatós.

Az emlősök ugyancsak nagy választékban szolgáltak alapanyagul a szerelmi izgatószerekhez. Így többek között a denevér zsírja és ürüléke; az ámbrás cet ámbrája és zsírja; az amerikai bölény, az oroszlánfóka, a szamár, a szarvasmarha és a tapírfélék heréi; az antilop szarvai; a teve oltógyomrának a fala, púpjának kiolvasztott zsírja, teje mézzel elkeverve; a lovak nemi váladéka; a tigrisek csontjai, fogai és zsírja; a borjúfóka, az ormányos medve és a szarvasfélék pénisze; a farkasok zsírja; a csíkos hiénák és a sakálok epéje; a nyulak húsa.

Az ókori Róma jól ismert ajzószere volt a hippomanes, ami nem más, mint a nemi izgalomtól felajzott kanca nemi szervéről csöpögő váladék. Vergilius (i.e. 70-19), a legnagyobb római költők egyike Georgiconjában a következőket írja: ”(…) a gonosz szipirtyók ezt a nedvet összegyűjtik, majd ártó füvekkel, még ártalmasabb varázsszavak kíséretében varázsszert készítenek belőle.”

Régóta felkapott szer a szarvasbika porrá tört agancsa, vagy megszárított nemi szerve, amelytől fogyasztója olyan fickóssá válik, mint a bika szarvasbőgéskor. A huichoi indiánok a szarvas heréjét tartották számon, Ázsiában a japán szarvas agancsának reszelékére esküdtek. A hiedelem szerint az orrszarvú porított tülökjének hatására órákig elnyújtható a szeretkezés.

Az emberből készült afrodiziákumok közül alapanyagként a zsírt, az agyvelőt és a méhlepényt találták felhasználhatónak. Egyes mesebeli állatok szerveiről: az egyszarvú szarváról, a jeti húsáról és a sárkány fogairól, csontjairól ugyancsak feltételezték, hogy fel tudják gyújtani az érzékeket.

ÁLLATIMÁDÁS
Az emberek olykor természetfölötti hatalommal ruházták fel az állatokat, sőt isteni erőt is tulajdonítva nekik, vallásos tiszteletben részesítették őket. A tisztelet abban nyilvánult meg, hogy az állatot gondozták, óvták, nem bántották, és nem ölték le. Az ókori Egyiptomban istenként imádták a bikát, sakált, páviánt, tehenet, bárányt, krokodilt, macskát és az íbiszt. Egy macska, vagy egy íbisz elpusztítása főbenjáró bűnnek számított náluk, azonban a múmiák temetési szertartásain ezrével ölték meg ezeket a szent állatokat.

A dél-amerikaiak isteneiket jaguárbőrben ábrázolták; az azték főisten, Teszkatlipoka, hol jaguár, hol ocelot képében látható; az azték és a maja királyok védőszentje a macska; a navahó indiánok gyógyító szertartás istene a prérifarkas.

Az egyiptomi istenek is gyakorta öltöttek állati alakot, az ég istennője, Nut anyakocaként oltalmazta a halottakat, Anubisz egyszer sakál, máskor kutyafejű emberként szerepel. Az afrikai Ruandában a szent bikának, az indiaiaknál és a perzsáknál a tehénnek volt kiváltságos szerepe. A hinduknál Hamsza, az égi gúnár, Brahma hátaslova; Hanumán majomisten pedig Ráma isten tanítványa; Indra és Siva istenek állata a bika. Inarinak, a japánok rizs istenének a küldönce róka volt. Istár akkád istennő kedvenc állatai az oroszlán és a ló; a skandináv istenek, Njörd állatai a farkasok, Freyé pedig a vadkan. Az írek két istennője, Badb és Morrigan varjú és holló alakban keringtek a csataterek fölött.

A hindu főisten, Visnu három inkarnációja: Kurma a teknős, Varáha a vaddisznó és Naraszimha a félig ember, félig oroszlán lény. A germán és skandináv istennek, Wodan és Odin jelvénye a sas. A görög főisten, Zeusz különféle állatalakokban csábította el, és szöktette meg a neki tetszőket: Európé királylányt vad bikaként, Léda spártai király feleségét hattyúként; a szépséges Ganümédész trójai herceget sasként. Az ókori görögök tenger istenét, Poszeidónt, egyszer bika, máskor ló, néha pedig delfin szimbolizálja; a férfi nemi szervet megtestesítő Aphroditét hattyú jeleníti meg.

Pallas Athénét, a bölcsesség görög istennőjét a bagollyal azonosították, Homérosz, a görög mítosz vándor énekese bagolyszeműnek nevezte, egy orfikus, vagyis rejtelmes himnusz foltos bőrű kígyónak vélte. A görög mitológiában bagoly és kígyó őrizte a bikafejű, embertestű szörny, Minótaurosz palotáját és Athéné istennő pajzsos szobrát.

ÁLLATJÓSLÁS
Ősidők óta köztudott, sok állat rendelkezik jóslási képességgel. Környezetük tudatására szokatlan kommunikációt használnak. A különböző kimenetelű dolgokra meglepő viselkedésükkel, tőlük nem várt hangokkal hívják fel az emberek figyelmét.

A néphit szerint halált jósol a bagoly, a kakukk, a vakondok, a menyét és a medve; tűzre figyelmeztet a kutya, a mókus, a harkály; szerencsétlenséget jelez előre a róka, a nyúl, a csóka, a holló és a varjú. Rossz ómen a disznó és a ragadozó madarak, mert látványuk sikertelenségre utal. Viszont sikerrel kecsegtet, ha meglát az ember egy juhot. Hírt kap az, aki észreveszi a marhát vagy a gólyát. Vendég jöttét sejteti a macska és a szarka; örömre céloz a seregély és a pacsirta, a férjhez menetelt pedig a legjobban a ló jósolja meg. Számos állat kiváló időjós, de megérzik a földrengéseket, és a természeti katasztrófák jöttére ugyancsak reagálnak.

A magyar néphitben is mindig fontos szerephez jutottak a jósló állatok például a szobába berepülő denevérről azt mondták, hogy szerencsétlenséget hoz a házra; az ember útját keresztező nyulat, vagy macskát pedig rossz ómennek tekintették. Ha egy madár: csőrével kocogtat az ablakon, azt jelenti, híreket fogunk hallani; a lakásba berepülő madár nagyon fontos üzenet hírnöke. Ha viszont az ablakon át a vörösbegy száll a szobába, a bentlakók valamelyikének a halálát jelzi előre.

A népi megfigyelés szerint az északról ide költöző madarak tragédiát jelentenek; a délről jövők jó termést hoznak; a nyugatról hozzánk látogatók jó szerencsét; a keletről érkező madarak szép szerelmet ígérnek. Ha a szemtelen seregélyek tollazata nyár elején (tavasz végén) szépen fénylik, akkor a nyáron szép idő várható, ha fakó, akkor rossz lesz az idő a nyár során. Ha egy madár valaki autóján pihen, jó ómen. Aki megeszi egy madár lábát, csavargóvá válik, mondják a zanzibáriak. Akinek madárürülék hull a fejére, szerencsében reménykedhet, és valószínűleg pénzt fog kapni.

ÁLLATOK
Az Úr az ötödik napon teremtette meg a tengerek és az ég élőlényeit, a hatodikon a szárazföld állatait, végül a hetediken megalkotta az embert. Az állatoknak Ádám adott nevet.

A világfa állatai közül, fent a madarak, elsősorban a sasok tartózkodnak, középen a patások, a lovak, tehenek, bikák, őzek, szarvasok, kecskék és birkák; a fa alsó részén a kígyók, békák, egerek, halak, vidrák, hódok találhatók, de néha a medvék is ott tanyáznak. A keresztény hitvilágban a Jézus Krisztust jelképező szarvas és az egyszarvú őrzik az életfát, a Szentlélek jelképe a galamb.

A világ számos részén az állatokat a világrészekkel, az évszakokkal, a természeti erőkkel azonosítják. A kínaiak hagyományos besorolása szerint egy-egy állat egy-egy állatcsoportot képvisel: a tollas állatokat vagy madarakat a képzeletbeli főnix, a szőrös vagy négylábú lényeket az egyszarvú, a pikkelyeseket a sárkány, a páncélos állatokat a teknősbéka, a csupasz teremtményeket az ember képviseli. Csodálatos, vagy szent állataik a sárkány, a főnix, az egyszarvú, a teknősbéka és a tigris.

Sok állatnak titokzatos, misztikus erőt tulajdonítanak. A hattyúról feltételezik, fallikus erővel bír, ugyanis a madarak közül egyedül a hattyúnak van pénisze. A sas az égiek hatalmát testesíti meg; a kígyó az alvilág, a farkas és a holló a csata; a bika az erő és a férfiasság jelképe; az oroszlán és a jaguár a királyok védelmezői; a leopárd és az oroszlán a bátorságot, lobbanékonyságot, éberséget jelképezi; a kutya a hűséget szimbolizálja.

Az emberek már a legrégebbi kortól szoros kapcsolatban állnak az állatokkal. A Neander-völgyiek a holtestek köré rakták fegyvereiket és zsákmány állataik csontjait. Az Észak-Amerikai atapaszk törzs tagjai pedig azért vettek feleségül hódokat, lazacokat, medvét és egyéb más állatot, hogy elsajátítsák tőlük a hasznosítható ismereteket.

Az állatok mindig hű segítőtársai voltak az embereknek. Az amerikai törzsek őrző-védő szellemei a holló, a szajkó, a medve, menyét és a sas; a dél-alaszkai tlingitek védőállata a barnamedve. A kalahári sivatag busmanjai az ájtatos manónak köszönik a tüzet, amelyet a strucctól lopott el. A zambiai ilák szerint viszont ez nem így van, a tüzet a kőműves méh hozta le istentől a földre.

A világ egyes részein az elhunyt emberek lelkeit hol a galambbal, hol az arara papagájjal, hol a kakassal azonosítják. A tlingiteknél a megölt csecsemő bagollyá változik, a vízbefúlt fiú pedig vadkacsává. Máshol az elhunytak lelkei egérré, kígyóvá, gyíkká, krokodillá, cápává, Szibériában medvévé lesznek; Guineában a halott lelkek majommá és leopárddá változnak; az aztékoknál a halott hősök lelkei kolibrikba vándorolnak át.

A különböző szertartások során az emberek még napjainkban is állatokat utánzó táncokat járnak, az ausztrálok kengurutáncot, az indiánok bölénytáncot meg farkastáncot. A társadalomból kitaszított emberek olykor farkas-, medve- vagy jaguárbőrbe bújnak. A mesék hősei is képesek állattá változni, kígyóvá, leopárddá, oroszlánná, de antilop, liba, hattyú, héja, csuka, béka is lehet belőlük; a sámánok, boszorkányok és a varázslók pedig képesek az állatok nyelvén beszélni.

A vízben élő állatok közül a szép kort, akár fél évszázadot is megélő pontyok a hosszú életet és az állhatatosságot jelzik; a termékenységükről, eltökéltségükről nevezetes lazacok az állandó újjászületést és a bátor felkészülést jelképezik; a páncéljukat időnként levedlő, a homokban fel-felbukkanó rákok a komolytalanság, a csalárdság, a megbízhatatlanság, a buddhisták szerint az örökös regenerálódás megtestesülései; a titokzatos, testük színét változtatni tudó polipok a gerinctelen állatok legintelligensebbjei; a játékos delfinek segítő barátai; míg a félelmetes ragadozó hírében álló, vérszomjas cápák ellenségei az embernek.

Az égitestek közül a Nap állatai az oroszlán, a sas, a hattyú és a szarvas, a Holdé a medve, a marha és a kutya. A kínaiak a tizenkét évet hat házi- és hat vadállattal (patkány, ökör, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló kecske, majom, kakas, kutya vaddisznó) jelenítették meg. Mongóliában és Tibetben a tizenkét éves ciklus tizenkét állata: az egér, a tehén, a tigris, a nyúl, a sárkány, a kígyó, a ló, a birka, a majom, a kakas, a kutya és a disznó. Görögországban a tizenkét év tizenkét állata: a macska, a kutya, a kígyó, a rák, a szamár, az oroszlán, a kecske, az ökör, a héja, a majom, az íbisz és a krokodil.

A mitikus szörnyek, a sárkányok, griffmadarak, kétfejű sasok gyakorta címerek állatai. A címerek pelikánja saját vérével táplálja fiókáit. A kínaiak főnix madara bölcs filozófus. Angliát az oroszlán, Skóciát az egyszarvú jeleníti meg.

A népgyógyászok a gyomorproblémák, -panaszok megszüntetésére a betegeknek azt ajánlják, hogy testükön állati csontokat hordjanak; kígyómarás ellen viszont csak a rákcsont hatásos. Régi recepttúrákban szárított teveagy szerepel a nyavalyatörés; a denevéragy és a marhaepe hajhullás ellen. Dél-Ausztráliában a narrinyerik állat- és madárcsontokat, valamint halszálkákat gyűjtenek varázslójuknak, hogy abból készítsen halálos erejű szert.

A thai babonák szerint, ha a repülő állatok, madarak, bogarak, rovarok valamelyike a hátsóját, a farkát, vagy a potrohát az ember felé tartva ér földet, aznap az illető szerencsés lesz, értékes ajándékot kap, és az égiek fognak gondoskodni róla. Ha a földet éréskor az állat farka jobbra mutat, az illető a rokonaitól fog ajándékot kapni; rossz ómen viszont, ha balra mutat, mert ekkor nemcsak az illető, hanem a rokonai is megbetegszenek. Jó szerencsére, valamilyen értékes örökségre, előmenetelre számíthat, akinek a leszálló állatka a jobb oldalán ér földet. Ha az aprócska állat: leesik és odacsapódik az ember jobb kézfejéhez, rossz dolgok történnek az illető családjában; egy embergyűrű közepén ér földet, mindenkinek óvatosnak kell lennie, mivel mindannyian veszélyben vannak; úgy zuhan le, hogy elpusztul, miközben elsétál mellette valaki, igen rosszat jelent, akár halálesetet is; leesik, de sikerül elvonszolnia magát, az eset legközelebbi szemtanúja bajba kerül, például megsebesülhet.

Az indiai pandzsábiak figyelembe veszik háziállat vásárlásánál, az adott nap befolyását. A szerdát a tehén, a pénteket a kanca, a szombatot a bivaly vásárlására tartják megfelelő alkalomnak.

A régi öregek babonás jó tanácsa volt a fiataloknak: "Ne nézd az állatot, amikor a dolgát végzi, mert árpa nő a szemeden vagy megvakulsz!"

Az álomfejtők szerint, legelésző állattal álmodni, hű barátot; állatszelídítést látni, türelemmel viselt nehézségeket jelent, az üldöző állat látomása viszont rossz időket, bajokat jelez előre, és beteljesednek a pletykák arról, aki beszélő állattal álmodik. Az álomban feltűnő kövér állat szerencsejátékon nyereséget, a sovány gondokat, problémákat, míg a vérengző állat ellenségeskedést jelent.

Még néhány érdekes tény az állatokról: a patkányok hosszabb ideig is képesek víz nélkül meglenni, mint a teve; a ragadozók sohasem esznek olyan állat húsából, melyet villámcsapás sújtott halálra; a háziállatok közül egyedül a macskáról nem tesz említést a Biblia; Egyiptomban 4000 évvel ezelőtt a macska megöléséért halálbüntetés járt; az emlősök vére piros színű, a rovaroké sárga, míg a homároké kék.

ÁLLATÖVI JEGYEK
Az állatöv tizenkét csillagképe felfogható úgy, mint tizenkét állomás a Nap éves körpályája során. A nyugati asztrológusok szerint a Nap tizenkét zodiákusa, azaz állatköre közül, nyolc ábrázol valamilyen valódi vagy képzeletbeli állatot, például a bakot, vagy a kentaurt.

A tizenkét állatövi jegy elnevezése a hinduktól ered, az óind hónapok szerint: Mesa a Kos, Vrisabha a Bika, Mithuna az Ikrek, Karkata a Rák, Szinha az Oroszlán, Kania a Szűz, Tula a Mérleg, Vriscsika a Skorpió, Dhanusz a Nyilas, Makara a Bak, Kumbha a Vízöntő, Mina a Halak.

Az állatövi jegyek minden korban megmozgatták az emberek fantáziáját, a legtöbb hagyományban szakrális tulajdonságokkal ruházták fel őket. Az állatöv egyes elemeit egy-egy istenséggel vagy hőssel társították. Az állatöv tizenkét jegyére a görögöknél tizenkét isten - a Kosra Athéné, a Bikára Aphrodité, az Ikrekre Apollón, a Rákra Hermész, az Oroszlánra Zeusz, a Szűzre Démétér, a Mérlegre Héphaisztosz, a Skorpióra Arész, a Nyilasra Artemisz, a Bakra Hesztia, a Vízöntőre Héra, a Halakra Poszeidón - vigyázott.

A rómaiaknál az állatöv megfelelő istenségei az előbbi sorrendben: Minerva, Venus, Apolló, Mercurius, Jupiter, Ceres, Vulcanus, Mars, Diana, Vesta, Juno és Neptunus. Az óskandinávoknál: Odin, Tór, Tyr, Baldur, Bragi, Vídar, Hödr, Hermod, Hönir, Svipdag, Loki és Vali. A zsidóknál a Kos Gád, a Bika Izakar, az Ikrek Simeon és Lévi, a Rák Benjámin, az Oroszlán Efraim, a Szűz Ásér, a Mérleg Manasse, a Skorpió Dán, a Nyilas Júda, a Bak Naftáli, a Vízöntő Rúbén, a Halak Zebulon.

Másutt Buddha és Jézus életének fontosabb eseményeit hozták összefüggésbe az állatövi jegyekkel. Buddha életében a Skorpió jelképezte a Tusitában való megszületés előtti időszakot, a Nyilas a megfogantatást, a Bak a születésnél szereplő isteneket, a Vízöntő a bolyongást, a Halak Majá halálát, a Kos a megjelölést, a Bika a neveltetést, az Ikrek a nősülést, a Rák az életörömöket, az Oroszlán a ráébredést, a Szűz az aszkézist, míg a Mérleg a csábításokat és a halált szimbolizálja.

Jézus Krisztus életének tizenkét fordulata a zodiákus jegyek tükrében: a Kos jelképezi a bevonulást Jeruzsálembe, a Bika tanítványai lábának megmosását, az Ikrek az utolsó vacsorát, a Rák Júdás árulását, az Oroszlán Kajafás főpap elé hurcolását, a Szűz Péter hitehagyását, a Mérleg a Pilátus előtti megjelenését, a Skorpió a kigúnyoltatását, a Nyilas a Golgota-járást, a Bak szenvedéseit a kereszten, a Vízöntő a halálát, a Halak pedig a feltámadását.

Egy másik felfogás szerint Jézus tizenkét apostola a tizenkét zodiákust jelképezte, az Úr pedig tizenharmadikként egyesítette magában a tizenkét jegy pozitív tulajdonságát, egyúttal győzedelmeskedett a negatív vonások felett. Krisztusban ötvöződött a Kos bátorsága és naivsága, a Bika türelme és rendíthetetlensége, az Ikrek sokszínűsége és ébersége, a Rák érzékenysége és féltő gondoskodása, az Oroszlán méltósága, nagylelkűsége és emberszeretete, a Szűz rendkívül finom ítélőképessége, a Mérleg méltányos, becsületes igazságérzete, a Skorpió alapos tudása, a Nyilas őszintesége és idealizmusa, a Bak kitartása és bölcsessége, a vízöntő profetikus, látnoki adottsága és toleranciája, a Halak könyörületessége és felvilágosultsága.

Jézus ugyanakkor képes volt felülkerekedni a Kos lobbanékonyságán, a Bika makacsságán, az Ikrek felelőtlenségén, a Rák félelmén és birtoklási vágyán, az Oroszlán arroganciáján, a Szűz kicsinyességén, a Mérleg határozatlanságán, a Skorpió bosszúvágyán, a Nyilas nyers beszédstílusán, a Bak törtetésén, a Vízöntő kiszámíthatatlanságán, a Halak félénkségén és csalárdságán.

A legenda szerint Jézus Krisztus tizenkét apostola kíséretében öröktől fogva járja örök útját a tizenkét csillagképen át.

Amíg a nyugati asztrológusok szerint az oroszlán jegyű emberek indulatosak, függetlenek, büszkék, az aztékoknál ezek a tulajdonságok a jaguár jegyre jellemzők. Az inkák asztrológiájában minden állat- és madárfajnak ikertestvére van a csillagokban, amely megóvja, és életben tartja földi párját.

Minarádzsa, a hindu asztrológia alapítója, 4. századi dolgozata szerint a zodiákus állatai irányítják az emberi test megfelelő részeit. Arnoldus Villanovanus (1235-1312), a középkor Katalóniában született híres orvosa és alkimistája a test egyes részeit a fölöttük uralkodó csillagjegyekkel hozta kapcsolatba: szerinte a Kos, mint a jegyek feje, a fejen uralkodik, mert itt van ereje; a Bika a nyakon és a tarkón fejti ki hatását, mert ezek a testrészei hatalmasak; az Ikrek irányítja a karokat és a kezeket, az ölelés képességei itt vannak; a Rák a mellhez és a szomszédos részekhez kapcsolódik, mert a ráknak erős a melle; az Oroszlán uralkodik a szív, a tüdő és a máj fölött, mert az oroszlán ereje elsősorban a szívében van; a Szűz a belek és az altest fölött fejti ki hatását; a Mérleg a bőrön, a vesékben, az ülepen, a végbélen és a környező részeken uralkodik; a Skorpió a nemi szervek, elsősorban a férfi fallosz irányítója, mert a skorpió ereje a farkában rejlik; a Nyilas a csípőnek és a comboknak; a Bak a térdek, a Vízöntő az alszárak és végül a Halak a lábak ura.

Az alexandriai Ptolemaiosz (87-160), az ókor legnagyobb asztrológusa, úgy gondolta, hogy minden országot más-más állatövi jegy irányít: Indiát a Bak, Itáliát az Oroszlán, Angliát a Kos. Otto Pöllner, 1914-ben Lipcsében megjelent, Mundán Asztrológia című könyvében többek között azt írja, hogy a Kos Németországot, Japánt, Szíriát; a bika Svájcot, Lengyelországot, Iránt; az Ikrek Belgiumot, az Egyesült Államokat, Egyiptomot; a Rák Skóciát, Paraguayt, Új-Zélandot; az Oroszlán Franciaországot, Csehországot, Olaszországot; a Szűz Horvátországot, Görögországot, Törökországot; a Mérleg Kínát, Tibetet, Argentínát; a Skorpió Norvégiát, Algériát, Izraelt; a Nyilas Magyarországot, Spanyolországot, Szaud-Arábiát; a Bak Macedóniát, Bulgáriát, Izlandot; a Vízöntő Oroszországot, Svédországot, Etiópiát; a Halak Portugáliát, Sri Lankát és Brazíliát irányítja.

ÁLLKAPOCS
Az áll és az állkapocs milyensége az ember személyiségére utal. Egy jó alakú áll, markáns állkapoccsal határozott, stabil jellemet reprezentál, az ilyen emberek határozott célokkal rendelkeznek, az előttük álló feladatokat saját erejükből, mások segítsége nélkül igyekeznek megoldani. Ennek az ellentéte igaz azokra, akiknek álla csapott, állkapcsa határozott vonalú vagy puhának látszó. Ők határozatlanok, szándékaiktól könnyen eltéríthetők, és rendszerint másoktól várják a gondjaik megoldását.

Az akaraterő nagyságát az állkapocs vastagsága mutatja. Például a szögletes állkapocs erős szándékú embert jelez. De ha a nagy állkapocshoz keskeny homlok társul, az illető már zsarnok akarnok. A széles állkapocs szélesebb homlokkal céltudatos, határozott emberre utal.

A fülcimpától lejtő, vastag állkapocs állhatatos, jó irányba befolyásolható jellem. A keskeny, vékony állkapocs birtokosa könnyen befolyásolható.

A normális állkapcson nincs semmi feltűnő, átlagos szélességű. Az ilyen ember könnyen beilleszkedik a közösségbe, környezetének támogatásával elboldogul az élet mindennapi dolgaival. A kiegyensúlyozott állkapocs se nem nagy, se nem kicsi, annyira észrevétlen, mintha nem is létezne. Az ilyen állkapcsú ember a szorgalma révén lesz sikeres.

A láthatatlan állkapocs a női arcnak bájt, szépséget kölcsönözhet, férfi arcon viszont nem kívánatos, mert önállótlanságot jelez.

Az áll és az állkapocs egységet alkot. A legjobb álltípus kerek, húsos, nem kiugró, de nem is csapott. Normális esetben a jó állhoz, jó állkapocs tartozik. Ha az áll elüt az állkapocstól, az illetőben a negatív tulajdonságok vannak túlsúlyban. Az előugró állban végződő állkapocs viszonylag jó, öntudatos, magabiztos, ellentmondást nem tűrő emberre jellemző. Ugyancsak előnyös kombináció a lágy vonalú áll és állkapocs, ez társaságkedvelő, jó alkalmazkodóképességű, kompromisszumokra hajlamos ember sajátja.

A csapott állkapocs hegyes állal viszont egyértelműen negatív jelentésű, megbízhatatlan, szava hihetetlen emberről tanúskodik.

ALMA
Amíg az almafa a termékenységet szimbolizálja, a fa gyümölcse, az alma a halhatatlanság és a bölcsesség jelképe. A kelták szemében az almafa a tudományt, a mágiát jelenítette meg.

A szerelmi babonák kellékeként gyakorta használnak almát. Az almavarázslatok viszonylag elterjedtek és ismertek. Egyik szerint az eladósorban lévő leánynak olyan almát kell keresnie, amelynek kilenc magja van. A kilenc magot bele kell tenni a kiválasztott fiú zsebébe, amitől az illető szerelemre gyullad a lány iránt. Egy másik almajóslás a gyermekek számáról ad felvilágosítást. Ha egy lány kettévág egy almát és megszámolja, hogy hány mag van a belsejében, megtudja, hogy hány gyermeke lesz.

Az almát hámozó lányok közül az lesz a leghosszabb életű, amelyikük úgy hámozza meg az almáját, hogy az övé legyen a leghosszabb egybefüggő almahéj. Ha a leány a válla fölött hátraveti az almahéjat, és a földön landoló héj leesve egy betűt formáz, ez a betű jelzi jövendőbeli nevének kezdőbetűjét.

Alma-horgászásnak hívják azt az összejövetelt, amikor mindegyik részvevő kap egy almát, amelyből kivágnak egy kis darabot, és a nyílásba behelyeznek egy papírszeletkét, amelyre előzőleg valamilyen szerencsejövendölést írtak. Ezután az almákat, bedobják egy nagy tál, vagy egy dézsa vízébe, és a meghívottaknak a fejüket a vízbe dugva a szájukkal kell kivenni egy almát. Ha sikerült a horgászat, kiveszik a papírt az almából, és elolvassák a szerencséjüket. Azt mondják, hogy aki alma-horgászás közben először harap bele egy almába, elsőként fog megházasodni.

Bevett szokás a karácsonyi almaevés, a házigazda annyifelé vágja az almát, ahányan körülülik az asztalt, s miközben az almagerezdeket eszik, egymásra gondolnak, hogy a jövő évben se feledkezzenek meg egymásról, s az eltévelyedő is hazataláljon. Sokan úgy tartják, hogy jó híreket kapnak, ha a sült almák szétpukkannak a sütőben.

A betegségek megelőzésének elterjedt gyógymódja az alma fogyasztásának javaslata. „Minden napra egy alma, s nincs szükség többé doktorra!” - ígérik a népi gyógyászok. Kínában viszont kerülendő, hogy a betegeknek almát ajándékozzanak, mert az „alma” szó hangalakja (pingguo) hasonlít a „beteg”, „betegség” (bing) szóéra.

A kínaiak számára az almafa virága a nőiesség, a szépség szimbóluma. Észak-Kínában az almafa tavasszal virágzik, ezért a tavasz szimbólumaként is használatos.

ALMAFA
Lásd: alma

ÁLMOK
Az alvás közben látott színes víziók, az álmok sokfélék, lehetnek egyszerűek, bonyolultak, valóságosak, hihetetlenek, fantasztikusak, fekete-fehérek, színesek, sőt az álmodó még hangokat is érzékelhet. Az álmok tanulmányozói azt mondják, hogy a kellemetlen érzéseket gerjesztő álmok, kétszer gyakoribbak, mint a kellemes álmok.

A jó hírű görög jós és álmoskönyvíró, az ephézoszi Artemidórosz (i.e. 2. század) a rémisztő álmokról azt írta, hogy jó szerencsét fejeznek ki, például máglyán elégni mindenki számára szerencsét jelent, mert ha beteg álmodja, meggyógyul; ha fiatal álmodja, szerelmi szenvedély keríti hatalmába. Hasonló a jelentése a keresztre feszítésről szóló álomnak: aki saját magát látja keresztre feszítve, nyugodt, eseménytelen házasságot remélhet; a tengerészek számára jó hajózást jelent. A politikusnak a keresztre feszítés a hivatali ranglétrán való emelkedésére utal, a rabszolgáknak pedig felszabadítást ígér.

Aki csecsemővel álmodik: ha szegény ember, akkor gondoskodnak róla; ha iparos, a vállalkozása tönkremegy; ha gazdag ember, kicsúszik kezéből a hatalom; ha utazni akar, inkább mondjon le róla, maradjon otthon, mert a csecsemő sem tud megbirkózni az akadályokkal.

Az álmoskönyvek megfejtései arról szólnak, hogy az álmok ellenkezője valósul meg. Például halállal álmodni, születést jelent, születésről álmodni halált. Álomban betegeskedni, jó egészség; bánkódni, jó hír felöl hallani. Álomban a baleset, a sors jobbrafordulását jelenti; a büntetés, jutalmazást jelöl; a büszkeség, megszégyenítésre utal.

Az éjjeli álmok a gonoszra, a rosszra hívják fel a figyelmet, a reggeli álmok angyali figyelmeztetést jelentenek. Angyalok felől álmodni kiváló jel, sikert, boldogságot, hasznos barátságot prognosztizál. Apácával álmodni: szerénységet, türelmet jelez; bohóccal: könnyeket és bánatot; katonával: bátorságot, olykor dühöt és gyűlöletet is. Ha álmában az ember kedvesét börtönbe zárják, azt jelenti, hogy a szerelme megbízhatatlan. Ha az ember álmában önmagát látja börtönben, az az érzelmei korlátozását, elfojtását jelzi.

Ha valaki azt álmodja, hogy teára szomjazik, akkor hívatlan vendégek fogják meglepni, ha álmában megtámadja, vagy megfenyegeti egy banda, arra utal, hogy romlanak az életkörülményei. Ha valaki álmában biciklivel felfelé pedálozik a hegyre, jó kilátásokat jelent, ha viszont lefelé gurul a lejtőn, az arra figyelmezteti, hogy balszerencséje közeleg. Álomban a futás nagy változásra hívja fel a figyelmet.

Forgalmas repülőtérről álmodni az illető szabadság utáni, vagy utazási vágyát jelzi. Ha az álomban a repülőtér üres, vagy elhagyott, az útiterv megváltozik, vagy az utazás elhalasztódik. Álomban egy elveszett vagy elfelejtett értékes tárgyat szerencsésen megtalálni, sikert jelez.

Zöldséges kerttel álmodni, szorgalommal és gondossággal elért jólétet jelent, stabilitásra és belső erőre utal. Repcével álmodni intő jel, egy esetleges megerőszakolásra figyelmeztet, amelynek elkerülésére fel kell készülni érzelmileg és fizikailag. Virágos kerttel álmodni békét, kényelmet, igaz szerelmet és boldog otthont ígér. Gondozatlan, gazos kertet látni álomban, azt jelenti, hogy az illető elhanyagolta lelki szükségleteit. Mandulával álmodni, átmeneti bánatot jelez. Élvezettel evett manduláról álmodni szerencsét jelent, ha keserű az íze, az eltervezett változtatási terveket el kell halasztani. Keserű naranccsal álmodni azt jelenti, hogy rágalmak érik az embert arról a helyről, ahol a narancsokat látta.

Álomban: hamun járkálni bénulást okozhat; jégen ülni kedvezőtlen esemény bekövetkeztét jelzi; jégkrémet enni, készíteni, eladni vagy felszolgálni, azt jelenti, hogy az illető elégedett az életkörülményeivel; lekvárt enni: az álmodó pénzzavarba kerül, melyet egy asszony okoz; mézet enni: vagyonhoz és szeretethez jut az álmodó; sonkát enni: az illető elveszti azt, ami sokat jelentett az életében; kengurut látni: váratlan és izgalmas utazás ígéretét jelenti; kulcsokat látni nem várt változást jelent; léggömböket látni: szertefoszlanak a vágyak, különösen az üzleti életben és a szerelemben, de jelenthet veszteségeket is, és visszaesést, jövedelemcsökkenést a vállalkozásban. A kesztyűről álmodó embernek peres ügyei vagy üzleti gondjai lesznek, azonban megfelelő módon ezzel képes megbirkózni. Az álomban látott korsó mindenféle rossznak a jele, kivéve, ha kútba vagy patakba esik, és darabokra törik, mert így a benne lévő bajok szétszéledhetnek.

Álomban a színek közül a fehér: becsületességet jelent; a fekete: gyászt; a kék: kiegyensúlyozottságot; a vörös: elválást; a piros: erőszakot. Vízzel kapcsolatos álmok jelentése: a vízesés váratlan, kellemes dolog; a folyó, ha tiszta, akkor nyugodt sikeres életet; ha zavaros, fenyegető veszélyt jelent; az óceán: az illető békéjét; a kút belső nyugalmát jelzi; a mocsár pedig valamilyen veszélyre figyelmeztet.

Zuhanásról álmodni a lelki egyensúly, az önkontroll elvesztését jelenti. Reprezentálhatja a veszélyeztetettség érzését, az önbizalom hiányát, a kudarctól való félelmet vagy képtelenséget a helyzettel való megbirkózásra. Ha valaki magasról zuhan ki álmában, és megsérül, készüljön fel arra, hogy nehéz napok várnak rá; ha a zuhanás nyomán nem sérül meg, a probléma kisebb és átmeneti jellegű lesz.

A török álomfejtők szerint: aki fehér lóról álmodik, annak teljesülni fognak kívánságai; a fehér bárány: a téli hideggel, hóval kapcsolatos eseményre utal; aki emberi ürüléket lát álmában, pénzhez jut; tojásokról álmodni hírbe hozást, pletykát jelent; ha egy asszony péniszről álmodik, egy rokona fog meghalni; aki kisfiút lát álmában, örömteli híreket kap, aki viszont leánygyermekről álmodik, rossz híreket hall. Aki megérinti halott szeretettjét, nem fog felőle álmodni.

A pandzsábiak szerint a hajnali álmok általában valóra válnak. Házasságról álmodni szerencsétlenséget jelent a számukra, azonban a halál a hosszú élet jele. Nem jó tűzzel álmodni, vizet látni viszont szerencsét hoz. Váratlan szerencsét jelent, ha az ember álmában valamelyik ősétől ajándékot kap, ha viszont a felmenője elvisz valamit tőle, az a közelgő halál jele. A szikh álomfejtők szerint betegség várható az alvó személy családjában, ha az illető álmában valakitől pénzt vesz el. Az üzbégek szerint, aki fehér kígyóról vagy tevéről álmodik, gazdaggá válik. Reggeli előtt sohasem szabad rossz álomról mesélni, mondták a régi rómaiak.

ÁLOMFEJTÉS
Az emberek mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak. Az álmok sok nép képzetében társulnak különféle hiedelmekkel, mágikus cselekedetekkel.

Az ókorban azt hitték az álmokról, hogy azokat az istenek küldik, hogy megoldást találjanak sorsuk irányításához, betegségeik gyógyításához. Egyiptomban, kb. 4000 éve összegyűjtöttek egy listát, az elfogadott, jövendölésre alkalmas álmokról. Később elemezték a Biblia próféciáit is.

A hagyományos kínai felfogás szerint az álom idején a lélek képes elhagyni az ember testét. A halhatatlanok nem álmodnak, mivel ők már vágyaktól, kívánságoktól mentesek.

Az ókori görögök meghatározónak hitték az álmok jóserejét, Arisztotelész (i.e. 384-322) értékelte az álmok érzelmekre ható szerepét. A görög tengerészek mielőtt útra keltek, Poszeidón templomában aludtak, és arra kérték tengeristenüket, hogy álmukban mutassa meg nekik, milyen lesz kihajózásuk, visszatérnek-e szerencsésen. De nemcsak a tengerészek, hanem a királyok, hadvezérek is értékeltették álmaikat. Hippokratész (i.e. 460-377) az ókor leghíresebb orvosa komolyan foglalkozott az álmok fontosságával. Az i. u. 2. században élt jós, Artemidórosz, aki egész életét az álomfejtés tudományának szentelte, híres álmoskönyvet írt. Állandóan utazott és gyűjtögette a beteljesült álmokat.

Csak a 19. században kezdtek kételkedni az álmok isteni erejében, ugyanis ekkor adta közre Alfred Maury az álmokról szóló tanulmányát, amelyben kifejtette elméletét, miszerint az álmok az alvás közben hibásan érzékelt benyomások, érzések, és az álmokat testi okok vagy külső ingerek váltják ki. Alvás és álmok (Sleep and Dreams, 1861.) című művében azt írja, csak azért álmodott a kairói bazárról, mert miközben aludt, valaki erős illatszert tartott az orra alá. Egyszer a tarkójára esett az ágydeszka; erre azt hitte, a francia forradalom idején élt, és guillotine-nal végezték ki, mint arisztokratát.

A modern álomfejtők még ennél is továbbmennek, szerintük az álom nem más, mint az ébrenlét meghosszabbodása.

Az indiaiak nagyon hisznek az álmok erejében, melyeket isteni figyelmeztetésnek tekintenek. Szerintük istenekről, démonokról, szerencsésnek tartott állatokról vagy szerencsésnek tekintett dolgokról álmodni jó jel. Viszont aranyról, vasról, hulló csillagról vagy földrengésről álmodni rosszat jelent. Az indiaiak között sok ember képes megfejteni az álmokat, feladatuknak érzik interpretálni azokat.

Az álmok értelmezése nehéz feladat, egy görög bölcs azt írta erről, álomfejtőnek lenni, nem könnyű dolog. Mert nem mintegy, hogy az álmodó, szabad ember-e vagy rabszolga, gazdag vagy szegény, fiatal vagy öreg. Ugyanis ezek az álmodók hiába álmodnak ugyanarról a dologról, eseményről, eltérő életkoruk, más-más életkörülményeik stb. miatt az álmok jelentése nagyon különböző. Például ha egy öregember azt álmodja, hogy megsebesült a mellkasán, rossz hírt fog hallani, ha egy lány ugyanerről álmodik, akkor szerelmes szeretőre fog lelni. Ha egy szegény férfi álmodja azt, hogy nővé fog változni, jó ómen, mert valaki gondoskodni fog róla, ha gazdag ember álmodja ugyanezt, akkor ez rossz ómennek minősül, mert arra utal, hogy hatalmának vége szakad.

ALSÓSZOKNYA
Lásd: ruházat

ALVÁS
Lásd: ágy, ruházat

ALVILÁG
Lásd: föld

AMETISZT
Az egyik legrégebbről ismert nemeskő, a halványibolya, pirosas-ibolya színű kristályos kvarc. Valaha a lerészegedés és az esztelen szerelembeesés ellen használták. Erre a tulajdonságára utal a neve is, a görög améthüsztosz, amelynek jelentése "nem mámoros". Manapság is a józanság, a tiszta gondolatok reményében használják. Ha amulettként a gyűrűsujjon viselik, vagy a köldökre helyezik, tiszta értelmet biztosít és megóv a berúgástól.

Azt mondják, hogy mérgezett ételek közelében az ametiszt fénye megváltozik. A néphit szerint eredményesen védelmez a lidércek, rablók, viharok, jégverés, a sáskajárások, a pestis és a csalárdság ellen.

Az ametisztnek régóta természetfölötti erőt tulajdonítanak, viselete megvédi az embert a varázslattól és a honvágytól. Szerencseköve a vadászoknak, vállalkozóknak, üzletembereknek, sportolóknak, udvarlóknak, szeretőknek. Mivel nyugalommal tölti el viselőjét, ezzel van összefüggésben az a régi vadászhit, miszerint sikert hoz a vadászatban.

A kő elűzi a rossz gondolatokat, megkíméli az embert a negatív érzésektől, növeli az önbizalmat és a biztonságérzetet, csillapítja a fejfájást, javítja a közérzetet. Az ametiszt rezgései megértővé, őszintévé, elégedetté teszik az embert, segítik az összpontosításban, a túlérzékenység legyűrésében, s óvnak az álmatlanságtól.

Kúrálja a fogfájást, a köszvényt, az idegi problémákat. Hasznos alacsony vérnyomás és vérszegénység ellen, aktivizálja a pajzsmirigy és hasnyálmirigy működését. Hasnyálmirigy zavarok esetén a követ éjszakára egy pohár vízben kell áztatni, majd ezt a vizet reggel éhgyomorra meg kell inni. Álmatlanság ellen az ametisztet a párna alá helyezik. Embólia veszélynél, trombózis kezelésénél naponta többször kb. 10 percre, a követ ráteszik az ütőérre.

Az ametiszt február szülöttjeinek, a Vízöntőknek az ékköve, akiknek őszinteséget és szenvedélyektől, valamint gondoktól mentes lelki békét ígér. Hordhatják a Halak, Nyilas, Skorpió, Kos és a Szűz jegyűek is.

AMULETT
Az amulett szót, az arab hamalet szóból származtatják, jelentése függő, függelék. Az amulett különböző jelekkel vagy mondásokkal ellátott kőből, fémből, fából, drágakőből készült kis tárgy, vagy állat kicsinyített mása, de érem, képecske, szentkép, fénykép, irat, medál, nyakék is lehet mindaz, amely viselőjét megóvja a bajoktól, betegségektől, sebesüléstől, megvédi a boszorkány-praktikáktól, ártó szándékoktól, ráolvasástól, szemmel veréstől. Az amulettekről úgy tartják, hogy akkor lesz természetfölötti hatalmuk, ha kedvező időpontban, és meghatározott szertartás során készítik el azokat.

Az amulettek használata igen régóta ismert. Az ősember állati fogakkal, karmokkal, csontdarabokkal, növények magvaiból készült mütyürökkel védte magát a gonosszal szemben.

Az ókori Egyiptomban az életet jelképező szkarabeuszt nemcsak élők viselték, hanem ráadták a halottakra is, abban a hitben, hogy a túlvilágon újra éleszti a halott szíveket. Az egyiptomiakon kívül művészi kivitelű amuletteket készítettek a kaldeusok, zsidók, görögök és a rómaiak is.

A régi görögök kardvirágot hordtak nyakba akasztva, de boszorkányűzőként ismerték a fekete ürömöt, az orbáncfüvet, a mogyoróvesszőt, a bodza levelét és a varázsfüveket is.

Kínában a vallásos taoizmusnak köszönhetően terjedtek el. A taoista irodalom tömegével írja le a varázserejű amulettek legkülönbözőbb fajtáit, de a buddhizmus egyes irányzatai is nagy hangsúlyt fektettek a varázserejű amulettek használatára. Az amulettek a legkülönbféle anyagokból és formában készültek, azonban érdekes módon a leggyakoribb alapanyag az őszibarackfa volt. Az egyik legkedveltebb amulettként a bronztükröt tartották számon.

A középkorban a keresztény egyház helytelenítette az amulettek viseletét, a 4. században megtiltották a papoknak, hogy amulettet hordjanak. A hívő keresztények ezután amulettjeikbe szentek ereklyéit vagy képeit helyezték. A zsidók és a kabbalisták hozták újra divatba az amulettek használatát, amelyeket a rabbik készítették. A zsidók, nőnemű gonosz szellemük, Lilit elleni védekezésül amuletteket függesztettek fel a szülő nők szobájában. Lilit elsősorban az újszülöttekre volt veszélyes, akiket hol megrontott, hol ellopott, kicserélt vagy megölt, megitta a vérüket, vagy csontjaik velőit szívta ki. Eközben megbetegítette a gyermekágyas mamákat, meddővé tette őket.

A zsidók és a muszlimok körében egyaránt népszerű az ötujjú kezet ábrázoló amulett. A zsidók, Mirjam kezének nevezett amulettje, egy széttárt ujjú kéz, amely ugyancsak a rontás elleni védelemre szolgál. A Bibliában Mirjam vigyázott a Nílusba kitett újszülött testvérére, Mózesra, aki később Izrael első prófétája, a zsidó vallás megalapítója lett.

A muszlimok amulettjének neve hamsa, amely a kéz öt ujjára utal, ők ezt Fátima kezének hívják, használata manapság a jó szerencsét garantálja. Ez az ezüstből vagy aranyból készült dísztárgy pozitívabb jelentéssel bír, mint a rontás ellen viselt Mirjam amulett. Viselhetik nyakláncként, karperecként, de lóghat autók visszapillantó tükrén, gyakran még állatok nyakába is akasztják, hogy védelmezze őket a betegségek ellen. Egyesek szerint az öt ujj, a prófétát, Mohamedet és szent családját: lányát, Fátimát, vejét, Alit, és fiaikat, Hasszánt és Husszeint jeleníti meg. A babiloni hagyományban a hamsa, még csak az ötös szám rontás elleni védelmére utalt. Eredetileg ónból készítették, és a házak bejárata fölé tették.

Az amulettet az emberek vagy magukon viselik, vagy olyan helyen tartják, ahol az amulett kifejtheti hatását, például lakásban, háztetőn, termőföldön, autóban stb. A magyar néphit szerint a nyakban hordott amulett tompítja a bűn erejét, elűzi a gonoszokat, védelmez a szülés fájdalmaitól, eloltja a tüzet, kimenti a vízbe esetteket, lecsendesíti az égi háborút.

Az ifjú pároknak, hogy boldog és termékeny legyen életük, rozmaringból, sóból és búzából készült amulettet kellett viselniük, vagy lepedőjük sarkába varrtak egy megszentelt tárgyat. A várandós anyák szívesen használtak amulettként, vörös zsinórra kötött Szent Antal képet, vagy a szentet ábrázoló kis faszobrot. Gonoszűző amulettként hordtak még szamárszőrből készült, vörös fonalból hímzett, kígyót mintázó tömjénes zacskót vagy csizmaszárba varrt kacsalábat.

Hatásos amulett volt mindig az akasztott ember kötele, az újszülött köldökzsinórja, a lyukas pénz, a kígyó vagy béka csontja, az osztriga, a madártojás és a toll, a bodza- vagy a vadrózsa, a kígyókő vagy mennykő. A nyakban hordott macskafog gonoszűző; a farkasfog pedig eltéríti a katonára lőtt puskagolyót.

Az I. világháborúban hadi amuletteket viseltek, amelyekben sebekből eltávolított lövedék-, repeszdarabok, gránátszilánkok voltak. A tüzérek, védőszentjük Szent Borbála képét viselték, az autósok amulettjében Szent Kristóf van. Thaiföldön szinte minden férfi és nő visel oltalmazó amulettet, hogy védelmet élvezzenek minden bajtól, üzleti sikertelenségtől, kígyómarástól vagy autóbalesettől. Gyermekeikre, hogy hamvas szépségükkel ne vonzzák magukra a gonosz szellemek rontó tekintetét, az ebből fakadó betegségek megelőzése érdekében szüleik amulettként kutya- vagy disznófogakat aggatnak nyakukba.

ANANÁSZ
Az ananászt, amelyet Kolumbusz gyümölcsének hívnak, 1493-ban fedezték fel egy Guadeloupe nevű városban. Az illatos, lédús gyümölcsöt az indiánok nemcsak finom íze miatt fogyasztják, hanem régóta használják élénkítő, vizelethajtó, emésztést segítő, méregtelenítő, tisztító hatása miatt is, sőt a nemi erő fokozására mézzel kevert, csilivel ízesített ananászlét isznak napi egy pohárral. Állapotos nők a nem várt gyerektől úgy váltak meg, hogy éretlen ananászt ettek, ugyanis ez vetélést idéz elő.

A halászok is szívesen használnak ananászt csalinak. Ha nincs fogásuk, akkor egy kis ananász mindig kisegíti őket a bajból. Ugyanis a halak nagyon kedvelik az ananász illatát, legyen az friss, konzervált vagy szárított gyümölcs, sőt még a belőle készült dzsúsz is elnyeri a halistenek jóindulatát. Ha viszont a halász szárított ananászt visz magával, vigyáznia kell, nehogy az ananászszeletek közé szárított banándarabok kerüljenek.

Az ananász az észak-amerikai New-England államban az 1700-1800-as években a jómód szimbóluma volt. Ez a magyarázata annak, hogy miért található ma is oly sok ananász formájú ajtókopogtató a szövetségi állam városaiban. A gyümölcs megbecsülésére jellemző, hogy egykoron a hajósok, tengeri utazók családjuknak, barátaiknak ajándékként ananászokat hoztak haza.

ANDRÁS­-NAPJA
Szent András apostol Jézus tizenkét tanítványának az egyike, Simon Péter testvére volt. Térítő útján a szkítáknak hirdette az evangéliumot, eljutott a Volgáig, később Oroszország védőszentje lett. Megalapította a bizánci egyházat, rá nem sokkal vértanúhalált halt. A görög Pátre (a mai Patrasz) városában átlósan ácsolt, X alakú keresztre feszítették, azóta az ilyen keresztet, András-keresztnek nevezik.

András napja (november 30.) jelentős varázsló nap, alkalmas a jövendő megtudakolására, különösen a szerelemmel és a házasság esélyével kapcsolatban. A kíváncsi lányok ezeket a praktikákat magányosan, titokban végezték.

A szerelmi varázslásoknak se szeri, se száma. Pl. az András napi böjt után a lányok éjfélig fennmaradtak, aztán kimentek az udvarra, lehajoltak, és ami elsőre a kezük ügyébe akadt, azt bevitték a szobába, párnájuk alá tették, és álmukban meglátták, ki lesz jövendőbelijük. Elterjedt szokás, az András napi ólomöntés, a fiatal lányok olvasztott ólmot öntenek vízbe, s amilyen formát felvesz az ólom olyan foglalkozású lesz az ólmot öntő leány párja, a kasza formájú ólom földművességre utalt, a csizma alakú cipész szakmára, a cipó formájú pékre, a könyv formájú értelmiségi foglalkozásra.

A hallgatózásból való jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez.

András napján az a lány, aki: háromszor megkerülve egy égő kapcát, megfüstöli magát, a következő évben férjhez megy; egy férfi gatyát vagy egy női szoknyát helyez a párnája alá, megálmodja ki lesz a férje; a ház népének valamennyi cipőjét felrakja sorba a mestergerendára, és közben a következő mondókát mormolja: "András, kérlek, mondd meg nékem, Ki lesz az én férjem.", biztosan megálmodja, ki lesz a szerelmi társa; egy elhasznált alsószoknyáját felhajítja a fára, annyi év múlva megy férjhez, ahányadik próbálkozásra sikerül ledobnia onnan.

Valamennyi hiedelem arról szól, amiről a mondóka: "Párnámat rázom, Szent Andrást várom." Ennek érdekében András nap estéjén: a lányok, a szobában, a tükör felé söpörnek; az ágyat a szoba közepébe húzzák; este imádkoznak és az imakönyvet a párnájuk alá teszik, mindezt azért, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük.

ANGOLNA
Lásd: állati afrodiziákumok

ANGYALOK
Az angyalok a judaista, a keresztény és a muszlim hagyományban egyaránt test nélküli, semleges nemű, láthatatlan, szellemi lények. Az Istenhez hasonlóan halhatatlanok, őt szolgálják, tisztelettel vannak iránta, és harcolnak ellenségeivel. Ha azonban gőgjükben elpártolnak tőle, bukott angyalként kitaszíttatnak a mennyekből, és ördöggé változva, nemcsak az Úrnak, hanem az embereknek is ellenségeivé lesznek.

Az Istent szolgáló angyalok között, hatalmi viszonyaik, feladataik, befolyásuk mértéke alapján bizonyos rangsor állítható fel. A zsidó tradíciók, a keresztény szentírások, valamint Pál apostol tanításai alapján a középkori katolikus teológusok az angyalok kilenc karát határozták meg.

Az osztályozások közül a legismertebb és a legelfogadottabb az i.u. 500 körül tevékenykedő Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész (akinek valódi neve, születésének és halálának időpontja ismeretlen) rendszere, melyet Az égi hierarchiáról c. művében tett közzé. Ennek alapján az angyaloknak három csoportja és csoportonként három-három, összesen kilenc kara ismeretes. A legalsó szinten az angyalok, arkangyalok és erények találhatók, akik az Isten parancsainak végrehajtói. A középső szinthez az uraságok, fejedelemségek és a hatalmasságok tartoznak, ők elsősorban a teremtésben vesznek részt. A hierarchia csúcsán a trónusok, szeráfok és a kerubok kara található, akik mindvégig Isten trónja körül tartózkodnak, és szeretettel figyelik az Úr minden rezdülését. Az angyalhierarchiák közvetítik Isten jóságát az alacsonyabb rendű lények felé.

A zsidó hagyomány szerint az angyalokat Isten a második napon teremtette, a keresztényeknél az elsőn. A Koránban az angyalok Isten hírnökei, feddhetetlen harcosok. A muszlimok négy főangyalt különböztettek meg: Míkált, Iszráfilt, Dzsibrílt és a halál angyalát, a négyarcú Izráilt.

Angyal által hirdetett tanítást tartalmaz a Tóra, a Korán számára Dzsibríl közvetíti a megnyilatkozást, a keresztényeknél Krisztus az angyalok fölött álló fenséges Úr. Angyalok adták tudtul Krisztus születését, Józsefhez álmában az angyaltól érkezett a hír. Sámson leendő szüleinek is angyal újságolta el, hogy végre gyermekük lesz.

A hiedelmek szerint az angyalok az égig érő létrán járkálnak fel és alá, így közvetítenek a felső és az alsó világ között. A mitológiában Jákobnak, Ábrahám és Sára unokájának, angyalok szőtték az álmait. Jákob egyszer álmában egy mennyországig érő létrát látott (ezt nevezik Jákob lajtorjájának), melyen angyalok közlekednek Ég és Föld között. Egy másik álmában egy angyallal birkózott, bár megsérült a combján, de nem adta fel reggelig. Ennek elismeréséül az angyal megáldotta Jákobot.

A három legnépszerűbb arkangyal Mihály, Gábor, Ráfael. Mihály arkangyal, vagyis Mikháel testesíti meg Isten mindenhatóságát és pártatlanságát. Ő az, aki megvívja harcát a sárkánnyal és legyőzi a Gonoszt, valamint őrzi az utolsó ítélet kardját és mérlegét. Gábor arkangyal, azaz Gábriel, a hírhozó, az üdvözlet angyala, ő imádkozta az első Ave Mariát, jobbára papnak öltözve, kezében liliommal jelenítik meg. Gábor adja hírül Keresztelő János és az Úr születését.

Ráfael arkangyal, a tisztalelkűség védangyala, a zarándokok és utazók pártfogója, a gyógyító őrangyalok vezetője. Vándorbottal és lopótökkel a kezében ábrázolják. A negyedik arkangyal a kevésbé ismert Uriel, aki Krisztus sírját őrizte. Az emberek előtt az angyalok a legtöbbször az Úr hírnökeként jelennek meg: az Úr angyala mondja Józsefnek, hogy ne féljen feleségül venni Máriát, hogy meneküljön Máriával és a gyermek Jézussal Egyiptomba, illetve hogy térjen onnan haza. Angyalok adják tudtul a pásztoroknak Jézus születését Betlehemben, és Krisztus feltámadását is a kenetet vivő asszonyoknak Jeruzsálemben.

A muszlimok hite szerint, Gábriel arkangyal segédletével született meg vallásuk, az iszlám, i.u. 610 körül, amikor is a negyvenéves Mohamednek megjelent álmában, és lediktálta neki a Korán szövegét. A zsidó hagyományban minden angyal egy-egy égitesthez tartozik, például Gábor arkangyal a Holdhoz, Ráfael arkangyal, a Merkúrhoz.

Az egyház tanítása szerint valamennyi embernek van egy őrangyala, aki segíti a rábízottat, hogy elnyerje üdvösségét. Az őrangyal minden útjára elkíséri az embert, tetteit, munkáját és szavait igyekszik jó irányban befolyásolni, és védelmezi a gonosz kísértése ellen.

A bukott, gőgtől elvakult, Istentől elfordult angyalok az örök tűzben égnek el, de időnként ellátogatnak a Földre, hogy megkísértsék az embereket, bűnre csábítsák és megbetegítsék őket.

Az angyalokat legtöbbször aranyhajú, szárnyas lényekként ábrázolják, akik díszes ruhában vagy tunikában tűnnek fel, hol Istent kísérik trombitával, hol pedig az utolsó ítélet, a vértanúság kellékeivel láthatók.

A népi hitvilágban - elsősorban egyházi hatásra – az angyallal való fenyegetés, példálózás révén számos előírás és tilalom megtartása vált népszokássá. Így például nem szabad az embernek nappal az árnyékával játszania, mert éjjel az angyal pofon üti; tilos ujjal mutogatni, mert egy angyalt szúrunk keresztül. Az asszonyokra vonatkozó előírás, hogy vasárnap kerülendő a kenyérsütés vagy a tésztagyúrás, mert sírnak tőle az angyalok, kenyérsütéskor pedig lepényt kell sütni az angyalkáknak, mert különben az ördög örül és kicsúfolja az angyalt.

A pinszki (Pinszk város Nyugat-Belorussziában) orosz zsidók köréből származó babonás hiedelem szerint a gyermeket születése előtt Ráfael arkangyal a világ összes nyelvére megtanítja, ám amikor a gyermek elhagyja az anyaméhet, megfricskázza a gyermek felső ajkát, mire az mindent elfelejt.

ANGYALTROMBITA
Lásd: növényi ajzószerek

ÁNIZS
Lásd: fűszerek

ANNA-NAPJA
Szűz Mária édesanyjának ünnepe. Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.

Szent Anna a bányászok, a hajósok, szabók, gazdaasszonyok, anyák, özvegyek, valamint a házasságban élők, a járványos betegségben szenvedők és a haldoklók pártfogója. Védőszentje a katolikus asszonyoknak, hozzá folyamodnak segítségért, hozzá fohászkodnak pártfogásért, az ő tiszteletére böjtölnek, és az ő amulettjét viselik magukon a meddő, a várandós és a szülő nők. A magyar néphitben Szent Annának Nagyboldogasszony, Szűz Máriának Kisboldogasszony a neve.

Szent Anna napja sokáig dologtiltó nap volt. Ez nap haláljósló napként is ismert: Szent Anna napjának reggelén a kíváncsiak virágkoszorút kötnek, s azt addig dobálják a háztetőre, amíg fennakad, ahányadik dobásra akad fenn a koszorú, annyi év múlva halnak meg. A néphagyomány szerint Anna napján szakad meg a virágos kender töve, ezért ilyenkor kezdték a felszedését.

ANTILOP
Az antilop egy tülkös szarvú, patás, növényevő emlős, melynek számos fajtája létezik, a legkisebb alig nagyobb egy nyúlnál, míg a legnagyobbak elérik a szarvasmarha méretét. Afrikában az antilop a Holdat és a termékenységet szimbolizálja. Egyiptomban a különféle ábrázolásokon Széthtel látható, és a vihar jelképe. A Maliban élő bambarák szerint Faro, a vizek istene egy mennybéli antilopot küldött a Földre, hogy az embereket megtanítsa a földművelésre.

A busmanoknál Mantisz főisten legelső teremtménye. Az antiloppal a nők áldásos termékenységét, a család szaporodását hozzák összefüggésbe. Úgy vélik, ha antilop húst fogyasztanak, sokasodni fog a törzsük, és jólétben fognak élni. A lelőtt antilopokat, míg kiszenvednek, szertartások sorozatán mutatják be.

A szibériaiak szerint az első antilopok hatlábúak voltak, akik olyan gyorsan futottak, hogy lehetetlen volt elfogni őket. Tunk-poj, az isteni vadász egy recsegő szent fából faragott korcsolyát, hogy szélsebesen száguldjon vele. Az egész égbolton át üldözte az antilopot, amikor az állat elfáradt, és lezuhant a földre, Tunk-poj levágta az antilop két hátsó lábát. Ettől a naptól fogva az antilopoknak csak négy lábuk van.

Az álomképként megjelenő antilop ambiciózus célokról árulkodik, melyet nagy erőfeszítések árán ér el az álomlátó. Emellett az anyagi helyzet gyors javulását is jelzi. Ha viszont az antilop elpusztul, önhibájából a szerelmi kapcsolata hamarosan megszakad.

ANYAJEGY
Indiában nagyon lényegesnek tartják azt, hogy milyen az ember személyes megjelenése, a testtartása, járásmódja, viselkedése és a beszédkészsége, mert ezek értékelése megszabja a jövőt. A testen található kedvező jegyeket a szerencse előjeleként értelmezik, a hiányukból viszont baljóslatú történésekre, problémákra, nehézségekre következtetnek. Az ember testén fellelhető anyajegyek helyéből, méretéből és számából következtetnek az ember szerencsés vagy szerencsétlen voltára. Úgy tartják, hogy egy kerék formájú anyajegy, bárhol is legyen a testen, nagyon kedvező jel. A test jobb oldalát minden esetben kedvezőbbnek tekintik, mint a balt.

Az a nő, akinek anyajegy, forrázás vagy égés sebhely van az arcán, boldogtalanságra és szegénységre számíthat. Hiába rendelkezik nagy becsvággyal, képtelen azt realizálni, és a társa sem segíti. Aki születése óta sebhelyet visel a testén, a Mars bolygó uralkodása alatt született.

A vállon található anyajegy, intelligens, de babonás személyre utal; a bal mellen lévő anyajegy rossz ómen, férfinak, nőnek egyaránt hivatali problémát, és/vagy elszegényedést jelent. Anyajegy a lábon, férfinál bátorság, nőnél szerénység; a térden jólét és erkölcsösség; a hát közepén, jómód; a férfiak bal lapockáján, népszerűség a nők körében kiváló egészség.

Anyajegy a halántékon: szerencsés és gazdag házasság, bár később elromolhat; az orron vagy az orr közelében, mindenben sikeres ember bármibe is belefogjon.

Anyajegy valamelyik szem közelében becsületes, csendes természetű ember, de borzalmas halállal vár rá; a szem alatt intrikus, veszekedős ember, akinek balesetveszélyre kell ügyelnie.

Anyajegy a homlokon, férfinál szorgalom, nőnél termékenység; a homlok jobb oldalán, az illető legdrágább kívánságában lesz megakadályozva; a jobb oldali arc és az áll között, hosszú életet, megbecsülést jelent. A nő állán lévő anyajegy arról tájékoztat, hogy szeret pletykálkodni.

Anyajegy a felső ajkon, remek kapcsolatokat, sikeres utazást; a nyak baloldalán, a férfit valamilyen baleset, a nőt vízbefulladás veszélyezteti; a szív fölött véres halált jelez. Állítólag minden zsidó születésű vagy vallású ember mellén van egy "vér-jegy".

A kínaiak ugyancsak jó vagy rossz előjeleket kerestek az anyajegyekben, így például, akinek a lábán fekete, teknőspáncél alakú anyajegy található, nyugodt lehet afelől, hogy sokra viszi a hivatali ranglétrán. Ha egy nő ajkán visel anyajegyet, a szemlélő szinte biztosra veheti, hogy az anyajegy párja a nő nemi szervén található. Az általános vélekedés szerint az arcon látható anyajegyek megfelelői a melleken lelhetők fel.

Tibetben a dalai láma utódjának megtalálásánál és kiválasztásában nagy szerepet játszik az a négy anyajegy, amely a zodiákus jegyének alapján a leghatékonyabban irányítja híveit.

APOKALIPSZIS
Lásd: hat, négy

ÁPRILIS
Április eleinte a római év második hónapja volt, a Julius Caesar által bevezetett Juliánus-naptárban viszont már a negyedik. Ezt a hónapot a rómaiak Vénusz istennőnek szentelték, az elnevezés viszont Aphroditére, Vénusz görög megfelelőjére utal. Egy másik elképzelés szerint az április a latin aperire (megnyitni) igéhez köthető, ugyanis ilyentájt pattannak rügybe a növények, nyílnak virággá a bimbók. Nálunk az április valamikor Szent György hava volt.

Habár ez a hónap a tavasz hírnöke, a természet megújhodásának időszaka, mégis inkább kedvezőtlennek számított, mint kedvezőnek. Vidéken ebben a hónapban - az indásnövényeken kívül - nem ajánlatos zöldségféléket palántázni, nem szerencsés munkát elkezdeni, és vállalkozásba fogni, nem jó semmiféle létfontosságú döntést hozni.

Az időjósok szerint, ha ebben a hónapban sokat dörög az ég, akkor egész esztendőben jó idő várható. Ha húsvét napján alig esik az eső, akkor kevés gabona terem. Ha április 5-én, Vince napján megcsordul az eresz jégcsapja, biztosan beköszöntött a tavasz, noha az igazi tavaszkezdet Sárkányölő Szent György napja, április 24. Mivel ezt a napot gonoszjáró napként tartották számon, a boszorkányok távol tartására a kerítésekre tüskés ágakat tűztek, az állatokat megfüstölték, a hajnali harmatot pedig lepedővel szedték fel, hogy mágikus kenyeret süssenek belőle.

Április a nagyböjt, a virágvasárnap, a nagyhét és a húsvéti ünnepek időszaka.

Az április hóban született gyermekről a régiek úgy tartották, hogy furcsa fejű, rossz erkölcsű, durva, haragos, rosszindulatú ember lesz.

A Csízió azt mondja, hogy Szent György havában nem ajánlatos semmiféle gyökeret és tehénhúst enni, viszont hasznos tyúkot, bárányt, kecskegida húsát és folyami halat fogyasztani, kizárólag csak tiszta bort és haslágyító szirupot kell inni. Jó hatású a fürdés és a vérköpölyözés.

Az április napok sorában nevezetes az első nap, mivel ez az év századik napja, nálunk "száznap"-ként szerepel. A néphit szerint április elsején akasztotta fel magát Júdás. Amikor a naptárreform az évkezdetet január elsejére tette, az április első napja komolytalan lett. Az április elseje a világ számos részén a tavasz kezdetének tréfás örömünnepe. Ezen a napon szokás "április bolondját" járatni, ami összefüggésben lehet a szeszélyes időjárással, amelytől szinte megbolondulnak az emberek. Az április elsejei tréfáknak, beugratásoknak se szeri, se száma, a megtréfált áldozatokat a franciák áprilisi halnak csúfolják, a skótoknál a beugratott tökfilkókat áprilisi kakukkoknak hívják.

A leggyakrabban a gyerekeket lehet ugratni, olyan bolondos megbízásokat adva nekik, mint: szaladjanak és hozzanak a boltból vagy patikából reszelőzsírt, rákvért, szárított hót, tarhonyamagot, egyenes kampót, kanyarfúrót, ködvágó kést, szúnyoghájat. Ezen a napon az iskolákban gyakran tréfás jelmezbe öltöznek a gyerekek.

Többnyire ebben a hónapban tartják a húsvéti ünnepeket és az ünnepeket megelőző virágvasárnapot, nagypénteket, nagyszombatot. Ha április 14-én, vagyis Tibor napján megszólal a kakukk, jó szénatermés lesz, 25-én, Márk napján a megszentelt búzával űzték el a gonoszt. Ha ezen a napon megszólal a pacsirta, fürj vagy béka, a búzából jó termés várható.

ÁPRILIS BOLONDJA
Lásd: április

APRÓSZENTEK NAPJA
Aprószenteknek azokat a betlehemi fiúcsecsemőket hívják, akiket Heródes király az újszülött Jézus keresésekor öletett meg. A keresztény egyház ezeket az aprószenteket vértanúként tiszteli. A nyugati egyház hívei december 28-án, a keletiek pedig 29-én emlékeznek rájuk. Az aprószentek ünneplése kezdetben a vízkereszttel esett egybe, amikor böjtöltek és gyászoltak. Később ezen a napon, gúnyt űzve a vallásból, a bolondokat ünnepelték, amit a bázeli zsinat 1431-ben betiltott.

A középkori Angliában a gyerekeket e nap reggelén azért verték meg ostorral, hogy emlékeztessék őket a betlehemi gyerekek szenvedéseire. Az angolszász anyák közül Aprószentek napján sokan manapság is piros vagy vörös színű ruhát öltenek, s az apró ártatlanok vérének kiontására emlékezvén cseresznye- és eperszósszal leöntött vanília pudingot fogyasztanak.

Magyar népszokásként úgy rögzült, ha akkor a fiúk szenvedtek, akkor ideje, hogy a lányokra kerüljön a sor. E megfontolásból vesszőzik meg a fiúk a lányokat, így kívánva nekik jó szerencsét. A hiedelem szerint, akit aprószentek napján nem vesszőznek meg, az a következő évben sokat betegeskedik, és nem fog megházasodni. A legények kora reggel elindulnak, hogy a lányokat még ágyban találják. Amelyik elbújik a vesszőzés elől, azt később verik jól meg.

Ezen a napon az a szokás dívik, hogy az idősebbek megkérdik a kisgyerekektől, "Hányan vannak az aprószentek? ­ Hát az apostolok?" Amelyik gyerek nem tudja a választ, hogy "száznegyvennégyezren", azt jól elnáspángolják fűzfavesszővel. Egy másik szokás szerint dívat volt a gyerekeket mustármagért küldeni a szomszédba, ahol a gyerek a következő mondókával köszöntött be, "Mustármagot jöttem kérni, tessék engem jó elverni!”.

A vesszőzés, korbácsolás valamikor egészségvédő, rontást, betegséget távol tartó pogány szokás volt, egyben termékenységvarázslás is, amelyet felvállalt a katolikus egyház. A Szigetközben ekkor tartották a legényavatást. Erőpróbával kellett megmutatniuk hogyan dolgoznak. Ha az avatás sikerült, az ifjak este nyolc után is kimehettek az utcára, bemehettek a kocsmába, ami addig tilos volt számukra.

ARANY
Lásd: alkímia, ékszerek, indiai ékszerviselet

ARC
Az arc a lélek tükre, de az arc nem csupán a lélekről árulkodik, hanem magáról az egész emberről is. Annyira egyedi, hogy még az egypetéjű ikreknél is lehet némi eltérés. Az arcról nemcsak az ember személyisége, faja, kora, neme olvasható le, visszatükröződik rajta az egészségi állapota, hangulata, sőt életkörülményei is. Jelezhet haragot, undort, aggódást, szomorúságot, örömet, félelmet, meglepetést, dacot.

Az arcisme, görögül fiziognómia szerint a nagy kerek arc: élvhajhász személyre utal, aki szeret enni és lustálkodni; a kis kerek arc: gyermeteg, jó humorú, tevékeny, alkalmazkodó ember; a szögletes arc: becsületes, szorgalmas, óvatos, körültekintő, türelmes emberről vall. Az ovális arc: szenzitív, szellemes, ötletes, nyugtalan, magabiztos személy. A hosszúkás, keskeny arc: cinikus, büszke, magának való, zárkózott személy.

A kevert típusok közül, akinek homlokának felső része előreugró, alsó fele pedig ovális: logikusan gondolkodó, intelligens, kifinomult ízlésű ember, jó koncentrálóképességgel. Ez egy jó formáció, különösen akkor, ha ráadásul ehhez előreálló, széles áll társul. A homlok felső részének ugyancsak szélesnek kell lennie.

A nem vonzó, báj nélküli arcok később érdekessé válhatnak. A talentumokon és az erőteljes karakterűeken könnyű felfedni a személyiségi hibákat. Az arckifejezést megváltoztatják a gyengeségek, hiányosságok, amelyek bevésődnek, rárajzolódnak az ajkakra, a szájra és a szemekre.

A mosolyok és a rosszalló arckifejezések egyaránt vonalakat és ráncokat rajzolnak az arcra. Az önzés, a hitványságok, a bűnös gondolatok, gonosz tettek visszatükröződnek az arcvonásokban. A nemes gondolatok viszont beragyogják az arcvonásokat, és az arckifejezést kedvessé teszik.

A hiedelem úgy tartja, hogy a télen fogant és nyáron született ember arca kerek, míg a télen világra jötté körteformájú. Az ovális arcú asszonyok szépek, a széles arcúak toleránsak, a hosszúkás, vékony arc állhatatosságot jelez, a kerek arcú ember optimista, a körte alakú, lefelé keskenyedő arc szenzitivitást, romantikus alkatot sejtet. A Csízióban a tömör arc tunyaságot, az igen vékony álnokságot, a kerekded arc pedig irigységet jelent.

A népi megfigyelések szerint, aki az arcát: márciusi hóban mossa meg, finom lesz az arcbőre; minden reggel saját vizeletével mossa le, vonzóvá válik; május első három reggelén, napfelkelte előtt, harmattal keni be, csinos lesz. A répa fogyasztásától ugyancsak jó arcbőrre lehet számítani. Az íreknél a burgonya héjától remélnek pirospozsgás arcot. Állítólag jóarcú lesz az is, aki sok csirkelábat eszik. Akinek hirtelen elpirul az arca, azt jelenti, hogy róla beszélnek. A muszlimoknál nem ajánlatos arccal lefelé feküdni, mert arról az emberről azt mondják, hogy vallástalan. Az indonézek azt mondják, aki délután fürdik vagy tussol, annak gyorsan megöregszik az arca.

Az álomfejtők szerint mosolygó arcról álmodni kellemes barátokat, élményeket és/vagy gazdasági nyereségeket jelent. Kellemetlen vagy groteszk arcról (hacsak nem mulatságos) álmodni rossz ómen. Ha az álomban mosolyog valakinek az arca, az annak a jele, hogy valamilyen múltbéli bűnéért, indiszkréciójáért vezekelnie kell; a legjobb, ha mielőbb megváltozik. Idegen arcokat látni álmunkban, arra utal, hogy hamarosan lakást fogunk cserélni.

A tipizálásra hajlamos szemlélődők meg vannak győződve arról, hogy a bulldogarcúak rámenősek, a rókakinézetűek ravaszak, a birkaképűek jámborak stb., s a mai napig vallják Hippokratész, az ókor híres görög orvos tanítását, aki szerint a hegyes orrú és apró szemű emberek rosszindulatúak.

ARCFESTÉS
Lásd: álarc, szindura

ARCRÁNCOK
A nők mániákusan félnek a ráncoktól, mindenféle praktikával próbálják eltüntetni azokat, pedig a ráncok csak a mozgékony, flexibilis arcokon jelennek meg, belőlük pozitív tulajdonságokra, mint például az illető alkalmazkodóképességére, rugalmasságára és sokoldalúságára lehet következtetni. A merev, feszes arcbőr a barátság és megértés teljes hiányát mutatja, az ilyen ember ábrázata kifejezéstelen, érzéketlen. Az önközpontúság megóvja az embert a ráncoktól. A könnyűvérű, léha természetűek csak öregkorukra ráncosodnak meg.

Az aggódás, szorongás a homlokon keresztbe futó ráncokat hoz létre. A homlokon található hosszú vízszintes vonalak jóakaratról tanúskodnak. A szorgalmas, tudománnyal foglalkozó személy szemöldöke a koncentrált gondolkodás következtében lefelé irányuló ráncokban végződik.

Az arcráncok olyankor jelennek meg, amikor az ember a belső vibrálásokra, szorongásokra, nehéz helyzetből való kilábalásra keres elfogadható válaszokat, sokat gyötri magát, a kelleténél többet foglalkozik az adott témával. A ráncok rendszerint a kamaszkorban jelennek meg először, s az életkorral előrehaladva válnak egyre markánsabbá.

A szemöldökök között mélyülő merőleges ráncok szőrszálhasogatást és szigorú becsületességet jeleznek a pénzügyi dolgokban. Két ilyen merőleges ránc jelenléte azt jelzi, hogy a személy minden üzleti ügyben becsületes, igazságos. A szemöldök közti apró ráncok sokasága tulajdonosa megbízhatóságát, lelkiismeretességét bizonyítja.

Egyesek szerint a szemráncok, felfokozott szexuális beállítottságot, extravagáns nemtörődömséget jelképeznek. Mások olvasatában a szem alatti három ránc: gondolkodó, türelmetlen, tehetséges, szuggesztív embert szimbolizál, jó képzelőerővel és beszédkészséggel; négy ránc a szem alatt: intelligens, okkult képességű, jól összpontosító személyt ábrázol; öt vonalból álló szemránc: depressziós, aggodalmaskodó, szeszélyes és uralkodni vágyó embert jelképez.

ARKANGYALOK
Lásd: angyalok

ÁRNYÉK
Lásd: haláljóslás

ÁRON FŐPAP
Lásd: hiúzkő

ARTHUR KIRÁLY
Lásd: hegyikristály, holló

ÁSÍTÁS
Az angolok szerint az ásítás az ördög műve, hogy a gonosz szellemek bemehessenek a szájon át a testbe. Azért kell eltakarni a szájat, hogy megállítsuk őket. Egy másik változat szerint, pont az ellenkezőjét jelenti, ásításkor azért kell a száj elé tenni a kezet, mert az ásítással eltávozhat az ember lelke a testéből.

A franciák és a németek szerint két ember egyidejű ásítása azt jelenti, hogy egyetértenek abban, amiről beszéltek. Azt mondják, hogy az ásítás ragadós, ha valaki más ásítását nézi, akkor neki is ásítania kell.

A babonások úgy vélik, hogy egy ásítás a közeli veszély jele, viszont az év végi ásítás jó ómen, mert a következő évre szerencsét jelez.

Mohamed próféta szerint az ásítás, sátántól való cselekedet, ezért ha valakinek ásítania kell, mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy elkerülje. A muszlimok az ima közbeni ásítást a gonosz munkálkodásának vélik. Más vélemények szerint imádkozás közben nemcsak az ásítás, hanem a szunyókálás, a hányás, az orrpiszkálás, valamint a menstruálás is a sátán ügyködése.

ÁSVÁNYOK
Az ásványok és kőzetek nem nagy teret foglalnak el a mitológiákban és a vallásokban, de feltétlenül van szakrális jelentőségűk, minden korban azt hitték róluk, hogy mágikus erővel bírnak, és csaknem valamennyi kőfajtát varázslatra képesnek tartottak. A bűvös kövek, elsősorban a ritka és értékes drágakövek különösen nagy értékeket képviseltek, egyik-másik jelképpé vált, szerepelnek a bibliai történetekben, és nagy keletjük volt mindig a kínaiak körében.

Az ásványokat többnyire amulettként hordták nyakban, vagy valamilyen titkos helyen rejtették el, de különös formájú, gyakran fallosz vagy vagina alakú kőzeteket, kövületeket is használtak, melyek szerelemserkentő hatásukról meg voltak győződve. Királyok, felségek, hatalmasságok, gazdag páciensek nemzőképességük javítására, kéjvágyuk fokozására porrá tört drágaköveket - gyémántot, gyöngyöt, korállt, rubint, smaragdot, topázt, turmalint, zafírt - fogyasztottak. Gyógyszerként a tibeti népgyógyászok korállal űzték ki a szervezet mérgeit, és gyógyították a májbajokat, zafírral pedig a leprát. Mindezekből csak egy csipetnyi reszeléket használtak gyógyszerként, más szerekkel keverve vagy összefőzve.

A szerves eredetű, állatokból származó kövekről, például a korallról, kagylóhéjról, gyöngyről, gyöngyházról, bezoárkőről tudni vélték, hogy életerővel bírnak, mágikusan hatnak. Belőlük nagyon sok varázsrecept forgott közkézen, és számtalan féle varázsital készült.

A tibetiek a gyöngyöt, mint Buddhához és a bodhiszattvákhoz kapcsolódó csodás szert, igen nagyra becsülték. Szerintük a gyöngyök rejtélyesen keletkeznek, hol elefántok agyában vagy agyarában, hol kobra agyában teremnek, hol valamilyen dél-indiai gyógynövényből származnak. A gyöngy hatását tekintve bizonyosak voltak, hogy a gyöngykagylóhoz hasonlóan, méregűző, és az agybántalmak gyógyítására is kiválóan hatásos.

Amulettként a silonites kő viselését javasolták a bölcs guruk, mert úgy vélték, hogy aki hordja, annak nemcsak örömet szerez, hanem elméjét is élesíti. A kő egyben segít, hogy használója ráérezzen a jövendőbeli történésekre, és azokat megfelelően prognosztizálja. A fehér, bíborvörös, és zöld színű silonites kőről csak annyi tudható, hogy Indiában lelhető fel, csigaházakban nő, és a növekvő, vagy fogyó Holddal együtt növekszik vagy fogyatkozik.

ASSZONYOK
Az angolszász eredetű babonák szerint egy asszonynak sosem szabad suttognia, mert ezzel felbátorítja a rossz szellemeket, hogy meglátogassák őt. Ha az asszonynak viszket a nyaka, hamarosan keresztelőre fog menni, ha a feje viszket, nemsokára megverik. Aki, reggel hazulról elindulva egy öregasszonnyal találkozik, nem lesz szerencsés. Az oroszok szerint, ha egy üres vödröt vivő asszonnyal találkozik szembe az ember, balszerencse éri. A németek hiedelmében, ha hétfő reggel egy idegen érkezik látogatóba, a ház ura aznap megveri asszonyát; reggel elsőként egy öregasszonnyal találkozni rossz ómen; egy fiatal nővel, viszont jót jelent, különösen igaz ez, ha közben egy fontos esemény zajlik. Az a férfi, aki kora reggel két öregasszony között sétál át, a nap hátralévő részében balszerencsés lesz. Ha valakit egy öregasszony üdvözöl, és valami jót kíván kora reggel, azt kell válaszolnia az illetőnek, hogy "Viszont." Számos néphitben jó szerencsét jelent a találkozás egy vízzel teli kancsót hordó asszonnyal, ha azonban a kancsó üres, a fordítottja igaz. A pandzsábi szikheknél az is jó jelnek számít, ha a szembejövő asszony a gyerekével látható, vagy ha az illető a kertész felesége, aki virágcsokrot visz a kezében. Viszonylag modern kori hiedelem található egy amerikai farmer almanachban, mely szerint a hosszú élet érdekében le kell szállni arról a vonatról, amelyen egy feketébe öltözött asszony utazik.

A rómaiak már a kezdetektől fogva törvényekkel próbálták megelőzni egyes rossz ómenek megjelenését. Így például számos helyen törvény tiltotta az asszonyok számára nyilvános helyen az orsó használatát, ugyanis súlyos balszerencse elé nézett, aki véletlenül egy ilyen asszonnyal találkozott. Ez akár az egész termése elvesztését is jelenthette. Az oroszok azt állítják, hogy azok az asszonyok, akik hideg betonon vagy lépcsőn szeretnek üldögélni, belül is hideggé, vagyis frigiddé válnak.

Egy koreai mítosz arról szól, hogyan lett egy nőstény medvéből asszony. Az elbeszélésben szereplő Hvanin égisten három égi pecsétet adott fiának, Hvanunnak és elküldte, hogy uralkodjon az embereken. Háromezer szellemekből álló sereg kísérte útján. A Thebek-hegy hármas csúcsán, egy fa tövében szállt alá, amely a szellemek áldozati helyéül szolgált. Hvanun a szellemek segítségével égi császárként uralkodott a szél, az eső és a felhők felett, kézben tartotta mind a 360 földi dolgot, és felügyelte az emberek sorsát, ha betegek voltak, meggyógyította őket, vétségeikért büntetést szabott ki. A medve és a tigris azért imádkoztak Hvanunhoz, hogy változtassa őket emberekké. Hvanun megetetett velük egy-egy kalásznyi ürmöt és húsz-húsz gerezd fokhagymát, majd rájuk parancsolt, hogy menjenek egy barlangba, és száz napig ne jöjjenek ki a napvilágra. Csak a medve tudott ennek eleget tenni, ezért csak ő változott asszonnyá. Naponta eljárt az oltár mellett álló fához, s kérte az égieket, ajándékozzák meg gyermekkel. Hvanun ekkor férfi alakját öltötte, és feleségül vette őt. Született egy fiuk, akit Tangun Vangomnak nevezték el. Tangun lett a koreai állam megalapítója.

ASZTAL
Az egyik legkedveltebb bútordarabot már az i.e. 7. században ismerték, az egyiptomiak kisméretű asztalokat használtak. A görögök és a rómaiak étkezési asztalai kerek formájú, háromlábúak voltak. A gótok asztalai jóval nagyobbak és díszesebbek lettek, az étkezés után szétszedhető asztalukról ered az asztalbontás kifejezése. Az asztal fontos szerepet játszik az utolsó vacsoránál; Arthur király legendájában, megtalálható a tarotkártya első lapján; és a népmesékből jól ismert a "Terülj, terülj asztalkám!". A termékenységi fantázia az asztalt a női nemmel azonosította, a széket férfiúi vonásokkal ruházta fel.

Az asztal a közös találkozások, beszélgetések, étkezések helye. Nevezhető akár házi oltárnak is, hisz olyan létfontosságú élelmet és italt helyeznek rá, mint az isten testének minősülő kenyér és az isten véreként ismert bor. Ünnepnapokon a ház szakrális bútordarabja. A karácsonyi ünnepi asztalra azért kerül jobbnál, jobb étel, hogy a következő év egészséget, erőt és jómódot hozzon a ház lakóinak. Karácsonykor vagy vízkeresztkor az áldozati ételeket éjszakára az asztalon hagyják, hogy a meghalt családtagok szellemei ehessenek belőle. Nemcsak a karácsonyi asztalnak, hanem az ünnepi abrosznak is mágikus ereje van.

Az asztalnál tiltott volt mindenféle illetlen viselkedés, és rossz következménnyel járt. A római lakomák idején tilos volt a „tűz” szó kimondása. Ha véletlenül tűz ütött ki, egy kis vizet öntöttek az asztalra. Egy etikett író az 1840-es években a következőket tanácsolta: „a hölgyek megtörölhetik a szájukat az abrosszal, azonban az orrukat nem szabad belefújniuk”. A csehek szerint, aki dobol az asztalon, hamarosan éhezni fog; aki kést szúr az asztal lapjába, annak megfájdul a foga. Nem illik az asztalnál az evőeszközzel zörögni, mert szegénységet jelent; nem szabad könyökölni, mert kisebesedik az illető könyöke; nem illik asztalon ülni, mert rossz ómen, kivéve, ha egyik lábunk leér a földre.

Az üzbégeknél tilos az asztalnál orrot fújni, nyújtózkodni, ásítozni. Óva intenek attól is, hogy bárki megérintse ételével az abroszt, vagy az ételét az asztalra tegye, mert szerencsétlen lesz.

Újkori amerikai hiedelem szerint nem szabad a terítőt sötétedés után kirázni, terítés közben keresztbe rakni a villákat, és egy asztalra három gyertyát tenni.

A moldvai magyarok a csecsemőt azért tették az asztalra, hogy gazdag és szerencsés legyen, a bukovinaiak pedig azért, hogy felnőtt korára tisztességes ember váljék belőle. A német pfalzi erdő környékén élők szerint, ha az asztalt nem törlőruhával, hanem papírral törlik le, akkor békétlenségben fog élni a család; ha asztaltisztításra kefét vagy kis seprűt használnak, annak betegség lesz az eredménye. Időjárás előrejelzés szerint zivatar jöttét jelzi, ha az abroszra véletlenül víz fröccsen.

A magyar családoknál az asztal, az ún. szent sarokban állt. Régente csak a férfiak ülhettek az asztalhoz, az asszonyok csak állhattak mellette, a gyerekeket pedig még az asztal közelébe sem engedték. Ha a halottat kivitték a házból, az asztalt fel kellett fordítani. De nemcsak az asztal tekinthető szent helynek, hanem az asztal alatti rész is, mert a leesett ételdarabkákról feltételezik, hogy azokból tündérek vagy hősök lesznek, ezért nem illik a leesett ételdarabokat felvenni és megenni. Az asztalt nem jó a helyéről sem elmozdítani, ezért költözéskor többnyire a régi lakásban hagyják.

Fontos az ülésrend, lényeges, hogy mindenki a megszokott helyére üljön, a főhely mindig a házigazdáé. Az asztal sarkához csak a házas emberek ülhetnek, mert sok helyütt elterjedt hiedelem, hogy az a leány, vagy legény, aki az asztal sarkára ül, sohasem fog megházasodni, enyhébb esetben hét évig nem megy férjhez vagy nem nősül meg. Csehország nyugati részén viszont azt mondják, hogy az asztal sarkára ülő lánynak a férje özvegyember, az anyósa pedig szörnyű természetű lesz. Az oroszoknál egyedülálló embernek azért nem ajánlott az asztal sarkára ülnie, mert sohasem fog megházasodni, ha asszony ül az asztal sarkára, hét évre egyedülállóvá válik. Az angolok között elterjedt az a babona miszerint, annak a lánynak, akit már eljegyeztek, vagy férjhez akar menni, soha nem szabad a konyhaasztalnál leülnie, mert ezzel felbomlik az eljegyzése, és lehetetlenné válik, hogy valaha is férjhez mehessen.

A németek az asztal sarkáról lepattintott faszilánkot annak a levesébe tették, aki hosszabb időre eltávozik, hogy szerencsésen térjen vissza; az állatok takarmányába ugyancsak ilyen célzattal tettek asztallapból faforgácsot, hogy ne kóboroljanak el. A kínaiak szerint, nagyon igazságos ovális formájú asztalnál ülni, mert nincs sértődés amiatt, hogy ki ül az asztalfőn.

ASZTROLÓGIA
A csillagjóslást jelentő asztrológia - mely az egyén szellemi és testi képességeire valamint jövendő sorsára az égitestek állása alapján von le következtetéseket - a görög eredetű kifejezés, az asztron (csillagkép) és logosz (vélemény, tanulmány) szavakból tevődik össze. A manapság is nagy népszerűségnek örvendő jóslási eljárás abból az ősrégi felfogásból ered, hogy az égitestek és csillagok, azok mozgása, valamint a Földhöz és egymáshoz viszonyított helyzete befolyást gyakorol a földi világ, és különösen az ember életére, illetőleg azt döntő módon meghatározza. Az asztrológia szorosan kapcsolódik a csillagok istenként való tiszteletéhez, ami önálló vallássá ugyan sehol sem alakult, de a vallások egy részében jelentős szerepet játszik. Az asztrológia és a csillag-kultusz kezdeteire az i.e. 3. évezred elejéről származó asszír-babiloni forrásokból vannak ismereteink, Babilóniát tekinthetjük az asztrológia klasszikus kimunkálójának és művelőjének. Itt az egyes csillagok istenként való tisztelete mellett a csillagok mozgásának alapos megfigyelése, és e megfigyelések kvázi-tudományos jellegű feldolgozása is gyakorlat volt, például az időszámítás vonatkozásában. A csillagok megjelenési formáit, mozgását, változó kapcsolatait csillagász-papok és erre a célra kiképzett írnokok figyelték meg, és értelmezték, kiépített megfigyelőhelyeken. A babiloniak már ismerték az öt szabad szemmel látható bolygót, s mindegyik bolygót egy-egy istennel kapcsolták össze, például Vénuszt Istárral, a Jupitert az asszír Mardukkal. A Napnál nagyobb fontosságot tulajdonítottak a gyorsabb mozgású Holdnak, a Vénuszról pedig azt hitték, hogy szakállas, ezért kétneműnek tekintették. Férfiként Hajnalcsillag, míg nőként Vacsoracsillag volt a neve. A Marsot "hétnevű bolygónak" hívták.

A babiloni-asszír kultúrával ellentétben, az Ószövetség tanítása szerint a csillagok Isten teremtményei, pályájukat, mozgásukat és azok törvényeit Isten szabta meg. Az égitestek és csillagok istenként való tiszteletét a Törvény kifejezetten megtiltja Izraelnek. Ennek ellenére az asztrológia hatással volt Izrael gondolatvilágára, egy-egy csillagkonstelláció feltűnése összekapcsolódott a Messiás-várással. Kezdetben a kereszténység sem hitt az asztrológiában, mert ők a csillagok helyett a Teremtő létében voltak biztosak. Ennek némileg ellentmond, hogy a napkeleti bölcsek az égi jelet követve jutottak el a Megváltó születésének színhelyére.

A régi görögök viszont kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonítottak az égitestek helyzetét, mozgásait leíró fizikai törvények tanulmányozásának. Náluk a csillagászat művelése a tudósok feladata volt. Thalész, a milétoszi görög filozófus i.e. 600 körül - feltehetően matematikai számításokkal - megjövendölt egy napfogyatkozást. A híres bölcselő, Platón (i.e. 427-347) személyéhez fűződik „ahány csillag, annyi lélek” mondás. A csillagjóslás „tudománya” a kaldeusok közvetítésével az i.e. 4-5. században jutott el a görögökhöz, és a hellenisztikus korban érte el fénykorát. Egyebek közt ekkor alakult ki az egyes égtesteknek fémekkel való azonosítása (pl. Nap: arany; Hold: ezüst; Mars: vas stb.).

Cicero (i.e. 106-43) római államférfi a püthagoraszi iskola hitét vallva, nyilatkozta: "Az égbolton nincs sem véletlen, sem pontatlanság, sem tévút vagy hiúság, sőt ott mindig csak rend van, igazság, értelem és maradandóság". Ennek ellenére a rómaiaknál lassan – csak a kereszténység elterjedése előtt – kapott tágabb teret az asztrológia, ők inkább a saját jóslási módszereikben, a madárjóslásban, áldozati állatok zsigereiből való jövendölésben stb. hittek. Az asztrológusokat lekicsinylően matematikusoknak, gúnynevükön kaldeusnak hívták.

Az iszlám kultúra a görög hagyományt vette át, az európai asztrológiára pedig az iszlám tudomány hatott. Egyiptom nagyban hozzájárult az asztrológia elterjedéséhez. Ők már 365 napos évet használtak, azóta tudjuk, hogy látszólagos égi útja során a Nap 365,24219 nap alatt kerüli meg Földünket. (Valójában a Föld kerüli meg ennyi idő alatt a Napot, azonban Egyiptom szülötte, a híres matematikus, földrajztudós, csillagász és asztrológus, Ptolemaiosz (i.u. 85-161) - a geocentrikus „ptolemaioszi rendszer” megalkotója - azt vallotta, hogy a Föld áll a világ középpontjában, és körülötte kering a hét planéta.)

Az asztrológia kezdetei Indiában is az ókorba nyúlnak vissza, ők azonban – a nyugati kultúrával ellentétben – a Holdat nem nőneműnek, hanem hímneműnek vélték. Az indiaiak számára manapság is sokféle horoszkóp (az ember sorsára irányító hatású bolygóknak helyzetét rögzítő vázlatrajz) készül, a legfontosabb a házassági horoszkóp, a házasságkötés kedvező időpontjának megállapítása. A menstruációs horoszkóp a gyermekáldással, és a születendő gyerek nemével van összefüggésben.

A császárság előtti Kínában a természeti jelenségeket egybevetették az emberi sorsok alakulásával. Innen ered az az asztrológiai nézet, hogy a csillagok közvetlen hatással vannak az ember sorsára. A császárság alatt születésük napján és életük fontosabb sorsfordulóin már mindenkinek elkészítették a horoszkópját.

A középkori Európában a „hét szabad művészetet” (szabad férfiúhoz való tudományokat) a hét bolygóval reprezentálták. Az egyetemek, monostori iskolák kötelező tantárgyai a grammatika (Hold), dialektika (Merkúr), retorika (Vénusz), muzsika (Nap), aritmetika (Mars), geometria (Jupiter) és az asztronómia (Szaturnusz) voltak. A három első trivium, az utóbbi négy tantárgy együtt quadrivium nevet viselt.

Az időszak számos új ismerettel gazdagította a csillagjóslás gyakorlatát. Albertus Magnus német természettudós, filozófus (1193-1280) asztrológiai elképzelései szerint a torzszülöttek rossz konstellációban jönnek világra. Giovanni Campani (1233-1296) olasz matematikus és asztrológus dolgozta ki a ma is használatos házbeosztást. A német orvos és filozófus, Nettesheimi Agrippa (1486-1535) Hermész Triszmegisztoszról tartott előadást Torinóban. A francia asztrológus, Nostradamus (1503-1577) homályos jóslatai közül sokak szerint rengeteg bevált.

Az asztrológusok a világon mindenütt kedveltek, de különösen Ázsiában, például Indiában, vagy Thaiföldön, ahol az emberek a csillagok állásától teszik függővé, hogy mikor utazzanak külföldre, kezdjenek üzleti tevékenységbe, vásároljanak házat, mikor és kivel kössenek házasságot, az év melyik napján foganjon gyerekük. A hagyományos asztrológia mellett speciális horoszkópokat is készítenek. A világ asztrológia (mundán asztrológia) művelői szerint korreláció van a geológiai események (földrengések, vulkánkitörések stb.) és a csillagászati jelenségek (az égitestek földhöz viszonyított mozgása) között. A politikai asztrológia szintén régóta létezik, és egyes asztrológusok az ősi módszereket használják bizonyos időjárási vagy időjárással kapcsolatos események (viharok, áradások stb.) előrejelzésére, melyet összefoglaló néven meteorológiai asztrológiának neveznek.

A magyar népi csillagjóslásról nincsenek adataink, azonban a kalendáriumokban és csíziókban rendszeresen jelentek meg ilyen szövegek. A régóta ismert szólásunk, hogy „szerencsés (vagy rossz) csillagzat alatt született”, abban az országosan ismert hiedelemben leli magyarázatát, amely szerint minden lélekhez egy csillag tartozik. Ezért tartották a hullócsillagról, hogy az egy ember halálát jelzi.

ÁTOK
Lásd: rontás

AUGUROK
A profetikus jóslás mestersége nagyon régről ered, az augurium gyakorlata a Bibliában már egyértelműen szerepel. Az augurium elsősorban a madarak és más állatok viselkedésének megfigyelésére, beleik és egyéb belsőségeik vizsgálatára volt hívatott, de jövendöltek az emberek által alkotott tárgyak és helyzetük vizsgálata alapján is.

A kifejezés a római augurok nevéből ered, akiknek feladata nemcsak a jövendő előrelátása volt, hanem annak kipuhatolása is, hogy az istenek mennyire helyeselnek vagy elleneznek egy-egy politikai vagy katonai akciót. A régi rómaiak nagyon babonásak voltak, semmilyen hivatalos állami tevékenységbe nem fogtak az ómenek és a madárjóslatok tanulmányozása nélkül. E célra egy augurt alkalmaztak, aki az embereivel egy négyzetet rajzolt a földre, és az állami alkalmazottak onnan figyelték a különféle előjeleket, melyeket azután az augur értelmezett. Kétféle előjelet ismertek: a legfontosabb az volt, amit tudatosan figyeltek, mint például a villámlást, a mennydörgést, a madarak repülését vagy hangját, a szent tyúkok viselkedését. A madárjóslások során számos dologra figyelemmel voltak. Fontos volt például, hogy milyen madarak, hol, milyen magasan, és merre repültek. Még a hadsereg is figyelembe vette a madárjóslatokat. Kalitkákban szent tyúkokat vittek magukkal, és az ütközet előtt süteményt öntöttek eléjük. Attól függően jót vagy rosszat vártak, hogy ettek-e belőle vagy sem. A fáma szerint a Drepanumnál i.e. 249-ben a karthágóiakkal vívott tengeri csata előtt Claudius Pulcher római konzul a szent tyúkokat a tengerbe vetette, amit úgy kommentált, hogy ha már nem ettek, legalább igyanak. A rómaiak számára a katasztrofális vereség nyilvánvaló oka az volt, hogy vezérük nem vette figyelembe a kedvezőtlen madárjóslatot. A kevésbé jelentős előjelek közé tartoztak, amelyek véletlenszerűen fordultak elő, például, ha váratlanul bukkantak fel az egyes istenek szent állatai: Artemisz állata a medve, Apollón állata a farkas, Zeusz madara a sas, Aszklépiosz hüllője, a kígyó és Minerva madara, a bagoly. A mindennapi élet jeleiből is vontak le következtetéseket, mint például a só kiömléséből, a tüsszentésből, a megbotlásból vagy a bútorok recsegéséből.

AUGUSZTUS
A régi rómaiaknál a hatodik hónap a sextilis, amely Augustus császár után lett augusztus. Nálunk régi kalendáriumokban Kisasszony havaként vagy Nyárutó hóként szerepelt.

A Csízió - feltehetően azért, mert az augusztus az év egyik legmelegebb hónapja - azt ajánlja, hogy mértékletesen kell élni, nem javallott káposztát, sem olyan ételt enni, amitől melankolikussá válik az ember, viszont lehet fogyasztani borsos ételt. Italként nem javasolt méhsört, vagyis márcot inni. Nem jó ebben a hónapban eret vágatni, de a reggeli hányás jó hatású. Akik ebben a hónapban születtek, tiszta életűek, jó erkölcsűek, bátor szívűek, okosak, vállalkozásukban szerencsések. A termékenységben viszont nem szerencsések, ha fiuk születik, felnőve kivándorolhat külföldre.

Augusztus első napja Vasas Szent Péter ünnepe. Ezen a napon szabadult ki Heródes börtönéből a láncra vert Péter. Mivel augusztus elseje balszerencsés nap, ezért nem jó ómen ezen a napon házasságot kötni; a Muravidéken a szőlőtermelőknek dologtiltó nap volt, mert azt feltételezték, a szőlőszemek lehullanak a fürtről. Egyes vidékeken viszont ez a nap patkányűző napként ismert. Lőrinc napja augusztus 10-e után már nem ízletes a dinnye, mert a néphit szerint Lőrinc belepisilt a dinnyébe.

Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én Mária mennybemenetelére emlékezik a keresztény egyház. Sok helyen tartanak búcsút. A Muravidéken élőknél dologtiltó nap, főleg a sütés tiltott, mert a tűz kicsaphat a kályhából, kemencéből. A moldvai magyarok ezen a napon szedik a különféle gyógyfüveket, növényeket, virágokat, melyek füstjével gyógyítják a betegeket, mert ekkor a legerősebb a növényekben a gyógyító erő. Ettől a naptól, már tilos az asszonyok fürdése a folyóvízben. A népi megfigyelés szerint, ha Nagyboldogasszony napján szépen süt a nap, abban az évben jó minőségű bor lesz; a gyümölcsfákba pedig azért vésnek keresztet, hogy forduljanak termőre, és sokat teremjenek. A Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony (augusztus 15-szeptember 8.) között ültetett tyúkok sok tojást tojnak. Augusztus 16-a a ridegen tartott szarvasmarhák védőszentjének, Rókusnak névnapja.

Szent István napja augusztus 20-a, a körmeneten ekkor hordozzák körbe Szent István jobbját; már az új búzából sütik a kenyeret, és ettől a naptól kezdve mennek el a gólyák. Ezután már nem tanácsos szabadban fürödni, mert feltételezik, hogy a szarvasok belevizelnek a vizekbe, és a vízi szellemeket sem szabad megzavarni.

Augusztus 24-e Bertalan apostol napja, aki a csizmadiák és a szűcsök védőszentje. Sokfelé ezt a napot tartják őszkezdő napnak, ugyanis amilyen ennek a napnak az időjárása, olyan lesz az őszi időjárás. Az ezen a napon köpült vajról pedig azt mondják, hogy gyógyító hatású.

AUTÓ
Az autósok többsége meglehetősen babonás, valamikor patkót szereltek a kocsi hűtőrácsára, s a visszapillantó tükrökön, még ma is sok autóban lógnak kabalafigurák, himbálóznak a rózsafüzérek, keresztek, nemzetiszínű szalagok, szakrális mütyürkék. Mindezt abban a reményben, azzal a céllal teszik, hogy megóvják az autó vezetőjét és utasait a balesetektől, a rendőri büntetéstől, az autót a műszaki meghibásodástól, de legfőbbképpen, hogy biztonságos legyen a megérkezésük. Ezt a célt szolgálják az autósok körében használatos amulettek, a Szent Kristófot ábrázoló szobrocskák is.

Autós feltételezés szerint, nem szabad a kocsival útra indulónak "jó utat" vagy "jó szerencsét" kívánni, sokkal inkább kell "kéz és lábtörést" vagy egyéb ehhez hasonló "jókívánságot" mondani, mert ez utóbbi szerencsés célba érkezést jelent.

A babonás angolok, ha defektet kap autójuk, tudni vélik, hogy fontos döntés előtt állnak; a svájciaknál a gumidefekt, ha autóúton történik, jó ómen, ha folyóvíz mentén, akkor rossz jelentésű. Szerencsétlenségre figyelmeztet az is, ha egy autó előtt nyúl fut át.

Elsősorban angolszász esküvői szokás, hogy az ifjú pár autójának lökhárítójára konzervdobozokat kötnek, mégpedig azért, hogy a zaj elriassza az ártó szellemeket. A jószerencse érdekében lökhárítóra erősített cipőt húznak maguk mögött.

Az okkult hölgyeknek, hogy megtudják ki lesz jövendőbelijük, az út szélére kell állniuk, és addig várni, míg tíz piros autót össze nem számlálnak. Ezután egy lila ruhás, vörös hajú nőt kell látniuk, majd egy zöld nyakkendős fiatalembert. Az első férfi, akit ezután meglátnak lesz jövendőbeli férjük.

Ha az ember mentőautót lát, balszerencsét jelent, hacsak nem szorítja meg az orrát, vagy nem tartja vissza lélegzetét addig, míg egy fekete vagy barna kutyát nem kerül a látóterébe.

A thaiföldiek, amikor autót vásárolnak, még a jármű forgalomba helyezése előtt, felkérnek egy papot vagy egy szerzetest, hogy áldja meg az autót, majd a gépkocsi vezetőfülke fölé eső tetőrészére egy piramist formázó jelet festenek, valamint a visszapillantó tükrökre színes szalagot kötnek. Egyes emberek a megfelelő szín választásához is segítséget kérnek, és horoszkópot készítettnek, mikor a legalkalmasabb hazavinni az autót. Bangkokban a taxikban a tükrökön jázmin-füzérek lógnak. Ezeket a füzéreket az autó védőszellemének ajánlják fel, a felakasztás előtt hozzá imádkoznak, a védelmét kérve. A legtöbb thai ember mielőtt autóba ülne, az indulás előtt, imát mond, és az út menti szentélyeknél is gyakran megáll egy rövid imára.

Az álomfejtők szerint, ha valaki azt álmodja, hogy autót vezet, arra figyelmezteti, hogy óvatosan bánjon a pénzével, a következő két hétben ne kockáztasson, és fogadásokat se kössön. Ha álmában valaki régóta vezet kocsit, azt jelenti, hogy pénz áll a házhoz.

AVOKADÓ
Lásd: gyümölcsök