A tibeti buddhisták többsége a gelugpa, vagyis a sárgasapkások rendjéhez tartozik. Vezetőjük a 17. század óta Tibet mindenkori vallási és világi uralkodója. A rend tagjai közül kerül ki a dalai és a pancsen láma is. A dalai lámák egészen az 1950-es kínai megszállásig uralkodtak. 1959-ben a lhászai népfelkelés leverését követően, a jelenlegi dalai láma Indiába menekült. A kínaiak új pancsen lámát iktattak be, akit azonban 1964-ben menesztettek. A „sárga sapkás” kifejezés a gelugpák jellemző fejfedőjére utal, amelyet azért kezdtek viselni, hogy a vörös sapkás karmapáktól megkülönböztessék magukat.
A „sárga sapkások” rendjének a feje, a XIV. Dalai Láma, Tenzin Gjaco 1935-ben, július hónap 6. napján, a kínai Csinghaj tartományban született tibeti szülőktől. Kiválasztása után 1940-ben került trónjára, de 1959-ben 100 000 hívével kénytelen volt Indiába menekülni, mert a tibeti nép felkelését leverte a kínai hadsereg, és 1950-ben megszállták az országot. A dalai láma emigráns kormányt hozott létre az indiai Dharamszalában, a Himalája hegyei között. A kínaiak tibeti uralma elleni erőszakmentes küzdelmét elismerve, 1989-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.
Őszentsége, a XIV. Dalai Láma keze
Két kép alapján elemeztem ki Őszentsége kezét. Az egyiken – amelyet dharamszalai látogatásunk után dedikált és küldött el nekünk Újdelhibe, a Magyar Követség címére - viszonylag jól látszanak az ujjai és a körmei. A képen szembetűnő meglehetősen hosszú (a gyűrűsujjánál hosszabb) mutatóujja, ami iránymutatói képességeket jelez. Ilyen mutatóujjakkal bír a legtöbb vallási vezető. A mutatóujj spatulás végződése nagy testi és lelki erőt tükröz, viselőjének aktivitására, függetlenségére utal. Becsvágyó, kitartóan szorgalmas ember. A lekerekített középső ujj szerint óvatos és kritikus alkat. A mutatóujj hosszú körömperce alapján az ujj tulajdonosa számára a „lélek mindenek felett áll”. Érzékeny, a szeretet, az erkölcs és a hit szóvivője. Tele van érzelmekkel, fizikai környezete csak annyiban befolyásolja, amennyiben hatással van a pszichéjére. Ugyanakkor ezen az ujjon a hosszú ujjgyökér arról tájékoztat, hogy a vallásban a világi dolgokra is nagy hangsúlyt helyez. A mutatóujj felé hajló kis-, gyűrűs- és középső ujjai a Jupiterre jellemző tulajdonságokat hangsúlyozzák. A Jupiter a sikert, az előmenetelt, a hírnevet szimbolizálja. Ennek következtében az életben kivívható társadalmi rangot is jelzi. Kitűzött céljai eléréséért mindig tiszta lapokkal küzd. Körmeinek alakja különböző formájú, két ujján, a mutató- és a középső ujjon, a széles körmök hatalmas életkedvről árulkodnak, a gyűrűs- és a kisujjon lévő hosszabb és valamivel keskenyebb körmök pszichikai energiát jelképeznek. Valamennyi körme sima, erősnek és jó állagúnak tűnik.
A másik kép - amelyet Őszentsége a XIV. Dalai Láma Ősi bölcsesség, modern világ című könyvének borítóján találtam - segítségével a tenyerét kívántam górcső alá venni, ám a teljes körű elemzésben megakadályozott a behajlított tenyerű fénykép, ugyanis a kép alapján úgy tűnik, mintha egymásba, összecsúsztak volna a fővonalak. Ugyanakkor viszont jól látható és megfejthető a sok szerteágazó apró vonalka, melyek komplikált lelkületű sokoldalú, jó munkabírású, színes egyéniségre jellemzőek. A tenyérélen, a kisujj alatti oldalon kidudorodó tenyér a Hold tulajdonságokra utal, vagyis nem kedveli a semmitmondó, elcsépelt, üres szólamokat, elutasítja az ökölszabályt. Emellett a Hold intuíciót, jó memóriát, dús fantáziát, nagy utazás kedvet kölcsönöz a fejlett Hold-dombbal rendelkezőknek. Közvetlen a kisujj alatt, határozott Merkúr-domb is megfigyelhető, ami okkult érdeklődésre, misztikus beállítottságra, valamint remek kommunikációs készségre utal. A mutatóujj alatti Jupiter-domb kissé eltolódik a középső ujj alatti Szaturnusz-domb felé, jelezve, hogy szívesen vállal nyilvános szereplést.
Az elemzés során nem volt könnyű dolgom, bizony jó adag fantáziára volt szükségem, hisz nem tudom Őszentségéről, hogy például melyik az aktív keze, a jobb vagy a bal. Nehezített helyzetemen, hogy a képeken Őszentsége a kezét lazán, ujjait kissé behajlítva tartja, ezért következtetéseimet a szokásosnál kevesebb információ alapján, kizárólag a jól látható jegyekre hagyatkozva kellett meghoznom. Azt viszont nem rejtem véka alá, hogy amint rápillantottam Őszentsége behajlított ujjaira, számomra a keze, már az első ránézésre valami pluszt közvetített, a nagyfokú befogadóképességét, a mások iránti megértését, együttérzési készségét sugározta. Ettől indíttatva írásomat Őszentsége, a XIV. Dalai Láma Ősi bölcsesség, modern világ - Erkölcsi gondolatok az új évezredre című könyvének utolsó soraival zárom:
„Befejezésül szeretnék megosztani olvasóimmal egy rövid fohászt, amelyből sok erőt merítek mások javának szolgálatához:
Hadd legyek mindenkor, most és mindörökké
Védelmezője a védteleneknek
Kalauza az eltévelyedetteknek
Hajója azoknak, akiknek óceánokat kell átszelniük
Hídja azoknak, akiknek folyókon kell átkelniük
Menedéke a fenyegetetteknek
Lámpása a vakoskodóknak
Födele a hajléktalanoknak
És szolgája minden szükséget szenvedőnek.”