Szinte tökéletes fényképeket kaptam, egyedül talán a kézfejéről készülteknél kellett volna jobban széttárni az ujjait, ugyanis az ujjközök nagysága, az ujjak egymással bezárt szöge - ez utóbbi különösen a hüvelykujj esetében - fontos információkat hordoznak a karakterről. Szerencsére némi támpontot nyújt, hogy a hüvelykujj elég mélyről, a kéztőből ered, aminek alapján talán joggal feltételezhető, hogy szétnyitott ujjaknál a hüvelykujja nagy - közelítőleg 90 fokos - szöget zárhat be a kezével. Ha feltevésem helyes, a kéz tulajdonosa nyitott, talpraesett személy, aki viszonylag könnyen teremt kontaktust, nehéz körülmények között is igyekszik megállni a helyét, intelligens ember, ám egyúttal rendkívül fontosnak tartja a függetlenségét, aminek következtében olykor szélsőségekre ragadtatja magát.
Felülnézetből (a kézfej felől nézve) a hüvelykujj körmének nagy része látható, arra utalva, hogy érzéseiben nyílt, és - mivel hüvelykujja „beáll a sorba” - egyúttal azt is jelezve, hogy igyekszik a hüvelykujjával reprezentált akaraterejét, eltökéltségét a többi ujja által hordozott képességek hasznosítására fordítani. A hosszú, viszonylag erős hüvelykujj szerint céljai, vágyai megvalósításában képes hasznosítani szellemi erejét. Egyébként ezt a fajta hüvelykujjat ideálisnak tekintik. A közelítőleg azonos hosszúságú ujjpercek az akaraterő és logikai készség harmóniáját, együttműködését jelzik. Ugyanakkor a képeket végignézve, a hüvelykujjaiban némi merevséget vélek felfedezni, aminek alapján hajlamos lehet a makacsságra, önfejűségre, de egyúttal az is látszik, hogy megbízható és van kötelességtudata.
A mutatóujj valamivel hosszabb a gyűrűsujjnál, ami a becsvágyról árulkodik, elképzelései sok érzéssel párosulnak, vágyódik az elérhető dolgok és az elismertség iránt. A mutatóujj körömperce mindkét kézen jól láthatóan a középső ujj felé hajlik, jelezve, hogy néha bizalmatlan, elszakad a valóságtól. Másrészről arra is utal, hogy szükségét érzi, és igyekszik használni is a Szaturnusz óvatosságát és felelősségtudatát. Az ilyen ember ritkán kér vagy követel valamit direkt módon, személyes erejét közvetve használja a céljai elérésére.
A passzív kézen az ujjak - a hüvelykujj kivételével - az egyenes középső ujjat hangsúlyozzák, ami ugyancsak az óvatosság, bizalmatlanság jeleként értékelhető, de jelezheti a vágyakozást az elismertségre és a melankóliára való hajlamot is. A középső ujj felé hajló gyűrűsujj kíváncsiságról árulkodik. (Egyébként az egyenestől elhajló ujjról a szakirodalom azt írja, hogy ez az adott ujj „gyengeségének” a jele, a felső percének elhajlásával azt fejezi ki, hogy jó tulajdonságainak realizálásához a másik ujjtól „vár segítséget.”)
A hosszú ujjak szerint alapos, ragaszkodik a részletekhez. A karcsú ujjak pedig a gyöngéd lelkületű, érzékeny ember sajátjai. A tenyérképeken az ujjtövek hajlatában lévő ráncok markánsak, sűrűn vonalazottak, ami egyes elemzők szerint impulzivitást jelez. (Ezt a megállapítást azonban más jelek nem erősítik meg, ezért fenntartással kezelendő.)
A tenyérbe mélyen beágyazott, egyenes, különálló kisujj érzékenységet, sértődékenységet jelképez, valamint azt, hogy pénzügyekben, anyagiakban félrevezethető. (Ez utóbbit erősíti meg, hogy a mutató- és a középső ujjai között rés látható, mely a közhiedelem szerint azt jelenti, hogy a lyukakon kifolyik a pénze.) Másrészről a középső ujját hangsúlyozó, felé hajló mutató- és gyűrűs ujjai óvatosságról, megfontoltságról, kockázatkerülésről tanúskodnak. (Ez ellentmond annak, hogy elfolyik a kezéből a pénz, de - kockázatvállalási hajlandóságának hiánya miatt - azt is jelezheti, hogy a saját maga erejéből sohasem lesz gazdag.)
Egyébként a kezein nem csak ez az egyetlen ellentmondásos részlet, például - a végződésük alapján - az ujjai is többféle - szögletes, lekerekített, ovális - típusba sorolhatók, ami a vegyes kézre jellemző. De példaként említhetném az erős, hosszú, energiát sugárzó, meghatározó személyiséget jelző hüvelykujjat, s vele szemben az apró vonalakkal átszőtt, túlérzékenységet jelző tenyeret is.
A vegyes vagy kevert kéztípusra a gondolatok sokszínűsége, a célkitűzések változatossága jellemző. Ügyesen alkalmazkodik, képes megújulni, változni. Ezen a kéztípuson többféle ujjalakzat figyelhető meg, a szögletes ujj szerint megbízható, a kúpos ujjforma kreativitást reprezentál, a lekerekített ujj pedig aktivitást szimbolizál.
A körmei fényesek, simák, nincsenek rajtuk barázdák és rovátkák, rózsaszínűek, normális méretűek. Állaguk kemény, utalva tulajdonosa testének jó csontozatára és keménységére. A körmök követik az ujjak formáját, tehát alakra vegyesek. Az aktív kéz gyűrűsujján lévő apró halvány fehér folt, átmeneti stresszes állapotra utal, de lehet cink-, vagy kalcium hiány jele is.
Az ujjakon mindkét kézen sok vertikális vonal figyelhető meg, azonban - elsősorban a mutató és kisebb mértékben a középső ujjakon is - velük rácsszerű képződményt létrehozó horizontális vonalak is találhatók. A vertikális vonalakat a kézelemzők jó jelnek tekintik, úgy tartják, ezek felerősítik, mintegy segítik realizálni az adott terület pozitív tulajdonságait. (Például a kisujj a kommunikációval és az intimitással kapcsolatos tulajdonságok hordozója, ezért a rajta megjelenő vertikális vonalak arra utalnak, hogy jó kommunikációs képességgel bír, s a szeretteivel meghitt viszonyt táplál.) Ugyanakkor a horizontális vonalak épp az ellenkezőjét jelentik, blokkolják, akadályozzák a kompetenciák kiaknázását, kiteljesedését. Ha pedig valahol - rács formájában - együtt vannak jelen, konfúz állapotot okoznak, olyant, mintha egy autóban egyszerre nyomnánk a gázt és a fékpedált.
Tenyerében az ujjak alatti dombok simák, csúcsaik (az apexek) az ujjak tengelyein helyezkednek el, egyikük sem tekinthető fejlettebbnek a többinél. Az ilyen bizonyos fajta kiegyensúlyozottságok, a virágok, a zene, a formák, színek, festmények stb. szeretetét jelzik.
Ugyanakkor a kézélen kidudorodó, erős nagy Mars- és a Hold-dombok különös személyiségről árulkodnak. Negatív aspektusában olykor olyanról, akinek a fantáziája csapongó, aki a stressz hatására nyugtalanná, nyughatatlanná válik, s a racionális és az irracionális közti határvonalra gyakran nem talál rá. Másrészről a jól fejlett Hold-domb sokszor kiváló művészek és rendkívül kreatív emberek sajátja. A fejlett nagy Mars-domb szerint pedig megfelelő akarattal és munkakedvvel rendelkezik, aki azonban - függetlenül attól, hogy barátságos - az idegenekkel meglehetősen távolságtartó tud lenni.
A Vénusz-domb ránézésre az átlagosnál gyengébben fejlett, puhának látszik, és nem nyúlik be a tenyér belsejébe, ami arra enged következtetni, hogy a Vénuszra jellemző tulajdonságok kevésbé dominálnak. A rajta található rács zavart, stresszt és/vagy a szeretetért, az együttérzésért, közös örömért folytatott küzdelmet jelezhet.
A fővonalak vékonyak, egyenetlenek, ami erőcsökkenést, hezitálásra való hajlamot jelezhet. Az utóbbinak viszont ellentmond az, hogy indulásnál az élet- és fejvonal egymástól távol erednek, melynek önállóság, merészség a jelentése. Az életvonal belsejében futó kis életvonal pedig erőtartalékot szimbolizál. (Mivel a vonalakon sok-sok apró ág is megfigyelhető, anélkül, hogy a részletekbe belemennék, megjegyzem, hogy a vertikális ágak jelentése általában pozitív, míg a horizontális, illetőleg haránt irányú vonalkák értelmezése többnyire negatív.)
A fejvonal villában végződik, az egyik ága többé-kevésbé egyenesen fut a nagy Mars-dombra, míg a másik lehajlik és a Hold-domb felé veszi útját. Ez a fajta elágazás a sokoldalúságot, a gyakorlati érzék és a képzelőerő egyesülését jelzi. Ezt a formációt „írók villája” névvel illetik a modern kézelemzők, azonban alapvetően nem az írói (költői) vénát jelzi, hanem azt, hogy a személy gyakorlati célokra képes használni a képzelőerejét. Az ilyen fejvonal egyformán reprezentálhat hivatásos művészt, belső építészt, képzett kirakatrendezőt, divattervezőt vagy művészi fazekasáruk készítőjét. (Ha többet szeretnénk tudni, érdemes nagyítóval megnézni, melyik ág a markánsabb, a mélyebb, mert ennek alapján az is megállapítható, hogy a személy munkájában a praktikum vagy a fantázia dominál-e jobban.)
A szívvonal harántvonalaktól szabdalt, villás végződésű, az egyik ága a Jupiter-dombra a másik a domb aljára, a hüvelykujj felöli kézél felé fut, ami az idealista beállítottság jele. A mutató ujj felé futó ág egy másik személy felé irányuló szeretetet jelez, míg a belső kézél felé haladó humanitárius nézetekről, törekvésekről árulkodik.
A jó minőségű, töretlen sorsvonalon nincsenek zavaró jelek, a csukló feletti részről indul és villásan végződik, ami kedvező jel, mert sikerrel kecsegtethet.
Végezetül nem hagyhatom szó nélkül, hogy a tenyereken meglehetősen sok vonal látható. Ezt a fajta vonalhálózatot az SSPP (Society for the Study of Physiological Patterns, melynek társalapítója Beryl Hutchinson, a 20. század egyik leghíresebb kézelemzője volt) munkatársai - meglehetősen találóan - „szögesdrót-akadálynak” nevezték el. Ez a formáció nagyon vagy túlságosan fejlett idegrendszert jelez, melynek jellemzője, hogy az ingerekre túl sok, illetőleg a kelleténél erősebb válasz érkezik az idegekből. (Vigyázzunk, ha ilyen kézzel találkozunk, mert az illető természete ellenmondásban lehet a külső megjelenésével.)
Az ilyen kezek tulajdonosa nehezen kiismerhető, komplikált lelkületű ember, a vonalak sokasága túlzott érzékenységre utalhat, olyan embert jellemez, akit felizgatnak a problémák, rosszul reagál a konfliktusokra, hajlamos a jelentéktelen dolgokat is felnagyítani. Az ilyen személy - bár sokoldalú, fogékony, jó munkabírású, színes egyéniség - cselekvőképességében befolyásolható, függő viszonyban élhet környezetével. A sűrűn vonalazott tenyér eleve művészi képességeke sejtet, számos neves művésznek ilyen a tenyere, azonban - szenzitív természetükből fakadóan - közülük sokan lelki zavarokkal kínlódnak.
